Népszabadság, 1994. január (52. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
1994. január 3., hétfő KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Clinton elnök a visegrádiakat győzködi Kissingernek, Brzezinskinek és Bakernek nem tetszik a „ békepartnerség ” elképzelése ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Az ősszel még erre hajlott Lake nemzetbiztonság tanácsadó és Christopher külügyminiszter is. Aztán Jelcin nevezetes levele és más orosz fejlemények láttán felülkerekedett Strobe Talbott álláspontja. Az oosz kérdés vezető szakértőiből a külügyminisztérium második emberévé előléptt diplomata (Clinton régi baátja) hivatalos állásponttá tett azt az érvet, amely szerint Moszkvát nem szabad „elidegeíteni” az új világrendtől, a NATO bővítésével nem szabad sort adni az orosz konzervatívokra. A Talbottdoktrína szerinti NATO csakis Oroszország izegrációja irányában bővíthet és átalakítható, márpedig a srmák felvétele az ellen szól, más frontvonalat is nyitna Európáan. Az óvatosak táborába taoznak a Pentagon és a képviselőház vezetői is. Washington a jelek szerint most enged a brit, francia és olasz aggályoknak. Eszerint a NATO keleti bővítése aránytalanul nagy befolyáshoz juttatná Németországot és ez felidézné a régi törésvonalakat Nyugat- Európában is. Ilyenformán a magyar, a lengyel és a cseh vezetőknek be kell érniük egy olyan koncepcióval, amely csak kiképzési, békefenntartási együttműködést biztosít. A továbbiak sem kritériumokat, sem időrendet nem adnak a NATO-tagsághoz. De már a partnerséghez is el kell fogadni a fennálló határokat, bizonyítani kell a konfliktusok békés rendezésére való képességét és „vissza kell fogni” a határon túli kisebbségek ügyét. (Amerika nem támogatja a kollektív jogok igényét.) Sokan mindezt hevesen bírálják Amerikában. Brent Scowcroft volt nemzetbiztonsági tanácsadó időhúzásnak és mellébeszélésnek minősíti a békepartnerséget. Egy hivatalban lévő külügyes csak névtelenül merte azt mondani, hogy „bizony, bizony, a közép-európai demokráciákhoz fűződő nagy reményeinket alárendeljük az orosz demokrácia sokkal halványabb esélyeinek”. Kissinger, Brzezinski és Baker, a korábbi idők külügyi korifeusai szintén bírálták az elképzelést, de ma már ők nyugdíjban és kisebbségben vannak. A hivatalos tény tehát az, hogy Jelcin támogatása, valamint a volt szovjet atomfegyverek leszerelése minden másnál fontosabb szempont Amerikában. Andrej Kozirev orosz külügyminiszter leplezetlen megelégedéssel nyugtázta, hogy „a NATO-nak új tagokkal való kibővítéséről szó sincs és a kérdés lekerült a napirendről” - jelentette moszkvai tudósítónk. Kozirev orosz újságíróknak Brüsszelben azt nyilatkozta, hogy a közép-európai országoknak a NATO-ba való belépése helyett „most az az Oroszország és az Egyesült Államok által felvetett ötlet” került a napirendre, miszerint Kelet-Európa, Oroszország és a NATO-tagállamok partneri viszonyát a konverzió és a békefenntartás terén konkrét lépésekre kell átváltani. Moszkva győzelemnek könyveli el azt is, hogy - szemben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet római külügyminiszteri értekezletével - a NATO brüsszeli tanácskozása felszólította Ukrajnát a Start-1 szerződés teljes szövegének ratifikálására és a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó „atomsorompó” szerződéshez való csatlakozásra. Szlovák szervezetek ellenzik a rékomáromi gyűlés megtartását Vasárnap Nagyirányban megtartották a doklovákiai szlovákság találkáját, amelynek részvevői elítéli a csallóközi társulás által jyár 8-ra összehívott révkommi regionális nagygyűlés vonlatát. POZSONYI TISÍTÓNKTÓL Nagysurány (rany) immár hatodízben ad otthont a Matica Slovensk átal szervezett szlovák találktnak. A hivatalosan az önállamiság elnyerésének egyes idős évfordulója alkalmig rendezett összejövetelen zónokokat elsősorban a régben élő magyarok