Népszabadság, 1994. április (52. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-18 / 89. szám

32 népszabadság Mészöly, az Ősz Szikla Szerencsések (BVSC)-Közönyösek (Vasas) 2-1 LABDARÚGÁS Amikor gyerekkoromban ne­kem is számtalanszor feltették a bárgyú kérdést: mi leszel, ha nagy leszel?, úgy emlékszem, egyszer sem válaszoltam azt, hogy futballedző. Rémlik, hogy havonta más és más akartam lenni - a skála meglehetősen széles az erdőkerülőtől a pilótá­ig de a körülbelül kétszáz jö­vőbeni foglalkozás között nem szerepelt az edzősködés. Szom­bat délután ez az amúgy bizo­nyára szép szakma még hátrább került nálam, mert a három óra és háromnegyed öt közötti szűk százöt percben megelőzte a BKV-ellenőri tevékenység, a villanyóra-leolvasás és a kohó­­mérnökösködés. Valahol azt olvastam - eskü­szöm, nem pletykalapban -, hogy Mészöly Kálmán festi a haját. Bár nem kérdeztem rá a „célszemélynél”, igaz-e az állí­tás, most már kezdem elhinni. Nekem jóval kisebb gondok kö­vetkeztében is mákosodik a ha­jam - ráadásul messze nem va­gyok még ötvenhárom éves -, ezért nem csodálkoznék, ha Mé­szöly hajának jelenkori alapszí­ne a falfehér lenne. (Festetni meg már azért is szükséges, mert hogyan nézne ki egy Szőke Szikla őszen?) Mármost megemelem a fejfe­dőmet Mészöly Kálmán előtt, aki elképesztő önuralommal ve­szi tudomásul, hogy játékosai packáznak vele. Manapság már nem alkalmaz olyan plasztikus kifejezéseket, mint az emléke­zetes filmben, most szombaton is csak elvétve, egyszer-egyszer harsant fel a kispadon, nyugod­tan idézhetném azokat a szava­kat, amelyeket használt - „bír­nák” a nyomdafestéket -, de minek? Ha játékosai „nem hal­lották meg”, akkor mi se veszte­gessünk rá időt. A lefújás pillanatában tekin­tetemmel Mészölyt kerestem. Láthatóan próbált uralkodni magán, mégis attól tartottam, hogy pillanatokon belül szél­ütés éri. Fürkésztem a Vasas­labdarúgók arcát is, a legtöbb, amit mentségükként felhozha­tok, hogy megszeppentnek tűn­tek. Osztályozós helyen, kar­nyújtásnyira a kieséstől úgy jöt­tek le a pályáról, mint amikor sörmeccsen a soványak kikap­nak a kövérektől. És Mészöly­nek ezekkel az emberekkel szót kell váltania egy sokadik „ha­lál” után pár másodperccel, mi több, edzést kell nekik vezetni, panaszaikat meghallgatni, s ugyanakkor tudni, mekkora összegeket vesznek fel a pénz­tárban. Akkor már küldjenek el in­kább anyámba, amikor jegye­ket, bérleteket kérek a zsúfolt hatoson. Én úgy képzelem, hogy egy játékosnak, akinek (patinás) csapatát a kiesés fenyegeti, mi­nimum fel kéne szántania a pá­lyát. De legkevesebb meg kelle­ne halnia a gyepen a győzele­mért. Ezzel szemben a piros­kék fiúk mozogtak egy keveset szombaton, laza ebéd után, könnyű sörözés előtt, miközben rittyen a tavasz, harsog a fű. Most persze írhatnám azt, hogy elképesztő balszerencséjük volt, hiszen egy góllal vesztettek egy olyan mérkőzésen, amelyet há­rommal kellett volna megnyer­niük, de egy ilyen felfogású gár­da nem érdemel győzelmet. Fel­hozhatnám mentségül, hogy az elején kaptak egy elkerülhető gólt, aztán a második félidő ha­sonló időszakában egy még bosszantóbbat, közben és utána