Népszabadság, 1993. december (51. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-02 / 281. szám
1993. december 2., csütörtök: ITTHON. TIZENÖVEZET, FELNŐTTEKNEK BELEOLVASNI VESZÉLYES, DE NEM TILOS! Valami nem stimmel... Egy edződő tanerő kalandjai Tavaly a Mikulás-napi (karácsonyi) ajándékozások kudarcba, sértődésbe, vitába fulladtak. A gyerekek a szigorúan saját maguk által készített holmik helyett a szüleik pénzén vett drága ajándékokat ajándékoztak egymásnak, és volt nagy orrfintorgatás, ha valakinek kevesebbre futotta. Idén - mindezt megelőzendő - azt javasoltam az osztálynak, hogy ajándékozás helyett adjunk ünnepi műsort a szülőknek. Az ötletet óriási lelkesedéssel fogadták, és azonnal megszavaztak maguknak egy hetet, mely idő - szerintük - elégséges ahhoz, hogy otthon és a könyvtárban felkutassanak annyi téli, Mikulás-napi, karácsonyi és új évet köszöntő verset, dalt, mesét, amennyi csak létezik a Földön. Igen, a Földön, mert az angolosok mindjárt mondták, hogy énekelnek angolul, a németesek meg verset mondanak németül. A hét elteltével kíváncsian vártam a jobbnál jobb javaslatokat, és el is hangzott néhány dal: Hull a pelyhes, fehér hó, Télapó itt van, meg versek, Weöres Sándor Száncsengője és az Esik a hó Szabó Lőrinctől. Az angolosok elsuttogták a Jingle bells refrénjét, a németesek már egy szót sem szóltak. Még szerencse, hogy néhány dolognak én is utánanéztem, és meggyőztem a gyerekeket, hogy a sok óvodás versike után itt az ideje valami igazán szép, komoly dologba kezdenünk, így azután gyorsan összeállt a műsor terve, benne egy betlehemes játék, néhány kánon, vers Heinétől és mese Andersentől, befejezésnek pedig beléjük sulykoltam a We wish you a merry Christmas igen nehéz dallamát három szólamban, angol szöveggel. Nem volt könnyű, rengeteget kellett gyakorolnunk, ráadásul a betlehemes játék régies szavai is nehezen mentek a gyerekek fejébe, de megérte a fáradságot. Végül is olyan gyönyörű, komoly, hangulatos műsor sikeredett, hogy az előadás napján még az igazgató úr is bepréselte magát a padba a szülők mögé, hogy megnézze. A utolsó dalnál többüknek könnybe lábadt a szeme a csodálattól, bár az egyik szólam kissé hamis volt, de ennek ellenére is. (Vagy talán épp ezért?) A szülők szemüket törölgetve jöttek oda hozzám gratulálni, de a lelkendezésükön is átsütött, hogy valami nem stimmel. Végül az igazgató úr - a többiek helyeslése közepette - azt mondta: - Csodálatos volt ez a műsor, Hajnalkám, csak valahogy hiányoztak belőle a klasszikusok. - De hiszen Bach Pastorale-részletével kezdtük, és a Mennyből az angyal is szólt lemezről, meg a bölcsődal... • - Jajaj, nem, félreértett! - nevetett az igazgató úr. - Én a klasszikus gyerekdalokra gondoltam, mint például a Hull a pelyhes, fehér hó, vagy a Télapó itt van... Hajnalka (néni) A levéltitok „fiókja” Nem kell félni! „Lehet, hogy beképzeltségnek hangzik, de én szeretem magamat, és tényleg igazatok van, mert ez az, ami mindig segít. Mondjak egy példát? Az egyik tanártól nálunk mindenki fél. Tudjátok mit gondoltam? Hogy ő is csak egy tanár. Én talán sokkal többre fogom vinni, ehhez képest mit pattog itt nekem. Csak mosolyogva nézek rá. Végül is mi az, amitől félnék? Egyest ad? Ugyan már! És akkor mi van? Számítani fog a sikeres életemben valahol is ez az egyes? És mióta nem félek tőle, sokkal jobban megy minden, nem félek szólni, szóval ezzel a felfogással már attól tartok, hogy a végén megszeretem! ... Más téma: nem tudok választani az irodalom és a matekfizika között a pályaválasztásban. Mind a kettőt élvezem! Nem azt kérem, hogy helyettem döntsetek, csak azt mondjátok meg, mi alapján kell vagy lehet ebben dönteni?” (Válaszunk: a