Népszabadság, 1994. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-09 / 159. szám

10 NÉPSZABADSÁG PIAC -­GAZDASÁG 1994. július 9., szombat | Egy hétvége Monte Carióban| | g&pggss­ g^^ *r ••­''■ f''' * r ^V'%/1'' c?'imSak m ■ 4 ' '} , . .. .... ]'$%$ ; | ife ||f\; " ' " fi - ■' . ... .­iiU —— — m i----------------------------------------------------------------------------------------------------------------- r 1 i i i JSi­i­i i jji -------------------------------------- -------------------------------------- -------------------------------------- i ■I A nyerő kombinációt és a nyertesek névsorát lapunk augusztus 5-i számában 1 i1 közöljük. A postán elveszett borítékokért nem vállalunk felelősséget, a || nyeremények készpénzre nem válthatók át. Hí i ■■ Név:.................................................................... .1 ■i i ■i i­ ■i Cím:.................................................................... i ■i i ■l Colgate-Palmolive |1 ||| Az üzlet címe, ahol a terméket vásárolta: Magyarország Kft. |1 , 1367 Budapest, Pf. 15 || Hf .............................................................. | | | | || 2 || III _______________________________________________________L A turizmus mentőöv lehet a gazdaságnak Lengyel Márton hiába harcolt a parlamenti képviseletért A szakmai közvélemény szerint Lengyel Márton az idegenforga­lom első számú szakértője Magyarországon. Két ízben volt az Or­szágos Idegenforgalmi Hivatal (OIH) elnökhelyettese, majd Spa­nyolországban az Idegenforgalmi Világszervezet vezető munka­társa. 1991-ben ki akarták nevezni az OIH elnökévé, de a feltétele­ket nem fogadta el, mert meggyőződése szerint a minden gazdasá­gi ágazatot érintő turizmus semmilyen tárcának sem lehet aláren­delve. Azóta a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem turiz­muskutató csoportját vezeti. Egy évvel ezelőtt civil szakmai szer­vezetet hozott létre, a Magyar Turisztikai Egyesületet (Matur), amelybe szinte minden személy és szervezet belépett, aki/amely a turizmusban számít. Az elmúlt hónapokban Lengyel mindent el­követett, hogy a parlamentben legyen saját képviselete - bizottsága - a turizmusnak, de hiába. - Az ön személye most ismét szóba került, ezúttal mint a világkiállítási főbiztosi hivatalra jelöltek egyike. Mit szól hozzá? - Engem ezzel korábban ke­restek meg, még akkor, amikor remélni lehetett, hogy a parla­mentnek lesz turisztikai bizott­sága. Ha netán hivatalosan is megkeresnek, akkor a választ attól teszem függővé, hogy mi­lyenek a turizmus működésének feltételei. Ha nincs a szakmának megfelelő szervezeti, pénzügyi, jogi rendszere, akkor továbbra is ezek kiépítésére törekszem. Szemben az OIH-val - Ön azon kevesek közé tartozik, akiket törekvéseikben nem annyira a pozíció- vagy jövedelemszerzés vezé­rel, mint inkább egy szakma érdekei­nek érvényesítése. Ezért hozta létre a Maturt is, amely mintha az OIH al­ternatívája lenne.­­ Annyiban lehet ez igaz, hogy a Maturtól sokkal több szakmai információ, érvanyag, irányvo­nal, koncepció kidolgozása szár­mazott fennállásának egy éve alatt, mint az IKM-OIH-tól az elmúlt négy esztendő alatt. Más­részt azonban szó sincs arról, hogy át kívánnánk venni a kor­mányzat feladatait. A Maturban kollégáimmal együtt azon va­gyunk, hogy az államot ráéb­resszük a turizmussal kapcsola­tos felelősségére és kötelezettsé­geire. - Nézeteik gyakran ütköznek az OIH álláspontjával? - Igen. Ennek fő oka, hogy az IKM-OIH inkább IKM, mint OIH, azaz kifelé kénytelen in­kább a minisztériumi, mint a szakmai szemléletet és érdeket képviselni. Márpedig a turizmus témái sokszor