Népszabadság, 1994. július (52. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-21 / 169. szám
A NÉPSZABADSÁG Politikai paktum áldozata a Hírlapkiadó? A közvélemény előtt hetekkel a nagy port kavart események után sem világos, hogy jogszerűnek tekinthető-e az a szerződés, amely eredeti formájában öt évre bérbe adta a Mahir Rt.-nek a három lap, a Magyar Nemzet, az Esti Hírlap és az Expressz kiadói jogait, s ezzel együtt jó néhány, frekventált helyen fekvő irodahelyiség bérleti jogát. Az ügylet törvényességét körülvevő bizonytalanságot tovább erősítették a Hírlapkiadó Vállalat tulajdonosi jogait gyakorló ÁV Rt. nyilatkozatai, amelyek néhány nap alatt jelentős módosuláson mentek keresztül. Csépi Lajos vezérigazgató kezdetben határozottan kijelentette: lényegében kiürült a Hírlapkiadó, mert a legértékesebb részek a Mahirhoz kerültek. Visszaköveteli, akár bírósági per útján is, a Magyar Nemzet, az Esti Hírlap és az Expressz kiadói jogait. Liszkay Gábor, a Hírlapkiadó vezérigazgatója jogosulatlanul, a tulajdonos megkérdezése nélkül írta alá a szerződést, amely éppen ezért érvénytelen. A „bűnbe esett vezérigazgatót” az ÁV Rt. igazgatótanácsa azon melegében rendkívüli felmondással elbocsátotta. Néhány nap múlva Csépi - fenntartva, hogy Liszkay messze túllépte hatáskörét, amikor aláírta a szerződést - a hangsúlyt a tárgyalásos megegyezésre helyezte. Arról nyilatkozott az ÁV Rt. első embere: tárgyalásokat kezd a Mahir vezetőivel. A megegyezés - egyes szakértők szerint - úgy végződött, hogy egyedül a Mahir járt jól (a Hírlapkiadó Vállalat értéke 260 millió forint volt, mielőtt 200 millióért a három lap kiadói joga a szerződés szerint a Mahiré lett), a kiadói jogok az év végéig a Mahirnál maradhatnak, s ha a Hírlapkiadó Vállalat privatizálására kiírandó tendert nem a Mahir nyeri, visszaszolgáltatja a három lap kiadói jogait. Cserébe az ÁV Rt. vállalta a bérleti díj időarányos részének visszafizetését - ez eléri a 180 millió forintot -, továbbá azt, hogy az év végéig, ha veszteség keletkezik a három lapnál, akkor az az ő terhe lesz. Nyereséges gazdálkodás esetén viszont a jövedelem a Mahirt illeti meg. Ezt a pénzt azonban a három lap fejlesztésére kell fordítani. A megállapodás értelmében a Mahir fél évre mintegy 20 millió forintért kapta meg a három lap kiadói jogát. Ez egyesek szerint azt is jelenti, hogy az őszi privatizációkor - mint birtokon belüli - a legesélyesebb pályázóként tehet majd ajánlatot a Hírlapkiadó Vállalat egészére. A három lap kiadói jogainak elidegenítése körül kialakult botrányt sokan nem jogi-gazdasági szempontból értékelik, hanem politikai szándékot sejtenek mögötte. A médiacsata folytatását, amelyben különböző politikai csoportosulások igyekeznek befolyást szerezni a magyar tömegtájékoztatás piacán. Ennek megfelelően nem tartják véletlennek - noha az ügy főszereplői mindvégig politikamentes üzletről beszéltek -, hogy a szerződést kedély nélkül aláíró Liszkay Gábor vezérigazgató a Magyar Demokrata Fórum tagjaként úgy képzelhette, hogy a Fidesz-MDF körökhöz közel álló Mahinnál jobb kezekben lesznek a lapok, mint a kormányváltás után az ÁV Rt.