Népszabadság, 1993. október (51. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-28 / 251. szám
12 NÉPSZABADSÁG Második könyves Mekka? Zentai Péter László a budapesti könyvfesztiválról Reményt keltő hír a magyar könyvszakmában: a világ könyves Mekkájának számító Frankfurti Könyvvásár igazgatósága a közelmúltban szerződést írt alá a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésével a jövő áprilisban Budapesten tartandó Nemzetközi Könyvfesztivál közös megrendezéséről. A megállapodás, amely a frankfurti vásárt 45 éve szervező német könyvszakmai tőzsdeegyesület és a hazai könyvkiadás és -forgalmazás mintegy 80 százalékát képviselő magyar egyesülés évszázados kapcsolata alapján, hosszas tárgyalások eredményeképpen jött létre, kivételes elismerésnek számít. Amellett a nemzetközi piacok és befektetések új lehetőségeit is kínálja számunkra. Részlet a Budapesti Könyvfesztiválra szóló meghívóból: „...A magyar kiadók hagyományosan több műfordítást adnak ki, mint eredeti magyar művet. Ez egyebek között arról is meggyőz minket, hogy a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a szerzői és kiadási jogok piacává fog válni. A magyar könyvpiac, amely hosszú ideig a legfejlettebbnek és legtagoltabbnak számított a térségben, drámai változásokon ment át. Jóllehet a kiadási piac még bizonyosan az alakulás szakaszában tart, a növekedés leggazdagabb lehetőségeit mutatja fel egész Európában...” A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál szervezéséről kérdeztük Zentai Péter Lászlót, az MKKE igazgatóját. - A hazai könyvszakma számára nyilvánvalónak látszanak az előnyei egy ilyen nemzetközi könyvfesztivál megrendezésének, hiszen nemcsak kulturális, hanem gazdasági jelentőségünket is növelheti a térségben. De vajon mi motiválja a világhírű német partnert? - A hagyományos és jó emberi kapcsolatokon alapuló együttműködésnek van nagy szerepe ebben. Német kollégáink gyakran emlegetik, hogy a ma már a világ egyik legerősebb könyvszakmai egyesülésének számító Börsenvereint egy magyar könyvkereskedő, Horváth Károly Keresztély javaslatára alapították 1825-ben Lipcsében. Másrészről viszont a magyar könyvszakmát németek hozták létre annak idején. Ezért, ha szabad így fogalmazni, szinte genetikus kapcsolatok fedezhetők fel a két nemzet szakmai intézményei között. Egyébként a Frankfurti Könyvvásár igazgatója, Peter Weidhaas hosszú ideje nagy figyelmet tanúsít térségünk és benne Magyarország könyvkiadása iránt. A „vasfüggöny” mögött Budapesten volt 1971- ben az első nagyszabású nyugatnémet könyvkiállítás, nem kevés politikai furfang révén. Ezt a bemutatót - kevésbé feszült légkörben ugyan, de a cenzurális beavatkozások kivédése céljából ugyancsak nem kevés ügyességgel sikerült megismételni 1986-ban. Érthető, hogy ezek az események emberileg, szakmailag egyaránt még közelebb hozták egymáshoz a két szövetséget. Ennek egyik eredménye volt a közelmúltbeli nagy német könyvkiállítás Budapesten, amely jó apropót adott a szóban forgó szerződés aláírására. - A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egy fórumsorozat elindítója lesz? - Valóban. A gondolat már 1990-ben megszületett. A komolyabb előkészületek másfél éve kezdődtek. Egy rendszeres kelet-európai könyvfórum kialakítása a közös cél, ami a