Népszabadság, 1993. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

1993. szeptember­­, szerda KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT. Lesz Jeszenszky-Melescanu találkozó Magyar-román külügyminiszte­ri találkozó lesz szeptemberben Romániában; a találkozó konk­rét időpontját és napirendi pontjait később egyeztetik - je­lentette be tegnapi tájékoztató­ján Hermán János külügyi szó­vivő. A Jeszenszky-Melescanu ta­lálkozó megtartásáról azon a magyar-román főosztályvezetői szintű konzultáción egyeztek meg, melyet augusztus 25—27-ig tartottak a magyar Külügymi­nisztériumban. A szakértői kon­zultáción áttekintették a kétol­dalú kapcsolatokat, és örömmel nyugtázták, hogy az utóbbi idő­szakban előrehaladás tapasztal­ható gazdasági, közlekedési, honvédelmi, belügyi és kulturá­lis téren. Ugyanakkor nincs elő­relépés a kétoldalú kisebbségi nyilatkozat, a kisebbségi vegyes bizottság, a főkonzulátusok új­­ranyitása, az aradi emlékmű helyreállítása, illetve az ’56-os dokumentumok hozzáférhetősé­ge terén. A megbeszéléseken szóba kerültek a magyar-román alapszerződés-tervezet nyitott kérdései is, konkrét szövegezési munka azonban nem volt - tette hozzá Hermán János. Jeszenszky Géza szeptember 13-14-én hivatalos látogatásra Moszkvába utazik. Andrej Ko­­zirev orosz külügyminiszterrel a magyar-orosz kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről tárgyal majd, s kétoldalú gazdasági kérdésekről megbeszéléseket folytat az orosz kormány illeté­kes tagjaival is. A magyar külügyminiszter le­velet intézett az ENSZ főtitká­rához, válaszul Butrosz Gáli jú­liusi levelére. Jeszenszky meg­elégedéssel nyugtázta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa fog­lalkozott azokkal a veszteségek­kel, melyek Magyarországot ér­ték a Kis-Jugoszlávia elleni szankcióban való részvétel mi­att - mondta a külügyi szóvivő. Az ENSZ-főtitkár indokoltnak tartja, hogy a nemzetközi kö­zösség foglalkozzon azzal, mi­ként lehetne e károkért kom­penzálni Magyarországot; a ma­gyar külügyminiszter levelében hangsúlyozza: hazánk konkrét lépéseket kíván tenni annak ér­dekében, hogy e kompenzáció a valóságban is megtörténjen. Magyar vezetők levelet intéz­nek azokhoz a nemzetközi szer­vezetekhez, melyeknek lehető­ségük van arra, hogy kárpótlást adjanak - ez jelenthet konkrét támogatást, illetve nagyobb mértékben bevonhatják Magyar­­országot az ENSZ fejlesztési programjaiba. Herman János ugyanakkor hozzáfűzte: a jelen­legi helyzetben teljes körű kom­penzációra nem lehet számítani. A szóvivő közölte, hogy Ma­gyarország nairobi nagykövete Annus Antal, korábbi honvédel­mi közigazgatási államtitkár lesz. A pozsonyi nagyköveti posztot Boros Jenő tölti be. P. B. EDU-csúcs Budapesten Gesztus Antall József kormányának ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A rendezvény biztonságáért és a szállításért felelősök - mi­ként az MDF sajtónyilatkozata közölte - ígérik, hogy a lehető­ség szerinti minimálisra csök­kentik a lakosságot érintő eset­leges kellemetlenségeket, köz­lekedési torlódásokat. A talál­kozó költségeinek döntő részét az EDU viseli. (Például közel egymillió forintjába kerül majd a tervezett dunai hajóút.) Soha korábban nem volt pél­da ilyen magas részvételre az EDU pártvezetői tanácskozá­sán. Helmut Kohl