-nél. Erről a sajátos „átmentési kísérletről” korai lenne múlt időben beszélni. Befektetői körök szerint a Mahir Rt. szinte behozhatatlan helyzeti előnyre tett szert azon pályázókkal szemben, akik az állami tulajdonú Hírlapkiadó Vállalat részvényeiért az őszi tenderen ringbe szállnak. Tudniillik fél évig gyakorlatilag tulajdonosként működteti a lapokat. A lehetséges befektetők elsősorban nem azt kifogásolják, hogy Hirdetőnek a lapok gazdasági működését befolyásoló döntések meghozatalára van módja, hanem azt, hogy a lapok vezetőit és munkatársait is - mint az újságok kiadója - a Mahir válogatja meg. (Az Esti Hírlapnál ez a folyamat már megkezdődött. O. Kovács Attila, a megszűnt Pesti Hírlap rovatvezetője lett a főszerkesztő.) Ezzel összefüggésben érdemes utalni a Magyar Nemzetnél korábban kialakult helyzetre. Mint emlékezetes, a kiadó és az újságírók többsége között feszültség Csupaszon keletkezett amiatt, hogy melyik az országgyűlési képviselő-vá- privatizációja csak „késve”, a pályázó céget hirdessék ki gyorlasztások első fordulója után, és kormányváltás után válhat való-tesnek. A nézetkülönbségből pen akkor kötötték, amikor nyilsággá. Sajtóértesülések alapján presztízsveszteség, ezzel összevonvalóvá vált, hogy mely pár- egyesek szoros összefüggést ma- függésben példányszámcsökketők alakíthatják majd meg az új tatnak ki a szerződés aláíróinak nem következett be. A Mahir pokormányt. Ekkorra már azt is pártállása és az akció elhatáro-tenciális riválisait az ilyen kisejteni lehetett, hogy a Hírlap kizása között. Olyan véleményekörülmények esetleg visszarasztódó Vállalat gyorsított ütemű megfogalmazódtak, hogy az en- hatják az őszi tendertől. Csépi: Három csontváz kinek kell? Remélem, hogy a Mahirak komoly ellenfelei lesznek a Hírlapkiadó Vállalat őszi meghirdetésekor - nyilatkozta lapunknak Csépi Lajos. Az ÁV Rt. vezérigazgatója a Magyar Hirdetővel kötött megegyezéséről úgy vélekedett: a „hadiállapot” fenntartása nagyobb kockázattal járt volna. Amikor a tudomására jutott, hogy a Hírlapkiadó bérbe adta a három lap kiadói jogát, úgy nyilatkozott: az ÁV Rt., ha kell, bíróság előtt szerez érvényt az igazának. Ennek ellenére hosszas tárgyalások után megegyezett a Mahirral: a szerződés az év végéig érvényben marad. Miért változott meg a véleménye? - A véleményem ma is ugyanaz, mint korábban: jogilag semmis a Mahir és a HKV szerződése. Ahhoz viszont, hogy az újságok elkeljenek, előbb meg kell jelenniük. Ha mi elkezdünk háborúzni egy birtokon belül lévő céggel, az akár fizikai küzdelemhez is vezethetett volna, a Mahir vezetői sem ijednek meg a saját árnyékuktól. Senki sem hatódott volna meg attól, hogy én megkötöm magam és azt mondom: a szerződés érvénytelen, tessék visszaállítani az eredeti állapotot. Minden bizonnyal pereskedni kellett volna. Az pedig közhely, hogy a bíróság nem egyik napról a másikra hozza meg a döntéseit. Amennyiben arra utasítom a HKV-t, az ítélethozatalig tartsa vissza a lapok bevételeit, a kiadásban pedig ne működjék együtt a Mahirral, azt minden bizonnyal az újságok sínylették volna meg. Vagyis az Esti Hírlap a jelenleginél is lehetetlenebb helyzetbe kerül, a Magyar Nemzetet még kevesebben vásárolják meg, az Expressz pedig elveszíti a hirdetőit. A bíróság vélhetően visszaadta volna a kiadói jogot, amivel azonban nem