Népszabadság, 1993. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-19 / 90. szám

1993. április 19., hétfő NÉPSZABADSÁG - KULTÚRA Keresztények képen és könyvben Csütörtök délután indította útjára a TV2 a BBC tizenhárom részes filmsorozatát a keresz­ténység történetéről. Ezzel egy időben a Kossuth Könyvkiadó gondozásában könyv alakjában is napvilágot látott a sorozat alapjául szolgáló munka, Bam­­ber Gascoigne A keresztények című műve. Nem egyháztörténeti munkát kap kezébe az olvasó, sőt átfo­gó kereszténységtörténeti alko­tásnak sem nevezhető Gascoig­ne kötete és az abból készült filmsorozat. Noha a keresz­ténység történetének minden jelentősebb állomását végigkí­sérő írás összességében érdekes képet ad e vallás alakváltozá­sairól, viszont leginkább kísér­letnek tekinthető, egy objektív kereszténységkép kialakítására tett kísérletnek. Ebből eredően a szerző elvetette a hasonló munkák által használt kenet­teljes, sőt egyházias nyelvet, a szöveg XX. századi köznyelven fut, ironikus, helyenként csip­kelődő és cinikus, s Petrőczi Éva és Szabó István fordításá­nak köszönhetően remek, le­nyűgöző szépirodalmi szöveget olvashatunk. S ezenfelül külö­nösen értékessé teszi a művet az a nagyfokú gondosság és igényesség, ahogy filmen és könyvalakban megjelent. A Kossuth ezen munkája jó eséllyel indulhat a Szép Ma­gyar Könyv jövő évi versenyén. Annak ellenére, hogy igen sok keresztény vallástörténeti esemény és forma hiányzik a műből - hiszen egyórás epizó­dokból álló tévésorozat alapjá­nak készült­­, mégis állítható, hogy a kísérlet sikeres volt. Ugyanis Gascoigne-nak sike­rült megmutatnia mentalitás- és kultúrtörténetinek tekinthe­tő művében a koronként válto­zó és mégis hasonló embert a vallás mögött, az esendőt, a szebbre vágyót, a poklok tüzé­­vel halálra rémítettet, a polgárt és a papot, a kéjvágyó szerze­test, a szerelmi regényeket kör­­mölgető pápát, a megkeresztel­­kedő kommunista politikust. A könyv és a filmsorozat vé­gigköveti a keresztény vallás történetének főbb állomásait, a zsidó hagyományoktól az „Isten néküli állam”, a Szovjetunió bu­kásáig. Különös hangsúlyt fek­tet Itália, Franciaország, Anglia és az USA vallásosságának, val­lásos jelenségeinek bemutatásá­ra, és az eretnekmozgalmak mellett Billy Graham is helyet kap a kötetben. Ám annak elle­nére, hogy a szerző az álláspont­ját plasztikusan és igen élesen fogalmazza meg, mégis e kritika nem vallás-, hanem egyházkriti­ka - lévén a kötet is hívő ember alkotása. Ebből a szempontból a mű Magyarországon még inkább felértékelődik, hiszen hiányzik nálunk - az utóbbi időben nyil­vánosságra került belső cenzúra gyakorlata miatt is - a keresz­tény egyházak objektív önképe és a társadalommal való viszo­nyuk konstruktív megfogalma­zása. Ennek kialakításában őket és a társadalmat is segítheti a sorozat. Dombi Gábor Népszabadságot újságárustól? Olcsóbb, ha házhoz rendeli. Lapunk minden előfizetőjének 40% megta­karítást nyújtunk. Ez annyi, mintha évente majdnem öt hónapig vagy minden pénteken és szombaton ajándékba adnánk Önnek a Nép­­szabadságot és a színes TEVE-magazint. Az Ön kényelme ennyit megér nekünk. És friss hírekkel kezdheti a napot. NÉPSZABADSÁG Magyarország legkedveltebb napilapja Nyelv-Info Új lap jelent meg az immár agyonzsúfolt sajtópiacon, ez az újság mégis