Népszabadság, 1993. december (51. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-30 / 304. szám

1993. december 30., csütörtök MAGYAR TÜKÖR Az idő Antall Józsefet igazolta Beszélgetés az MDF Békés megyei szervezetének elnökével Az MDF Békés megyei választá­si listáját dr. Varga István oros­házi ügyvéd, a Magyar Demok­rata Fórum országos választmá­nyának tagja, a párt megyei el­nöke vezeti. A listavezető a me­gye orosházi, 6. számú választá­si körzetében egyénileg is meg­méretteti magát, többek között a volt MDF-es képviselővel, Varga Zoltánnal és a szocialista Vas­­tagh Pállal szemben. Kiszivár­gott hírek szerint a megyei lista első helyéért az MDF-en belül külön harc is folyt az esélyesek között.­­ Fogalmam nincs, hogy a belső harcról szóló hírek hogyan keletkezhettek, miután az MDF Békés megyei listája a lehető legdemokratikusabban állt össze. Két hónappal ezelőtt dön­töttünk arról, hogy az első hét hely azoké, akik az egyéni meg­mérettetést is vállalják. Ezt kö­vetően a megyei választmány határozott arról, hogy én vezes­sem a listát. Ám akkor még nem volt meg minden körzetben a je­löltünk, ezért kértem december 17-én a megyei választmánytól titkos szavazást a lista összeállí­tására. A túlnyomó többség en­gem tett az első helyre.­­ Ennek ellenére azt is beszélik, hogy már az egyéni körzetben is he­lyet kellett „csinálni” önnek. Vágyás Varga Zoltán itteni MDF-es képvise­lőt is szinte azért kényszerítették át a Nemzeti Demokrata Szövetségbe, hogy helyette ön indulhasson a De­mokrata Fórum színeiben.­­ Aki ismer, tudja, hogy jól menő ügyvédi praxisom mellett egyéni politikai ambíciók nem is fűtöttek. Megyei elnökké is úgy és akkor választottak meg, ami­kor külföldön tartózkodtam. A másik: Varga Zoltán maga iga­zolt át előbb a nagyszénási MDF-alapszervezethez az oros­házitól, utóbb pedig - még mi­előtt a választókerületi egyez­tető fórumunk meghozta volna a végső döntést a párt jelöltjéről - átült Pozsgayékhoz, s így most az ő színeikben indul.­­ Azóta a sajtó kedvenc szófordu­latává vált az orosházi választókerü­­let történéseiről tudósítva „a két Var­ga”, ami önt meglehetősen irritálja.­­ Varga Zoltán érdemei az orosházi MDF-szervezet életre hívásában elvitathatatlanok. Ő azonban az új választásokon már az NDSZ színeiben indul. Miért vegyem jó néven a sajtótól, hogy a névazonosságot kihasz­nálva ilyenformán „összemos” bennünket, voltaképp a válasz­tókat is megzavarva ezzel? - Nem hiszem, hogy túl sok em­bert lehetne így megtéveszteni, hi­szen ön igazán markáns politikusa az MDF-nek. Megyei elnökké választá­sakor el is hangzott, hogy Békésben a Demokrata Fórum vezetése Csurka barátainak a kezébe került.­­ Én soha nem „csurkista” voltam, hanem az MDF egyik tagja. Azt már elmondtam, ho­gyan lettem elnök. Ezt a félre­érthető kijelentést pedig nem én tettem. Egyébként is más a ba­rátság, és más a politika. Nem tagadom, hogy amikor Csurka elhagyta a Fórumot, bennem is megfogalmazódott a kérdés: he­lyes volt-e ez a lépés? Az idő An­tall Józsefet igazolta. Békés me­gyében is csak alig néhányan váltak ki tőlünk. - Nem egészen jóhiszemű vélemé­nyek szerint ön ekkor a biztosabbat választotta, ám közismert jobboldali konzervativizmusa következtében a lelke mélyén továbbra is csurkista maradt, s majd vált, ha a MIÉP befut. - Emberként és politikusként is jellemtelennek kellene lennem ahhoz, hogy így tegyek. Ami pe­dig a kérdés másik felét illeti, én egy konzervatív pártba léptem be, ahol néhány kérdésben a többieknél keményebben fogal­maztam, híven politikai esz­ményképeimhez, gróf Bethlen Istvánhoz, Teleki Pálhoz vagy Széchenyi Istvánhoz, akik min­dig is