Népszabadság, 1993. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

1993. április 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Bonn bővítené a NATO-t (Bonni tudósítónktól) A NATO Kelet-Európa irá­nyába történő kiterjesztése mellett foglalt állást Volker Rü­he német védelmi miniszter. A német haditechnikai társa­ság közgyűlésén Rühe kijelen­tette: csak idő kérdése, hogy mikor és milyen feltételek mel­lett válhatnak a NATO tagjai­vá olyan államok, mint Len­gyelország és Magyarország, Kelet- és Közép-Európa orszá­gai egy politikailag és gazdasá­gilag egységesülő Európa ré­szei - szögezte le. A miniszter szerint a NATO esetleges kibővítését egy, a volt Szovjetunió utódállamaival ki­alakítandó nagyívű együttmű­ködési koncepcióval kell meg­támogatni, és a bizalom és az együttműködés erős hálózati rendszerével kell párosítani. Kelet-Európa biztonságpoli­tikai szempontból nem válhat „koncepcionális senki földjé­vé” - vélekedett Rühe, aki egy „kelet-európai gazdasági szoli­daritási paktum” létrehozását is szorgalmazta, aláhúzva, hogy az európai egységesülés nem állhat meg az Odera vagy a Neisse partjánál. A Nyugat­nak erőteljesen előre kell vin­nie a Kelet felépítését - mondta Rühe. A német védelmi miniszter határozottan Borisz Jelcin mögé állt, akinek kudar­ca szavai szerint politikailag mindenki számára igen sokba kerülne. Átfogó politikai és gazdasági támgatást kell mobilizálni Jel­cin reformjai számára - véleke­dett, kifejtve, hogy a politikai konszenzus Ororszországgal számos nemzetközi válság meg­oldásához elengedhetetlen. Budapest és Bécs egy nyelven beszél (Folytatás az 1. oldalról) A 3,5 milliárd schillinges ma­gyar kereskedelmi passzívum ellenére a felek elégedetten ál­lapították meg: nő a vegyes vállalatok száma, a befektetett osztrák tőke pedig eléri az 500 millió dollárt. Klestil szeretné továbbösztönözni a vállalatok közötti közvetlen együttműkö­dést, s támogatja, hogy ebben minél nagyobb mértékben al­kalmazzák a magyar tudást és technikát. A kulturális, oktatási kap­csolatokról szólva Göncz üdvö­zölte a nemrégiben elkészült és 1995-ig szóló közös munkater­vet, valamint Erhard Busek al­­kancellár által kezdeményezett „osztrák-magyar akciót”. A magyar államfő külön kitért rá, hogy Oberwarten (Felsőőr) né­­met-magyar-horvát tannyelvű gimnázium kezdte meg műkö­dését. A Budapesten létesítendő Ausztria Ház mellett örömmel szólt arról is, hogy a nyugati szomszéd országban élő ma­gyarok a bécsi kormánytól megkapták a népcsoport stá­tust. Az informális kapcsolatok további fejlesztése érdekében hazánk szeretné ha minden osztrák tartományban működ­ne tiszteletbeli magyar konzul.­­ Mind a világpolitika, mind a kelet-közép-európai régió megítélésében nagyon közeli Bécs és Budapest álláspontja, s ez igen fontos Magyarország számára - mondta Herman Já­nos külügyi szóvivő az An­tall-Klestil találkozóról. A ma­gyar kormányfő a megbeszélé­sen kijelentette: a két államnak közös küldetése van, ami a sta­bilitás, az együttműködés erő­sítésében, illetve az európai in­tegrációban nyilvánul meg. Klestil többek között arról szólt, hogy tavaly júliusi beik­tatása után második hivatalos útja Budapestre vezetett, s ez kifejezi azt a kiemelt figyelmet, amit Ausztria Magyarország­nak és a kétoldalú kapcsola­toknak szentel. A közös