Népszabadság, 1994. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-02 / 101. szám

1994. május 2., hétfő KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Esély a vezető szerep megszerzésére Liberálisok tanácskozása Visegrádon a szabadelvűség határairól Szombaton tartotta Visegrádon a Friedrich-Naumann Alapítvány a Fideszszel és az SZDSZ-szel közösen szervezett A liberalizmus Közép-Európában című elméleti konferenciáját. A tanácskozá­son a két magyar liberális párt elnöke - Orbán Viktor és Pető Iván - mellett részt vett Otto Gráf Lambsdorff, a Liberális Internacio­­nálé (LI) elnöke is. MUNKATÁRSUNKTÓL A rendezvény első részének a cí­me A liberalizmus jobb- és balol­dali határai volt. Ebben a blokk­ban tartották meg beszédeiket a magyar pártelnökök, akik azon­ban - Orbán Viktor szavaival él­ve - nem tartották a pillanatot „filozofálgatásra” alkalmasnak, és ezért felszólalásuk kampány­ízűre sikeredett. A megadott té­mát leginkább Iván Krasztev, a bolgár elnök tanácsadója pró­bálta elméleti síkon megközelí­teni, aki kifejtette, hogy a liberá­lisok Nyugat-Európában általá­ban a politikai „bróker” szerepét töltik be, de Közép-Európában és a­ Balkánon megvan a reális esély, hogy a szabadság pártjai vezető szerephez jussanak a kor­mányokban. A második témakör a liberális politika aktuális kérdéseivel foglalkozott. Gaspari szlovén és Filkus szlovák pénzügyminisz­ter - akik mindketten liberális pártokat is magában foglaló kormánykoalíció tagjai - felszó­lalásaikban beszámoltak arról, miként próbálják a gazdasági nehézségeket országaikban li­berális eszközökkel megoldani. A harmadik blokk különle­gességét az nyújtotta, hogy­ Otto Lambsdorff, akit a világ gazda­sági szakértőnek ismer, a libe­rális pártok kisebbségi és egy­házpolitikájáról beszélt. A Nép­­szabadságnak adott exkluzív interjúban is erre kérdezett rá először munkatársunk. - Európát történelmében, kultúrájában és etikai érték­szemléletében döntően megha­tározta a kereszténység. De ke­resztény hitükhöz mélyen ra­gaszkodó, egyidejűleg azonban felvilágosult gondolkodók - például Immánuel Kant, Adam Smith, vagy a XX. századból Friedrich Naumann­­ rakták le a liberalizmus alapjait. Mint gyakorló hívő tehát nyugodtan állíthatom, hogy nincs összefér­hetetlenség vallásosság és libe­ralizmus között, még akkor sem, ha a szabadelvűek és az egyházak közötti konfliktusnak hosszú a története. Ezeket a vi­tákat a hivatalos egyházi veze­tés kezdeményezte, mivel a li­berális kritika támadta az egy­házak világi hatalomigényét, valamint a szabadság és tole­rancia mindenfajta elnyomását.­­ Nem gondolja, hogy ennek a konferenciának az időzítése egyér­telműen választási célokat szolgál? Ha igen, akkor helyesli, hogy külföl­di politikusok beleavatkozzanak a magyar pártok küzdelmébe?­­ Biztos hogy nem véletlen az időzítés, de ez a találkozó nem egyszerűen választási ren­dezvény. Ami a külföldi politi­kusok részvételét illeti: a vilá­gon elfogadott, hogy a testvér­pártok segítik egymást. Én, mint az LI elnöke egyik legfon­tosabb feladatomnak tartom, hogy világszerte személyesen biztosítsam a tagpártokat a nemzetközi liberális közösség támogatásáról. Ugyanilyen mó­don segítik egymást a keresz­tény és a szocialista pártok.­­ Milyen esélyt ad ön a magyar liberálisoknak a május 8-án? Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a két liberális párt rontja egymás esélyeit, és itt is mint Németországban a jobb- és baloldal közé szorulva mindkettő csak második erő lehet egy koalícióban? - Ma még senki sem ismeri a választások eredményét és min­denkit óvok attól, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítson a közvélemény-kutatásoknak, hi­szen az egyéni jelöltek választá­sának a kimenetelét nem lehet ezzel a módszerrel előrejelezni. Azt azonban nagy biztonsággal merem állítani, hogy mindkét nagy liberális párt 10 százalék fölött végez és nem valószínű, hogy nélkülük létrejöhet műkö­dőképes koalíció. Ez pedig min­denhol a világon figyelemre méltó eredmény. Nem csinálok abból titkot, én amellett szállok síkra, hogy egy országban csak egy liberális párt legyen. De ab­ban sincs semmi különleges, ha több szabadelvű párt működik egy államban. Magyar-kínai kiadatási egyezmény PEKINGI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kína kész arra, hogy Magyaror­szággal kiadatási egyezményt kössön - jelentette ki lapunk pekingi tudósítójának Györgyi Kálmán, aki kínai látogatásá­nak befejeztével tegnap utazott haza. Mint a legfőbb ügyész el­mondta, tárgyalásain sikerült számos technikai vonatkozás­ban előrelépni. Arról van szó - fejtette ki -, hogy az előkészítés alatt álló polgári, kereskedelmi és bűnügyi jogsegélyegyezmény mellett külön, önálló kiadatási egyezményt kötünk Kínával. Ez persze már a következő magyar kormány feladata lesz - fűzte hozzá. A legfőbb ügyész szerencsé­nek tartja, hogy a kínai igazság­ügyi szervek nyitnak a Nyugat felé, és hogy érdeklődésükbe Budapest is beleesik. Boross—Moravcík találkozó ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A válogatott vacsorafogások mellett „elfogyasztott” kérdé­sekről egyelőre csak találgatni lehet: feltétlenül helye van köz­tük az alapszerződés ügyének, különös tekintettel a határok megváltoztathatatlanságára és a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítására. A magyar-szlovák kapcsola­tok aktualitásainak ismereté­ben feltételezhető, hogy olyan problémák is köztük szerepel­tek, mint a bősi témakör és a víz­elosztás, a nemzetiségek hely­zete (a szlovákiai magyarság ál­­tal szorgalmazott név- és hely­ségtáblák ügyét a pozsonyi tör­vényhozás májusban vitára tű­zi) vagy a megépített, de még át nem adott három határátkelő ügye - s nyilván a toloncegyez­­mény is, aminek elmaradása miatt a szlovák diplomácia az ősszel elnapolta az átkelőhe­lyek megnyitását. A kormány­fői találkozót megelőző huzavo­náért a pozsonyi lapok - köztük a magyar nyelvű Új Szó kom­mentárja is - a budapesti kor­mányzatot hibáztatta, amely a Moravcík-kormány március közepén történt megalakulását követően, az új szlovák vezetés tárgyalási hajlandóságának ki­­nyilvánítása után sem ragadta meg a kínálkozó alkalmat, s csak igen vontatottan a pozso­nyi álláspont elvitatásával állt hozzá az ügyhöz. Azt követően pedig, hogy Jo­­zef Moravcík a magyarországi ellenzék vezetőit (előbb Horn Gyulát, majd Kuncze Gábort is) fogadta, a hivatalos Budapest elsősorban az utóbbiak bírála­tára összpontosított, s csak megmaradó energiáival foglal­kozott a mindkét ország számá­ra fontos kormányszintű kap­csolattartás előmozdításában. Farkas József György A ponty és a nyúl keresztezése A Le Point a magyar választásokról PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Magyarország számára az lenne a legideálisabb, ha három párt alakítana koalíciót: a szocialis­ták, a kereszténydemokraták és az SZDSZ. Mindenki azt sze­retné, hogy a kormányt Németh Miklós vezesse - idézi a Le Point Lengyel László politoló­­gus szavait. A francia hetilap négyoldalas összeállítást közöl a választásra készülő Magyar­­országról. Horn Gyula pártelnök egész oldalas képe indítja a Le Point Magyar­ország-melléklet­ét, amely egyben illusztrálja a szerző meggyőződését: ezt a vá­lasztást aligha nyerheti más, mint a szocialista párt. A cikk­író inkább a párt programjá­nak, céljainak és személyi összetételének szentel nagyobb terjedelmet, ez utóbbiról meg­jegyezvén: a szocialista párt a ponty és a nyúl keresztezése ré­vén született. Magába foglalja a régi kommunista kádereket és a fiatal baloldali reformereket. A párt legfelsőbb vezetésében le­zajlott egy belső megtisztulási és demokratizálódási folyamat, vidéken pedig a fiatal