közelebb álltak a szívem­hez, mint Kossuth. Nem hiszem, hogy ők vállalták volna a jobboldali jelzőt. - Egy korábbi nyilatkozata sze­rint ön csak kormánypárti képviselő­ként tudna eleget tenni szavazói bi­zalmának. Értsük úgy, hogy az eset­leges ellenzéki szerep helyett marad­na a jobban fizető ügyvédi gyakorlat mellett? - Én ilyen buta nyilatkozatot nem tettem. Az egyéniségemhez az ellenzéki szerep még közelebb is áll, mert a kormánypárti kép­viselőség jóval nagyobb fegyel­met követel. Én tényleg jól meg­élhetnék ügyvédi praxisomból, de Bod Péter XVIII. századi írónk nagyon szépen megfogal­mazta: „Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképp annak nem használni, mikor lehetséges, nagy vétek.” Engem is ez vezérel. Ezért is mondtam azt - szemben azzal, amit nem mondtam -, hogy meg­választásom esetén elősorban a körzetem gondjaival foglalkoz­nék. - Azt is mondta már, hogy az MDF igazi választási ellenfele 1994- ben az MSZP lesz. - Ezt tartom is, és anélkül, hogy az MSZP-s jelöltről bármit is mondanék, megerősítem, hogy itt is kettőnk közt dől el majd a verseny, ugyanúgy, mint orszá­gosan. És nagyon remélem, hogy a magyar nép a három és fél év­vel ezelőtt választott út mellett dönt, mert az ellenkező eset, tör­ténetesen egy szociálliberális fordulat, külső hatásában is kedvezőtlen lenne az országra nézve. - Ehhez a győzelemhez maradt-e elegendő ereje Antall József halála után annak az MDF-nek, amelyben mostanában mintha önt is kevesebb szerephez engednék, mint korábban, az igazságtétel túlhangsúlyozásának idején? - Akkor haladjunk visszafelé. Én kezdettől azt hangsúlyoztam, hogy az igazságtétel szakmai kérdéseit megfelelő törvény alapján avatott emberekre kell bízni, mint ahogy ez meg is tör­tént. Sohasem akartam én ma­gam fehér könyveket összeállí­tani. Hogy is nézett volna ez ki? Amikor e kérdésekről többet nyilatkoztam, mint az országos választmány egyik ügyvivője, még nem alakult ki az a gyakor­lat, hogy az elnökség tagjaié, il­letve az országos szóvivőnké ez a feladat. Az Antall József utáni MDF-ről pedig annyit mondha­tok, hogy bár az ő személye, mint a XX. század egyik legna­gyobb politikusáé, pótolhatat­lan, Boross Péter az ő szellemé­ben el fogja tudni vezetni az or­szágot a következő szabad vá­lasztásokig, az MDF pedig Für Lajosban mindenkinél megfele­lőbb elnököt találhat magának. Azt, hogy kettőjük közül ki lesz a párt miniszterelnök-jelöltje, majd a februári országos gyűlé­sünk dönti el. Kőváry E. Péter Élni tudni kell Hogy miket össze nem tetszet­tek írni tizenöt évvel ezelőtt?! Még hogy a családalapító pá­lyakezdőket nehéz helyzetbe hozza, hogy megszűnik a ta­nácsi lakás kategóriája és csak szövetkezetit lehet majd kapni... Próbáljon meg lakás­hoz jutni az én mostani pálya­kezdő értelmiségi nemzedé­kem - jó esetben - havi bruttó 15 ezréből! Persze más a helyzet, ha az ember tud élni. Van nekünk egy szomszé­dunk, egy lezüllött bölcsész, aki körülbelül anyámékkal egy időben vette-kapta meg a szövetkezeti lakását. Amikor ivásra adta a fejét, a feleségé­nek döntenie kellett, hogy el­­válik-e vagy elkíséri a férjét a semmibe. A szerelem diadala lehetett a józan ész felett, hogy az asszony az utóbbit választotta. Hamarosan rá­döbbentek, hogy hiába visz­nek vissza havonta több ezer forint ára üres pálinkás- és sörösüveget a boltba, mégsem tudnak kijönni a fizetésükből. Ekkor a 18 személyes étkész­letüket - ami megért vagy 60 ezer forintot - simán megvet­ték tőlük 16 ezerért. Még ők voltak hálásak, hogy kijött belőle az egyhavi lakás- és italrezsijük. Volt ennek az embernek egy régi, ám nagyon jó karban lé­vő Mercedese, amit már négy