Népszabadság, 1993. december (51. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-27 / 301. szám

24 népszabadság SPORT Roberto Baggio: aranyláb, Aranylabda Paolo Rossi (1982) óta az első olasz nyertes a France Football-szavazáson LABDARÚGÁS MUNKATÁRSUNKTÓL Folytatódott a hagyomány a ne­ves francia szaklap, a France Football Aranylabda-szavazá­­sán: ismét egy olyan játékost választottak az esztendő leg­jobb európai labdarúgójának, aki olasz klubban szerepel. Az utóbbi tizenkét alkalommal ez tízszer fordult elő - csak Bela­­nov (1986) és Papin (1991) „lóg ki” a sorból -, igaz, itáliai ál­lampolgárságú nyertest 1982 óta nem ünnepelhetett a konti­nens. Akkor Paolo Rossi volt az év futballistája, most pedig Ro­berto Baggio, aki elsöprő fö­lénnyel szerezte meg az első he­lyet. A végeredmény (amelyről bonni tudósítónkat a DPA né­met hírügynökség tájékoztatta): 1. Roberto Baggio (olasz, Ju­­ventus), 142 szavazat. 2. Dennis Bergkamp (hol­land, Internazionale), 83. 3. Eric Cantona (francia, Manchester United), 34. 4. Alen Boksics (horvát, La­­zio), 29. 5. Michael Laudrup (dán, Barcelona), 27. 6. Franco Baresi (olasz, Mi­lán), 24. 7. Paolo Maldini (olasz, Mi­lán), 19. 8. Emil Kosztadinov (bolgár, Porto), 11. 9. Stephane Chapuisat (sváj­ci, Dortmund) és Ryan Giggs (walesi, Manchester United), 9-9. A DPA munkatársai némi ke­serűséggel tették hozzá, hogy a legtöbb szavazatot kapott né­met játékos, Andy Möller (Ju­ventus) csak a tizenegyedik he­lyet szerezte meg, hét vokssal... Az Aranylabda eddigi nyerte­sei: 1956: Matthews (angol). 1957: Di Stefano (spanyol). 1958: Kopa (francia). 1959: Di Stefano. 1960: Suarez (spa­nyol). 1961: Sivori (olasz). 1962: Masopust (csehszlovák). 1963: Jasin (szovjet). 1964: Law (skót). 1965: Eusebio (portu­gál). 1966: B. Charlton (angol). 1967: ALBERT FLÓRIÁN. 1968: Best (északír). 1969: Ri­­vera (olasz). 1970: G. Müller (német). 1971: Cruyff (holland). 1972: Beckenbauer (német). 1973: Cruyff. 1974: Cruyff. 1975: Blohin (szovjet). 1976: Beckenbauer. 1977: Simonsen (dán). 1978: Keegan (angol). 1979: Keegan. 1980: K. Rum­­menigge (német). 1981: K. Rummenigge. 1982: Rossi (olasz). 1983: Platini (francia). 1984: Platini. 1985: Platini. 1986: Belanov (szovjet). 1987: Gullit (holland). 1988: Van Basten (holland). 1989: Van Basten. 1990: Matthäus (né­met). 1991: Papin (francia). 1992: Van Basten. 1993: R. Baggio (olasz). Baggio: újabb nagy lépés FRANCE FOOTBALL-FOTÓ Nemes célért az „ismeretlenben” külföldön játszó magyarok, nálunk játszó külföldiek: Üllői út vagy Fáy utca? MUNKATÁRSUNKTÓL A nemrégiben elhunyt váloga­tott kapus, Zsiborás Gábor csa­ládjának megsegítésére ma este futballmérkőzést rendeznek Bu­dapesten - de hol? A kérdés ok­kal vetődik fel, hiszen eredetileg az Üllői úti stadion lett volna a helyszín, csak hát ilyen időben, esetleges újabb havazásban sza­badtéren játszani... így aztán a szervezők nagy dilemmában vannak, hogy az FTC-sporttele­pen, nagypályán, vagy a Vasas Fáy utcai csarnokában, kispá­lyán tartsák-e meg a jótékony célú meccset. Egy biztos: a talál­kozó (egyenes tévéközvetítéssel) 19.30-kor kezdődik, hogy a IX. vagy a XIII. kerületben, arról - feltehetően - a rádió mai hírei­ben kapnak információt a szur­kolók. A részvevők: magyarok és külföldiek. Pontosabban: külföl­dön játszó magyarok és nálunk futballozó külföldiek. A határo­kon túl szereplő honfitársaink csapatában várhatóan helyet kap Petry (Gent), Gelei (Boom), Kovács Ervin és Halmai (Eke­­ren), Gulyás és Balog (Charle­­roi), Eszenyi