Népszabadság, 1994. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-21 / 169. szám

10 NÉPSZABADSÁG Hányatott sorsú alapok Gazdaságpolitika nélkül nincs foglalkoztatáspolitika A foglalkoztatási alap létjogosultságát senki sem vitatta vagy merte vitatni azóta, mióta nálunk is megjelent a munkanélküliség és elkülönítettek egy külön alapot, az állásukat vesztettek támogatására. Kezdetben ez az alap egyaránt forrása volt mind a munkanélküli- (akkor még) segélynek, mind az úgynevezett aktív foglalkoztatási eszközöknek, az átképzésnek, az újrakezdési kölcsönnek, a közhasznú foglalkoztatásnak. Ugyanakkor a gyakorlatban mindvégig tapasztalható volt bizonyos kétlelkűség: valóban célravezetőek-e a foglalkoztatást segítő eszközök, nem ablakon kidobott pénz-e, amit ezekre költenek? Először a foglalkoztatási törvény megalkotásakor vetődött fel, hogy miért kell külön forrásból finanszírozni a munkanélküli-járadékot és a foglalkoztatáspolitikai eszközöket. A kérdést a foglalkoztatási törvény megválaszolta azzal, hogy elkülönítette a biztosítási elven működő munkanélküli-járadékos rendszert és gyakorlatilag állami feladatként határozta meg az állásukat vesztettek segítését abban, hogy visszatérjenek a munkaerőpiacra. Ugyanakkor a költségvetési törvény megalkotásakor évről évre a privatizációból befolyó pénzeket szánták az aktív foglalkoztatáspolitika fedezetére. A kétlelkűséget mutatja az is, hogy évről évre emelkedik ugyan a foglalkoztatási eszközökre szánt pénz, növekedési üteme azonban rendre elmarad nemcsak a munkanélküliség növekedésétől (ami az elmúlt három évben szolidan számolva megnyolcszorozódott), hanem az inflációtól is. Az idén összesen 21,4 milliárd forinttal gazdálkodhat az FA, amelyből 13,4 milliárd forint a privatizációs bevételekből remélt pénz, 7,9 milliárd forintot - a munkaadók és munkavállalók döntése alapján - átcsoportosítanak a szolidaritási alapból, és hárommilliárd, amelyet tavaly nem költöttek el, ám ennek jó részét már szerződéssel lekötötték az év végén. A foglalkoztatási alap hasznát megkérdőjelezők igazát látszott alátámasztani az első években az, hogy a megyei munkaügyi tanácsok valójában nem válogathattak azok között a pályázatok között, amelyeknek „jó szívvel” megítélhető lett volna a pénz. A sokak által szorgalmazott közmunkákkal korántsem éltek olyan mértékben az önkormányzatok, mint arra lehetőségük lett volna. Ezen „fölbuzdulva” a kormány három éve tett is egy - végül elvetélt - kísérletet arra, hogy a szolidaritási alap hiányát az aktív foglalkoztatáspolitikára szánt pénzzel pótolja ki. Az idők és a szemlélet változását mutatja viszont az, hogy az idén a foglalkoztatási alapba került át a munkanélküliek szolidaritási alapjában megmaradt pénz egy része, az a bizonyos 7,9 milliárd forint. Azon, hogy ez kedvező változás-e, persze el lehet meditálni. Hiszen itt megint a két alap összekeveredéséről van szó: az egyik - elvben - biztosítási alapon működik, a másik pedig az államnak polgárai iránti kötelezettségét fedi le. A biztosítási elv lényege, hogy a mai megtakarítás adja a holnapi kiadások fedezetét. Tehát ha ismét jönne egy munkanélküliségi hullám (ez egyelőre nem kizárt), akkor nem kell ismét emelni a járulékokat, vagy ha stabilizálódik a jelenlegi szint, biztossá válik az alap gazdálkodása, akkor akár megint át lehet gondolni az eddig folyamatosan szigorított jogosultságok rendszerét. A foglalkoztatási alap tehát elnyerte „legitimitását”. Ez azonban korántsem válasz arra a kérdésre, hogy az aktív eszközökre elköltött pénz valóban elérheti-e célját egy recessziós gazdaságban. Ehhez érdemes megnézni, hogy miként alakult a különböző foglalkoztatási eszközök igénybevétele az elmúlt években. Az átképzés aránya folyamatosan emelkedett, ma - országos átlagban - a kiadások negyedét teszi ki. A munkahelyteremtő támogatások mellett egyébként ez az egyik legtöbbet vitatott eszköz. Sokak értelmetlen parkoltatásnak