hazai könyvszakmán túlmenően az egész magyar szellemi élet számára nagy jelentőségű. Különösen, hogy egy ilyen professzionális, világszerte elismert szervezet jön segítségünkre. Csupán a méretek érzékeltetéseképpen: az idei októberi Frankfurti Könyvvásáron több mint 360 ezer könyvet mutattak be, ebből százezer könyveim erre az alkalomra jelent meg. Több mint száz ország nyolcezer kiállítója vett részt a kiállításon, amely nagyjából húsz labdarúgópálya méretű területen zajlott le. Egyébként a világ könyvszakmai üzleteinek kétharmada Frankfurtban köttetik. Itt van Nyugat és Kelet találkozóhelye. Az egészet a negyven emberrel dolgozó kiállítás- és vásárigazgatóság szervezi, amely a Börsenverein kft.je, s a mi szerződő partnerünk. - Csakhogy a világon szaporodnak a könyvkiállítások... - Igen, sejtem, mire kíván célozni. Német kollégáinkkal együtt úgy véljük, az említett tendencia ellenére még sincs olyan szakmai súlyú, gazdasági és kulturális hatású vásár Európának ezen a felén, amely ne tenne szükségessé egy ilyen budapesti rendezvényt. Biztosíték az a hazai könyvkultúra és piac, amely a múltban - a politikaicenzurális kötöttségek ellenére is - nyitott volt a világ minden nyelvterülete irányába. A mi egyesülésünk már akkor tagja volt a nemzetközi kiadói szervezetnek, amikor a térségből más társaság még nem csatlakozhatott hozzá. Az elmúlt években a privatizációban is értünk el eredményeket. Mindezek miatt hazánk könyvszakmai jelentősége igencsak fölértékelődött a nagy politikai változások után. - Talán jelentősége van annak is, hogy az utóbbi időszakban német tőkebefektetések történtek a magyarországi média- és könyvpiacon. - Valóban, a legtöbb ilyen befektető német nyelvterületről érkezett. Noha nem lebecsülendő a magyar könyvnyomtatásban az olasz, angol és amerikai partnerek részvétele sem. - Mit vállal a német és a hazai társszervezet a jövő évi budapesti könyvfesztivál megrendezéséből? - A németek tőkéjüket, szakmai tudásukat és hírnevüket egyaránt beleadják ebbe a közös vállalkozásba. Ők hívják meg Budapestre a nyugat-európai és a tengerentúli partnereket. Ezzel mintegy megtöltik a Budapest Kongresszusi Központban felállítandó könyvesstandok mintegy 55-60 százalékát. Az első meghívólevelek szétküldése után már több mint 60 könyves világcég jelezte részvételi szándékát. Jelentős részük először jelenik meg Magyarországon, és jó néhány olyan név viselője van köztük, amelynek jelenléte nélkül egy kiállítás aligha számíthat nemzetközinek. A magyar fél a hazai, a határon túli - örvendetesen bővülő - magyar könyves vállalkozások, szervezetek, valamint a keleteurópai országokban működő, részben ugyancsak új könyvpiaci szereplők meghívását vállalta. A budapesti fórum alapelve, hogy ide olyan nyugati és világcégeket várunk, amelyek épp az imént említett piacokon kívánnak kapcsolatokat teremteni egymással. Komoly érdekünk fűződik ahhoz, hogy szervezett piac alakuljon ki a sok esetben egymás ellen dolgozó cégek körében. A jól működő, tisztességes piac létrehozása volt mindig is a „vásárfilozófiák” kiindulópontja. Az is nyilvánvaló, hogy Budapestre könnyebben el lehet jönni Keletről, mint Frankfurtba. A korábbi kapcsolatok és az alacsonyabb költségek miatt egyaránt. - Noha a rendezőknek nem kevésbe kerülhet egy