Népszabadság, 1993. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-01 / 203. szám
1993. szeptember, szerda KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT. Lesz Jeszenszky-Melescanu találkozó Magyar-román külügyminiszteri találkozó lesz szeptemberben Romániában; a találkozó konkrét időpontját és napirendi pontjait később egyeztetik - jelentette be tegnapi tájékoztatóján Hermán János külügyi szóvivő. A Jeszenszky-Melescanu találkozó megtartásáról azon a magyar-román főosztályvezetői szintű konzultáción egyeztek meg, melyet augusztus 25—27-ig tartottak a magyar Külügyminisztériumban. A szakértői konzultáción áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat, és örömmel nyugtázták, hogy az utóbbi időszakban előrehaladás tapasztalható gazdasági, közlekedési, honvédelmi, belügyi és kulturális téren. Ugyanakkor nincs előrelépés a kétoldalú kisebbségi nyilatkozat, a kisebbségi vegyes bizottság, a főkonzulátusok újranyitása, az aradi emlékmű helyreállítása, illetve az ’56-os dokumentumok hozzáférhetősége terén. A megbeszéléseken szóba kerültek a magyar-román alapszerződés-tervezet nyitott kérdései is, konkrét szövegezési munka azonban nem volt - tette hozzá Hermán János. Jeszenszky Géza szeptember 13-14-én hivatalos látogatásra Moszkvába utazik. Andrej Kozirev orosz külügyminiszterrel a magyar-orosz kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről tárgyal majd, s kétoldalú gazdasági kérdésekről megbeszéléseket folytat az orosz kormány illetékes tagjaival is. A magyar külügyminiszter levelet intézett az ENSZ főtitkárához, válaszul Butrosz Gáli júliusi levelére. Jeszenszky megelégedéssel nyugtázta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa foglalkozott azokkal a veszteségekkel, melyek Magyarországot érték a Kis-Jugoszlávia elleni szankcióban való részvétel miatt - mondta a külügyi szóvivő. Az ENSZ-főtitkár indokoltnak tartja, hogy a nemzetközi közösség foglalkozzon azzal, miként lehetne e károkért kompenzálni Magyarországot; a magyar külügyminiszter levelében hangsúlyozza: hazánk konkrét lépéseket kíván tenni annak érdekében, hogy e kompenzáció a valóságban is megtörténjen. Magyar vezetők levelet intéznek azokhoz a nemzetközi szervezetekhez, melyeknek lehetőségük van arra, hogy kárpótlást adjanak - ez jelenthet konkrét támogatást, illetve nagyobb mértékben bevonhatják Magyarországot az ENSZ fejlesztési programjaiba. Herman János ugyanakkor hozzáfűzte: a jelenlegi helyzetben teljes körű kompenzációra nem lehet számítani. A szóvivő közölte, hogy Magyarország nairobi nagykövete Annus Antal, korábbi honvédelmi közigazgatási államtitkár lesz. A pozsonyi nagyköveti posztot Boros Jenő tölti be. P. B. EDU-csúcs Budapesten Gesztus Antall József kormányának ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A rendezvény biztonságáért és a szállításért felelősök - miként az MDF sajtónyilatkozata közölte - ígérik, hogy a lehetőség szerinti minimálisra csökkentik a lakosságot érintő esetleges kellemetlenségeket, közlekedési torlódásokat. A találkozó költségeinek döntő részét az EDU viseli. (Például közel egymillió forintjába kerül majd a tervezett dunai hajóút.) Soha korábban nem volt példa ilyen magas részvételre az EDU pártvezetői tanácskozásán. Helmut Kohl például évek óta először lesz jelen, s ezt a tényt a magyar házigazdáknak tett politikai gesztusnak tartják a megfigyelők. Az EDU megfogalmazott céljai között szerepel a kölcsönös segítségnyújtás és támogatás a pártoknak az azonos nézetű demokraták szolidaritása jegyében. Az európai kereszténydemokrata és konzervatív pártok 1978-ban alapított közösségének ma 32 tagpártja és 11 megfigyelője van. Az MDF és a KDNP mellett 1990-ben a Független Kisgazdapártot is felvették, ám később tagságát felfüggesztették, s ekkor megfigyelői státust adtak a történelmi tagozatnak és a „36-oknak”. A mostani tanácskozáson kerül sor az RMDSZ és a két észt kormányzó párt felvételére. Esedékes tisztújítás is. Jelenleg Alois Mock osztrák külügyminiszter tölti be az elnöki tisztet, az öt alelnök egyike Antall József. Széles a napirend palettája, a földrész integrációja, az új demokráciák helyzete, az európai biztonság adja majd a konferencia fő politikai témaköreit. Szlovákiai magyar levél az ET-hez ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A Nemzeti Tanács még az ET-tagság elnyerése előtt ünnepélyes nyilatkozatban tett ígéretet arra, hogy betartja az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201-es számú ajánlását. Utóbb viszont megindult a délszlovákiai táblaeltávolítási kampány, szeptembertől újabb korlátozások lépnek érvénybe a magyar nyelvű pedagógusképzésben, az előremutató névtörvényt pedig újratárgyalásra visszaadták a parlamentnek. A levél arra is rámutat, hogy a szlovák alkotmány hivatalos angol nyelvű fordítása lényeges vonatkozásokban pontatlan. A „szlovák nemzet” kifejezést például angolban a „szlovák nép” váltja fel, a szlovák nyelvet pedig eredetiben „állam”, angolban viszont „hivatalos” nyelvként jelzi. A dokumentum szerint ezek a tévedések tudatosan kerültek bele az angol változatba, hogy a világ előtt tompítsák a kisebbségellenes lépések veszélyének lehetőségét. A levél felhívja a figyelmet a szlovák parlament magyar képviselői által benyújtott alkotmánytörvény-javaslatra, amely az ET-határozat szellemében kívánja a nemzeti közösségek és kisebbségek jogállását rendezni. Arra is rámutat, hogy az ET-ajánlások Pozsony részéről történő be nem tartása beláthatatlan következményekkel járhat a szlovákiai magyarok körében. Végül leszögezi, hogy a magyar politikai erők minden igyekezetükkel a fenti kérdések tárgyalásos megoldására törekedtek az ország alkotmányos szerveivel. S miután eddigi igyekezetük nem járt eredménnyel, választották a levélírást. Farkas József György CDU-segítség az MDF-kampányhoz Ha a magyarországi testvérpártok - az MDF és a KDNP - segítségért fordulnak hozzánk, természetesen szívesen támogatjuk őket 1994-es választási kampányuk során, ugyanúgy és ugyanolyan eszközökkel, ahogy azt 1990-ben is tettük - mondta tegnap lapunknak nyilatkozva Klaus Francke német kereszténydemokrata parlamenti képviselő, aki Helmut Kohl kancellár személyes megbízottjaként felelős a CDU és az MDF, illetve a KDNP közötti kapcsolatokért. Francke - aki Helmut Kohl kíséretében részt vesz az európai kereszténydemokrata és konzervatív pártvezetők (EDU) budapesti konferenciáján annak a véleményének adott hangot, hogy az Antall-kormány igen pozitívan járult hozzá mind a magyarországi, mind pedig a kelet-európai reformfolyamatokhoz. - A magunk részéről csak azt kívánhatjuk, hogy Antall József kormányfőként és pártelnökként egyaránt minél hosszabb ideig legyen partnerünk - jelentette ki. - Az MDF-nek és a KDNP- nek maguknak kell eldönteniük, hogy szükségük van-e a segítségünkre az 1994-es választási kampányuk során - folytatta a képviselő, aki szerint ilyen irányúkérés még nem érkezett hozzájuk. Amennyiben igen, úgy a CDU - a többi nyugateurópai kereszténydemokrata és konzervatív párthoz hasonlóan - szívesen segít. Ennek keretében nyugat-európai parlamenti képviselőket küldenének hazánkba, akiknek feladata lenne az Antall-kormány négyéves működéséről alkotott tapasztalatok nyilvánossá tétele. A nemzetközi és a német sajtóval való kapcsolatok kiépítésében, illetve választási kampányszakértők kölcsönadásával is tudnánk segíteni - fejtegette Francke, aki azonban kizárt bármilyennemű anyagi támogatást. A nyugat-európai konzervatív hullámot követő, esetleges hasonló kelet-európai jelenséget firtató kérdésre a CDU-s képviselő úgy válaszolt, hogy a kontinens keleti felének bevonását az európai egységfolyamatokba valószínűleg megkönnyítené és felgyorsítaná, ha a tárgyalóasztal mindkét oldalán hasonló szemléletű és világnézetű