Népszabadság, 1993. október (51. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-28 / 251. szám

12 NÉPSZABADSÁG M­ásodik könyves Mekka? Zentai Péter László a budapesti könyvfesztiválról Reményt keltő hír a magyar könyvszakmában: a világ köny­ves Mekkájának számító Frankfurti Könyvvásár igazga­tósága a közelmúltban szerző­dést írt alá a Magyar Könyvki­adók és Könyvterjesztők Egye­sülésével a jövő áprilisban Bu­dapesten tartandó Nemzetközi Könyvfesztivál közös megren­dezéséről. A megállapodás, amely a frankfurti vásárt 45 éve szervező német könyvszakmai tőzsdeegyesület és a hazai könyvkiadás és -forgalmazás mintegy 80 százalékát képviselő magyar egyesülés évszázados kapcsolata alapján, hosszas tár­gyalások eredményeképpen jött létre, kivételes elismerésnek számít. Amellett a nemzetközi piacok és befektetések új lehe­tőségeit is kínálja számunkra. Részlet a Budapesti Könyv­­fesztiválra szóló meghívóból: „...A magyar kiadók hagyomá­nyosan több műfordítást adnak ki, mint eredeti magyar művet. Ez egyebek között arról is meggyőz minket, hogy a Buda­pesti Nemzetközi Könyvfeszti­vál a szerzői és kiadási jogok piacává fog válni. A magyar könyvpiac, amely hosszú ideig a legfejlettebbnek és legtagol­tabbnak számított a térségben, drámai változásokon ment át. Jóllehet a kiadási piac még bi­zonyosan az alakulás szakaszá­ban tart, a növekedés leggazda­gabb lehetőségeit mutatja fel egész Európában...” A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál szervezéséről kérdeztük Zentai Péter Lászlót, az MKKE igazgatóját. - A hazai könyvszakma számára nyilvánvalónak látszanak az előnyei egy ilyen nemzetközi könyvfesztivál megrendezésének, hiszen nemcsak kulturális, hanem gazdasági jelentő­ségünket is növelheti a térségben. De vajon mi motiválja a világhírű német partnert? - A hagyományos és jó embe­ri kapcsolatokon alapuló együttműködésnek van nagy szerepe ebben. Német kollégá­ink gyakran emlegetik, hogy a ma már a világ egyik legerősebb könyvszakmai egyesülésének számító Börsenvereint egy ma­gyar könyvkereskedő, Horváth Károly Keresztély javaslatára alapították 1825-ben Lipcsé­ben. Másrészről viszont a ma­gyar könyvszakmát németek hozták létre annak idején. Ezért, ha szabad így fogalmaz­ni, szinte genetikus kapcsolatok fedezhetők fel a két nemzet szakmai intézményei között. Egyébként a Frankfurti Könyvvásár igazgatója, Peter Weidhaas hosszú ideje nagy fi­gyelmet tanúsít térségünk és benne Magyarország könyvki­adása iránt. A „vasfüggöny” mögött Budapesten volt 1971- ben az első nagyszabású nyugat­német könyvkiállítás, nem kevés politikai furfang révén. Ezt a be­mutatót - kevésbé feszült lég­körben ugyan, de a cenzurális beavatkozások kivédése céljából ugyancsak nem kevés ügyesség­gel­­ sikerült megismételni 1986-ban. Érthető, hogy ezek az események emberileg, szakmai­lag egyaránt még közelebb hoz­ták egymáshoz a két szövetséget. Ennek egyik eredménye volt a közelmúltbeli nagy német könyvkiállítás Budapesten, amely jó apropót adott a szóban forgó szerződés aláírására. - A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egy fórumsorozat elindítója lesz? - Valóban. A gondolat már 1990-ben megszületett. A ko­molyabb előkészületek másfél éve kezdődtek. Egy rendszeres kelet-európai könyvfórum ki­alakítása a közös cél, ami a ha­zai könyvszakmán túlmenően