Népszabadság, 1994. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

1994. január 3., hétfő KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Clinton elnök a visegrádiakat győzködi Kissingernek, Brzezinskinek és Bakernek nem tetszik a „ békepartnerség ” elképzelése ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Az ősszel még erre hajlott Lake nemzetbiztonság tanácsadó és Christopher külügyminiszter is. Aztán Jelcin nevezetes levele és más orosz fejlemények láttán felülkerekedett Strobe Talbott álláspontja. Az oosz kérdés ve­zető szakértőiből a kül­­ügyminisztérium­ második em­berévé előléptt diplomata (Clinton régi baátja) hivatalos állásponttá tett azt az érvet, amely szerint Moszkvát nem szabad „elidegeíteni” az új vi­lágrendtől, a N­ATO bővítésével nem szabad sort adni az orosz konzervatívok­ra. A Talbott­­doktrína szerinti NATO csakis Oroszország izegrációja irá­nyában bővíthet és átalakítha­tó, márpedig a srmák felvétele az ellen szól, más frontvonalat is nyitna Európáan. Az óvato­sak táborába taoznak a Penta­gon és a képviselőház vezetői is. Washington a jelek szerint most enged a brit, francia és olasz aggályoknak. Eszerint a NATO keleti bővítése aránytalanul nagy befolyáshoz juttatná Né­metországot és ez felidézné a régi törésvonalakat Nyugat- Európában is. Ilyenformán a magyar, a len­gyel és a cseh vezetőknek be kell érniük egy olyan koncepcióval, amely csak kiképzési, béke­­fenntartási együttműködést biztosít. A továbbiak sem krité­riumokat, sem időrendet nem adnak a NATO-tagsághoz. De már a partnerséghez is el kell fogadni a fennálló határokat, bizonyítani kell a konfliktusok békés rendezésére való képessé­gét és „vissza kell fogni” a ha­táron túli kisebbségek ügyét. (Amerika nem támogatja a kol­lektív jogok igényét.) Sokan mindezt hevesen bírál­ják Amerikában. Brent Scow­­croft volt nemzetbiztonsági ta­nácsadó időhúzásnak és mellé­beszélésnek minősíti a béke­partnerséget. Egy hivatalban lévő külügyes csak névtelenül merte azt mondani, hogy „bi­zony, bizony, a közép-európai demokráciákhoz fűződő nagy reményeinket alárendeljük az orosz demokrácia sokkal halvá­nyabb esélyeinek”. Kissinger, Brzezinski és Baker, a korábbi idők külügyi korifeusai szintén bírálták az elképzelést, de ma már ők nyugdíjban és kisebb­ségben vannak. A hivatalos tény tehát az, hogy Jelcin támo­gatása, valamint a volt szovjet atomfegyverek leszerelése min­den másnál fontosabb szem­pont Amerikában. Andrej Kozirev orosz külügyminiszter leplezetlen meg­elégedéssel nyugtázta, hogy „a NATO-nak új tagokkal való kibővítéséről szó sincs és a kérdés lekerült a na­pirendről” - jelentette moszkvai tudósítónk. Kozirev orosz újságíróknak Brüsszelben azt nyilat­kozta, hogy a közép-európai országoknak a NATO-ba való belépése helyett „most az az Oroszország és az Egyesült Államok által felvetett ötlet” került a napi­rendre, miszerint Kelet-Európa, Oroszország és a NATO-tagállamok partneri viszonyát a konverzió és a békefenntartás terén konkrét lépésekre kell átváltani. Moszkva győzelemnek könyveli el azt is, hogy - szemben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet római külügyminiszteri értekezletével - a NATO brüsszeli tanácskozása felszólította Ukrajnát a Start-1 szerződés teljes szövegének