döntéstől sem kell félni, ha végre elhatározod magadat, más recept nincs erre!) Csak ő ne tudja meg. „Majdnem két éve tetszik egy fiú, abba a suliba jár, ahová én. Még soha nem is beszéltem vele, de ő néha rám néz, és ez az én vesztem. Sajnos erről nem beszélhetek senkinek, mert a szüleim úgysem vennék komolyan, az eddigi legjobb barátnőm meg teljesen más, mint én. És legfőképpen ő nem tudhatja meg, mert az az egészet elrontaná. Sokszor álmodom vele, néha sírok miatta, és nem tudom, hogy mit tegyek... Én valahogy nem illek bele a mai fiatalok világába, nem rajongok semmilyen együttesért, nem járok diszkóba, nem hülyéskedett velük. Valószínűleg tipikus anyatípus vagyok, mert számomra a világon a legfontosabb a család, szeretnék majd férjhez menni és gyerekeket nevelni. Kérésem, hogy ajánljatok nekem pszichológiával foglalkozó könyveket, mert ha felnövök, szeretnék ezzel foglalkozni.” (Válaszunk: ha éppen ő nem tudhatja meg, akkor hogyan lesz ebből kibontakozás? Pszichológiával foglalkozó könyvekkel tele vannak a szakboltok, ezekből válogass, a saját ízlésed és érdeklődésed szerint.) Virág, a Bölcs. „A barátnőügy csak annak probléma, aki problémát csinál belőle. Ha két lány igazi barátnő, és az egyik megtalálja - ha nem is az igazi, de - a hozzáillő srácot, akkor törvényszerű, hogy e pillanatban a jó barátnő átadja eddig elfoglalt helyének egy részét a barátnője szívében. Ebbe vagy belenyugszik valaki, vagy nem. De ha azt akarja, hogy a barátságuk túlélje a változásokat, akkor így kell tennie. Arról nem is beszélve, hogy fordított esetre is bebiztosítja saját magát. Aki nem így tesz, az nem is volt igazi barátnő, tehát nem nagy veszteség egyik fél számára sem. Punktum!” (Válaszunk: igazad van... Punktum!) Gondolatok a csomagolásról. „Csomagolás, vállald magad, szépség... Csupa nagyszerű cikk, olyan témáról, ami biztosan nemcsak engem érdekel, de mindegyiket a magaménak érzem egy kicsit... Amióta elkezdték mondogatni, hogy egyre helyesebb leszek, azt hiszem, boldogabb, nyugodtabb, nyitottabb és vidámabb lettem. Úgy érzem, hogy az élet egyetlen területén sem lehet vesztenivalóm, és a velem egykorúakkal egyenlő eséllyel indulhatok... A csomagolás kapcsán elmondok egy történetet, amit egy fiútól hallottam. Az illető őrülten tetszett egy lánynak, de nem tudott róla. Sőt éppen ezt a lányt ki nem állhatta, s ezt a megjegyzést tette a lányról: a jelenlétében mesterkélten viselkedik. Gondoljatok, amit akartok: smink, frizura, átható parfüm, kényszeredett nevetgélés... Én ebből több tanulságot is levontam a magam részére. Az egyik: ha éppen nekem mondta el ezt, akkor velem nincs ilyen baja, tehát hurrá! A másik: ha azt akarod, hogy téged szeressenek, add magad! (Ti is ezt írtátok!) Az álarc úgysem tökéletes, minőségi hibái vannak: nagy rád, állandóan félrecsúszik, kilátszik mögüle a takargatott igazi éned, s egy álarcos emberrel amúgy sem szívesen barátkozik senki...” (Válaszunk: köszönjük, hogy témaválasztásunkkal annyira meg vagy elégedve, s örülnénk, ha máskor is jelentkeznél!) Egy tisztes, őszes halánték. „Nem írom le az adataimat, de ezt biztosan megértitek. Nagyon különös helyzetbe kerültem, mert észrevettem, hogy apám barátja szeretett volna nekem udvarolni, holott én mindig úgy néztem rá, mint egy idősebb felnőttre, a család barátjára. Nem csinál semmi rosszat, nem kezdeményez, nem olyan, mint egy »cukros bácsi«, csak néz, és ebben a nézésben annyi furcsaság van! Zavarba jövök tőle, és inkább elfutok előle. Lehet, hogy csak én képzelődök?” (Válaszunk: lehet, hiszen csak feltételezed ezt a közeledési szándékot. De ha mégis igazad lenne, a futás helyett inkább beszélj erről a szüleiddel.) Logikácska Magányos