az egész magyar szellemi élet számára nagy jelentőségű. Kü­lönösen, hogy egy ilyen pro­fesszionális, világszerte elis­mert szervezet jön segítségünk­re. Csupán a méretek érzékelte­téseképpen: az idei októberi Frankfurti Könyvvásáron több mint 360 ezer könyvet mutattak be, ebből százezer könyveim er­re az alkalomra jelent meg. Több mint száz ország nyolc­ezer kiállítója vett részt a kiállí­táson, amely nagyjából húsz labdarúgópálya méretű terüle­ten zajlott le. Egyébként a világ könyvszakmai üzleteinek két­harmada Frankfurtban kötte­tik. Itt van Nyugat és Kelet ta­lálkozóhelye. Az egészet a negyven emberrel dolgozó kiál­lítás- és vásárigazgatóság szer­vezi, amely a Börsenverein kft.­­je, s a mi szerződő partnerünk. - Csakhogy a világon szaporod­nak a könyvkiállítások... - Igen, sejtem, mire kíván cé­lozni. Német kollégáinkkal együtt úgy véljük, az említett tendencia ellenére még sincs olyan szakmai súlyú, gazdasági és kulturális hatású vásár Euró­pának ezen a felén, amely ne tenne szükségessé egy ilyen bu­dapesti rendezvényt. Biztosíték az a hazai könyvkultúra és piac, amely a múltban - a politikai­­cenzurális kötöttségek ellenére is - nyitott volt a világ minden nyelvterülete irányába. A mi egyesülésünk már akkor tagja volt a nemzetközi kiadói szer­vezetnek, amikor a térségből más társaság még nem csatla­kozhatott hozzá. Az elmúlt években a privatizációban is ér­tünk el eredményeket. Mind­ezek miatt hazánk könyvszak­mai jelentősége igencsak fölér­tékelődött a nagy politikai vál­tozások után. - Talán jelentősége van annak is, hogy az utóbbi időszakban német tőkebefektetések történtek a ma­gyarországi média- és könyvpiacon. - Valóban, a legtöbb ilyen befektető német nyelvterületről érkezett. Noha nem lebecsülen­dő a magyar könyvnyomtatás­ban az olasz, angol és amerikai partnerek részvétele sem. - Mit vállal a német és a hazai társszervezet a jövő évi budapesti könyvfesztivál megrendezéséből? - A németek tőkéjüket, szak­mai tudásukat és hírnevüket egyaránt beleadják ebbe a közös vállalkozásba. Ők hívják meg Budapestre a nyugat-európai és a tengerentúli partnereket. Ez­zel mintegy megtöltik a Buda­pest Kongresszusi Központban felállítandó könyvesstandok mintegy 55-60 százalékát. Az el­ső meghívólevelek szétküldése után már több mint 60 könyves világcég jelezte részvételi szán­dékát. Jelentős részük először jelenik meg Magyarországon, és jó néhány olyan név viselője van köztük, amelynek jelenléte nél­kül egy kiállítás aligha számít­hat nemzetközinek. A magyar fél a hazai, a hatá­ron túli - örvendetesen bővülő - magyar könyves vállalkozások, szervezetek, valamint a kelet­európai országokban működő, részben ugyancsak új könyvpia­ci szereplők meghívását vállal­ta. A budapesti fórum alapelve, hogy ide olyan nyugati és világ­cégeket várunk, amelyek épp az imént említett piacokon kíván­nak kapcsolatokat teremteni egymással. Komoly érdekünk fűződik ahhoz, hogy szervezett piac alakuljon ki a sok esetben egymás ellen dolgozó cégek kö­rében. A jól működő, tisztessé­ges piac létrehozása volt mindig is a „vásárfilozófiák” kiinduló­pontja. Az is nyilvánvaló, hogy Budapestre könnyebben el lehet jönni Keletről, mint Frankfurt­ba. A korábbi kapcsolatok és az alacsonyabb költségek miatt egyaránt. - Noha a rendezőknek nem ke­vésbe kerülhet egy ilyen esemény