Népszabadság, 1994. február (52. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-01 / 26. szám
1994. február 1., kedd. KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 Csóti eltöröltetné az embargót A Kis-Jugoszlávia elleni embargó nem érte el célját, viszont súlyos károkat okoz Magyarországnak, ezért felül kell vizsgálni azt. Csóti György, az MDF külpolitikai szóvivője, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke fogalmazta meg ezt a véleményt tegnapi sajtótájékoztatóján. A legnagyobb kormánypárt vezető külpolitikusa csaknem szó szerint azt az érvrendszert használta az embargó tarthatatlanságával kapcsolatban, mint azok, akik ellen irányul. MUNKATÁRSUNKTÓL túl nagy feladat lenne”. Hangsúlyozta, hogy Magyarország, bár számára csak kárt okoz, betartja az embargót és nem áll szándékában annak feloldásáról Szerbiával tárgyalásokat folytatni, még csak arra sem készül, hogy maga kezdeményezzen ilyesmit az ENSZ-ben, ám ha más államok szorgalmaznák a felülvizsgálatot, azt támogatni fogják. Csóti szavaiból kitűnt, alapvetően elhibázottnak tartja a Nyugat délszláv politikáját („halogató, túl óvatos, kimerültek az eszközei”). Más témákat érintve Csóti György kifejtette, hogy a mai nap, az Európai Unióval kötött társulási egyezmény életbelépésével új fejezet a magyar fejlődés történetében. Az intézményes kapcsolódás lehetővé teszi a felkészülést a teljes jogú tagságra is. Csóti, aki szerint hamarosan be kell nyújtani az erre szóló kérvényt, úgy vélte, Magyarország gazdaságilag Csóti György arról beszélt, hogy az embargó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt olyan súlyos negatív hatásai vannak, amelyek elsősorban a Szerbiában élő szegényeket, különösképpen a vajdasági - részben magyar - lakosságot, valamint a szomszédos országokat sújtják. Magyarország számára eddig 1,3 milliárd dollár értékű közvetlen kárt okozott az embargó betartása - mondta Csóti György. Leszögezte: ha eredményes lenne az embargó, könnyebb szívvel lehetne támogatni, de mivel eredménytelen, a nemzetközi szervezeteknek felül kell vizsgálniuk, és új szankciórendszert kellene kialakítaniuk. A Népszabadság kérdésére, hogy mégis, milyen újdonságokra gondol, az MDF politikusa elismerte: fogalma sincs, mit lehetne tenni, „ez talán az egész magyar külpolitika számára is nem, politikailag viszont már ma is érett az EU-tagságra, amit 4-6 éven belül nyerhet el. (Más forrásokból származó értesüléseink szerint a magyar diplomácia hamarosan offenzívába kezd a tagfelvételi kérelem beterjesztésének előkészítésére, s Martonyi János államtitkár a hónap közepén több EU-országot érintő körútra indul ez ügyben.) Mától Magyarország politikailag egyenjogú tagként kapcsolódhat be az EU munkájába, hangoztatta Csóti, utalva rá, hogy bár szavazati jogot a társult tagság nem biztosít, konzultációs lehetőséget viszont igen. Ez is közelebb visz a NATO-hoz, vélte. A NATO-ba különben Csóti szerint már előbb beléphetnénk, mint az EU-ba, mert ott nincsenek olyan gazdassági felvételi követelmények, mint az EU esetében. Úgy véli egyébként, hogy a NATO-tagság nem járna olyan számottevő anyagi megterheléssel, mint azt egyesek állítják. Várható, hogy Magyarország két héten belül aláírja a Partnerség a békéért kezdeményezéshez való csatlakozásról szóló dokumentumot. L. P. Magyar kormánysegély Kárpátaljának Jeszenszky és Zlenko megbeszélése Ungváron ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A megbeszélések homlokterében természetesen a két ország viszonya, azon belül a kárpátaljai magyarság helyzete állt. Mindketten hagyományosan jónak mondták Ukrajna és Magyarország viszonyát, melyet az elkövetkezendőkben mind gazdasági, mind politikai téren tovább szeretnék