Népszabadság, 1994. május (52. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-02 / 101. szám
1994. május 2., hétfő KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Esély a vezető szerep megszerzésére Liberálisok tanácskozása Visegrádon a szabadelvűség határairól Szombaton tartotta Visegrádon a Friedrich-Naumann Alapítvány a Fideszszel és az SZDSZ-szel közösen szervezett A liberalizmus Közép-Európában című elméleti konferenciáját. A tanácskozáson a két magyar liberális párt elnöke - Orbán Viktor és Pető Iván - mellett részt vett Otto Gráf Lambsdorff, a Liberális Internacionálé (LI) elnöke is. MUNKATÁRSUNKTÓL A rendezvény első részének a címe A liberalizmus jobb- és baloldali határai volt. Ebben a blokkban tartották meg beszédeiket a magyar pártelnökök, akik azonban - Orbán Viktor szavaival élve - nem tartották a pillanatot „filozofálgatásra” alkalmasnak, és ezért felszólalásuk kampányízűre sikeredett. A megadott témát leginkább Iván Krasztev, a bolgár elnök tanácsadója próbálta elméleti síkon megközelíteni, aki kifejtette, hogy a liberálisok Nyugat-Európában általában a politikai „bróker” szerepét töltik be, de Közép-Európában és a Balkánon megvan a reális esély, hogy a szabadság pártjai vezető szerephez jussanak a kormányokban. A második témakör a liberális politika aktuális kérdéseivel foglalkozott. Gaspari szlovén és Filkus szlovák pénzügyminiszter - akik mindketten liberális pártokat is magában foglaló kormánykoalíció tagjai - felszólalásaikban beszámoltak arról, miként próbálják a gazdasági nehézségeket országaikban liberális eszközökkel megoldani. A harmadik blokk különlegességét az nyújtotta, hogy Otto Lambsdorff, akit a világ gazdasági szakértőnek ismer, a liberális pártok kisebbségi és egyházpolitikájáról beszélt. A Népszabadságnak adott exkluzív interjúban is erre kérdezett rá először munkatársunk. - Európát történelmében, kultúrájában és etikai értékszemléletében döntően meghatározta a kereszténység. De keresztény hitükhöz mélyen ragaszkodó, egyidejűleg azonban felvilágosult gondolkodók - például Immánuel Kant, Adam Smith, vagy a XX. századból Friedrich Naumann rakták le a liberalizmus alapjait. Mint gyakorló hívő tehát nyugodtan állíthatom, hogy nincs összeférhetetlenség vallásosság és liberalizmus között, még akkor sem, ha a szabadelvűek és az egyházak közötti konfliktusnak hosszú a története. Ezeket a vitákat a hivatalos egyházi vezetés kezdeményezte, mivel a liberális kritika támadta az egyházak világi hatalomigényét, valamint a szabadság és tolerancia mindenfajta elnyomását. Nem gondolja, hogy ennek a konferenciának az időzítése egyértelműen választási célokat szolgál? Ha igen, akkor helyesli, hogy külföldi politikusok beleavatkozzanak a magyar pártok küzdelmébe? Biztos hogy nem véletlen az időzítés, de ez a találkozó nem egyszerűen választási rendezvény. Ami a külföldi politikusok részvételét illeti: a világon elfogadott, hogy a testvérpártok segítik egymást. Én, mint az LI elnöke egyik legfontosabb feladatomnak tartom, hogy világszerte személyesen biztosítsam a tagpártokat a nemzetközi liberális közösség támogatásáról. Ugyanilyen módon segítik egymást a keresztény és a szocialista pártok. Milyen esélyt ad ön a magyar liberálisoknak a május 8-án? Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a két liberális párt rontja egymás esélyeit, és itt is mint Németországban a jobb- és baloldal közé szorulva mindkettő csak második erő lehet egy koalícióban? - Ma még senki sem ismeri a választások eredményét és mindenkit óvok attól, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítson a közvélemény-kutatásoknak, hiszen az egyéni jelöltek választásának a kimenetelét nem lehet ezzel a módszerrel előrejelezni. Azt azonban nagy biztonsággal merem állítani, hogy mindkét nagy liberális párt 10 százalék fölött végez és nem valószínű, hogy nélkülük létrejöhet működőképes koalíció. Ez pedig mindenhol a világon figyelemre méltó eredmény. Nem csinálok abból titkot, én amellett szállok síkra, hogy egy országban csak egy liberális párt legyen. De abban sincs semmi különleges, ha több szabadelvű párt működik egy államban. Magyar-kínai kiadatási egyezmény PEKINGI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kína kész arra, hogy Magyarországgal kiadatási egyezményt kössön - jelentette ki lapunk pekingi tudósítójának Györgyi Kálmán, aki kínai látogatásának befejeztével tegnap utazott haza. Mint a legfőbb ügyész elmondta, tárgyalásain sikerült számos technikai vonatkozásban előrelépni. Arról van szó - fejtette ki -, hogy az előkészítés alatt álló polgári, kereskedelmi és bűnügyi jogsegélyegyezmény mellett külön, önálló kiadatási egyezményt kötünk Kínával. Ez persze már a következő magyar kormány feladata lesz - fűzte hozzá. A legfőbb ügyész szerencsének tartja, hogy a kínai igazságügyi szervek nyitnak a Nyugat felé, és hogy érdeklődésükbe Budapest is beleesik. Boross—Moravcík találkozó ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A válogatott vacsorafogások mellett „elfogyasztott” kérdésekről egyelőre csak találgatni lehet: feltétlenül helye van köztük az alapszerződés ügyének, különös tekintettel a határok megváltoztathatatlanságára és a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítására. A magyar-szlovák kapcsolatok aktualitásainak ismeretében feltételezhető, hogy olyan problémák is köztük szerepeltek, mint a bősi témakör és a vízelosztás, a nemzetiségek helyzete (a szlovákiai magyarság által szorgalmazott név- és helységtáblák ügyét a pozsonyi törvényhozás májusban vitára tűzi) vagy a megépített, de még át nem adott három határátkelő ügye - s nyilván a toloncegyezmény is, aminek elmaradása miatt a szlovák diplomácia az ősszel elnapolta az átkelőhelyek megnyitását. A kormányfői találkozót megelőző huzavonáért a pozsonyi lapok - köztük a magyar nyelvű Új Szó kommentárja is - a budapesti kormányzatot hibáztatta, amely a Moravcík-kormány március közepén történt megalakulását követően, az új szlovák vezetés tárgyalási hajlandóságának kinyilvánítása után sem ragadta meg a kínálkozó alkalmat, s csak igen vontatottan a pozsonyi álláspont elvitatásával állt hozzá az ügyhöz. Azt követően pedig, hogy Jozef Moravcík a magyarországi ellenzék vezetőit (előbb Horn Gyulát, majd Kuncze Gábort is) fogadta, a hivatalos Budapest elsősorban az utóbbiak bírálatára összpontosított, s csak megmaradó energiáival foglalkozott a mindkét ország számára fontos kormányszintű kapcsolattartás előmozdításában. Farkas József György A ponty és a nyúl keresztezése A Le Point a magyar választásokról PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Magyarország számára az lenne a legideálisabb, ha három párt alakítana koalíciót: a szocialisták, a kereszténydemokraták és az SZDSZ. Mindenki azt szeretné, hogy a kormányt Németh Miklós vezesse - idézi a Le Point Lengyel László politológus szavait. A francia hetilap négyoldalas összeállítást közöl a választásra készülő Magyarországról. Horn Gyula pártelnök egész oldalas képe indítja a Le Point Magyarország-mellékletét, amely egyben illusztrálja a szerző meggyőződését: ezt a választást aligha nyerheti más, mint a szocialista párt. A cikkíró inkább a párt programjának, céljainak és személyi összetételének szentel nagyobb terjedelmet, ez utóbbiról megjegyezvén: a szocialista párt a ponty és a nyúl keresztezése révén született. Magába foglalja a régi kommunista kádereket és a fiatal baloldali reformereket. A párt legfelsőbb vezetésében lezajlott egy belső megtisztulási és demokratizálódási folyamat, vidéken pedig a fiatal baloldali