ilyen esemény megszervezése... - Az első lépéseknél ez még nem üzleti vállalkozás. De komoly - és nemcsak anyagi - támogatást ígért a művelődési tárca és a fővárosi önkormányzat. Fontos egybeesés, hogy fővárosunkat és Frankfurtot testvérvárosi kapcsolat köti össze, továbbá jövő áprilisban Budapest Európa kulturális fővárosa lesz, s az ennek alkalmából tartandó rendezvénysorozat kiegészülhet a 23. és 26. között zajló könyvfesztivállal. - A fesztivál szóval mintha a kulturális és nem az üzleti jellegre tennék a hangsúlyt. - Igen, hiszen a fesztivál számos kulturális programot kínál majd a nagyközönségnek, egyebek mellett jelentős írókkal lesz találkozó amellett, hogy fontos szakmai tanácskozásokra, például közép-európai könyvkiadói fórumra vagy a kiadási joggal kapcsolatos eszmecserére is sor kerül. Ebben tehát eltérő arculatot mutat majd a budapesti könyvfesztivál a frankfurti vásárhoz képest. Mindazonáltal a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma támogatására is számítunk, s ez arra utal, hogy a kulturális szempontok mellett megfelelő hangsúlyt kap majd a gazdasági kapcsolatok fejlesztése. Az NGKM segítségével a környező országokból és Kelet- Európából érkező új szakmai partnereink részvételét szeretnénk megkönnyíteni. Ők olyan széles piacot kínálhatnak a jövőben, amely nem csupán számunkra, de a nyugatiak számára sem lehet közömbös. Varsányi Gyula SZANDELSZKY BÉLA FELVÉTELE KULTÚRA FORGÓAJTÓ Mit kezdjünk magunkkal? Néha úgy tűnik, mintha a könyvek már jó előre keresnék helyüket tudatunk polcrendszerében. Befészkelik magukat gondolatainkba, mielőtt még igazából ismernénk őket. A hozzájuk kapcsolódó előzetes és elnagyolt képekben homályos várakozások öltenek formát. Ilyesféle várakozások és elképzelések lengik körül könyveinket - s ha elolvasásuk még évek múltán is halasztódik -, rakódnak rájuk finom porként. E korai benyomásokat az olvasás sem fedi el teljesen, csupán visszaszorítja kissé. A könyvekhez már olvasásuk előtt kötődünk. Nézelődöm a könyvesboltban. Jay McIherkey Fények, nagyváros című könyvének címlapján felhajtott kabátos fiatal férfi áll egy neonfényekkel kivilágított épület előtt. A hátsó borítón olvasható szövegből kiderül, hogy a nagyváros New York, „a fények pedig mind hamisak”. Ugyanitt egy fotó - afféle érettségi tablókép - az amerikai íróról, aki a Lidérces órák című film főszereplőjére emlékeztet. Míg a regényt lapozgatom, egy fiatal lány is kosarába teszi mellettem, kis tétovázás után. Ezt is hozzáadom gyorsan ahhoz, amit a könyvről tudok. És annyi elég is, hogy szövögetni kezdjem köré gondolataimat. Lassan kitisztuló, kesernyés tapasztalatok könyvének képzelem, mely a „mit kezdjünk magunkkal?” alapkérdése körül forog. Ami persze nem is olyan merész feltételezés, hisz mi másról szólhatna egy fiatal író első regénye? Mikor olvasni kezdem, úgy tűnik, minden várakozásaimat igazolja. Nem azért, mintha előre tudnám, hogy a könyv hősének Párizsból telefonál majd felesége, hogy megmondja, ne várja többé vissza, vagy hogy egy jó nevű lap szerkesztőségének „Tényhitelesítő Osztályán” dolgozik, s a cikkekben található adatok és információk valóságát ellenőrzi. Azt viszont sejtettem, hogy bármi legyen is bánata, bárokban és bulikon keres rá vigaszt, s hogy bárhol dolgozzék