például évek óta először lesz jelen, s ezt a tényt a magyar házigazdáknak tett politikai gesztusnak tart­ják a megfigyelők. Az EDU megfogalmazott céljai között szerepel a kölcsönös segítség­­nyújtás és támogatás a pártok­nak az azonos nézetű demokra­ták szolidaritása jegyében. Az európai kereszténydemok­rata és konzervatív pártok 1978-ban alapított közösségé­nek ma 32 tagpártja és 11 meg­figyelője van. Az MDF és a KDNP mellett 1990-ben a Füg­getlen Kisgazdapártot is felvet­ték, ám később tagságát felfüg­gesztették, s ekkor megfigyelői státust adtak a történelmi tago­zatnak és a „36-oknak”. A mos­tani tanácskozáson kerül sor az RMDSZ és a két észt kormány­zó párt felvételére. Esedékes tisztújítás is. Jelenleg Alois Mock osztrák külügyminiszter tölti be az elnöki tisztet, az öt alelnök egyike Antall József. Széles a napirend palettája, a földrész integrációja, az új de­mokráciák helyzete, az európai biztonság adja majd a konfe­rencia fő politikai témaköreit. Szlovákiai magyar levél az ET-hez ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A Nemzeti Tanács még az ET-tagság elnyerése előtt ün­nepélyes nyilatkozatban tett ígéretet arra, hogy betartja az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201-es számú ajánlását. Utóbb viszont megindult a dél­szlovákiai táblaeltávolítási kampány, szeptembertől újabb korlátozások lépnek érvénybe a magyar nyelvű pedagóguskép­zésben, az előremutató névtör­vényt pedig újratárgyalásra visszaadták a parlamentnek. A levél arra is rámutat, hogy a szlovák alkotmány hivatalos angol nyelvű fordítása lénye­ges vonatkozásokban pontat­lan. A „szlovák nemzet” kifeje­zést például angolban a „szlo­vák nép” váltja fel, a szlovák nyelvet pedig eredetiben „ál­lam­”, angolban viszont „hiva­talos” nyelvként jelzi. A doku­mentum szerint ezek a tévedé­sek tudatosan kerültek bele az angol változatba, hogy a világ előtt tompítsák a kisebbségel­lenes lépések veszélyének lehe­tőségét. A levél felhívja a figyelmet a szlovák parlament magyar kép­viselői által benyújtott alkot­­mánytörvény-javaslatra, amely az ET-határozat szellemében kívánja a nemzeti közösségek és kisebbségek jogállását ren­dezni. Arra is rámutat, hogy az ET-ajánlások Pozsony részéről történő be nem tartása belátha­tatlan következményekkel jár­hat a szlovákiai magyarok kö­rében. Végül leszögezi, hogy a magyar politikai erők minden igyekezetükkel a fenti kérdések tárgyalásos megoldására töre­kedtek az ország alkotmányos szerveivel. S miután eddigi igyekezetük nem járt ered­ménnyel, választották a levél­írást. Farkas József György CDU-segítség az MDF-kampányhoz Ha a magyarországi testvérpár­tok - az MDF és a KDNP - se­gítségért fordulnak hozzánk, természetesen szívesen támo­gatjuk őket 1994-es választási kampányuk során, ugyanúgy és ugyanolyan eszközökkel, ahogy azt 1990-ben is tettük - mond­ta tegnap lapunknak nyilatkoz­va Klaus Francke német ke­reszténydemokrata parlamenti képviselő, aki Helmut Kohl kancellár személyes megbízott­jaként felelős a CDU és az MDF, illetve a KDNP közötti kapcsolatokért. Francke - aki Helmut Kohl kíséretében részt vesz az euró­pai kereszténydemokrata és konzervatív pártvezetők (EDU) budapesti konferenciáján­­ an­nak a véleményének adott han­got, hogy az Antall-kormány igen pozitívan