tekintik, mások szerint ez az egyetlen hatékony támogatás. Tény az, hogy - a meglehetősen esetleges felmérések szerint - az átképzetteknek mintegy harmada el tud helyezkedni, míg a huzamosabban munka nélkül lévőknek - akik nem próbáltak meg váltani - gyakorlatilag semmi esélye. Évekig a „legkedveltebb” lehetőségek közé tartozott a rövidített munkaidő, ami - elvben - ahhoz kíván segítséget nyújtani, hogy az átmeneti nehézségekkel küszködő vállalkozók a válságos időszakban is tudják foglalkoztatni az embereket. Sajnos időközben többnyire kiderült, hogy a krízis nem átmeneti volt. A közhasznú foglalkoztatás mind ez idáig nem vette át az uralmat a foglalkoztatási eszközök között, holott kiterjesztését számos könnyítéssel és jogszabállyal próbálták serkenteni. Valódi megoldást azonban a munkanélkülinek ez a forma nem is adhat, csak átmeneti könnyebbséget vagy elfoglaltságot. Megyénként - az adott régió gazdasági helyzetétől, a pénzek fölött döntő munkaügyi tanácsok mentalitásától függően - is változik, hogy hol, melyik eszközt részesítik előnyben. Budapesten például az elmúlt években egyáltalán nem költöttek munkahelyteremtő beruházásokra, míg átképzésekre az országos átlag sokszorosát adták ki. S ezzel jutottunk el az alap felhasználásának valódi problémájához. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök az egyéb gazdaságpolitikai eszközökkel összehangolva működhetnek hatékonyan. Sem az Antall-, sem a Boross-kormánynak nem volt olyan gazdaságpolitikája, amelyre az aktív foglalkoztatáspolitikát építeni lehetett volna. Ilyen gazdaságpolitika hiányában pedig az egyes akciók eredményessége sem ítélhető meg. Az efféle eszközök csak abban az esetben vezetnek eredményre, ha a vállalkozásélénkítés, beruházásösztönzés, a regionális fejlesztés és az infrastrukturális beruházások átfogó és összehangolt rendszere alapozza meg a keresletet a munkaerőpiac megnövekedett kínálatára. S talán ez a legnagyobb tanulsága az elmúlt időszak történéseinek. A foglalkoztatáspolitika csak abban az esetben képes valóságos segítséget nyújtani a munkanélküliség enyhítéséhez, ha a gazdaságpolitika egyéb eszközei és akciói megteremtik ehhez az alapot, és ha folyamatosan összehangolják ezeket az akciókat. Ha nem különülnek el a célok, az eszközök és az akciók a főhatóságok, intézmények szerint. Ha a regionális különbségeket érdemben tekintetbe tudják venni és az egyes térségek egyedi sajátosságaihoz illeszkedő módszereket és eljárásokat tudnak alkalmazni. Hámor Szilvia PIAC -GAZDASÁG 1994. július 21., csütörtök A FOGLALKOZTATÁSI CÉLÚ ALAPOK KIADÁSAINAK MEGOSZLÁSA 1989-1993 Forrás: Munkaügyi Minisztérium 1989 1990 Százalék 1991 1992 1993 Munkahelyteremtés támogatása 55,1 26,5 15,3 20,1 10,3 Átképzési támogatás és költségtérítés 14,6 16,1 14,5 21,0 22,5 Közhasznú foglalkoztatás 15, 1 7,8 7.2 12,4 18,7 újrakezdési kölcsön kamatátvállalása, kockázati alapja 6,9 38.8 41.3 16,2 6,9 Átképzési központok és tananyagokra 0.7 2,7 Kritikus körzetek többletjuttatásai 81 5,5 0.9 1,2 _ A munkanélküliek vállalkozóvá válásának elősegítése 0.3 1,9 2,1 A munkabér és járulékainak részleges átvállalása 0,2 2.4 7,3 Alapítványok 0,6 8.1 10,2 Részmunkaidős foglalkoztatás támogatása 1.8 3.2 0,4 Korengedményes nyugdíjazás 0,4 1.9 ... 5,0 _ 5.7 5,1 Gyakornoki foglalkoztatás 0,0 ... 0,2 0.0 0,0 Polgári szolgálat .0,0 _ 0,1 0,1 Egyéb kiadások 5,3 15 . 