Népszabadság, 1994. július (52. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-01 / 152. szám
1994. július 1., péntek KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Jeszenszky: Nem hanyagoltuk el a Keletet MTI-JELENTÉS Eredményesnek értékelte az elmúlt négy év magyar külpolitikáját Jeszenszky Géza távozó külügyminiszter. Az MTI-nek nyilatkozva kiemelte: bár Magyarország európai integrációjának intézményesülési folyamata még távolról sem fejeződött be, meghatározó kapcsolódási pontot jelent, hogy Lengyelországgal egyetemben Magyarországnak ratifikált, működő társulási szerződése van az Európai Unióval, és Brüsszel elfogadta a teljes jogú tagságra vonatkozó kérelem benyújtását. A NATO-val eljutottunk a békepartnerséghez, ami megteremtette országunk intézményes kötődését az észak-atlanti szervezethez. A NATO mérvadó körei több alkalommal is deklarálták: a szövetség bővítése ügyében senkinek sincs vétójoga, és középtávon új államok is teljes jogú tagjaivá válhatnak. Ezzel együtt, az orientációváltás nem jelentette azt, hogy Magyarország elhanyagolta volna keleti kapcsolatait - állította Jeszenszky. A látványos vizitek, egyezmények mellett ezt bizonyítja, hogy Oroszország jelenleg is Magyarország második-harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Magyarország volt az első, amely az önállóvá váló Ukrajnával és Oroszországgal alapszerződést kötött. A magyar külpolitika egyik legnagyobb bravúrja volt, hogy 1991. december 6-án, egy nap alatt három szerződést írt alá Antall József a még létező Szovjetunióval, Ukrajnával és Oroszországgal. A szomszédokhoz fűződő viszonyt illetően a leköszönő külügyminiszter a leghatározottabban visszautasította azokat a szerinte egyre erőteljesebben sulykolt véleményeket, miszerint a magyar külpolitika gyengéje volt, hogy prekoncepciókból indult ki, sérelmekre alapozott, múltba nézett, ideologikus volt. Jeszenszky állítja: a tények nem támasztják alá ezeket a vádakat. 1989-1990-ig visszavezethetően Magyarország a megbékélést, a kiegyezést szorgalmazta valamennyi szomszédjával. Jelenleg négy szomszédunkkal - a körülményekhez képest - a lehető legjobb a viszony. Magyarország intenzív, gyümölcsöző együttműködést folytat Ausztriával, Horvátországhoz, Szlovéniához és Ukrajnához pedig szerződéses kapcsolat fűzi. Különösen fontos, hogy ezek az alapszerződések kifejezetten védik a határokon túl élő kisebbségeket. Sajnos a kapcsolatokat éppen azzal a három országgal - Romániával, Szerbiával és Szlovákiával - nem sikerült kellő mértékben rendezni, ahol a legnagyobb lélekszámú magyarság él. A kiegyezést Jeszenszky szerint nehezíti ezen országok hagyományos politikája, illetve azok az új keletű sérelmek, amelyek fölött nem lehet elsiklani. A felületi problémák - például az anyanyelvű helységnévtáblák ügye - mögött olyan mélyebb gondok húzódnak meg, mint az önigazgatás, a helyi demokrácia érvényesülése, a kisebbségek részesedése a helyi adókból, az anyanyelvi oktatás biztosítása. Magyarország nem valamiféle nosztalgiából támogatta a magyar kisebbségek törekvéseit, hanem a múltban is biztosított jogok, illetve a nemzetközi normák, ajánlások érvényesítését szorgalmazta. Megmentett tudományos együttműködés Marad az amerikai-magyar közös alap a kutatási programokra Összehangolt „visegrádi” diplomáciai lépésekkel sikerült megmenteni a magyar-amerikai tudományos és technológiai közös alapot, ami könnyen a washingtoni költségvetési lefaragások áldozatául eshetett volna. A 375 közös kutatási program jövője azonban egyelőre csak újabb egy évre biztosított. WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Egy 1979-ben aláírt államközi egyezmény alapján az USA és Magyarország egyforma összeget - évi egymillió dollárt, illetve százmillió forintot rakott össze alapkutatási, környezetvédelmi, orvosi, agrár, mérnöki