megszervezése... - Az első lépéseknél ez még nem üzleti vállalkozás. De ko­moly - és nemcsak anyagi - tá­mogatást ígért a művelődési tárca és a fővárosi önkormány­zat. Fontos egybeesés, hogy fő­városunkat és Frankfurtot test­vérvárosi kapcsolat köti össze, továbbá jövő áprilisban Buda­pest Európa kulturális fővárosa lesz, s az ennek alkalmából tar­tandó rendezvénysorozat kiegé­szülhet a 23. és 26. között zajló könyvfesztivállal. - A fesztivál szóval mintha a kul­turális és nem az üzleti jellegre ten­nék a hangsúlyt. - Igen, hiszen a fesztivál szá­mos kulturális programot kínál majd a nagyközönségnek, egye­bek mellett jelentős írókkal lesz találkozó amellett, hogy fontos szakmai tanácskozásokra, pél­dául közép-európai könyvkia­dói fórumra vagy a kiadási jog­gal kapcsolatos eszmecserére is sor kerül. Ebben tehát eltérő ar­culatot mutat majd a budapesti könyvfesztivál a frankfurti vá­sárhoz képest. Mindazonáltal a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisz­tériuma támogatására is számí­tunk, s ez arra utal, hogy a kul­turális szempontok mellett megfelelő hangsúlyt kap majd a gazdasági kapcsolatok fejlesz­tése. Az NGKM segítségével a környező országokból és Kelet- Európából érkező új szakmai partnereink részvételét szeret­nénk megkönnyíteni. Ők olyan széles piacot kínálhatnak a jö­vőben, amely nem csupán szá­munkra, de a nyugatiak számá­ra sem lehet közömbös. Varsányi Gyula SZANDELSZKY BÉLA FELVÉTELE KULTÚRA FORGÓAJTÓ M­it kezdjünk magunkkal? Néha úgy tűnik, mintha a köny­vek már jó előre keresnék he­lyüket tudatunk polcrendszeré­ben. Befészkelik magukat gon­dolatainkba, mielőtt még igazá­ból ismernénk őket. A hozzájuk kapcsolódó előzetes és elna­gyolt képekben homályos vára­kozások öltenek formát. Ilyes­féle várakozások és elképzelé­sek lengik körül könyveinket - s ha elolvasásuk még évek múl­tán is halasztódik -, rakódnak rájuk finom porként. E korai benyomásokat az olvasás sem fedi el teljesen, csupán vissza­szorítja kissé. A könyvekhez már olvasásuk előtt kötődünk. Nézelődöm a könyvesbolt­ban. Jay McIherk­ey Fények, nagyváros című könyvének címlapján felhajtott kabátos fiatal férfi áll egy neonfények­kel kivilágított épület előtt. A hátsó borítón olvasható szöveg­ből kiderül, hogy a nagyváros New York, „a fények pedig mind hamisak”. Ugyanitt egy fotó - afféle érettségi tablókép - az amerikai íróról, aki a Lidér­ces órák című film főszereplőjé­re emlékeztet. Míg a regényt la­pozgatom, egy fiatal lány is ko­sarába teszi mellettem, kis této­vázás után. Ezt is hozzáadom gyorsan ahhoz, amit a könyvről tudok. És annyi elég is, hogy szövögetni kezdjem köré gon­dolataimat. Lassan kitisztuló, kesernyés tapasztalatok köny­vének képzelem, mely a „mit kezdjünk magunkkal?” alap­kérdése körül forog. Ami persze nem is olyan merész feltétele­zés, hisz mi másról szólhatna egy fiatal író első regénye? Mikor olvasni kezdem, úgy tűnik, minden várakozásaimat igazolja. Nem azért, mintha elő­re tudnám, hogy a könyv hősé­nek Párizsból telefonál majd fe­lesége, hogy megmondja, ne várja többé vissza, vagy hogy egy jó nevű lap szerkesztőségé­nek „Tényhitelesítő Osztályán” dolgozik, s a cikkekben találha­tó adatok és információk való­ságát ellenőrzi. Azt viszont sej­tettem, hogy bármi legyen is bá­nata, bárokban és bulikon keres rá vigaszt, s hogy bárhol dol­gozzék