fejleszteni. Ukrajna - hangsúlyozta Zlenko -sok energiát fektet abba, hogy az országban élő kisebbségek, így a magyarok is a többséggel azonos jogokat élvezzenek. Véleménye szerint a kárpátaljai magyarok helyzete példaként szolgálhat az olyan országok számára is, melyek ugyancsak a kisebbségi problémák megoldásán fáradoznak. Jeszenszky Géza a kulturális autonómia megteremtését szorgalmazta. Az ukrán fél, melynek egyelőre nincsenek konkrét elképzelései az effajta önrendelkezésről, a KMKSZ-t kérte fel arra, hogy töltse meg tartalommal a kulturális autonómia fogalmát. Politikai gesztusként értékelhető, hogy az ukrán-magyar immár harmadik ungvári külügyminiszteri megbeszélésen részt vett Fodó Sándor, a szövetség elnöke. A késő délutáni órákban Jeszenszky Géza és kísérete a KMKSZ székházában a szövetség vezetőivel tárgyalt. Kőszeghy Elemér il«ii.ofi.-› f. ■. i i. -!‚■« , vnúíflslavse Konferencia vagy pellengér? Pozsony megvitatná a magyar kérdést Egy befolyásos szlovák pártvezető nemzetközi konferenciát javasol Magyarország és szomszédai kapcsolatainak megítélésére, amelyen elképzelései szerint az érintett országok vennének részt. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Ján Klepác, a szlovák Keresztényszociális Unió (KSZU) elnöke - egyben Michal Kovác államfő bizalmi embere - egy hétfői sajtóértekezleten úgy vélekedett, hogy Budapestnek nem csupán Szlovákiával vannak problémái, hanem valamennyi szomszédjával. Ezért pártja (amelyik nem tagja a pozsonyi törvényhozásnak) javasolja a szlovák kormánynak, hogy hívjon össze nemzetközi konferenciát a viták megtárgyalására, Magyarország és szomszédai részvételével. (Az ötlet korábban a szlovák elnök kijevi látoogatásán is felmerült már, akkor, maga Kovác indítványozta.) Klepác azt is megemlítette, hogy „egyes nyugati publikációkban” Magyarországot Közép-Európa komoly destabilizáló elemeként emlegetik. A KSZU az utóbbi időben feltűnően sokat foglalkozik a szlovák-magyar viszonnyal. F. J. Gy. Jön a máltai elnök Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének meghívására február 3. és 5. között Vincent Censu Tabone, a Máltai Köztársaság elnöke hivatalos látogatást tesz Magyarországon - jelentette az MTI. Útjára elkíséri felesége. Látogatása alatt megbeszélést folytat az államfővel, Boross Péter miniszterelnökkel és Szabad Györggyel, az Országgyűlés elnökével. Évnyitó a rendőrakadémián A három évvel ezelőtt magyar -osztrák kezdeményezésre alakult Közép-európai Rendőrakadémia újabb ünnepélyes tanévnyitót tartott Bécsben. A szónokok egyike, Józsa Fábián magyar belügyi államtitkár kijelentette: elképesztő gyorsasággal fejlődik ez a féléves kurzusokat tartó akadémia, hiszen az idén már Németország is bekapcsolódott a programba, hétre növelve a részt vevő államok számát. Az államtitkár szerint a szemeszter végén Budapesten jó lenne amolyan belügyi csúcstalálkozót tartani a további fejlesztésről. Minden érintett államban egy vagy több hetet tanulnak a felvételt nyert, több nyelven beszélő magyar, osztrák, szlovák, szlovén, német, cseh és lengyel fiatal rendőrök. A tanévnyitón Löschnak osztrák belügyminiszter hangoztatta: az a cél, hogy a közös kriminalisztikai kihívásokra közös válaszokat találjanak. A lapunknak adott interjúban Michael Sika, az osztrák közbiztonsági rendőrség igazgatója nagyra értékelte, hogy az akadémiát a magyaroknak köszönhetik, a kezdeményezés vitathatatlanul a bécsi magyar követség második emberéé, Fontányi Gáboré. Elismerte ugyanakkor, hogy a bűnözés elleni közös fellépést akadályozza meg a tagállamok jogrendszereinek különbsége. Z. P. Bukarest ellenzi az autonómiát Bukarest nem egyezik bele, hogy bármelyik romániai nemzeti kisebbség területi autonómiát kapjon - hangoztatta