Népszabadság, 1993. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-01 / 76. szám
1993. április 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Bonn bővítené a NATO-t (Bonni tudósítónktól) A NATO Kelet-Európa irányába történő kiterjesztése mellett foglalt állást Volker Rühe német védelmi miniszter. A német haditechnikai társaság közgyűlésén Rühe kijelentette: csak idő kérdése, hogy mikor és milyen feltételek mellett válhatnak a NATO tagjaivá olyan államok, mint Lengyelország és Magyarország, Kelet- és Közép-Európa országai egy politikailag és gazdaságilag egységesülő Európa részei - szögezte le. A miniszter szerint a NATO esetleges kibővítését egy, a volt Szovjetunió utódállamaival kialakítandó nagyívű együttműködési koncepcióval kell megtámogatni, és a bizalom és az együttműködés erős hálózati rendszerével kell párosítani. Kelet-Európa biztonságpolitikai szempontból nem válhat „koncepcionális senki földjévé” - vélekedett Rühe, aki egy „kelet-európai gazdasági szolidaritási paktum” létrehozását is szorgalmazta, aláhúzva, hogy az európai egységesülés nem állhat meg az Odera vagy a Neisse partjánál. A Nyugatnak erőteljesen előre kell vinnie a Kelet felépítését - mondta Rühe. A német védelmi miniszter határozottan Borisz Jelcin mögé állt, akinek kudarca szavai szerint politikailag mindenki számára igen sokba kerülne. Átfogó politikai és gazdasági támgatást kell mobilizálni Jelcin reformjai számára - vélekedett, kifejtve, hogy a politikai konszenzus Ororszországgal számos nemzetközi válság megoldásához elengedhetetlen. Budapest és Bécs egy nyelven beszél (Folytatás az 1. oldalról) A 3,5 milliárd schillinges magyar kereskedelmi passzívum ellenére a felek elégedetten állapították meg: nő a vegyes vállalatok száma, a befektetett osztrák tőke pedig eléri az 500 millió dollárt. Klestil szeretné továbbösztönözni a vállalatok közötti közvetlen együttműködést, s támogatja, hogy ebben minél nagyobb mértékben alkalmazzák a magyar tudást és technikát. A kulturális, oktatási kapcsolatokról szólva Göncz üdvözölte a nemrégiben elkészült és 1995-ig szóló közös munkatervet, valamint Erhard Busek alkancellár által kezdeményezett „osztrák-magyar akciót”. A magyar államfő külön kitért rá, hogy Oberwarten (Felsőőr) német-magyar-horvát tannyelvű gimnázium kezdte meg működését. A Budapesten létesítendő Ausztria Ház mellett örömmel szólt arról is, hogy a nyugati szomszéd országban élő magyarok a bécsi kormánytól megkapták a népcsoport státust. Az informális kapcsolatok további fejlesztése érdekében hazánk szeretné ha minden osztrák tartományban működne tiszteletbeli magyar konzul. Mind a világpolitika, mind a kelet-közép-európai régió megítélésében nagyon közeli Bécs és Budapest álláspontja, s ez igen fontos Magyarország számára - mondta Herman János külügyi szóvivő az Antall-Klestil találkozóról. A magyar kormányfő a megbeszélésen kijelentette: a két államnak közös küldetése van, ami a stabilitás, az együttműködés erősítésében, illetve az európai integrációban nyilvánul meg. Klestil többek között arról szólt, hogy tavaly júliusi beiktatása után második hivatalos útja Budapestre vezetett, s ez kifejezi azt a kiemelt figyelmet, amit Ausztria Magyarországnak és a kétoldalú kapcsolatoknak szentel. A közös célt - a régió biztonságát - pedig nemcsak hagyományos értelemben kell felfogni, hanem az magába foglalja a környezetvédelem, a migráció és a szervezett bűnözés elleni harc kérdéseit is. Dési András Göncz és Klestil az ünnepélyes fogadtatáskor RÉDEI FERENC FELVÉTELE Jeszenszky elégedett amerikai tárgyalásaival Antall József még az idén Clinton elnökhöz látogat (Folytatás az 1. oldalról) Az Antall-levelet Jeszenszky Géza adta át a Fehér Házban, amikor kedden Albert Gore alelnök fogadta őt. Az alelnök érdeklődésére a külügyminiszter elmondta, hogy budapesti remények szerint az expo az átalakulás első hazai és térségbeli eredményeinek a bemutatkozása lesz, és így az Egyesült Államok jelenléte fontos politikai üzenetet is hordozna. Jeszenszky egyébként meghívta Gore-t Magyarországra, de nem