is, nem rajong túlzottan munkájáért: az a fajta regény­­hős, aki maga is író akar lenni. A jól ismert motívumok soka­sága éppenséggel zavaró is le­hetne, de a kiszámítható és kü­lönös részletek összhatása ezút­tal nagyon kellemes. S ez talán annak az elbeszélői hangnak köszönhető, mely mindvégig egyes szám második személy­ben beszél, az önmagukat meg­szólító emberek takarékos nyel­vén. Nem a magában beszélő ember gáttalan szabadsága ez, mely egykönnyen keserű mono­lógba csap át. A regény fiatal hőse nem bocsátkozik felesleges magyarázatokba, hosszas gon­dolatfutamokba. Néhány pon­tos mondat mindig elegendő bi­zonytalan érzéseinek kifejezé­sére. Nagy előnye ez annak, ha önmagunkhoz beszélünk, hi­szen törékennyé finomodott, és túlérlelt gondolatainkat több­nyire másoknak tartogatjuk. A belső beszéd természetes tem­pója olyan embert jellemez itt, aki minduntalan a többiek közé ékelődik. Aki a városlakó érzé­kenységével közöttük látja és próbálja elhelyezni önmagát. És persze önmagáról is megvan a maga elképzelése, mely néha éppen olyan hamisnak bizo­nyul, mint az, amit másokról gondol. Ilyen képek köré szer­veződik az élete. Aztán egyszer csak tisztulni kezd ez a kép. Semmi megvilá­gosodás, de azért egy kicsit mégis minden világosabbá vá­lik. A Fények, nagyváros egy zűrös és zaklatott éjszaka utáni hajnal képével zárul. Az oszla­dozó sötétség páráiból kibomló felhőkarcolókkal s a szemetet söprő széllel ez a jelenet is olyan, mintha láttuk volna már valami filmben. Ismerős a ki­halt utcák nyitotta távlat, s a hazafelé baktató alak, ahogy maga elé mormolja érzelmes és elszánt egyszerűségű utolsó szavait, újra kell tanulnod min­dent. Beck András CIKKÜNK NYOMÁN Leépül-e a szakképzés? A Magyar Szakképzési Szak­­szervezet elnöke, Kajtárné Botár Borbála nyilatkozott a Népsza­badság 1993. október 12-i szá­mában. A szakképzésben dolgo­zó szakemberek valamennyien tudják, hogy nem vagyunk iga­zán könnyű helyzetben. A ma­gyar gazdaság évek óta leszálló ágban van, ennek ellenére ezt a gazdaságot kiszolgáló szakkép­zésnek jelentős eredményei is vannak. Az elnök asszony nyi­latkozata azonban sommásan elmarasztaló és mint minden sommás megállapítás, ez is torz. A Munkaügyi Minisztérium mindvégig azt képviselte, hogy a szakképzés a közoktatás része és az első szakképesítés meg­szerzése ingyenes. A szakképző iskolák kétség­telenül nehéz helyzetben van­nak a gyakorlati oktatás meg­szervezésénél. Ma az iskolai gyakorlóhelyek jelentik a tanu­lók számára a viszonylagos biz­tonságot, hiszen ezek nem szűn­nek meg. A vállalati gyakorló­­helyek csak akkor jelentenek majd stabilitást iskoláinknak, ha Magyarországon működő pi­acgazdaság lesz, ezt azonban a szakképzési törvénnyel szabá­lyozni nem lehet. Az intézmények mindent megtesznek azért, hogy növel­jék tanműhelyük kapacitását, a Szakképzési Alap pénzügyi for­rást is ad hozzá. Ennek eredmé­nyeként 1990-től a szakközép­­iskolák és szakmunkásképző is­kolák tanműhely-kapacitása évente átlagosan 10-15 száza­lékkal bővült. Sajnos, növekszik a pálya­kezdő fiatal munkanélküliek száma, ennek oka azonban nemcsak a képzésben, hanem a gyengén működő gazdaságban is keresendő. A nagyipar a sze­münk előtt omlott össze. A szakképzést új pályára kell állí­tani, ezt azonban egy pillanat alatt nem lehet. Készül az Or­szágos Képzési