Népszabadság, 1993. július (51. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

1993. július 1., csütörtök KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Csehországot és Szlovákiát felvették az ET-be ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Szlovákia esetében ez a me­chanizmus most beindul, s hat hónap múltán az Európa Ta­nács illetékes bizottsága meg­vizsgálja, hogy a kisebbségek jogainak elismerésében vállalt pozsonyi kötelezettségek telje­sültek-e. Nem érdektelen meg­említeni, hogy a miniszteri ülé­sen az EK nevében felszólaló dán nagykövet is sürgette en­nek a kontrollmechanizmusnak a beindítását. Az ellenszavazatnál minden­képpen enyhébb magyar tar­tózkodás másik oka, hogy a parlamenti közgyűlés elfogadta a kollektív bűnösség elemének kiiktatását a szlovák jogrend­ből. Az Európa Tanács ezzel a határozatával félreérthetetlen üzenetet küldött Pozsonyba ar­ról, hogy Szlovákiának tennie kell valamit a németeket és a magyarokat kollektíven bűnös­nek tekintő Benes-dekrétu­­mokkal. Szlovákiát ettől a nap­tól fogva egy nemzetközi jogi érvényű rendelet kötelezi, hogy a Benes-dekrétumoknak a mai napig ható, diszkriminatív ele­meit kiiktassa jogalkotásából. A döntés annál figyelemremél­tóbb, mivel az Európa Tanács ugyanilyen követelményeket Prágával szemben nem fogal­mazott meg. Perényi nagykövet tudósítónk kérdésére elmondta: a magyar tartózkodást a zárt ülés előtti felszólalásában azzal indokolta, hogy változatlanul fennállnak bizonyos aggályok Magyarország részéről a Szlo­vákiában élő kisebbség jogai­nak elismerését illetően. Buda­pestet ugyanakkor bizakodás­sal tölti el, hogy az Európa Ta­nács mint nemzetközi szervezet kész felelősséget vállalni a ma­gyar kisebbség helyzetéért. □ A két ország felvételét meg­előző ünnepélyes ceremónia előtt a szlovák vezetők sajtó­­konferencián fejtették ki orszá­guk felvételével kapcsolatos véleményüket. Jozef Moravcík szlovák külügyminiszter hang­súlyozta: a magyar tartózko­dást jelzésként értelmezik, és a maguk részéről tovább kíván­ják folytatni a kölcsönös meg­értés politikáját. Remélik, hogy a szomszédos Magyarországot is a megbéké­­­­lés szándéka vezeti a kétoldalú kapcsolatokban, mert a békés együttélés Európa stabilitásá­nak is alapja. Moravcík ígéretet tett arra, hogy a fiatal ország jogrendjét minden tekintetben szinkronba hozzák az európai normákkal. Arra a kérdésre, hogyan érté­keli az Európa Tanács azon ajánlatát, amely szorgalmazza a szlovák törvényekből és ren­delkezésekből a „kollektív bű­nösségre” utaló, konkrét nép­csoportokat is megnevező diszkriminatív elemek elhagyá­sát, válaszában a szlovák kül­ügyminiszter leszögezte: Po­zsony e tekintetben is kész a strasbourgi ajánlásokat teljesí­teni, ez azonban nem jelenti az úgynevezett Benes-dekrétumok teljes és azonnali eltörlését. Ez utóbbi ugyanis messze vezető, bonyolult kérdés, mivel ezek a rendelkezések visszanyúlnak az 1948 előtti időszakra. Mind­amellett ígéretet tett arra, hogy országa megvizsgálja ezt a kér­dést, és azon állampolgárokat - szlovákokat és magyarokat egyaránt akiket a Benes­­dekrétum miatt hátrány ért, kárpótolni fogják. A magyar Külügyminisztérium tegnap közleményt adott ki Szlovákia ET-tagságával kapcsolatban. A dokumentum szerint a magyar