tudni, hogy az alelnök útba tudja-e ejteni Budapestet, amikor térségünkbe látogat. A külügyminiszter imponálónak találta Gore rendkívüli tájékozottságát a Magyarországot érintő ügyekben, a környező országokban élő kisebbségeket illetően csakúgy, mint a bősi erőművita részleteiben vagy a délszláv válság hazánk biztonságát érintő vonatkozásaiban. Jeszenszky úgy találta, hogy Gore alelnök komolyan értékeli Magyarország eddigi teljesítményét. Egyébként más felelős amerikai tényezők is - az átmenet nehézségei ellenére - stabil pontként említették előtte hazánkat. Jeszenszky, akit a Fehér Házban bemutattak Les Aspin védelmi miniszternek is, Anthony Lake elnöki nemzetbiztonsági tanácsadóval, majd később a képviselőház külügyi bizottságában lezajlott eszmecseréiből azt szűrte le, hogy a délszláv válság megoldását illetően hasonló, az orosz helyzet megítélésében pedig azonos a magyar és az amerikai álláspont. A vancouveri csúcsra kerülő Lake-nél egyébként a külügyminiszter felvetette, hogy Oroszország megsegítésében hasznosítani lehetne azt is, amit Magyarország tud nyújtani áruban, tapasztalatban, helyismeretben. Jeszenszky elmondta, hogy a szélsőségek európai jelentkezése kapcsán érdeklődtek tőle: mi a helyzet Magyarországon? Kifejtette, hogy a legutóbbi fejleményekben annak igazolását látja, amit korábban is hangsúlyozott: a Csurka-jelenséget nem szabad lebecsülni, de túlbecsülni sem. Hozzátette: nem egyes emberek elszigetelése a fontos, hanem az, hogy a - minden társadalomban jelen lévő - téveszmék hatását a felvilágosítás eszközével megpróbálják csökkenteni, illetve kiküszöbölni. - Én úgy látom, hogy jó úton haladunk ebben - mondta. Tar Pál nagykövet, aki valamennyi washingtoni megbeszélésére elkísérte a külügyminisztert, megjegyezte: Tóm Lantos, aki a képviselőház külügyi bizottságában a nemzetközi biztonsági és emberi jogi albizottság elnöke, képviselőtársai előtt kijelentette, hogy elégedett a kormánynak a szélsőségekkel kapcsolatos fellépésével. A külügyminiszter szerdán felkereste Lane Kirklandot, az AFL-CIO szakszervezeti központ elnökét, akit még ellenzéki politikus korában ismert meg. Jeszenszky Géza ezután a washingtoni Egyetemi Klubban vezető szakértők előtt előadást tartott az etnikai problémákról és lehetséges megoldási módjukról. Serény Péter Martonyi: Lesz alávetési nyilatkozat Bősről (Munkatársunktól) Martonyi János külügyi államtitkár szerdán, az Országgyűlés európai közösségi ügyek bizottsága előtt hangsúlyozta, hogy most már személy szerint is bízik a hágai közös - magyar-szlovák - alávetési nyilatkozat aláírásában. Viszont a bősi vízmegosztás vitás kérdéseiben a megoldás nem tetszik ennyire közelinek. A bizottsági meghallgatáson az államtitkár érzékeltette, hogy Hága ügyében Budapest hamarosan megállapodásra számít, s remény van arra, hogy az EK képviseletében az aláírási ceremónián részt vesz majd Hans van den Broek is. Martonyi méltatta az európai intézmények szerepvállalását, ugyanakkor fontosnak mondta, hogy Brüsszel továbbra is aktívan bekapcsolódjék a bősi rendezési folyamatba. Ha ez meglesz, a vízmegosztás problémáinak megoldása sem reménytelen. Az államtitkár sikeresnek minősítette az eddigi magyar tárgyalási stratégiát, és hangsúlyozta: Budapest a jövőben is csak olyan lépések megtételére hajlandó, amelyek nem veszélyeztetik az európai célkitűzéseket. Hozzátette, a hágai per „kétesélyes dolog” lehet, de Budapest bízik a maga igazában. A vitában Békesi László (MSZP) alapkérdésnek mondta a bősi vita gazdasági vonatkozásait. A hágai döntésnek lesznek finanszírozási problémái (helyreállítás, a hajózási feltételek javítása, az esetleges kártérítés). Hágában a bíróság dönti majd el, ki viseli a várható hatalmas gazdasági és pénzügyi terheket, amelyek együttes össszege akár a százmilliárd forintot is elérheti. Békesi László véleményét többen vitatták. Elhangzott: ha a bíróság úgy dönt, hogy Budapest jogszerűen mondta fel az 1977-es szerződést, ellenben nem volt törvényes a Duna elterelése, akkor Magyarország elkerülheti kártérítés fizetését. Martonyi János