Népszabadság, 1993. december (51. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-02 / 281. szám

1993. december 2., csütörtök: ITTHON. TIZENÖVEZET, FELNŐTTEKNEK BELEOLVASNI VESZÉLYES, DE NEM TILOS! Valami nem stimmel... Egy edződő tanerő kalandjai Tavaly a Mikulás-napi (karácsonyi) ajándékozások kudarcba, sértődésbe, vitába fulladtak. A gyerekek a szigorúan saját maguk által készített holmik helyett a szüleik pénzén vett drága ajándé­kokat ajándékoztak egymásnak, és volt nagy orrfintorgatás, ha valakinek kevesebbre futotta. Idén - mindezt megelőzendő - azt javasoltam az osztálynak, hogy ajándékozás helyett adjunk ünnepi műsort a szülőknek. Az ötletet óriási lelkesedéssel fogadták, és azonnal megszavaztak maguknak egy hetet, mely idő - szerintük - elégséges ahhoz, hogy otthon és a könyvtárban felkutassanak annyi téli, Mikulás-napi, karácsonyi és új évet köszöntő verset, dalt, mesét, amennyi csak létezik a Földön. Igen, a Földön, mert az angolosok mindjárt mondták, hogy énekelnek angolul, a németesek meg verset mon­danak németül. A hét elteltével kíváncsian vártam a jobbnál jobb javaslatokat, és el is hangzott néhány dal: Hull a pelyhes, fehér hó, Télapó itt van, meg versek, Weöres Sándor Száncsengője és az Esik a hó Szabó Lőrinctől. Az angolosok elsuttogták a Jingle bells refrén­jét, a németesek már egy szót sem szóltak. Még szerencse, hogy néhány dolognak én is utánanéztem, és meggyőztem a gyerekeket, hogy a sok óvodás versike után itt az ideje valami igazán szép, komoly dologba kezdenünk, így azután gyorsan összeállt a műsor terve, benne egy betlehemes játék, né­hány kánon, vers Heinétől és mese Andersentől, befejezésnek pedig beléjük sulykoltam a We wish you a merry Christmas igen nehéz dallamát három szólamban, angol szöveggel. Nem volt könnyű, rengeteget kellett gyakorolnunk, ráadásul a betlehemes játék ré­gies szavai is nehezen mentek a gyerekek fejébe, de megérte a fá­radságot. Végül is olyan gyönyörű, komoly, hangulatos műsor sike­redett, hogy az előadás napján még az igazgató úr is bepréselte ma­gát a padba a szülők mögé, hogy megnézze. A utolsó dalnál töb­büknek könnybe lábadt a szeme a csodálattól, bár az egyik szólam kissé hamis volt, de ennek ellenére is. (Vagy talán épp ezért?) A szülők szemüket törölgetve jöttek oda hozzám gratulálni, de a lelkendezésükön is átsütött, hogy valami nem stimmel. Végül az igazgató úr - a többiek helyeslése közepette - azt mondta: - Csodálatos volt ez a műsor, Hajnalkám, csak valahogy hiá­nyoztak belőle a klasszikusok. - De hiszen Bach Pastorale-részletével kezdtük, és a Mennyből az angyal is szólt lemezről, meg a bölcsődal... • - Jajaj, nem, félreértett! - nevetett az igazgató úr. - Én a klasszikus gyerekdalokra gondoltam, mint például a Hull a pely­hes, fehér hó, vagy a Télapó itt van... Hajnalka (néni) ­ A levéltitok „fiókja” Nem kell félni! „Lehet, hogy be­képzeltségnek hangzik, de én szeretem magamat, és tényleg igazatok van, mert ez az, ami mindig segít. Mondjak egy pél­dát? Az egyik tanártól nálunk mindenki fél. Tudjátok mit gon­doltam? Hogy ő is csak egy ta­nár. Én talán sokkal többre fo­gom vinni, ehhez képest mit pattog itt nekem. Csak moso­lyogva nézek rá. Végül is mi az, amitől félnék? Egyest ad? Ugyan már! És akkor mi van? Számíta­ni fog a sikeres életemben vala­hol is ez az egyes? És mióta nem félek tőle, sokkal jobban megy minden, nem félek szólni, szóval ezzel a felfogással már attól tar­tok, hogy a végén megszere­tem! ... Más téma: nem tudok vá­lasztani az irodalom és a matek­fizika között a pályaválasztás­ban. Mind a kettőt élvezem! Nem azt kérem, hogy helyettem döntsetek, csak azt mondjátok meg, mi alapján kell vagy lehet ebben dönteni?” (Válaszunk: a döntéstől sem kell félni, ha