célt - a régió biztonságát - pedig nem­csak hagyományos értelemben kell felfogni, hanem az magába foglalja a környezetvédelem, a migráció és a szervezett bűnö­zés elleni harc kérdéseit is. Dési András Göncz és Klestil az ünnepélyes fogadtatáskor RÉDEI FERENC FELVÉTELE Jeszenszky elégedett amerikai tárgyalásaival Antall József még az idén Clinton elnökhöz látogat (Folytatás az 1. oldalról) Az Antall-levelet Jeszenszky Géza adta át a Fehér Házban, amikor kedden Albert Gore alelnök fogadta őt. Az alelnök érdeklődésére a külügyminisz­ter elmondta, hogy budapesti remények szerint az expo az átalakulás első hazai és térség­beli eredményeinek a bemutat­kozása lesz, és így az Egyesült Államok jelenléte fontos politi­kai üzenetet is hordozna. Jeszenszky egyébként meg­hívta Gore-t Magyarországra, de nem tudni, hogy az alelnök útba tudja-e ejteni Budapestet, amikor térségünkbe látogat. A külügyminiszter imponáló­nak találta Gore rendkívüli tá­jékozottságát a Magyarorszá­got érintő ügyekben, a környe­ző országokban élő kisebbsége­ket illetően csakúgy, mint a bő­si erőművita részleteiben vagy­ a délszláv válság hazánk biz­­­tonságát érintő vonatkozásai­ban. Jeszenszky úgy találta, hogy Gore alelnök komolyan értékeli Magyarország eddigi teljesítményét. Egyébként más felelős amerikai tényezők is - az átmenet nehézségei ellenére - stabil pontként említették előtte hazánkat. Jeszenszky, akit a Fehér Ház­ban bemutattak Les Aspin vé­delmi miniszternek is, Anthony Lake elnöki nemzetbiztonsági tanácsadóval, majd később a képviselőház külügyi bizottsá­gában lezajlott eszmecseréiből azt szűrte le, hogy a délszláv válság megoldását illetően ha­sonló, az orosz helyzet megítélé­sében pedig azonos a magyar és az amerikai álláspont. A van­­couveri csúcsra kerülő Lake-nél egyébként a külügyminiszter felvetette, hogy Oroszország megsegítésében hasznosítani le­hetne azt is, amit Magyarország tud nyújtani áruban, tapaszta­latban, helyismeretben. Jeszenszky elmondta, hogy a szélsőségek európai jelentkezé­se kapcsán érdeklődtek tőle: mi a helyzet Magyarországon? Ki­fejtette, hogy a legutóbbi fejle­ményekben annak igazolását látja, amit korábban is hangsú­lyozott: a Csurka-jelenséget nem szabad lebecsülni, de túl­becsülni sem. Hozzátette: nem egyes emberek elszigetelése a fontos, hanem az, hogy a - min­den társadalomban jelen lévő - téveszmék hatását a felvilágosí­tás eszközével megpróbálják csökkenteni, illetve kiküszöböl­ni. - Én úgy látom, hogy jó úton haladunk ebben - mondta. Tar Pál nagykövet, aki vala­mennyi washingtoni megbeszé­lésére elkísérte a külügymi­nisztert, megjegyezte: Tóm Lantos, aki a képviselőház kül­ügyi bizottságában a nemzet­közi biztonsági és emberi jogi albizottság elnöke, képviselő­­társai előtt kijelentette, hogy elégedett a kormánynak a szél­sőségekkel kapcsolatos fellépé­sével. A külügyminiszter szerdán felkereste Lane Kirklandot, az AFL-CIO szakszervezeti köz­pont elnökét, akit még ellenzé­ki politikus korában ismert meg. Jeszenszky Géza ezután a washingtoni Egyetemi Klub­ban vezető szakértők előtt elő­adást tartott az etnikai problé­mákról és lehetséges megoldási módjukról. Serény Péter Martonyi: Lesz alávetési nyilatkozat Bősről (Munkatársunktól) Martonyi János külügyi ál­lamtitkár szerdán, az Or­szággyűlés európai közösségi