Népszabadság, 1993. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-15 / 87. szám
10 A TB BEFEKTETÉSI SZABÁLYZATA A vagyont viták közben is működtetni kell(ene) Tegnap újabb vitafordulót tartott a gazdasági kabinet a tb vagyonhoz juttatásáról. Ám ezzel még mindig nem lezárt a kérdés: kapjon-e egyáltalán vagyont a társadalombiztosítás és ha igen, pontosan hogyan. Ennek ellenére indokolt bemutatni a vagyonkezelés egyik lényeges kellékét, azt a szabályzatot, amelyet ugyan még nem fogadtak el, mégis jól jelzi az útkeresés irányát. A vita, amelyre utaltunk, igazából akörül forog, hogy vajon a tb alkalmas-e vagyonfogadásra, nem érdemesebb-e egy profi vagyonkezelő szervezetre bízni ezt, s a vagyonnak csupán az osztalékát átadni, esetleg még a vagyonnal járó kockázatot is átvállalva a tb-alapoktól? A vagyonjuttatás immár két és fél éves huzavonájának ebben az újabb fordulójában az ellenérdekelt oldalon a pénzügyi tárca, a privatizációs közhivatal, illetve a „profi” vagyonkezelő szervezetek, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) és az Állami Vagyonkezelő Rt. (ÁV Rt.) foglalnak helyet. Ők rendelkeznek ma még azzal a vagyonrésszel is, amelyet a tbalapoknak át kellene adni. És ha ez megtörténik, ezzel saját vagyonkörüket csökkentik vagy esetleg saját megszűnésüket siettetik. Mindennek fényében tekintsük át vázlatosan a társadalombiztosítás két felügyelőbizottságának befektetési és vagyonkezelési szabályzatát. Ez a vagyoni kört négy részre osztja: az alapok törzsvagyonára, az ezeknek juttatott vagyonra, az eddig megszerzett tulajdon hozamából felhalmozott vagyonra, illetve a kölcsönzött forrásokra. Másrészt felsorolja a tartalékokat: ebbe a körbe tartozik a likviditási tartalék, a tartós befektetések és azok hozamának tartaléka, a járulék fejében átvett vagyon és a felhalmozódott járuléktartozások is. A tb befektetéseinek összetételét körvonalazó lista már pontosabban rajzolja ki, mi is lehet az a vagyoni kör, amellyel az alapok számolhatnak. E portfóliólista érdekessége, hogy ezt a biztosítókra és pénzintézetekre nézve mindig az állam alakítja ki, megszabva ezzel az állam működéséhez szükséges stabil befektetői kört is. A vagyoni körbe ezért első helyen az állami értékpapírok, az ÁVÜ, az ÁV Rt. és a Magyar Befektetési és Fejlesztési Rt. (MBF Rt.) tulajdonából való részesedés, az állami tulajdonra vonatkozó ígérvények. Ezeken túl jönnek az üzleti befektetések, a tőzsdén jegyzett részvények, kötvények és kereskedelmi papírok, a banki részvények, a zárt körű vállalati részvények, a bankbetétek, bankok által kibocsátott értékpapírok, a készpénz, az ingatlanok és más ingóságok, bejegyzett jelzálog, hitel, kölcsönelőleg. Mindezek kezelésére a tb szervezete jogosult. A szabályzat szerint teljes körű illetékessége a felügyelőbizottságoknak van. A két bizottság külön-külön hozná létre az elkülönített vagyon szakmai döntéseinek előkészítésére a 6-8 fős befektetési és vagyonkezelési tanácsot (BVT). Ezek 3-3 tagját a bizottságok delegálják, 3-5 tagját pedig a bizottságok a szakértők köréből kérnék fel e tevékenységre. Ők azonban a döntéseknél nem rendelkezné- nek szavazati joggal. A harmadik testület a befektetési és vagyonkezelő főcsoport (a BVF), amely már ma is létezik a társadalombiztosítás szervezetében, s amely a napi működést szervezi, irányítja. Végül vegyük sorra a vagyonkezelés elveit és módszereit. Az igazi viták alapja éppen ez a fejezet. A működő vagyon kezelésének általános szabályai között szerepel, hogy a döntéseket vagy a választott önkormányzati tisztségviselők, vagy az igazgatási apparátus valósíthatja meg. Ezzel kizárják - amit az ÁVÜ, illetve az ÁV Rt. most nagyon szorgalmaz, hogy a tb-vagyon kezelője valamilyen külső cég legyen. A kezelés módszerét a vagyon tulajdoni hányada szerint osztályozták. Az első csoport a 10 százalék alatti, a második a 10-25 százalék közötti, a harmadik a 26-50 százalék közötti, a