esztendeje kinéztem magam­nak, hiszen a pia miatt úgyis egyre kevesebbet járt vele. Hiába próbáltam azonban megkörnyékezni, hogy adja el nekem 200 ezer forintért - ad­digra ennyit gyűjtött össze nekem az anyám, hogy egy­szer majd lakásom lehessen kapásból közölte, hogy a ko­csit 340 ezer alatt nem adja. Aztán tavalyelőtt bevonul­tam és a szomszéd nemsokára üzent a laktanyába, hogy ha az első eltávkor kiengednek, tárgyalhatunk a kocsiról. Amikor hazamentem, azt mondta, oké, fiú, ide a kétszáz­ezret és a tiéd a Merci. Én azonban azt feleltem, ez az ajánlat akkor volt érvényes, azóta az én gondolkodásom és a kocsi is érettebb lett. Száz­­húszezer kápéban, és ez az utolsó ár. A jámbor szomszéd még folytatott némi utóvéd­harcot, hogy százharmincezer és a kezemben a slusszkulcs, de akkor már tudtam, hogy százhúszezerért is az enyém az autó, így is le­tt. A seregben - nem sokkal később - egy balhé miatt olyan fenyítést kaptam, hogy tudhattam, minimum négy hónapig nem engednek majd haza. Gondoltam, ne porosod­jék ennyi ideig az autó, in­kább szabaduljunk tőle, ír­tam anyámnak, hogy próbálja meg eladni a kocsit. Postafor­dultával visszaírt, hogy a Mercit ki sem kellett vinnie a piacra, mert a családban, te­hát szolid rokoni áron azon­nal elkelt 240 ezerért. Lehet azonban, hogy a pénzből mégsem autót veszek. Ha valamennyivel még kipó­tolja a család, hátha sikerrel tudok alkudni az időközben alaposan leépült bölcsész la­kására. Mostanában úgyis egyre gyakrabban mondogat­ják, hogy, kisebb lakásba kéne költözniük, mert a szociális segélyből nem futja a rezsire. Én meg úgy vagyok vele, hogy lakni mégis csak fonto­sabb, m­int Mercedessel furi­kázni. Arról nem is beszélve, hogy ha kocsival lennék, ak­kor nem tudtunk volna ebben a panelba zárt presszóban ilyen kellemesen elbeszél­getni. Rác T. János Olvastam és lőttem Egy kis hazai „A baloldal természetesen nem jelent világfölforgató kom­munista eszméket..., mint ahogy a jobboldal sem azonos a sovi­nizmussal, a rasszizmussal. Legfeljebb nálunk.” (Népszava - 1993. XII. 8.) Suszterápia­ „A magyar kulturális élet föl­­virágoztatása - s ez az értelmi­ség igazi hivatása - biztos nem elégíti ki a váteszeket, de talán feladatnak nem utolsó.” (Ahogy tetszik - 1993. XII. 18.) Ki merre lát „... ha egy moralistát hatal­mába kerít az elemzés fékevesz­tett szenvedélye, jobb, ha mene­külőre fogjuk a dolgot.” (ÉS - 1993. X. 1.) Tanár úr, kérem! „Legfeljebb annyi hallatszik, hogy a nemzeti tantervből ki akarják (akarták?) hagyni a ma­gyar próza egyik gyöngyszemét, a Légy jó mindhalálig-ot, mert tanárellenes.” (Hajdú-Bihari Napló - 1993. XII. 8.) Jó esetben kiderül „Az ember soha nem lesz elis­mert kovács, ha nem tud szín­vonalasan lovat patkolni.” (He­ti Magyarország - 1993. XII. 10.) Rezegni csak pontosan... „A szakértők szerint Viki le­meze is jobbnak bizonyult a ha­zaiaknál. A kész hanghordozók rezgésszámra pontosan vissza­adták az eredeti felvétel para­métereit.” (Esti Hírlap - 1993. XI. 11.) Képzelt fejek „...ezek a maiak nem tudnak hajat vágni. Nem a fejet nézik, hanem azt a modellt, amit vala­ki kitalált és szinte biztos, hogy az nem jó más fejére.” (Népsza­badság-1993. XI. 27.) Dermatológia „És tetszett a braziloknak az áldást osztó Krisztus magyar bőrön? - Igen, eléggé valláso­sak.” (Reform - 1993. XII. 8.) I. Z. NÉPSZABADSÁG 7 Mádai Péter újra vetélkedik Kétszer nyerte meg az Elme­bajnokságot, hétszer a Szó, Ze­ne, Kép című vetélkedőt. A töb­bit most hagyjuk, hosszú lenne a felsorolás. Igaz, az utóbbi években egészen másfajta szel­lemi párbajokban vesz részt. Mádai Péter ugyanis 1990 óta az SZDSZ parlamenti képvise­lője. A