biztos sikerre szá­míthat. A Nyelv-Infót a szer­kesztőség beköszöntőjében ol­vasottak szerint „nyelvtanár­szerzők írják, nyelvtanár-szer­kesztők készítik nyelvtanár-ol­vasók számára”, ezért többnek ígérkezik egyszerű szakmai ré­teglapnál. A gazdagodó iskolai nyelvoktatás mellett szinte na­ponta hallani újabb és újabb nyelviskolák indulásáról és e té­ren ma már akkora a kínálat, hogy áttekinthetetlenné vált a piac. A Nyelv-Info ebben a dzsungelben kíván kalauz lenni. Azt ígéri, olyan híreket, infor­mációkat közöl, amelyek segítik a tájékozódást, beszámol a fi­gyelemre méltó kezdeményezé­sekről, szakmai rendezvények­ről, az új vagy készülő jogszabá­lyokról, a képzési és átképzési lehetőségekről, megismerteti, hol lelhetők fel az ezekhez szük­séges pénzforrások. Az első számban egyebek között olvas­hatunk arról, miért tudja még mindig sok iskolában tartani hadállásait az orosz nyelv, a kü­lönböző munkáltatói igények alapján milyen jövője lehet az állami nyelvvizsgarendszernek, és a lap körképet ad arról is, mi újság a nyelvkönyvpiacon. Az évente ötször megjelenő la­pot a Nyelvtanárok Országos Egyesülete adja ki, felelős szer­kesztője Berényi Pál. A Nyelv- Info az első számban megjelent címeken fizethető elő, de köny­vesboltokban is megvásárolható. Gy. Sz. É. ÚJ MAGYAR FILM „Az emberek szeretnek hazudni” Találkozás Mészáros Mártával A magzat a címe Mészáros Márta új filmjének, amelyet hamarosan forgatni kezd. Pa­taki Évával írta. Gyártója a Budapest Filmstúdió és a Mon­­guz Stúdió (a nagyközönség nem sokat tud ez utóbbiról, mondjuk el hát, hogy Csáky Attila, Buday Zsolt, Szendrey Tamás és Jancsó Zoltán vállal­kozása, s az utolsóként említett úr a rendezőnő fia), amellett három televízió is szerepet ját­szik a koprodukcióban, neveze­tesen az MTV, a Duna TV meg a Lengyel Televízió. A történet veleje, egy nehéz körülmények közt küszködő, fiatal házaspár újabb gyermekáldás elébe néz­ne, de az asszonyka a férje tud­ta nélkül abortusz helyett in­kább eladná születendő gyer­mekét egy meddő, gyermekre vágyó, gazdag nőnek. A két asszonyt Kováts Adél és Grazy­­na Szapolowska, férjeiket Bölyki László és Jan Nowicki játssza. - Egy terhesség története ez a film. Visszanyúlásnak látszik Mészáros Márta régebbi kor­szakához. Vagy mégsem? - Engem mindig érdekelt a család. Maga az egység: a férj, a feleség, a gyerek, a törvényte­len gyerek, az örökbefogadott gyerek, az eladott gyerek és így tovább. Szerintem az alapvető dolgok gyermekkorban dőlnek el minden ember életében, eset­leg anélkül, hogy ennek később tudatában lenne. Engem akkor is ezek a dolgok érdekeltek, amikor nem szerették ezeket, mert politikacentrikus volt a filmgyártás. Akár a kilenc hó­napra, akár az Örökbefoga­dásra, vagy az Ők kettenre, az Örökségre, az Olyan, mint ott­honra gondolok, mind ilyen problémákról szóltak. Megcsi­náltam a Naplókat, ezek bizo­nyos fokig politikai filmek vol­tak, de mégis arról szóltak, hogy volt egy kislány, aki ha­zajött a Szovjetunióból, és megpróbálta magában földol­gozni a valóságot, de közben beleütközött, persze, a történe­lembe. De én egy ember, egy magzat eladását is történelem­nek veszem. - Ha nem is teljesen politikai filmnek készült a Napló, a fo­gadtatása mindenképp politi­kai volt. Kiváltképp érvényes ez a trilógia első részére. - Most éppen