a varsói Rzeczpospolitának nyilatkozva a román államfő. Ion Iliescu úgy véli, Románia és Magyarország kapcsolatai jók - jelentette Varsóból Ritecz Miklós. Egy kérdésre válaszolva Iliescu megemlíti, hogy Románia területén 1,7 millió, magyar nemzetiségű él. A magyarok a többi kisebbséghez hasonlóan az alkotmány által biztosított jogokat élvezik, akadálytalanul, nyugalomban fejlődhetnek. A kisebbségek képviselői ott ülnek a parlamentben - jegyzi meg, hozzátéve, hogy még a legkisebb nemzetiségeknek is garantált helyeik vannak. Romániában a német, a magyar és a többi kisebbség is a románokéval azonos jogokat élvez. Az alapelv: lojális állampolgároknak kell lenniük, és be kell tartaniuk a törvényeket - hangoztatta az államfő. A Magyarországgal fenntartott kapcsolatokról elmondta: Bukarest kifejezte nyugtalanságát egyes magyar politikai erők szélsőséges megnyilvánulásai miatt. Egyébként a román elnök jónak tartja országa és Magyarország kapcsolatait, főleg gazdasági téren. Úgy véli, ha reálisan tekintünk a közös megoldást és együttműködést igénylő problémákra, akkor a viszony normális és baráti lesz. Delors: a fokozatosság Magyarország érdeke „Számomra önök mindig Európa szerves részét alkották, mint ahogy nem szabad elfelejteni, hogy kulturális, intellektuális értelemben a második világháború előtt Budapest vagy Varsó ugyanolyan fényesen csillogott, mint Bécs vagy Berlin” - fejtette ki egyebek között Jacques Delors a Magyar Távirati Iroda és a PAP lengyel hírügynökség munkatársának nyilatkozva. Az EK Bizottság elnöke abból az alkalomból adott interjút, hogy február elsejétől - a keleteurópai országok közül elsőként - hivatalosan is életbe lép Magyarország és Lengyelország, illetve az Európai Unió között aláírt társulási szerződés. Delors szerint Magyarország és Lengyelország fokozatos gazdasági integrálódása a célszerű a nyugat-európai közösségbe. Ami a teljes jogú tagságot illeti, az érintett országokon áll, hogy mikor terjesztik be felvételi kérelmüket, jóllehet, célszerű szem előtt tartani, hogy az EU intézményei két év múlva fontos reformokon mennek keresztül. Végül utalt rá: márciusban elképzelhetőnek tartja, hogy eleget tegyen a még Antall Józseftől kapott meghívásnak és Budapestre látogasson. A társult státus mostani életbe lépése kapcsán Delors emlékeztetett arra, hogy a kommunizmus kelet-európai bukása után felmerült: nem kellene-e siettetni az eseményeket és mielőbb elősegíteni a visegrádi országok belépését a Közösségben. „De úgy vélem, ha ezt megtettük volna, az önök gazdasága nehezen találta volna meg a helyét a nemzetközi munkamegosztásban. A fokozatosság elvének nagy előnye, hogy időt ad arra, hogy minden ország megválassza a modern gazdasághoz vezető maga útját. Mi piacaink nyitásával, technikai-anyagi segítséggel tudunk mindehhez támogatást nyújtani.” Kezdettől fogva „híve voltam a gyors politikai nyitásnak” - tette hozzá, és utalt rá, hogy támogatta a még Mitterrand elnök által beterjesztett elképzelést Kelet-Európának is azonnal helyet kínáló konföderatív Európa kialakításáról. Az persze természetesnek tekinthető kísértés, hogy azonnal valamennyi - politikai és gazdasági - téren tegyük teljessé az integrációt. A németek, látjuk, megpróbálták. De azt is látjuk, hogy mindez milyen következményekkel járt - mutatott rá a továbbiakban, és egyúttal emlékeztetett arra, hogy ma még, a 320 milliós lakosú Európai Unió mellett Kelet-Európa olyan további százmilliós népességet testesít meg, amelynél a jövedelmek szintje az említett 320 millió átlagának egyharmadát teszi csak ki. Az integráció kiteljesedése esetén több mint 450 millió ember tartozik majd azonos közösséghez. Sorsunk összefügg, „vagy együtt navigálunk jó széllel, vagy