ügyek bizottsága előtt hangsú­lyozta, hogy most már személy szerint is bízik a hágai közös - magyar-szlovák - alávetési nyilatkozat aláírásában. Vi­szont a bősi vízmegosztás vitás kérdéseiben a megoldás nem tetszik ennyire közelinek. A bizottsági meghallgatáson az államtitkár érzékeltette, hogy Hága ügyében Budapest hamarosan megállapodásra számít, s remény van arra, hogy az EK képviseletében az aláírá­si ceremónián részt vesz majd Hans van den Broek is. Marto­nyi méltatta az európai intéz­mények szerepvállalását, ugyan­akkor fontosnak mondta, hogy Brüsszel továbbra is aktívan bekapcsolódjék a bősi rendezési folyamatba. Ha ez meglesz, a vízmegosztás problémáinak megoldása sem reménytelen. Az államtitkár sikeresnek minősítette az eddigi magyar tárgyalási stratégiát, és hang­súlyozta: Budapest a jövőben is csak olyan lépések megtételére hajlandó, amelyek nem veszé­lyeztetik az európai célkitűzé­seket. Hozzátette, a hágai per „kétesélyes dolog” lehet, de Bu­dapest bízik a maga igazában. A vitában Békesi László (MSZP) alapkérdésnek mondta a bősi vita gazdasági vonatko­zásait. A hágai döntésnek lesz­nek finanszírozási problémái (helyreállítás, a hajózási felté­telek javítása, az esetleges kár­térítés). Hágában a bíróság dönti majd el, ki viseli a várha­tó hatalmas gazdasági és pénz­ügyi terheket, amelyek együt­tes össszege akár a százmilliárd forintot is elérheti. Békesi László véleményét többen vitatták. Elhangzott: ha a bíróság úgy dönt, hogy Buda­pest jogszerűen mondta fel az 1977-es szerződést, ellenben nem volt törvényes a Duna el­terelése, akkor Magyarország elkerülheti kártérítés fizetését. Martonyi János kedden - az Egyesült Államokban tartózko­dó Jeszenszky Géza távollété­ben - válaszlevélben tájékoz­tatta Hans van den Broekot, az EK Bizottság külkapcsolatok­­ban illetékes képviselőjét, hogy Budapest elfogadja Brüsszelnek a bősi alávetési nyilatkozat alá­írásával kapcsolatos javaslatát. Van den Broek a magyar kül­ügyminiszterhez intézett levelé­ben azt javasolta, hogy Pozsony és Budapest e dokumentumot április 7-én írja alá. Mint Tatár György, bősi mi­niszteri biztos tegnap a Népsza­badságnak elmondta, a levélben Budapest azt is jelzi, hogy elfo­gadja a szlovákok által tett szö­vegmódosítási javaslatok több­ségét. Ugyanakkor Pozsony még mindig nem erősítette meg, hogy jóváhagyta volna a végle­ges szövegváltozatot. Magyar részről indítványozták továbbá, hogy az alávetési nyilatkozat aláírásával egyidejűleg folyta­tódjanak az ideiglenes bősi víz­gazdálkodási rendszerről kez­dett megbeszélések. A miniszteri biztosnak egye­lőre nincsenek értesülései ar­ról, hogy a szlovák kormány milyen álláspontra helyezkedik az EK aláírási javaslatával kapcsolatban. A keddi pozsonyi kormány­ülésről Budapest eddig nem kapott hivatalos tájékoztatást. Ami a magyar álláspontot ille­ti, az EK javaslatai között mindössze egyetlen olyan elem található, amelyet Budapest nem tud elfogadni, mert ez - a miniszteri biztos megfogalma­zása szerint - aszimmetriát okozna, s lényegi változást je­lentene a gyakorlatilag késznek tekinthető tervezetben. K. T. Pozsonyban még dolgoznak (Pozsonyi tudósítónktól) Roman Bucek, a szlovák külügyminisztérium sajtószó­vivője a Népszabadság pozso­nyi tudósítójának érdeklődésé­re tegnap elmondta, hogy a há­gai