járult hozzá mind a magyarországi, mind pedig a kelet-európai reformfo­lyamatokhoz. - A magunk ré­széről csak azt kívánhatjuk, hogy Antall József kormányfő­ként és pártelnökként egyaránt minél hosszabb ideig legyen partnerünk - jelentette ki. - Az MDF-nek és a KDNP- nek maguknak kell eldönteniük, hogy szükségük van-e a segítsé­günkre az 1994-es választási kampányuk során - folytatta a képviselő, aki szerint ilyen irá­nyú­­kérés még nem érkezett hozzájuk. Amennyiben igen, úgy a CDU - a többi nyugat­európai kereszténydemokrata és konzervatív párthoz hasonlóan - szívesen segít. Ennek kereté­ben nyugat-európai parlamenti képviselőket küldenének ha­zánkba, akiknek feladata lenne az Antall-kormány négyéves működéséről alkotott tapaszta­latok nyilvánossá tétele. A nem­zetközi és a német sajtóval való kapcsolatok kiépítésében, illet­ve választási kampányszakértők kölcsönadásával is tudnánk se­gíteni - fejtegette Francke, aki azonban kizárt bármilyennemű anyagi támogatást. A nyugat-európai konzerva­tív hullámot követő, esetleges hasonló kelet-európai jelensé­get firtató kérdésre a CDU-s képviselő úgy válaszolt, hogy a kontinens keleti felének bevo­nását az európai egységfolya­matokba valószínűleg meg­könnyítené és felgyorsítaná, ha a tárgyalóasztal mindkét olda­lán hasonló szemléletű és világ­nézetű politikusok ülnének. Horthy Miklós kenderesi új­ratemetésével kapcsolatban Francke határozottan kijelen­tette: a budapesti keresztény­demokrata-konzervatív csúcs­nak ahhoz semmi köze sincs, a kérdést teljes mértékben ma­gyar belügynek tekintik. D. A. Amerikai képviselet nyílik Kolozsváron Tom Lantos: A NATO-t át kell alakítani Az amerikai kormány úgy dön­tött, hogy bukaresti nagykövet­sége még az idén külön irodát nyit Kolozsváron. Ez a lépés re­mélhetőleg az ottani magyarság békésebb, reményteljesebb jövő­­jéhez is segítséget adhat - jelen­tette be magyar üzletemberek egy csoportjával találkozva Tom Lantos, demokratapárti kaliforniai képviselő. - Képviselő úr, tudatosan emlí­tett irodát, nem pedig konzulátust? Diplomáciailag milyen státusú lesz ez a tervezett képviselet? - Valóban, itt nem konzulá­tusról vagy főkonzulátusról van szó. Én ahhoz a kategóriához hasonlítanám, amilyen képvise­letet Bonn tartott fenn sokáig Berlinben. Követségünknek ez az irodája magasabb státusú egy konzulátusnál; olyankor folya­modunk ilyen megoldáshoz, amikor valamilyen különös helyzetet akarunk hangsúlyozni.­­ Mostani beszédében - nem elő­ször - síkra szállt Magyarország és kelet-európai társai minél hamarab­bi EK-felvétele mellett. A NATO esetleges, s szintén kívánatosnak mi­nősített kibővítése kapcsán viszont csak Varsóról, Prágáról és Buda­pestről ejtett szót. Mi magyarázza Szlovákia „mellőzését”? - Véleményem szerint Szlo­vákiának előbb rendezni kell a magyar kisebbség helyzetével összefüggő ügyeket és a bős­nagymarosi vitát, mielőtt a töb­bi visegrádi országgal egy cso­portba kerülhet. - Korábban Washingtonból olyan hírek hallatszottak, hogy Budapest nem számíthat az Egyesült Államok hivatalos, állami résztvételére az 1996-os világkiállításon. Ön viszont jóval optimistábbnak tűnik... - A korábbi nemet talán va­lóban nem kell véglegesnek tar­tani, a felső szinteken mintha módosulnának a vélemények. Ez ügyben én a Fehér Házzal