és Urbán (Meche­­len), Kovács Kálmán (Antwer­pen), Disztl László (Bruges), Mé­szöly (Le Havre), Szalma (For­tuna Sittard), és információink szerint ott lesz a többiek között Kiprich Feyenoord), valamint Détári (Genoa) is. Az együttes játékos-edzője a korábbi auszt­riai profi, Nyilasi Tibor lesz. A Magyarországon szereplő külföldiek együttesében helyet kap Goján, Radu és Raducu (mind Debrecen), Medgyes, Pe­­na és Palad­an (mind Csepel), Kulcsár és Vancea (Békéscsa­ba), Zare (Pécs), Rába és Anania (BVSC), Cigan (Ferencváros). A mérkőzés helyszínéről teg­nap a válogatottnál „elfelej­tett” Petry Zsolt (aki kedden szurkolói ankétot tart a Váci ut­cai Unicum kávéházban) így nyilatkozott: - Délután ötkor találkozunk a Stadion Szálló­ban. Aztán majd meglátjuk, ho­va megyünk játszani... Az „ugróversenyek” idénye (legjobb, ha így mondom: a chase és a hurdle) angliai pá­lyákon októberben kezdődik, májusban ér véget. A galopp (fiat), ha a homokpályákat­(all weather courses, ez amerikai viszonylatban a dirt) nem szá­mítjuk (itt télen, fagyban is ver­senyeznek), Doncasterrel nyit márciusban, több csúcspontja is van évadának, nem elsősorban az epsomi derby az, s még csak az ascoti nagyhét sem (június eleje, illetve közepe tája), ha­nem York, Goodwood, New­­market, Chester hetei, napjai összességben alkotják, s ez a többközpontúság az első, amit el kell fogadnunk, s amit iri­gyelnünk is lehet. Hamar hoz­záteszem: „lóverseny” - ilyen címszó nincs. Vasárnap Angliá­ban sosincs versenynap, s a zso­kék elitje átjár például Francia­­országba, ahol a díjak viszony­lag jelentősebbek, s ha hozzá­vesszük, hogy például a fedező­mének mind nagyobb számban „vándorolnak” el japán földre, s hogy a Japán Kupa egyetlen versenynapján négyszer annyi pénzt tettek fel az ottani foga­dók, mint amekkora az egész németföldi versenyévad forgal­ma (!), sok mindent jeleztünk a dolgok tarkaságával kapcsolat­ban. Rossz kifejezés, az angliai versenyvilág mégis a miénkhez képest eleve „más nagyság­rend”. Akit a kérdés közelebbről ér­dekel, a Guardian, standjain­kon általában kapható, kék „kontinenskiadását” ajánlom, lóversenyrovata kiváló, ára le­szurkolható (140 forint). De ha kíváncsiak egy lassanként „öreg” versenyfigyelő élmé­nyeire, megpróbálok a magam szerény tapasztalatairól beszá­molni. Túlzás lenne azt állítanom, hogy az angol „pályákat” isme­rem. Jártam emitt-ott, de ha Londonban maradok (gondo­lom, lenne, ha Manchesterben töltenék olykor egy-egy hetet, a helyzet ugyanez), a kitűnő SIS- csatorna, a lóversenyeket köz­vetítő hálózat, vagy minek ne­vezzem, mindenütt tucatnyi, Londonban - bizonyosan! - száznál is több irodában hozza élőben fogadáskörelbe a ver­senyszínhelyeket, s mert olykor tízpercenként újabb futam kö­vetkezik, jócskán meg kell ka­paszkodnia a punternek, hogy pancser ne legyen belőle (pun­­ter,fogadó). Véleményem szerint más do­log a nagy versenyek világa, s megint más a gyakorlati játék, ahol nem az számít (ha pénzre vágyunk), hogy szuper állatok küzdelme zajlik-e, vagy csak valami kis F-rangú hendikep, s magamat így nevezem „irodai verekedőnek”, igen, ahogy va­laki roppant megtisztelően írta csekély fogadói személyemről: az egész lovizást a „sorssal” va­ló közvetlen összecsapás formá­jául választottam. Itt aztán az ember úgy jár el, hogy megveszi a Times-terjedelmű Sporting Life című lapot reggel (vagy akinek az az ízlése, a másikat, a Racing Postot), s az aznapi ver­senyek adatainak tanulmányo­zásába fog. Lepedőnyi oldala­kat kell átnézni, így tudjuk