Népszabadság, 1993. augusztus (51. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-25 / 197. szám
1993. augusztus 25., szerda . KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 Lantos hazánk NATO-felvételét szorgalmazza Az amerikai Aspen Intézet szervezésében a washingtoni kongresszus és szenátus 15 tagja vitatja meg Varsóban a kelet-közép-európai térség helyzetét. Köztük van a magyar származású Tom Lantos demokrata képviselő is, aki a Népszabadság varsói tudósítójának nyilatkozva kifejtette: támogatja Magyarország, Lengyelország és Csehország mielőbbi felvételét a NATO-ba. A képviselő elmondta, hogy csütörtökön Budapestre utazik és megbeszéléseket folytat több magyar politikussal. Lugar szenátor úr Varsóba érkezése után azt nyilatkozta: Varsót, Prágát és Budapestet mielőbb fel kell venni az észak-atlanti szövetségbe. Lugar ez ügyben Clinton elnökre is megpróbál nyomást gyakorolni. Önnek, mint demokrata képviselőnek, mi erről a véleménye? - Lugar szenátor az amerikai szenátus egyik legintelligensebb, legmesszelátóbb embere. Nagyon jó barátom, annak ellenére is, hogy ő republikánus, én pedig demokrata vagyok. Teljesen egyetértek vele: Magyarországnak, Lengyelországnak és Csehországnak mihamarabb csatlakoznia kell a NATO-hoz. Ez a felvétel nem csak az említett három országnak, hanem Európa biztonságának is kedvezne. A magam részéről mindent megteszek azért, hogy a csatlakozás mielőbb valósággá váljék. - Kérdés, van-e ennek realitása? Hiszen a NATO-n belül is ellenállás tapasztalható az új tagok felvételével szemben. Csak azt tudom mondani: a csatlakozásnak van realitása. Hogy pontosan mikor veszik fel a három országot, azt persze még nem lehet megjósolni. Természetesen vannak olyan emberek, akik ezt a folyamatot lassítani szeretnék. De léteznek olyanok is - köztük Lugar szenátor és jómagam akik a gyorsítás mellett foglalnak állást. A gyorsításnak véleményem szerint van értelme, és az erőfeszítések eredménnyel járnak. Remélem, a végső döntésnél a gyorsítók szava lesz a döntő. Világos, hogy a térség feszültségei miatt a magyar érdekeknek kedvezne egy esetleges NATO-tagság, a Magyarország fölé húzandó védernyő. Délen háború dúl, s Kelet-Közép-Európában szinte sehol nincs nyugalom. Az osztrák védelmi miniszter a minap megkongatta a vészharangot: már egy magyar-szlovák fegyveres viszályt sem zár ki. Hogyan látja ennek a valóságtartalmát? - Szerintem ez fantáziálás. Biztos vagyok abban, hogy ilyen fegyveres konfliktusra nem kerülhet sor. Az, hogy Jugoszláviában tragédia történt, még nem jelenti azt, hogy a térség valamennyi gondját csak háborúval lehet megoldani. Nyilvánvalóan léteznek feszültségek Magyarország és Szlovákia között: a kisebbségek ügye, Bős-Nagymaros. Azonban biztos vagyok benne, hogy a problémákat békés úton oldják meg. Képviselő úr! Szlovákia nem szerepelt sem Lugár szenátor nyilatkozatában, sem az ön előbb elmondott szavaiban, mint NATO- felvételre esélyes állam. Itt Közép- Európában megszoktuk, hogy együtt emlegetjük a visegrádi négyeket... - Maradjunk abban, hogy Pozsonynak kevesebb az esélye. S ennek több oka van, amit most nem részleteznék. - Budapesten megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, helyes-e a magyar külpolitikának Pozsonyt hergelnie minden adandó alkalommal, mint legutóbb Szlovákia Európa tanácsi felvétele kapcsán történt. Hogyan látja ezt? - Nézze, nem szeretnék kommentárt fűzni magyar-szlovák ügyekhez. Én az amerikai kongresszus képviselője vagyok. - S mint magyar származású, az ottani magyar lobby tagja... - Naivitás lenne azt hinni, hogy a magyar lobby annyira erős Amerikában. Bár az lenne! Jómagam persze már évek óta odafigyelek a magyar kisebbségek sorsára. Legutóbb például megegyeztem a washingtoni külügyminisztériummal, hogy az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége kulturális