Népszabadság, 1993. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-13 / 85. szám

1993. április 13., kedd NÉPSZABADSÁG - VILÁGTÜKÖR 7­ 0­0 Bosznia felett hétfőn „bezá­rult az égbolt”. A Biztonsági Tanács 816. számú határozata alapján a NATO meghozta tör­ténetének egyik legfontosabb döntését: arra vállalkozott, hogy fegyveres erővel is ki­­kényszerítse a BT által már hosszú hónapokkal ezelőtt, 1992. október elején elrendelt, de be nem tartott légtérzárla­tot. A NATO most első ízben hozott olyan döntést, hogy csa­patai „out-of-area” hadműve­letekben vegyenek részt, tehát a szervezet határain kívül harci tevékenységet folytassanak. Megtörtént volna az első hatá­rozott lépés az új, nemzetközi rend kialakítására? Talán igen. A megfigyelők ugyan megjegyzik, hogy ettől az akciótól önmagában jelentős eredmény nem várható, hiszen a boszniai háború eddig első­sorban nem a levegőben folyt, a szembenálló felek a légteret földi célpontok megsemmisíté­sére csak elvétve használták fel. Azt is hozzáteszik, hogy egyelőre nincs szó szárazföldi alakulatok bevetéséről. Viszont tény, hogy a térségben már egy ideje két NATO vezetési pont működik, az Adrián a tagálla­mok hadihajói állomásoznak, a magyar légtérben pedig AWACS-gépek köröznek. Hét­fő reggel óta most már ameri­kai, angol, francia, holland és olasz harci gépek is megjelen­nek Bosznia légterében, még­hozzá - ellenállás esetén - tűz­­paranccsal felhatalmazva. Ko­rántsem elhanyagolható méretű a felvonulás; a NATO ezzel öt­venezerre növelte a különböző akciókban részt vevő katonái­nak számát. A NATO fellépése az ENSZ Biztonsági Tanácsának határo­zatán alapszik és a boszniai bé­ke megteremtésére irányul. Azt jelentené mindez, hogy az ENSZ visszatért volna tulaj­donképpeni fő funkciójának, a „kollektív biztonságnak” a megvalósításához? Bizonyára nem, már csak formális okokból sem. A kol­lektív biztonság eszméje erede­tileg ugyanis azt jelentette vol­na, hogy a világszervezet tagál­lamai a nemzetközi béke fenn­tartása végett egy agresszió esetén mindig összefognak és akár fegyveresen is fellépnek a támadóval szemben, bárki le­gyen is az. Annak idején, 1945- ben a fegyveres fellépés irányí­tása céljából Vezérkari Bizott­ságot is létrehoztak, amely az öt nagyhatalom vezérkari főnö­keiből vagy azok megbízottai­­ból állt. Ez a szerv a tagálla­mok által rendelkezésre bocsá­tott szárazföldi és haditengeré­szeti erőket, valamint az állan­dóan készenlétben tartott nem­zeti légierőket irányította vol­na. A hidegháború évtizedeiben persze a bizottság gyakorlati­lag működésképtelen volt, a tagállamok pedig semmiféle haderőt nem bocsátottak az ENSZ rendelkezésére. Nos, a 816. számú határozat egy szóval sem említi a Vezér­kari Bizottságot, a tagállamok csapatait vagy légierőit, de nem említi a NATO-t sem. A határozat csupán „felhatal­mazza (az ENSZ) tagállamait, ...hogy egyénileg vagy regioná­lis szervezetek ...útján, a Biz­tonsági Tanács felügyelete mel­lett ...tegyenek meg minden szükséges intézkedést”, ha a légtérzárlatra vonatkozó ko­rábbi BT-határozatot megsér­tenék. Ugyanígy fogalmazott egyébként a BT az Öböl-hábo­rú idején is, amikor határoza­tában „felhatalmazta” a Kuva­­ittal együttműködő tagállamo­kat, ...hogy használjanak fel minden szükséges eszközt” a térségben a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására. A BT sem akkor, sem most nem kötelezett senkit a „kollektív biztonság” megteremtésére. Persze tisztában volt azzal, hogy lesz vállalkozó a feladat végrehajtására, hiszen az öt