alávetési nyilatkozat terve­zetén az illetékes diplomaták még dolgoznak, vagyis a kor­mány kedden már csak ezért sem tekinthette át a kész anya­got. A két hete visszadobott szö­veghez képest lesznek változá­sok, de ezek nem elvi jellegűek - tette hozzá a szóvivő, aki nem vállalkozott annak meg­jóslására, hogy mikorra lesz a tervezet a magyar féllel megvi­tatható és elfogadható állapot­ban, de reményét fejezte ki, hogy a közeli napokban eljut­nak eddig a pontig. F. J. Gy. Via Italia Amato mégsem dobta be a törülközőt: úgy tűnik kitart ápri­lis 18-ig. Mert bár a régi rendszer haldoklik, a politikai garni­túra megért a bebalzsamozásra, az új még nem körvonalazó­dik. Itália most a bizonytalanba, hatalmi vákuumba ugrana. Vajon hogyan zajlik le a rendszerváltással felérő garnitúra csere egy működő demokráciában? Ez a kérdés Itáliában. Itt ugyanis - a nyugati parlamenti rendszerek többségétől eltérő­en - nem volt valóságos váltógazdálkodás: egy párt, a keresz­ténydemokrácia és szatelitje volt hatalmon 45 éven át. A „Mindenki haza!"-jelszót - amit naponta vágnak a mos­tani képviselőház tagjainak fejéhez - Norberto Bobbio filozó­fus demagógiának tartja. A több évtizedes gyakorlatért ugyan­is nem csupán egy szűk elit felelős. Ugyan valóban a tradicio­nális politikai pártok építették a kliensrendszert, s éveken át kapták a kenőpénzeket, sőt - ha a vádak igazak a hétszeres miniszterelnök, Andreotti esetében - a politika alkut kötött a szervezett alvilággal, a maffiával is, ám az utca embere maga is alkalmazkodott a játékszabályokhoz. Itália asztala ingadozik: egyik lába, a politika kezd kidőlni. Ám marad tartópillérként a gazdaság, ami az olaszok életre­valóságát bizonyítja. A sok ezer kis- és középüzem alkalmaz­kodik a piacon. S marad a demokrácia óhaja, mint Róma ha­gyománya, még a válság pillanataiban is. Az utca embere ki­ábrándult a régi pártgarnitúrából, de maga is feszülten figye­li, mi jöhet ezután. Elutasít minden szélsőséget, hisz a gyors és látványos gazdasági fejlődésnek köszönhetően viszonylag ma­gas életszínvonalat ért el. Ezt megőrizni­­ ez a legfontosabb számára. S ha Bobbienak valóban igaza van, s valóban csak­nem mindenki cinkos volt az elmúlt 45 évben, akkor indokolt­nak tűnhet a kétely: vajon jöhetnek-e újak, erkölcsileg tiszták ezután. Az olaszok bölcsek, tudnak várni. Két évezreddel ez­előtt, az ókori Róma demokráciájában kezdték tanulni a já­tékszabályokat. Ortutay L. Gyula Fagylaltárusok az expón Nem állami nagyberuházás lesz, a világkiállítás vállalkozói alapon valósul meg - nyugtatgatták (nyugtatgattuk) a közvé­leményt éveken át, mióta csak az expo terve felmerült. A köz­vélemény azonban nem igazán értette, hogy ha egyszer „vál­lalkozói alapon”, akkor miért nem maguk a vállalkozók tüs­ténkednek a megvalósításon. Vélhettük, a kezdeményező és a szervező szerep az államé, ezért a különféle terveket az állami szervek készítik állami pénzből, majd azt követően lépnek színre azok a sokat emle­getett vállalkozók, akik már nem az állam pénzét, hanem a sajátjukat viszik a vásárra. Nemrég megtudhattuk, hogy az Állami Vagyonügynökség a privatizációs bevételekből másfél milliárd forintot átutalt a Világkiállítási Alap számlájára. Nem túlságosan nagy pénz ahhoz képest, amennyibe maga az attrakció kerül. Még min­dig