politikusok ülnének. Horthy Miklós kenderesi újratemetésével kapcsolatban Francke határozottan kijelentette: a budapesti kereszténydemokrata-konzervatív csúcsnak ahhoz semmi köze sincs, a kérdést teljes mértékben magyar belügynek tekintik. D. A. Amerikai képviselet nyílik Kolozsváron Tom Lantos: A NATO-t át kell alakítani Az amerikai kormány úgy döntött, hogy bukaresti nagykövetsége még az idén külön irodát nyit Kolozsváron. Ez a lépés remélhetőleg az ottani magyarság békésebb, reményteljesebb jövőjéhez is segítséget adhat - jelentette be magyar üzletemberek egy csoportjával találkozva Tom Lantos, demokratapárti kaliforniai képviselő. - Képviselő úr, tudatosan említett irodát, nem pedig konzulátust? Diplomáciailag milyen státusú lesz ez a tervezett képviselet? - Valóban, itt nem konzulátusról vagy főkonzulátusról van szó. Én ahhoz a kategóriához hasonlítanám, amilyen képviseletet Bonn tartott fenn sokáig Berlinben. Követségünknek ez az irodája magasabb státusú egy konzulátusnál; olyankor folyamodunk ilyen megoldáshoz, amikor valamilyen különös helyzetet akarunk hangsúlyozni. Mostani beszédében - nem először - síkra szállt Magyarország és kelet-európai társai minél hamarabbi EK-felvétele mellett. A NATO esetleges, s szintén kívánatosnak minősített kibővítése kapcsán viszont csak Varsóról, Prágáról és Budapestről ejtett szót. Mi magyarázza Szlovákia „mellőzését”? - Véleményem szerint Szlovákiának előbb rendezni kell a magyar kisebbség helyzetével összefüggő ügyeket és a bősnagymarosi vitát, mielőtt a többi visegrádi országgal egy csoportba kerülhet. - Korábban Washingtonból olyan hírek hallatszottak, hogy Budapest nem számíthat az Egyesült Államok hivatalos, állami résztvételére az 1996-os világkiállításon. Ön viszont jóval optimistábbnak tűnik... - A korábbi nemet talán valóban nem kell véglegesnek tartani, a felső szinteken mintha módosulnának a vélemények. Ez ügyben én a Fehér Házzal és az alelnökkel is kapcsolatban vagyok, bár az kétségtelen, hogy a fő szerep a magántőkéé lehet. Találkoztam a USIA (az USA Információs Hivatala) új vezetőjével is: szervezetileg az ő kezükben van a külföldi expókon való résztvétel. Tom Lantos egyébként, részben mivel magánlátogatáson tartózkodik hazánkban, tartózkodott a határozottabb politikai véleményformálástól. Hangoztatta ugyan, hogy 1994-ben újabb, igen fontos választás előtt áll az ország, de a majdani koalícióról szóló találgatásokat egyelőre spekulációnak nevezte. Nem titkolta ugyanakkor, hogy a magyar színtéren is akadnak, akik „gyűlöletet prédikálnak”, ám - figyelmeztetett - ez az út oda vezet, ahol most Jugoszlávia tart. A képviselő elkerülhetetlennek nevezte a NATO átalakítását. Az atlanti szervezet 40 éven át betöltötte hivatását, de az eredeti „frontvonalak” manapság keletebbre és délebbre tolódtak. Manapság a Baltikumra, a Balkánra, Ukrajnára és Fehéroroszországra kell koncentrálni, ha a béke megőrzéséről van szó - fejtette ki Lantos. Szegő Gábor Egy lépés előre Pozsonnyal Véglegesítették annak a szakértői bizottságnak a munkarendjét, amelyet a szlovákiai magyar, illetve a magyarországi szlovák kisebbség helyzetével kapcsolatos problémák megvitatására hívtak életre. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovák külügyminisztériumban kedden megtartott ülésen részt vett a magyar csoportot vezető Zalatnay István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese, és Boros Jenő nagykövet. Szlovák részről Peter Prochacka, a kultúrkapcsolatokat és a határon túli szlovákok helyzetét felügyelő külügyminisztériumi főosztály vezetője foglalt helyet a tárgyalóasztalnál. A két küldöttségvezető befejezte augusztus elején Budapesten megkezdett megbeszéléseit a vegyes bizottság munkájának technikai kérdéseiről. Mint Zalatnay István a Népszabadságot tájékoztatta, sikerült megállapodniuk valamennyi módszerbeni kérdésben, s miután az ezt