lehet mit kezdeni bevétel és olvasók hiányában. Három csontváz senkinek sem kellene, hiába hirdetnénk ki a tendert. - Bár logikusnak tűnnek az érvei, nem érzi úgy, hogy az ÁV Rt. túl sokat engedett? - Semmit sem áldoztunk fel. A Mahir vállalta, hogy aláveti magát a nyilvános pályázatnak. Az érdeklődők úgy pályázhatnak, mintha a Mahir-Hírlapkiadó szerződése soha sem született volna meg: a három lap kiadói joga is benne lesz a HKV- csomagban. Januártól tehát éppen olyan érintetlen a Hírlapkiadó, mint a szerződés előtt volt. Mindössze annyi változott - és ennek a lapok látják a hasznát -, hogy a Mahirnak ebben a félévben eladhatóvá kell tennie az újságokat. - Miért gondolja, hogy a Mahirnak érdeke pénzt fektetni valamibe, ami nem biztos, hogy a tulajdonába kerül? A Hirdető is olcsóbban pályázhat „lepusztult” lapokra. Célunk, hogy három, nagy példányszámú lapot adjunk el. Ez éppen úgy az érdeke az ÁV Rt.-nek, mint a Hírlapkiadónak vagy a Mahirnak. Nincsen mitől tartanunk. A Hirdetőnek még rövid távon - hosszú távon pedig semmiképp - sem lehet célja, hogy a lapok ellen dolgozzon. Amennyiben a Mahir rontana az értékükön - bár ezt nem tartom valószínűnek -, nekik is a nulláról kellene indulniuk. A mai piacon borzasztóan nehéz visszahódítani az elpártolt olvasókat. A hadiállapot tehát sokkal nagyobb kockázattal járt volna, mint ez a megegyezés. Egyes vélemények szerint a HKV és a Mahir szerződése - az aláírók személyén keresztül - egy MDF-Fidesz megegyezést takar. Ön szerint érdemes szentesíteni ezt a helyzetet? - Nézze, Liszkay urat azonnal eltávolítottuk. A Mahirt pedig - ha nem is egyszerűen - rávettük, hogy alávesse magát egy nyilvános pályázatnak. Az ÁV Rt. tehát nem szentesített semmilyen paktumot, amelyről egyébként sem kívánok véleményt nyilvánítani, mert semmi közöm hozzá. Akár volt pártközi megegyezés, akár nem, ősszel meghirdetjük a Hírlapkiadót. Remélem, hogy a Mahirak komoly ellenfelei lesznek. Az oldalt írta és összeállította: Kovács Lajos, Rádi Antónia és Sós B. Péter Bíróság dönt az Expressz sorsáról? Az Expressz hányatott múltja 1989-ben kezdődött. Ekkor a Pallas azzal a jegyzőkönyvben is rögzített ígérettel vette el a Delta B. Kft. jogelődjétől az Expressz kiadói jogát, hogy utólag elszámolnak. Az adósság nagyságára csak következtetni lehet. A Delta négy év alatt az évi négymillió forint nyereséget hozó hetilapból 170 milliót produkáló napilappá fejlesztette a hirdetési újságot. Ezenkívül harmincmillió forintért gépeket vett, s több egymás melletti helyiség bérleti jogának megvásárlásával létrehozta az Expressz hirdetési udvart. Mindezek elszámolásával - a kft. többszöri felszólítása ellenére - a mai napig adós maradt a Pallas. Pontosabban szólva immár a Hírlapkiadó Vállalat, tudniillik időközben a két cég élén álló egyetlen személy, Horti József vezérigazgató az egyik állami vállalattól, a Pallastól elvette, s a másiknak, a Hírlapkiadó Vállalatnak adta át az Expresszt. A történeti hűség és a pontosság kedvéért idézzük fel jegyzőkönyvszerűen, miként zajlottak az események! 1989. augusztus. A bérleti jogok változatlanul a Delta birtokában vannak. Ennek ellenére a Bertalan Lajos utcai helyiséget a kiadó harmadik személynek értékesíti. 