kedden - az Egyesült Államokban tartózkodó Jeszenszky Géza távollétében - válaszlevélben tájékoztatta Hans van den Broekot, az EK Bizottság külkapcsolatokban illetékes képviselőjét, hogy Budapest elfogadja Brüsszelnek a bősi alávetési nyilatkozat aláírásával kapcsolatos javaslatát. Van den Broek a magyar külügyminiszterhez intézett levelében azt javasolta, hogy Pozsony és Budapest e dokumentumot április 7-én írja alá. Mint Tatár György, bősi miniszteri biztos tegnap a Népszabadságnak elmondta, a levélben Budapest azt is jelzi, hogy elfogadja a szlovákok által tett szövegmódosítási javaslatok többségét. Ugyanakkor Pozsony még mindig nem erősítette meg, hogy jóváhagyta volna a végleges szövegváltozatot. Magyar részről indítványozták továbbá, hogy az alávetési nyilatkozat aláírásával egyidejűleg folytatódjanak az ideiglenes bősi vízgazdálkodási rendszerről kezdett megbeszélések. A miniszteri biztosnak egyelőre nincsenek értesülései arról, hogy a szlovák kormány milyen álláspontra helyezkedik az EK aláírási javaslatával kapcsolatban. A keddi pozsonyi kormányülésről Budapest eddig nem kapott hivatalos tájékoztatást. Ami a magyar álláspontot illeti, az EK javaslatai között mindössze egyetlen olyan elem található, amelyet Budapest nem tud elfogadni, mert ez - a miniszteri biztos megfogalmazása szerint - aszimmetriát okozna, s lényegi változást jelentene a gyakorlatilag késznek tekinthető tervezetben. K. T. Pozsonyban még dolgoznak (Pozsonyi tudósítónktól) Roman Bucek, a szlovák külügyminisztérium sajtószóvivője a Népszabadság pozsonyi tudósítójának érdeklődésére tegnap elmondta, hogy a hágai alávetési nyilatkozat tervezetén az illetékes diplomaták még dolgoznak, vagyis a kormány kedden már csak ezért sem tekinthette át a kész anyagot. A két hete visszadobott szöveghez képest lesznek változások, de ezek nem elvi jellegűek - tette hozzá a szóvivő, aki nem vállalkozott annak megjóslására, hogy mikorra lesz a tervezet a magyar féllel megvitatható és elfogadható állapotban, de reményét fejezte ki, hogy a közeli napokban eljutnak eddig a pontig. F. J. Gy. Via Italia Amato mégsem dobta be a törülközőt: úgy tűnik kitart április 18-ig. Mert bár a régi rendszer haldoklik, a politikai garnitúra megért a bebalzsamozásra, az új még nem körvonalazódik. Itália most a bizonytalanba, hatalmi vákuumba ugrana. Vajon hogyan zajlik le a rendszerváltással felérő garnitúra csere egy működő demokráciában? Ez a kérdés Itáliában. Itt ugyanis - a nyugati parlamenti rendszerek többségétől eltérően - nem volt valóságos váltógazdálkodás: egy párt, a kereszténydemokrácia és szatelitje volt hatalmon 45 éven át. A „Mindenki haza!"-jelszót - amit naponta vágnak a mostani képviselőház tagjainak fejéhez - Norberto Bobbio filozófus demagógiának tartja. A több évtizedes gyakorlatért ugyanis nem csupán egy szűk elit felelős. Ugyan valóban a tradicionális politikai pártok építették a kliensrendszert, s éveken át kapták a kenőpénzeket, sőt - ha a vádak igazak a hétszeres miniszterelnök, Andreotti esetében - a politika alkut kötött a szervezett alvilággal, a maffiával is, ám az utca embere maga is alkalmazkodott a játékszabályokhoz. Itália asztala ingadozik: egyik lába, a politika kezd kidőlni. Ám marad tartópillérként a gazdaság, ami az olaszok életrevalóságát bizonyítja. A sok ezer kis- és középüzem alkalmazkodik a piacon. S marad a demokrácia óhaja, mint Róma hagyománya, még a válság pillanataiban is. Az utca embere kiábrándult a régi pártgarnitúrából, de maga is feszülten figyeli, mi jöhet ezután. Elutasít minden szélsőséget, hisz a gyors és látványos gazdasági fejlődésnek köszönhetően viszonylag magas életszínvonalat ért el. Ezt megőrizni ez a legfontosabb számára. S ha Bobbienak valóban igaza van, s valóban csaknem mindenki cinkos volt az elmúlt 45 évben, akkor indokoltnak tűnhet a kétely: vajon jöhetnek-e újak, erkölcsileg tiszták ezután. Az olaszok bölcsek, tudnak várni. Két évezreddel ezelőtt, az ókori Róma demokráciájában kezdték tanulni a játékszabályokat. Ortutay L. Gyula Fagylaltárusok az expón Nem állami