különlő autonómiaelképzelései flalkoztatták. Külnösen spnergiát fordítottak a héten Révkomáromban a rég választott képviselőinek véételével megtartandó nagyrél bírálatára. Jozef Márkus tica-elnök kijelentette: „Ezái térség megteremtése egyezetiség számára Dél-Szíriában beteg és megvalósítatlan gondolat. ” Román Ko miniszterelnök-helyettes lig Révkomárom kapcsán figyelmeztetett, hogy „Svábia területi egységét senki sem áll jogában megsértői Michal Ko köztársasági elnök még hóber közepén utalást tett arra, hogy ha a révkomáromi nagygyűlés elsőrendűen magyar önkormányzati körökből származó - gondolatáról a szervezők lemondanak vagy az időpontját elhalasztják, akkor beveti befolyását annak érdekében, hogy a Matica se tartsa meg a január 2-i nagysurányi találkozót. Az államfő nyilván a korábbi időszak tapasztalataiból indult ki, midőn az ország belső békéjét a szlovák nacionalizmus extrém megjelenési formáitól is óvni igyekezett (tavaly például az akkori nagysurányi rendezvényen kifütyülték a politikai pártok józanságra felszólító képviselőit). A „délszlovákok” VI. találkozóját - számos parlamenti és kormánytag részvételével - tegnap tehát megtartották, mint ahogy változatlanul folynak a révkomáromi nagygyűlés előkészületei is. Az eseménynek helyet biztosító Duna menti város polgármestere Pásztor István az óév végén az Új Szónak adott interjújában elmondta, hogy mintegy ötezer önkormányzati és parlamenti képviselőnek, illetve polgármesternek küldtek meghívót a rendezvényre. Az összehívás módja és a tervezett napirendi pontok nem sértik az érvényben lévő törvényeket, és összhangban állnak a szlovák alkotmány ide vonatkozó cikkelyeivel. Pásztor szerint a meghívottak közül ezren talán eljönnek Révkomáromba, de - úgymond - ha csak több százan vesznek részt, akkor is nagyon hasznos találkozónak ígérkezik. A január 8-i nagygyűlésre - mint jelentettük - meghívást adtak át Catherine Lalumiérenek, az Európa Tanács főtitkárának, és a nemzetközi sajtó képviselői is jelezték már érdeklődésüket az esemény iránt. A téma komoly vitákat váltott és vált ki a szlovák belpolitikai életben, a közelmúltben Ján Carnogursky, az ellenzéki Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke (volt kormányfő) szemére is vetette Vladimír Meciarnak, hogy a végrehajtó hatalom gyors teljesítésük helyett csak halogatta az ET azon ajánlásainak megvalósítását, amelyek fél éve, Szlovákia felvétele előtt hangzottak el. Mások azt vetették a miniszterelnök szemére, hogy e funkciójában még egyszer sem járt a magyarok által sűrűbben lakott déli országrészben. Feltételezhetően ettől nem független a legnagyobb ellenzéki erő, a Demokratikus Baloldal Pártja elnökének útiterve. Peter Weiss ugyanis holnaptól péntekig körbelátogatja a térség nagyobb településeit, Bőstől Révkomáromig. The Observer: autonómia a magyaroknak? MTI-JELENTÉS A The Observer című brit lap szerint a Szlovákiában, Romániában és Szerbiában élő magyarok mind jobban berzenkednek nacionalista kormányaik ellen, és kulturális és területi autonómiát akarnak. E három országban egyesek ebben bizonyítékot látnak Magyarország szándékára, hogy felül akarja vizsgálni a határokat, de ezt a gyanúsítást mind a hat magyar parlamenti párt és a magyar kisebbségek vezetői is egyöntetűen tagadják. A brit lap beszámolt arról is, hogy Dél-Szlovákia magyar lakosságának képviselői jövő szombaton gyűlést tartanak Komáromban, szerveződésük első jeleként. A szerző szerint a szlovák kormány a járási határok átrajzolásával szlovák többséget akar teremteni minden járásban. A romániai helyzetről a Szerző azt írta, hogy az RMDSZ megosztott, egyes tagjai úgy vélik, hogy a demokrácia lassacskán megoldja a kisebbségi problémákat, mások szerint viszont nyílt beolvasztással kerültek szembe és a legjobb védekezés a területi autonómia. A román válasz is kétféle: a kormánypolitikusok