1990. július-augusztus. Új kormány áll az ország élén, egyetlen személyt neveznek ki a Hírlapkiadó Vállalat és a Pallas élére, Horti Józsefet. 1991. január. A Delta, amely eddig a Pallas leányvállalataként működött, teljes körű jogutódként átalakul egyszemélyes állami tulajdonú kft.-vé. Újabb lehetőség az elszámolásra. 1991. február. Horti József vezérigazgató 1/1991. számmal közös vezérigazgatói utasítást ad ki. „A Pallas, valamint a Hírlapkiadó Vállalat egyesítési folyamatának részeként a Pallas kiadásában megjelenő Expressz című lapot a Hírlapkiadó Vállalathoz helyezem át. Az Expressz című lap további elszámolása tárgyában a későbbiekben intézkedem.” A Delta várja az elszámolást. 1992. október. A Hírlapkiadó Vállalat helyiséggazdálkodási osztályának vezetője írásban hívja fel a vezérigazgató figyelmét arra, hogy az Expressz újság irodái „a mai napig a Delta nevén nyilvántartottak, az átírás nem történt meg. A felsorolt öt helyiség akkor lenne tiszta, ha a Hírlapkiadó Vállalat nevére azokat átíratnánk. Feltételezem, hogy ezen lépés megtétele anyagi következményekkel jár, ezért döntésed nélkül ez ügyben érdemben intézkedni nem tudok.” A kiadó akkori jogtanácsosa, a később rendkívüli felmondással elbocsátott vezérigazgató, dr. Liszkay Gábor a következő megjegyzéssel küldi irattárba a levelet: „A Delta B. Kft.-nél lévő üzleteket NEM kell átíratni”. 1992. december. A Pallas és a Hírlapkiadó szerződést köt. Ennek értelmében a Hírlapkiadó megvásárolja a Delta B. Kft.-t a Pallastól. 1993. december. Kiderül, hogy a Hírlapkiadó nem fizetett a Pallasnak a Delta B.-ért. Egy átirat szerint: mivel a vételár első részletét felszólítás ellenére sem utalta át a Hírlapkiadó Vállalat, a Pallas bejelenti: a szerződést semmisnek tekinti. 1994. január-február. Többszöri telefonváltás. A Hírlapkiadó és az ÁVÜ közötti küldözgetésnek nem akar vége szakadni. Türelemre intik a Delta B. vezetőit. 1994. március. Hírek szerint privatizálják a Hírlapkiadót, benne az Expresszt. 1994. április. Horti József aláírásával levél érkezik a Deltához. A Pallas vezérigazgatója felszólíja a kft. ügyvezető igazgatóját, hogy mondjon le az Expressz irodáinak bérleti jogáról, valamint ismerje el: a Hírlapkiadó Vállalat az Expressz jogszerű kiadója. 1994. június. Az Expressz, az Esti Hírlap és a Magyar Nemzet kiadói jogait a Mahir átveszi. Közben a Pallas jogutód nélküli megszüntetésével bíznak meg egy céget. Mi lesz a Delta B.vel? 1994. július. Levél a Hírlapkiadónak és az ÁV Rt.-nek: ürítsék ki az Expressz irodáit. Ellenkező esetben bírósághoz fordul a Delta B. Ilyen-olyan módon, de a Deltán kívül mindenki megkapta, amit akart. Itt állnak pillanatnyilag az Expressz és a Delta B. ügyei... 1990. július A kormány hivatala Horti Józsefet - aki addig a Természet Világa olvasószerkesztője volt nevezi ki az egyesítendő Pallas Lap- és Könyvkiadó és a Hírlapkiadó Vállalat élére. 1990. augusztus A Magyar Szocialista Párt Nagy Imre, a KISZ KB volt első titkára és neje tulajdonát képező Vállalkozásszervező Kft. részére eladja a Vasárnapi Hírek teljes, a Figyelő és az Esti Hírlap részleges alapítói jogait. 