reformerek kezében van a vezetés. A francia szerző a négy év alatt „totálkárossá” lett MDF előrejelzett bukásának okait a gazdaság vakvágányra vezetésével és a kormányzó párt arroganciájával magyarázza. Beszélgetőpartnereit idézve ugyanakkor megjegyzi: ha a jobboldal után a baloldal is eljátszaná a szavazók bizalmát, könnyen a szélsőjobboldal kezébe kerülhetne az ország. Feszültségek a KMKSZ-ülésen A KMKSZ kibővített választmányi ülése azzal kezdődött, hogy az összegyűltek egy része letapsolta, lehurrogta az egyik beregszászi alapszervezeti elnököt. Ortutay Zsuzsa képzőművész napirend előtt azokra a sértő kijelentésekre akarta felhívni a figyelmet, amelyeket Fodó Sándor elnök használt az ellenfelével és annak csapatával szemben a választási kampány során. A testület ülésén ezt követően egy szó sem esett a parlamenti választásokról, az apparátus részéről kísérlet sem történt a választás elemzésére a szövetség szemszögéből. Egyetlen napirendi pontként az a kérdés szerepelt, hány ember és kiket jelöljön a KMKSZ a megyei tanácsba a júniusi helyhatósági választásokon. Felvezetőjében Gulácsi Géza elmondta: hat olyan körzet alakult ki, amelyekben biztosra vehető, hogy magyar jelölt kerül ki győztesen, de szép számban vannak kétesélyes körzetek is. A választmány hosszas vita után 12 személy jelölését szavazta meg. Noha az előzetes bejelentések szerint a megyei választmánynak messzemenőkig figyelembe kellett volna vennie a középszintű szervezetek ajánlásait, megint felszínre kerültek a KMKSZ-en belüli feszültségek. A négy biztosnak számító beregszászi körzetből az elnökség a titkárság nyomására csupán egyben szavazták meg a beregszásziak által javasolt személyt. A választmányi ülés egyik momentuma volt, hogy Fodó Sándor elnök - ez évben immár másodszor - bizalmi szavazást kezdeményezett önmaga ellen, de később visszavonta saját indítványát. Kőszeghy Elemér Saját hibáink most visszaütnek Katona Tamás beszéde a római Kossuth-konferencián Aki a történelmet aktuálpolitikai célokra használja, az elköveti ugyanazt a hibát, ami miatt annyira utáltuk a személyi kultusz éveit - jelentette ki Katona Tamás miniszterelnökségi államtitkár a hét végén Rómában, ahol a Kossuth-centenárium alkalmából rendezett tudományos konferencián vett részt. A politikus a magyar választási előrejelzések kapcsán elmondta: az általa rendelt és a sajtóban közzétett közvélemény-kutatások eredményei nem esnek távol egymástól. Az MDF népszerűségének csökkenését többek között azzal magyarázta, hogy nem jött llétre együttműködés a tömegtájékoztatás és a kormánykoalíció pártjai között. A kabinet - mely nem tudott hangnemet változtatni - részben emiatt képtelen volt párbeszédet folytatni a társadalommal. „Saját hibáink most visszaütnek” - állapította meg. „Mi - ellentétben a csehekkel, németekkel, lengyelekkel- nem rúgtuk ki az embereket ’90-ben, amikor lett volna egy ilyen lépésnek természetes háttere. Ezért ezt másként kellett megoldani” - mondta Katona Tamás, hozzátéve: a kétségbeesett lépés időzítésével nem értett egyet, mert az a választások előtt politikai hátsó gondolatokat feltételezett. A külföldi sajtóban Magyarországról megjelent negatív hangvételű cikkekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „Magyarország az elmúlt négy évben unalmas ország volt, ezért vette elő a külföldi sajtó a gumicsontokat. A Nemzeti Tájékoztatási Irodát (NTI) azért alapította a kormány, hogy igyekezzen elmondani a külföldi sajtónak, ami a kormány véleménye szerint érdekes. „Úgy látszik azonban, hogy például az infrastrukturális program áldozatul esik az unalomnak, ezért került elő az antiszemitizmus és a kisebbségek megkülönböztetésének témája” - állapította meg. Katona az MTI vezetője körüli botránnyal kapcsolatban közölte, hogy a miniszterelnök „nyilvánvalóan elég keményen megmondta véleményét Varga Domokos Györgynek”. Az államtitkár gyakorlatlanságnak tudja be az ügyet. „Nem hiszem ugyanis, hogy az ország külföldi jó képét szolgálja, ha elkezdjük kioktatni a köztársasági elnököt” - mondta. Az MDF-politikus szerint egyetlen parlamenti pártot sem lehet azzal vádolni, hogy, ha részt kap a hatalomból, akkor a demokrácia felszámolása lesz a programja. Ugyanakkor az a véleménye, hogy egyes pártok program helyett üres ígérethalmazt tesznek a polgárok elé. Ami az MSZP-t illeti, az szerinte „1998-ra egy tökéletes szociáldemokrata párt lesz, a fiatal, tehetséges alelnökök gondoskodni fognak róla. Most viszont még vegyes felvágott” - közölte az államtitkár. Katona szerint Európában a szélsőbaloldali veszély semmivel sem kisebb, mint a szélsőjobboldali. Értékelése szerint „Európa keleti felében a legnagyobb veszély az, hogy a gazdasági gondok miatt visszahullhatunk abba a rendszerbe, amely e nehézségeket okozta” - mondta. Nagy Csaba 1/ 1 Megkérem a kedves olvasót, hogy tegye egy pil- IVV dillanatra a szívére a kezét, és próbáljon a legteljesebb őszinteséggel válaszolni magának: fölszisszent-e a meglepetéstől, amikor a múlt héten a lapokban felfedezte a hírt, hogy megtalálták a felső kvarkot. Vallják be nyugodtan: a legtöbben el sem olvasták az erről szóló tudósítást. Bezzeg elolvasták Antall József és Jeszenszky Géza ugyanazon a napon közzétett, Németh Miklóshoz, Horn Gyulához és Kárpáti Miklóshoz 1989-ben írt levelét, amiből kiderült, hogy a későbbi kormányfő és külügyminiszter mégsem szabadcsapatokat, hanem antiterrorista alakulatokat követelt Romániába küldeni. Meg elolvasták, hogy pár nappal előbb Bencsik András potenciális gyilkosnak nevezte Horn Gyulát és azt is, hogy Horn ennek ellenére nem perli be Bencsiket. És aki nem csodálta meg a tévé péntek esti gyűlölködőjében azt a Kandikó nevű urat, akinek pont az 1994-es választási kampány hajrájában jutott eszébe, hogy 1956-ban a rabkórházban a győzelemre most legesélyesebb párt elnöke rúgta ki a fogát, annak azért biztos, ami biztos, ezt a hihetetlenül príma történetet másnap reggelre megírták a lapok. Meg elolvashatta azt is a múlt héten a nagyérdemű publikum, hogy Pálfy G., ha sokat idegesítik őt, akkor elmondja a képernyőn, ki volt az a besúgó, aki „Patkány ” fedőnévre hallgatott. A múlt hét második felére habnak a tortára felkerült még az a hír, hogy honunk dicsőségére újraalakult a hungarista mozgalom, de aki nem szereti az ilyen híreket, az hamar megnyugodhatott, mert a hungaristák két vezetője villámgyorsan rendőrségi fogdába került és több párt egymással versengve határolta magát el ezektől a náciktól. Szóval hála istennek, zajlik az élet, akad elég abszurd gusztustalanság, amiről tudósíthatnak a lapok, nem csoda, ha az ember felémelyedik. De émelygés ide vagy oda, a kvarkoknál momentán a legtöbbünket jobban érdekel, hogy ki kit sároz be és mivel, és hogyan fenyegetődzik Pálfy G. Amiben nincsen semmi csoda, még ha vagyunk is jó sokan, akik unják a politikát, kiváltképp az ilyet. Persze nem lenne itt politikacsömöre senkinek, ha az elmúlt négy-öt évben a kvarkokkal is foglalkozhatunk egy kicsit, de hát a kvarkokra és sok más mellett a kortárs irodalomra sem jutott idő, ez utóbbi művelésével a legtöbb író is adós maradt. Helyette felvirágzott a demokráciáért gyakorta okkal-joggal aggódó írói publicisztika, és a nyolcvanas évek nagy aláírásgyűjtései után novellák helyett kénytelen-kelletlen megint tiltakozó memorandumok alá került az írók neve. Na mindegy. Most már a választásokig irodalom és kvarkok nélkül kihúzzuk valahogy. Csak abban reménykedem, hogy májusban sikerül olyan parlamentet választani, amelyiknek pártjaiból olyan kormány alakul, ami végre békében hagyja az állam polgárait. És