nagyhatalomból hárman - az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország - a NATO-nak is tagjai, s mindkét esetben részt vettek, illetve vesznek a had­műveletekben. A Biztonsági Tanács tehát voltaképpen csak annyit tett, hogy legitimizálta a más keretek között meghozott döntéseket. Aktusa azonban nemcsak jogilag, hanem politi­kailag is fontos volt, mivel azt jelentette, hogy a két további nagyhatalom fővárosában, Moszkvában és Pekingben leg­alábbis nem ellenezték a dönté­seket. A kollektív biztonság eszmé­je egyébként sohasem volt összeegyeztethető a világ reali­tásaival, s továbbra sem lesz az. Egyebek között ugyanis a következő téves feltételezése­ken alapul: 1. Az államok számára nincs ma­gasabb rendű érdek, mint a nemzet­közi béke és biztonság fenntartása, ezért annak minden más érdeket alárendelnek. 2. Az államok aszerint váltogat­ják barátaikat és szövetségeseiket, hogy egy konfliktusban ki az ag­­resszor és ki az áldozat. 3. Az államok (közöttük minde­nekelőtt a nagyhatalmak) mindig egyetértenek abban, hogy a szem­benálló felek melyike nevezendő ag­­resszornak. 4. Minden állam kész fegyveres erőt alkalmazni minden agresszor ellen, függetlenül a konfliktus ter­mészetétől és (adott esetben távoli) helyszínétől, a köztük fennálló erő­viszonyoktól vagy éppen attól, hogy az agresszornak van-e nukleáris fegyvere vagy nincs. 5. Az államok ugyanazt a status quot kívánják fenntartani, amely a rendszer létrehozásakor, 1945-ben fennállt. Más szóval, bárhogyan ala­kulnak is a nemzetközi viszonyok, a rendszer zavartalanul tovább mű­ködik. 6. Az államok agresszió esetén Szinte automatikusan koalíciót al­kotnak, amely sikerrel képes felven­ni a harcot azzal a támadóval szem­ben, amellyel ezt megelőzően szoro­san együttműködtek. Mindezeket a feltételezéseket az ENSZ eddigi tevékenysége a legkevésbé sem igazolta. Az ál­lamok magatartását a fentiek­től meglehetősen eltérő, bonyo­lultabb megfontolások irányí­tották. Éppen ezért nem megle­pő, hogy kollektív biztonság rendszere sohasem működött. Kissinger helyesen jegyezte meg ezzel kapcsolatban, hogy ha egy rendszerben elvileg mindenki számíthat mindenki­re, akkor gyakorlatilag senki sem számíthat senkire. A történelem eddigi fejlődése azt mutatta, hogy más, hasonló koncepciók sem működtek a gyakorlatban vagy időközben meghaladottá váltak. A kollek­tív biztonság eszméjével annyi­ra rokon hatalmi egyensúly el­vének hajdani érvényesülését a diplomáciatörténészek erősen vitatják. A hidegháborúban a nukleáris elrettentés hatékony volt ugyan, de a szovjet biroda­lom fölbomlását követően re­mélhetőleg idejét múlta. A nap­jainkban sokat emlegetett koo­peratív biztonság fogalmával nem lehet mit kezdeni. Ez utóbbival összefüggésben álta­lában az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet kü­lönböző mechanizmusaira gon­dolnak, ezek azonban legfel­jebb hozzájárulhatnak valame­lyest a nemzetközi béke és biz­tonság feltételeinek megjavítá­sához, de nem alkalmasak azok megteremtésére. A történelem mind ez ideig egyetlen szervezeti formát mu­tatott fel, amely valóban alkal­mas volt a béke megteremtésé­re, s ez a koalíció. A koalíció ugyanis mindig meghatározott ellenféllel szemben jött létre, tagjai valamilyen szempontból azonos értékeket védelmeztek, s egy adott időszakban képesek voltak a részvevők felkészülé­sének, majd hadműveleteinek hatékony koordinálására. Nem véletlen, hogy a második világ­háborút egy nagyhatalmi ko­alíció vívta meg győztesen (igaz, az ellenfél is koalíciót próbált