Népszabadság, 1993. november (51. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-01 / 254. szám

1993. november L, hétfő KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Az IPI támogatja az újságírók tiltakozását A Nemzetközi Sajtóintézet igazgatójának üzenete Boross Péter belügyminiszternek Személyes üzenetet intézett a Magyar Televízióban és Rádióban történtek kapcsán a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) igazgatója az Antall József kormányfőt hivatalosan helyettesítő Boross Péter belügyminiszterhez. MTI-JELENTÉS Johann P. Fritz állásfoglalásá­ban komoly aggodalmának ad hangot a „két intézmény újság­írói elleni legutóbbi offenzíva” miatt. Az üzenet szerint a 68 or­szág vezető újságíróit tömörítő nemzetközi intézmény értesült a rádió, illetve a televízió alel­­nökei által hozott minapi intéz­kedésekről. Az üzenet szerint az IPI éppen Bécsben tanácskozó Végrehajtó Tanácsa támogatja a két intéz­mény zsurnalisztáinak tiltako­zásait. Johann P. Fritz emlékez­tet arra, hogy a vezetése alatt ál­ló nemzetközi szervezet már a két korábbi médiumvezető me­nesztése idején élesen tiltakozott a két közszolgálati intézmény feletti ellenőrzés megszerzésé­nek kísérlete ellen. „A helyzet azóta sajnálatos módon romlott, ezért kérjük Önt a korábbi álla­pot helyreállítására” - hangzik az IPI vezetőjének üzenete. A szervezet az üzenetben a köz­­szolgálati műsorszórásról szóló bécsi deklaráció javaslatainak figyelembe vételére kérte a ma­gyar kormányt. (A deklarációt a szeptember végén, Bécsben tar­tott Európai Médiaszimpóziu­mon terjesztették elő.) Az IPI igazgatója az üzenet­hez mellékelt háttérszerű átte­kintésben vázolja a kialakult helyzethez vezető utat, megem­lítve, hogy Antall József mi­niszterelnök külföldön tartóz­kodik gyógykezelésen, eközben a kormányfői teendőket Boross Péter belügyminiszter látja el, a Magyar Demokrata Fórum ügyeit pedig Lezsák Sándor ügyvezető elnök intézi. A nem­zetközi sajtószervezet vezetőjé­nek vélekedése szerint Lezsák Sándor politikai hozzáállása igen hasonlatos Csurka Istvá­néhoz; az észlelhető különbsé­gek csak taktikai jellegűek. Az üzenethez fűzött áttekin­tés megemlíti, hogy a tévé és a rádió alelnökei Antall József távollétében hozták meg dönté­seiket. Az ismertetés az Egyen­leg élére Nahlik alelnök által kinevezett új főszerkesztőt „erőteljesen nacionalista, sőt antiszemita nézeteiről ismert személyiségnek” nevezi. Az APA osztrák és a dpa né­met hírügynökség is ismertette az IPI Boross Péterhez intézett levelét. □ A Corriere della Sera című te­kintélyes olasz lap vasárnapi jelentésében megállapítja, hogy nyugtalanító jeleket észlelnek a sajtószabadságot illetően Bu­dapesten, ahol kiélezett feszült­ség áll fenn a kormány és az RTV magas beosztású munka­társai között. „Harc a televízióért” című cikkében a lap bécsi tudósítója részletesen beszámol az Egyen­leg és a rádiós lapszemle meg­szüntetéséről, Bánó András fel­függesztéséről. Megemlíti az új­ságíró-szövetség állásfoglalá­sát, amely szerint a magyar de­mokrácia egyik legértékesebb vívmánya, a sajtószabadság fo­rog veszélyben, nemkülönben Csurka Istvánét, is, aki szerint ez a legkisebb büntetés, ame­lyet kiróhattak (Bánóra), mert az Egyenleg pontosan meghatá­rozott politikai célokért megha­misította a tényeket. A tét a köz­­szolgálati médiák feletti ellen­őrzés - állapította meg a lap tu­dósítója, aki szerint a kormány kényelmetlen adásokat szünte­tett meg. A Washington Times a szom­bati budapesti tüntetésről ezt írja: „A magyar közvélemény­ben egyre hangosabb a tiltako­zás az állami rádió és televízió vezetése ellen, amely a tiltako­zók szerint sérti a szólás- és saj­tószabadságot” - jelenti wa­shingtoni tudósítónk. A New York Times rövid hírben szá­mol be a tüntetésről. Elhidegü­lő visegrádi