0,4 __Világbanki programok 0.1 2,0 _ 9,8 Foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére elkülönített 5,7 __29 Aktív eszközök 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 Munkanélküli-segély, -járadék 47 1__ 92.0 92.8 90.3 Előnyugdíj ___ 3,3 Munkaerő-piaci központok fejlesztése 52.9 9.3 8,0 6,2 6,4 Passzív eszközök (1991 -től Szolidaritási Alap) 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Aktív eszközök aránya, % 70,8 63,3 25,7 15,8 16,5 A FOGLALKOZTATÁSI CÉLÚ ALAPOK KIADÁSAINAK ALAKULÁSA 1989 1993 1989 1990 Millió Ft 1991 1992 1993 Munkahelyteremtés támogatása 832 1309 1182 2624 1681 Átképzési támogatás és költségtérítés 221 796 117 2752 3676 Közhasznú foglalkoztatás 236 387 557 1617 3056 Újrakezdési kölcsön kamatának átvállalása, kockázati alapja 104 1918 3187 2123 1119 Átképzési központok és tananyagoké 114 34 207 Kritikus körzetek többletjuttatásai 401 424 119 194 A munkanélküliek vállalkozóvá válásának elősegítése 249 56a_ ___13 315 _ 1187 Alapítványok 50 1054 1670 Részmunkaidős foglalkoztatás támogatása 138 416 73 Korengedményes nyugdíjazás6 96 386 744 830 ----Polqá°rl szolgálatikoztat68---------------------------------------------------— _______1_ 1 _____17 5 2 1__ 12 Egyéb kiadások— — ____48______64__ 68 Foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére elkülönített ■___ __265__ 742 1600__ 630 Aktív eszközök 1510 4943 7720 13086 16305 Munkanélküli-segély-járadék 293 2697 20548 64671 74643 Előnyugdíj 735 2758 Munkaerő-piaci központok fejlesztése 329 2671_1790 4309 5300 Passzív eszközök (1991-től Szolidaritási Alap) 622 2864 22338 69715 82701 Foglalkoztatási célú alapok együtt: 2132 7807 30058 82801 99006 Új büdzsét készít az egészségbiztosító Nyáron kevesebb a beteg A tb-alap idei bevételei a tervezettnél ugyan kedvezőbben alakulnak, de a kiadások még nagyobb mértékben meghaladják a tervbelieket. Ezért pótköltségvetésre kényszerül az egészségbiztosító. Ezzel együtt kiegyenlítési programot kell készíteni a teljesítményfinanszírozás bevezetése miatt a fekvőbeteg-intézetekben kialakult helyzet megnyugtató megoldására. Az egészségbiztosító idei költségvetésének várható alakulásáról és a jövő évi költségvetési elképzelésekről is beszélgettünk Fejes Lászlóval, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatójával. - Milyen különbség várható az egészségbiztosító költségvetésében tervezett, valamint a tényleges bevételek és kiadások között az idén? - Az első negyedévben jelentős bérkiáramlás volt, ennek következtében 8-11 milliárd forintos járulékbevételi többletre számíthatunk. Ezzel szemben 17-22 milliárd forint a tb többletkiadása. Számításaink szerint a gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre 6-8 milliárddal, táppénzkifizetésre ugyancsak ennyivel kell többet fordítani. Emellett 3-4 milliárddal több lehet a korhatár alatti rokkantnyugdíjak kifizetésére tervezett pénz is. Úgy tűnik tehát, ha nem történik intézkedés, 8-10 milliárd forint lesz az egészségbiztosítási alap hiánya, ezért pótköltségvetést kell készíteni. - Mi az oka a tervezettnél jelentősen nagyobb gyógyszer- és táppénzkiadásnak? - A táppénznél a többletkiadás két okra vezethető vissza. Az egyik, hogy bizonyos betegségcsoportokban két évre kiterjesztették a táppénz időtartamát, a másik pedig az, hogy az Alkotmánybíróság döntése szerint a jutalom jellegű kifizetések is beletartoznak a táppénz kiszámításának alapjába. Tehát nem arról van szó, hogy többen vannak betegállományban, mint tavaly voltak, hanem arról, hogy magasabb táppénzt kapnak a betegállományban lévők. A gyógyszerkiadások drasztikus emelkedésének egyrészt a januári gyógyszeráremelés, másrészt az importgyógyszerek árát jelentősen növelő folyamatos forintleértékelés az oka. A hírek szerint több mint húsz kórház finanszírozási gondok miatt a csőd szélén áll. Kapnak-e segítséget az OEP-től? - A gyógyító-megelőző feladatokra 164,4 milliárdot fordíthatunk az idén. A törvény nem teszi lehetővé a költségvetésben előirányzott összeg túllépését. A teljesítmények szerint történő finanszírozásnál a teljesítménynövekedést a lehetőségek határáig folyamatosan korrigálnunk kell, ez az úgynevezett korrekciós tényező. Bonyolítja a helyzetet, hogy a tényleges teljesítmény és a tbtől átutalt ellátmány ideje eltér egymástól. Ezért különösen az egészségügyben érvényesülő szezonhatás feszültséget okoz az intézményekben. Nyáron kevesebb a beteg, kisebb a kórházak költsége is. Az ütemezhető műtéteket ugyanis