kormánynak nem célja Szlovákia elszigetelése és európai integrálódásá­nak megakadályozása. Elengedhetetlen azonban, hogy Pozsony teljesítse azokat az emberi és kisebbségi jogi normákat, amelyek az európai egységesülési folyamat alapját jelentetik. A magyar álláspont az, hogy az ET új tagállamainak lehetőleg a teljes jogú tagság elérése előtt kell garanciá­kat adniuk kisebbségi jogi kérdésekben. Ez Szlovákia esetében sajnálatos módon nem történt meg. Mivel Ma­gyarország csak ígéreteket kapott, kénytelen volt fenn­tartásainak nyomatékosan hangot adni - írja a nyilatko­zat. A magyar kormány egyértelmű eredményként érté­keli azoknak a követelményeknek az elfogadását, ame­lyeket az ET parlamenti közgyűlése Szlovákia ET-felvé­­tele kapcsán megfogalmazott, így a magyar delegáció nem emelt vétót Szlovákia ET-felvétele ellen. Az ET és tagállamai a kérdés kapcsán kialakult vitá­ban egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy Szlovákia felvétele után megkövetelik az ET-ajánlásokban és rap­­porteuri jelentésekben megfogalmazott feltételek teljesí­tését. A dokumentum szerint ezek megvalósulásának esélyeit jobban előmozdította volna, ha Szlovákia felvé­telére csak az általános megállapítás szerint szükséges szlovák lépések megtörténte után került volna sor. Dön­tésével a korábbiakat meghaladó felelősséget vállalt ma­gára az ET. A magyar kormány a vita és a döntés alap­ján feljogosítva érzi magát arra és a továbbiakban is kö­telességének tartja, hogy figyelemmel kísérje a szlová­kiai jogalkotás folyamatát. Pozsonyi vélemények: öröm és ingerültség A pozsonyi cseh nagykövet szerdai fogadása előtt alkal­munk nyílott szlovák politiku­soktól véleményt kérni a stras­bourgi eredményről. Peter We­­iss, a Nemzeti Tanács első alel­­nöke a Népszabadságnak azt hangsúlyozta, hogy a felvétel a politikai realizmus győzelme, amely a közép-európai térség stabilitásáért viselt felelősségér­zet felülkerekedés­ét tükrözi.­­ Szlovákia felvételét fontos elő­feltételnek tartom annak a ked­vező légkörnek a megteremtésé­hez is, amely elengedhetetlenül szükséges a vegyes lakosságú területek problémáinak meg­oldásához. Ezeket higgadt pár­beszéddel, az Európa Tanács jó­váhagyott ajánlásaival össz­hangban lehet rendezni. Szá­momra a felvétel pozitív jel a szlovák-magyar kapcsolatok fo­kozatos javítása szempontjából is - tette hozzá Weiss, rámutat­va, hogy ezáltal talán elkezdőd­het a jószomszédi kapcsolatok­ról szóló szerződés előkészítése országaink között. Azzal, hogy Szlovákia bekerült az ET-be, egyben kötelezettséget vállalt a jogállamiság és a pluralista de­mokrácia elveinek tiszteletben tartására, az emberi és a polgári jogok valódi biztosítására. Mély meggyőződésem, hogy ez az egyetlen, jövőbe vezető út Szlo­vákia számára - fejezte­ be nyi­latkozatát a második legna­gyobb parlamenti párt vezetője. A szlovák törvényhozás kül­ügyi bizottságának elnöke, Iván Laluha lapunknak kife­jezte örömét afelett, hogy Strasbourgban a dolgok az is­mert módon alakultak. „Úgy vélem, most nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy nyugodtabb körülmények között, lépésről­­lépésre haladva megoldjuk a kölcsönös félreértésekre okot adó problémákat. A további lé­péseket annak ismeretében fontoljuk meg, amivel küldöt­teink