szervezni). Az sem vé­letlen, hogy a hidegháború idő­szakában a jól azonosítható el­lenféllel szemben állandó koa­líciók alakultak ki a NATO, a SEATO és a CENTO keretében. (A szovjet hadseregbe integrált kelet-európai erők ugyanakkor a Varsói Szerződést aligha vál­toztatták valódi koalícióvá). Végül az sem véletlen, hogy az ENSZ eddigi mindkét katonai fellépése - az ötvenes években Koreában s nemrég az Öböl­háborúban - szintén koalíciós jellegű volt. A Bosznia felett megjelenő harci gépek most ugyancsak ko­alíciót képviselnek - a kilencve­nes évekre fennmaradt egyetlen koalíciót. Sajátos helyzetről van voltaképpen szó: egy állandó jellegű katonai szövetség bo­csátja rendelkezésre az évtize­dek során jól kiépített infrast­ruktúráját, vezetési, irányítási, híradási és felderítő rendszerét egy olyan ad hoc koalíciónak, amely kizárólag a volt Jugoszlá­via területén folyó háború meg­fékezésére jött létre, s amely nem foglalja feltétlenül magá­ban mind a tizenhat NATO tag­államot. Nem mindegyikük ren­delkezik ugyanis a megfelelő eszközökkel vagy éppen alkot­mányi felhatalmazásokkal, de nincs is mindegyikükre szükség. Az a körülmény viszont, hogy mind a pilóták, mind pedig a rendszer összes többi pontján tevékenykedő katonák folyama­tosan, közös hadgyakorlatokon alakították ki az együttműkö­dés olajozott gépezetét, rendkí­vül ütőképessé teszi a felvonul­tatott légierőt. Más intézmény­ről, így a Nyugat-Európai Unió­ról mindez aligha mondható el, hiszen ennek a szövetségnek ma még nincs elkülönült katonai szervezete, s kérdéses, lesz-e va­laha is. Akármilyen eredménnyel is záruljon tehát ez a konkrét ak­ció, a Bosznia felett járőröző harci gépek képében minden­esetre megjelent az új történelmi korszak nézetem szerint egyet­len életképes béketeremtő me­chanizmusa: a NATO katonai integrációjára épülő és az ENSZ által legitimált koalíciós erő. Valki László : Biztonság­i alkalmi koalíció? Mirage 2000 bevetésre készül REUTERS FOTO A RICHTER NÉV FOGALOM! Az első magyar gyógyszergyár, A RICHTER GEDEON VEGYÉSZETI GYÁR RT. munkatársakat keres, olyanokat, akik szakmai tudásukkal, fiatalos lendületükkel segítik a cég további sikeres munkáját. A gazdasági vezérigazgató- helyettes közvetlen irányítása alatt, általános ellenőrzési feladatokat is ellátó ÜGYVITEL-INFORMATIKAI CSOPORTVEZETŐT és munkatársakat. Ideális jelölt: aki Pénzügyi és Számviteli Főiskolát vagy Közgazdasági Egyetemet végzett és a fenti területeken túl jó számviteli ismeretei is vannak. Külkereskedelmi igazgatóságára intenzív közép- és kelet-európai üzletkötői feladatok ellátására. Ideális jelölt: aki főiskolát vagy egyetemet végzett, külkereskedelmi gyakorlattal, orosz és lehetőleg angol nyelvtudással rendelkezik. Gyakorlattal rendelkező és pályakezdő gyógyszerészeket - gyógyszertechnológiai kutató-fejlesztő munkára, - törzskönyvezési feladatokra, - technológiai területekre. Gyakorlattal rendelkező vegyészeket vagy vegyészmérnököket - szintetikus,­­ növénykémiai termelésirányítói feladatok ellátására. A RICHTERREL ÉRDEMES! - mert alkotó tagja lehet egy nagy múltú magyar cégnek, - mert jó egzisztenciát kínálunk Önnek, - mert munkája eredményességét vonzó jövedelemmel ismerjük el. Kérjük, hogy szakmai önéletrajzát tartalmazó pályázatát a megjelenést követő 10 napon belül szíveskedjék feladni a következő" címre: RICHTER GEDEON VEGYÉSZETI GYÁR RT. Sélley Károly főosztályvezető Budapest 10. Pf. 27. - 1475 Gyömrői út 19-21. Előzetes érdeklődés is lehetséges a 127-3047-es telefonszámon. PRp

Next