ratifikálására és a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó „atomsorompó” szerződéshez való csatlakozásra. Szlovák szervezetek ellenzik a rékomáromi gyűlés megtartását Vasárnap Nagyirányban meg­tartották a doklovákiai szlo­vákság találkáját, amelynek részvevői elítéli a csallóközi társulás által jyár 8-ra össze­hívott révkom­­mi regionális nagygyűlés vonlatát. POZSONYI TISÍTÓNKTÓL Nagysurány (rany) immár hatodízben ad­ otthont a Ma­­tica Slovensk átal szervezett szlovák találktnak. A hivata­losan az önáll­amiság elnye­résének egyes idős évfordu­lója alkalmig rendezett összejövetelen zónokokat el­sősorban a régben élő ma­­gyarok különlő autonómia­elképzelései flalkoztatták. Külnösen spnergiát fordí­tottak a hét­en Révkomá­­romban a rég választott kép­viselőinek véételével meg­tartandó nagyrél bírálatára. Jozef Márkus tica-elnök ki­jelentette: „Ezái térség meg­teremtése egyezetiség szá­mára Dél-Szíriában­­ beteg és megvalósítatlan gondo­lat. ” Román Ko miniszterel­nök-helyettes lig Révkomá­­rom kapcsán­­ figyelmezte­tett, hogy „Svábia területi egységét senki sem áll jogá­ban megsértői Michal Ko köztársasági elnök még hóber közepén utalást tett arra, hogy ha a rév­komáromi nagygyűlés­­ első­rendűen magyar önkormányza­ti körökből származó - gondo­latáról a szervezők lemondanak vagy az időpontját elhalasztják, akkor beveti befolyását annak érdekében, hogy a Matica se tartsa meg a január 2-i nagysu­­rányi találkozót. Az államfő nyilván a korábbi időszak ta­pasztalataiból indult ki, midőn az ország belső békéjét a szlo­vák nacionalizmus extrém meg­jelenési formáitól is óvni igye­kezett (tavaly például az akkori nagysurányi rendezvényen ki­fütyülték a politikai pártok jó­zanságra felszólító képviselőit). A „délszlovákok” VI. találko­zóját - számos parlamenti és kormánytag részvételével - teg­nap tehát megtartották, mint ahogy változatlanul folynak a révkomáromi nagygyűlés elő­készületei is. Az eseménynek helyet biztosító Duna menti vá­ros polgármestere Pásztor Ist­ván az óév végén az Új Szónak adott interjújában elmondta, hogy mintegy ötezer önkor­mányzati és parlamenti képvi­selőnek, illetve polgármester­nek küldtek meghívót a rendez­vényre. Az összehívás módja és a tervezett napirendi pontok nem sértik az érvényben lévő törvényeket, és összhangban állnak a szlovák alkotmány ide vonatkozó cikkelyeivel. Pásztor szerint a meghívottak közül ez­ren talán eljönnek Révkomá­­romba, de - úgymond - ha csak több százan vesznek részt, ak­kor is nagyon hasznos találko­zónak ígérkezik. A január 8-i nagygyűlésre - mint jelentettük - meghívást adtak át Catherine Lalumiére­­nek, az Európa Tanács főtitká­rának, és a nemzetközi sajtó képviselői is jelezték már ér­deklődésüket az esemény iránt. A téma komoly vitákat váltott és vált ki a szlovák belpolitikai életben, a közelmúltben Ján Carnogursky, az ellenzéki Ke­reszténydemokrata Mozgalom elnöke (volt kormányfő) szemé­re is vetette Vladimír Meciar­­nak, hogy a végrehajtó hatalom gyors teljesítésük helyett csak halogatta az ET azon ajánlásai­nak megvalósítását, amelyek fél éve, Szlovákia felvétele előtt hangzottak el. Mások azt vetet­ték a miniszterelnök szemére, hogy e funkciójában még egy­szer sem járt a magyarok által sűrűbben lakott déli ország­részben. Feltételezhetően