meg, melyik ló mit „művelt” az utóbbi hónapokban, mik a „munkaeredményei” (edzés), épp milyen „társaságban” fut, mennyire várható további javu­lása, milyképp csalóka egy-egy igen jó sorozat, például 1, 1, 2, 1,2... helyek sora, mert bizony a ló feljebb került, versenyrang­ban, s itt nehezebb feladat vár­ja, vagy netán nem bírja a soro­zatterhelést, s kemény döntések előtt állunk, hisszük-e az öt napja látott Patsy Grimes újabb diadalát, főleg ha múlt­kori győzelme miatt jól „meg­pakolták” kilókkal, azaz fon­tokkal, s nem inkább Samsolom ígérkezik nyerőnek, aki pedig legutóbb csak egy szerénynek látszó negyedik helyet szerzett, s előtte rendre helyezetten volt. Más kérdés persze, kinek mi a játékstílusa, miféle fogadó­­s élettapasztalatok alapján csi­nálja a dolgot... tanácsom, ne sodródjunk a nyájjal (bár nem hinném, hogy Olvasóim most tömegesen tódulnának ki Ang­liába leverseny­ezni, mégis!), hallgassunk a szívünkre, a fü­lünkre (nevek, ha bűvösek ne­künk, mint nekem madaraimé, némely hölgyé stb., bizony, ko­molyan beszélek, azt hiszem, van ilyen ráhangolódási képes­ségem, s ha pénzem is volna, bá­torság-alapozó, keményen meg­játszottam volna lesi nevű vak széncinegénkre utaló három tegnapelőtti lovamat győzelem­re - Issiga, Mo­lehi Do, Itchimo nem álltam volna meg az óva­tos „placcra” játszó falmelléki­­ségnél, de hát ne feledjük, napi két adag szalmakrumplin és egy üveg citromlén élek, nem vethet föl a font), hallgassunk a lóver­senyrovatok némely tanácsára, de ne mindegyikre, bízzunk benne, hogy pár favorit azért egy-egy versenynap talán be­jön... és mindezzel mit akarok mondani? Azt, hogy angol földön meg­lehetős tisztességgel megy a já­ték, ritkaság a „túl bizarr” eredmény, de hát az se baj, né­melyeknek épp ez üt be, ki tud­ja, miféle megérzés alapján, s nem ritkaság a 33/1-es, 25/1-es nyerő sem. Olykor magam is rá­­éreztem, persze, szerény egy fonttal, ilyenekre. „Verekedőnek” pedig azért kell lenni, mert ha az ember rá­szán egy délutánt egy „irodá­ra”, bizony, lehet: az első fu­tamban veszít, a másodikban csak a pénzét kapja vissza, s ak­kor nem szabad leállni, illetve tudni kell később, hol célszerű abbahagyni „a napot”. Például ha öt-hat egymás utáni alkal­mat végigjátszom így (magya­rán: hétfőtől szombatig), úgy érzem magam, mint egy kis ke­rékpáros körverseny indulója; lélektanilag is bírni kell, tarta­lékolni az erőt a kedvező pilla­natra, feledni, újra nekilódulni. „Erkölcsi” kérdés is, szívósság dolga, vagányságé. Szpéró nevű madaramat annyira szerettem (az ő neve, vagy a homlokáról a fehér csil­lag, szintén visszajön lovak ké­pében), hogy 11 (!) évig nem utaztam sehová, van pótlan­­dóm. Az ő halálának „köszön­hetem” az utazásokat, Londont is. De nem az ő elmúlására cé­loztam a címmel. Sok furcsasá­got láttam már. Például épp az ő halála évfordulóján ástak ki egy nagy követ a haydocki pá­lyán, s fújták le a versenyna­pot, elhomályosult a szemem, ahogy az egykori sírásásra visszagondoltam. Hanem az „irodázás” nagyon megkemé­nyít, ritkán tudok már sírni. Most is inkább óriási, drámai poénnak tartottam, amit itt el­mondok még. Kelsóban volt a futam, s hirtelen nagy zűrza­vart láttunk a SIS-adás képer­nyőjén. Mi történhetett? A zso­kékon látszott, összezavarod­nak, némelyek leállítják lovu­kat, mások tovább mennek, ve­szik az akadályokat, célba ér­nek. Nos, Clare Coast úgy bu­kott a 11. akadálynál, hogy élettelenül maradt a gyepen. A versenyt félszívvel fújták csak le, nem egyértelműen. Az év második ízes botránya