együtt futunk zátonyra”. Ami az integráció biztonságpolitikai vonzatait illeti, Jacques Delors mindenekelőtt emlékeztetett arra: az Észak-atlanti Szövetség éppen a közelmúltban javasolt egy együttműködési formulát, a békepartnerséget, amely általános elfogadást nyert. A biztonsággal szembeni olyan belső fenyegetés mint a szélsőséges nacionalizmus, a populizmus, az etnikai konfliktusok vagy vallási viták sora - megválaszolása elsősorban az adott társadalmon belül igényel elmélyült munkát. Beleértve mindebbe a gazdasági politika olyan értelmű végiggondolását is, hogy érvényesülhessen a társadalmon belüli szolidaritás. Hiszen a túlzott szegénység tömegessé válása szintúgy szélsőségeket hoz felszínre. A fokozatosság ebből a szempontból is fontos, mert: „Nem kapjuk meg ajándékul egyik napról a másikra a piacgazdaság rendszerét”. A teljes jogú tagsági kérelem benyújtásának időpontját minden jelentkező ország maga döntheti el. Ám célszerű szem előtt tartani, hogy 1996-ban az EU-intézmények átfogó reformjára kerül majd sor. Egyébként az elbírálás kritériumai lényegében már tisztázottak: az emberi jogok tiszteletben tartása, pluralizmus megléte és általában is a demokratikus intézmények, csakúgy, mint a nyitott és működőképes piacgazdaság adottsága. Mari néni Európája Ha én a kormányhoz közel álló PR-ügynökség lennék, elintéztem volna, hogy ma minden hazai iskolában az Európai Unió jelvényét (a kék alapon tizenkét arany csillagocskát mutató zászlócskát) osztogassák az osztályfőnökök a nebulók között, továbbá színes füzetecskéket, amelyekből az alsósok is megértenék, mi az Európai Unió, mit jelent a tizenkettek Európája és miért lenne az jó nekünk, ha mi lehetnénk a tizenvalahanyadikak. A felső tagozaton a történelem- vagy a földrajzórákat szentelném arra, hogy szó essék a több mint háromszázmillió fogyasztót számláló „közös piacról”, a gimnáziumok osztályaiban pedig az iskolatévé segítségével készítenek hátteret a nap vitathatatlanul legfontosabb - igaz, meglehetősen száraz - híréhez: ma lép életbe Magyarország társulási szerződése az időközben Európai Unióvá fejlődött Európai Közösségekkel. No de én nem vagyok a kormányhoz közelálló PR-ügynök, aki pedig annak mondja magát, mint tudjuk, mással - például a magyar rádiósok európai szintű lejáratásával - van elfoglalva. Nagy európai menetelésünkön munkálkodó hivatásos politikusaink nem igazán ereszkednek alá, ha pedig a nyilvánosság elé lépnek, többnyire olyan kiüresedett politikai közhelyeket pufogtatnak, amitől az embernek már előre elege lesz az áhított Európából. Arról jutott mindez eszembe, hogy ez a társulási szerződés valóban nagy dolog az ország előremenetelében, ám tartok tőle, hogy jelentősége éppen azért nem jut el az emberekhez, mert az illetékesek kisajátítják és egyúttal elidegenítik a polgároktól az európai ügyet. Politikusaink például nem győznek hivatkozni Európára meg az újabb és újabb mérföldkövekre az oda vezető úton (mindenkinek a könyökén jön ki, hogy milyen jó lenne már belépni, és hogy most már igazán nincs messze ez a lehetőség), hetente alakítanak bizottságokat európaiságunk előmozdítására, s mindeközben egyről feledkeznek meg: Mari néniről. Pedig az Európába vezető úton éppen Mari néniről nem szabad megfeledkezni. Arról, hogy ő tudni szeretné, jó-e neki ez a társulási szerződés meg a majdani tagság, több lesz-e tőle a jövedelme, könnyebb lesz-e eladni, amit megtermelt, s talál-e munkát fia, unokája idehaza, vagy valahol - bárhol - Európában. A tizenkettek Európájában - bár ott azért értenek a PR-hez - szintén tendencia, hogy a politika a maga belügyének tekinti az európai egységesülés nagy kérdéseit. Igaz, ezért időnként meg is kapják a hideg zuhanyt - lásd a dániai