tekergő Gézuka a kertben kiskapával szétvágja a gilisztát. - Miért csináltad ezt? - kérdi az apja. - Ez a giliszta unatkozott egyedül. Most ketten vannak. Dumálhatnak. Szőrös ősök Bioszóra után Palkó társalog nagyapjával. - Nagypapa! Te ugye azelőtt majom voltál? - Én ugyan nem! - És a te anyád majom volt? - Dehogy volt, mit képzelsz? - Hát akkor ki volt a majom? A nagymami? Nem látszik rajta. - Az Isten áldjon meg, ő sem az! - Hát akkor mégiscsak a miskolci nagypapa volt a majom a családban! Villanás Ildi az asztalnál: - Ki ez a kés? A villa férje? (iszlai) itthon GUBANC A hét vicce - Tanár úr, én készültem! - Annál rosszabb, gyermekem! Ha nem készültél volna, még akár lángész is lehetnél. E heti rejtvényünk Kun Erzsébet rejtvénycsemegéi közül való. Ha megfejtését jövő keddig beküldöd, öt db zenekazettát (fődíj) vagy vásárlási utalványt nyerhetsz. Címünk: Népszabadság, Budapest Pf. 1960. A levlapra írd rá: Gubanc, Rejtvénycsemege! Feladat: Oszd három egyenes vonallal hat részre a belső táblát úgy, hogy minden részben három különböző személy legyen. Milyen számok között kell vonalat húznod, hogy a feladatot megold? A november 11 -ei rejtvénycsemege helyes megfejtése: labdarúgás, gyeplabda (golfot is elfogadtuk), diszkoszvetés, kalapácsvetés. Zenekazettákat nyert: Morvai Dóri, Rózsaszentmárton. Egy-egy vásárlási utalványt nyertek: Abadi Attila, Budapest; Balázs Patrik, Mindszent; ifj. Császi László, Budapest; Pálfi Ágnes, Szeged; Teket Judit, Komárom. A nyereményeket postán elküldjük. A hét kérdése - Nem kéne megtudnia a tanár úrnak, mi van a fejemben, mielőtt bármit be akarna tömni oda? ír, II . . . . . ;s meg az önzetlen szerelem Bepe-Cakó NÉPSZABADSÁG 27 „Fati, már megint horrort nézel?!” Nagy Péternek a tévénézők elevenjébe vágó kérdése - „Apukád éktelen bömbölésbe kezd, mert egy vombat lelegelte a tomacs fejét. Mit tennél, gondolnál a kialakult szituációban? ” - a lükőket is érzékenyen érintette. íme: Török Mónika, Budapest: „Nem ártana tisztázni, hogy a vombat egy ősi virágevő tarajostappancsú zizzantó, amely a tv-maci fejét csakis tévedésből legelte le. Mivel nagyon magas állat, a macifejet pöttyös supsupkák gombának nézte. A lelegelést egyébként később nagyon megbánta, mert irtózatos gyomorrontást kapott. Szidta is a Magyar Televíziót, a maci feje ugyanis lejárt szavatosságú volt... Nekem persze a bömbölő faterommal kellett törődnöm. Megetettem különleges Oá nyista csíkos fityulával, az használt. Bár apám azóta is pösze, a vombat nevét szombatnak ejti.” Földesi Ildikó, Tóalmás. (A kipontozott részeken a tévé által agyonreklámozott termékek szerepelnek, de ez itt nálunk nem a reklám helye, amellett ismétlésük rontaná ázsiónkat - Guga szerk.) „1. Ha a maci fej nélküli, ne is törődj vele, papi! Megmarad így is a posztja, mármint hogy a fogát mossa. Hogy fog nélkül hiteltelen? ...-el nincs lehetetlen! 2. Figyelmeztetném továbbá tudományokban elmélyült apámat, hogy máskor ne táperőnövelő ......-t, hanem ..........-t adjon drága vombatja kiválasztottjának »szexuális csábereje« növelésére, s akkor tán nem a maci fogja elveszteni a fejét.” Lengyel Zsuzsa, Budapest: „A körülmények ismeretének hiányában az üvöltést szokásos napi rohamjának tudnám be. Meglátva a csámcsogó vombatot, kérdőre vonnám: - Fati, már megint horrort nézel?! - Amire ő természetesen a sokkhatás miatt nem tudna válaszolni. Végül is nem meglepő, a tv-maci is visítozna, ha egy vombat az apám fejét legelné le. Hiába, a tévé nem tesz jót a fati idegeinek. A múltkor a Dallast néztük. A Dzsoki (ejtsd: Jockey) bácsi éppen vigyorosat akart mondani, amikor jóapám idegei megmakkantak. Szőrzete borzolódása kíséretében könnyezni kezdett. Úgy