rögzítő dokumentumot a két külügyminiszter - várhatóan még ebben a hónapban - aláírja, elkezdődhet az érdemi munka. Zalatnay elmondta: a szakértők a két kisebbség életének legkülönbözőbb területeit, a nemzetiségek igényeit kívánják feltárni. A témákat a másik - tehát a szlovákiai magyarság esetében a budapesti - fél által írt tanulmány és a „saját” korreferátum foglalja keretbe. Ezeket az Európa Tanács és az EBEÉ kisebbségi kérdésekben illetékes szerveihez is eljuttatják. Arról, hogy milyen témák szerepelnek elsőkként az érdemi tárgyalásokon, Zalatnay István nem kívánt jóslásokba bocsátkozni, azt viszont leszögezte, hogy az aktuális problémák - a névhasználat, a helységnévtáblák ügye, a területi átrendezési terv - nem szerepeltek a tegnapi megbeszélés napirendjén. Ami a jövőbeni munkát illeti,olyan bizottságról van szó, amely nem politikai értékítéleteket hoz, hanem tudományos módszerekkel segít a helyzet feltárásában. Szejmesedés A szakértők már régóta számolnak. Szemelgetik a morzsákat, s közben patikamérlegen méricskélik őket: mennyi maradt még a szép parlamenti többségből? Hová lett, miután egyesek távoztak, másokat kizártak, volt párt (pártok?), amely szétszakadt darabokra. Alakuló frakciók alakulgató pártokkal is találkozhatnak: lehet még nemzeti demokrata és köztársaság párti képviselőcsoport is parlamentünkben. Az ülésrendet még átrajzolhatják a hátralévő hónapokban. A magyar törvényhozást utolérte a sors. Antall József oly büszkén hivatkozott rendszerének stabilitására, a kelet-közép-európai magyar parlamenti rekordra. A paktumok eredménye volt az erőviszonyok látszólagos szilárdsága. És ebben, a térségünkben ideális állapotban a jelenlegi törvényhozás társadalmi megbecsülése együtt zuhan a parlamentarizmuséval. Van-e itt összefüggés? A térségben mindenütt szétmállottak a rendszerváltás utáni első kormányzó pártok, mozgalmak, és ezért viszonylag hamar új választásokat tartottak. Nálunk a hitelét veszítő mai konstrukció valószínűleg kihúzza a négy évet. Kihúzza, mert van olyan politikai erő, amely hajlandó konstruktív ellenzékként egészen sírjáig eltámogatni a jelenlegi koalíciót. Kihúzza, mert a konstruktív bizalmatlanság intézménye miatt gyakorlatilag leválthatatlan az Antall-kormány. Kihúzza, mert a képviselők többsége anyagilag érdekelt abban, hogy a lehető legtovább legyen képviselő. Persze, sokan nem adják fel, reménykednek még új fordulókban, gyorsan összehozott új pártokban, a mamelukstátus átmentésében. A magyar parlament most talán a lengyel útra lép - „szejmesedik”. Azaz felveszi azt az állapotot, amely a feloszlatott lengyel törvényhozást jellemezte: napi koalíciók, áttekinthetetlen pártszövetségek, személyi alkuk rendszere alakulhat ki. Lengyelországban a szabadon választott, demokratikus szejm tekintélye lejáratódott, egyre-másra jelentek meg a töredékpártok, a parlamenti korrupció jelensége közbeszéd tárgya lett. A veszély ilyenkor kettős: megjelenhet a hatalomban lévő erős ember, avagy a párton és parlamenten kívüli demokráciatagadó „népi” rendcsináló, aki a tömeges politikaundorra építi stratégiáját. A lengyel példa arról is szól, a „rendszerváltó” erők szétesése akár oda is vezethet, hogy a parlamentben az „utódpárt” lesz a legnagyobb erő. Sőt a következő választáson kifejezetten komoly esélye van arra, hogy visszakerüljön a hatalomba. Megismétlődhet a litván eset - most éppen az államszocializmussal oly erősen konfrontáló lengyel társadalom szavazhat netalántán balra. Kérdés, ha bekövetezik a „lengyel szindróma”, mlyen következményekkel jár az a térségben és az országban. Kérdés, hogy a kifáradt és szétzilálódott magyar Országgyűlés miként játssza le utolsó felvonását. Gyengítheti, de még erősítheti is a magyar demokráciát. Miklós Gábor Becsengettek A most kezdődő tanév alighanem paradoxonként marad fenn a neveléstörténetben. A hosszú vajúdás eredményét, a közoktatási, a