nagyberuházás lesz, a világkiállítás vállalkozói alapon valósul meg - nyugtatgatták (nyugtatgattuk) a közvéleményt éveken át, mióta csak az expo terve felmerült. A közvélemény azonban nem igazán értette, hogy ha egyszer „vállalkozói alapon”, akkor miért nem maguk a vállalkozók tüsténkednek a megvalósításon. Vélhettük, a kezdeményező és a szervező szerep az államé, ezért a különféle terveket az állami szervek készítik állami pénzből, majd azt követően lépnek színre azok a sokat emlegetett vállalkozók, akik már nem az állam pénzét, hanem a sajátjukat viszik a vásárra. Nemrég megtudhattuk, hogy az Állami Vagyonügynökség a privatizációs bevételekből másfél milliárd forintot átutalt a Világkiállítási Alap számlájára. Nem túlságosan nagy pénz ahhoz képest, amennyibe maga az attrakció kerül. Még mindig hihettük, hogy a megvalósítás tetemes költségeit majd a külföldi és hazai vállalkozók teremtik elő, és fektetik be a maguk kockázatára a nagyvállalkozásba. De bekapcsolódásukról csak nem jöttek a hírek. Tegnap azután kezdett megvilágosodni, ami homályos volt. A főbiztos sajtótájékoztatójáról megjelent tudósítások beszámoltak arról, hogy a Világkiállítási Programiroda meghirdeti nyílt versenypályázatát a Duna-parti városközpont felépítésére. Tehát végre megszólíttattak, most már jöhetnek a vállalkozók! Csakhogy tévedés ne essék: nem a világkiállítás, hanem egy városközpont felépítésére hirdetnek pályázatot. Hogy miként függ össze egy Duna-parti városközpont (szál- irodák, lakóházak, irodaépületek) megépítése és a Duna-parti expo (kiállítási csarnokok) megépítése, azt annak ellenére is ki lehet találni, hogy az azonos helyszínmegjelölés („Dunaparti”) a kettőt - talán nem is egészen szándékolatlanul - összemossa. Nincs kétség afelől, hogy a 18 hektárnyi állami tulajdonú pesti telek áruba bocsátásától várják azt a pénzt, amiből a túlparton létrehoznák az expót. (Továbbá költségvetési pénzből és - szintén állami garanciájú - kötvénykibocsátásból.) Most már csak két dolgot nem tudunk. 1. Mi a különbség az állami finanszírozás és az állami telkek eladásából történő finanszírozás között? 2. Mi a különbség az expo állami nagyberuházásként és az expo vállalkozói alapon történő megvalósítása között? Mert ha netán semmi - ha csak telkeket visznek városépítő vállalkozásokba, és nem vállalkozókat az expóba -, akkor meglehet, hogy az 1996-os budapesti esemény kockázatvállaló magánszereplői leginkább a helyszíni fagylaltárusok lesznek. Gál Zsuzsa Hajóhinta rt.-ben A magyar politikai rendszerváltások történetében alapvető láncszem a népszórakoztatás. Annak idején - emlékezzünk A tanúra! - a legbiztosabb kézbe kellett adni a burzsoá Angolparkból, népi demokratikus Vidám Parkká nemesült intézményt, ahol a „szocialista szellem vasútja” vágtatott és a hajdani liliputi művészek helyét átvették a szovjet törpék, amelyekről tudni illett - ők a legmagasabbak. Szociális piacgazdasággá alakulásunknak hamarosan újabb győzelmét ünnepelhetjük: bejelentették, hogy részvénytársasággá alakul a mostanáig a diktatórikus struktúrák béklyójába vert intézmény. Ha ezt elérjük, büszkén nézhetünk a legfejlettebb elvarázsolt kastélyt és hullámvasútat birtokló hatalmak szemébe, s a Práter óriáskereke el fog törpülni a miénk mellett. Még vitatkozunk: Magyarországon az átalakításnak a lebontás vagy a fejlesztése az útja. Nemzeti, netán kozmopolita jelleget öltsön-e majd az intézmény, vagy szorítkozzék politikamentes szórakoztatásra? Kérdés: milyen valóban nemzeti és aktuális üzenetet közvetíthet a hajóhinta? Kinek a falát célozza az erőmérő kecske, kinek a fejét verjék a nagykalapácssal? Vursli legyen-e a Vidám Park? Kit ábrázoljon az új, részvénytársasági cégtábla? A hullámvasúton lehet-e sikítani? Ezekre a kérdésekre kell mielőbbi választ adni a reménybeli átalakulás során. Néhány éve Grósz Károly emlékezetes látogatást tett Disneylandben, lefényképeszkedett Miki egérrel és valami olyasmit mondott, hogy hasonló műintézet - Kelet-Európában az első! - lesz Magyarországon is. Nem lett. De erre azért nem számítottunk. Miklós Gábor _3