hazatérnek az Európa Tanácsból. Korrekt módon tel­jesítjük mindazt, amire a Nem­zeti Tanács minap elfogadott határozatában kötelezettséget vállaltunk” - húzta alá Laluha. Szerettük volna megtudni a miniszterelnök véleményét is, ám a kissé késve érkezett Vla­dimír Meciar ingerülten elhárí­totta „a magyar sajtó” érdeklő­dését. További kapcsolatkere­sési kísérleteink a szlovák kor­mányőrség udvarias, de igen határozott fellépésén meghiú­sultak. F. J. Gy. A magyarok bíznak Európában POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovákiai Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom a strasbourgi eredményt megis­merve reményét fejezte ki, hogy az ország ET-tagfelvéte­­lének ténye hozzájárul a de­mokratizálódási folyamat meg­­gyorsításához, a nemzetiségi kérdések felelős megoldásához. Az MKDM szóvivője hozzátet­te, hogy e remény alapjául szolgál az ET ellenőrzési me­chanizmusa, amely garantálja a problémák mielőbbi és meg­felelő szintű rendezését. A párt támogatói abban is bíznak - húzta alá -, hogy Szlovákiában most már nemcsak általános szintű deklarációk születnek, hanem az ET 1201-es ajánlásá­nak megfelelően, annak szelle­mében konkrét megoldást nyernek az ismert gondok, és a nemzeti kisebbségek jogállása is rendeződik. Százszázalékos határozatok nincsenek - nyilatkozta la­punknak a Magyar Polgári Párt szóvivője -, de a strasbourgi döntéssel alapvetően elégedet­tek lehetünk. Az ET bölcsen határozott, amikor elejét vette a Magyarország és Szlovákia közötti feszültség további foko­zódásának. A tagfelvétel követ­keztében mi, szlovákiai magya­rok is minőségileg magasabb szintű jogi lehetőségek birtoká­ba jutunk, amit sérelmeink or­voslásánál felhasználhatunk - tette hozzá a szóvivő. Az Együttélés már a parla­menti közgyűlés keddi döntését követően kialakította állásfog­lalását - hallhattuk-e politikai mozgalom vezetőségében. Az, hogy fél évenként az ET napi­rendre tűzi a Szlovákiával szemben támasztott elvárások teljesítését, egyúttal lehetősé­get ad annak figyelemmel kísé­résére, hogyan tartják tisztelet­ben az itteni magyarság jogait. Amennyiben nem tartják be, akkor közvetlenül lehet a taná­csot e tényekre figyelmeztetni. Elgondolkodtató, hogy miután a közgyűlés meghozta határo­zatát, a jelen lévő szlovák kül­döttek máris úgy nyilatkoztak, hogy néhány feltétel elfogad­hatatlan Pozsony számára. Magasabban volt a mérce MTI-JELENTÉS Az Európa Tanács Szlovákiá­val szemben az Európai Embe­ri Jogi Nyilatkozat kisebbségi kiegészítő jegyzőkönyvében megszabott elvek teljesítését feltételként állítja, s ezzel ma­gasabb követelményeket szab meg Pozsonynak, mint a többi tagországnak - írta tegnapi kommentárjában a bécsi Der Standard. Az osztrák lap szerint a szó­ban forgó kiegészítést a tagálla­mok még egyáltalán nem ratifi­kálták, így valójában a Szlová­kia iránt megfogalmazott köve­teléssel őket is nyomás alá he­lyezik. Sőt, a nyilatkozatnak heves ellenzői is vannak, pél­dául Spanyolország és Nagy- Britannia. Így jogosan vetődik fel a kérdés: ha Szlovákia nem fogja teljesíteni az előírásokat, akkor mi történik? - Nem be­szélve arról - fűzi hozzá a Der Standard kommentárja -, hogy a szintén ET-tag Törökország­nak azonnal fel kellene hagynia a kurdok üldözésével. Jeszenszky nem gólokat