vég­re elhatározod magadat, más re­cept nincs erre!) Csak ő ne tudja meg. „Majd­nem két éve tetszik egy fiú, abba a suliba jár, ahová én. Még soha nem is beszéltem vele, de ő néha rám néz, és ez az én vesztem. Sajnos erről nem beszélhetek senkinek, mert a szüleim úgy­sem vennék komolyan, az eddigi legjobb barátnőm meg teljesen más, mint én. És legfőképpen ő nem tudhatja meg, mert az az egészet elrontaná. Sokszor ál­modom vele, néha sírok miatta, és nem tudom, hogy mit te­gyek... Én valahogy nem illek bele a mai fiatalok világába, nem rajongok semmilyen együt­tesért, nem járok diszkóba, nem hülyéskedett velük. Valószínű­leg tipikus anyatípus vagyok, mert számomra a világon a leg­fontosabb a család, szeretnék majd férjhez menni és gyereke­ket nevelni. Kérésem, hogy ajánljatok nekem pszichológiá­val foglalkozó könyveket, mert ha felnövök, szeretnék ezzel foglalkozni.” (Válaszunk: ha éppen ő nem tudhatja meg, ak­kor hogyan lesz ebből kibonta­kozás? Pszichológiával foglal­kozó könyvekkel tele vannak a szakboltok, ezekből válogass, a saját ízlésed és érdeklődésed szerint.) Virág, a Bölcs. „A barátnőügy csak annak probléma, aki prob­lémát csinál belőle. Ha két lány igazi barátnő, és az egyik meg­találja - ha nem is az igazi, de - a hozzáillő srácot, akkor tör­vényszerű, hogy e pillanatban a jó barátnő átadja eddig elfoglalt helyének egy részét a barátnője szívében. Ebbe vagy belenyug­szik valaki, vagy nem. De ha azt akarja, hogy a barátságuk túlél­je a változásokat, akkor így kell tennie. Arról nem is beszélve, hogy fordított esetre is bebizto­sítja saját magát. Aki nem így tesz, az nem is volt igazi barát­nő, tehát nem nagy veszteség egyik fél számára sem. Punk­tum!” (Válaszunk: igazad van... Punktum!) Gondolatok a csomagolásról. „Csomagolás, vállald magad, szépség... Csupa nagyszerű cikk, olyan témáról, ami biztosan nemcsak engem érdekel, de mindegyiket a magaménak ér­zem egy kicsit... Amióta elkezd­ték mondogatni, hogy egyre he­lyesebb leszek, azt hiszem, bol­dogabb, nyugodtabb, nyitot­tabb és vidámabb lettem. Úgy érzem, hogy az élet egyetlen te­rületén sem lehet veszteniva­lóm, és a velem egykorúakkal egyenlő eséllyel indulhatok... A csomagolás kapcsán elmondok egy történetet, amit egy fiútól hallottam. Az illető őrülten tet­szett egy lánynak, de nem tudott róla. Sőt éppen ezt a lányt ki nem állhatta, s ezt a megjegy­zést tette a lányról: a jelenlété­ben mesterkélten viselkedik. Gondoljatok, amit akartok: smink, frizura, átható parfüm, kényszeredett nevetgélés... Én ebből több tanulságot is levon­tam a magam részére. Az egyik: ha éppen nekem mondta el ezt, akkor velem nincs ilyen baja, te­hát hurrá! A másik: ha azt aka­rod, hogy téged szeressenek, add magad! (Ti is ezt írtátok!) Az álarc úgysem tökéletes, minősé­gi hibái vannak: nagy rád, ál­landóan félrecsúszik, kilátszik mögüle a takargatott igazi éned, s egy álarcos emberrel amúgy sem szívesen barátkozik sen­ki...” (Válaszunk: köszönjük, hogy témaválasztásunkkal annyira meg vagy elégedve, s örülnénk, ha máskor is jelent­keznél!) Egy tisztes, őszes halánték. „Nem írom le az adataimat, de ezt biztosan megértitek. Nagyon különös helyzetbe kerültem, mert észrevettem, hogy apám barátja szeretett volna nekem udvarolni, holott én mindig úgy néztem rá, mint egy idősebb fel­nőttre, a család barátjára. Nem csinál semmi rosszat, nem kez­deményez, nem olyan, mint egy »cukros bácsi«, csak néz, és eb­ben a nézésben annyi furcsaság van! Zavarba jövök tőle, és in­kább elfutok előle. Lehet, hogy csak én képzelődök?” (Vála­szunk: lehet, hiszen csak feltéte­lezed ezt a közeledési szándékot. De ha mégis igazad lenne, a fu­tás helyett inkább beszélj erről a szüleiddel.) Logikácska Magányos tekergő Gézuka a kertben