Népszabadság, 1994. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-21 / 169. szám

A NÉPSZABADSÁG Politikai paktum áldozata a Hírlapkiadó? A közvélemény előtt hetekkel a nagy port kavart események után sem világos, hogy jogszerűnek tekinthető-e az a szerződés, amely eredeti formájában öt évre bérbe adta a Mahir Rt.-nek a három lap, a Magyar Nemzet, az Esti Hírlap és az Expressz kiadói jogait, s ezzel együtt jó néhány, frekventált helyen fekvő irodahelyiség bérleti jogát. Az ügylet törvényességét kö­rülvevő bizonytalanságot tovább erősítették a Hírlapkiadó Válla­lat tulajdonosi jogait gyakorló ÁV Rt. nyilatkozatai, amelyek néhány nap alatt jelentős módo­suláson mentek keresztül. Csépi Lajos vezérigazgató kezdetben határozottan kijelentette: lénye­gében kiürült a Hírlapkiadó, mert a legértékesebb részek a Mahirhoz kerültek. Visszaköve­teli, akár bírósági per útján is, a Magyar Nemzet, az Esti Hírlap és az Expressz kiadói jogait. Liszkay Gábor, a Hírlapkiadó vezérigazgatója jogosulatlanul, a tulajdonos megkérdezése nélkül írta alá a szerződést, amely ép­pen ezért érvénytelen. A „bűnbe esett vezérigazgatót” az ÁV Rt. igazgatótanácsa azon melegében rendkívüli felmondással elbo­csátotta. Néhány nap múlva Csépi - fenntartva, hogy Liszkay messze túllépte hatáskörét, amikor alá­írta a szerződést - a hangsúlyt a tárgyalásos megegyezésre he­lyezte. Arról nyilatkozott az ÁV Rt. első embere: tárgyalásokat kezd a Mahir vezetőivel. A mege­gyezés - egyes szakértők szerint - úgy végződött, hogy egyedül a Mahir járt jól (a Hírlapkiadó Vállalat értéke 260 millió forint volt, mielőtt 200 millióért a há­rom lap kiadói joga a szerződés szerint a Mahiré lett), a kiadói jogok az év végéig a Mahirnál maradhatnak, s ha a Hírlapki­adó Vállalat privatizálására kií­randó tendert nem a Mahir nye­ri, visszaszolgáltatja a három lap kiadói jogait. Cserébe az ÁV Rt. vállalta a bérleti díj időarányos részének visszafizetését - ez eléri a 180 millió forintot -, továbbá azt, hogy az év végéig, ha veszte­ség keletkezik a három lapnál, akkor az az ő terhe lesz. Nyeresé­ges gazdálkodás esetén viszont a jövedelem a Mahirt illeti meg. Ezt a pénzt azonban a három lap fejlesztésére kell fordítani. A megállapodás értelmében a Ma­hir fél évre mintegy 20 millió fo­rintért kapta meg a három lap kiadói jogát. Ez egyesek szerint azt is jelenti, hogy az őszi priva­tizációkor - mint birtokon belüli - a legesélyesebb pályázóként te­het majd ajánlatot a Hírlapkiadó Vállalat egészére. A három lap kiadói jogainak elidegenítése körül kialakult botrányt sokan nem jogi-gazda­sági szempontból értékelik, ha­nem politikai szándékot sejtenek mögötte. A médiacsata folytatá­sát, amelyben különböző politi­kai csoportosulások igyekeznek befolyást szerezni a magyar tö­megtájékoztatás piacán. Ennek megfelelően nem tartják vélet­lennek - noha az ügy főszereplői mindvégig politikamentes üzlet­ről beszéltek -, hogy a szerződést kedély nélkül aláíró Liszkay Gá­bor vezérigazgató a Magyar De­mokrata Fórum tagjaként úgy képzelhette, hogy a Fidesz-MDF körökhöz közel álló Mahinnál jobb kezekben lesznek a lapok, mint a kormányváltás után az ÁV Rt.