végigtámadták a mérkőzést, de ennyi ügyetlen - és közönyös - ember felmentést sem érdemel. Miközben a legnagyobb kíno­kat bizonyára Mészöly éli át. Egyrészt, mert neki valóban je­lent valamit az az elnevezés, hogy Angyalföld, másrészt, mert ő annak idején futballista volt, ezek meg csak focisták. (Akad­ BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELÉ­nak olyanok, akik másokat mondanak rájuk, de a jelzőket nem írhatom ide.) Amikor Föl­des, három méterre a tökéletesen üres kaputól, bal belsővel nem előre, hanem hátra rúgta a lab­dát, azt mondtam magamban, hogy ezzel az emberrel még a melegvíz árát is kifizettetném. A csetlő-botló Mónos éppúgy nem érdemel egy bátorító szót, mint az elképesztően ügyetlen Maczó, de minek bárkit is ledorongolni, amikor az egész minősíthetetlen, így aztán a lelkes, de nagyon­­nagyon szerény képességű BVSC felbecsülhetetlen fontosságú két ponttal lett gazdagabb, s bár ek­kora szerencsével lottózni-to­­tózni­ kéne, a vasutasok legalább küzdöttek. Igaz, a második fél­időben bőrön át is lélegeztek a fiúk, ellenben csúsztak-mász­­tak. És ennyiért már két pontot adnak a magyar NB I-ben. Mészölynek lesz dolga a hé­ten. Szegénynek nemcsak a kongói Claudenak meg a tádzsik Sirinbekovnak kell el­magyaráznia, mit is jelent az, hogy „Gyerünk, gyerünk, An­gyalföld!” BVSC: Disztl - Bondarenko, Dzsi­­novics, Werner (Mundi, 46. p.) - Bükszegi, Nagy, Urbányi, Farkas, Cseh - Borgulya, Negrau (B. Szabó, 68. p.). Vasas: Sáfár - Herczeg,­ Juhár, Maczó - Mónos, Vincze, Sirinbekov, Szenes, Pecha (Claude, 54. p.) - Föl­des, Galaschek (Gricajuk, 46. p.). Szönyi út, 2000 néző. Jv.: Varga. Gól: Negrau (6. p.), Mundi (51. p.), Vincze (68. p.), Jakab József Különleges pillanat a Szönyi úton: harc a labdáért PARMA­LAT-KISPEST 1- 5 (0-2) Székesfehérvár, 3000 néző. Jv.: Molnár. Parmalat: Józsa - Varga, Németh, Salacz - Kucselata, Lőrincz, Beke, Horváth L. (Czéh, 46. p.) - Jován, Horváth F., Takács (Pálfi, 75. p.). Kispest-Honvéd: Brockhauser - Csábi, Bánfi, Forrai, Mátyus - Stefa­­nov, Pisont, Illés, Duró (Csehi, 75. p.) - Hamar (Tóth, 30. p.), Vincze. Gól: Vincze (9. p.), Hamar (13. p.), Tóth (61. p­), Horváth F. (65. p.), Illés (79. p.), Csehi (88. p.). ÚJPEST-PÉCS 3-0 (0-0) Megyeri út, 2000 néző. Jv.: Tóth. Újpest: Praj - Füzesi, Aczél, Bérczy, Szlezák - Kozma, Véber, Szanyó (Horváth, 85. p.), Kecskés - Belvon (Kovács, 85. p.), Egressy. Pécs: Csaban - Zare - Dienes, Csi­­zi, Palaczky, Bódog - Lengyel, Dár­dai (Tolocskó, 55. p.), Fehér - Rózsa (Mészáros, 65. p.), Dorobantu. Gól: Szanyó (64. p.), Egressy (72. p.), Kecskés (75. p.). DEBRECEN-MTK 2- 0 (1-0) Debrecen 6000 néző. Jv.: Hart­­mann. Debrecen: Horváth - Kondás, Go­ Lempert Márta­ 22. forduló jegyzőkönyve Ján, Sándor Cs., Balogh - Dombi, Madar, Sándor T. (Gracsov, 80. p.), Szathmári - Toderas (Tóth, 85. p.), Buliga. MTK: Piel Talapa, Horváth, Sztanó, Szalai - Komódi (Tamási, 60. p.), Vancsa, Kenesei Z., Zsivótzky - Hámori (Kovács, 46. p.), Kenesei K. Gól: Kondás (35. p., 11-esből), Sándor T. (78. p.). GYŐR-BÉKÉSCSABA 2-5 (2-2) Győr, 9000 néző. Jv.: Vágner. Győr: Végh - Csikós, Pintér, Ra­­dics - Csertői (Ignácz, 46. p.), Iva­­nics, Faragó (Kuttor, 30. p.), Haj­szán, Mikóczi - Popescu, Klausz. Békéscsaba: Baji - Mracskó, Us­­majev, Szenti, Zahorán - Fodor (Ka­­sik, 81. p.), Csató, Vancea - Szarvas, Váczi, Kulcsár (Dávid, 83. p.). Gól: Klausz (7. p.), Váczi (10. és 60. p.), Popescu (12. p.), Szarvas (24. és 68. p.), Vancea (53. p.). FTC-SIÓFOK 1-3 (1-2) Üllői út, 12 000 néző. Jv.: Juhos. FTC: Szeder - Simon, Hrutka, Szekeres - Szűcs, Lisztes (Vanicsek, 46. p.), Albert (Balogh, 65. p.), Keller - Zavadszky, Kovács, Wukovics. Siófok: Bíró - Keszeg, Bimbó, Olajos, Meksz - Tóth, Sallai, Varsá­nyi (Dukon, 77. p.), Király - Földes (Kirchmayer, 68. p.), Szabó. Gól: Földes (15. és 45. p.), Kovács (32. p.), Dukon (86. p.). CSEPEL-VÁC 1-1 (0-0) Csepel, 2500 néző. Jv.: Nyilas. Csepel: Hajdú - Ács, Váczi, Be­­reczki (Süveges, 80. p.) - Tyukodi, Medgyes, Puskás, Mikler (Szabó, 70. p.) - Jakab, Pena, Szekeres. Vác: Koszta - Puglits, Kasza, Hahn, Aranyos - Miovecz (Nyilas, 66. p.), Víg (Szedlacsek, 73. p.), Kriska, Romanek - Füle, Burzi. Gól: Puskás (78. p.), Füle (88. p., 11-esből). HALADÁS-SOPRON 3-1 (1-0) Szombathely, 8000 néző. Jv.: Vad. Haladás: Király - Szűcs (Neudl, 74. p.), Jagodics, Sánta - Balassa, Szekér, Elekes, Tóth Gy., Tóth N. -Vukadinovics, Schneider (Somfalvi, 80. p.). Sopron: Babos - Varsányi, Nagy, Katona, Varga - Kovács, Szántó, De­ák (Makkos, 61. p.) , Majoros - Ör­dög, Chiratcu. Gól: Szekér (35. és 67. p.), Schnei­­der (50. p.), Szántó (76. p.). A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA 1. B.csaba 22163357-17 35 2. Vác 22136343-21 32 3. Kispest 22125548-28 29 4. FTC 22125535-20 29 5. Csepel 22116529-31 28 6. Győr 221­15739-28 25 7. Újpest 2296731-25 24 8. Debrecen 22­96727-23 24 9. Sopron 2266 1025-35 18 10. Parmalat 2258924-37 18 11. Siófok 2257 1025-36 17 12. BVSC 2256 1123-43 16 13. Vasas 2255 1225-33 15 14. Pécs 2247 1117-33 15 15. MTK 2247 1123-41 15 16. Haladás 22­36 1320-40 12 SPORT FUTBALLVILÁG Milan-ünnep: hason­más­ OLASZORSZÁG MUNKATÁRSUNKTÓL A Milán igazán dicséretes buz­galommal készült a bajnokava­tásra. Ez nem annyira az Udi­­nese elleni találkozó (2-2) törté­néseiből, mint inkább a mérkő­zést követő zászlós felvonulás­ból derült ki. A milánói labda­­rúgók ugyanis körbehordoztak egy óriási méretű vörös-fekete lobogót, amelyen hatalmas be­tűkkel egy 14-es szám virított. Értsd: tizennegyedszer nyerte el az olasz bajnoki címet a Milan. Nem árulunk el titkot, ha hoz­zátesszük: a meccs és az utána rendezett ünnepség között el­telt másodpercekben aligha volt idő rávarrni a zászlóra azt a 14-est... Jellemző a zsúfolásig telt San Siro hangulatára, hogy a lefújást követően valamennyi Milan-játékos hasra vetette magát, e közös „tornagyakor­lattal” derítve még jobb kedvre a szomorúnak amúgy sem ne­vezhető közönséget. Még az sem érdekelt senkit, hogy a győzelem (mármint az Udinese ellen) ezúttal elmaradt, mert a játék már-már hasonlóképpen kedélyes volt, mint a stadion légköre. Boban góljával a Mi­lán vezetett 1-0-ra, aztán há­rom perc alatt három gól esett: a 69. percben Borgonova egyenlített, a 70.