négyek? Fertőzhet a lengyel baloldal sikere VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL A visegrádi négyek viszonya mindinkább elhidegül - vonja le a következtetést a Gazeta Wyborcza abból, hogy az „Együtt vagy külön” elnevezé­sű krakkói tanácskozáson a csoport országai a vártnál ala­csonyabb szinten képviseltették magukat. A lengyel szejm külügyi bi­zottságának elnöke, Geremek professzor a Gazetának Krak­kóban elmondta: Csehország­ban és Magyarországon jelenleg bizalmatlanság tapasztalható Lengyelország iránt. A politi­kus szerint Budapest és Prága attól tart, hogy a lengyel bal­oldal sikere fertőző lehet. A krakkói kulisszák mögött azt beszélik, hogy a két ország diplomáciája „egészségügyi kordont” akar Varsó köré von­ni. A legnagyobb lengyel lap nem hivatalos forrásokból úgy értesült, hogy a magyar kül­ügyminiszter megtiltotta mun­katársainak a krakkói tanács­kozáson való részvételt. Az újság azt is írja, hogy Bu­dapest és Prága a visegrádi cso­port keretein kívül próbál meg bekapcsolódni a nyugati biz­tonsági struktúrákba. A két or­szág ugyanis úgy véli, hogy ők Oroszország számára stratégiai szempontból nem annyira fon­tosak, mint Lengyelország, így az orosz tábornokok vétója a magyarok és csehek esetében nem lesz olyan határozott. Az EK-társulás sem mindenható A kelet-európai térség országai­ban hasonlóak a mezőgazdaság gondjai és azok politikai követ­kezményei - állapították meg egy nyitrai tanácskozáson. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A nyugat-szlovákiai városban négy párt - a Magyar Szocialis­ta Párt és három szlovák balol­dali tömörülés­­ szervezte azt a hétvégi konferenciát, amelyen a házigazdák és mintegy negyven Magyarországról érkezett ven­dég mellett fehérorosz, bolgár, cseh, horvát, francia, német és román szakemberek vettek részt. Mint Borza Erzsébet, a szlo­vákiai Demokratikus Baloldal Pártjának (DBP) elnökhelyette­se a Népszabadságnak elmond­ta, országaink mezőgazdasága nehéz helyzetbe jutott, mégpe­dig nem a saját, hanem főként az állami agrárpolitika hibájá­ból. A közös bajból közösen ke­resni a kiutat - ez volt a szerve­zők célja. A találkozón részt vett Peter Weiss, a DBP Szlová­kia szerte tekintélyes vezetője, s eljött Nyitrára Szekeres Imre, az MSZP ügyvezető alelnöke is. A tanácskozást összegezve Lakos László, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának alelnöke lapunknak leszögezte, hogy a jelen volt másfél száz szakember egyet­értett abban: az amúgy is lezüllesztett agrár­ágazat számára a közös piaci társulási szerződések kvótái korántsem jelentenek megvál­tást, ugyanakkor az ottani ta­pasztalatok - például, hogy a közvetlen ártámogatások he­lyett a hangsúly átterelődik a környezetbarát földművelés szubvencionálására - előremu­tatók a kelet-közép-európai térség számára. A termelés, mint alapkérdés megnyugtató biztosításán, a tulajdonviszo­nyok mielőbbi tisztázásán túl­jutva az agrárexport nemzetkö­zi normáit kellene sürgősen új­ragondolni, amit egyébként a Közös Piacnál Amerika, és más külső partnerek is szorgalmaz­nak. A tárgyaláson részt vettek az Európa Parlament küldöttei. Willi Görlach, a strasbourgi szocialista képviselőcsoport ag­rárszóvivője a Népszabadság­nak leszögezte, hogy tapaszta­latairól tájékoztatja frakcióját, de az EP mezőgazdasági bizott­ságát is. A Nyugat természete­sen védi maga és állampolgárai érdekeit, de nem kívánhatja a kelet-közép-európai gazdaság, benne az agrárszektor összeom­lását, már csak ennek belátha­tóan súlyos politikai következ­ményei miatt sem - fejtegette a szocialista párti képviselő. Még az idén újra nyitnak szlovákiai határátkelőket Jeszenszky Géza reméli, hogy még az idén újból megnyithat­nak három-négy határátkelőt Szlovákiánál. A magyar kül­ügyminiszter szombaton Esz­tergomban részt vett