számlált - Nem az adott és a kapott gó­lokat számolgatjuk, hanem azt nézzük, mi használ a szlovákiai magyar kisebbségnek. E szem­pontból a szlovák Európa Ta­nács-tagság vitája hasznos volt - mondta Jeszenszky Géza szerdai sajtóértekezletén. MUNKATÁRSUNKTÓL A külügyminiszter szerint Csehszlovákia felbomlása után Budapest jóhiszeműen támo­gatta a két utódállam európai integrációját. A szlovákiai ma­gyar kisebbség helyzete ez év elejétől azonban romlott (ke­resztnevek anyakönyvezése, helységnévtáblák, iskolarend­szer stb.). Erre az Európa Ta­nács jelentéstevője is felhívta a figyelmet. Azt kellett látni, hogy Pozsony nem kíván eleget tenni,a nemzetközi ajánlások­nak. Magyarország többször közölte, hogy a magyar kisebb­ség érdekeinek figyelmen kívül hagyása árán nem lehet jó vi­szony Szlovákiával. Jeszenszky nem titkolta, hogy az ET nem az előzetesség­­hez ragaszkodó magyar állás­pontot támogatta. - Ugyanak­kor a közgyűlésen és a minisz­teri tanácsban az Európa Ta­nács kisebbségvédelmi módosí­tásokról határozott - mondta Jeszenszky, aki szerint ezzel az ET felelősséget vállalt a szlová­kiai magyar kisebbség jogainak elvárásáért is, s ennek érdeké­ben egyfajta ellenőrzési mecha­nizmust, értékes garanciát is létrehozott. • A Népszabadság kérdésére­­ nem lett volna-e eleve célszerű az ajánlásokra összpontosítani a szavazást megelőző huzavona helyett a miniszter elmondta:­­ A magyar kormány jóhisze­műen azt tételezte fel (korábbi szlovák megnyilatkozások alapján), hogy nem lesz szükség diplomáciai lépésekre. Ám az elmúlt két hétben kiderült - és ezt kezdeményezték a szlová­kiai magyar pártok is -, hogy fel kell hívnunk az ET figyel­mét a problémákra. Ez sikerült, és az ajánlások módosításával eredményt értünk el. Jeszenszky hozzáfűzte, hogy „nem az adott és a kapott gólo­kat kell számolni”. Nem blöff volt az, hogy a magyar képvise­lők esetleg nemmel szavaztak volna. Az ajánlások módosítása láttán alakult ki a szavazástól való tartózkodás. Ez azt jelenti, hogy Budapest a fenntartások ellenére is bizalmat előlegez Szlovákiának, amellyel a leg­barátibb viszonyt szeretné. A felső szintű találkozó leg­fontosabb feltétele a dunai víz­megosztás vitájának rendezése - mondta el további kérdések­re. Szeretné, ha előbb-utóbb minden tüskét ki lehetne húzni a magyar-szlovák viszonyból. A külügyminiszter szóvá tet­te, hogy egyes magyar sajtóvé­lemények rosszabbul értik és értetik meg a helyzetet, mint mondjuk a cseh sajtó. Lech Walesa lengyel államfő az elmúlt hét végén levelet intézett Göncz Árpád magyar elnökhöz Szlovákia Európa tanácsi tagsága ügyében. A Népszabadság tudósítójának értesülését megerősítette a varsói államfői sajtóiroda. A levélben a lengyel államfő kifejezte azt a véleményét, hogy kívá­natos Pozsony részvétele az Európa Tanácsban. Egy Európa Tanács­tag, Szlovákia nyilván jobban ügyel a kisebbségek - köztük a magya­rok - jogainak biztosítására, illetve betartására - ez volt a Walesa-le­­vél lényege. A lengyel elnök szándéka az lehetett, hogy tudassa Buda­pesttel: nem helyeselné, ha a magyar vezetés megnehezítené Pozsony felvételét az Európa Tanácsba. Lecke Strasbourgban Érthetetlen, miként gondolhatták egy pilla­natig is komolyan a magyar külpolitikai döntéshozók, hogy Strasbourgban megleckéztethetik