akkor a lapokban újra lesz sok-sok irodalom, mert az írók novellákat, drámákat, regényeket írnak, és magyar filmekről és magyar színibemutatókról lesz nagy érdeklődéssel várt kritika, és a felső kvark felfedezéséhez hasonló tudományos eredmény lesz az igazi szenzáció, és talán újra felfedezik Magyarországon az emberek, hogy az élet szép,, és még az is elképzelhető, hogy a bőrünkben jól érezzük magunkat. Gádor Iván A » / / - Olyan volt, mintha az embe-SZÍVárVany nőPerek elhagyták volna városainnkat, falvaikat eltűntek, volna egy éjszakára, hogy reggel felbukkanjanak egyetlen hatalmas sorban, amely a kínai nagy fallal vetekszik. így írta le április 27-ét az egyik dél-afrikai publicista, aki helikopterről szemlélhette a szavazás menetét. És nem hazudott: aki csak egyetlen darabkáját látta annak a sornak, az tudja, hogyan fest a történelem. Hát megtörtént. Újra megtörtént valami, aminek lehetőségében kevéssel ezelőtt csak kevesek hittek. Másmilyen lett a föld arca. Megszűnt az utolsó ország, ahol hivatalosan az állami politika egyik tételeként voltak első-, másod- és harmadrendű polgárok. Mert többről van itt szó, mint csupán arról, hogy a kevesek számára értelmezhető Wrystantból a többség által is érthető Free State, igazi Szabad Állam keletkezett, hogy fehér bőrű őrmester vonta le a régi lobogót, a régi himnusz, a Die Stein akkordjaira, s egy perccel később fekete kezek húzták a zászlórúd zsinórját a Nkosi Sikelel’i Afrika ritmusára. A szimbólumok csak jeleznek. Azt, hogy létezett a fehérek országa Afrika déli csücskén. A lakosság többsége vagy törzsi viszonyok között, vagy a mindenkit leigázó „fehér törzs” szabályai szerint élt. Az indiaiakat és a félvér színeseket később ugyan beengedték a háromkamarás parlamentbe, amelynek így sem lett nemzetteremtő ereje. Ez az erő szabadult ki az elmúlt hét négy napján az első általános és demokratikus dél-afrikai választások során. Mint Desmond Tutu Nobel-békedíjas érsek mondta, megszületett a „szivárvány népe". Főképpen két másik Nobelbékedíjas, Frederik Willem de Klerk és Nelson Mandela államférfiúi bölcsessége eredményeként. Egyikük eddig irányította az országot, a másik annak első szabadon és mindenki által megválasztott elnöke lesz. Mandela minden eddigi tapasztalat szerint kiváló képességű politikus. A börtönben töltött 27 év ellenére békét és békességet hirdet. Nehéz lesz a dolga. Az új Dél-Afrikának ugyanis minden polgára szükségleteire, emberi létére oda kell figyelnie. Egy olyan országban, ahol nagyon sokan tudják, milyen a gazdagság, de csak nagyon keveseknek volt részük benne. Mostantól már nem elsősorban a bőrszín különbözteti meg a dél-afrikaiakat, csupán a pénz. Nem véletlenül mondják: bőrszínt senkinek sem lehet adni, azzal születik az ember. De a pénz... Hát igen, Dél-Afrika átlépett a határon, amelyen keresztül nincs visszaút. Négy napon át az ország maga volt a történelem. Talán modellé is válik. Nem rosszak az esélyei. M. Lengyel László Osztrák semlegességi vita MTI-JELENTÉS Újabb semlegességi vita bontakozik ki az osztrák belpolitikában. Alois Mock külügyminiszter a Zöldek hét végi EU-kongresszusán utalt arra, hogy nem elképzelhetetlen a népszavazás - ezúttal Ausztria semlegességéről. Mock szerint ugyanis, ha Ausztria belép a Nyugat-európai Unióba, és ilyen formában esetleg részt venne valamilyen, a kollektív biztonsági rendszeren kívül eső katonai akcióban, akkor újabb népszavazást kellene tartani a semlegességről. Szavai élénk vihart váltottak ki a kongresszuson. Brigite Ederer államtitkár e felszólalást már a helyszínen próbálta kiigazítani, majd Vranitzky kancellár a leghatározottabban cáfolta, hogy ilyen referendum megtartására szükség lenne. A vita az EU-ról június 12-én rendezendő népszavazás kampányának szélesedését jelzi.