a Sobies­­ki-emlékülésen, s ebből az al­kalomból nyilatkozott Komá­rom megyei tudósítónknak. A lengyel-magyar barátság nem konjunkturális dolog, ez geopolitikai adottság, a két nép lelkéből fakadó parancs, ezért az új lengyel kormány is csak magyarbarát lehet - hangsú­lyozta Jeszenszky a Sobieski­­emléknapon. (Sobieski János lengyel király vezette a keresz­tény koalíció hadait a párkányi és esztergomi csatában a török sereg ellen 1683 októberében.) A külügyminiszter lapunk kér­déseire válaszolva elmondta, minden feltétel készen áll arra, hogy még az idén megnyissák azokat a határátkelőket Szlo­vákiánál, amelyekről már meg­állapodás történt. Emlékezte­tett arra, hogy valójában nem új határátkelőkről van szó, hanem olyanokról, amelyek egykor lé­teztek, ám „a második világhá­ború utáni sok vasfüggöny eme­lésekor”, a kommunista kor­szakban lezártak. Sok még a tennivaló­­ folytatta, s példa­ként említette az esztergomi csonka hidat, amelynek felava­tását szeretné maga is - lehető­leg miniszterként - megélni. Bővül az együttműködés Kínával Szabad tárgyalásainak a tapasztalatairól MUNKATÁRSUNKTÓL Peking és Budapest egyaránt a kétoldalú kapcsolatok megélén­külésére számít - erről számolt be egyebek között vasárnap, kí­nai hivatalos látogatásáról ha­zatérve, Szabad György, az Or­szággyűlés elnöke. A Ferihegyi repülőtéren tar­tott sajtótájékoztatóján Szabad György kivételesen sikeres láto­gatásnak jellemezte kínai útját. Elmondta, hogy az idén várha­tóan megháromszorozódik a két­oldalú árucsere-forgalom érté­ke, és számítani lehet további magas szintű véleménycserékre. Megállapodás született a parla­mentközi kapcsolatok élénkíté­séről. Kína jelezte, méltó módon kívánja magát képviseltetni az 1996-os expón. A parlament elnöke hangoz­tatta, tárgyalópartnerei - köz­tük Li Peng kormányfő és Csiao Si, az Országos Népi Gyűlés Ál­landó Bizottságának elnöke - úgy vélekedtek, hogy az alapve­tően instabil Kelet-Közép- Európában Magyarország vi­szonylag a legstabilabb állam. Li Peng magyar tárgyalópart­nere előtt kifejtette, hogy Kína szocialista piacgazdaságot épít, amelyben meghatározó szerep jut az államnak, ugyanakkor a változások jellege élesen eltér a volt Szovjetunióban tapasztalt irányoktól. Az Országgyűlés elnöke viha­ros gyorsasággal fejlődő ország­ként jellemezte Kínát. Hazautazott Fitr és Horn Izraelből Izrael és Magyarország között hasznos biztonságpolitikai együttműködés alakítható ki a két térség helyzetének hasonló­sága folytán, értékes tapasztala­tok szerezhetők az izraeli hadse­reg felépítéséből, működéséből, s lehetséges, ha a szakemberek úgy ítélik meg, hogy hadiipari együttműködés kezdődik a két ország között - összegezte vasár­nap hazautazása előtt négyna­pos izraeli látogatását Für Lajos honvédelmi miniszter. Miként az MTI jelentette, fél­­hivatalos látogatást tett Izrael­ben Horn Gyula, az MSZP elnö­ke. Találkozott Rabin kormány­fővel, a Munkapárt elnökével. - A magam részéről megköszön­tem azt a támogatást, amelyben a Munkapárt - tapasztalatainak átadásával - az MSZP-t részesíti a választások előtt - számolt be a pártvezető a megbeszélésről. Amerikának marad a hangja A Szabad Európa és a Szabad­ság rádió „karcsúsítása”, vala­mint az Amerika Hangja (VOA) átszervezése az utóbbi adó ma­gyar adását előreláthatólag nem érinti, de biztosat egyelőre senki nem tud. Horváth Sándor­ János, a VOA magyar osztályának vezetője és Budai József, az európai adások szerkesztőségének helyettes fő­nöke biztos abban, hogy a VOA a SZER október 31-i megszűné­se után az eddiginél is több hall­gatót szerez Magyarországon, il­letve a határon túli magyarság körében. A VOA eddig az ameri­kai kormány irányítása alatt állt, az átszervezés után pedig független felügyelőbizottság ve­zeti majd. Amerika Hangja to­vább tárgyal a