negyedik pedig az e feletti. A módszer aszerint változik, hogy elég-e a piaci viszonyokat figyelni, például a 10 százalék alatti tulajdoni hányadnál, hiszen itt a tb nincs döntési helyzetben. Más módszerek is szerephez juthatnak a 25 százalék feletti, úgynevezett minősített kisebbséget biztosító vagy a többségi tulajdont nyújtó vagyonrészeknél. Ezekben az esetekben nyilván helyet kell kapnia a tb-nek az igazgatótanácsban, véleményt kell nyilvánítania üzletpolitikai és fejlesztési kérdésekben is. Más szabályok vonatkoznak az ingatlanok kezelésére. A BVT döntene az ingatlanokkal kapcsolatos, 50 millió feletti beruházásokról, a 25 milliót meghaladó vásárlásról vagy eladásról, az ingatlanok hasznosításáról. Az értékpapírokat 100 millióig a főcsoport, afelett a tanács kezelné. A vagyon nagysága és jelentősége már önmagában is indokolja, hogy a társadalombiztosítás vállalkozási stratégiát dolgozzon ki. Ezt a munkát a BVT végzi, külső szakértők bevonásával. Az eddigiekben ismertetett befektetési és vagyonkezelési szabályzatot a gazdasági kabinet átdolgozásra visszaadta, ám ismételt benyújtását tervezik a felügyelőbizottságok. Rege Sándor r A Magyar KuraNc LEGÚJABB SZÁMÁBÓL Salman Rushdie írása: négy év halálra ítélve # Ki lesz a Fidesz Trockija? Fodor Gábor-interjú Egy világbirodalom titkai: * Amway # Sally Potter (az Orlando alkotója) a Narancsnak ! NÉPSZABADSÁG - PIAC -GAZDASÁG 1993. április 15., csütörtök BÚTORIPARI PRIVATIZÁCIÓ Miért nem kiabáltak az olaszok? A bútoripari privatizációs gyorsmérleg szerint eddig a gyárak 15 százaléka kelt el, s a termelésben 20 százalékos a külföldi részvétel aránya. A hajrá azonban csak most kezdődik: az év végére az ipar kétharmada - magyar és külföldi magánkézbe kerül, s általánossá válik a közepes üzemméret. A jövő fejlődése szempontjából az a legfontosabb, hogy a külföldiek korszerű gépeket hozzanak, és kimozdítsák a holtpontról a magyar gyártmányfejlesztést - véli Csaplár Gábor, a Royal Bútorker Rt. vezérigazgatója, a Port-csoport igazgatósági tagja, aki egyben a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke is, így van kellő ismerete ahhoz, hogy az ipar egészébe tudja helyezni a bútorgyártás átalakulását. A szakember cáfolja azt az állítást, hogy a hazai termelőket bármilyen módon fenyegetné a liberalizáció, hiszen az import aránya ma csupán 12 százalékos, szemben a nyugat-európai országok 30-35 százalékával. A külföldiek mozgásterét, bejövetelük feltételeit pontosan meghatározó privatizációtól sem kell tartani, mert az nemcsak tőkével, hanem a fejlődéshez szükséges technológiával is hozzájárulhat a gyártás korszerűsödéséhez. Mitől kell tehát félni? Attól például, ami Mátészalkán történt, ahol az egyik legnagyobb olasz konyhabútorgyártó, a Sneidero jelent meg, mégpedig igen kecsegtető, kétmilliárd forintos beruházási ajánlattal. A bökkenő csak az volt, hogy nem mérte föl a magyar piacot és a külföldi értékesítési lehetőségeket. Emiatt aztán tönkrement a mátészalkai gyár, amelyet idestova már egy esztendeje kínálnak másik, külföldi partnernek, de úgy tűnik, reménytelenül. Vajon miért nem kiabálnak az olaszok az itt elszenvedett veszteségeik miatt, mint tennék azt hasonló esetben a külföldi befektetők? A magyarázat kézenfekvő - véli Csaplár úr. Tudniillik az olaszok kormányhitelt vettek igénybe ahhoz, hogy korszerű gépekkel szereljék fel a mátészalkai gyárat. Kiderült azonban, hogy a tranzakcióval a Sneidero nem a magyar, hanem saját, otthoni termelését újította fel, s ide 2-3 éves berendezéseit hozta. Ezek az átlagosan 20 esztendős magyar felszerelésekhez képest valóban modernnek számítanak, de mégsem jelentenek optimális megoldást. A Bútorker vezérigazgatója abban látja a hibát, hogy a privatizáció meghirdetett feltételei nem voltak elég pontosak. Természetesen szerepelt közöttük a fejlesztés, ám a megfogalmazásnak úgy kellett volna szólnia, hogy a külföldi a legújabb eszközök