hihettük, hogy a megvalósítás tetemes költségeit majd a külföldi és hazai vállalkozók teremtik elő, és fektetik be a ma­guk kockázatára a nagyvállalkozásba. De bekapcsolódásukról csak nem jöttek a hírek. Tegnap azután kezdett megvilágosodni, ami homályos volt. A főbiztos sajtótájékoztatójáról megjelent tudósítások beszá­moltak arról, hogy a Világkiállítási Programiroda meghirdeti nyílt versenypályázatát a Duna-parti városközpont felépítésé­re. Tehát végre megszólíttattak, most már jöhetnek a vállalko­zók! Csakhogy tévedés ne essék: nem a világkiállítás, hanem egy városközpont felépítésére hirdetnek pályázatot. Hogy miként függ össze egy Duna-parti városközpont (szál- i­rodák, lakóházak, irodaépületek) megépítése és a Duna-parti expo (kiállítási csarnokok) megépítése, azt annak ellenére is ki lehet találni, hogy az azonos helyszínmegjelölés („Duna­­parti”) a kettőt - talán nem is egészen szándékolatlanul - összemossa. Nincs kétség afelől, hogy a 18 hektárnyi állami tulajdonú pesti telek áruba bocsátásától várják azt a pénzt, amiből a túlparton létrehoznák az expót. (Továbbá költségve­tési pénzből és - szintén állami garanciájú - kötvénykibocsá­tásból.) Most már csak két dolgot nem tudunk. 1. Mi a különbség az állami finanszírozás és az állami tel­kek eladásából történő finanszírozás között? 2. Mi a különbség az expo állami nagyberuházásként és az expo vállalkozói alapon történő megvalósítása között? Mert ha netán semmi - ha csak telkeket visznek városépítő vállalkozásokba, és nem vállalkozókat az expóba -, akkor meglehet, hogy az 1996-os budapesti esemény kockázatvállaló magánszereplői leginkább a helyszíni fagylaltárusok lesznek. Gál Zsuzsa Hajóhinta­­ rt.-ben A magyar politikai rendszerváltások történetében alapvető láncszem a népszórakoztatás. Annak idején - emlékezzünk A tanúra! - a legbiztosabb kézbe kellett adni a burzsoá Angol­parkból, népi demokratikus Vidám Parkká nemesült intéz­ményt, ahol a „szocialista szellem vasútja” vágtatott és a haj­dani liliputi művészek helyét átvették a szovjet törpék, ame­lyekről tudni illett - ők a legmagasabbak. Szociális piacgazdasággá alakulásunknak hamarosan újabb győzelmét ünnepelhetjük: bejelentették, hogy részvénytársa­sággá alakul a mostanáig a diktatórikus struktúrák béklyójá­ba vert intézmény. Ha ezt elérjük, büszkén nézhetünk a leg­fejlettebb elvarázsolt kastélyt és hullámvasútat birtokló ha­talmak szemébe, s a Práter óriáskereke el fog törpülni a miénk mellett. Még vitatkozunk: Magyarországon az átalakításnak a le­bontás vagy a fejlesztés­e az útja. Nemzeti, netán kozmopolita jelleget öltsön-e majd az intézmény, vagy szorítkozzék politi­kamentes szórakoztatásra? Kérdés: milyen valóban nemzeti és aktuális üzenetet közvetíthet a hajóhinta? Kinek a falát cé­lozza az erőmérő kecske, kinek a fejét verjék a nagykalapács­­sal? Vursli legyen-e a Vidám Park? Kit ábrázoljon az új, rész­vénytársasági cégtábla? A hullámvasúton lehet-e sikítani? Ezekre a kérdésekre kell mielőbbi választ adni a reménybeli átalakulás során. Néhány éve Grósz Károly emlékezetes látogatást tett Dis­­neylandben, lefényképeszkedett Miki egérrel és valami olyas­mit mondott, hogy hasonló műintézet - Kelet-Európában az első! - lesz Magyarországon is. Nem lett. De erre azért nem számítottunk. Miklós Gábor _3

Next