Népszabadság, 1993. december (51. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31 / 305. szám

4 KÜLFÖLDRŐL JELENTIK MILÁNÓ: Jótékony célú labdarú­gó-mérkőzésen (30 ezer néző előtt) a Milán együttese 5-3-ra győzött a Ka­rácsonyi Sztárok elnevezésű, nem­zetközi vegyes csapat ellen. A gólo­kat Szavicsevics (2), Carbone, Papin és Orlando, illetve a mexikói Hugo Sanchez, a belga-brazil Luis Oliveira és a marokkói Daoudi szerezte. HOBART: Az esélyesek kiesése után a viadal legkisebb hajója, a Ninety­ Seven nyerte a Sydney-Ho­­bart vitorlásversenyt. AMSZTERDAM: Túl van az élet­veszélyen Monique Velzboer holland gyorskorcsolyázónő, aki kedden egy edzésen olyan szerencsétlenül bu­kott, hogy eltörte nyakcsigolyáját, s ennek következtében nem tudja mozgatni a lábait. A 24 éves ver­senyző az albertville-i téli olimpián negyedik helyezést ért el a rövidpá­lyás szakág 500 méteres viadalán. GRONINGEN: Befejeződött a Profi Sakk Szövetség zónaközi via­dala; az első helyet - holtversenyben - a brit Adams és az indiai Anand szerezte meg. Rajtuk kívül tovább­jutott: Kramnyik, Tivjakov (mind­kettő orosz), Gulko, Kamsky (mind­kettő amerikai), Romanyisin (uk­rán). OBERSTDORF: Megkezdődött a hagyományos, 42. alkalommal kiírt síugró-négysáncverseny. Az első ve­télkedőt a német Jens Weissflog (1984,1985 és 1991 összetett győzte­se) nyerte, megelőzve a norvég Bre­­desent és az osztrák Goldbergert. MALAHA: Lartigue és Perin, a Citroennel autózó francia kettős ve­zet a csütörtöki versenynap után a Párizs-Dakar ralin. A motorosok mezőnyében a spanyol Steuri áll az élen. RIO DE JANEIRO: Korábbi klub­társát, a Vasco da Gamától azóta a Palmeirashoz igazolt Edmundót lát­ná a legszívesebben maga mellett a brazil futballválogatottban Romario - ahogy azt a Barcelona csatára egy riói tévéinterjúban elmondta. Kér­dés, mit szól ehhez Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány, s mi­ként vélekedik e nyilatkozatról Ro­mario jelenlegi partnere, Bebeto. LONDON: Hétközi mérkőzéseken az angol futballbajnokságban: Arse­­­nal-Sheffield United 3-0, Black­­burn-Everton 2-0, Leeds-Queen’s Park Rangers 1-1, Norwich-Aston Villa 1-2, Sheffield Wednesday- Swindon 3-3, Oldham-Manchester United 2-5. Az élcsoport: 1. Man­chester United 56 pont, 2. Black­­burn 42, 3. Leeds 41. SANTOS: Visszatér korábbi sike­reinek színhelyére, s a Santos labda­rúgóklub sportigazgatója lesz Pelé. Az 53 éves, korábbi futballművész új megbízatását néhány brazil szak­értő úgy értékeli, hogy Pelé számára ez az első lépés a Brazil Labdarúgó Szövetség elnöki posztjának meg­szerzése felé. OSTRAVA: Eredmények az A cso­portos junior jégkorong-világbaj­nokságon: Svédország-Finnország 6:2, Kanada-Oroszország 3:3. BUENOS AIRES: Kórházba szál­lították Juan Manuel Fangiót, aki 1951 és 1957 között öt alkalommal nyerte meg a Forma-1-es autós gyorsasági világbajnokságot. A 82 éves argentin sportember otthon tartózkodott, amikor elvesztette eszméletét. KIJEV: Váratlanul lemondott Mi­hail Fomenko, a Dinamo Kijev lab­darúgócsapatának edzője. A tréner megromlott egészségi állapotára és közelgő operációjára hivatkozva lé­pett vissza. Helyét a csapat korábbi válogatott játékosa, Szabó József foglalja el. • HÁROM MÉRKŐZÉS már biztos a labdarúgó-válogatott tavaszi programjában. A műsor: Magyaror­­szág-Svájc (március 9 ), Auszt­­ria-Magyarország (március 23.), Dá­­nia-Magyarország (április 20.). • JÖVŐRE IS Szabolcs-Szatmár- Bereg megye rendezi meg a terem­labdarúgó-bajnokság országos dön­tőjét - jelentette be dr. Fehér Ká­roly, az MLSZ kispályás bizottságá­nak elnöke. Az idei nyíregyházi