baloldali reformerek kezében van a veze­tés. A francia szerző a négy év alatt „totálkárossá” lett MDF előrejelzett bukásának okait a gazdaság vakvágányra vezeté­sével és a kormányzó párt arro­ganciájával magyarázza. Be­szélgetőpartnereit idézve ugyan­akkor megjegyzi: ha a jobboldal után a baloldal is eljátszaná a szavazók bizalmát, könnyen a szélsőjobboldal kezébe kerül­hetne az ország. Feszültségek a KMKSZ-ülésen A KMKSZ kibővített választmá­nyi ülése azzal kezdődött, hogy az összegyűltek egy része letap­solta, lehurrogta az egyik bereg­szászi alapszervezeti elnököt. Ortutay Zsuzsa képzőművész napirend előtt azokra a sértő ki­jelentésekre akarta felhívni a fi­gyelmet, amelyeket Fodó Sándor elnök használt az ellenfelével és annak csapatával szemben a vá­lasztási kampány során. A testület ülésén ezt követően egy szó sem esett a parlamenti választásokról, az apparátus ré­széről kísérlet sem történt a vá­lasztás elemzésére a szövetség szemszögéből. Egyetlen napi­rendi pontként az a kérdés sze­repelt, hány ember és kiket jelöl­jön a KMKSZ a megyei tanácsba a júniusi helyhatósági választá­sokon. Felvezetőjében Gulácsi Géza elmondta: hat olyan körzet alakult ki, amelyekben biztosra vehető, hogy magyar jelölt kerül ki győztesen, de szép számban vannak kétesélyes körzetek is. A választmány hosszas vita után 12 személy jelölését szavaz­ta meg. Noha az előzetes bejelen­tések szerint a megyei választ­mánynak messzemenőkig figye­lembe kellett volna vennie a kö­zépszintű szervezetek ajánlásait, megint felszínre kerültek a KMKSZ-en belüli feszültségek. A négy biztosnak számító bereg­szászi körzetből az elnökség a titkárság nyomására csupán egy­ben szavazták meg a beregszá­sziak által javasolt személyt. A választmányi ülés egyik momentuma volt, hogy Fodó Sándor elnök - ez évben immár másodszor - bizalmi szavazást kezdeményezett önmaga ellen, de később visszavonta saját in­dítványát. Kőszeghy Elemér Saját hibáink most visszaütnek Katona Tamás beszéde a római Kossuth-konferencián Aki a történelmet aktuálpoliti­­kai célokra használja, az elkö­veti ugyanazt a hibát, ami miatt annyira utáltuk a személyi kul­tusz éveit - jelentette ki Katona Tamás miniszterelnökségi ál­lamtitkár a hét végén Rómában, ahol a Kossuth-centenárium al­kalmából rendezett tudomá­nyos konferencián vett részt. A politikus a magyar válasz­tási előrejelzések kapcsán el­mondta: az általa rendelt és a sajtóban közzétett közvéle­mény-kutatások eredményei nem esnek távol egymástól. Az MDF népszerűségének csökke­nését többek között azzal ma­gyarázta, hogy nem jött llétre együttműködés a tömegtájékoz­tatás és a kormánykoalíció párt­jai között. A kabinet - mely nem tudott hangnemet változtatni - részben emiatt képtelen volt párbeszédet folytatni a társada­lommal. „Saját hibáink most visszaütnek” - állapította meg. „Mi - ellentétben a csehekkel, németekkel, lengyelekkel- nem rúgtuk ki az embereket ’90-ben, amikor lett volna egy ilyen lé­pésnek természetes háttere. Ezért ezt másként kellett meg­oldani” - mondta Katona Ta­más, hozzátéve: a kétségbeesett lépés időzítésével nem értett egyet, mert az a választások előtt politikai hátsó gondolato­kat feltételezett. A külföldi sajtóban Magyar­­országról megjelent negatív hangvételű cikkekkel kapcsolat­ban úgy fogalmazott, hogy „Ma­gyarország az elmúlt négy évben unalmas ország volt, ezért vette elő a külföldi sajtó a gumicson­tokat. A Nemzeti Tájékoztatási Irodát (NTI) azért alapította a kormány, hogy igyekezzen el­mondani a külföldi sajtónak, ami a kormány véleménye sze­rint érdekes. „Úgy látszik azon­ban, hogy például az infrastruk­turális progr­am áldozatul esik az unalomnak, ezért került elő az antiszemitizmus és a kisebb­ségek megkülönböztetésének té­mája” - állapította meg. Katona az MTI vezetője körü­li botránnyal kapcsolatban kö­zölte, hogy a