és az alelnökkel is kapcsolatban vagyok, bár az kétségtelen, hogy a fő szerep a magántőkéé lehet. Találkoztam a USIA (az USA Információs Hivatala) új vezetőjével is: szervezetileg az ő kezükben van a külföldi expó­kon való résztvétel. Tom Lantos egyébként, rész­ben mivel magánlátogatáson tartózkodik hazánkban, tartóz­kodott a határozottabb politi­kai véleményformálástól. Han­goztatta ugyan, hogy 1994-ben újabb, igen fontos választás előtt áll az ország, de a majdani koalícióról szóló találgatásokat egyelőre spekulációnak nevezte. Nem titkolta ugyanakkor, hogy a magyar színtéren is akadnak, akik „gyűlöletet prédikálnak”, ám - figyelmeztetett - ez az út oda vezet, ahol most Jugoszlá­via tart. A képviselő elkerülhetetlen­nek nevezte a NATO átalakítá­sát. Az atlanti szervezet 40 éven át betöltötte hivatását, de az eredeti „frontvonalak” ma­napság keletebbre és délebbre tolódtak. Manapság a Balti­kumra, a Balkánra, Ukrajnára és Fehéroroszországra kell koncentrálni, ha a béke meg­őrzéséről van szó - fejtette ki Lantos. Szegő Gábor Egy lépés előre Pozsonnyal Véglegesítették annak a szak­értői bizottságnak a munka­rendjét, amelyet a szlovákiai magyar, illetve a magyarorszá­gi szlovák kisebbség helyzeté­vel kapcsolatos problémák megvitatására hívtak életre. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovák külügyminisztérium­ban kedden megtartott ülésen részt vett a magyar csoportot vezető Zalatnay István, a Ha­táron Túli Magyarok Hivatalá­nak elnökhelyettese, és Boros Jenő nagykövet. Szlovák rész­ről Peter Prochacka, a kultúr­­kapcsolatokat és a határon túli szlovákok helyzetét felügyelő külügyminisztériumi főosztály vezetője foglalt helyet a tár­gyalóasztalnál. A két küldött­ségvezető befejezte augusztus elején Budapesten megkezdett megbeszéléseit a vegyes bizott­ság munkájának technikai kér­déseiről. Mint Zalatnay István a Népszabadságot tájékoztatta, sikerült megállapodniuk vala­mennyi módszerbeni kérdés­ben, s miután az ezt rögzítő do­kumentumot a két külügymi­niszter - várhatóan még ebben a hónapban - aláírja, elkezdőd­het az érdemi munka. Zalatnay elmondta: a szakértők a két ki­sebbség életének legkülönbö­zőbb területeit, a nemzetiségek igényeit kívánják feltárni. A té­mákat a másik - tehát a szlová­kiai magyarság esetében a bu­dapesti - fél által írt tanulmány és a „saját” korreferátum fog­lalja keretbe. Ezeket az Európa Tanács és az EBEÉ kisebbségi kérdésekben illetékes szervei­hez is eljuttatják. Arról, hogy milyen témák szerepelnek elsőkként az érde­mi tárgyalásokon, Zalatnay István nem kívánt jóslásokba bocsátkozni, azt viszont leszö­gezte, hogy az aktuális problé­mák - a névhasználat, a hely­ségnévtáblák ügye, a területi átrendezési terv - nem szere­peltek a tegnapi megbeszélés napirendjén. Ami a jövőbeni munkát illeti,­­olyan bizottság­ról van szó, amely nem politi­kai értékítéleteket hoz, hanem tudományos módszerekkel se­gít a helyzet feltárásában. Szejmesedés A szakértők már régóta számolnak. Szemelgetik a morzsákat, s közben patikamérlegen méricskélik őket: mennyi maradt még a szép parlamenti többségből? Hová lett, miután egyesek távoztak, másokat kizártak, volt párt (pártok?), amely szétszakadt darabokra. Alakuló frakciók alakulgató pártokkal is találkozhatnak: lehet még nemzeti