arról írok könyvet, hogyan keletkeztek a Naplók. - Mármint forgatókönyvet? - Nem, egy könyvkiadó ke­resett meg, annak csinálom. Amikor az első Naplót kezdtem forgatni, 1980 volt, csodálatos nyár. Lengyelországban már megjelent a Szolidaritás, föl­csillant egy reménysugár Ke­let-Európában. Élettársam len­gyel, én épp kint voltam, ami­kor a változás elindult Len­gyelországban. Természetesen megint eszembe jutott a Napló, aminek a forgatókönyve rég megvolt, hogy most meg kelle­ne próbálni. De őszintén szól­va, a korábbi tapasztalatok - hiszen minden stúdióban azt mondták, hogy ez a történet megcsinálhatatlan - nem tettek bizakodóvá, olyannyira, hogy kis híján elmentem Franciaor­szágba dolgozni, mert ott aján­lottak épp munkát. Össze is vesztünk egy kicsit Nowickival, mert ő volt az, aki azt hajtogat­ta: előbb csináld meg a Naplót. Hazajöttem, a filmgyár udva­rán véletlenül összefutottam Nemeskürtyvel, aki azt mond­ta: Nem akarsz nálam egy fil­met csinálni? Szeretnék, mond­tam, de a Naplót. Nemeskürty természetesen ismerte a forga­tókönyvet. És csak annyit mon­dott: Hát jó, hozd be. És elindí­totta a filmet anélkül, hogy föl­­küldte volna a főigazgatóságra. Csak amikor már leforgattuk egy részét, akkor kérte rá a jó­váhagyást és Újhelyi Szilárd meg Szabó B. István rábólin­tottak, hogy hát akkor menjen. Aztán jöttek a gondok: Aczél ordított, a film három évig do­bozban maradt. De közben olyan dolgok történtek körülöt­te... Rengeteg hazug pillanatot éltem át, amíg a Napló doboz­ban volt, s hol azt lehetett hal­lani, hogy a pártközpont néze­geti, hol azt, hogy a megyei párttitkárok... Ez nekem nagy lecke volt. Ha megfigyeli, a család mellett minden filmem a hazugságról szól. A magzat is­­ a nő hazudik benne a férjének. Izgat engem, hogy miért a ha­zugság vezérli az emberiséget. A hazugság alaptéma, nem tudni, hol a határ, amin túl csakugyan őszinték az embe­rek. Mert az emberek szeretnek hazudni, tréfásan azt monda­nám: nagyon gyenge pillanata az emberiségnek, amikor őszin­te... Végül aztán Kőhalmi el­döntötte, hogy kiveszi ezt a fil­met a dobozból. Kivágatta be­lőle az orosz filmrészleteket, magyarokat tettem a helyükre, és bemutatták a Szemlén. Hir­telen nagy siker lett, kiderült, hogy tudok filmet is csinálni..., pedig az már a tizen-nem-tu­­dom-hányadik filmem volt, ha úgy tetszik, a világ összes díjait megnyertem mindenféle feszti­válokon, csak a magyar sajtó­ban ez mindig úgy jelent meg, hogy hülyék, akik a Mészáros­nak díjakat adnak, mert ő nem is tud filmet csinálni. A politi­kai része szintén érdekes a do­lognak: az első Napló minden­képpen megelőzte a kort, olyan dolgokról beszélt, amik addig nálunk is, a Szovjetunióban is szigorúan tabunak számítottak. De aztán tíz év alatt, amíg a trilógiát csináltam, utolért a történelem. Olyannyira, hogy amikor a filmbeli Jánost akasz­tották - ez olyan téma volt, hogy amikor elindultunk az el­ső résszel, nem is gondolhat­tunk rá, hogy valaha is filmre kerülhet ilyesmi! akkor már nem szemétdomb volt a 301-es parcella, hanem nemzeti emlék­hely. Ma már számos országban együtt vetítik a három Naplót, és úgy nézik, ahogy egy törté­nelmi regényt szokás olvasni. Most voltam például Rómában, ahol az újságok Bertolucci Hu­szadik századjához hasonlítot­ták - szóval történelmi regény nekik ez a trilógia. De hát biz­tos, hogy vannak jobb filmjeim! Szintén nemrég jártam Francia­­országban, Nantes-ban volt egy retrospektívem, talán tizenöt év után ott láttam újra az Örökbe­fogadást - mint egy teljesen ide­gen filmet -, az például biztos, hogy jobb, mint a Naplók.