Magyar Rádióval arról, hogy több és jobb sugárzá­si helyet kapjon a magyarországi középhullámon. A VOA más vezetőivel együtt Horváth Sándor Jánosék a Nép­­szabadságnak elmondták: noha egyelőre felvételi stop van a washingtoni rádiónál, később nem kizárt, hogy a SZER né­hány munkatársa ide kerül. Minden attól függ, hogy az amerikai törvényhozás mennyi­vel csökkenti a VOA költségve­tését. Annyi biztos, hogy lénye­gesen kevesebb pénz jut a kül­földi adósoknak, a kevesebből pedig több a „problémásabb” kelet-európai államok nyelvén sugárzó adóknak. A rádió „fo­lyosóin” úgy tudják, hogy első­sorban a politikai jellegű veze­tők - és nem az újságíró munka­társak - száma csökken. F. O. Az üzenet Aki - mint jómagam is - még dédelgetett illúziókat azzal kapcsolatban, hogy An­tall József elkötelezett híve a sajtósza­badságnak, az a Miniszterelnöki Sajtóiroda szombat dél­utáni közleménye után kénytelen feltenni magának a kér­dést: nincs-e itt az ideje, hogy leszámoljon eme tévhitével? Ez a közlemény ugyanis egyértelmű üzenet volt: a tájékoz­tatás szabadságát, a polgári demokráciának ezt az alapve­tő értékét tudatosan, szánt szándékkal alá fogják rendelni a „Budapest nem eshet el” küldetéses parancsának. Ebben az összefüggésben ismerhető fel a valódi jelentősé­ge annak az interjúrészletnek is, amelyet a péntek esti TV- híradóban játszottak be először. Ebben a miniszterelnök köl­ni betegszobájából azt sugallta, hogy Magyarország megíté­lését mértékadó külföldi politikai körökben nem a médium­­alelnökök intézkedéssorozata rontja, ellenkezőleg, azok te­szik ezt, akik szót emelnek ellene. Ez minden bizonnyal azt jelenti: Antall József úgy véli, mert megbizonyosodott róla, hogy most különösebb következmények nélkül fölszámol­hatja a sajtószabadságot az elektronikus médiumokban. E logika alapja, hogy Antall József 1993-ban nem zárhat ki jelentős rétegeket a szabad választás lehetőségéből, amint megtette példaképe, Bethlen István 1922-ben. Neki nem marad más, mint manipulálni azt a széles, politikai vá­lasztásaiban nem tudatos, tehát nem nehezen befolyásolha­tó szavazói réteget, amelynek helyzete jelentősen romlott az Antall-kormány éveiben. Ez a réteg társadalmi helyzete okán az ellenzék természetes szavazóbázisa lenne - a mos­tani kormánynak tehát elemi érdeke megakadályozni, hogy ezt felismerjék. Ez a széles réteg bizonyos mértékig a rá­dión, legfőképpen pedig a televízión keresztül közelíthető meg. Ezért kell felszámolni a két legnagyobb hatású médi­umban mindenféle alternatív tájékoztatást. Az elektroni­kus média feletti totális uralom ad csak esélyt arra, hogy a jelenlegi kormányzó pártok meghatározhassák, miről szól­jon a választási kampány. Egy demokratikus országban, ahol érvényesül a sajtószabadság, a kampány az éppen ha­talmon lévő kormány teljesítményéről szól. Az Antall-kor­mány teljesítménye széles körben csalódást keltett - ha er­ről szólna a kampány, akkor egyértelműen azok táborát erősítené, akik lecserélni szeretnék a mostani uralkodó eli­tet. A kormány ezért azt szeretné, hogy a közvéleményt ne a jelen és a jövő, hanem a múlt foglalkoztassa, így már egyértelmű, hogy durva kampány lesz, mert a kormány ilyet akar. Nem a gazdaság lesz majd a fő téma, hanem a határon túli magyarok helyzete, az ötvenhat utá­ni sortüzek, az ügynökök, Horn Gyula karhatalmista hó­napjai, Pető Iván szülei. A miniszterelnök akcióit rendre siker koronázta, amikor az emberi butaságra, kapzsiságra, irigységre és szervilizmusra számítva építette fel politikai taktikáját. Nem elképzelhetetlen, hogy most is sokan lesz­nek, akik a saját sorsuk jobbra fordulása helyett megelég­szenek azzal, ha másoké rosszabbra fordul. Sokan szurkolnak azért, hogy ez sikerüljön Antall József­nek. A kormánypártok kliensei azért, hogy ne kelljen oda­hagyniuk