Népszabadság, 1993. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-13 / 85. szám
1993. április 13., kedd NÉPSZABADSÁG - VILÁGTÜKÖR 7 00 Bosznia felett hétfőn „bezárult az égbolt”. A Biztonsági Tanács 816. számú határozata alapján a NATO meghozta történetének egyik legfontosabb döntését: arra vállalkozott, hogy fegyveres erővel is kikényszerítse a BT által már hosszú hónapokkal ezelőtt, 1992. október elején elrendelt, de be nem tartott légtérzárlatot. A NATO most első ízben hozott olyan döntést, hogy csapatai „out-of-area” hadműveletekben vegyenek részt, tehát a szervezet határain kívül harci tevékenységet folytassanak. Megtörtént volna az első határozott lépés az új, nemzetközi rend kialakítására? Talán igen. A megfigyelők ugyan megjegyzik, hogy ettől az akciótól önmagában jelentős eredmény nem várható, hiszen a boszniai háború eddig elsősorban nem a levegőben folyt, a szembenálló felek a légteret földi célpontok megsemmisítésére csak elvétve használták fel. Azt is hozzáteszik, hogy egyelőre nincs szó szárazföldi alakulatok bevetéséről. Viszont tény, hogy a térségben már egy ideje két NATO vezetési pont működik, az Adrián a tagállamok hadihajói állomásoznak, a magyar légtérben pedig AWACS-gépek köröznek. Hétfő reggel óta most már amerikai, angol, francia, holland és olasz harci gépek is megjelennek Bosznia légterében, méghozzá - ellenállás esetén - tűzparanccsal felhatalmazva. Korántsem elhanyagolható méretű a felvonulás; a NATO ezzel ötvenezerre növelte a különböző akciókban részt vevő katonáinak számát. A NATO fellépése az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatán alapszik és a boszniai béke megteremtésére irányul. Azt jelentené mindez, hogy az ENSZ visszatért volna tulajdonképpeni fő funkciójának, a „kollektív biztonságnak” a megvalósításához? Bizonyára nem, már csak formális okokból sem. A kollektív biztonság eszméje eredetileg ugyanis azt jelentette volna, hogy a világszervezet tagállamai a nemzetközi béke fenntartása végett egy agresszió esetén mindig összefognak és akár fegyveresen is fellépnek a támadóval szemben, bárki legyen is az. Annak idején, 1945- ben a fegyveres fellépés irányítása céljából Vezérkari Bizottságot is létrehoztak, amely az öt nagyhatalom vezérkari főnökeiből vagy azok megbízottaiból állt. Ez a szerv a tagállamok által rendelkezésre bocsátott szárazföldi és haditengerészeti erőket, valamint az állandóan készenlétben tartott nemzeti légierőket irányította volna. A hidegháború évtizedeiben persze a bizottság gyakorlatilag működésképtelen volt, a tagállamok pedig semmiféle haderőt nem bocsátottak az ENSZ rendelkezésére. Nos, a 816. számú határozat egy szóval sem említi a Vezérkari Bizottságot, a tagállamok csapatait vagy légierőit, de nem említi a NATO-t sem. A határozat csupán „felhatalmazza (az ENSZ) tagállamait, ...hogy egyénileg vagy regionális szervezetek ...útján, a Biztonsági Tanács felügyelete mellett ...tegyenek meg minden szükséges intézkedést”, ha a légtérzárlatra vonatkozó korábbi BT-határozatot megsértenék. Ugyanígy fogalmazott egyébként a BT az Öböl-háború idején is, amikor határozatában „felhatalmazta” a Kuvaittal együttműködő tagállamokat, ...hogy használjanak fel minden szükséges eszközt” a térségben a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására. A BT sem akkor, sem most nem kötelezett senkit a „kollektív biztonság” megteremtésére. Persze tisztában volt azzal, hogy lesz vállalkozó a feladat végrehajtására, hiszen az öt