irredentizmussal és apartheidszerű elszigetelődés szándékával vádolják a magyarokat, az ellenzékiek viszont kiállnak a magyarok joga mellett. A brit szerző szerint Szerbiában boszniai stílusú etnikai tisztogatástól félnek a magyarok. külföldi államférfiak újévi üzenetei A világ több skusa - a hagyományokhoz híven - újévi nyilatkozatban fogszott az elmúlt esztendő eseményeivel és vázolta fel a jövő tásait. A magas rangú állami vezetők beszédeit tudósítóink hsrügynökségi jelentések alapján alább ismertetjük. Borisz Jelcin elnök a társadalmi békegőrzését nevezte egyik időfeladatának az új esztend. A lakosság támogatását ehhez. Ünnepi tévébeszéd biztosította az országharcal élő oroszokat, hogy Moa a jövőben is megvédi érdet. A FÁK-kal kapcsolatbalig leszögezte: a tagállamod megértették, eltéphetek a történelmi és gazdaságak, amelyek összekapcsolt egyes szovjet utódállam Egységrezolidaritásra szólította feranciákat köszöntőjében .Lois Mitterrand francismfő, Mitterrand árnyalt eget vont az elmúlt év téseiről. Utalt arra, hogy nem pusztán tragikus sotokat hozott magával: vért a béke Kambodzsa megszűnt az apartheid Dukában, megkezdődött a svéd Izrael és a palesztinolit, kontinensünkön pedig ott az Európai Unió. A problémák között első ha munkanélküliség emelet említette, amelyet a szég legsúlyosabb kérdésévezett. A külföldi német állampolgárokhoz címzett újévi rádióüzenetében Helmut Kohl kancellár elítélte a Németországban élő idegenek elleni támadásokat. A kancellár kijelentette, hogy az idegengyűlölet összeegyeztethetetlen a német hazafisággal. Az Európa keleti és délkeleti részein folytatódó politikai válságok láttán nyilvánvaló az, hogy az európai egység terve egyben a béke és a biztonság terve is, amelynek megvalósításában az osztrákoknak részt kell venniük. Ezt Franz Vranitzky osztrák kancellár hngsúlyozta. A kancellár szerint országa a biztonság, a kiszámíthatóság és a konszenzus politikáját akarja folytatni. II. János Pál pápa a római Szent Péter-bazilikában bemutatott újévi szentmisén reménységre buzdította a keresztényeket. Újévi üzenetének középpontjába a béke megóvását és a családot helyezte. A „Te Deum” keretében aggodalommal szólt a testvérgyilkos válságokról, a „Gonosznak és a köztünk élő Antikrisztusnak cselekedeteiről”. Michal Kovác újévi beszédében visszafordíthatatlannak nevezte azt a tényt, hogy egy évvel ezelőtt létrejött az önálló Szlovák Köztársaság. Szerinte a szlovák nép „túl hosszú ideig élt más hatalmasságok árnyékában”. Megállapította, hogy nem váltak be az ország önállósági törekvéseit kísérő katasztrófa-forgatókönyvek jóslatai. Mint mondta, Szlovákia egyesek nosztalgiázása ellenére visszafordíthatatlanul az önállóság útját járja. „Úgy gondolom, új állami létünk első esztendeje szétoszlatta a tavalyi félelmek nagyobbik részét” - jelentette ki Václav Havel cseh köztársasági elnök, a televízióban elhangzott ünnepi beszédében. Havel, a Csehszlovákia kettéválása óta eltelt egy év mérlegét megvonva, felhívta a figyelmet arra: a két utódállam, Csehország és Szlovákia nem omlott össze, a kettéválás nem rengette meg Közép- Európát. Az óévvel lezárult a III. Lengyel Köztársaság történelmének első fejezete, amelyet a Szolidaritásból született erők határoztak meg, de keserű vereséget szenvedtek a parlamenti választásokon - mondotta Lech Walesa lengyel államfő újévi televíziós beszédében. Bátorságot és megfontoltságot kívánt az ország új, baloldali vezetésének. A nemzetnek bölcs vezetőket, az országnak nyugalmat, az államnak sok sikert kívánt. Ion Iliescu román elnök a belpolitikában a gazdasági visszaesés megállítását, külpolitikai síkon az ET-tagságot és a legnagyobb amerikai kereskedelmi kedvezmény visszaszerzését nevezte az elmúlt év legjelentősebb eseményének. Az új esztendőre a reform és a privatizáció folytatását helyezett kilátásba. Zselju Zselev bolgár köztársasági