volt ez így (a liverpooli kudarc után­­ igen, ott a verseny történeté­ben először nem sikerült egyál­talán lebonyolítani sem a dol­got, Albionban se minden töké­letes, sőt!). Engem mégis az foglalkoztatott, mit olvashatok majd a dologról a verseny szakszerű ismertetőrovatában, kedvenc Sporting Life-omban. „Azt, azt, öreg haver”, mond­tam kensingtoni újságárus cimborámnak, aki már jól is­mer, s vittem a lapot. Ottho­nosság! Leültem kedves pa­domra a „Tóni” nevű most meghalt madarunk nevét idéző templom mellett (ahol, csuda­mód, épp a Tóni halála napján, két pokróc volt kirakva este, hajléktalanoknak), s néztem a rovatot, ahol minden ló telje­sítménye, sorra egymás alatt, röviden értékelve van. Emez „jól ment az első körben, de...”, amaz „erőteljes hajszolásra feljött”, vagy épp „szokatlanul bírta a hajrát”. Clare Coast ne­ve mellett ez állt: „a 11. aka­dálynál bukott. Meghalt”. Egy sporteredmény. Tudtam, ez lesz ott. Igen, ráadásul ezzel a szóval. Ne röstelljük, bár „csak” álla­tokról van szó. Mondom­, Ang­liában a lóügy, más. Legköze­lebb az akadályidény ismerteté­sével folytatom majd, újabb friss élmények alapján. Teljesítménye: meghalt Tandori Dezső. Madárzsoké Angliában (1.) 1993. december 27., hétfő Heten a­­gonoszok Salimov: Doszvidanyija, Szadirin! MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Újabb fordulatot vett a Pavel Szadirin szövetségi kapitány ellen lázadó orosz labdarúgók ügye. A milánói Internazionalé­­ban játszó Salimovval az élen hét válogatott kerettag sajtóér­tekezletet tartott, és bejelentet­te: többé nem hajlandó együtt­működni a selejtezők során a „szkomnaja” élén állt edzővel. Mint arról már korábban be­számoltunk, az Athénban elve­szített utolsó világbajnoki selej­tező után vita robbant ki az orosz válogatott öltözőjében. Ezt követően a csapat tagjainak többsége nyílt levélben fordult Jelcin államfő sportügyi ta­nácsadójához, amelyben pa­naszkodtak Szadirin hozzá nem értése, az edzőtáborban uralko­dó mostoha körülmények és anyagi elismerésük szintje mi­att, s kérték, hogy ismét Anato­­lij Bisovec vegye át a szövetségi kapitányságot. Az Orosz Labdarúgó Szövet­ség Szadirin mellé állt, és az anyagi természetű ügyek rende­zését ígérte. Ennek ellenére a Szpartak és a válogatott kapi­tánya, az idén másodszor is az orosz bajnokság legjobb játéko­sának megválasztott Onopko már a vb-döntő sorsolása előtt azt nyilatkozta, hogy az ellenté­tek nem oldódtak fel, s ennek még káros következményei lesznek a csapat világbajnoki felkészülésére, szereplésére nézve. Úgy látszik, a védőnek igaza lehet... Horváth Gábor KÜLFÖLDRŐL JELENTIK NEW YORK. Eredmények az észak-amerikai profi jégkorong­bajnokságban: Boston Bruins-Pitts­­burgh Penguins 3:4, Buffalo Sab­­res-Montreal Canadiens 5:0, New Jersey Devils-Toronto Maple Leafs 3:2, Ottawa Senators-Hartford Whalers 1:2, Philadelphia Flyers-Detroit Red Wings 1:3, Washington Capitals-New York Rangers 0:1, Chicago Black Hawks-San José Sharks 5:3, Van­couver Canucks-Calgary Flames 4:3, Winnipeg Jets-Quebec Nor­­diques 5:2, Los Angeles Kings-Dal-Inc­affi­g 1 :0 TOKIÓ: Steffi Graf, Martina Nav­­ratilova és Gabriela Sabatini is részt vesz azon a nemzetközi női tenisz­tornán, amelyet februárban rendez­nek a japán fővárosban. LISSZABON: A hosszabbításra „spórolt” az Uniao Madeira elleni portugál kupamérkőzésen a Benfica labdarúgócsapata. A rendes játék­időben 1-1 volt az eredmény, a rá­adásban viszont négy gólt szerzett a lisszaboni együttes, így fölényesen győzött (5-1). További