behozatalával szolgálja ezt a célt. Az iparág helyzetét már évtizedek óta figyelemmel kísérő szakembernek meggyőződése, hogy a bútorgyárak privatizációjában eddig megjelent külföldiek - másokkal ellentétben - nem akarják „lenyelni” a magyar piacot. A befektetők többsége a korábbi szövet- és alkatrészbeszállítók közül való, igen jó viszonyban volt és van régiúj partnereivel. A legrégebbi kapcsolatot az Ikea tartja fenn. A svédek a nyolcvanas évek közepén először Magyarországon jelentek meg, majd komoly termelői bázist hoztak léte Kelet-Európában. Ma az Ikea-bútorok 60 százalékát ebben a térségben állítják elő. A külföldieknek a legsimábban idehaza a mohácsi Szekfával és a nagykanizsai Trend Kft.-vel sikerült a privatizáció. A cseheknél és a szlovákoknál a folyamat még alig indult el, a lengyeleknél meg az új, belföldi tulajdonosok okoznak gondot, akik legszívesebben teljesen ki akarnák túrni termelésükből a svédeket. A skandináv gyártókat nem túlzottan kedvelik a nyugateurópai gyártók, mert azok előírják együttműködő társuknak,, hogy milyen tervrajz szerint, milyen anyagokkal készítsék az északi ízlésnek megfelelő bútorokat. Ezt a nyugatiak bérmunkának tartják. A technikailag, technológiailag elmaradt magyaroknak azonban éppen erre van szükségük. Ezért szerencsés, hogy április elsejétől működésbe lépett a győri Cardo Bútorgyárban az izraeli Aminach cég hazai beruházása, amellyel a hazai termelők megkapják a külföldi licencet, és tekintélyes mennyiségű, belföldön és Kelet-Európában igen keresett ágybetétet készítenek majd. A keleti eladási lehetőségektől kapott vérszemet az angol Sunderland is. A két évvel ezelőtt a Rubivhoz szegődött cég annak reményében vásárolta fel a magyar vállalat részvényeit, s vált önállóvá, hogy maga söpörje be a keleti eladások hasznát. Az angolok azonban hamar rájöttek, hogy túlságosan magas áraikkal nem boldogulnak, ezért stratégiát váltottak. Régi kapcsolatai, tapasztalatai okán pontosan azt tette, amit kellett, és így sikeresen működik a Kanizsa Trend Kft.ben megjelent német Steinhof. Lassan befejeződik a Balaton Bútorgyár privatizációja, s folyamatban van a miskolci Avas Bútorgyáré. A Zala Bútorgyár dolgozói pedig jobbnak látták, ha az MRP (a munkavállalói résztulajdonosi program) nyújtotta lehetőséget választják. Bár a külföldi kereskedők a magyar bútorok árainál jóval többért kínálják portékáikat, mégis meg tudnak élni a honi piacon, s persze közben kelet felé kacsingatnak. A jól ismert Michefeit, Tutto Mobili, a Kikka Möbel mellett azonban újabbak is meg kívánnak jelenni a térségben. Kelet-Európában például először Magyarországon próbál szerencsét a híres francia Jacques Parisot, mert úgy véli, nálunk hamarosan nőni kezd a fizetőképes kereslet, s a vállalkozás feltételei itt a legjobbak a térségben. Regős Zsuzsa Sorozatunk előző részében kitértünk avállalatvásárláshoz használt kölcsönök esetében a biztosíték szükségességére. Nem szóltunk azonban az erre a célra leginkább használható kölcsönfajtáról, az E- hitelről. Anélkül, hogy bő lére eresztenénk a dolgot, el kell mondanunk, hogy ez a kölcsönfajta a német gazdasági csoda egyik „csodafegyverének” mintájára készült. Akkoriban a német kisegzisztenciák létrehozása érdekében dolgozta ki a nevének kezdőbetűjéről híressé vált E-hitelt Erhard úr, német pénzügyminiszter. A konstrukció egy állami kamattámogatást élvező, hosszú futamidejű és kedvező türelmi idő mellett nyújtott kölcsönfajta volt. A kölcsön fedezete pedig a későbbi fellendülés alapján befolyó magasabb adóbevételből törlesztett jegybanki kölcsön (államadósság). A magyar E-hitel és az Erhard-féle német E-hitel között a hasonlóságot az teremti meg, hogy a magyar E-hitel forrása is az állam adóssága a Magyar Nemzeti Bank felé. Ebből ered az E-hitel legmeglepőbb sajátossága. A jámbor vállalatvásárlót az E-hitellel való tervezgetése során a leginkább az hökkenti meg, hogy az E-hitel nem valóságos