-nél. Erről a sajátos „át­mentési kísérletről” korai lenne múlt időben beszélni. Befektetői körök szerint a Mahir Rt. szinte behozhatatlan helyzeti előnyre tett szert azon pályázókkal szemben, akik az állami tulajdo­nú Hírlapkiadó Vállalat részvé­nyeiért az őszi tenderen ringbe szállnak. Tudniillik fél évig gya­korlatilag tulajdonosként mű­ködteti a lapokat. A lehetséges befektetők elsősorban nem azt kifogásolják, hogy Hirdetőnek a lapok gazdasági működését be­folyásoló döntések meghozatalá­ra van módja, hanem azt, hogy a lapok vezetőit és munkatársait is - mint az újságok kiadója - a Mahir válogatja meg. (Az Esti Hírlapnál ez a folyamat már megkezdődött. O. Kovács Attila, a megszűnt Pesti Hírlap rovatve­zetője lett a főszerkesztő.) Ezzel összefüggésben érdemes utalni a Magyar Nemzetnél ko­rábban kialakult helyzetre. Mint emlékezetes, a kiadó és az újság­írók többsége között feszültség Csupaszon keletkezett amiatt, hogy melyik az országgyűlési képviselő-vá- privatizációja csak „késve”, a pályázó céget hirdessék ki gyor­­lasztások első fordulója után, és­ kormányváltás után válhat való-­tesnek. A nézetkülönbségből pen akkor kötötték, amikor nyil­­sággá. Sajtóértesülések alapján presztízsveszteség, ezzel össze­­vonvalóvá vált, hogy mely pár- egyesek szoros összefüggést ma- függésben példányszámcsökke­­tők alakíthatják majd meg az új tatnak ki a szerződés aláíróinak nem következett be. A Mahir po­­kormányt. Ekkorra már azt is pártállása és az akció elhatáro-­tenciális riválisait az ilyen ki­­sejteni lehetett, hogy a Hírlap ki­­zása között. Olyan vélemények­­ö­rülmények esetleg visszar­aszt­­ódó Vállalat gyorsított ütemű megfogalmazódtak, hogy az en- hatják az őszi tendertől. Csépi: Három csontváz kinek kell? Remélem, hogy a Mahirak ko­moly ellenfelei lesznek a Hírlap­kiadó Vállalat őszi meghirdeté­sekor - nyilatkozta lapunknak Csépi Lajos. Az ÁV Rt. vezér­­igazgatója a Magyar Hirdetővel kötött megegyezéséről úgy véle­kedett: a „hadiállapot” fenntar­tása nagyobb kockázattal járt volna.­­ Amikor a tudomására jutott, hogy a Hírlapkiadó bérbe adta a há­rom lap kiadói jogát, úgy nyilatko­zott: az ÁV Rt., ha kell, bíróság előtt szerez érvényt az igazának. Ennek el­lenére hosszas tárgyalások után meg­egyezett a Mahirral: a szerződés az év végéig érvényben marad. Miért vál­tozott meg a véleménye? - A véleményem ma is ugyan­az, mint korábban: jogilag sem­mis a Mahir és a HKV szerződé­se. Ahhoz viszont, hogy az újsá­gok elkeljenek, előbb meg kell jelenniük. Ha mi elkezdünk há­borúzni egy birtokon belül lévő céggel, az akár fizikai küzde­lemhez is vezethetett volna, a Mahir vezetői sem ijednek meg a saját árnyékuktól. Senki sem hatódott volna meg attól, hogy én megkötöm magam és azt mondom: a szerződés érvényte­len, tessék visszaállítani az ere­deti állapotot. Minden bizonnyal pereskedni kellett volna. Az pe­dig közhely, hogy a bíróság nem egyik napról a másikra hozza meg a döntéseit. Amennyiben arra utasítom a HKV-t, az ítélet­­hozatalig tartsa vissza a lapok bevételeit, a kiadásban pedig ne működjék együtt a Mahirral, azt minden bizonnyal az újságok sínylették volna meg. Vagyis az Esti Hírlap a jelenleginél is lehe­tetlenebb helyzetbe kerül, a Ma­gyar Nemzetet még kevesebben vásárolják meg, az Expressz pe­dig elveszíti a hirdetőit. A bíró­ság vélhetően visszaadta volna a kiadói jogot, amivel azonban nem lehet