kiskapával szétvágja a gilisztát. - Miért csi­náltad ezt? - kérdi az apja. - Ez a giliszta unatkozott egyedül. Most ketten vannak. Dumálhat­nak. Szőrös ősök Bioszóra után Palkó társalog nagyapjával. - Nagypapa! Te ugye azelőtt majom voltál? - Én ugyan nem! - És a te anyád majom volt? - Dehogy volt, mit képzelsz? - Hát akkor ki volt a majom? A nagymami? Nem látszik rajta. - Az Isten áldjon meg, ő sem az! - Hát akkor mégiscsak a miskolci nagypapa volt a majom a csa­ládban! Villanás Ildi az asztalnál: - Ki ez a kés? A villa férje? (iszlai) itthon GUBANC A hét vicce - Tanár úr, én készültem! - Annál rosszabb, gyer­mekem! Ha nem készültél volna, még akár lángész is lehetnél. E heti rejtvényünk Kun Erzsé­bet rejtvénycsemegéi közül va­ló. Ha megfejtését jövő keddig beküldöd, öt db zenekazettát (fődíj) vagy vásárlási utalványt nyerhetsz. Címünk: Népszabadság, Bu­dapest Pf. 1960. A levlapra írd rá: Gubanc, Rejtvénycsemege! Feladat: Oszd három egyenes vonallal hat részre a belső táb­lát úgy, hogy minden részben három különböző személy le­gyen. Milyen számok között kell vonalat húznod, hogy a fel­adatot megold? A november 11 -ei rejtvény­csemege helyes megfejtése: lab­darúgás, gyeplabda (golfot is el­fogadtuk), diszkoszvetés, kala­pácsvetés. Zenekazettákat nyert: Morvai Dóri, Rózsaszent­­márton. Egy-egy vásárlási utal­ványt nyertek: Abadi Attila, Budapest; Balázs Patrik, Mind­szent; ifj. Császi László, Buda­pest; Pálfi Ágnes, Szeged; Teket Judit, Komárom. A nyeremé­nyeket postán elküldjük. A hét kérdése - Nem kéne megtudnia a tanár úrnak, mi van a fejemben, mielőtt bármit be akarna tömni oda? ­ír, I­I­­ . . . . . ;s meg az önzetlen szerelem Bepe-Cakó NÉPSZABADSÁG 27 „Fati, már megint horrort nézel?!” Nagy Péternek a tévénézők ele­venjébe vágó kérdése - „Apu­kád éktelen bömbölésbe kezd, mert egy vombat lelegelte a to­­macs fejét. Mit tennél, gondol­nál a kialakult szituációban? ” - a lükőket is érzékenyen érin­tette. íme: Török Mónika, Budapest: „Nem ártana tisztázni, hogy a vombat egy ősi virágevő tara­­jostappancsú zizzantó, amely a tv-maci fejét csakis tévedésből legelte le. Mivel nagyon magas állat, a macifejet pöttyös sup­­supkák gombának nézte. A le­­legelést egyébként később na­gyon megbánta, mert irtózatos gyomorrontást kapott. Szidta is a Magyar Televíziót, a maci feje ugyanis lejárt szavatossá­gú volt... Nekem persze a böm­bölő faterommal kellett törőd­nöm. Megetettem különleges Oá­ nyista csíkos fityulával, az használt. Bár apám azóta is pö­­sze, a vombat nevét szombat­nak ejti.” Földesi Ildikó, Tóalmás. (A kipontozott részeken a té­vé által agyonreklámozott ter­mékek szerepelnek, de ez itt nálunk nem a reklám helye, amellett ismétlésük rontaná ázsiónkat - Guga szerk.) „1. Ha a maci fej nélküli, ne is törődj vele, papi! Megmarad így is a posztja,­­ mármint hogy a fogát mossa. Hogy fog nélkül hiteltelen? ...-el nincs lehetetlen! 2. Figyelmeztetném továbbá tudományokban elmélyült apámat, hogy máskor ne táp­erőnövelő ......-t, hanem ..........-t adjon drága vombatja kiválasztottjának »szexuális csábereje« növelésére, s akkor tán nem a maci fogja elveszteni a fejét.” Lengyel Zsuzsa, Budapest: „A körülmények ismeretének hiányában az üvöltést szokásos napi rohamjának tudnám be. Meglátva a csámcsogó vomba­­tot, kérdőre vonnám: - Fati, már megint horrort nézel?! - Amire ő természetesen a sokk­hatás miatt nem tudna vála­szolni. Végül is nem meglepő, a tv-maci is visítozna, ha egy vombat az apám fejét legel­né le. Hiába, a tévé nem tesz jót a fati idegeinek. A múltkor a Dallast néztük. A Dzsoki (ejtsd: Jockey) bácsi éppen vi­­gyorosat akart mondani, ami­kor jóapám idegei megmak­­kantak. Szőrzete borzolódása kíséretében könnyezni kezdett. Úgy nézett ki, mint