­­ Tehát most ismét „egye­nesben” beszél majd az új film a családi problémákról. S ha jól olvastam ki a forgatókönyvből, a modern orvosi technika se­gítségével a fejlődő magzat is az egyik valóságos szereplője lesz ennek. - Igen. Az is egy ember. És a legembertelenebb dolog a vilá­gon, hogy még meg sem szüle­tett, máris eldöntik róla a ször­nyeteg felnőttek, hogy mi le­gyen vele. De a két nő rájön er­re. Erről szól a történet. Arról a katarzisról, ami ezzel a fölis­meréssel jár. - Mi a véleménye Mészáros Mártának az abortuszról? Tu­dom, hogy a film nem erről szól, de mégis megkerülhetetlen ma ez a kérdés, ha a magzati élet szóba kerül.­­ Az a véleményem, hogy a törvény nem old meg semmit. Magyarországon, Kelet-Euró­­pában, ahol ilyen iszonyatos gazdasági problémák vannak, akármilyen módon rendezi a törvény az abortuszt, mindig megmaradnak a vele kapcsola­tos gondok. Elég talán arra utalni, hogy Lengyelország iga­zán vallásos ország, ahol a tör­vény tiltja a magzat megölését, s mégis, mire kényszerülnek a hívő lengyel nők? Arra, hogy menetrendszerűen, köztudomá­súlag erre a célra alkalmazott turistabuszokkal a Belarusz Köztársaságba menjenek át ki­kapartatni a magzataikat. Bo­nyolultabb a valóság, mint amit törvénybe lehet foglalni. Természetesen jobb lenne, ha nem ölnék meg ezeket az emb­riókat, mert az számomra nem kétséges: ez ölés. Láttam filmre fölvéve, hogy a kikapart mag­zat hogyan menekülne a méh­ben, hallottam a szörnyű hang­ját - mert sikít! Védené az éle­tét! Hát csodálkozhat-e rajta az ember, hogy hetente olvas­hat az újságokban olyan ese­tekről, hogy eladják a gyereke­ket, bérbe vesznek nőket szü­lésre és így tovább? S minden­nek az az alapja, hogy egysze­rűen nem képesek fölnevelni a születendő gyermekeket. Mit képes ezen a borzasztó helyze­ten segíteni egy törvény...? - Még valamiről hallottam híreket rebesgetni: két francia szerződést is aláírt a napokban, két filmre. - Nőkről szólnak azok is. Az egyikben Michéle Mercier - a világsikerű és még ma is folyton játszott Angelika-sorozat haj­dani szépséges főszereplője - és Julie Christie lesz a két hősnő megszemélyesítője, afféle Sun­­set Boulevard-történet, két ki­kopott, kiöregedett sztárról, akik elhatározzák, hogy együtt fognak meghalni, de szerencsére akad valaki, egy férfi, aki nem hagyja őket. A másik filmben pedig Fanny Ardant lesz a meg­testesítője a tragikus hősnőnek, akinek a sorsában Edith Steinét próbáltam összesűríteni. - Elnézést, de nem tudom, ki volt ő. - Wroclawban született, Husserl-tanítvány volt a filozó­fiában, zsidóból áttért katoli­kusnak, karmelita apáca lett, Hollandiából hurcolták el Auschwitzba, ott végezte a gázkamrában. Hét éve foglal­koztat ez a téma. De talán én sem hallottam volna róla, ha Lengyelországban nem találko­zom emlékének ápolásával. Csala Károly Mészáros Márta, két unokája egyikével, Zsófival I­H­MITSUBISHI HASZONGEPJÁRMŰVEK ÉRTÉKESÍTÉSE, MÁRKASZERVIZE 1037 Bp. Zay u. 24. Gépjármű-értékesítés: Tel./Fax: 188-9175 Márkaszerviz: Telefon: 168-6871 25

Next