mit kezdeni bevétel és olvasók hiányában. Három csontváz senkinek sem kellene, hiába hirdetnénk ki a tendert. - Bár logikusnak tűnnek az érvei, nem érzi úgy, hogy az ÁV Rt. túl so­kat engedett? - Semmit sem áldoztunk fel. A Mahir vállalta, hogy aláveti magát a nyilvános pályázatnak. Az érdeklődők úgy pályázhat­nak, mintha a Mahir-Hírlap­­kiadó szerződése soha sem szü­letett volna meg: a három lap ki­adói joga is benne lesz a HKV- csomagban. Januártól tehát ép­pen olyan érintetlen a Hírlapki­adó, mint a szerződés előtt volt. Mindössze annyi változott - és ennek a lapok látják a hasznát -, hogy a Mahirnak ebben a félév­ben eladhatóvá kell tennie az új­ságokat. - Miért gondolja, hogy a Mahir­­nak érdeke pénzt fektetni valamibe, ami nem biztos, hogy a tulajdonába kerül? A Hirdető is olcsóbban pá­lyázhat „lepusztult” lapokra.­­ Célunk, hogy három, nagy példányszámú lapot adjunk el. Ez éppen úgy az érdeke az ÁV Rt.-nek, mint a Hírlapkiadónak vagy a Mahirnak. Nincsen mitől tartanunk. A Hirdetőnek még rövid távon - hosszú távon pedig semmiképp - sem lehet célja, hogy a lapok ellen dolgozzon. Amennyiben a Mahir rontana az értékükön - bár ezt nem tartom valószínűnek -, nekik is a nullá­ról kellene indulniuk. A mai pia­con borzasztóan nehéz visszahó­dítani az elpártolt olvasókat. A hadiállapot tehát sokkal na­gyobb kockázattal járt volna, mint ez a megegyezés.­­ Egyes vélemények szerint a HKV és a Mahir szerződése - az alá­írók személyén keresztül - egy MDF-Fidesz megegyezést takar. Ön szerint érdemes szentesíteni ezt a helyzetet? - Nézze, Liszkay urat azonnal eltávolítottuk. A Mahirt pedig - ha nem is egyszerűen - rávettük, hogy alávesse magát egy nyilvá­nos pályázatnak. Az ÁV Rt. te­hát nem szentesített semmilyen paktumot, amelyről egyébként sem kívánok véleményt nyilvá­nítani, mert semmi közöm hoz­zá. Akár volt pártközi megegye­zés, akár nem, ősszel meghirdet­jük a Hírlapkiadót. Remélem, hogy a Mahirak komoly ellen­felei lesznek. Az oldalt írta és összeállította: Kovács Lajos, Rádi Antónia és Sós B. Péter Bíróság dönt az Expressz sorsáról? Az Expressz hányatott múltja 1989-ben kezdődött. Ekkor a Pallas azzal a jegyzőkönyvben is rögzített ígérettel vette el a Delta B. Kft. jogelődjétől az Expressz kiadói jogát, hogy utólag elszámolnak. Az adós­ság nagyságára csak következ­tetni lehet. A Delta négy év alatt az évi négymillió forint nyereséget hozó hetilapból 170 milliót produkáló napilappá fejlesztette a hirdetési újságot. Ezenkívül harmincmillió fo­rintért gépeket vett, s több egy­más melletti helyiség bérleti jogának megvásárlásával létre­hozta az Expressz hirdetési ud­vart. Mindezek elszámolásával - a kft. többszöri felszólítása ellenére - a mai napig adós ma­radt a Pallas. Pontosabban szólva immár a Hírlapkiadó Vállalat, tudniillik időközben a két cég élén álló egyetlen sze­mély, Horti József vezérigazga­tó az egyik állami vállalattól, a Pallastól elvette, s a másiknak, a Hírlapkiadó Vállalatnak adta át az Expresszt. A történeti hűség és a pontos­ság kedvéért idézzük fel jegyző­­könyvszerűen, miként zajlottak az események! 1989. augusztus. A bérleti jo­gok változatlanul a Delta birto­kában vannak. Ennek ellenére a Bertalan Lajos utcai helyiséget a kiadó harmadik személynek értékesíti. 