demokrata és köztársaság párti képvise­lőcsoport is parlamentünkben. Az ülésrendet még átrajzol­hatják a hátralévő hónapokban. A magyar törvényhozást utolérte a sors. Antall József oly büszkén hivatkozott rendszerének stabilitására, a kelet-kö­­zép-európai magyar parlamenti rekordra. A paktumok eredménye volt az erőviszonyok látszólagos szilárdsága. És ebben, a térségünkben ideális állapotban a jelenlegi tör­vényhozás társadalmi megbecsülése együtt zuhan a parla­mentarizmuséval. Van-e itt összefüggés? A térségben min­denütt szétmállottak a rendszerváltás utáni első kormányzó pártok, mozgalmak, és ezért viszonylag hamar új választá­sokat tartottak. Nálunk a hitelét veszítő mai konstrukció valószínűleg kihúzza a négy évet. Kihúzza, mert van olyan politikai erő, amely hajlandó konstruktív ellenzékként egé­szen sírjáig eltámogatni a jelenlegi koalíciót. Kihúzza, mert a konstruktív bizalmatlanság intézménye miatt gyakorlati­lag leválthatatlan az Antall-kormány. Kihúzza, mert a kép­viselők többsége anyagilag érdekelt abban, hogy a lehető legtovább legyen képviselő. Persze, sokan nem adják fel, reménykednek még új fordu­lókban, gyorsan összehozott új pártokban, a mamelukstátus átmentésében. A magyar parlament most talán a lengyel útra lép - „szej­­mesedik”. Azaz felveszi azt az állapotot, amely a fel­oszlatott lengyel törvényhozást jellemezte: napi koalíciók, áttekinthetetlen pártszövetségek, személyi alkuk rendszere alakulhat ki. Lengyelországban a szabadon választott, de­mokratikus szejm tekintélye lejáratódott, egyre-másra je­lentek meg a töredékpártok, a parlamenti korrupció jelensé­ge közbeszéd tárgya lett. A veszély ilyenkor kettős: megje­lenhet a hatalomban lévő erős ember, avagy a párton és parlamenten kívüli demokráciatagadó „népi” rendcsináló, aki a tömeges politikaundorra építi stratégiáját. A lengyel példa arról is szól, a „rendszerváltó” erők szétesése akár oda is vezethet, hogy a parlamentben az „utódpárt” lesz a legnagyobb erő. Sőt a következő választáson kifejezetten komoly esélye van arra, hogy visszakerüljön a hatalomba. Megismétlődhet a litván eset - most éppen az államszocia­lizmussal oly erősen konfrontáló lengyel társadalom szavaz­hat netalántán balra. Kérdés, ha bekövetezik a „lengyel szindróma”, mlyen kö­vetkezményekkel jár az a térségben és az országban. Kér­dés, hogy a kifáradt és szétzilálódott magyar Országgyűlés miként játssza le utolsó felvonását. Gyengítheti, de még erő­sítheti is a magyar demokráciát. Miklós Gábor Becsengettek A most kezdődő tanév alighanem paradoxonként marad fenn a neve­léstörténetben. A hosszú vajúdás eredményét, a közoktatási, a szakképzési és a felsőoktatási törvényt ugyan mindenki nagyon várta, ám hogy nyáron végre megszülettek, nem mindenki örült nekik. Sokan úgy érzik, végre nyugalom lehet az iskolákban, hiszen van im­már útjelző, merre és hogyan tovább. Mások viszont úgy tartják, sokkal inkább nyugtalanságra van ok, mert ezek az útjelzők a magyar iskolarendszer széthullásához vezetnek. Akárhogyan is vélekednek azonban róluk, a tény az tény marad: ez az első tanév, amelyet már az oktatási törvények szelleme leng be - hiszen mindhárom hatálybalépésének ideje szeptember elseje. De ez a szellem egyelőre elég maga­san lebeg (egyesek szerint Damoklész kardjaként