Jegyzék, amely új alapot ad a tartalmi korsze­rűsítésnek, lehetőséget biztosít­va a különböző szintű szakmai kvalifikációk egymásra, épülé­sének. Elkezdődött a piacorien­tált rugalmas szakképzési rend­szer kialakítása: ez év szeptem­berétől minden hatodik szakkö­zépiskola új képzési formára tért át, tizenhárom szakmacso­portban, korszerű tartalommal kezdte az oktatást a Világbank támogatásával. Néhány év alatt 36 millió dol­láros injekciót kap a magyar szakképzés, amelyből a pedagó­gusok szakmai tanul­mányutakon vehetnek részt, az iskolák pedig korszerű eszközö­ket vásárolhatnak. Természete­sen ez sem oldja meg minden gondunkat, de remélem ez fel­emelkedéshez és nem a leépü­léshez vezet. Elindult egy olyan kedvező irányú változás a középfokú oktatásban, amelynek eredmé­nyeként a szakközépiskolák és gimnáziumok, tehát az érettsé­git adó iskolák egyre népsze­rűbbek, évente 2-2,5 százalék­kal emelkedik az itt továbbta­nulók aránya. A szakmunkás­­képző iskolákban viszont csök­kent a továbbtanulók aránya: ez az 1990-1991. tanévi 42 szá­zalékról 36 százalékra esett vissza. Mindez azonban azt jel­zi: a szülők és a gyerekek egyre nagyobb arányban igénylik a magasabb színvonalú képzést. A szakmunkásképző iskolák is tartalmi korszerűsítésre kény­szerülnek: a diákoknak magas színvonalú általános képzést és korszerű szakmai alapképzést kell kapniuk, amelyre sokféle specializáció építhető. A szak­képzés korszerűsítésén dolgozó pedagógusok piacorientált, ru­galmas szakképzés megvalósí­tásán munkálkodnak. Pedagó­gus kollégáinknak folyamato­san képezni kell magukat, hogy megfeleljenek a változó igé­nyeknek, ez pedig csak úgy le­hetséges, ha élet- és munkakö­rülményeik, anyagi helyzetük lehetővé teszi az értelmiségi életmódot. A szakszervezetek harcoljanak ennek megteremté­séért, védjék a szakképzésben tanulók és dolgozók érdekeit. Ehhez azonban az is hozzátar­tozik, hogy időnként az eredmé­nyekről is szóljanak. Úgy gon­dolom, hogy többen vagyunk, akik abban hiszünk, hogy nem a szakképzés leépüléséről, hanem fejlődéséről kell beszélnünk a jövőben. Dr. Szenes György az MSZT főtitkára VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰSORA október 28.-november 3. (H: hétfő, K: kedd, Szó: szerda, Cs: csütörtök, P: péntek, Szó: szombat, V: vasárnap. Az előadások -­amennyiben külön nem jelöljük - 7 órakor kezdődnek.) Békés Megyei Jókai Színház: Cs: Róza néni; Szó: Róza néni; V: Jézus­faragó ember (Nagyvárad 3 és 7); K: Jézusfaragó ember (Bajor-bérlet); Róza néni (Baja); Sze: Jézusfaragó ember (Pécsi-bérlet)­ , Bartók Kamaraszínház és Művé­szetek Háza, Dunaújváros; Sze: „Szépen szól a magyarnóta” (ünnepi műsor); Kamaraterem: K: Csalóka Péter (9, fél 11 és fél 3); Sze: Csalóka Péter (9, fél 11 és fél 3). Budapesti Kamaraszínház: Cs: Légy jó mindhalálig (a III. Jogász Vándorgyűlés résztvevői számára); P: A két Bolyai (a Protestáns Szín­ház vendégjátéka); Szó: A két Bolyai (a Protestáns Színház vendégjáté­ka); Kölcsey Művelődési Központ; Szó: Fanni hagyományai (Hevesi­bérlet, 6); K: Fanni hagyományai; Stúdiószínház: Szó: Szerelem, ó! (8); K: Szerelem, ó! (Soós-bérlet, 8). Egri Gárdonyi Géza Színház: P: Svejk a hátországban (Latinovits­­bérlet); Szó: Ványa bácsi (Kelemen­bérlet); K: Ványa bácsi (Vörös­marty-bérlet); Sze: Ványa bácsi (Né­­meth-bérlet). Győri Nemzeti Színház: Sze: A köpeny (bemutató); V: A köpeny (Berky-bérlet, 3); K: III. Richárd (Katona-bérlet, fél 4); Sze: III. Ri­chárd (Bajor-bérlet, 4); Kamara­­színház: P: A kaktusz virága (T-bér­­let); Sze: A kaktusz virága (N-bér­­let). Kaposvári Csiky Gergely Színház: Szó: Csao, bambino. Kecskeméti Katona József Szín­ház: Cs: Légy jó mindhalálig (fél 3); Tartuffe (Nagy-bérlet); P: Légy jó mindhalálig (fél 3); Tartuffe (Besse­­nyei-bérlet); V: Tartuffe (Ruttkai­­bérlet, 3); K: Marica grófnő (Petőfi­­bérlet, 5); Szó: Marica grófnő (Bajor­bérlet, 5). Miskolci Nemzeti Színház: Cs: A paravánok; P: A paravánok; Kama­raszínház: Szó: Hamupipőke (3); V: Hamupipőke (11); Játékszín: Szó: Godot-ra várva (fél 8). Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház: Cs: Pippin (nyilvános fő­próba, 11); P: Pippin (nyilvános fő­próba); Szó: Pippin (bemutató); Szó: Elmúlt 30 év (Zorán-koncert); Krúdy Kamara: K: Gyöngéd barbár; Szó: Gyöngéd barbár. Pécsi Nemzeti Színház: Cs: Rákfe­ne (Madách-bérlet); P: Bál a Savoy­­ban (Uray-bérlet); Szó: Rákfene; V: Bál a Savoyban (3 és 7); K: Rákfene (Balassi-bérlet); Sze: Coppelia (Csiky- és Ilyés-bérlet); Kamara­színház: P: Micimackó (3); K: Mici­mackó (3); Sze: Micimackó (3); Stú­diószínház: Sze: Komédiások (fél 8); Bóbita Bábszínház: V: Cini Samu kalandjai (10); Sze: Bohócjátékok (10 és 3); Szegedi Nemzeti Színház: Cs: My fair lady (Universitas 1-2. bérlet, fél 7); P: Az álom mögött - Koncert tan­góharmonikára és zenekarra (balett, Páger 1-2. bérlet); H: Requiem (az Accord Kft. koncertje, fél 8); Kama­raszínház: P: Szentivánéji álom (Dómján 1. bérlet); Szó: Szentivánéji álom (Dómján 2. bérlet); K: Szent­ivánéji álom (Molnár 1. bérlet - az október 26-án elmaradt előadás pót­lása); Szó: Szentivánéji álom (Bajor 1. bérlet). Székesfehérvári Vörösmarty Színház: Cs: Svejk (I-bérlet); Sze: Requiem (Bazilika, fél 8); K: Vízke­reszt, vagy amit akartok (G-bérlet); Sze: Vízkereszt, vagy amit akartok (H-bérlet); Pelikán terem: P: A nap­pali madár (Theaterlabor Bielefeld); K: A makrancos királylány (fél 3 és 4). Szekszárdi Német Színház: Cs: Frauentanz (Tata, 11); P: Frauen­­tanz (Kaposvár, 5); Sze: Pittiplatsch und seine Freunde (Salgótarján 10). Szolnoki Szigligeti Színház: P: Angyal szállt le Babilonba; Sze: Le­­ánder és Lenszirom (2); Angyal szállt le Babilonba; V: Angyal szállt le Babilonba (3); K: Leánder és Len­szirom (Siófok, 11 és 3); Szó: Angyal szállt le Babilonba. Tatabányai Népház-Játékszín: Cs: Magánélet (Szekszárd); P: A gyilkos én vagyok (Budapest); V: Já­ték a sötétben (Gyöngyös). Veszprémi Petőfi Színház: Cs: Gi­zella; P: Gizella (Jókai-bérlet); Szó: Csárdáskirálynő (Pápa); H: Csipke­­rózsikaland (Pápa, Arany-bérlet, 10 és Lázár-bérlet, 2); K: Csipkerózsi­­kaland (Pápa, Benedek-bérlet, fél 3 és Fekete-bérlet, 4); Szó: Csipkeró­­zsikaland (Pápa, Pöttöm-bérlet, 10); József és testvérei (Pápa, Tarczy­­bérlet); Játékszín: Cs: A cselédek, P: A cselédek; Szó: Egerek és emberek. Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház: Cs: Kalifornia blues (Mun­­kácsy-bérlet, 3 és Keszthely-bérlet, 7); P: Kalifornia blues (Kisfaludy­­bérlet); Szó: Kalifornia blues (Kiss­­bérlet); K: Kalifornia blues (Széche­­nyi-bérlet); Sziget-kék (Szombat­hely, fél 2 és 4); Szó: Sziget-kék (Celldömölk, fél 3). 1993. október 28., csütörtök

Next