1990. július-augusztus. Új kormány áll az ország élén, egyetlen személyt neveznek ki a Hírlapkiadó Vállalat és a Pallas élére, Horti Józsefet. 1991. január. A Delta, amely eddig a Pallas leányvállalata­ként működött, teljes körű jog­utódként átalakul egyszemé­lyes állami tulajdonú kft.-vé. Újabb lehetőség az elszámo­lásra. 1991. február. Horti József vezérigazgató 1/1991. számmal közös vezérigazgatói utasítást ad ki. „A Pallas, valamint a Hírlapkiadó Vállalat egyesítési folyamatának részeként a Pal­las kiadásában megjelenő Exp­ressz című lapot a Hírlapkiadó Vállalathoz helyezem át. Az Expressz című lap további el­számolása tárgyában a későb­biekben intézkedem.” A Delta várja az elszámolást. 1992. október. A Hírlapkiadó Vállalat helyiséggazdálkodási osztályának vezetője írásban hívja fel a vezérigazgató figyel­mét arra, hogy az Expressz új­ság irodái „a mai napig a Delta nevén nyilvántartottak, az átí­rás nem történt meg. A felsorolt öt helyiség akkor lenne tiszta, ha a Hírlapkiadó Vállalat nevé­re azokat átíratnánk. Feltétele­zem, hogy ezen lépés megtétele anyagi következményekkel jár, ezért döntésed nélkül ez ügyben érdemben intézkedni nem tu­dok.” A kiadó akkori jogtaná­csosa, a később rendkívüli fel­mondással elbocsátott vezér­­igazgató, dr. Liszkay Gábor a következő megjegyzéssel küldi irattárba a levelet: „A Delta B. Kft.-nél lévő üzleteket NEM kell átíratni”. 1992. december. A Pallas és a Hírlapkiadó szerződést köt. En­nek értelmében a Hírlapkiadó megvásárolja a Delta B. Kft.-t a Pallastól. 1993. december. Kiderül, hogy a Hírlapkiadó nem fizetett a Pallasnak a Delta B.-ért. Egy átirat szerint: mivel a vételár el­ső részletét felszólítás ellenére sem utalta át a Hírlapkiadó Vállalat, a Pallas bejelenti: a szerződést semmisnek tekinti. 1994. január-február. Több­szöri telefonváltás. A Hírlapki­adó és az ÁVÜ közötti küldöz­getésnek nem akar vége szakad­ni. Türelemre intik a Delta B. vezetőit. 1994. március. Hírek szerint privatizálják a Hírlapkiadót, benne az Expresszt. 1994. április. Horti József aláírásával levél érkezik a Del­tához. A Pallas vezérigazgatója felszólíja a kft. ügyvezető igaz­gatóját, hogy mondjon le az Expressz irodáinak bérleti jo­gáról, valamint ismerje el: a Hírlapkiadó Vállalat az Exp­ressz jogszerű kiadója. 1994. június. Az Expressz, az Esti Hírlap és a Magyar Nemzet kiadói jogait a Mahir átveszi. Közben a Pallas jogutód nélküli megszüntetésével bíznak meg egy céget. Mi lesz a Delta B.­­vel? 1994. július. Levél a Hírlap­kiadónak és az ÁV Rt.-nek: ürítsék ki az Expressz irodáit. Ellenkező esetben bírósághoz fordul a Delta B. Ilyen-olyan módon, de a Deltán kívül min­denki megkapta, amit akart. Itt állnak pillanatnyilag az Expressz és a Delta B. ügyei... 1990. július A kormány hivatala Horti Józse­fet - aki addig a Természet Világa olvasószerkesztője volt nevezi ki az egyesítendő Pallas Lap- és Könyvkiadó és a Hírlapkiadó Válla­lat élére. 1990. augusztus A Magyar Szocialista Párt Nagy Imre, a KISZ KB volt első titkára és neje tulajdonát képező Vállalko­zásszervező Kft. részére eladja a Vasárnapi Hírek teljes, a Figyelő és az Esti Hírlap részleges alapítói jo­gait. 1990. szeptember A Vállalkozásszervező Kft. eladja az Esti Hírlap részvényeinek felét a Maxwell cégnek. Az új tulajdonos a Hírlapkiadó Vállalattal (a részvé­nyek 40 százaléka) és az Esti Hírlap szerkesztőségével részvénytársasá­­got alapít. 