és energetikai közös tudományos kutatások támogatására. A valóban kölcsönösen előnyös, és partneri együttműködési forma washingtoni megítélés szerint is példamutatóan működött, érzékelhető szakmai hasznot nyújtott 375 jelentős projekt esetében. A magyar szerződés mintájára jött létre a hasonló amerikai program a másik három visegrádi állammal. A költségvetési hiány csökkentését célzó amerikai lépések enyhén szólva nem kímélik a tudományt sem, így például a NASA is alaposan összehúzhatja a nadrágszíjat. A közép-európai tudományos alapot észlelve a Fehér Ház „könyvelői” az 1600 milliárd dolláros büdzséből ezt a négy országra jutó összesen négymillió dollárt is meg akarták spórolni. Mezei István, a washingtoni magyar nagykövetség tudományos attaséja a Népszabadságnak elmondta: több hónapos, szívós lobbyzással sikerült megmenteni a programot az adminisztrációs úthengertől. A lengyel, a cseh és a szlovák diplomatákkal együtt folyt a kongresszusi lobbyzás. Azzal érveltek, hogy ez valóban nem segély, hanem kölcsönösen előnyös partnerség, hogy ez közös visegrádi törekvés, s végül, hogy amerikai kutatók is ésszerűen hasznosítják a mi részünkről nyújtott százmillió forintot. Az amerikai parlamenten kívül a külügyminisztériumot is kellett „megdolgozni”. Jelentős diplomáciai és gyakorlati eredmény, hogy ez végül is sikerült. Christopher külügyminiszter levélben jelezte Hamilton képviselőházi külügyi bizottsági elnöknek, hogy a State Department a következő pénzügyi évre biztosítja a kutatási keretet. Hamilton pedig közölte, hogy a bizottság támogatja a hosszú távú megoldás kimunkálását. Washingtonban nagyra értékelik, hogy Magyarország ezúttal anyagilag is egyenrangú partner ebben az együttműködésben - a magyar kutatók szellemi teljesítményét pedig mindig is kiemelkedőnek tartották. Pozitív OECD-kép térségünkről Hars román vezetőkkel tárgyalt A folyamatosságra épülő új fejezet nyílik a magyar külpolitikában és a román-magyar viszony jövőbeni alakításában is - hangoztatta Bukarestben lapunk kérdéseire adott válaszaiban Hárs Gábor. BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az MSZP külügyi titkárságának vezetője, Horn Gyula pártelnök, kijelölt miniszterelnök személyes megbízottjaként két napig a román fővárosban folytatott tájékozódó jellegű megbeszéléseket a főbb román politikai pártok vezetőivel. Mint a bukaresti magyar nagykövetségen tegnap Hárs Gábor újságíróknak elmondta, tájékoztatta bukaresti partnereit - köztük Marcel Dinu román külügyi államtitkárt, Oliviu Ghermant, a kormánypárt élén álló szenátusi elnököt, Petre Romant, a demokrata párt elnökét, Markó Bélát és más RMDSZ vezetőket, továbbá Emil Constantinescut, a Demokratikus Konvenció elnökét az MSZP és a létrehozandó új magyar koalíciós kormány külpolitikai prioritásairól. Hangoztatta, hogy a román kormánypárt és a külügyminisztérium képviselői is precedens értékűnek mondták a magyar-ukrán alapszerződést. Ezzel kapcsolatban az MSZP nevében megerősítette: pártja nem választási szlogennek tekinti a szomszédokkal való határok garantálását, hanem a jószomszédi kapcsolatok megteremtése egyik feltételének. Ezzel egyidejűleg elvárja ugyanakkor, hogy a készülő alapszerződés ugyanolyan egyértelműen tartalmazza a határon túli, ezúttal a romániai magyarság jogainak maradéktalan biztosítását. ____________MTI-JELENTÉS____________ Kelet-Európa nagy részén megindult tavaly a gazdasági megélénkülés és a volt Szovjetunió területét leszámítva a térségben a folyamat várhatóan 1995-ben is tart majd - áll az OECD csütörtökön közzétett jelentésében. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet fél évre szóló tanulmányában úgy értékeli, hogy a hivatalos keleteurópai statisztikák igencsak alábecsülhetik az erősödő magánszektor növekedési ütemét. A térség legtöbb országában - kivéve a volt Szovjetuniót - látható előrehaladást sikerült elérni a termelés növekedése terén, bár ez a haladás a hivatalos statisztikákban még mindig igen lassúnak mutatkozik. Az OECD szakemberei szerint a kivitel fontos motorja marad a kelet-európai növekedésnek, mivel jobban hozzáférnek majd ezek az országok a nyugati piacokhoz. Tavaly a leggyorsabb növekedést Lengyelország mutatta fel - négyszázalékosat ám a jelek szerint Magyarország és Csehország túljutott a mélyponton. A térség egészében az infláció általában lassult, ám nemzetközi összevetésben még mindig gyors. A jelentés kiemeli Csehországot, mint az inflációt legjobban kordában tartó államot, hozzátéve, hogy Prága mondhatja magáénak a térségben a legegészségesebb államháztartást, a legszerényebb költségvetési hiányt. A jelentés végezetül kitér arra, hogy jól halad a bankrendszerek és a csödeljárási mechanizmus javítása, miközben sikerült elkerülni a vállalatok tömeges bezárását. JEGYZET_______ Négy évvel ezelőtt a pozsonyi várban csehszlovák-lengyelmagyar csúcstalálkozót tartottak, Havel elnök kezdeményezésére illetve olasz és osztrák biztatásra. A szűkebb, hármas együttműködést illetően nem sok jött ki a tárgyalásokból; a nemzetiségi kérdés már akkor hatott, legalábbis a vár előtti utcában. Emlékszem, olasz újságíró kollégák értetlenkedve próbálták kibetűzni a magyarellenes tüntetők tábláinak szövegét, miszerint „Szüntessék meg a szlovák kisebbség nemzeti elnyomását Magyarországon”. A tanácskozás befejeztével, ám a közös sajtóértekezletet megelőzően a magyar küldöttség gépkocsi oszlopa elhajtott a pozsonyi várból. A félreértések elkerülése végett, nem sértődöttségből. Érdemes emlékeztetni a pontos dátumra: 1990. április 9-ét írtak akkor. Hétfői nap volt, huszonnégy órával a magyarországi választások második fordulója után. Talán nem meglepő, hogy az akkori magyar hármas - Szűrös, Németh és Horn - sietett haza. Már az utódokra, az MDF vezette koalícióra várt a diplomácia folytatása. A sors sajátos véletlene, hogy most Horn Gyula miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter közös nemzetközi premierje éppen egy KEK-rendezvényen, immár a tízek kormányfői ülésén esedékes, július 15-én és 16-án Triesztben. Négy éve a magyar küldöttség a záró sajtóértekezletet hagyta ott. Ezúttal viszont előfordulhat, hogy a nyitó vacsorán - amely mindig fontos kétoldalú beszélgetésekre kínál alkalmat - hiányzik majd Horn és Kovács. Herman János külügyi szóvivő már jelezte az időpont problémát: július 15-én esedékes a parlamenti szavazás az új kormányról, s utána az eskütétel. Egyszerre két helyen nem lehetnek. Alighanem voltak bizonyos remények, hogy a diplomáciai kellemetlenséget a sors keze orvosolja. Hiszen az Európai Unió korfui csúcstalálkozóján nem sikerült konszenzussal kijelölni Delors Bizottsági elnök utódját (London vétózta Jean-Luc Dehaene belga miniszterelnököt), s a kínos ügy lezárására Kohl kancellár éppen július 15-re tűzött ki rendkívüli brüsszeli ülést. Berlusconi kormányfő ezen a napon oda hivatalos. Feltételezhető volt, ezzel megoldódik az új magyar vezetés trieszti dilemmája. Az - értesüléseink szerint - illetékes római források közölték, Berlusconi nem szeretné a KEK-csúcsra meghívott tíz ország vezetőit „ugráltatni”, inkább maga siet Brüsszelből Triesztbe, s mindenképpen ott lesz 15-én este a kormányfők vacsoráján. Amennyiben a parlamenti beiktatási ceremónia elhúzódik, akkor - értesüléseink szerint - Martonyi János a külügyminisztérium közigazgatási államtitkára képviselné a trieszti KEK- csúcs első napján, s így az esti vacsorán hazánkat, s jelezné egyben részvételünk folyamatosságát is. Remélhetően annak nem lesz akadálya, hogy 16-án reggeltől a konferencián, majd a közös ebéden már Horn Gyula és Kovács László jelen legyen, ráadásul