1990. szeptember A Vállalkozásszervező Kft. eladja az Esti Hírlap részvényeinek felét a Maxwell cégnek. Az új tulajdonos a Hírlapkiadó Vállalattal (a részvények 40 százaléka) és az Esti Hírlap szerkesztőségével részvénytársaságot alapít. 1990. november Antall József miniszterelnök aláírásával kormányhatározat születik a Pallas Lap- és Könyvkiadó összevonásáról. 1991. február A mintegy 60 lapot megjelentető Pallas átadja a Hírlapkiadónak az Otthon, az Autó-Motor és az Expressz kiadói jogát. Egyben bejelentik, hogy a két vállalat július elsején egyesül. 1992. február Élve elővásárlási jogával, a Hírlapkiadó megszerzi az Esti Hírlap részvényeinek nyolcvan százalékát. 1992. március A Postabank és a Pallas eladja a francia Socpresse társaságnak a Magyar Nemzet részvényeit, így a lap a Figarót kiadó cég tulajdona lett. 1993. november Részvénytársasággá alakul a Hírlapkiadó - adja hírül a Magyar Nemzet. A vállalat vagyona ekkor 3,7 milliárd forint. 1994. január A Hírlapkiadóból kiválik az állami feladatokat ellátó közlönykiadó, mely továbbra is állami tulajdonban marad, míg a vállalatot az ÁVÜ értékesíti. A közlöny- és lapkiadó vállalathoz kerül a Valóság és az Élet és Tudomány is, valamint az Új Magyarországot kiadó Publica Rt. részvényei. 1994. április 27. A Magyar Nemzet francia tulajdonosa eladja a lap többségi tulajdonát a Hírlapkiadónak. Az új tulajdonos vállalja, hogy rendezi a Nemzet felhalmozódott adósságait. 1994. június 3. Aláírják a Hírlapkiadó privatizációjában tanácsadóként részt vevő német cég és az Állami Vagyonkezelő Rt. közötti szerződést. A Magyar Nemzet tudósítása ezt írja: „A privatizációs elképzelésekről a tanácsadótól várják (...) a javaslatot, amely egyebek között a Magyar Nemzetet, az Esti Hírlapot és az Expressz hirdetési újságot is érinti.” 1994. június 18. A Hírlapkiadó 200 millió forintért öt évre átadja a Magyar Nemzet, az Esti Hírlap és az Expressz kiadói jogait a Magyar Hirdető Rt.nek. 1994. június 20. Csépi Lajos, az ÁV Rt. vezérigazgatója kijelenti, hogy nem adtak engedélyt a privatizáció előtt álló cégnek arra, hogy 20 millió forint feletti vagyont elidegenítsen vagy bérbe adjon, enélkül ugyanis jóval kevesebbet ér a Hírlapkiadó. 1994. június 21. A Hírlapkiadó igazgatóját, Liszkay Gábort a tulajdonos ÁV Rt. vezérigazgatója felmondással eltávolítja posztjáról, mert tudta és beleegyezése nélkül adta bérbe a három lapot. 1994. június 22. A Mahir vezetése úgy véli, jogszerűen és jogérvényesen vette meg a lapok jogait. Az ÁVÜ szerint egy héten belül vissza kell szerezni a jogokat. A Hírlapkiadó gazdasági vezérigazgatója a szerződés ismeretében úgy nyilatkozik, ez kizárt. 1994. június 23. Horácski József, a Hírlapkiadó gazdasági igazgatójának a helyettese átmenetileg elvállalja a vezérigazgatói teendőket. A felmentett Liszkay Gábor szerint az ÁV Rt. nincs tisztában saját jog- és hatáskörével. Véleménye az: a bérbeadást nem hogy engedélyeztetni, de még bejelentenie sem kellett. Vagyonvesztés nem történt, voltaképpen egy veszteségfinanszírozási szerződés jött létre. 1994. június 24. A Mahir beköltözik a Hírlapkiadó Blaha Lujza téri székházába. 