tor­nán az első helyért: Lőrinc FC-Mis­­kolci Műszaki Egyetem 4-2. • BUÚS GYÖRGY váltja fel Burcsa Győzőt a Nyíregyháza NB II-es lab­darúgócsapatának kispadján. NÉPSZABADSÁG EÖTVÖS PÁL elnök, főszerkesztő KARCAGI LÁSZLÓ, TAMÁS ERVIN, ZALAI ISTVÁN főszerkesztő-helyettesek DANISS GYŐZŐ, FRISS RÓBERT, SOÓS KÁLMÁN, TRIPOLSZKY LÁSZLÓ lapszerkesztők BERKÓ PÁL, GYENES LÁSZLÓ, VERES MÁRIA segédszerkesztők Vezető grafikus: MÉSZÁROS ÁKOS ROVATVEZETŐK, gazdaság: BOSSÁNYI KATALIN, hazai tudósítások: FALUS GÁBOR, hír és információ: VAJDA PÉTER, külföld: LÉDERER PÁL, kultúra: VÖRÖS T. KÁROLY, olvasószolgálat: FÁBIÁN PÉTER, érvek, vélemények: MIKLÓS GÁBOR, sport: JAKAB JÓZSEF, fotó: RÉDEI FERENC. Kiadja a Népszabadság Részvénytársaság Felelős kiadó: DR. BREITNER MIKLÓS vezérigazgató Ügyvezető igazgató: LENGYEL L. LÁSZLÓ Lapigazgató: RÓZSA GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest III., Bécsi út 122-124. Telefon: 250-1680 Telefax: 168-9098 Hirdetési ügyekben telefax: 188-9567 A Népszabadság Rt. levélcíme: 1960 Budapest Terjeszti a Magyar Posta, az Extra HÍR, a Passz és az R Press Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir) Budapest XIII., Lehel utca 10/A 1990, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hóra 380, negyedévre 1140, fél évre 2280, egy évre 4560 Ft. Szedés: Népszabadság Fényszedő Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató INDEX: 25 001 ISSN 0133-1752 BP.­­ ISSN 0237-3777 VIDÉK Ez a lap elfogadta a választási etikai szándéknyilatkozatot A mai lapszám külpolitikai szerkesztője: KIS TIBOR, belpolitikai szerkesztője: KOVÁCS LAJOS, grafikai szerkesztője: ifj. RÓKÁS SÁNDOR 1­4 16* 16 NÉPSZABADSÁG. SPORT Nem sírt értük Kolumbia: Tizenkét emlékezetes pillanat az óesztendő megannyi nagy momentuma közül (3.) Vége az évnek, vége összeállítá­sunknak is. Sorozatunk befeje­ző részében az óesztendő utolsó négy hónapjának egy-egy emlé­kezetes pillanatát idézzük fel a sportvilágból. Szeptember: Kolumbia Ha szavazni kellene, hogy melyik volt az év legmeghök­­kentőbb eredménye (nemcsak a futballban!), akkor alighanem erre a találkozóra esne a válasz­tás: Argentína-Kolumbia 0-5. Még így, csaknem négy hó­nappal a mérkőzés után is elké­pesztő... Hogy mekkora csoda volt ez, arról röviden csak annyit: az ar­gentin válogatott a legutóbbi négy labdarúgó-világbajnoksá­gon háromszor döntőt játszott, és kétszer aranyérmet nyert, rá­adásul az 1990-es vb első he­lyéért vívott mérkőzése óta több mint harminc találkozón, három éven át nem szenvedett vereséget. Igaz, a veretlenséget is a kolumbiaiak törték meg (2-1) az idei nyáron... A Buenos Aires-i 0-5 akkor is felfoghatatlan, bár a hódító ki­lencven percet látva egyáltalán nem állítható, hogy a „brazilul” futballozó vendégcsapat nem érdemelte meg a lenyűgöző si­kert. A káprázatos kolumbiai kettős, Freddy Rincon és Faus­­tino Asprilla szinte kérdezz-fe­­leleket játszott a pályán: ha Rincon szerzett egy gólt, akkor Asprilla nyomban egy másikkal „válaszolt”, így ment ez 0-4-ig, aztán Adolf­o Valencia is hozzá­szólt: nem vitás, ez volt a be­széd! A felejthetetlen kilencven percet követően Kolumbiában kizárólag a futballból állt az élet. Az emberek minden város­ban az utcákra tódultak, hogy fesztivállal köszöntsék a rend­kívüli gólfesztivált meg a válo­gatott csoportelsőségét a dél­amerikai vb-selejtezők A cso­portjában. Eközben a bogotai rádióban óránként felhangzott a rockopera-sláger: Ne sírj ér­tem, Argentína! Hát, Buenos Airesben nem nevettek, az biztos... Október: Jordán Október hatodikán nem volt olyan amerikai tévéállomás, amely ne Deerfieldet, ezt