Szlovákiát. Merthogy jó ideig ez volt a szándékuk, afelől nemigen lehet kétség. Strasbourgban azonban végső soron mi nagyobb leckét kaptunk, mint Po­zsony. S bár a Bem rakparton - egyébként teljesen érthető módon - igyekeznek szépíteni a fiaskót, a tény ettől még tény marad: Szlovákiát, minden magyar fenntartás és ki­fogás ellenére, tegnap teljes jogú tagjává fogadta az Euró­pa Tanács. Budapest erőfeszítései kevésnek bizonyultak, hogy a vádlottak padjára ültesse Pozsonyt, sőt lényegében maga szigetelődött el egy számára rendkívül fontos euró­pai fórumon. S ez akkor is igaz, ha Szlovákia felvételekor akceptáltak bizonyos jogos magyar aggodalmakat. E lecke régóta érett már; a kudarcon a magyar külpoli­tika súlyos koncepcionális zavarai, következetlenségei miatt nemigen lehet csodálkozni. Hosszú ideje nem tud az ember szabadulni attól a benyomástól, hogy ez a külpoli­tika messze túlértékeli lehetőségeit; egyik-másik kor­mánypolitikusunk regionális középhatalmi vágyálmokat kerget, elszakadva mindenfajta realitástól. Úgy látszik, Bős ügye is kevés volt a kijózanodáshoz - a strasbourgi magyar taktika (a nem lényegtelen belpolitikai szempon­tokat leszámítva) gyakorlatilag ugyanarra a tévhitre épült, amit a külügyminiszter éppen a Duna elterelésének pillanatában fogalmazott meg azóta sem feledhető mó­don, valahogy úgy: az erkölcsi győztesek mi vagyunk, Eu­rópa velünk van. Pedig komoly külpolitika nem kergethet légvárakat Nyugat-Európa szándékait és lehetőségeit illetően. Ne­künk is végre tisztába kellene jönni a Közép-Európával kapcsolatos brüsszeli és strasbourgi megfontolásokkal, és ezeket mérlegelni kellene a magyar kül- és kisebbségi po­litika alakítóinak. Nemzetközi fórumokon ugyanis enél­­kül nem lehet a siker reményében képviselni a szomszé­dos országokban élő magyarság jogos sérelmeit. Mert persze azon nincs vita, hogy e sérelmeket köteles­ségünk képviselni. Nyilván az sem lehet kérdéses, hogy Pozsony nemzetiségi politikája alapos okot ad a gyanak­vásra, alkalmasint aggodalomra is. Az egyik nagy baj azonban az, hogy a strasbourgi szavazás csak fokozza majd Pozsonyban a magyarellenes érzelmeket. A stras­bourgi magyar szereplést Pozsony kétségkívül úgy értel­mezi, hogy Budapest kísérletet tett Szlovákia kirekeszté­sére Európából, ami megbocsáthatatlan dolog szemükben. A kár azonban nem csak politikai, hanem lélektani is, ami sokkal súlyosabban esik latba , és nehezebben is hozható helyre - ezek után jó darabig tökéletesen felesleges lesz azt bizonygatni a szlovákoknak, hogy mi történelmi kie­gyezésre törekszünk velük. Ha csak ennyi kárunk származna az Európa tanácsi vok­solásból, már az is roppant nagy baj volna. Sajnos azonban, a jelek szerint még ennél is többről van szó. Nem lenne kü­lönösebben meglepő, ha Európában most sokan áskálódó szomszédnak látnának bennünket. S mindez együttesen már több, mint bűn­­­ügyetlenség, diplomáciai baklövés. A külpolitikát szívesen emlegeti sikerágazatként a kor­mány. E minősítésnek ma már nincs valós alapja. Stras­­bourg nyilvánvalóvá tette, hogy valami baj van. Vélhető­leg nem is kicsi. Mert hogyan is lehetne sikeresnek mon­dani egy külpolitikát, ha folyamatosan romlik az adott ország viszonya több szomszédjával? Ha környezetünkben mostanában