elnök az ország lakosságához intézett újévi köszöntőjében 1993-at nevezte az átmeneti időszak legnehezebb évének. Hangsúlyozta, hogy az 1994-es év fordulópont lehet Bulgária számára. A három balti köztársaság - Litvánia, Lettország és Észtország - vezetője szombaton felhívást intézett Jelcin orosz államfőhöz, amelyben azt kérték, hogy Moszkva 1994-ben fejezze be csapatai kivonását a térségből. Újévi közös nyilatkozatukban Litvánia, Lettország és Észtország elnökei megállapították, hogy az orosz csapatok csak Litvániából vonultak ki teljes létszámban. Az elnökök megállapították, hogy országaikban 1993-ban stabilizálódott a belpolitikai helyzet. Eduard Sevardnadze grúz államfő újévi üzenetében a bűnözés, a szeparatizmus és a fasizmus elleni harc fontosságát hangsúlyozta. A mnikvnlinv A szerkesztő mosolyog: Tiéd az első (VTIvQVoDO) 1994-es vezércikk. Enyhe rutinmozgás. Hogy mi történik 1994-ben? Miért? Mi történt 1993-ban? Biztosan tudja valaki? És történt-e valami egyáltalán? Döbbenten olvasom a Washington Post egyik sztárpublicistájának év végi értekezését arról, hogy az elmúlt három év a „rendkívüli nemzetközi nyugalom” esztendeje volt. Ez a közjáték szerinte 1991. február 28-án, az öbölháború befejezésével kezdődött meg és, úgymond „1993. december 12-én, az orosz választás mennydörgésével ért véget”. Vitatkozni felesleges: odaátról minden másképpen van. De az ítélet azért világos: a jó szándékok esztendejének vége. Mostantól kezdve semmi sincs lejátszva, nem lehet előre inni a medve bőrére. Az orosz medve bőrére sem. Működik - Amerikában hisztérikusabban, mint másutt - a Zsirinovszkij-effektus, amely „mindössze” annyit jelent, hogy Oroszországban minden lehetséges. Moszkvában Gore alelnök tanácsadói aggódva vizsgálták Jelcin arcát, mintha feltűnnének rajta a De Gaulle-t követő francia elnök, Pompidou végzetes betegségét jelző püffedés jelei. És hová szavazott - de igazán - a tamanyi gárdahadosztály? Nem, nem lehet előre inni a medve bőrére. Az amerikai politikai gondolkodás szinte megbabonázva mered majd idén Oroszországra és a Kennedyek történésze, Arthur Schlesinger „A fasizmus hosszabbodó árnyékáról” értekezik. Az 1994-es esztendőben, amelynek a Zsirinovszkij-effektus csak egyik (bár a téboly határát súroló abszurditása miatt) látványos jelképe átformálódik a világ gondolkodása. És ha a világ gondolkodása átformálódik, a magyar gondolkodást is új sínekre kell állítani. Nálunk sem lehet előre inni a medve bőrére, „hogy már csak néhány hónap”. Az új helyzetben minden vita és kombináció (hogy ki kivel lesz hajlandó „azután” és kivel nem) a mai koalíció oldalán éppen úgy irracionalitásba fullad, mint az ellenzéki oldalon. Értelmetlen a választások előtt a „szabályos” parlamenti váltógazdaság fetisizálásának minden kísérlete. Talán éppen annak az esélye növekszik, hogy csak olyan többpárti koalíció lesz kormányzóképes - és csak olyan tudja perifériára szorítani a „fasizmus hosszabbodó árnyékát” -, amely minden opciót nyitva tart - persze a majdani, ma még nem ismert szavazati arányok függvényében. „Varsó elesett” szólt még minap az üzenet. Ám Varsó eleste után kötötte a legnagyobb lengyel üzletet a General Motors és a FIAT; a londoni és párizsi klub bankárai és pénzügyi szakemberei arcizomrándulás nélkül folytatták tanácskozásaikat Varsóval. És jön még a magyar választások előtt egy olasz erőpróba, ahol ugyancsak nem lehet előre inni a medve bőrére. Kormányalkotó lehet egy, a miénkénél ma még nemzetközileg legitimebb szociáldemokratának ítélt posztkommunista párt. Egy olyan párt, amelynek uralomra jutása esetére a hetvenes évek vége felé Kissinger még egy amerikai intervenció lehetőségével is játszadozott. Ám amelynek részleges sikerére a minap már „hosszas”, válaszolt a milánói tőzsde. Ki tudja, milyen hatással lesz ez a magyar politikai közvéleményre hetekkel a választások