és tájékoztató irodát nyit Kolozsvárott. Remélem, sikerül majd időt szakítanom az idei év végére várható megnyitón való részvételre. Ritecz Miklós Antall mégis fogadta Johannes Raut ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Az elmúlt néhány nap fejleményei közül elsősorban a szlovákiai és a jugoszláviai témák szerepeltek a tájékoztatót követő szóvivői válaszok között. A magyar helységnévtáblákkal kapcsolatos vita ügyében Hermán azt ismételte meg: a magyar kormány fontosnak tartja, hogy Szlovákia teljesítse az Európa tanácsi felvételkor is vállalt kötelezettségeit. A Népszabadság kérdésére a külügyi szóvivő kifejtette: hazánk mindeddig nem kapott hivatalos formában választ Belgrádtól a magyar hajók visszatartása miatti tiltakozására. Igaz, nem is annyira a mostani, konkrét incidensről van szó - tette hozzá -, hiszen a három, legutóbb feltartóztatott vízi jármű azóta hazaérkezett. Az igazi, sürgető feladat a szabad hajózás folyamatos biztosítása. A probléma persze nem függetleníthető a Belgrád ellen elrendelt nemzetközi szankcióktól, elvégre nem engedhető meg, hogy egy ország hátrányokat szenvedjen, mert betartja a világszervezet rendelkezéseit - felelte Hermán János. Hiányzik a külpolitikai egyeztetés SZDSZ- és Fidesz-képviselő a hatpárti konszenzusról A szomszédsági politika bizonyos kérdéseiben eljutottunk a hatpárti egyetértés határáig - nyilatkozta Szent-Iványi István szabaddemokrata képviselő, reagálva a Nap TV adásában sugárzott Jeszenszky-interjúra. Németh Zsolt saját és a Fidesz helyzetértékelését ismertetve viszont a hatpárti konszenzus szükségessége mellett állt ki, szintén a Népszabadságnak nyilatkozva. MUNKATÁRSUNKTÓL A konszenzus partneri viszonyt tételez fel a kormányzat és a politikai pártok között. Legfontosabb eleme a kölcsönös tájékoztatás. Az egyeztetések eddig csak esetlegesen zajlottak. Más kérdés, hogy bizonyos fő kérdésekben, célkitűzésekben az egyetértés valóban fennáll - mondja az SZDSZ külügyeinek felelőse, így elsősorban Magyarország közös piaci tagsága illetve az Európapolitika vonatkozásában. Eltérések korábban is voltak a külpolitika céljai megvalósításának módjában. Most, az utóbbi hónapokban ezek kiéleződtek a szomszédsági politika kapcsán. Pártközi egyetértés abban és addig van, hogy Magyarország lehetőségeihez mérten nyújt segítséget és támogatást a határokon túli magyarságnak jogai megvédésében, az európai normák kialakulásában. S abban is konszenzus van, hogy a szomszédos országokkal jó és kiegyensúlyozott kapcsolatra van szükség. A magyar diplomácia az utóbbi időben nem volt sikeres ezen a területen, mert vagy nem tudta megértetni céljait vagy a célkitűzések voltak tévesek. Önmagában is hiba, ha külföldön félreérthették. Szent-Iványi István említette, hogy a parlamenti képviselőknek nem volt tudomásuk például az Antall-Klaus levélváltásról, s elmaradt az egyeztetés fontos lépésekről. Ilyen okok miatt én úgy vélem, hogy ezekben a kérdésekben eljutottunk a hatpárti konszenzus határáig. Nem állítom, hogy az egyetértés automatikusan megszűnik, de ha a kormányzat részéről nem tapasztaljuk a konszenzus megújításának a készségét, az érdemi együttműködést, akkor a magunk részéről nem ígérhetjük konkrétan a szomszédsági politikában az egyetértés fenntartását. . A Népszabadságnak nyilatkozva Németh Zsolt saját és „talán állítható, hogy a Fidesz” helyzetértékelésének adott hangot. A hatpárti külpolitikai egyetértést megkérdőjelező hangok eszerint azt tükrözik, hogy egyes politikai körökben, így elsősorban az MSZP-ben és az SZDSZ-ben megszűnt a politikai szándék a konszenzus szükségességének fenntartására. Ezzel mi nem tudunk egyetérteni, mi nagyon szükségesnek ítéljük az egyetértést, miként az erre vonatkozó erőfeszítéseket, mind bel-, mind külpolitikai okokból - mondta. Németh Zsolt nem ért egyet a szabaddemokrata