függ) a fe­jünk fölött ahhoz, hogy még csupán messziről nézegessük, ismerkedjünk vele. Egy teljes tanév van arra, hogy az okta­tási-nevelési intézmények felkészüljenek a törvény végre­hajtásának megkezdésére, hiszen még hiányoznak olyan fontos dokumentumok, mint a Nemzeti Alaptanterv. A tör­vényeket csak fokozatosan lehet bevezetni. Ez azt jelenti, hogy a most iskolába járó tanulókra egyáltalán nem fog vo­natkozni, az ezután iskolába kerülőkre viszont igen. Az idei tanév rendjében, oktatási-nevelési feladataiban tehát még nem lesz változás­­ néhány tennivalót és lehető­séget leszámítva. Az iskolaszékeket például már az első fél­évben meg kell alakítani mindenütt, a tantestületeknek nyilvánosságra kell hozniuk oktatási-nevelési programju­kat, és érdemes időben hozzákezdeniük új pedagógiai ter­vük kimunkálásához is. S amihez immár nem kell külön mi­nisztériumi engedély, az iskolaszerkezet módosítására már most lehetőséget teremt a törvény. A Miniszterelnöki Hivatal közönségszolgálati irodájának minapi sajtótájékoztatóján elhangzott: a magyar oktatás történetében soha nem volt annyi kedvező változás, iskola- és tornaterem-építés, tanterembővítés, mint az utóbbi há­rom évben. És soha nem volt akkora az oktatás részesedése a nemzeti jövedelemből, mint most. Három év során két és félszeresére nőtt az oktatási célú kiadás, s jövőre húszmil­liárd forinttal lesz nagyobb a központi támogatás. Az ellen­zéki pártok, pedagógus érdekvédelmi szervezetek képvise­lői, a kételkedők és az óvatosok mindehhez hozzáteszik: az eredmények hamis képet adnak, ha rossz a viszonyítási alap. Ez nem az eredmények kétségbe vonása, csupán reális megközelítése. Miként az is, hogy ha ma valaki növekvő anyagi támogatásról beszél, nem árt, ha az adott terület el­maradottságát és az infláció mértékét sem hagyja ki. És so­kan nem értik, hogy miközben a költségvetésben egyre na­gyobb az oktatás részesedése, miért nem jut egy fillér sem a dologi kiadások növelésére. Az új közoktatási törvény az intézmények fenntartását, működtetését teljes egészében az önkormányzatokra, fenn­tartókra bízza, tekintet nélkül arra, hogy milyen állagú, ál­lapotú épületeket kaptak örökül, milyen körülmények kö­zött kell feladatuknak eleget tenniük és milyen a teherbíró képességük. Noha a kormány egyik képviselője szerint ta­valy csupán két iskola szűnt meg fenntartási problémák mi­att, a vészjelzés ennél jóval többről szól. (És jobb félni, mint megijedni.) Iskolák megszüntetésére, tanulócsoportok összevonására újabban „indokot” teremt, hogy az ezredfor­dulóig csökken a gyereklétszám. Félő, az óvodák, iskolák ilyetén megszüntetése legálissá válik, ha működtetésük, fenntartásuk kizárólag az önkormányzatoktól függ. És nem lehet tudni, hogyan teremtenek majd újakat ott, ahol most felszámolják őket. Mi lesz, ha majd ismét szükség lesz rá­juk, 2000 után? Mostanában ismét felerősödtek az oktatás fejlesztését így vagy úgy hangsúlyozó, eközben egymás jó szándékát, elkép­zelését gyakran kétségbe vonó programbeszédek. Leplezet­lenül nemcsak a tanévkezdet, hanem a közeledő választások miatt is. Félő, ha a pártok egymás túllicitálásának, lejáratá­sának eszközeként használják fel az iskolát, annak nemcsak ők lehetnek a vesztesei. Gyarmati Szabó Éva NÉPSZABADSÁG 3

Next