előtt? És ki ihat előre Magyarországon az ukrán „kis medve” bőrére? Ott is választások lesznek a magyar politikai erőpróba küszöbén és válaszként a Zsirinovszkij-effektusra egy fasisztoid vagy legalábbis ultranacionalista előretörés lehetősége nagyobb, mint korábban és nem kisebb, mint Oroszországban volt. Nem fog-e kiderülni vajon, hogy az annyit támadott ukrán-magyar alapszerződés ma még ésszerűbb, mint megkötésekor volt és nem kellene-e meggondolni, hogy a „precedens"-jelleg görcsös tagadása helyett nem éppen ez lehetne-e 1994-ben szomszédainkkal az egyre sürgetőbb kiegyezés modelljének igazi alaptípusa? És egy réteggel mélyebben: nem idén kellene-e legalább megkezdeni a magyar történelmi gondolkodás előbb huszonöt, azután negyven, majd plusz három évig ellentétes irányokba torzított reflexeinek újraértelmezését? Netán elgondolkodni a londoni egyetem professzorának, Eric Hobsbawmnak éppen Budapesten mondott szavain arról, hogy „a történelem éppen úgy a nacionalista vagy etnikai vagy fundamentalista ideológiák nyersanyaga, mint ahogy a mák gubája a heroiné”. Végül: rá kellene döbbennie a magyar külpolitikának - de jószerével egész Közép-Európának, hogy a NATO-hoz kapcsolódásunk mértékét és jellegét (a tagságról nem is beszélve) elsősorban az amerikai érdekek és másodsorban a német, francia, angol háromszög stratégiai viszonyainak hullámzása szabja meg. Ebbe a klubba nem lehet jelentkezni. Ide csak meghívó (vagy behívó) érkezhet. Éppen ezért félrevezető a NATO-ügy bevonása a választások előtti programvitákba még akkor is, ha ebben az ügyben kormánykoalíció és ellenzék céljainak látszólagos azonossága az „egységes külpolitika” délibábját remegteti a nemzeti közvélemény szeme elé. A legmértéktartóbb amerikai értékeléseket vizsgálva úgy tűnik, hogy a Zsirinovszkij-effektus éppenséggel visszadobta a NATO-tervezést a rajzasztalra. Mégpedig abban az értelemben, hogy kivárnak: egy befelé forduló orosz tekintélyuralom esetén a közép-európai régiót belátható ideig a szürke sávban lebegtetik és csak egy brutálisan birodalomépítő orosz fordulat „büntetéseként” lehet a szó a NATO kiterjesztéséről. Sokkal inkább tárgyai és nem alanyai vagyunk e hatalmi kombinációnak, mint december 12-e előtt. 1994-ben semmi nincs lejátszva. Még nem is született meg a medve, amelynek a bőrére ihatni lehetne. Gömöri Endre III Háttérrádiózva az év végi sütés, fődarelll ütikezés közben hallom az ismétlőműsor** , bán a nemzet nagy építészét, aki életútját elemzi. Valóban magvas gondolatait ezzel a megrázó felkiáltással zárja: „Én nem megyek el innen!” Majd magyarázólag hozzáteszi, hogy menjenek el azok, akik nem érzik igazán magukénak e hont, stb. Lassabban kavarom a rántást: kinek szólt ez a „figyelmeztetés”? Nekem, nekik? Azoknak, vagy inkább ezeknek? A rádióban közben már a „Cigányfélóra” adása megy. Egy idős cigány mesél, szép nyugodtan, felülemelkedetten a német táborról, meg az orosz táborról. Meg arról, ahogyan itthon éltek-élnek a nem tábornak nevezett táborokban. «Ahogy köréjük emelik a láthatatlan falakat, s ahogy ők is kerítik - dacból, félelemből - belső falaikat. Folydogál az öreg cigány története, népe története. Mondja: „Én nem mennék el innét semmiképpen sem.” S még hozzáfűzi, hogyan élhetne együtt békében, a másik másságát elfogadva a sokféle idekeveredett, ideszületett, elszármazott, majd visszatért magyar. Bölcs ember ez az öreg cigány. Köznapian tud kimondani olyan igazságokat, amelyek irodalma könyvtárnyi. Ám a tengernyi tudományon sem tör át ilyen fényesen a nemzetet alkotó és megtartó sokszínű közösségekbe vetett hit. Hogy legyen bennünk béke, elsőként önmagunkkal. Mert csak ha a magunk belső békéjét visszanyertük, vagyunk képesek a világgal is megbékélni. Éjfél, az év első percei. Az államfő beszél. Nem akarok hinni a fülemnek. Ugyanazokat mondja, mint az öreg cigány. Ez jó. Bossányi Katalin