nagyhatalomból hárman - az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország - a NATO-nak is tagjai, s mindkét esetben részt vettek, illetve vesznek a hadműveletekben. A Biztonsági Tanács tehát voltaképpen csak annyit tett, hogy legitimizálta a más keretek között meghozott döntéseket. Aktusa azonban nemcsak jogilag, hanem politikailag is fontos volt, mivel azt jelentette, hogy a két további nagyhatalom fővárosában, Moszkvában és Pekingben legalábbis nem ellenezték a döntéseket. A kollektív biztonság eszméje egyébként sohasem volt összeegyeztethető a világ realitásaival, s továbbra sem lesz az. Egyebek között ugyanis a következő téves feltételezéseken alapul: 1. Az államok számára nincs magasabb rendű érdek, mint a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, ezért annak minden más érdeket alárendelnek. 2. Az államok aszerint váltogatják barátaikat és szövetségeseiket, hogy egy konfliktusban ki az agresszor és ki az áldozat. 3. Az államok (közöttük mindenekelőtt a nagyhatalmak) mindig egyetértenek abban, hogy a szembenálló felek melyike nevezendő agresszornak. 4. Minden állam kész fegyveres erőt alkalmazni minden agresszor ellen, függetlenül a konfliktus természetétől és (adott esetben távoli) helyszínétől, a köztük fennálló erőviszonyoktól vagy éppen attól, hogy az agresszornak van-e nukleáris fegyvere vagy nincs. 5. Az államok ugyanazt a status quot kívánják fenntartani, amely a rendszer létrehozásakor, 1945-ben fennállt. Más szóval, bárhogyan alakulnak is a nemzetközi viszonyok, a rendszer zavartalanul tovább működik. 6. Az államok agresszió esetén Szinte automatikusan koalíciót alkotnak, amely sikerrel képes felvenni a harcot azzal a támadóval szemben, amellyel ezt megelőzően szorosan együttműködtek. Mindezeket a feltételezéseket az ENSZ eddigi tevékenysége a legkevésbé sem igazolta. Az államok magatartását a fentiektől meglehetősen eltérő, bonyolultabb megfontolások irányították. Éppen ezért nem meglepő, hogy kollektív biztonság rendszere sohasem működött. Kissinger helyesen jegyezte meg ezzel kapcsolatban, hogy ha egy rendszerben elvileg mindenki számíthat mindenkire, akkor gyakorlatilag senki sem számíthat senkire. A történelem eddigi fejlődése azt mutatta, hogy más, hasonló koncepciók sem működtek a gyakorlatban vagy időközben meghaladottá váltak. A kollektív biztonság eszméjével annyira rokon hatalmi egyensúly elvének hajdani érvényesülését a diplomáciatörténészek erősen vitatják. A hidegháborúban a nukleáris elrettentés hatékony volt ugyan, de a szovjet birodalom fölbomlását követően remélhetőleg idejét múlta. A napjainkban sokat emlegetett kooperatív biztonság fogalmával nem lehet mit kezdeni. Ez utóbbival összefüggésben általában az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet különböző mechanizmusaira gondolnak, ezek azonban legfeljebb hozzájárulhatnak valamelyest a nemzetközi béke és biztonság feltételeinek megjavításához, de nem alkalmasak azok megteremtésére. A történelem mind ez ideig egyetlen szervezeti formát mutatott fel, amely valóban alkalmas volt a béke megteremtésére, s ez a koalíció. A koalíció ugyanis mindig meghatározott ellenféllel szemben jött létre, tagjai valamilyen szempontból azonos értékeket védelmeztek, s egy adott időszakban képesek voltak a részvevők felkészülésének, majd hadműveleteinek hatékony koordinálására. Nem véletlen, hogy a második világháborút egy nagyhatalmi koalíció vívta meg győztesen (igaz, az ellenfél is koalíciót próbált