1990. november Antall József miniszterelnök alá­írásával kormányhatározat születik a Pallas Lap- és Könyvkiadó össze­vonásáról. 1991. február A mintegy 60 lapot megjelentető Pallas átadja a Hírlapkiadónak az Otthon, az Autó-Motor és az Exp­ressz kiadói jogát. Egyben bejelentik, hogy a két vállalat július elsején egyesül. 1992. február Élve elővásárlási jogával, a Hír­lapkiadó megszerzi az Esti Hírlap részvényeinek nyolcvan százalékát. 1992. március A Postabank és a Pallas eladja a francia Socpresse társaságnak a Ma­gyar Nemzet részvényeit, így a lap a Figarót kiadó cég tulajdona lett. 1993. november Részvénytársasággá alakul a Hír­lapkiadó - adja hírül a Magyar Nem­zet. A vállalat vagyona ekkor 3,7 mil­liárd forint. 1994. január A Hírlapkiadóból kiválik az állami feladatokat ellátó közlönykiadó, mely továbbra is állami tulajdonban marad, míg a vállalatot az ÁVÜ érté­kesíti. A közlöny- és lapkiadó válla­lathoz kerül a Valóság és az Élet és Tudomány is, valamint az Új Magyar­­országot kiadó Publica Rt. részvé­nyei. 1994. április 27. A Magyar Nemzet francia tulajdo­nosa eladja a lap többségi tulajdonát a Hírlapkiadónak. Az új tulajdonos vállalja, hogy rendezi a Nemzet fel­halmozódott adósságait. 1994. június 3. Aláírják a Hírlapkiadó privatizá­ciójában tanácsadóként részt vevő német cég és az Állami Vagyonkeze­lő Rt. közötti szerződést. A Magyar Nemzet tudósítása ezt írja: „A pri­vatizációs elképzelésekről a tanács­adótól várják (...) a javaslatot, amely egyebek között a Magyar Nemzetet, az Esti Hírlapot és az Expressz hirdetési újságot is érin­ti.” 1994. június 18. A Hírlapkiadó 200 millió forin­tért öt évre átadja a Magyar Nem­zet, az Esti Hírlap és az Expressz ki­adói jogait a Magyar Hirdető Rt.­­nek. 1994. június 20. Csépi Lajos, az ÁV Rt. vezérigaz­gatója kijelenti, hogy nem adtak en­gedélyt a privatizáció előtt álló cég­nek arra, hogy 20 millió forint feletti vagyont elidegenítsen vagy bérbe ad­jon, enélkül ugyanis jóval kevesebbet ér a Hírlapkiadó. 1994. június 21. A Hírlapkiadó igazgatóját, Lisz­kay Gábort a tulajdonos ÁV Rt. vezér­­igazgatója felmondással eltávolítja posztjáról, mert tudta és bele­egyezése nélkül adta bérbe a három lapot. 1994. június 22. A Mahir vezetése úgy véli, jogsze­rűen és jogérvényesen vette meg a la­pok jogait. Az ÁVÜ szerint egy héten belül vissza kell szerezni a jogokat. A Hírlapkiadó gazdasági vezérigazga­tója a szerződés ismeretében úgy nyi­latkozik, ez kizárt. 1994. június 23. Horácski József, a Hírlapkiadó gazdasági igazgatójának a helyettese átmenetileg elvállalja a vezérigazga­tói teendőket. A felmentett Liszkay Gábor szerint az ÁV Rt. nincs tisztá­ban saját jog- és hatáskörével. Véle­ménye az: a bérbeadást nem hogy en­gedélyeztetni, de még bejelentenie sem kellett. Vagyonvesztés nem tör­tént, voltaképpen egy veszteségfi­nanszírozási szerződés jött létre. 1994. június 24. A Mahir beköltözik a Hírlapkiadó Blaha Lujza téri székházába. 