szakképzési és a felsőoktatási törvényt ugyan mindenki nagyon várta, ám hogy nyáron végre megszülettek, nem mindenki örült nekik. Sokan úgy érzik, végre nyugalom lehet az iskolákban, hiszen van immár útjelző, merre és hogyan tovább. Mások viszont úgy tartják, sokkal inkább nyugtalanságra van ok, mert ezek az útjelzők a magyar iskolarendszer széthullásához vezetnek. Akárhogyan is vélekednek azonban róluk, a tény az tény marad: ez az első tanév, amelyet már az oktatási törvények szelleme leng be - hiszen mindhárom hatálybalépésének ideje szeptember elseje. De ez a szellem egyelőre elég magasan lebeg (egyesek szerint Damoklész kardjaként függ) a fejünk fölött ahhoz, hogy még csupán messziről nézegessük, ismerkedjünk vele. Egy teljes tanév van arra, hogy az oktatási-nevelési intézmények felkészüljenek a törvény végrehajtásának megkezdésére, hiszen még hiányoznak olyan fontos dokumentumok, mint a Nemzeti Alaptanterv. A törvényeket csak fokozatosan lehet bevezetni. Ez azt jelenti, hogy a most iskolába járó tanulókra egyáltalán nem fog vonatkozni, az ezután iskolába kerülőkre viszont igen. Az idei tanév rendjében, oktatási-nevelési feladataiban tehát még nem lesz változás néhány tennivalót és lehetőséget leszámítva. Az iskolaszékeket például már az első félévben meg kell alakítani mindenütt, a tantestületeknek nyilvánosságra kell hozniuk oktatási-nevelési programjukat, és érdemes időben hozzákezdeniük új pedagógiai tervük kimunkálásához is. S amihez immár nem kell külön minisztériumi engedély, az iskolaszerkezet módosítására már most lehetőséget teremt a törvény. A Miniszterelnöki Hivatal közönségszolgálati irodájának minapi sajtótájékoztatóján elhangzott: a magyar oktatás történetében soha nem volt annyi kedvező változás, iskola- és tornaterem-építés, tanterembővítés, mint az utóbbi három évben. És soha nem volt akkora az oktatás részesedése a nemzeti jövedelemből, mint most. Három év során két és félszeresére nőtt az oktatási célú kiadás, s jövőre húszmilliárd forinttal lesz nagyobb a központi támogatás. Az ellenzéki pártok, pedagógus érdekvédelmi szervezetek képviselői, a kételkedők és az óvatosok mindehhez hozzáteszik: az eredmények hamis képet adnak, ha rossz a viszonyítási alap. Ez nem az eredmények kétségbe vonása, csupán reális megközelítése. Miként az is, hogy ha ma valaki növekvő anyagi támogatásról beszél, nem árt, ha az adott terület elmaradottságát és az infláció mértékét sem hagyja ki. És sokan nem értik, hogy miközben a költségvetésben egyre nagyobb az oktatás részesedése, miért nem jut egy fillér sem a dologi kiadások növelésére. Az új közoktatási törvény az intézmények fenntartását, működtetését teljes egészében az önkormányzatokra, fenntartókra bízza, tekintet nélkül arra, hogy milyen állagú, állapotú épületeket kaptak örökül, milyen körülmények között kell feladatuknak eleget tenniük és milyen a teherbíró képességük. Noha a kormány egyik képviselője szerint tavaly csupán két iskola szűnt meg fenntartási problémák miatt, a vészjelzés ennél jóval többről szól. (És jobb félni, mint megijedni.) Iskolák megszüntetésére, tanulócsoportok összevonására újabban „indokot” teremt, hogy az ezredfordulóig csökken a gyereklétszám. Félő, az óvodák, iskolák ilyetén megszüntetése legálissá válik, ha működtetésük, fenntartásuk kizárólag az önkormányzatoktól függ. És nem lehet tudni, hogyan teremtenek majd újakat ott, ahol most felszámolják őket. Mi lesz, ha majd ismét szükség lesz rájuk, 2000 után? Mostanában ismét felerősödtek az oktatás fejlesztését így vagy úgy hangsúlyozó, eközben egymás jó szándékát, elképzelését gyakran kétségbe vonó programbeszédek. Leplezetlenül nemcsak a tanévkezdet, hanem a közeledő választások miatt is. Félő, ha a pártok egymás túllicitálásának, lejáratásának eszközeként használják fel az iskolát, annak nemcsak ők lehetnek a vesztesei. Gyarmati Szabó Éva NÉPSZABADSÁG 3