szervezni). Az sem véletlen, hogy a hidegháború időszakában a jól azonosítható ellenféllel szemben állandó koalíciók alakultak ki a NATO, a SEATO és a CENTO keretében. (A szovjet hadseregbe integrált kelet-európai erők ugyanakkor a Varsói Szerződést aligha változtatták valódi koalícióvá). Végül az sem véletlen, hogy az ENSZ eddigi mindkét katonai fellépése - az ötvenes években Koreában s nemrég az Öbölháborúban - szintén koalíciós jellegű volt. A Bosznia felett megjelenő harci gépek most ugyancsak koalíciót képviselnek - a kilencvenes évekre fennmaradt egyetlen koalíciót. Sajátos helyzetről van voltaképpen szó: egy állandó jellegű katonai szövetség bocsátja rendelkezésre az évtizedek során jól kiépített infrastruktúráját, vezetési, irányítási, híradási és felderítő rendszerét egy olyan ad hoc koalíciónak, amely kizárólag a volt Jugoszlávia területén folyó háború megfékezésére jött létre, s amely nem foglalja feltétlenül magában mind a tizenhat NATO tagállamot. Nem mindegyikük rendelkezik ugyanis a megfelelő eszközökkel vagy éppen alkotmányi felhatalmazásokkal, de nincs is mindegyikükre szükség. Az a körülmény viszont, hogy mind a pilóták, mind pedig a rendszer összes többi pontján tevékenykedő katonák folyamatosan, közös hadgyakorlatokon alakították ki az együttműködés olajozott gépezetét, rendkívül ütőképessé teszi a felvonultatott légierőt. Más intézményről, így a Nyugat-Európai Unióról mindez aligha mondható el, hiszen ennek a szövetségnek ma még nincs elkülönült katonai szervezete, s kérdéses, lesz-e valaha is. Akármilyen eredménnyel is záruljon tehát ez a konkrét akció, a Bosznia felett járőröző harci gépek képében mindenesetre megjelent az új történelmi korszak nézetem szerint egyetlen életképes béketeremtő mechanizmusa: a NATO katonai integrációjára épülő és az ENSZ által legitimált koalíciós erő. Valki László : Biztonsági alkalmi koalíció? Mirage 2000 bevetésre készül REUTERS FOTO A RICHTER NÉV FOGALOM! Az első magyar gyógyszergyár, A RICHTER GEDEON VEGYÉSZETI GYÁR RT. munkatársakat keres, olyanokat, akik szakmai tudásukkal, fiatalos lendületükkel segítik a cég további sikeres munkáját. A gazdasági vezérigazgató- helyettes közvetlen irányítása alatt, általános ellenőrzési feladatokat is ellátó ÜGYVITEL-INFORMATIKAI CSOPORTVEZETŐT és munkatársakat. Ideális jelölt: aki Pénzügyi és Számviteli Főiskolát vagy Közgazdasági Egyetemet végzett és a fenti területeken túl jó számviteli ismeretei is vannak. Külkereskedelmi igazgatóságára intenzív közép- és kelet-európai üzletkötői feladatok ellátására. Ideális jelölt: aki főiskolát vagy egyetemet végzett, külkereskedelmi gyakorlattal, orosz és lehetőleg angol nyelvtudással rendelkezik. Gyakorlattal rendelkező és pályakezdő gyógyszerészeket - gyógyszertechnológiai kutató-fejlesztő munkára, - törzskönyvezési feladatokra, - technológiai területekre. Gyakorlattal rendelkező vegyészeket vagy vegyészmérnököket - szintetikus, növénykémiai termelésirányítói feladatok ellátására. A RICHTERREL ÉRDEMES! - mert alkotó tagja lehet egy nagy múltú magyar cégnek, - mert jó egzisztenciát kínálunk Önnek, - mert munkája eredményességét vonzó jövedelemmel ismerjük el. Kérjük, hogy szakmai önéletrajzát tartalmazó pályázatát a megjelenést követő 10 napon belül szíveskedjék feladni a következő" címre: RICHTER GEDEON VEGYÉSZETI GYÁR RT. Sélley Károly főosztályvezető Budapest 10. Pf. 27. - 1475 Gyömrői út 19-21. Előzetes érdeklődés is lehetséges a 127-3047-es telefonszámon. PRp