Népszabadság, 1994. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-25 / 147. szám

?? NÉPSZABADSÁG SPORT Ami bejött, ami bejöhet és ami nem A hazaiak győzelme a vb-k történetének eddigi legnagyobb szenzációja ? TUDÓSÍTÓNK LOS ANGELES-I JELENTÉSE A szervezők egyik álma csütör­tökön óvatosan szertefoszlott, amitől legjobban tartottak, s ami a vb-gúnyolás elsődleges fegyvere Amerikában, a 0-0 be­jött a Bolívia-Dél-Korea meccsen. Pedig mindkét csapat hiteles kísérletet tett, hogy tönk­refussa a másikat, s az első fél­idő több mint 50, a második több mint 52 percig tartott. Ráadásul ez a 0-0 itteni vélemények sze­rint két mindenre elszánt válo­gatott parádés mérkőzése volt, a két csapat akaraterejét csak a futballban igazán vén Európa dédelgetett olasz sztárjai múlták felül Norvégia legyőzésével. De az amerikaiak csütörtökön már nem törődtek a 0:0-lal, mert bejött az is, ami szerintük „meg­csinálhatja” ezt a vb-t­­ és a lab­darúgást­­ Amerikában: a hazai csapat lényegében bejutott a legjobb tizenhat közé, tehát még legalább két mérkőzést játszik. A kérdések ugyanis így szól­nak: képes-e a világbajnokság megszerettetni a labdarúgást Amerikával, és a gyengécskén sikerült 1990-es olaszországi torna után (2,2 gól mérkőzésen­ként) képes-e lendületet adni a világ labdarúgásának? A vb első harmada után az előzetes válasz mindkét kérdésre halk igen. Bár Amerikában a baseballszezon és a váratlanul hosszúra nyúlt Houston-New York NBA-döntő, ennek utána pedig az itt tömege­ket érdeklő Wimbledon mind­mind kétségtelen versenytársa a vb-nek, a hazai csapat Kolum­bia elleni győzelme bejött, s en­nek publicitása sokat ígér. A mi kocsmáinknak megfelelő dél­utáni és kora esti bárokban imitt-amott már-már viták is akadnak, baseballt avagy - eset­leg - focit kíván-e a nem feltétle­nül úri közönség. És lehet, hogy még mindig kevés amerikai kö­veti nyomon a világbajnokságot, de ha a média itt érdemben el­kezd valamivel foglalkozni, arról valamit napokon belül mindenki tud, legyen az Szomália vagy Észak-Korea, egy új gyógyszer vagy a futball-vb. A kolumbiaiak elleni 2-1-es ered­ményt máris min­den idők legna­gyobb vb-megle­­petésének tartják a lapok, és az amatőr amerikai jégkorongozók er­refelé legendás, a Szovjetunió elleni, 1980-as olimpiai diadalához hason­lítják. S bár az amerikai csapat­ban egyelőre kevés a sztárolha­­tó, országosan ismertté tehető játékos, ebben a „sztárhiányos helyzetben” bejött, hogy a csa­patkapitány, Tony Meola, a leg­népszerűbb hazai labdarúgó mindkét mérkőzésen jól védett. Az meg külön szerencse, hogy Tony történetesen kapus. Az ember azért jár meccsre, hogy gólt, pontot, kosarat lás­son. És nem mindennapi ellent­mondás, hogy Amerikában, ahol a focit a kevés gól miatt gúnyol­ják, minden sportágban éppen a védelem és a kapusok örvend­hetnek különleges tiszteletnek. Egy amerikaifutball-, kosár­vagy hokicsapat építése is a mindenható, agresszív védelem­mel kezdődik. A meccsek előtt ismertetik a csapat és - hokiban, valamint most már fociban is - külön a kapus mérlegét, azután biztatják a csapatot, de a védel­met mindvégig külön éltetik: „Defense! Defense!” És a mér­kőzés után a sztáredzők is min­dig a hátvédekkel kezdik az ér­tékelést, ha győztek, ez is első­sorban a védelemnek köszönhe­tő, vereség esetén a védelem volt gyenge. Érdekes. Az amerikai kérdéstől függet­lenül is: miért jó ez a vb? Bocsá­nat, hogy így kockáztatom meg a kérdést, hiszen mi, magyarok igencsak könnyen fanyalgunk, de hát ez a vb­­ eddig­­ jó. Bejött. Bejött, hogy nincs lefutott meccs, délidőben is kegyetlen a hajtás. Nincsenek gólkülönbség­­javításra alkalmas csapatok. Tessék ránézni a csoporttáblá­zatokra! Még majdnem minden csoportban majdnem minden bejöhet. Bárki bárkinek méltó ellenfele lehet. Jó a világbajnokság azért is, mert egyértelműen beváltak és a támadójátéknak kedveznek a szabálymódosítások: a győzele­mért járó három pont erősen csökkenti az egypontos döntet­len értékét, s jóval nehezebb les­ze állítással kísérletezni, mert „kétség esetén” a támadó javára kell ítélni. (Hogy pontosan mi az a „kétség esete” - talán a vb után majd kihirdetik.) S a lehető leghalkabban mon­dom: jók a bírók. Alapos és szi­gorú eligazítást kaphattak, mert általában közelről követik a nagy iramú játékot, következe­tesen ítélkeznek, engedik a test­test elleni küzdelmet és még az időhúzást is ritkán tűrik, több­nyire nem dőlnek be a trükkök­­nek, a sérülteket és a színészeket is villámgyorsan takaríttatják le a pályáról, kínosan