képviselőnek a határon túli magyarsággal és a környező országokkal kapcsolatos politika kritikájával. Nem üzengetni kell egymásnak és számon kérni egymáson a hatpárti külpolitikát, hanem - s ebben igazat ad Szent-Iványi Istvánnak -, hogy a kormányzatnak kell megteremtenie az egyeztetés hatékony fórumát, amivel mind ez idáig adós. Történelmi kiegyezés kellene Horn Gyula látogatása Zentán és Szabadkán A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének vendége volt kedden Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt elnöke. Politikai fórumon vett részt a zentai városházán, az esti órákban pedig Szabadkán. KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNKTÓL Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke azzal vezette be Horn Gyula szereplését a zentai politikai fórumon, hogy az MSZP a parlamenti választások óta egyértelműen és határozottan támogatja a vajdasági magyarok autonómiatörekvéseit. Az MSZP részt vett abban a munkában, amelynek során az Európa Tanács elfogadta a kisebbségi chartát, amely azt jelenti, hogy e dokumentumot aláíró országokban a kisebbség egyéni és kollektív politikai jogait biztosítják. Bevezetőjében Horn Gyula kijelentette, az MSZP nem olyan szocialista párt, mint amilyen Szerbiában van, semmiféle kapcsolatban nem áll a Szerb Szocialista Párttal, és nem is kívánnak ilyet létesíteni, ameddig a szerb szocialisták háborús politikát folytatnak. Horn kijelentette: a vajdasági magyarok sorsa pártok feletti ügy, amit egyetlen párt sem sajátíthat ki magának. Kérdésre válaszolva kifejtette, hogy történelmi kiegyezésre volna szükség a szomszédos országokkal. Ennek két alapelven kellene nyugodnia: Magyarország nem foglalkozik a határok revíziójával, viszont ragaszkodik a határain kívül élő magyarok egyéni és kollektív jogainak biztosításához. Egy másik kérdező azt firtatta, nem tudna-e Magyarország a vajdasági magyaroknak a Kis-Jugoszláviát sújtó ENSZ- embargó ellenére valamilyen gazdasági segítséget nyújtani. Az MSZP elnöke válaszul kifejtette, hogy véleménye szerint a gazdasági embargót későn határozták el, rossz időpontban vezették be, és rosszul alkalmazzák. A gazdasági embargót felül kellene vizsgálni, a katonai szállítások tilalmát viszont fenntartani. Magyarország egyedül a vajdasági magyarok érdekében sem teheti meg, hogy az embargót megszegje. Ez nem cserbenhagyás, a vajdasági magyarok szenvedéseit a háború okozza, amely nem balkáni, nem kis-jugoszláviai, hanem európai háború. A háború befejezése jelentene valóságos megoldást. Erre annál is inkább szükség van, mert ha itt az agresszor korlátlanul érvényesítheti akaratát, az az európai demokráciák szégyene lesz, és bátorítást adhat más, fasiszta, félfasiszta érzelmű politikai erőknek. Elfogyott a forint Ausztriában? Az MNB csak elemzés után nyilatkozik Meredeken csökkennek az osztrák bankok forintkészletei. Még nagyobb a hiányuk a többi volt szocialista ország valutáiból. BÉCSI TUDÓSÍTÁSUNK A legújabb osztrák pénzintézet, a Bank Austria bankjegyosztályának vezetője, Peter Caporale a jelenséget azzal magyarázza, hogy megszűnt a pénzkimenekítés Kelet-Európából, ugyanakkor alig jönnek át a volt szovjet blokk országaiból a polgárok bevásárlásra. Ausztriában így nem váltanak át keleti pénzeket schillingre, következésképpen teljesen beszűkült e valuták kínálata. A bécsi bankok teljesen leállították a román lej, a bolgár leva és - a forint és a cseh korona kivételével - gyakorlatilag az összes többi kelet-európai pénz forgalmazását, annál is inkább, mert nincs is irántuk kereslet Ausztriában. A forintot és a koronát ugyan még veszik, az is tény, hogy e két valuta forgalma schillingre átszámolva az utóbbi 12 hónapban 280 millióról 140 millió schillingre csökkent. A bécsi bankszakember dicséri ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank forintvédő