-ben Massaro - húszméteres bombalövéssel -2-1-re alakította az állást, majd a 71.-ben Rossitto beállí­totta a végeredményt. Franco Baresi boldogan nyilatkozott a meccs után, de megemlítette: egyelőre nem teljes az ünnep, hiszen hátravan még a BEK- elődöntő és a reménybeli dön­tő, valamint a világbajnok­ság... Fesztivál volt - ha nem is ek­kora - Torinóban is, ahol a Ju­­ventus 6-1-re nyert a Lazio el­len. Vialli háromszor vette be a rómaiak kapuját, Roberto Bag­­gio megint boszorkányos szóló­góllal ámította el a publikumot, s közben a fővárosi Signorinak csupán annyi vigasza maradt, hogy szépítésével megerősítette vezető helyét a mesterlövészek listáján (21 gól). Ettől függetle­nül, a parádézó Juve már csak második lehet, mert két fordu­lót játszanak még Itáliában, és a Milán előnye öt pont a torinó­­iakkal szemben. A Juventus egy ponttal előzi meg a harmadik helyen álló Sampdoriát, amely most az In­­tert győzte le 3-1-re, Viercho­­wod, Evans és Amoruso góljá­val. Szintén 3-1-re nyert a Par­­ma - Asprilla, Zola és Crippa révén - a Cagliari ellen. A bajnokság állása: 1. Milán 49 pont, 2. Juventus 44, 3. Sampdoria 43. 1994. április 18., hétfő La Coruna: közel a korona SPANYOLORSZÁG BARCELONAI TUDÓSÍTÓNKTÓL A rossz nyelvek hetek óta azt mondják, Johann Cruyff nem kis erőfeszítéssel elintézte, hogy a hét végi bajnoki fordu­lókban a Barcelona szombaton­ként játszhassa mérkőzéseit, azaz­ egy nappal a tabella élén álló Deportivo La Coruna előtt. A katalánoknak - így az ellend­rukkerek -, ez azért előnyös, mert így a rivális csapat a Bar­­ca győzelmei után óriási nyo­más alatt kénytelen pályára lépni. A számításba azonban valahol hiba csúcszhatott, mert a „Superdepor” nem roppant össze, s a 34. forduló előtt há­rom ponttal vezetett a bajnoki címért folyó küzdelemben, így aztán egyre jogosabbnak tűnt a Deportivo elnökének, Augusto Cesar Lendoirónak - nem árt ezt a nevet is megtanul­ni a spanyol futballban eddig főszerepet játszó klubelnökök, Núnez és Mendoza neve mellett - magabiztos kijelentése: remé­li, hogy a Barcelona megnyeri a BEK-et, mert így jövőre két spanyol csapat is szerepelhet az európai bajnokcsapatok küz­delmében. A mostani hét végi fordulót mindenki úgy tekintette: ez az utolsó lehetőség arra, hogy a Barca még versenyben marad­jon a bajnoki címért. Kizárt, ugyanis, hogy a hátralévő négy mérkőzésen három pontot ve­szítsenek a galíciaiak (a jobb gólkülönbség miatt egyenlő pontszám esetén a katalánok nyerik a bajnokságot). Nos, szombat este a Nou Campban a Valencia ellen a Barcelona megtette, ami rajta múlott, 3-1-re legyőzte a nem túl komoly ellenállást tanúsító ellenfelet. A piros-kékek már az első félórában 2-0-ra elhúz­tak Beguiristain révén. A máso­dik félidő elején ugyan a Valen­cia csapatkapitánya, Fernando szépített (2-1), de öt perccel a befejezés előtt Sztojcskov me­gadta a kegyelemdöfést (3:1). Bár az eredmény miatt nem kellett izgulniuk a Barca-szur­­kolóknak, a második félidő ötö­dik percében mégis elállt a lé­legzetük: Mendieta kemény be­csúszása után Romariót hord­ágyon kellett levinni a pályáról. Sokaknak eszébe jutott, hogy a brazil csatár az Eindhoven szí­neiben szintén egy