vigyáznak az előnyszabályra. Mintha valaki fölöttébb hatásosan elmagya­rázta volna nekik, hogy ez Ame­rika, ezen a vb-n a folyamatos játék mindennél fontosabb. És hogy, hogy nem, úgy látszik, Amerikában még ezt is el lehet érni. Azt viszont az eddig látot­tak alapján aligha jöhet be, hogy a világbajnokság történetében először európai csapat nyerjen nem Európában rendezett világ­­bajnokságot. A „gringók” orszá­gában különös becsvággyal fut­ballozó Argentínát és Brazíliát nehéz lesz megállítani. Az esé­lyes európai együttesek egyelőre - Németországot is beleértve - kínlódnak. Persze nem véletle­nül mondja Henri Michel, a volt francia szövetségi kapitány, je­lenleg Kamerun - 1990 óta már ötödik - edzője: ha a németek jók, világbajnokságot nyernek, ha rosszak, a döntőbe jutnak. De azért lehet, hogy Michel szavai ezen a vb-n­­ nem jönnek be. Annyi minden más bejött. Baló György A bolíviai szurkoló szárnyaló örömére nehéz lenne magyarázatot találni REUTERS-FOTÓ 1994. június 25., szombat Baggio városrengető gólja Itália: kiáltás a felejthetetlen éjszakában RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Rémálomból ébredt Itália csü­törtök este, amikor Dino Baggio fejéről a norvég kapuba vágó­dott a labda. Sacchi szövetségi kapitányt, akit egy nappal ko­rábban még mindenki menesz­teni akart, pénteken már isten­ként ünnepelték. Az „érdemte­lenül túlfizetett” játékosokból pedig „szárnyaló szentek” let­tek. Pedig előző nap az olasz szurkolók már felvették az utol­só kenetet. Az írektől elszenvedett vere­ség után gyászhangulat lett úr­rá Olaszországon, hiszen Itália válogatottja még sohasem ka­pott ki első világbajnoki cso­portmérkőzésén . A vereség utáni napokat Itália a tanácstalanság és az önmar­­cangolás között hánykolódva töltötte, s minden erejével a bi­zonyításra készült. Az olasz vá­logatott világbajnoki álmokat dédelgetve utazott az amerikai vb-re, s az első mérkőzés után azzal az eddig elképzelhetetlen­nek tűnő lehetőséggel is számol­ni kellett, hogy nem jut tovább selejtező csoportjából. Az esély persze a norvégok elleni mérkő­zés után is fennáll, de valószínű­sége - különösen a látottak alapján - immár jóval kisebb. Csütörtök este tízkor azon­ban ezt még nem lehetett tudni. Az olaszok mindent vagy sem­mit alapon futottak ki a pályá­ra, az otthon ülő szurkolók pe­dig ugyanezzel az elszántsággal tették ki az asztalra a söröket, s a távolból szuggerálták kedven­ceiket. Itália nagyvárosai este fél tíz­kor elnéptelenedtek. Rómában, ahol a nyári turistaidőszakban esténként zsúfoltak az utcák, teremtett lelket sem lehetett látni. Az 55 millió olaszból 25 millióan ültek a képernyő előtt, s 25 millió torokból hangzott fel a fájdalomkiáltás, amikor a né­met bíró kiállította Pagliuca kapust, s Roberto Baggio levo­nult a pályáról. Félidőben sokatmondó, ne­héz csend ülte meg Rómát, a nyitott erkélyajtók mögül csak szitokfoszlányok szűrődtek ki. Ebbe a feszült csendbe rob­bant bele Dino Baggio gólja, amit vulkánkitörés morajához hasonlatos, egész Rómát meg­rázó „Góóóó­’-kiáltás köve­tett. Az égre színes petárdák százai szálltak fel, s éjjel ket­tőig tartott az autódudák hangjával, pezsgődurranások­kal és tülköléssel kísért itáliai örömünnep. Nagy Csaba Dino Baggio New Yorkban, százezrek Rómában kiáltották a világba: Góóóól! reuters-fotó GANZ ANSALDO­ÖSZTÖNDÍJ MŰSZAKI SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSRE A GANZ ANSALDO vállalat ösztöndíjpályázatot hirdet 15 fiatal (pályakezdő) villamosmérnöki, gépészmérnöki vagy közlekedésmérnöki egyetemi vagy főiskolai oklevéllel, valamint angolnyelv-tudással rendelkező mérnök számára. A tanulmányi szerződés első, a vállalatnál töltendő időszaka 1994. augusztus 1-jétől december 31-ig tart. 1995. elejétől a képzés az ANSALDO olaszországi vállalatainál folytatódik kb. 6 hónapig. A jelentkezési lapokat a következő címre kérjük elküldeni: GANZ ANSALDO Dr. Kádái Vilmosné 1024 Budapest, Lövőház u. 39. Tel.: 175-3322/136 Fax: 156-2989 Információt az előbbin kívül az alábbi címen is kaphat: BME Villamosmérnöki Kar Villamosgépek Tanszék Dr. Halász Sándor 1111 Budapest Egry József u. 18. (V1 ép.) 311. Tel./fax.:166-6358 A tanulmányi időszak leteltével a GANZ ANSALDO az ösztöndíjasokkal munkaszerződést köt. A tanulmányi szerződés anyagi és egyéb feltételeit a vállalattal történő személyes találkozás alkalmával határozzuk meg. A jelentkezők elbírálása július folyamán megtörténik. HATÁRIDŐ: 1994. JÚLIUS 15. SANSALDÓ 1 m jf B I '■■/ W i / ' % ’f *j

Next