politikáját. Példaként hozza föl, hogy augusztus elején az összeomlás fenyegette az Európai Valutarendszert, a magyar központi bank pillanatok alatt képesnek bizonyult megmenteni a forintot, azáltal, hogy azt kivonta az ECU-körből és az árfolyamot a dollár, illetve a márka ármozgásához kötötte. Mindettől függetlenül Bécsben az utóbbi másfél hétben veszített piaci értékéből a magyar fizetőeszköz. Egy évvel ezelőtt 12 schilling 75 groschenbe került 100 forint, ma már csak 11 schilling 75 groschenbe. A magyar jegybank szakemberei szerint a forint bécsi ügyfélárfolyama hosszabb ideje gyakorlatilag változatlan. Annak, hogy valamilyen mértékű eltérés mégis észlelhető, oka lehet például az eltérő címletű kínálat. A szám szerint körülbelül negyven osztrák bank ugyanis időnként a címletek függvényében más-más (és többnyire egymástól is árnyalatnyit eltérő) árat közöl. A bankközi forintárfolyam ugyancsak mozoghat. Az MNB Ausztriában tökéletesen stabilnak észleli a magánszemélyeket érintő forintárfolyam átlagos szintjét. A forintkészletek apadásáról azonban a magyar jegybankban nem nyilatkoztak. Ennek kedvező vagy kedvezőtlen volta ugyanis csak a folyamatok konkrét elemzése, az ügy mögött húzódó pontos okok feltárása után állapítható meg - állítják. Magánértékelés Horthyról? ** adott kétrészes interjújában kifejtette: az igazságtalan, torzított portré után most már emberi, politikai, történelmi elemzésen alapuló képet kell adni róla. Nehéz volna ezzel vitatkozni. De nehéz volna hallgatni arról is, hogy interjúja egáltalán nem járult hozzá a tárgyilagos Horthy- kép kialakításához. Mint történésznek természetesen szíve joga a determinizmus álláspontjára helyezkedni. Horthynak, úgymond, nem volt alternatívája, ez volt az egyetlen lehetőség az ország kül- és belpolitikai stabilizálásához. Csakhogy egy ilyen kitétel után indokolt lehet a kérdés: másokra nem érvényes ez a megállapítás? Kádárra például nem vonatkoztatható? Igaz, Kádárt tankok segítették hatalomra, és jelenlétük tartós volt. De Horthy hatalomra kerülésében is volt szerepük holmi idegen szuronyoknak. A kétrészes interjú sajátos módon nélkülözi a kiegyensúlyozottságot. Ugyan miképp lehet a magyar kényszerpályát és azt, ami abból következett, összehasonlítani például a francia magatartással? Franciaország letette a fegyvert, de folytatta a háborút. Horthy elsőnek csatlakozott a német-olasz-japán szövetséghez. Horthy megrendült a jugoszlávokkal kötött szerződés megszegését, Teleki öngyilkosságát követően, de az ország ment tovább a maga útján, a hideg napok felé. A Szovjetunió elleni háborúhoz való azonnali önkéntes csatlakozásunkat - az első lépést a doni katasztrófa felé - lehet-e csupán a kormány döntésével magyarázni? Horthy rábólintott a hadüzenetre. Nyilván sokakat ingerel vitára az az antalli tézis, hogy az ellenállástól való tartózkodás nemzetmentő, életmentő tett volt. Mikor: ’42-ben, ’43-ban, vagy ’44-ben? A történelemben feltételes mód nincs, de Magyarország helyzete más lehetett volna a háború után, ha Horthy nem habozik túl sokáig. Ha Antall József történészek szimpóziumán fejti ki véleményét, fenntartás nélkül örülni kell: pezsgőbb lesz a vita. Ha miniszterelnökként, fő műsoridőben két részben nyilatkozik, akkor már más a szituáció. Ez már nem történészi munkássága része és nem magánvélemény. Ez már erősíti a gyanút: előre megmagyarázzák, miért lesz ott - még ha magánemberként is - a fél kormány a temetésen, amely az egykori kormányzó fia özvegyének kívánsága szerint családi esemény lenne. És amelyet következésképen az ország határain túl úgy - vagy úgy is - interpretálnak majd, mint ami nem könnyíti meg a hídépítést a szomszédok felé. Persze addigra már lesz nemzetpropaganda, amely a kép helyretételére irányul. Ám erre talán kevesebb energiát kellene fordítani, ha mindenki azzal foglalkozna, ami