eredmények: Tirsense-Boavista 1-0, Guima­­raes-Porto 1-2, Sporting Lissza­­bon-Braga 2-1. PEKING: Huszonnégy kínai sportolót értek doppingoláson 1993-ban. A versenyzők többsége azonban - mint azt a Kínai Doppingellenes Bizottság leszögez­te - a nemzetközi porondon vi­szonylag ismeretlen. GRONINGEN: Hat forduló után az indiai Anand (5 pont) áll az élen a Profi Sakk Szövetség világbajno­ki zónaközi versenyén. A listaveze­tő mögött az ukrán Beljavszkij és az orosz Tivjakov (4,5—4,5) követ­kezik. BONN: Boris Becker, a német te­niszsztár kijelentette: sportágában is vannak doppingoló sportolók, de a „lebukott" versenyzők nevét az ATP nem hozza nyilvánosságra, ne­hogy a szponzorok elpártoljanak a tenisztől. LIPCSE: Előrehaladott tárgyalá­sokat folytat a VfB Leipzig és az In­­ternazionale labdarúgócsapata ar­ról, hogy Darko Pancsevet, a neves macedón játékost a milánói klub fél évre kölcsönadja a német egyesület­­nek. MÜNCHEN: Nyolcvanéves korá­ban elhunyt Wilhelm Neudecker, aki 1962 és 1979 között a Bayern München elnöke volt. Ez idő alatt a bajor labdarúgócsapat háromszor nyert BEK-et, egyszer KEK-et, és ugyancsak egyszer Világ Kupát. BUENOS AIRES: Újabb argentin válogatott labdarúgó igazolt a Yo­kohama Marinos együtteséhez. A ja­pán klub , amelynek játékosa már Ramon Diaz, Gustavo Zapata és Da­vid Bisconti - ezúttal Ramon Medi­na Bellót szerződtette. Legjobbak Riótól Zágrábig Rio de Janeiró-i hír, hogy Ro­­mariót, a Barcelona extra­­klasszis csatárát választották az év labdarúgójának Brazíliá­ban. Az esztendő csapata címet a Világ Kupa-győztes Sao Pau­­lo, az év edzője kitüntetést Tele Santana, a Sao Paulo szakveze­tője nyerte el. Romániai szavazás az eszten­dő legjobb labdarúgóiról: 1. Gheorghe Hagi (Brescia), 2. Flo­­rin Raducioiu (Milán), 3. Ilie Dumitrescu (Steaua). Zágrábi jelentés szerint Alen Boksicsot, a Lazio játékosát választották az év horvát lab­darúgójának. A második he­lyet Davor Suker, a Sevilla, a harmadikat Zvonimir Boban, a Milan futballistája érdemelte ki. NÉPSZABADSÁG EÖTVÖS PÁL elnök, főszerkesztő KARCAGI LÁSZLÓ, TAMÁS ERVIN, ZALAI ISTVÁN főszerkesztő-helyettesek DANISS GYŐZŐ, FRISS RÓBERT, SOÓS KÁLMÁN, TRIPOLSZKY LÁSZLÓ lapszerkesztők BERKÓ PÁL, GYENES LÁSZLÓ, VERES MÁRIA segédszerkesztők Vezető grafikus: MÉSZÁROS ÁKOS ROVATVEZETŐK: gazdaság: BOSSÁNYI KATALIN, hazai tudósítások: FALUS GÁBOR, hír és információ: VAJDA PÉTER, külföld: LÉDERER PÁL, kultúra: VÖRÖS T. KÁROLY, olvasószolgálat: FÁBIÁN PÉTER, érvek, vélemények: MIKLÓS GÁBOR, sport: JAKAB JÓZSEF, fotó: RÉDEI FERENC. Kiadja a Népszabadság Részvénytársaság Felelős kiadó: DR. BREITNER MIKLÓS vezérigazgató Ügyvezető igazgató: LENGYEL L. LÁSZLÓ Lapigazgató: RÓZSA GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest III., Bécsi út 122-124. Telefon: 250-1680 Telefax: 168-9098 Hirdetési ügyekben telefax: 188-9567 A Népszabadság Rt. levélcíme: 1960 Budapest Terjeszti a Magyar Posta, az Extra HÍR, a Passz és az R Press Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir) Budapest XIII., Lehel utca 10/A 1990, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hóra 380, negyedévre 1140, fél évre 2280, egy évre 4560 Ft. Szedés: Népszabadság Fényszedő Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató INDEX: 25 001 ISSN 0133-1752 BP.­­ ISSN 0237-3777 VIDÉK Ez a lap elfogadta a választási etikai szándéknyilatkozatot A mai lapszám külpolitikai szerkesztője: PÓCS BALÁZS, belpolitikai szerkesztője: MATYUC PÉTER, grafikai szerkesztője: HIRSCH LAJOS 2­4­­ mis

Next