az orvosok és a betegek is szívesen időzítik a nyár elejére, ami jelentős költségnövekedéssel járt ebben a szezonban is. Júliustól azonban beáll a teljesítmény-felfutásnak megfelelő finanszírozási szint. A teljesítményfinanszírozás bevezetésének következtében az intézmények egy része jól járt, hiszen 20-25 százalékkal növelték saját súlyszámértékeiket, így többet kapnak, mint azok, amelyek az 1992-es teljesítményeiket sem érték el. Nem valószínű, hogy a most nehéz helyzetbe került kórházak sokat törődnek a jó körülmények között lévőkkel. Az intézmények a saját súlyszámaikat a korábban adott támogatási színvonal és az 1992-ben nyújtott teljesítményük alapján számították ki, ezután kapják ellátmányukat a tb-től. Az így kialakított esetdíj nagysága rendkívüli mértékben eltérhet. Az alacsony saját díjjal dolgozó intézetek a betegek ellátása érdekében sürgetik a kiegyenlítést. Ez természetes. Azonban többségük az abszolút kiegyenlítésre törekszik, nem veszi figyelembe a feladatok jellegéből adódó reális különbséget. A tbönkormányzat vezetői és az OEP munkatársai elemzést készítettek. A kiegyenlítési programhoz ugyanis szükség van a jelenlegi kihasználtsági viszonyok pontos ismeretére és a korábbi finanszírozás igazságtalan ellentmondásainak a figyelembevételére is. Ezt követően pár év alatt a szükséges mértékig elvégezhető a kiegyenlítés. Megítélésem szerint nem helyes, hogy a városi, megyei, kórházi, egyetemi és intézeti hierarchiát helyezik a kiegyenlítési program előterébe. Az a véleményem, hogy nem intézetektől függően, hanem a szakmai munka alapján és az ebből fakadó tényleges kiadásszükséglet szerint lehet értékkategóriákat létrehozni. Lehet a városi kórházban is olyan felkészültség, amit el kell ismerni, és nincs olyan egyetem, amely minden szakágban specialitást hozna. A szakmai felkészültségükből adódó specialitást viszont valamennyi intézménynél el kell ismerni. Ezt követően lehet intézménycsoportonként, illetve intézményenként megfogalmazni azt a programot, amely alapján a kiegyenlítést és a középtávú fejlesztés politikai céljait is meg tudjuk fogalmazni. - Ezzel a munkával megkezdődhet a nivelláció és a szakmapolitikai fejlesztés összekapcsolása? - Azt hiszem, hogy igen. Az intézeti saját értékkorrekciók eredményeként vagy tovább differenciálódnak, vagy kiegyenlítődnek a pénzügyi viszonyok. - Mi a véleménye a területi különbségekről? - Az a véleményem, hogy elmaradt a gyógyítási szükségletek és a kórházi kapacitások összehangolása. Az ellentmondások feloldása kemény politikai döntést igényel. Mia olyan döntés születik, hogy az egészségügyi intézmények strukturális átalakítását a finanszírozás eszközeivel is elő kell segíteni, akkor erre programot lehet készíteni. Ez esetben, mondjuk két év alatt ténylegesen át lehet rendezni a támogatás rendszerét, a finanszírozási paramétereket. Az előnyök és a hátrányok, a kockázatok elemzése a szakértők, a mérlegelés és a döntés pedig a politikusok dolga. - Az eddigi fejlesztések tb-finanszírozásáról ki döntött? - A szocialista döntési mechanizmus során egy-egy új fejlesztés kapcsán senki sem vállalta szívesen azt a felelősséget, hogy nem működteti a már megépített részlegeket, a megvásárolt új eszközöket. Új helyzetet jelentett az államháztartási törvény, majd az 1994-es tb-költségvetés. Eszerint egyegy fejlesztés, beruházás előtt előzetes befogadási nyilatkozatot kell kérni a működtetést álló biztosítótól. Az OEP a jövőben csak akkor ad ki befogadási nyilatkozatot, ha elkészül a középtávú egészségügyi fejlesztési és egészségbiztosítási program. - Ön szerint a meglévő egészségügyi kapacitás, a százezer kórházi ágy nem túlzott-e hazánkban? - Vannak olyan szakmák és területek, amelyeken a mai pénzforrásokhoz képest túlzottnak mondhatók a beruházások. Miután a technológia fejlődik, egyre több betegséget lehet sikeresen gyógyítani, a folyamat azt igényelné, hogy az OEP valamilyen követési