pénz. Az E-hitel korlátozott körben, korlátozott módon felhasználható speciális „vásárlási utalvány”. Mint minden utalvány csak úgy, csak olyan feltételekkel váltható be, ahogyan a kibocsátó jónak látta. Az E-hitelnek nevezett vásárlási utalvány csak akkor használható fel, hogyha 1. az állami tulajdon képviseletére jogosult szervtől (ÁVÜ, által), 2. állami tulajdonban levő vagyontárgyat - részvényt, üzletrészt, gépet, ingatlant, bérleti jogot, vásárolunk, 3. úgy, hogy az eladásra jogosult állami szerv a befolyó „vételárat” (átadott utalványt) az államadósság törlesztésére fordítja. Az előzőekből következik, hogy nem teljesül az E-hitelnek nevezett vásárlási utalványunk felhasználásának e három feltétele akkor, amikor állami vállalat ad el megszorultságában ipartelepet, készletet, gépet, annak ellenére, hogy az eladásrakerülő vagyontárgy állami tulajdonban van. Ennek oka az, hogy aki elad, az nem állami szerv (hanem a vállalati vezetés), a befolyó vételárból a vállalat igyekszik betömködni a vállalati büdzsé lyukait és az államadósság törlesztése bizony ilyenkor csak jámbor óhaj. Ugyanígy nem használható az utalványunk akkor sem, amikor felszámolási eljárás során „vernek dobra” vállalatot. Ennek meg az az oka, hogy csak látszat az, hogy az eladásra szánt vagyontárgy állami tulajdonban van, hiszen a felszámolás alatt álló vállalatnál valójában minden a hitelezőké, így egyik feltétel sem teljesül, hiszen az eljárást lefolytató felszámoló nem állami tulajdon eladására kijelölt szerv, hanem a bíróság által a hitelezők érdekében eljáró szervezet, a befolyó árbevétel nem az államadósság törlesztésére fordítódik, hanem a hitelezők veszteségeit enyhíti. Az E-hitelnek nevezett utalvány csak az ún. privatizációk során használható, így: - az előprivatizációnál, amikor üzleteket, boltokat „vágnak le” a vállalatokról és azokat értékesítik; - állami tulajdonban levő részvények és üzletrészek értékesítésénél, azaz a vállalati privatizációk alkalmával akár önprivatizációs („egyszerűsített”) vagy ÁVÜ-s központosított, (túl)bonyolított privatizációs eljárás során, - vállalatoktól elvont vagyontárgyak ÁVÜ, vagy az ÁVÜ bizományosaként eljáró szakértő általi értékesítésnél. Az E-hitel tehát az állami tulajdon meghatározott módon történő apasztásának gyorsítását szolgálja. Azt az apasztást, ahol az állam közvetlenül jut bevételhez, és ezen a módon az állam adósságából magánadósság lesz. Ez a magyarázata annak is, hogy ennek a kölcsönnek nevezett vásárlási utalványnak a kiváltására csak magyar (devizabelföldi) természetes személyek, illetőleg a kizárólag természetes személyek által alapított társaság (szövetkezet) jogosult. A magánszemélyek közvetlen és korlátlan felelőssége az egyik mércéje a hitelképességnek. Persze a valóságos hitelképesség kicsit más. Erről és a kölcsön konkrét feltételéről lesz szó a továbbiakban. Csillag István (Folytatjuk) : Mire jó az E-hitel? Az ll/ECO mindent tud a LIEVIyTIPOróL,és Ön? A Levantex forgalmazza Magyarországon az IVECO haszongépjárművek teljes típusválasztékát. Rendkívüli Levantex ajánlat: IVECO EUROCARGO 75E-14 7,51 össz gördülőtömeg, 6 +1 sebesség, 120 literes üzemanyagtartály, álló fűtés, pneumatikus vezetőülés, két hálóhelyes vezetőfülke. 1124 Budapest, Hegyalja út 148. Tel/Fax: 06-1 186-9299 Tel 06-1 185-7618 5000 Szolnok, Thököly út 83. Tel/Fax: 06-56 378-987 Tel: 06-56 375-200 A Skála Csarnok (Klauzál tér) azonnali belépéssel felvesz munkatársakat az alábbi munkakörökbe: -1 fő hús-csemege osztályvezető -1 fő tej-kenyér osztályvezető -1 fő hentes (lehet nyugdíjas is) Felvételi feltételek: - szakképzettség - gyakorlat Bérezés: megegyezés szerint Jelentkezni lehet: a Skála Csarnok titkárságán, a 122-8031 telefonszámon. MAR MATOL A TARTALOMBÓL: Új esély: a jelzálog Államosított privatizáció? Az orosz atomrulett Irodaboom Pesten Jön a FIDESZ? Újabb sztrádaígéretek Előfizetési információk: a 140-0730 telefonszámon.