1994. június 28. A Hírlapkiadó élére Molnár Pétert nevezi ki vállalati biztosnak az ÁV Rt. 1994. július 1. A Mahir és az ÁV Rt. közötti egyezkedés eredményeként a Mahir fél évre megtarthatja a három lap kiadói jogát, a bérleti díj időarányos részéért. Ezt annak reményében vállalja, hogy a cég részt vehet a Hírlapkiadó legkésőbb október 31-én kiírásra kerülő privatizációjában. A bérleti idő leteltével a Mahirnak ugyanúgy kell átadnia a lapokat, ahogyan átvette. Az esetleges nyereséget a Mahir köteles a lapra költeni, viszont a veszteség az ÁV Rt.-t terheli. MAGYAR TÜKÖR 1994. július 21., csütörtök Liszkay: Hosszú távú megoldást kerestem Kizárólag gazdasági megfontolások vezettek, amikor a Mahirral megállapodtam a Magyar Nemzetről, az Esti Hírlapról és az Expresszről. Az ÁV Rt. viszont rendkívül nagy károkat okozott a Hírlapkiadó Vállalatnak az eredeti, hosszú távú megoldást kínáló szerződés módosításával - mondta lapunknak dr. Liszkay Gábor, aki a Fővárosi Bírósághoz fordult jogorvoslatért, mert szerinte az ÁV Rt. törvényt sértett, amikor a Mahirral létrejött ügylet miatt rendkívüli felmondással eltávolította őt a Hírlapkiadó Vállalat éléről. Liszkay bírálta az ÁV Rt.-t, amiért módosítást írt alá a Mahirral. Szerinte rendkívül előnytelen szerződéssé változott az általa kötött megállapodás. Úgy vélte, azzal, hogy az eredeti öt év helyett a Hírlapkiadó Vállalat privatizációjáig, azaz az év végéig lesz a három lap kiadói joga a Mahirnál, éppen azok a gazdasági előnyök vesznek el, amelyek miatt létrejött az általa aláírt egyezség. A Hírlapkiadó Vállalat 200 millió forint helyett csupán húszmillió forint bevételre tett szert, ezzel szemben a lapok veszteségeit az ÁV Rt. állja. Az esetleges nyereség a Mahirt illetné. Ezzel szemben az eredeti szerződésben a veszteségeket öt éven keresztül a Mahirnak kellett volna viselnie, az esetleges haszonból pedig fele-fele arányban osztozott volna a két cég. Liszkay úgy értékelte: csupán tetszetős látszatérv az, hogy a módosítással a fő célt, a kiadó privatizációját elérte a vagyonkezelő. A Mahir ugyanis birtokon belül kerülve, szinte behozhatatlan előnyöket élvez a többi pályázóval szemben. Ez minden bizonnyal csökkenti a szóba jövő privatizációs bevétel nagyságát. Liszkay visszautasította, hogy politikai megfontolások vezették volna a szerződés aláírásakor. A Mahir esetleges kapcsolatai a Fideszhez, illetve az MDF-hez nem motiválták. Szerinte az ÁV Rt. téved, amikor a szerződés tartalmát haszonbérletként értékeli. Állítja, nem bérletbe adta a lapokat, hanem veszteségfinanszírozási szerződést kötött: az Expressz adózás előtti, mintegy 330 millió forintos évi nyeresége nem fedezi a Magyar Nemzet és az Esti Hírlap veszteségeit. Tavaly a két lap 580 milliós ráfizetést produkált. Megítélése szerint nemcsak ezért megalapozatlan az ÁV Rt. ellene hozott elbocsátó határozata, hanem azért is, mert nem felel meg a valóságnak, hogy a Hírlapkiadó Vállalat saját tőkéjének a felét meghaladó érték felett rendelkezett volna, amikor aláírta a szerződést. - Ha így lenne, valóban jogtalanul jártam volna el. Csakhogy birtokomban van az az április közepi ÁV Rt. igazgatótanácsi határozat, amely a vállalat alaptőkéjét 261 millióról 615 millió forintra emeli. Márpedig az általam aláírt szerződés 200 millió forintról szólt. Ez pedig nem haladja meg a törvényben engedélyezett 50 százalékos mértéket - mondta Liszkay Gábor.