a dolga: a praktizáló történészek a múlt feltárásával, az államférfiak azzal, hogy a ma válságából keresik a kiutat. Nemzetébresztő Szárszón tiszta lélekkel ag gódó nők és férfiak gyűltek össze Balatonszárszón tegnap és mondták el véleményüket a nemzet sorskérdéseiről. A tanácskozás szónokai és résztvevői haragot éreztek a találkozó előhangja miatt. Valóban nincs ok arra, hogy címkézzünk, sanda szándékot tulajdonítsunk a szervezőknek. De megállapítható: a csalódás és a félelem hozta össze a régi harcostársakat és véletlen társutasokat. Egy hétig most programot fogalmaznak a nemzeti megmaradásra. Kevés kivételtől eltekintve - például ilyen volt Bihari Mihály felszólalása - a szerdai szónokok úgy tartották: a nemzet sorsa, fennmaradása van végveszélyben. A felszólalók többsége úgy találta: valami nagy-nagy csalás történt a rendszerváltásnak nevezett folyamatban. Csoóri Sándor szerint „a politizáló értelmiség puccsát élte át az ország”, Csurka István pedig kijelentette: a próbaüzem kormánya nem a nemzeti érdek megvalósításán munkálkodik. Szinte minden felszólaló tragikusnak látta a társadalom lelki egészségét. Úgy gondolják, hogy a magyarok helyesen döntöttek, amikor a nemzeti prioritásokat hangsúlyozó pártokat választották 1990-ben, de megrettennek, hogy jövőre másfajta többség is létrejöhet. Szárszón félrevezetett, bábként rángatott társadalom képét rajzolták fel. A magyar nemzetet - mondta több orátor is - vezetőinek egy része rendre elárulta. A mai helyzetet pedig Csurka István úgy jellemezte: érezhető, hogy „az országot idegenek irányítják”. A szárszói első vitanap társadalomképe ijesztő: a kiárult nemzet viaskodik benne liberális uraival. Egyáltalán a liberális szót (kevés kivétellel) szidalomként használta ez a gyülekezet. Csoóri Sándor szerint „felelőtlen, kifáradt liberalizmus szelleme járja be a világot, az egykori kommunizmus kísértete helyett” . Hosszan tartó ütemes tapsot kaptak azok az előadók is, akik úgy vélekedtek, hogy a magyaroknak kijelölt európai útvonal hamis. A magyarság ne legyen „bekéredzkedő nemzet”, mondta Pozsgay Imre. Ezzel ellentétben Kádár Béla miniszter szerint a versenyképesség javításával kellene a nemzetet Európába vinni. Felvetődött a kérdés: nemzeti egység, avagy pártpolitika? Csoóri új nemzeti kerekasztal gondolatát vetette fel, amely nemcsak eszmékkel, de személyi javaslatokkal is belépne a közéletbe. Pozsgay szintén felszólított a nemzeti újjáépítés tervének elkészítésére. Csurka István politikai filozófiájában hasonló módon központi helye van a Nemzetépítő Állam eszméjének. A szárszói vezérszónokok többsége visszautasította azt a vádat, hogy ők valamilyen régi vágású népfrontpolitikát űznének, de azt többnyire elfogadták, hogy a nemzeti célok pártokfelettiséget követelnek. A kilábalás egyenlő összefogás - mondta Csurka István. A szemlélő meggyőződhetett róla: a mostani szárszói gondolat középpontja egyfajta nemzetostorozás és nemzetébresztés. „Lemaradtunk a történelem vonatáról” - mondta Csoóri. Érezhető volt valami ki nem mondott félelem attól, hogy a magyar társadalom nem az általuk jónak vélt utat választja. Csurka arról beszélt, hogy a magyarságot üldözik, és az üldözők mögött hatalmas világtőke áll. A nemzeti és népi fogalmak szűkkeblű értelmezése uralta a szárszói előadásokat. A főszónokok az ország számára csak egyfajta alternatívát képzelnek el, amely a lelki újjáépítésre, közérzetjavításra teszi a hangsúlyt, amely nem törődik az úgynevezett európai sztenderdekkel mindaddig, míg a magyarság nem jut általuk jónak tartott kondícióba. Bihari Mihály viszont úgy vélte, a társadalomnak igenis módja van korrigálnia a politikai elit tévútjait. A politológus azt mondta: sokféle magyar van, a társadalom politikailag megosztott, többféle út is lehetséges. Szárszón még majd egy hétig tart az eszmecsere. Miklós Gábor