világbajnok­ság előtt sérült meg súlyosan. Ezúttal a dolog kevésbé komoly, Romario szerdán nem játszhat Párizsban a francia-brazil ba­rátságos mérkőzésen, ám a kö­vetkező bajnoki fordulóban már valószínűleg pályára léphet, s a BEK elődöntőben, a Porto elleni szereplését végképp semmi sem veszélyezteti. (Hiába reményke­dett ebben a portugál csapat edzője, Bobby Robson, aki szom­bat este a Nou Camp lelátójáról igyekezett kilesni a Barcelona gyenge pontjait.) Szegény katalán szurkolók azonban vasárnap sem pihen­hettek, azért kellett szorítaniuk, hogy Jorge Valdano edző és tár­sulata tegyen csapatuknak még egy utolsó szívességet, azaz: a Tenerife, amely tavaly és tavaly­előtt a Real Madrid legyőzésével az utolsó pillanatban megszerez­te nekik a már elveszettnek hitt bajnoki győzelmet, nyerjen La Coruinában. Hát nem tette meg... A La Coruna Claudio két góljá­val biztosan nyert 2-0-ra, így előnye továbbra is három pont a Barcelona előtt. A harmadik he­lyen a Real Madrid következik, amely idegenben győzött 1-0-ra a Sevillával szemben. KÖVETKEZIK A 23. forduló (április 23., szom­­­­bat) műsora: Békéscsaba-Sopron, Pécs-Csepel, Vác-Ferencváros (mind 17), Vasas-Haladás, Sió­­fok-Parmalat, Győr-Újpest, MTK-BVSC, Kispest-Debrecen (mind 18). NÉPSZABADSÁG EÖTVÖS PÁL elnök, főszerkesztő KARCAGI LÁSZLÓ, TAMÁS ERVIN, ZALAI ISTVÁN főszerkesztő-helyettesek DANISS GYŐZŐ, FRISS RÓBERT, SOÓS KÁLMÁN, TRIPOLSZKY LÁSZLÓ lapszerkesztők BERKÓ PÁL, GYENES LÁSZLÓ, VERES MÁRIA segédszerkesztők FEJÉR GÁBOR képszerkesztő, MÉSZÁROS ÁKOS vezető grafikus ROVATVEZETŐK: gazdaság: BOSSÁNYI KATALIN, hazai tudósítások: FALUS GÁBOR, hír és információ: VAJDA PÉTER, külföld: LÉDERER PÁL, társadalompolitika és kultúra: VÖRÖS T. KÁROLY, olvasószolgálat: FÁBIÁN PÉTER, érvek, vélemények: MIKLÓS GÁBOR, sport: JAKAB JÓZSEF,­fotó: RÉDEI FERENC. Kiadja a Népszabadság Részvénytársaság Felelős kiadó: DR. BREITNER MIKLÓS vezérigazgató Ügyvezető igazgató: LENGYEL L. LÁSZLÓ Lapigazgató: RÓZSA GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest III., Bécsi út 122-124. Telefon: 250-1680 Telefax: 168-9098 Hirdetési ügyekben telefax: 188-9567 A Népszabadság Rt. levélcíme: 1960 Budapest Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt., a regionális részvénytársaságok, valamint az alternatív terjesztők. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir) Budapest XIII., Lehel utca 10/A 1990, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hóra 430, negyedévre 1290, fél évre 2580, egy évre 5160 Ft. Szedés: Népszabadság Fényszedő Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató INDEX: 25 001 ISSN 0133-1752 BP.­­ ISSN 0237-3777 VIDÉK Ez a lap elfogadta a választási etikai szándéknyilatkozatot A mai lapszám külpolitikai szerkesztője: KIS TIBOR, belpolitikai szerkesztője: UJ PÉTER, grafikai szerkesztője: HAAS JÁNOS 1­16* POLITIKAI HIRDETÉS Ilyen még nem volt! Kuncze Gábort, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltjét láthatják öt egész percig, csúcsidőben a Magyar Televízióban! Ma, április 18-án 19 óra 19 perctől­­19 óra 24 percig a TV 2-en. N­ézze meg, vegye fel, adja tovább! 1

Next