immár eskütétel utáni „teljes jogokkal”. Ortutay L. Gyula A trieszti vacsora Eszéken a zágrábi USA-nagykövet MTI-JELENTÉS A horvátországi magyar kisebbség tragédiájára nem eléggé figyelt oda a világ - jelentette ki Peter Galbraith, az Egyesült Államok horvátországi nagykövete, aki a Horvátországi Magyarok Szövetsége és a Horvátországi Magyar Néppárt meghívására szerdán Eszéken járt. Az eszéki Magyar Képes Újság beszámolója szerint a nagykövet Horvátország e területek feletti szuverenitását kívánta megerősíteni látogatásával. Peter Galbraith a magyar kisebbség vezetőivel folytatott megbeszélésen kijelentette: a szerbek által elfoglalt Baranya és Kelet-Szlavónia Horvátország részei, s azok is maradnak. A horvátországi szerbek önálló államát soha senki nem ismerte el. Az amerikai nagykövet a közeljövőben a megszállt Baranyába is el kíván látogatni - jelentette az eszéki Magyar Képes Újság. Planat Mintha kissé nehézkesebben állna fel a lUOnUul szakértői kormány második-harmadik vonnala, mint azt a korábbi nyilatkozatok alapján várni lehetett. Mi lehet ennek az oka? Hol késik a „nagy csapat”? A kérdés nem csupán politikai, hanem szociológiai-morális értelemben is sokak érzékenységét érinti. Hiszen a reformerekből, technokratákból verbuválódott „nagy csapat” egy része a „Fordulat és reform” szerzőgárdájából nőtt ki, majd a Németh-kormány idején különböző szintű kormányzati tisztséget is vállalt. A csapattagok a nyolcvanas évek végén azonban már a pálya két térfelén fociztak: segédkeztek az állampárt lebontásában, s szoros kapcsolatban álltak a demokratikus ellenzékkel is, majd 1990 után szakértőként dolgoztak az ellenzéki pártoknak, a mostani kampány során pedig az SZDSZ és az MSZP gazdaságpolitikai programjának kidolgozásában működtek közre. Elsősorban ezekből a szakértőkből verbuválódhatna - gondolhatnánk - az új kormány második-harmadik vonalát segítő törzskar. Mire azonban a konkrét tárgyalásokra került a sor, meglehetősen megfogyatkozott a hadra fogható csapat. Például azért is, mert a puhatalálódzás időszakában az MSZP is, az SZDSZ is - akaratlanul - feltépett régi sebeket, illetve újakat is okozott. Akadtak olyan szakemberek, akik szívesen vállaltak volna különböző tisztségeket, de végül nem hívták őket. Az elutasítás (vagy csak lebegtetés) esetükben nem racionális volt, inkább érzelmi. A kiválasztók ugyanis elrémültek az önjelöltek seregétől. Attól tartottak, hogy első merítésre nehéz lesz kiszűrni: ki az, aki a hatalomhoz való dörgölődzésből, szimpla karrierizmusból jelentkezett, s kit hajt valódi elhivatottság, szaktudás és akarat egy új szemléletű kormányzati politika kialakítására, vezénylésére és végrehajtására. Lehet persze, hogy éppen azokat tanácsolták el, akikre bizton számíthattak volna, de az is lehet, hogy jól működött a sűrűre szőtt politikai-szakmai szűrő. Hogy mennyire, az persze csak a következő évek gyakorlatából fog kiderülni. Volt és van viszont a szakértőknek egy másik - igen jó nevekből álló - köre. Őket hívták volna, de nem jöttek. Vajon az ő húzódozásukat mi motiválta? Talán az, hogy ez a szakértői csapat nagyrészt az elmúlt években kitűnően megállt a lábán az üzleti életben. Bankoknál, tanácsadó cégeknél, vegyes vállalatoknál lettek első vagy második emberek, illetve saját magánvállalkozásaikban kamatoztatták korábbi ismereteiket. S bár van bennük némi nosztalgia, illetve továbbra is izgatják őket a makrogazdasági problémák, de realistábbak annál, semhogy a meglehetősen sok politikai szekatúrával járó, ám a terheléshez képest a magánszféra menedzsmentjénél jóval alacsonyabb jövedelmet ígérő államigazgatási szerepek valamelyikére áhítozzanak. Ezért bár „életük és vérük” a koalícióé, de a „zabot” inkább a magángazdaságban keresik meg. Persze van ennek a - voltaképpen kölcsönös - távolságtartásnak