a szobám­ban a sírópálma. Sorozatos bömbölései rávezettek a tény­re: az apám kikészült a mai szuper-hiper, (ál)hírmentes utódiagnosztizáló habrakri­­zsától, úgyhogy egészsége ér­dekében eltiltottam a Híradó­tól is. Ezek után már csak az esti mesét nézte. Ez ideig jól el­voltunk. Hogy napközben se unatkozzon, felvettem neki vi­deóra az esti meséket. Ámde úgy látszik, ide is betört a bru­­tációs rombatizáció. Már az es­ti mese sem fenékig tejfel...!” Csillag Zoltán, Diósd: „Ha bíróság elé vinnék az ügyet, a tv-macinak semmi esélye sem lenne a tárgyaláson a vombat nevű nagykutya ellen. Több okból sem. 1. A vombat kihalófélben lé­vő, szigorú védelem alatt álló faj, míg a tv-maciból minden estére jut egy. 2. A tv-macin semmilyen tábla, okirat stb. nem jelezte, hogy fejének lelegelése tilos. 3. Mivel a vohibat tettét bé­keidőben követte el, háborús bűnről sem beszélhetünk. Végső soron a bíróság a kö­vetkezőkre jutna: a szegény, öreg, félvak vombat fatális té­vedés áldozata lett (kaját té­vesztett), és így egészséges ve­getáriánus életmódja átmene­tileg zsákutcába tévedt. Ezért a vombatot semmilyen felelősség nem terheli. A tv-macit pedig legfel­jebb az vigasztalhatja, hogy a vombatot az emberiség bizony­talan időre felfüggesztett kiha­lásra ítélte.” Morvai Dávid, Gyöngyös: „Mély fájdalmamban nem iga­zán tudok túl sokat írni, hát még hogy e papírlapot is sűrű könnyeim áztatják. Hiszen (és hiszem!) már csak egy, azaz egy szerencsétlen tv-maci volt a Nagy Tőzsdepalotában, aki tiszta lappal élhette meg a rendszernek változását. És nem értem, hogy jön egy bur­­gugy vagy vombat, és egysze­rűen fitty, kész, leharapja a fe­jét. Mi lesz ezután a kishúgom­­mal? Naponta jajveszékel majd nekem: - Dávidka, nincs feje a macinak! Dávidka, miért nincs feje a macinak? - És akkor va­jon az anyu az apu meg én mit mondunk neki? Nem is tudom. Talán, hogy a vombatokat azonnal le kéne váltani. Törvényt (sz)ülni és bi­zottságokat alakítani az ilyen kártékony, veszedelmes vom­­batok ellen. De különben is: jivna surdin szodáll alványtak teledijen vombat! És kész!” Kóbor Levente, Budapest: „Én nem igazán értem a Nagy­­pepe papát. Mármint hogy miért ordít. Az én apucim pél­dául azért ordított minden es­te, hogy mit keres még mindig a képernyőn ez a gyereker­­kölcs-züllesztő szockó »kép­­ződmény«, amely már az ő gye­rekkorát is végigkártékony­­kodta, élannyira megfertőzve és elhülyítve őt, hogy egy íz­ben, amikor valami műsorvál­tozás okán kimaradt a műsor­ból, addig rágta a papája (nagypapa) fülét, míg az bete­lefonált a tévébe, és tiltakozott »az egész magyar gyerektársa­dalmat sújtó merény« ellen. Bi­zony! Az eset sötét foltként ter­heli apucim múltját. Emiatt nem vállalt tisztséget a város­házán, mondván, hogy neki azért van bőr a képén, ilyen flepnivel nem áll oda embere­ket önkormányozni. Számára a vombat harapása megváltást hozott, mivel így legalább a maci nem emlékezteti naponta tegnap volt önmagára.” Nos, kérem! A heti lakődíjat többeknek is odaítélhetnénk. Ezért a zsűri úgy döntött, vala­mennyi kiadható díjat felajánl az elárvult tv-macimanócska szociális ellátására. A változatosság kedvéért - és abszolút politikamentessége okán - e heti lököttünket ismét a sziráki Szlobodnyik Kriszti­na iszákjából merítjük: „Kapsz egy gyönyörű csok­rot. Mellé az üzenet: »Ludmil­­la! A babához gratulálok! Hol­nap érkezem az egész család­dal! Üdvözlet - MZ/X« - Mihez kezdesz, mondd!” Jövő keddig várjuk tüke (frappáns, szellemes, vad, me­rész, abszurd, rövid, de azért találó), válaszod, esetleg ha­sonló szellemű kérdésed. A nyerők tiszteletdíja vásárlási utalvány (400 forint). Címünk: Népszabadság, Bu­dapest, Pf. 1960. A borítékra írd rá: Gubanc, Lökött kérdés! itthon KAMASZVILÁG

Next