nézett ki, mint a szobámban a sírópálma. Sorozatos bömbölései rávezettek a tényre: az apám kikészült a mai szuper-hiper, (ál)hírmentes utódiagnosztizáló habrakrizsától, úgyhogy egészsége érdekében eltiltottam a Híradótól is. Ezek után már csak az esti mesét nézte. Ez ideig jól elvoltunk. Hogy napközben se unatkozzon, felvettem neki videóra az esti meséket. Ámde úgy látszik, ide is betört a brutációs rombatizáció. Már az esti mese sem fenékig tejfel...!” Csillag Zoltán, Diósd: „Ha bíróság elé vinnék az ügyet, a tv-macinak semmi esélye sem lenne a tárgyaláson a vombat nevű nagykutya ellen. Több okból sem. 1. A vombat kihalófélben lévő, szigorú védelem alatt álló faj, míg a tv-maciból minden estére jut egy. 2. A tv-macin semmilyen tábla, okirat stb. nem jelezte, hogy fejének lelegelése tilos. 3. Mivel a vohibat tettét békeidőben követte el, háborús bűnről sem beszélhetünk. Végső soron a bíróság a következőkre jutna: a szegény, öreg, félvak vombat fatális tévedés áldozata lett (kaját tévesztett), és így egészséges vegetáriánus életmódja átmenetileg zsákutcába tévedt. Ezért a vombatot semmilyen felelősség nem terheli. A tv-macit pedig legfeljebb az vigasztalhatja, hogy a vombatot az emberiség bizonytalan időre felfüggesztett kihalásra ítélte.” Morvai Dávid, Gyöngyös: „Mély fájdalmamban nem igazán tudok túl sokat írni, hát még hogy e papírlapot is sűrű könnyeim áztatják. Hiszen (és hiszem!) már csak egy, azaz egy szerencsétlen tv-maci volt a Nagy Tőzsdepalotában, aki tiszta lappal élhette meg a rendszernek változását. És nem értem, hogy jön egy burgugy vagy vombat, és egyszerűen fitty, kész, leharapja a fejét. Mi lesz ezután a kishúgommal? Naponta jajveszékel majd nekem: - Dávidka, nincs feje a macinak! Dávidka, miért nincs feje a macinak? - És akkor vajon az anyu az apu meg én mit mondunk neki? Nem is tudom. Talán, hogy a vombatokat azonnal le kéne váltani. Törvényt (sz)ülni és bizottságokat alakítani az ilyen kártékony, veszedelmes vombatok ellen. De különben is: jivna surdin szodáll alványtak teledijen vombat! És kész!” Kóbor Levente, Budapest: „Én nem igazán értem a Nagypepe papát. Mármint hogy miért ordít. Az én apucim például azért ordított minden este, hogy mit keres még mindig a képernyőn ez a gyerekerkölcs-züllesztő szockó »képződmény«, amely már az ő gyerekkorát is végigkártékonykodta, élannyira megfertőzve és elhülyítve őt, hogy egy ízben, amikor valami műsorváltozás okán kimaradt a műsorból, addig rágta a papája (nagypapa) fülét, míg az betelefonált a tévébe, és tiltakozott »az egész magyar gyerektársadalmat sújtó merény« ellen. Bizony! Az eset sötét foltként terheli apucim múltját. Emiatt nem vállalt tisztséget a városházán, mondván, hogy neki azért van bőr a képén, ilyen flepnivel nem áll oda embereket önkormányozni. Számára a vombat harapása megváltást hozott, mivel így legalább a maci nem emlékezteti naponta tegnap volt önmagára.” Nos, kérem! A heti lakődíjat többeknek is odaítélhetnénk. Ezért a zsűri úgy döntött, valamennyi kiadható díjat felajánl az elárvult tv-macimanócska szociális ellátására. A változatosság kedvéért - és abszolút politikamentessége okán - e heti lököttünket ismét a sziráki Szlobodnyik Krisztina iszákjából merítjük: „Kapsz egy gyönyörű csokrot. Mellé az üzenet: »Ludmilla! A babához gratulálok! Holnap érkezem az egész családdal! Üdvözlet - MZ/X« - Mihez kezdesz, mondd!” Jövő keddig várjuk tüke (frappáns, szellemes, vad, merész, abszurd, rövid, de azért találó), válaszod, esetleg hasonló szellemű kérdésed. A nyerők tiszteletdíja vásárlási utalvány (400 forint). Címünk: Népszabadság, Budapest, Pf. 1960. A borítékra írd rá: Gubanc, Lökött kérdés! itthon KAMASZVILÁG