az Illi­nois állambeli várost kapcsolta volna. Az ok: Michael Jordán ekkor és e helyen jelentette be, visszavonul a kosárlabdázástól. Nem akárki köszönt el... Ter­jedelmi okokból nincs lehetőség rá, hogy „Air” Jordán parádés pályafutásának valamennyi ál­lomását felsoroljuk, így állja­nak itt csak a „legek” közt is a „legek”. A nagy Michael 1987 ■és 1993 között megszakítás nél­kül hétszer volt kosárkirály az amerikai profiligában (pedig ott mások is egész jól dobnak...), s a hét év során ugyancsak hét­szer került be az NBA First Teambe, azaz a bajnokság leg­kiválóbb ötösébe. (Közbevető­­leg: a sorozatban hétszeres gól­királyság korábban csupán Wilt Chamberlainnek sikerült „oda­át”.) De lapozzunk tovább a tü­neményes kiállítású dicsőség­könyvben: Jordán az utóbbi há­rom esztendőben egyaránt az aranyéremig vezette a Chicago Bulls együttesét, noha a „Bi­kák” azelőtt soha, egyetlenegy elsőséget nem szereztek az NBA-ben. Aztán: a 23-as számú szuperklasszis egyaránt három­szor nyerte el az amerikai baj­nokság alapszakaszának, illetve rájátszásának legértékesebb já­tékosa címét. 1986-ban minden idők rájátszásainak kosárcsú­csát érte el a Boston Celtics csa­patának dobott „alig” 63 pont­tal, s mellesleg, kétszer volt olimpiai bajnok, legutóbb a leg­mesésebb brazil futballt és szovjet vagy orosz jégkorongot is felülmúló Dream Teammel. Tizenkét éves profi pályafu­tásának utolsó két esztendejé­ben már (évenként) 35-40 millió dollárt keresett. A visszavonu­lása alkalmából összehívott saj­tótájékoztatón ellenben azt mondta: ingyen is végigjátszot­ta volna azt a tizenkét (de ko­rántsem tucatnyi) esztendőt. Mások meg minden pénzt megadtak volna, hogy egyszer, csak egyszer személyesen is lát­hassák... November: Stich A nagy diadalok nemritkán nüanszokon múlnak. Utólag fel lehet tenni a szokásos kérdést, hogy „mi lett volna, ha” Mi­chael Stich az ATP-világbaj­­nokság csoportmérkőzéseinek második fordulójában­­ a 6:4-re elvesztett első játszma után - nem nyeri meg a második szett rövidített játékát az amerikai Changgel szemben. Lehet, hogy csengettek volna... De Stich megnyerte a tie breaket, és megteremtette a le­hetőségét annak, hogy a harma­dik játszmában felülmúlja so­káig nyerő helyzetben lévő rivá­lisát. Felül is múlta, sima 6:2- vel zárta a számára jó ideig semmi jót nem ígérő mérkőzést. A német játékos később is „szalmaszálas” találkozókat ví­vott. Az elődöntő első szettjé­ben 6:6 volt az eredmény a hor­­vát Ivanisevics ellen, a máso­dikban megint csak 6:6. Aligha­nem kitalálják, ki nyerte a rövi­dítéseket... Aztán a döntő az amerikai Samprasszal. Az első játszmá­ban... na, mennyire álltak? Se­gítünk: 6:6-ra. Ki győzött? Stich. A második szettet Samp­­ras fölényét hozta (2:6), majd a harmadikban ismét 6:6 követ­kezett. Tudják, ugye, ki nyert... A rövidítés bajnoka ezzel fel­morzsolta Sampras ellenállását, és a negyedik játszmában - az első helyért már három nyert szettig tartott a küzdelem - ki­vételesen 6:2-re győzött. A frankfurti közönség tom­bolva ünnepelte a világbajnok Stichet. Akinél a legkevésbé sem érvényes a mondás, hogy a 6:6 az idegekre hathat... December: Sao Paulo A labdarúgó-klubcsapatok Világ Kupa-döntőjére nemcsak a tokiói Nemzeti stadion telt meg, az Avenida Paulista is. Ez Sao Paulo legnagyobb sugárút­jainak egyike, ahol (az éjszaka kellős közepén...) százezrek nézték a hatalmas vásznakra kivetített, egyenes tévéadást a japán fővárosból. Tokióban - helyi idő szerint délelőtt tizenegykor - a nagy Milán és a még nagyobb Sao Paulo játszott. (Értsd: az Aveni­da Paulistán egybegyűlt tömeg szerint.) A