Parlamentben összefut­va vele találomra kérdeztem meg, indul-e a Mindent vagy semmit! vetélkedőn. - Indulok. Mindig szerettem játszani. A szakmám alapján műszaki vagyok, de a homo lu­­dens, vagyis a játékos ember majdhogynem fontosabb ne­kem, mint a homo technicus. Nagyra értékelem azt, aki elké­szítette az első gömböt, de az igazán zseni szerintem az volt, aki rájött, hogy a gömbbel ját­szani is lehet. Vágó István vetél­kedőjét elég későn sugározzák, így általában meg tudom nézni. A tévé előtt ülve természetesen más, mint „élesben”, de úgy ér­zem, hogy a parlamentben el­töltött, amúgy kegyetlenül kilú­gozó évek alatt nem rozsdáso­dott be a memóriám. - Nem riasztotta el, hogy az a Schlett István, aki hajdan az Elme­bajnokságban nagy ellenfele volt, már az első fordulóban kiesett? - Sajnos, éppen őt nem lát­tam, a barátaim mesélték el, mi történt. István kiváló felké­szültségű ember, de - remélem nem sértődik meg ezért - még mindig kamasz. Tele nyugta­lansággal, kapkodással. Én a parlamentben rengeteget nyo­mogatom a gombot, de felelős­séggel állíthatom, hogy eddig minden szavazást megfontol­tam. Szóval, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy túl­jutok az első fordulón, az vi­szont biztos, hogy nem a kap­kodásom miatt fogok kiesni. - Megcélozza a főnyereményt, a kilenc forduló után elnyerhető autót? - Nem akarok mellébeszél­ni, de azért én mégiscsak a par­lamentben dolgozom, tehát egy kicsit politikusként is vásárra viszem a bőrömet. Igazolni sze­retném, hogy a parlamentben jól felkészült, széles tudással rendelkező, játszani is tudó emberek ülnek. Ebből a szem­pontból se mindegy, hogy - mondjuk - három sikeres for­duló után­ befejezem a játékot, vagy a nyolcadikban elbukom. Máskülönben nincs kocsim. Jó lenne, ha lenne. - Az imént többes számban be­szélt, de hát itt elsősorban a szemé­lyes presztízséről van szó. A válasz­tások előtt komoly nyereséget, de veszteséget is hozhat önnek ez a szereplés. - Azt hiszem, hogy nyereség mindenképpen lesz. Az a vá­lasztó ugyanis, aki nézi a mű­sort, valószínűleg méltányolni fogja azt, hogy egy ilyen játék­ba szállok be, és nem a politi­kai sárdobálásba. - Akadt valaki, aki megpróbálta lebeszélni az indulásról? - Elsősorban a családban vetődött fel a kérdés, hisz a háttérben a korábbi vetélkedő­kön is a feleségem volt a támo­gatóm és a segítőm. Ő sem akart lebeszélni, de már most izgul. Képviselőtársaim, akik­nek megemlítettem a dolgot, tulajdonképpen kivétel nélkül biztattak. - Készül valamilyen módon? - Ha készülésnek lehet nevez­ni, hogy az ember olvas, és az ol­vasottakat megpróbálja elraktá­rozni az agyában, akkor igen. Januárban szünetel a parla­menti munka, s bár várhatóan már január első felében a képer­nyőre kerülök, addig igyekszem bepótolni a mulasztásaimat. Egyrészt kedves költőimet ve­szem elő újra, no és legalább hu­szonöt olyan történelmi munka van, amelyet még nem volt időm elolvasni. Nagyokat fogok sétál­ni, és végre lehetőség lesz arra is, hogy a feleségemmel egy-két baráti házaspárt felkeressünk. - Melyik terület az erőssége? - Nem tudom. Szeretem a zenét, a képzőművészetet, ér­dekel a technika, a földrajz, a csillagászat, a hajózás, a had­történet. Szeretem továbbá az irodalmat, a történelmet és ter­mészetesen a sportot - hisz én Puskás Öcsiéken és olimpiai aranyérmeken nőttem fel. Czene Gábor „Máskülönben nincs kocsim.” MTI-FOTÓ VÁSÁROLJON s­zinte INGYEN ! A minden hónapban egy teljes napon minden bútor árát ? 9­9%-ban visszafizetjük. Azt, hogy melyik volt ez a nap, a következő hónap első vasárnapján tudhatja meg. KÖSZÖNJÜK, HOGY INGYEN VÁSÁROL NÁLUNK! DOMUS A CSOPORT TAGJA

Next