ütemben ezeket is befogadja a támogatás rendszerébe. Ennek azonban pénzügyi és szakmai korlátai is is vannak. Ma úgy néz ki, hogy a működtetés pénzügyi feltételei olyan szegényesek, hogy nem tudjuk az országban egyszerre bevezetni a legmagasabb technológiát. Beruházási korlát gyakorlatilag nincs, hiszen ha a tb megfelelően képes finanszírozni az új technológiát, a befektető vállalkozók megjelennek. Szükség van azonban a progresszió elvének tudatos alkalmazására. - Készül a jövő évi költségvetés. Mire számíthat az egészségbiztosító 1995-ben? - A jövő évi gazdasági folyamatok nagymértékben függenek az új kormány intézkedéseitől. Számítások szerint az elkövetkezendő évben 17 százalékkal növekedhet a járulékbevétel, ennek alapján 50 milliárd forinttal több lehet az egészségbiztosítási alap bevétele. Ez azonban nem fedezi a gyorsan növekvő kiadásokat. Ezért szükség lesz a gyógyszer-támogatási és a táppénzrendszer megváltoztatására, valamint a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozásának és a biztosítottak valóságos igényeinek az eddiginél jobb harmonizálására. Nógrádi Tóth Erzsébet Médiabirodalom az új kultúrának Hattagú médiabirodalom felépítéséhez keres befektetőket Sebeők János, az ismert író, aki Encyklopedia 2000 címmel a jövő évezred kultúráját és civilizációját megalapozó négyezer oldalas mű megírására készül. A leendő médiabirodalom feladata az ezredfordulóig megírandó Encyklopedia 2000-ben összefoglalt szellemiség piaci bevezetése, terjesztése és felfuttatása lesz, szigorúan piaci eszközökkel. Az író az induláshoz összesen 105 millió forintos befektetést kíván összeszedni. Ehhez a valódi kockázati tőke megmozdítására számít, noha - mint mondja - amit kínál, az bomba üzlet. Semmire sincs ugyanis nagyobb igény és fizetőképes kereslet a második évezred végén, mint az identitásnak, s az Encyklopedia 2000 ezt kulcsra készen szállítja majd. A spirituális javak piaca most a jósok, az okkultisták, a parapszichológusok, a vallások kezében van, s ebből a piacból jelentős részt szakíthat ki az új kulturális szintézis, amely kiterjed az élet valamennyi területére, s egyaránt fogyasztható tudományként, filozófiaként, vallásként stb. - igény szerint. A kockázat nem elhanyagolható, siker esetén azonban a hozam csak ahhoz hasonlítható, mintha például valaki Mohamed tevékenységét finanszírozta volna. A leendő hattagú médiacsoport alapját az Egg Edition Kft. képezné, amely amellett, hogy az Encyklopedia 2000 eredeti szövegének kiadására és újrakiadására, a szerző által írt közérthető változatok megjelentetésére szakosodna, az egész médiabirodalom szellemi és koordinációs központját is képezné. Az Egg Television Kft. birtokolná az összes képi jogot, s napi 24 órás tévéadásban - multikulturális, spirituális CNN-ként vallási, szellemi, természettudományos témákkal foglalkozna, híreket közölne, szertartásokat, népeket, gondolatköröket mutatna be. Az alapmű alapján készült szoftvereket és játékprogramokat forgalmazna a számítógépes jogok kizárólagos birtokosaként az Egg Computer Kft. Az Encyklopedia 2000 dömpingváltozatának, valamint a multimédiás (CD-ROM) változat kiadásait gondozná az Egg Print Kft., a művészeti és tárgyi jogoknak pedig az Egg Art Kft. lenne a gazdája. Az Encyklopedia 2000 által megalapozott új diszciplína kutatásával és az eredmények terjesztésével az Egg University Kft. foglalkozna. Az író nemrégiben kezdte meg kampányát, hogy megszerezze a szükséges összeget a leendő birodalom felépítéséhez. A szponzorokat az ügynek megnyert - egyelőre néhány - menedzser keresi. Ők egyben az Encyklopedia 2000 társaságnak is tagjai, s a megszerzett pénzből jutalékot kapnak. Egy ismert lapkiadó szakmai támogatást ígért, egy ismertetőprospektus költségeit egy kft. vállalta magára. A Szív TV - szintén jutalékért - négy videoklip készítését ígérte meg. Néhány sikertelen kísérlet után most több nagy céggel folynak a tárgyalások... L. G.