is, nem rajong túlzottan munkájáért: az a fajta regényhős, aki maga is író akar lenni. A jól ismert motívumok sokasága éppenséggel zavaró is lehetne, de a kiszámítható és különös részletek összhatása ezúttal nagyon kellemes. S ez talán annak az elbeszélői hangnak köszönhető, mely mindvégig egyes szám második személyben beszél, az önmagukat megszólító emberek takarékos nyelvén. Nem a magában beszélő ember gáttalan szabadsága ez, mely egykönnyen keserű monológba csap át. A regény fiatal hőse nem bocsátkozik felesleges magyarázatokba, hosszas gondolatfutamokba. Néhány pontos mondat mindig elegendő bizonytalan érzéseinek kifejezésére. Nagy előnye ez annak, ha önmagunkhoz beszélünk, hiszen törékennyé finomodott, és túlérlelt gondolatainkat többnyire másoknak tartogatjuk. A belső beszéd természetes tempója olyan embert jellemez itt, aki minduntalan a többiek közé ékelődik. Aki a városlakó érzékenységével közöttük látja és próbálja elhelyezni önmagát. És persze önmagáról is megvan a maga elképzelése, mely néha éppen olyan hamisnak bizonyul, mint az, amit másokról gondol. Ilyen képek köré szerveződik az élete. Aztán egyszer csak tisztulni kezd ez a kép. Semmi megvilágosodás, de azért egy kicsit mégis minden világosabbá válik. A Fények, nagyváros egy zűrös és zaklatott éjszaka utáni hajnal képével zárul. Az oszladozó sötétség páráiból kibomló felhőkarcolókkal s a szemetet söprő széllel ez a jelenet is olyan, mintha láttuk volna már valami filmben. Ismerős a kihalt utcák nyitotta távlat, s a hazafelé baktató alak, ahogy maga elé mormolja érzelmes és elszánt egyszerűségű utolsó szavait, újra kell tanulnod mindent. Beck András CIKKÜNK NYOMÁN Leépül-e a szakképzés? A Magyar Szakképzési Szakszervezet elnöke, Kajtárné Botár Borbála nyilatkozott a Népszabadság 1993. október 12-i számában. A szakképzésben dolgozó szakemberek valamennyien tudják, hogy nem vagyunk igazán könnyű helyzetben. A magyar gazdaság évek óta leszálló ágban van, ennek ellenére ezt a gazdaságot kiszolgáló szakképzésnek jelentős eredményei is vannak. Az elnök asszony nyilatkozata azonban sommásan elmarasztaló és mint minden sommás megállapítás, ez is torz. A Munkaügyi Minisztérium mindvégig azt képviselte, hogy a szakképzés a közoktatás része és az első szakképesítés megszerzése ingyenes. A szakképző iskolák kétségtelenül nehéz helyzetben vannak a gyakorlati oktatás megszervezésénél. Ma az iskolai gyakorlóhelyek jelentik a tanulók számára a viszonylagos biztonságot, hiszen ezek nem szűnnek meg. A vállalati gyakorlóhelyek csak akkor jelentenek majd stabilitást iskoláinknak, ha Magyarországon működő piacgazdaság lesz, ezt azonban a szakképzési törvénnyel szabályozni nem lehet. Az intézmények mindent megtesznek azért, hogy növeljék tanműhelyük kapacitását, a Szakképzési Alap pénzügyi forrást is ad hozzá. Ennek eredményeként 1990-től a szakközépiskolák és szakmunkásképző iskolák tanműhely-kapacitása évente átlagosan 10-15 százalékkal bővült. Sajnos, növekszik a pályakezdő fiatal munkanélküliek száma, ennek oka azonban nemcsak a képzésben, hanem a gyengén működő gazdaságban is keresendő. A nagyipar a szemünk előtt omlott össze. A szakképzést új pályára kell állítani, ezt azonban egy pillanat alatt nem lehet. Készül az Országos Képzési Jegyzék, amely