ettől nem független a legnagyobb el­lenzéki erő, a Demokratikus Baloldal Pártja elnökének úti­terve. Peter Weiss ugyanis hol­naptól péntekig körbelátogatja a térség nagyobb településeit, Bőstől Révkomáromig. The Observer: autonómia a magyaroknak? MTI-JELENTÉS A The Observer című brit lap szerint a Szlovákiában, Romániá­ban és Szerbiában élő magyarok mind jobban berzenkednek na­cionalista kormányaik ellen, és kulturális és területi autonómiát akarnak. E három országban egyesek ebben bizonyítékot lát­nak Magyarország szándékára, hogy felül akarja vizsgálni a ha­tárokat, de ezt a gyanúsítást mind a hat magyar parlamenti párt és a magyar kisebbségek vezetői is egyöntetűen tagadják. A brit lap beszámolt arról is, hogy Dél-Szlovákia magyar la­kosságának képviselői jövő szombaton gyűlést tartanak Ko­máromban, szerveződésük első jeleként. A szerző szerint a szlo­vák kormány a járási határok átrajzolásával szlovák többséget akar teremteni minden járásban. A romániai helyzetről­ a­ Szerző azt írta, hogy az RMDSZ meg­osztott, egyes tagjai úgy vélik, hogy a demokrácia lassacskán megoldja a kisebbségi problé­mákat, mások szerint viszont nyílt beolvasztással kerültek szembe és a legjobb védekezés a területi autonómia. A román vá­lasz is kétféle: a kormánypoliti­kusok irredentizmussal és apartheidszerű elszigetelődés szándékával vádolják a magya­rokat, az ellenzékiek viszont ki­állnak a magyarok joga mellett. A brit szerző szerint Szerbiá­ban boszniai stílusú etnikai tisz­togatástól félnek a magyarok. külföldi államférfiak újévi üzenetei A világ több skusa - a hagyományokhoz híven - újévi nyilat­kozatban fogszott az elmúlt esztendő eseményeivel és vázol­ta fel a jövő tásait. A magas rangú állami vezetők beszédeit tudósítóink hs­rügynökségi jelentések alapján alább ismer­tetjük. Borisz Jelcin­ elnök a tár­sadalmi békegőrzését ne­vezte egyik idő­feladatának az új esztend. A lakosság támogatását­­ ehhez. Ünne­pi tévébeszéd biztosította az országharcal élő oroszo­kat, hogy Moa a jövőben is megvédi érdet. A FÁK-kal kapcsolatbalig leszögezte: a tagállamod­ megértet­ték, eltéphetek a történel­mi és gazdaságak, amelyek összekapcsolt egyes szov­jet utódállam Egységre­zolidaritásra szólította feranciákat kö­szöntőjében .Lois Mitter­­rand francismfő, Mitter­­rand árnyalt eget vont az elmúlt év téseiről. Utalt­­ arra, hogy nem pusztán tragikus sotokat hozott magával: vért a béke Kambodzsa megszűnt az apartheid Dukában, meg­kezdődött a svéd Izrael és a palesztinolit, kontinen­sünkön pedig ott az Euró­pai Unió. A­ problémák között első ha munkanél­küliség emelet említette, amelyet a szég legsúlyo­sabb kérdésévezett. A külföldi német állam­polgárokhoz címzett újévi rádió­üzenetében Helmut Kohl kan­cellár elítélte a Németország­ban élő idegenek elleni támadá­sokat. A kancellár kijelentette, hogy az idegengyűlölet össze­egyeztethetetlen a német haza­­fisággal. Az Európa keleti és délkeleti részein folytatódó politikai vál­ságok láttán nyilvánvaló az, hogy az európai egység terve egyben a béke és a biztonság terve is, amelynek megvalósítá­sában az osztrákoknak részt kell venniük. Ezt Franz Vra­nitzky osztrák kancellár hngsú­­lyozta. A kancellár szerint or­szága a biztonság, a kiszámít­hatóság és a konszenzus