brazil csapat már a múlt évben is karneváli hangu­latot teremtett Sao Paulo utcá­in, hiszen a VK-döntőben - a válogatottban ritkán remeklő, ám akkori klubjában rendre brillírozó Rai két szenzációs góljával, melyek közül az elsőt az előkészítő Muller lebilincselő trükkje miatt sem lehet elfeled­ni - 2-1-re győzött Európa leg­jobbja, a Barcelona együttese ellen. A dél-amerikai metropo­lisban most az év végi diadal megismétlésére vártak... s nem vártak hiába. Igaz, Muller olyan szerencsés mandínergóllal állította be a 3-2-es végeredményt, amilyen mázlija csak egyszer lehet az embernek az életben, de az is igaz, hogy az első és a második brazil gólnál úgy kijátszották a Milán híres védelmét Baresis­­tül, Costacurtástul, Maldinistül, ahogy egy extraklasszis hátvéd­sort csak a brazilok tudnak ki­játszani. Előbb egy Andre, Ca­­fu, Palhinha akciót néztek vé­gig, akár a moziban, a vörös-fe­keték, majd egy Palhinha, Leo­nardo, Toninho Cerezo kombi­nációt bámultak meg közelről. Tokióban hálásan tapsolt, Sao Paulóban pedig szambázott a közönség, bár ringatózni ko­rántsem volt egyszerű, hiszen a flaszter ördögei úgy összezsúfo­lódtak, hogy kizárólag egymás lábán járhatták a táncot. Amint azt a mámoros tekinte­tekből kiolvashattam, emiatt senki sem neheztelt abszolút közvetlen szomszédjára. Na persze, ezen az éjszakán nem a rajongók lába volt a fontos. A lényeg, hogy Palhinháé, Cere­­zóé és Mulleré a legjobbkor len­dült... Hegyi Iván Ötös, csillagos ötös, így örültek a kolumbiai labdarúgók a szenzá­ciós Buenos Aires-i győzelemnek FRANCE FOOTBALL-FOTÓ Te jószágé München! Nem csak Beckenbauerrel frissít a Bayern LABDARÚGÁS BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Mint a Megváltóra, úgy tekin­tenek Franz Beckenbauerre Münchenben. A „Császártól” nem kevesebbet remélnek az Isar folyó partján, mint hogy a jelenleg mélyponton lévő Ba­­yern Münchent elvezesse az 1994-es bajnoki címhez. Beckenbauer január elsejétől lesz hivatalosan a csapat edző­je, és kinevezése egy hosszú és számos kínos pillanattal terhelt ügy végére tesz pontot. A 48 éves, multimilliomos korábbi labdarúgósztár mindeddig alel-,­nökként tevékenykedett volt anyaegyesületénél, bár min­denki tudta: Beckenbauer első­sorban protokolláris kötele­zettségekkel járó tiszte nem más, mint a külvilág megté­vesztése. A Császárnak a való­ságban nagyon komoly befo­lyása volt és van a klub belső ügyeire, éppen ezért a jól érte­sültek már hónapok óta nem alaptalanul suttoghatták. Beckenbauer többször kritizál­ta a hét elején elbocsátott edzőt, Erich Ribbecket, ergo ez utóbbinak rövidesen mennie kell. A konok tréner még egy ideig ellenkezett, de aztán be­látta, hogy az alelnök-edzője­­lölttel szemben nincs keresni­valója. Főleg úgy, hogy Becken­­bauert a politika oldaláról is erősen megtámogatták. Két he­te maga Edmund Stoiber bajor tartományi miniszterelnök hív­ta fel az ausztriai Kitzbühelben élő Bayern-alelnököt, és kérte meg arra, hogy a „nevéhez mél­tóan” és „mélyrehatóbban” ve­gye ki részét a klub ügyeiből. Beckenbauer neve továbbra is egyet jelent a sikerrel. Mind játékosként, mind edzőként - egy-két, mostanság könnyen el­feledett hullámvölgytől elte­kintve - mindig a csúcson volt. Tizenkét éven át futballozott a Bayern Münchenben, három BEK-diadalból vette ki a részét, 1974-ben a vb-t nyert német válogatott csapatkapitánya volt, és 103 alkalommal szere­pelt a Nationalelf színeiben. A Császárnak ugyan a mai napig is csak díszedzői oklevele van, ennek ellenére senki se meri kétségbe vonni futballismere­­tét. Beckenbauer pedig már tré­nerként is bizonyított: 