új alapot ad a tartalmi korszerűsítésnek, lehetőséget biztosítva a különböző szintű szakmai kvalifikációk egymásra, épülésének. Elkezdődött a piacorientált rugalmas szakképzési rendszer kialakítása: ez év szeptemberétől minden hatodik szakközépiskola új képzési formára tért át, tizenhárom szakmacsoportban, korszerű tartalommal kezdte az oktatást a Világbank támogatásával. Néhány év alatt 36 millió dolláros injekciót kap a magyar szakképzés, amelyből a pedagógusok szakmai tanulmányutakon vehetnek részt, az iskolák pedig korszerű eszközöket vásárolhatnak. Természetesen ez sem oldja meg minden gondunkat, de remélem ez felemelkedéshez és nem a leépüléshez vezet. Elindult egy olyan kedvező irányú változás a középfokú oktatásban, amelynek eredményeként a szakközépiskolák és gimnáziumok, tehát az érettségit adó iskolák egyre népszerűbbek, évente 2-2,5 százalékkal emelkedik az itt továbbtanulók aránya. A szakmunkásképző iskolákban viszont csökkent a továbbtanulók aránya: ez az 1990-1991. tanévi 42 százalékról 36 százalékra esett vissza. Mindez azonban azt jelzi: a szülők és a gyerekek egyre nagyobb arányban igénylik a magasabb színvonalú képzést. A szakmunkásképző iskolák is tartalmi korszerűsítésre kényszerülnek: a diákoknak magas színvonalú általános képzést és korszerű szakmai alapképzést kell kapniuk, amelyre sokféle specializáció építhető. A szakképzés korszerűsítésén dolgozó pedagógusok piacorientált, rugalmas szakképzés megvalósításán munkálkodnak. Pedagógus kollégáinknak folyamatosan képezni kell magukat, hogy megfeleljenek a változó igényeknek, ez pedig csak úgy lehetséges, ha élet- és munkakörülményeik, anyagi helyzetük lehetővé teszi az értelmiségi életmódot. A szakszervezetek harcoljanak ennek megteremtéséért, védjék a szakképzésben tanulók és dolgozók érdekeit. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy időnként az eredményekről is szóljanak. Úgy gondolom, hogy többen vagyunk, akik abban hiszünk, hogy nem a szakképzés leépüléséről, hanem fejlődéséről kell beszélnünk a jövőben. Dr. Szenes György az MSZT főtitkára VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰSORA október 28.-november 3. (H: hétfő, K: kedd, Szó: szerda, Cs: csütörtök, P: péntek, Szó: szombat, V: vasárnap. Az előadások -amennyiben külön nem jelöljük - 7 órakor kezdődnek.) Békés Megyei Jókai Színház: Cs: Róza néni; Szó: Róza néni; V: Jézusfaragó ember (Nagyvárad 3 és 7); K: Jézusfaragó ember (Bajor-bérlet); Róza néni (Baja); Sze: Jézusfaragó ember (Pécsi-bérlet) , Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza, Dunaújváros; Sze: „Szépen szól a magyarnóta” (ünnepi műsor); Kamaraterem: K: Csalóka Péter (9, fél 11 és fél 3); Sze: Csalóka Péter (9, fél 11 és fél 3). Budapesti Kamaraszínház: Cs: Légy jó mindhalálig (a III. Jogász Vándorgyűlés résztvevői számára); P: A két Bolyai (a Protestáns Színház vendégjátéka); Szó: A két Bolyai (a Protestáns Színház vendégjátéka); Kölcsey Művelődési Központ; Szó: Fanni hagyományai (Hevesibérlet, 6); K: Fanni hagyományai; Stúdiószínház: Szó: Szerelem, ó! (8); K: Szerelem, ó! (Soós-bérlet, 8). Egri Gárdonyi Géza Színház: P: Svejk a hátországban (Latinovitsbérlet); Szó: Ványa bácsi (Kelemenbérlet); K: Ványa bácsi (Vörösmarty-bérlet); Sze: Ványa bácsi (Németh-bérlet). Győri