népszavazást Maastrichtról -, ami átmenetileg észre téríti az elefántcsonttoronyban csücsülő urakat. Jó lenne nálunk mindkettőt - az európai ügy úri huncutsággá válását és a hideg zuhanyt is - elkerülni. Léderer Pál Bolond lyukból Amerika kétszáz éve szokja, hogy elmondja a világnak a legszebb elvekkel alátámasztott szándékait, azmelyeket vagy tud érvényesíteni, vagy nem. Utóbbira nézvést lásd például Kuba, Korea, Vietnam, Líbia vagy Bosznia esetét. Oroszország kétszáz éve hallgat, és ha a legkisebb lehetősége nyílik rá, érvényesíti akaratát. Egyaránt példa lehet rá a krími háborút követő helyzet, Andrássy és Gorcsakov vitája a balkáni befolyásról, Lengyelország határainak megvonása, Königsberg-Kalinyingrád és Moldova sorsa, az ukrán leszerelés vagy ugyancsak Bosznia. Jön Clinton Európába, őszintén hisz valamiben, saját értékei alapján másként nem is láthatja Moszkvát, mindenkit elbűvöl, úgy érzi, hogy győzött, kiteszi a lábát, és kiderül: Oroszországban minden másként van. Jön Zsirinovszkij, végigrohanja Európát az egykori szovjet befolyási övezet néhány fontos állomását -, úgy mutatja, hogy őszintén hisz valamiben, bár (még) nincs ereje annak megvalósításához, csupa badarságot mond, és mindenki azt számolja, milyen eséllyel valósulhat meg őrült jövendölése. Őrült beszéd, de van benne valami, hallani minduntalan. Az egyik, ami benne van: az őszinte beszéd, és az őszinteség akkor is lenyűgöz, ha az őrültséggel határos. Másodszor: a jövendölés minden általánosítása „névre szól”. A szlovén, a lengyel, a cseh és a magyar katonának egyaránt azt mondja, hogy a nyugati tisztek csizmáját fogja pucolni. De a csehnek hozzáteszi: belezuhansz a német tenger Malströmjébe. A magyarnak azt: nem kellesz senkinek, még a „világhíres” Ikarusaid, a zamatos almád, a piros paradicsomod sem eladható. A szlováknak azt: vállald egy kelet-közép-európai szövetség építőjének szerepét, és az évszázada még neve sem volt Bratislava Strasbourggal fog vetekedni. A szerbnek azt: küzdj és bízva bízzál, közel s távol nincs más, ki vérét ontsa éretted, az orosz testvéren kívül. Hogy bonyolultabb legyen a helyzet, nekünk ígéri Erdélyt, de el a kezekkel Szlovákiától és Vajdaságostól Szerbiától, amely ország viszont Albániából kapna jókora falatot Görögországgal együtt, ellenben mindkettejüknek el kellene feledniük Macedóniát, hiszen az a mindenkinél hívebb bolgároké, Törökországnak azzal a részével együtt, amit a szorosok ellenőrzése okán nem Oroszország kebelez majd be. Hát most néhány - nem orosz nemzetiségű - őrült is számolásba, osztásba, szorzásba kezd, és eltöpreng. Mert könnyebb a mákony füstjének hatása alá kerülni, mint az áfium ellen való orvosságot meglelni. Nekünk - hogy legyen végre csak rólunk szó - mindössze annyit nem szabadna szem elől tévesztenünk: a Nyugat csak egy modernizált Magyarország iránt érdeklődhet, tehát előbb itthon kell olyan állapotokat teremteni, amelyek eleve mentesek az orosz nacionalista minden hadlatyának hatásától. És erőt adóan még észben tartható: Moszkvában ugyan drágább a dollárban mért irodahelyiség, de egyet sem találni, amelynek egyenes volna a fala, sarkos a sarka, rögtelen aszfalt vezetne hozzá. Moszkva, ha megmutatja magát, kiderül róla: mai állapotában nem a mai Európába való. Zsirinovszkij pedig kiutasítható Szófiából, Ljubljanából, tudomásul nem vehető Budapesten és fél Magyarországon átszáguldottában, százezrekkel ünnepeltethető Szerbiában, de sorsa Moszkvában dől el. Abban a Moszkvában, amelynek kezében Ukrajna, Kazahsztán és a Suskevics nélküli Belarusz után magára maradt a világ második legnagyobb atompotenciálja, s ahol nemcsak Kozirev mai külpolitizálása, de a távolabbi jövő is kiszámíthatatlan. M. Lengyel László