a már jól megszokott húsosfazekakat. A Fidesz mögött felsorakozó új elitcsoportok azért, hogy ők is mi­előbb hozzáférjenek. A konzervatív hajlamú bel- és külföldi tőkés csoportok meg azért, hogy Európa peremén ez a tőke­felhalmozási folyamat erős politikai védelem alatt folyta­tódjék, és ne torpanhasson meg csak azért, mert a szabad választás előtt széles tömegek egy tárgyilagos tömegkom­munikációban visszaigazolva látják, hogy ennek az átala­kulásnak ők fizetik meg az árát, de mások a haszonélvezői. Tanács István Az utolsó bőrdzsekis Szombat óta dr. Szá­­jer József a Fidesz or­szágos választmányá­nak elnöke. Dr. Fodor Gábor nem az. Meglepetés nincs, az eredmény sejthető volt a budapesti választás után, azután, hogy Fodor valamennyi fontos híve (Ungár, Hegedűs, Mol­nár) partvonalra szorult a pártban. Az sem új felfedezés, hogy a Fidesz vezetése másra akarja cserélni azokat az értékeket, amelyeket legmarkánsabban Fodor Gábor jelenít meg, egyszerűen azért, mert úgy ítéli meg, hogy a Fodorétól eltérő politikával több szavazatot tud szerezni ’94-ben. Orbánék a „nemzeti középosztályból”, az MDF és a KDNP bázisából akarnak szakítani, cserébe föl­adják (föladták) a Fidesz „hagyományos”, értelmiségi hí­veit, akikhez Fodor Gábor személyisége állt a legközelebb. A pártelnök taktikája érthető, számítása szerint több ember csábítható a párt közelébe nemzeti, jobbközép, te­hát a baloldal elszigetelését célzó retorikával, mint Fodor csöndes stílusával, kisebbségvédő, „harmadik utasnak” is nevezhető politikájával. Orbán hívei úgy látják: a pártel­nök vezérletével jobb választási eredményt lehet elérni, mint Fodoréval. Ezzel nem is lenne baj. A baj az, hogy még második, harmadik emberként sem akarták megtartani Fodort. A választási mechanizmus pontosan működött, technikai tisztasághoz kétség nem férhet. De. A Fodor-ügy, vagyis a nívótlan, ám annál erő­szakosabb vita, az ide-oda nyilatkozgatások, korábban a Narancs-ügy, az álértelmiségezés, kontrába az aknilzokni­­sozás, torgyánviktorozás földuzzasztották a Fideszen be­lüli feszültséget; a tagokkal, küldöttekkel sikerült elhitet­ni, hogy ez tényleg ügy, vagy-vagy kérdés, ilyen magas szinten nincs helye a másnak. Kissé érthetetlen volt, hogy a legfőbb vezetők miért tartot­tak annyira Fodortól, mitől féltek. Pedig nem volt már ko­moly tétje ennek a választásnak. Az Orbán-Áder-Kövér hár­mas korábban deklarálta a jobbközép irányba húzó Fidesz­­politikát. Fodor Gábor sem lett kevésbé jelentős politikus szombat óta: maradt alelnök, kultuszminiszter-jelölt, parla­menti bizottsági elnök. Ha történetesen megválasztják, ak­­kor sem tehetne sokkal többet, mint amennyit így tehet. Ő inkább gesztust várt. És ez a gesztus megnyugtatta volna a Fidesztől elidegenedő „harmadik utasokat”, a baloldal felé kacsingatókat, azokat, akiket idézőjeles értelmiséginek szo­kott nevezni Kövér László frakcióvezető. Talán itt hibádzik az elnök számítása. Hogy nem tudnak behozni annyi szimpa­tizánst, mint amennyit veszíthetnek. Meglátjuk. Fodor Gábor nehezen nevezhető politikusnak (itt, ebben a mezőnyben). Inkább antipolitikus. Lehet, hogy ezért annyira népszerű. Népszerűség ide, népszerűség oda, erőt­len és eszköztelen azokkal szemben, akik tudatosan dol­goznak a hatalom megszerzésén. Kevés esélye volt. Ha nem is kispadra, de a csatársorból a középpályára került az utolsó bőrdzsekis fideszes, aki még akkor is bőr­­jakóban nyilatkozik, tesz-vesz, és a zakó, a vékony nyak­kendő még akkor is úgy áll rajta, mint egy idétlen érettsé­gizőn, amikor a többiek már régen levetkették a torgyán­­pukkasztó szerelést. ’94-re az öltönyök maradnak, kétso­rosak, galambszürkék, a szmokingmellények, állig gom­bolt hóingek, Antall-csíkos nyakkendők, gondosan csomó­zott csokinyakik és tükörsima arcok. Uj Péter

Next