nemhogy oldódnának, de még inkább rögzül­nek a magyarellenes előítéletek és indulatok? S még csak az sem állítható, hogy e folyamat Budapest külpolitikai lépéseitől függetlenül megy végbe. Kis Tibor 1/• • ■ , - NI IO Az érdekképviselők - mint azt sej­|\| mii Vallal­­­teni lehetett - egyértelmű nemet mondtak a kormánynak. Nem ad­ták támogatásukat a pótköltségvetéshez és az évközi áfa­emeléshez. Ez utóbbi ugyan eleve nem hozna többet a központi büdzsének 5-6 milliárdnál, de úgy tűnik, hogy a kormány ennyiért is hajlandó újra kiásni a csatabárdot a szociális partnerekkel. Holott az ÉT mostani szava a kor­mány szemében is más súllyal kellene, hogy latba essen. A szakszervezetek a sikeres tb-választásokkal túljutottak sokszor szemükre vetett legitimitási válságukon, és a ko­rábban nagyon sokféle részérdeket képviselő munkaadók megosztottsága is szűnőben van, így a szociális partnerek joggal gondolhatták: egyenjogú és a társadalom támoga­tását élvező testületek ülnek tárgyalóasztalhoz. Olyanok, amelyeknek a véleményére az előrelátó kormányzatnak nagyon is oda kellene figyelnie. Úgy tűnik, ez nem következett be. S talán nem is a kor­mány „figyelmetlensége”, hanem beszorítottsága okán. A mostani, nagy garral beharangozott érdekegyeztetési tár­gyalás sikertelensége arra enged következtetni, hogy a kormány voltaképpen „futott egy kört”, hogy ne mond­hassák: nem tárgyal a szociális partnerekkel. Ám az ered­ménytelenségre előre számított. Talán azért, mert túlontúl nagy az egész gazdaság baja. S lehet, hogy ezért nem látja a pénzügyi kormányzat a fától az erdőt? Nem számol eléggé azzal, hogy milliók megélhetése mennyire bizony­talan már ma is? Nem mérlegeli eléggé, hogy a kisjövedel­mű nyugdíjasok egy része már ma sem tudja kifizetni a villanyszámlát? Vannak, akik ezekre a tényekre legyintenek, s szociális demagógiával vádolják az érdekképviseleteket. Holott csak azt teszik, ami a feladatuk, s azt is meglehetős ön­mérsékletet tanúsítva: nem a nehéz gazdasági helyzetből következő szükséges kormányzati intézkedéseket utasítják el, hanem a koncepciótlanságot, a kapkodást, az átgondo­latlan és egymás hatásait kioltó adómódosítási törekvése­ket. Ezért is kerültek voltaképpen egy platformra a mun­kavállalók a tőke képviselőivel. Mert azt még csak lehetne mondani, hogy a szakszervezetek funkciójukból követke­zően nem veszik eléggé figyelembe a kormányzati megszo­rító intézkedések indokait, de a munkáltatók kemény ellen­állását nehéz szociális demagógiával magyarázni. A közös ellenállás azt bizonyítja, hogy a tervezett kormányintézke­dések a gazdaság valamennyi főszereplőjének érdekeit alapvetően sértik, s közgazdaságilag sem a remélt stabili­zálás, hanem az anarchia, a feketegazdaság irányába vin­nék el a vállalkozókat és a munkavállalókat egyaránt. A szinte előre beprogramozott érdekegyeztetési kudarc után már csupán a parlamenti „ámen” van hátra. Abban az esetben, ha a koalíciós partnerek hajlandók szemet hunyni a gazdasági és szociális ellentmondások felett, s igenjükkel elhárítják a kormányválság veszélyét. Arról azonban kinek-kinek a saját lelkiismeretével kell elszá­molnia, hogy az alig pár milliárdnyi többletbevételért vállalja-e a társadalmi feszültségek további mélyülését. Nógrádi Tóth Erzsébet

Next