miniszterelnök „nyilvánvalóan elég keményen megmondta véleményét Varga Domokos Györgynek”. Az ál­lamtitkár gyakorlatlanságnak tudja be az ügyet. „Nem hiszem ugyanis, hogy az ország külföl­di jó képét szolgálja, ha elkezd­jük kioktatni a köztársasági el­nököt” - mondta. Az MDF-politikus szerint egyetlen parlamenti pártot sem lehet azzal vádolni, hogy, ha részt kap a hatalomból, akkor a demokrácia felszámolása lesz a programja. Ugyanakkor az a vé­leménye, hogy egyes pártok program helyett üres ígérethal­mazt tesznek a polgárok elé. Ami az MSZP-t illeti, az szerin­te „1998-ra egy tökéletes szoci­áldemokrata párt lesz, a fiatal, tehetséges alelnökök gondos­kodni fognak róla. Most viszont még vegyes felvágott” - közölte az államtitkár. Katona szerint Európában a szélsőbaloldali veszély semmi­vel sem kisebb, mint a szélső­­jobboldali. Értékelése szerint „Európa keleti felében a legna­gyobb veszély az, hogy a gazda­sági gondok miatt visszahullha­tunk abba a rendszerbe, amely e nehézségeket okozta” - mondta. Nagy Csaba 1/ 1 Megkérem a kedves olvasót, hogy tegye egy pil- IVV dil­lanatra a szívére a kezét, és próbáljon a legtelje­sebb őszinteséggel válaszolni magának: föl­­szisszent-e a meglepetéstől, amikor a múlt héten a lapokban felfedezte a hírt, hogy megtalálták a felső kvarkot. Vallják be nyugodtan: a legtöbben el sem olvasták az erről szóló tu­dósítást. Bezzeg elolvasták Antall József és Jeszenszky Géza ugyanazon a napon közzétett, Németh Miklóshoz, Horn Gyulához és Kárpáti Miklóshoz 1989-ben írt levelét, amiből kiderült, hogy a későbbi kormányfő és külügyminiszter mégsem szabadcsapatokat, hanem antiterrorista alakulato­kat követelt Romániába küldeni. Meg elolvasták, hogy pár nappal előbb Bencsik András potenciális gyilkosnak nevez­te Horn Gyulát és azt is, hogy Horn ennek ellenére nem per­li be Bencsiket. És aki nem csodálta meg a tévé péntek esti gyűlölködőjében azt a Kandikó nevű urat, akinek pont az 1994-es választási kampány hajrájában jutott eszébe, hogy 1956-ban a rabkórházban a győzelemre most legesélyesebb párt elnöke rúgta ki a fogát, annak azért biztos, ami biztos, ezt a hihetetlenül príma történetet másnap reggelre megír­ták a lapok. Meg elolvashatta azt is a múlt héten a nagyér­demű publikum, hogy Pálfy G., ha sokat idegesítik őt, akkor elmondja a képernyőn, ki volt az a besúgó, aki „Patkány ” fedőnévre hallgatott. A múlt hét második felére habnak a tortára felkerült még az a hír, hogy honunk dicsőségére új­raalakult a hungarista mozgalom, de aki nem szereti az ilyen híreket, az hamar megnyugodhatott, mert a hungaris­ták két vezetője villámgyorsan rendőrségi fogdába került és több párt egymással versengve határolta magát el ezektől a náciktól. Szóval hála istennek, zajlik az élet, akad elég abszurd gusztustalanság, amiről tudósíthatnak a lapok, nem csoda, ha az ember felémelyedik. De émelygés ide vagy oda, a kvarkoknál momentán a legtöbbünket jobban érdekel, hogy ki kit sároz be és mivel, és hogyan fenyegetődzik Pálfy G. Amiben nincsen semmi csoda, még ha vagyunk is jó sokan, akik unják a politikát, kiváltképp az ilyet. Persze nem lenne itt politikacsömöre senkinek, ha az el­múlt négy-öt évben a kvarkokkal is foglalkozhatunk egy ki­csit, de hát a kvarkokra és sok más mellett a kortárs iroda­lomra sem jutott idő, ez utóbbi művelésével a legtöbb író is adós maradt. Helyette felvirágzott a demokráciáért gyakorta okkal-joggal aggódó írói publicisztika, és a nyolcvanas évek nagy aláírásgyűjtései után novellák helyett kénytelen-kellet­len megint tiltakozó memorandumok alá került az írók neve. Na mindegy. Most már a választásokig irodalom és kvar­­kok nélkül kihúzzuk valahogy. Csak abban reménykedem, hogy májusban sikerül olyan parlamentet választani, ame­lyiknek pártjaiból olyan kormány alakul, ami végre béké­ben hagyja az állam