Nemzeti Színház: Sze: A köpeny (bemutató); V: A köpeny (Berky-bérlet, 3); K: III. Richárd (Katona-bérlet, fél 4); Sze: III. Richárd (Bajor-bérlet, 4); Kamaraszínház: P: A kaktusz virága (T-bérlet); Sze: A kaktusz virága (N-bérlet). Kaposvári Csiky Gergely Színház: Szó: Csao, bambino. Kecskeméti Katona József Színház: Cs: Légy jó mindhalálig (fél 3); Tartuffe (Nagy-bérlet); P: Légy jó mindhalálig (fél 3); Tartuffe (Bessenyei-bérlet); V: Tartuffe (Ruttkaibérlet, 3); K: Marica grófnő (Petőfibérlet, 5); Szó: Marica grófnő (Bajorbérlet, 5). Miskolci Nemzeti Színház: Cs: A paravánok; P: A paravánok; Kamaraszínház: Szó: Hamupipőke (3); V: Hamupipőke (11); Játékszín: Szó: Godot-ra várva (fél 8). Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház: Cs: Pippin (nyilvános főpróba, 11); P: Pippin (nyilvános főpróba); Szó: Pippin (bemutató); Szó: Elmúlt 30 év (Zorán-koncert); Krúdy Kamara: K: Gyöngéd barbár; Szó: Gyöngéd barbár. Pécsi Nemzeti Színház: Cs: Rákfene (Madách-bérlet); P: Bál a Savoyban (Uray-bérlet); Szó: Rákfene; V: Bál a Savoyban (3 és 7); K: Rákfene (Balassi-bérlet); Sze: Coppelia (Csiky- és Ilyés-bérlet); Kamaraszínház: P: Micimackó (3); K: Micimackó (3); Sze: Micimackó (3); Stúdiószínház: Sze: Komédiások (fél 8); Bóbita Bábszínház: V: Cini Samu kalandjai (10); Sze: Bohócjátékok (10 és 3); Szegedi Nemzeti Színház: Cs: My fair lady (Universitas 1-2. bérlet, fél 7); P: Az álom mögött - Koncert tangóharmonikára és zenekarra (balett, Páger 1-2. bérlet); H: Requiem (az Accord Kft. koncertje, fél 8); Kamaraszínház: P: Szentivánéji álom (Dómján 1. bérlet); Szó: Szentivánéji álom (Dómján 2. bérlet); K: Szentivánéji álom (Molnár 1. bérlet - az október 26-án elmaradt előadás pótlása); Szó: Szentivánéji álom (Bajor 1. bérlet). Székesfehérvári Vörösmarty Színház: Cs: Svejk (I-bérlet); Sze: Requiem (Bazilika, fél 8); K: Vízkereszt, vagy amit akartok (G-bérlet); Sze: Vízkereszt, vagy amit akartok (H-bérlet); Pelikán terem: P: A nappali madár (Theaterlabor Bielefeld); K: A makrancos királylány (fél 3 és 4). Szekszárdi Német Színház: Cs: Frauentanz (Tata, 11); P: Frauentanz (Kaposvár, 5); Sze: Pittiplatsch und seine Freunde (Salgótarján 10). Szolnoki Szigligeti Színház: P: Angyal szállt le Babilonba; Sze: Leánder és Lenszirom (2); Angyal szállt le Babilonba; V: Angyal szállt le Babilonba (3); K: Leánder és Lenszirom (Siófok, 11 és 3); Szó: Angyal szállt le Babilonba. Tatabányai Népház-Játékszín: Cs: Magánélet (Szekszárd); P: A gyilkos én vagyok (Budapest); V: Játék a sötétben (Gyöngyös). Veszprémi Petőfi Színház: Cs: Gizella; P: Gizella (Jókai-bérlet); Szó: Csárdáskirálynő (Pápa); H: Csipkerózsikaland (Pápa, Arany-bérlet, 10 és Lázár-bérlet, 2); K: Csipkerózsikaland (Pápa, Benedek-bérlet, fél 3 és Fekete-bérlet, 4); Szó: Csipkerózsikaland (Pápa, Pöttöm-bérlet, 10); József és testvérei (Pápa, Tarczybérlet); Játékszín: Cs: A cselédek, P: A cselédek; Szó: Egerek és emberek. Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház: Cs: Kalifornia blues (Munkácsy-bérlet, 3 és Keszthely-bérlet, 7); P: Kalifornia blues (Kisfaludybérlet); Szó: Kalifornia blues (Kissbérlet); K: Kalifornia blues (Széchenyi-bérlet); Sziget-kék (Szombathely, fél 2 és 4); Szó: Sziget-kék (Celldömölk, fél 3). 1993. október 28., csütörtök