egy másik magyarázata is. Amikor a minisztériumok első, második, harmadik embereiként kiszivárgott jelöltek nevét megszondáztatták a nyilvánosság előtt, a reakció gyakran kettős volt. Ha az érintett szakember neve ismert volt, akkor az volt a baj. Ha meg nem, akkor az. (Nyeretlen kétévesekkel akarnak ebben a gazdasági derbiben hajrázni?!) Szakmailag az is gyanús, akinek van múltja, meg az is, akinek nincs. Amiből - egyebek között - arra is magyarázatot lehet találni, mi is volt a - legalábbis egyéni lélektani oka - annak, hogy például Németh Miklós nem jött haza. Valószínűleg tudta, hogy az a páratlan lehetőség, ami 1989-1990-ben neki, és közvetlen munkatársainak megadatott, egyszeri történelmi helyzetnek volt köszönhető, ami nem ismételhető meg. Most új kormányzati helyzet van: nem a rendszerváltozást kell megalapozni, hanem a piacgazdaság kiépítését folytatni, stabilizálni és felgyorsítani, méghozzá a négy évvel ezelőttinél nehezebb külső és belső gazdasági és szociális feltételek között. Ezért az új kormánynak - új feladatainak megfelelően - személyes rokonszenvektől, szakmai barátságoktól némileg függetlenül nagyobbrészt a mostani helyzet diktálta képre kell formálnia szakértői csapatát. S ebbe beleférnek a kipróbált „régiek”. Nagyon szükségesek az elmúlt években szakmaiiag korrekt munkát végző, s a váltás során már államigazgatási tapasztalatokkal (is) rendelkező „mostaniak”. S természetesen kellenek az „újak”. Az ismeretlenek, a fiatalabb szakértői generáció képviselői. Ezért a régi „nagy csapat” még ha akarna, se tudna felállni. Mert annyira már piacgazdaság van nálunk, hogy egyre élesebben különváljék politika és üzlet. Bossányi Katalin lináris. Amikor a második világháborúban harcoló tlnök 1i amerikaiakkal együtt a Coca-Cola megkezdte világhódító diadalmenetét, még senki nem sejtett semmit. Akkor még nem lehetett tudni, hogy a Coca és a Pepsi megostromolja és beveszi a Kreml falait, hogy Fellini álompasztelljeit legyűrik a minden helyzetből hősiesen tüzelő amerikai izomemberek, hogy Hollywood lila színei konkurálnak majd a magára oly büszke Nagy Európai Kultúrával, hogy a budapesti Nyugati pályaudvaron szívesebben kérik a hamburgert mint a lacipecsenyét - mivel az utóbbit saját hazájában kiütötte a Big Mac. Amerika feltartóztathatatlanul nyomul. Marokkótól Ótátrafüredig ugyanazokat a hűtőládákra ragasztott reklámálmokat kínálja, szintetikus ízeket, Dallast és exportál jó csomagolású amerikai életformát is. Lelkes és honvédő kultúrbajnokok időnként Franciaországban és Magyarországon kivont toll helyett a hazai nyelv elválasztási szabályait nem ismerő amerikai komputeres szövegszerkesztőkön írt vészjelekkel próbálják eldadogni, hogy talán mégsem lenne szerencsés és bölcs dolog New Yorkká vagy Hollywooddá varázsolni a lakható földet. De úgy tűnik, minden hiába. Amerika belebújt a tömegcivilizációs komfortálom rinocéroszbőrébe. A Walt Disney-vel édesített kőkemény iparszerű üzleti show számítógépes úthengere egyformán lapítja maga alá Buddha és Assisi Szent Ferenc terrénumait. Az amerikai birodalom terjeszkedik, és hamburgeres, tévés, kólás, mozis segédcsapataival az atlanti faltól a Csendes-óceánig beborítani igyekszik mindent. De mégis, valami most történt. A parányi, alig észrevehető hírre még nem figyeltek fel a jövőkutatók. Még figyelemen kívül hagyják a politológusok, a filozófusok és a történészek is. Pedig a birodalom végein felírták az első jelet a falra. A Tynn-templom tövében, a Károly híd szent szobraihoz vezető sikátorok rengetegében, a régi-új zsinagóga falainak közelében, a Campáról a Hradzsinba kanyargó lépcsősorok aljában - egyszóval Prágában - a hatalmas birodalom egyik jelképe, a McDonald’s cég, történetében először kényszerült felvenni étlapjára nemzeti eledelt, a knédlit. Van remény. Szigethy András