1994. június 28. A Hírlapkiadó élére Molnár Pétert nevezi ki vállalati biztosnak az ÁV Rt. 1994. július 1. A Mahir és az ÁV Rt. közötti egyezkedés eredményeként a Mahir fél évre megtarthatja a három lap ki­adói jogát, a bérleti díj időarányos ré­széért. Ezt annak reményében vállal­ja, hogy a cég részt vehet a Hírlapki­adó legkésőbb október 31-én kiírásra kerülő privatizációjában. A bérleti idő leteltével a Mahirnak ugyanúgy kell átadnia a lapokat, ahogyan át­vette. Az esetleges nyereséget a Mahir köteles a lapra költeni, viszont a veszteség az ÁV Rt.-t terheli. MAGYAR TÜKÖR 1994. július 21., csütörtök Liszkay: Hosszú távú megoldást kerestem Kizárólag gazdasági megfonto­lások vezettek, amikor a Mahir­­ral megállapodtam a Magyar Nemzetről, az Esti Hírlapról és az Expresszről. Az ÁV Rt. vi­szont rendkívül nagy károkat okozott a Hírlapkiadó Vállalat­nak az eredeti, hosszú távú meg­oldást kínáló szerződés módosí­tásával - mondta lapunknak dr. Liszkay Gábor, aki a Fővárosi Bírósághoz fordult jogorvosla­tért, mert szerinte az ÁV Rt. tör­vényt sértett, amikor a Mahirral létrejött ügylet miatt rendkívüli felmondással eltávolította őt a Hírlapkiadó Vállalat éléről. Liszkay bírálta az ÁV Rt.-t, amiért módosítást írt alá a Ma­hirral. Szerinte rendkívül előny­telen szerződéssé változott az ál­tala kötött megállapodás. Úgy vélte, azzal, hogy az eredeti öt év helyett a Hírlapkiadó Vállalat privatizációjáig, azaz az év vé­géig lesz a három lap kiadói joga a Mahirnál, éppen azok a gazda­sági előnyök vesznek el, amelyek miatt létrejött az általa aláírt egyezség. A Hírlapkiadó Válla­lat 200 millió forint helyett csu­pán húszmillió forint bevételre tett szert, ezzel szemben a lapok veszteségeit az ÁV Rt. állja. Az esetleges nyereség a Mahirt il­letné. Ezzel szemben az eredeti szerződésben a veszteségeket öt éven keresztül a Mahirnak kel­lett volna viselnie, az esetleges haszonból pedig fele-fele arány­ban osztozott volna a két cég. Liszkay úgy értékelte: csupán tetszetős látszatérv az, hogy a módosítással a fő célt, a kiadó privatizációját elérte a vagyon­kezelő. A Mahir ugyanis birto­kon belül kerülve, szinte behoz­hatatlan előnyöket élvez a többi pályázóval szemben. Ez minden bizonnyal csökkenti a szóba jö­vő privatizációs bevétel nagysá­gát. Liszkay visszautasította, hogy politikai megfontolások vezet­ték volna a szerződés aláírá­sakor. A Mahir esetleges kap­csolatai a Fideszhez, illetve az MDF-hez nem motiválták. Sze­rinte az ÁV Rt. téved, amikor a szerződés tartalmát haszonbér­letként értékeli. Állítja, nem bérletbe adta a lapokat, hanem veszteségfinanszírozási szerző­dést kötött: az Expressz adózás előtti, mintegy 330 millió forin­tos évi nyeresége nem fedezi a Magyar Nemzet és az Esti Hír­lap veszteségeit. Tavaly a két lap 580 milliós ráfizetést produkált. Megítélése szerint nemcsak ezért megalapozatlan az ÁV Rt. ellene hozott elbocsátó határo­zata, hanem azért is, mert nem felel meg a valóságnak, hogy a Hírlapkiadó Vállalat saját tőké­jének a felét meghaladó érték fe­lett rendelkezett volna, amikor aláírta a szerződést. - Ha így lenne, valóban jogta­lanul jártam volna el. Csakhogy birtokomban van az az április közepi ÁV Rt. igazgatótanácsi határozat, amely a vállalat alap­tőkéjét 261 millióról 615 millió forintra emeli. Márpedig az ál­talam aláírt szerződés 200 millió forintról szólt. Ez pedig nem ha­ladja meg a törvényben engedé­lyezett 50 százalékos mértéket - mondta Liszkay Gábor.

Next