polgárait. És akkor a lapokban újra lesz sok-sok irodalom, mert az írók novellákat, drámákat, regényeket írnak, és magyar fil­mekről és magyar színibemutatókról lesz nagy érdeklődéssel várt kritika, és a felső kvark felfedezéséhez hasonló tudomá­nyos eredmény lesz az igazi szenzáció, és talán újra felfede­zik Magyarországon az emberek, hogy az élet szép,, és még az is elképzelhető, hogy a bőrünkben jól érezzük magunkat. Gádor Iván A » / / - Olyan volt, mintha az embe-SZÍVárVany nőPe­rek elhagyták volna városai­n­n­kat, falvaikat eltűntek, volna egy éjszakára, hogy reggel felbukkanjanak egyetlen hatal­mas sorban, amely a kínai nagy fallal vetekszik. így írta le április 27-ét az egyik dél-afrikai publicista, aki helikopter­ről szemlélhette a szavazás menetét. És nem hazudott: aki csak egyetlen darabkáját látta annak a sornak, az tudja, ho­gyan fest a történelem. Hát megtörtént. Újra megtörtént valami, aminek lehető­ségében kevéssel ezelőtt csak kevesek hittek. Másmilyen lett a föld arca. Megszűnt az utolsó ország, ahol hivatalo­san az állami politika egyik tételeként voltak első-, másod- és harmadrendű polgárok. Mert többről van itt szó, mint csupán arról, hogy a kevesek számára értelmezhető Wrystantból a többség által is érthető Free State, igazi Sza­bad Állam keletkezett, hogy fehér bőrű őrmester vonta le a régi lobogót, a régi himnusz, a Die Stein akkordjaira, s egy perccel később fekete kezek húzták a zászlórúd zsinórját a Nkosi Sikelel’i Afrika ritmusára. A szimbólumok csak jeleznek. Azt, hogy létezett a fehé­rek országa Afrika déli csücskén. A lakosság többsége vagy törzsi viszonyok között, vagy a mindenkit leigázó „fehér törzs” szabályai szerint élt. Az indiaiakat és a félvér színeseket később ugyan beengedték a háromkamarás par­lamentbe, amelynek így sem lett nemzetteremtő ereje. Ez az erő szabadult ki az elmúlt hét négy napján az első általános és demokratikus dél-afrikai választások során. Mint Desmond Tutu Nobel-békedíjas érsek mondta, meg­született a „szivárvány népe". Főképpen két másik Nobel­­békedíjas, Frederik Willem de Klerk és Nelson Mandela ál­lamférfiúi bölcsessége eredményeként. Egyikük eddig irá­nyította az országot, a másik annak első szabadon és min­denki által megválasztott elnöke lesz. Mandela minden eddigi tapasztalat szerint kiváló képes­ségű politikus. A börtönben töltött 27 év ellenére békét és békességet hirdet. Nehéz lesz a dolga. Az új Dél-Afrikának ugyanis minden polgára szükségleteire, emberi létére oda kell figyelnie. Egy olyan országban, ahol nagyon sokan tudják, milyen a gazdagság, de csak nagyon keveseknek volt részük benne. Mostantól már nem elsősorban a bőrszín különbözteti meg a dél-afrikaiakat, csupán a pénz. Nem véletlenül mondják: bőrszínt senkinek sem lehet adni, azzal születik az ember. De a pénz... Hát igen, Dél-Afrika átlépett a határon, amelyen keresz­tül nincs visszaút. Négy napon át az ország maga volt a történelem. Talán modellé is válik. Nem rosszak az esélyei. M. Lengyel László Osztrák semlegességi vita MTI-JELENTÉS Újabb semlegességi vita bonta­kozik ki az osztrák belpolitiká­ban. Alois Mock külügyminiszter a Zöldek hét végi EU-kong­­resszusán utalt arra, hogy nem elképzelhetetlen a népszavazás - ezúttal Ausztria semlegességéről. Mock szerint ugyanis, ha Ausztria belép a Nyugat-euró­pai Unióba, és ilyen formában esetleg részt venne valamilyen, a kollektív biztonsági rendsze­ren kívül eső katonai akcióban, akkor újabb népszavazást kel­lene tartani a semlegességről. Szavai élénk vihart váltottak ki a kongresszuson. Brigite Ederer államtitkár e felszóla­lást már a helyszínen próbálta kiigazítani, majd Vranitzky kancellár a leghatározottabban cáfolta, hogy ilyen referendum megtartására szükség lenne. A vita az EU-ról június 12-én rendezendő népszavazás kam­pányának szélesedését jelzi.

Next