1990-ben - a négy évvel korábbi második hely után - ismét a világbajnoki címig vezette a német váloga­tottat. Egy ilyen diadalmas élet­út után nagyon kínos lehet a bukás, hiszen attól, hogy „Kai­­ser Franz” ezentúl az Olimpiai stadion díszpáholya helyett a müncheniek kispadjára ül majd le, nem biztos a bajnoki cím. Már csak azért sem, mert Beckenbauernek ugyanazokkal a játékosokkal kell az első he­lyen végezni, akikkel elődje ősszel elvérzett mind az UEFA Kupában a Norwich City, mind pedig a Német Kupában a Dynamo Dresden ellenében. A havi 60 ezer márkával honorált Császár is érzi az esetleges veszélyt, ezért - a Bundesliga végeredményétől függetlenül - csak a szezon befejezéséig vál­lalta az edzőséget. A négy hónapos megbízatás­ra Beckenbauer mindenesetre komoly tervekkel készül. Míg Ribbeck liberót játszatott Lo­­thar Matthäusszal, addig az új edző a középpályára, támadó jellegűbb pozícióba akarja elő­revinni a válogatott csapatka­pitányát. Matthäus helyét a söprögető posztján Olaf Thon veszi át, s a Ribbeck által csere­ként is alig használt csatár, Brúno Labaddia tavasszal több bizonyítási lehetőséghez jut. - Nálam mindenki nulláról kezd, s a játékosoknak sokat és még annál is többet kell dol­gozniuk - fogalmazta meg hit­vallását Beckenbauer, félreért­hetetlenül utalva az általa még alelnöki korszakában - fino­man fogalmazva - lustának tar­tott Jorginhóra, Schollra, Sternkopfra, Ziegére és Schuppra. Beckenbauerre és a személyé­ben biztosítottnak látott sike­rekre a Bayernnek a sportdia­dal mellett egy másik, koránt­sem elhanyagolható szempont­ból­­ anyagilag­­ is szüksége van. A bajor klub Uli Hoeness menedzser keze alatt igazi vál­lalatként üzemel, amelynek éves forgalma megközelíti a 60 millió márkát. A tervek szerint a jelenlegi jegybevételt - mint­egy évi 10 millió márkát - messze meghaladó összeget hozhat majd a csapat nevével és színeivel ellátott szurkolói ajándéktárgyak forgalmazása. Hoeness azonban még ennél is többre tör, mivel hamarosan piacra kerülnek a Bayern Mün­chen márkanevet viselő kozme­tikumok és divatcikkek. Márpe­dig férfialsót vagy finom illatú, frissítő dezodort egy bukdácso­ló csapattal nem lehet eladni. Dési András TENISZ MTI-JELENTÉS A címvédő ezúttal esélytelen - ezzel a megállapítással kezdi valamennyi hírügynökség a Hopman Kupa beharangozó­­ját. Az ausztráliai Perthben pénteken kezdődő és január 7-ig tartó viadalon tizenkét együttes (mindegyikben egy férfi és egy nő) vetélkedik. A múlt évben Németország csa­pata győzött Stich, Graf össze­állításban, ám idén a németek a Karbacher, Huber kettőssel vesznek részt a versenyen. A viadal újdonsága: bemu­tatkozik a TEL elnevezésű elektromos vonalbírórendszer. A feltaláló­s házigazda auszt­rálok bíznak benne, hogy a műszer segítségével elkerülhe­tők lesznek a tévedések, a rek­lamálások. Az első forduló párosítása: Hollandia-Svájc, Ausztrália- Svédország, Ausztria-Ukrajna, Dél-afrikai Köztársaság-Né­­metország. A győztesekhez csatlakozik majd a négy kiemelt együttes (a legutóbb aranyérmes néme­teket jelenlegi összetételükben nem emelték ki). A kedvezmé­nyezett csapatok: Csehország (Korda, Novotna), Egyesült Államok (Lendl, Mary-Joe Fernandez), Spanyolország (Emilio Sanchez, Martinez), Franciaország (Pioline, Tau­­ziat). A Hopman Kupa eddigi győztesei. 1989: Csehszlovákia (Mecir, Sukova); 1990: Spanyolország (Emilio és Arantxa Sanchez); 1991: Ju­goszlávia (Prpics, Szeles); 1992: Svájc (Hlasek, Maleeva- Fragniere); 1993: Németor­szág (Stich, Gral). Szilveszteri nyitány Hopman Kupa, címvédő, kiemelés nélkül 1993. december 31., péntek n

Next