politi­káját akarja folytatni. II. János Pál pápa a római Szent Péter-bazilikában bemu­tatott újévi szentmisén remény­ségre buzdította a kereszténye­ket. Újévi üzenetének közép­pontjába a béke megóvását és a családot helyezte. A „Te Deum” keretében aggodalommal szólt a testvérgyilkos válságokról, a „Gonosznak és a köztünk élő An­­tikrisztusnak cselekedeteiről”. Michal Kovác újévi beszédé­ben visszafordíthatatlannak nevezte azt a tényt, hogy egy évvel ezelőtt létrejött az önálló Szlovák Köztársaság. Szerinte a szlovák nép „túl hosszú ideig élt más hatalmasságok árnyé­kában”. Megállapította, hogy nem váltak be az ország önálló­sági törekvéseit kísérő kataszt­rófa-forgatókönyvek jóslatai. Mint mondta, Szlovákia egye­sek nosztalgiázása ellenére visszafordíthatatlanul az önál­lóság útját járja. „Úgy gondolom, új állami lé­tünk első esztendeje szétoszlat­ta a tavalyi félelmek nagyobbik részét” - jelentette ki Václav Havel cseh köztársasági elnök, a televízióban elhangzott ünne­pi beszédében. Havel, a Cseh­szlovákia kettéválása óta eltelt egy év mérlegét megvonva, fel­hívta a figyelmet arra: a két utódállam, Csehország és Szlo­vákia nem omlott össze, a ketté­válás nem rengette meg Közép- Európát. Az óévvel lezárult a III. Len­gyel Köztársaság történelmé­nek első fejezete, amelyet a Szolidaritásból született erők határoztak meg, de keserű vere­séget szenvedtek a parlamenti választásokon - mondotta Lech Walesa lengyel államfő újévi te­levíziós beszédében. Bátorságot és megfontoltságot kívánt az ország új, baloldali vezetésé­nek. A nemzetnek bölcs vezető­ket, az országnak nyugalmat, az államnak sok sikert kívánt. Ion Iliescu román elnök a bel­politikában a gazdasági visszae­sés megállítását, külpolitikai sí­kon az ET-tagságot és a legna­gyobb amerikai kereskedelmi kedvezmény visszaszerzését ne­vezte az elmúlt év legjelentősebb eseményének. Az új esztendőre a reform és a privatizáció folyta­tását helyezett kilátásba. Zselju Zselev bolgár köztár­sasági elnök az ország lakossá­gához intézett újévi köszöntőjé­ben 1993-at nevezte az átmene­ti időszak legnehezebb évének. Hangsúlyozta, hogy az 1994-es év fordulópont lehet Bulgária számára. A három balti köztársaság - Litvánia, Lettország és Észt­ország - vezetője szombaton felhívást intézett Jelcin orosz államfőhöz, amelyben azt kér­ték, hogy Moszkva 1994-ben fe­jezze be csapatai kivonását a térségből. Újévi közös nyilatkozatuk­ban Litvánia, Lettország és Észtország elnökei megállapí­tották, hogy az orosz csapatok csak Litvániából vonultak ki teljes létszámban. Az elnökök megállapították, hogy orszá­gaikban 1993-ban stabilizáló­dott a belpolitikai helyzet. Eduard Sevardnadze grúz ál­lamfő újévi üzenetében a bűnö­zés, a szeparatizmus és a fasiz­mus elleni harc fontosságát hangsúlyozta. A mnik­vnlinv A szerkesztő mosolyog: Tiéd az első (V­­TIvQVoDO) 1994-es vezércikk. Enyhe rutinmoz­gás. Hogy mi történik 1994-ben? Miért? Mi történt 1993-ban? Biztosan tudja valaki? És tör­tént-e valami egyáltalán? Döbbenten olvasom a Wa­­shin­gton Post egyik sztárpublicistájának év végi érteke­zését arról, hogy az elmúlt három év a „rendkívüli nemzet­közi nyugalom” esztendeje volt. Ez a közjáték szerinte 1991. február 28-án, az öbölháború befejezésével kezdő­dött meg és, úgymond „1993. december 12-én, az orosz vá­lasztás mennydörgésével ért véget”. Vitatkozni felesleges: odaátról minden másképpen van. De az ítélet azért világos: a jó szándékok esztendejének vége. Mostantól kezdve semmi sincs lejátszva, nem lehet előre inni a medve bőrére. Az orosz medve bőrére sem. Működik - Amerikában hisztérikusabban, mint másutt - a Zsiri­­novszkij-effektus, amely „mindössze” annyit jelent, hogy Oroszországban minden lehetséges. Moszkvában Gore alelnök tanácsadói aggódva vizsgálták Jelcin arcát, mint­ha feltűnnének rajta a De Gaulle-t követő francia elnök, Pompidou végzetes betegségét jelző püffedés jelei. És hová szavazott - de igazán - a tamanyi gárdahadosztály? Nem, nem lehet előre inni a medve bőrére. Az amerikai politikai gondolkodás szinte megbabonázva mered majd idén Oroszországra és a Kennedyek történésze, Arthur Schlesinger „A fasizmus hosszabbodó árnyékáról” érteke­zik. Az 1994-es esztendőben, amelynek a Zsirinovszkij-ef­fektus csak egyik (bár a téboly határát súroló abszurditá­sa miatt) látványos jelképe­­ átformálódik a világ gondol­kodása. És ha a világ gondolkodása átformálódik, a ma­gyar gondolkodást is új sínekre kell állítani. Nálunk sem lehet előre inni a medve bőrére, „hogy már csak néhány hónap”. Az új helyzetben minden vita és kom­bináció (hogy ki kivel lesz hajlandó „azután” és kivel nem) a mai koalíció oldalán éppen úgy irracionalitásba fullad, mint az ellenzéki oldalon. Értelmetlen a választások előtt a „sza­bályos” parlamenti váltógazdaság fetisizálásának minden kísérlete. Talán éppen annak az esélye növekszik, hogy csak olyan többpárti koalíció lesz kormányzóképes - és csak olyan tudja perifériára szorítani a „fasizmus hosszabbodó árnyékát” -, amely minden opciót nyitva tart - persze a maj­dani, ma még nem ismert szavazati arányok függvényében. „Varsó elesett” szólt még minap az üzenet. Ám Varsó eles­te után kötötte a legnagyobb lengyel üzletet a General Mo­tors és a FIAT; a londoni és párizsi klub bankárai és pénz­ügyi szakemberei arcizomrándulás nélkül folytatták tanács­kozásaikat Varsóval. És jön még a magyar választások előtt egy olasz erőpróba, ahol ugyancsak nem lehet előre inni a medve bőrére. Kormányalkotó lehet egy, a miénkénél ma még nemzetközileg legitimebb szociáldemokratának ítélt posztkommunista párt. Egy olyan párt, amelynek uralomra jutása esetére a hetvenes évek vége felé Kissinger még egy amerikai intervenció lehetőségével is játszadozott. Ám amelynek részleges sikerére a minap már „hosszas”, válaszolt a milánói tőzsde. Ki tudja, milyen hatással lesz ez a magyar politikai közvéleményre hetekkel a választások előtt? És ki ihat előre Magyarországon az ukrán „kis medve” bőrére? Ott is választások lesznek a magyar politikai erő­próba küszöbén és válaszként a Zsirinovszkij-effektusra egy fasisztoid vagy legalábbis ultranacionalista előretörés lehetősége nagyobb, mint korábban és nem kisebb, mint Orosz­országban volt. Nem fog-e kiderülni vajon, hogy az annyit támadott ukrán-magyar alapszerződés ma még ésszerűbb, mint megkötésekor volt és nem kellene-e meggondolni, hogy a „precedens"-jelleg görcsös tagadása helyett nem ép­­pen ez lehetne-e 1994-ben szomszédainkkal az egyre sürge­tőbb kiegyezés modelljének igazi alaptípusa? És egy réteggel mélyebben: nem idén kellene-e legalább megkezdeni a magyar történelmi gondolkodás előbb huszon­öt, azután negyven, majd plusz három évig ellentétes irá­nyokba torzított reflexeinek újraértelmezését? Netán elgon­dolkodni a londoni egyetem professzorának, Eric Hobs­­bawmnak éppen Budapesten mondott szavain arról, hogy „a történelem éppen úgy a nacionalista vagy etnikai vagy fun­damentalista ideológiák nyersanyaga, mint ahogy a mák gu­bája a heroiné”. Végül: rá kellene döbbennie a magyar külpolitikának - de jószerével egész Közép-Európának, hogy a NATO-hoz kap­csolódásunk mértékét és jellegét (a tagságról nem is beszél­ve) elsősorban az amerikai érdekek és másodsorban a német, francia, angol háromszög stratégiai viszonyainak hullámzá­sa szabja meg. Ebbe a klubba nem lehet jelentkezni. Ide csak meghívó (vagy behívó) érkezhet. Éppen ezért félrevezető a NATO-ügy bevonása a választások előtti programvitákba még akkor is, ha ebben az ügyben kormánykoalíció és ellen­zék céljainak látszólagos azonossága az „egységes külpoliti­ka” délibábját remegteti a nemzeti közvélemény szeme elé. A legmértéktartóbb amerikai értékeléseket vizsgálva úgy tű­nik, hogy a Zsirinovszkij-effektus éppenséggel visszadobta a NATO-tervezést a rajzasztalra. Mégpedig abban az értelem­ben, hogy kivárnak: egy befelé forduló orosz tekintélyura­lom esetén a közép-európai régiót belátható ideig a szürke sávban lebegtetik és csak egy brutálisan birodalomépítő orosz fordulat „büntetéseként” lehet a szó a NATO kiterjesz­téséről. Sokkal inkább tárgyai és nem alanyai vagyunk e ha­talmi kombinációnak, mint december 12-e előtt. 1994-ben semmi nincs lejátszva. Még nem is született meg a medve, amelynek a bőrére ihatni lehetne. Gömöri Endre II­­­I Háttérrádiózva az év végi sütés, fő­d­arelll ü­tik­e­zés közben hallom az ismétlőműsor­** , bán a nemzet nagy építészét, aki élet­útját elemzi. Valóban magvas gondo­latait ezzel a megrázó felkiáltással zárja: „Én nem megyek el innen!” Majd magyarázólag hozzáteszi, hogy menjenek el azok, akik nem érzik igazán magukénak e hont, stb. Las­sabban kavarom a rántást: kinek szólt ez a „figyelmezte­tés”? Nekem, nekik? Azoknak, vagy inkább ezeknek? A rádióban közben már a „Cigányfélóra” adása megy. Egy idős cigány mesél, szép nyugodtan, felülemelkedetten a né­met táborról, meg az orosz táborról. Meg arról, ahogyan itt­hon éltek-élnek a nem tábornak nevezett táborokban. «Ahogy köréjük emelik a láthatatlan falakat, s ahogy ők is kerítik - dacból, félelemből - belső falaikat. Folydogál az öreg cigány története, népe története. Mondja: „Én nem mennék el innét semmiképpen sem.” S még hozzáfűzi, hogyan élhetne együtt békében, a másik másságát elfogadva a sokféle idekevere­dett, ideszületett, elszármazott, majd visszatért magyar. Bölcs ember ez az öreg cigány. Köznapian tud kimondani olyan igazságokat, amelyek irodalma könyvtárnyi. Ám a tengernyi tudományon sem tör át ilyen fényesen a nemzetet alkotó és megtartó sokszínű közösségekbe vetett hit. Hogy legyen bennünk béke, elsőként önmagunkkal. Mert csak ha a magunk belső békéjét visszanyertük, vagyunk képesek a vi­lággal is megbékélni. Éjfél, az év első percei. Az államfő beszél. Nem akarok hin­ni a fülemnek. Ugyanazokat mondja, mint az öreg cigány. Ez jó. Bossányi Katalin

Next