szorosabban kap­csolódnak a környezetvédelem­hez, a kultúrához, a sporthoz, a területfejlesztéshez, a belügyek­­hez és a külügyekhez, mint az iparhoz és a kereskedelemhez, de hát a minisztérium fő felelős­ségét ez utóbbiak képezik. Eltér­nek a nézeteink például arról, hogy hol a turizmus helye a gaz­daságban, hogy milyenek legye­nek a turisztikai vállalkozások működési feltételei, hogy milyen legyen az ország turizmuspoliti­kája. Az utóbbival kapcsolatban a múlt nyáron, amikor a téma négy év után végre a kormány elé került, az OIH olyan előter­jesztést készített, amely leg­alábbis szakszerűtlen volt.­­ Van ezzel szemben a Malmnak más, saját koncepciója, amely a hiva­talos turizmuspolitika alapjául szol­gálhatna? - Azt még a kormányülés előtt elkészítettük. Később megküld­tük a pártoknak is, amelyek tu­risztikai programja nem véletle­nül hasonlít egymáshoz. A szak­mai igazság nem lehet huszonöt­féle, csak egyféle lehet. Valójá­ban azonban nem lehet turiz­muspolitikát csinálni addig, amíg nincs gazdaságpolitika. Mi azt mondtuk: vegyék figyelembe az ország adottságait, a piaci le­hetőségeket, s annak alapján döntsenek a prioritásokról. Ha ugyanis azokat a szektorokat is fenn akarják tartani, amelyek csak emésztik a pénzt, akkor maradunk egy helyben vagy zu­hanunk tovább lefelé. Kell a len­dítőerő, néhány olyan tevékeny­ség, amelyik magával ragadja a többit. Amellett érveltünk, hogy a turizmus ilyen húzóágazat le­het, s ehhez kidolgoztunk egy turizmuspolitikát és annak meg­valósítását a szakmai részletek­kel együtt. A­­lomkergetés - Milyen témákban ütközik még a Matur és az OIH álláspontja? - Hosszan sorolhatom. Vegyük például a falusi turizmust. Lé­teznek szervezetek, amelyek összefognak egy tucat szállás­hely-tulajdonost, kiadnak kata­lógust abban a reményben, hogy akkor majd odamennek a turis­ták. Az OIH hallgat, egyáltalán nem tiltakozik, pedig ez hiú áb­ránd. A Matur ezzel szemben megpróbálja elmagyarázni az igazságot. Azt, hogy a falusi tu­rizmus nem egyenlő egy szobával falusi környezetben.­­ A falusi turizmus tulajdon­képpen az urbanizáció egyfajta ellenhatása. A mi generációnk­kal tömegek kerültek el a termé­szeti környezetből, a faluból a városba, és élik meg annak min­den stresszét a tömegközlekedés­től a bürokráciáig. Ez számukra életidegen közeg. Azt mondják: legalább a szabadságidőnkben menjünk vissza a gyökerekhez, mutassuk meg gyerekeinknek, hogyan éltünk hajdanán. De eh­hez hiába nyomtatnak német nyelvű prospektust, mert a né­met nyelvterületeken élők gyö­kerei nem Magyarországon van­nak. A falusi turizmus feltételezi, hogy a turista beszélgethessen a családdal, amelyiknél nyaral. Érdeklődne, mit adnak enni a tyúkoknak, hol legeltetik a tehe­net, hogyan készítik a dödöllét. Ez nem megy úgy, hogy nem ér­tik egymás nyelvét. Ha németeket, spanyolokat, svájciakat, vagyis olyanokat akarunk rábeszélni magyar fal­vak felkeresésére, akikben nincs meg a gyökerek felkutatásának motivációja, akkor meg kell te­remteni a vonzerőt. Mert csak egy falusi szobáért, pláne ha ott nincs fürdőszoba, telefon, senki sem fog száz kilométereket utaz­ni. - Mi lehetne ilyen vonzerő falun? - Például az, ha ott lehet va­dászni, lovagolni, gyógyvízben fürdeni. Ha nincs semmi hasonló lehetőség, akkor meg kell mon­dani a szálláshely-tulajdonosok­nak, hogy ne álmodozzanak. Ezeket a szakmai igazságokat megmondja a Matur, és nem mondja az OIH. - Miben különbözik még a civil egyesület és az állami hivatal szemlé­lete? - Eltér a véleményünk arról is, hogy milyen regionális szervezeti rendszere legyen a turizmusnak. Az OIH sorsukra hagyta a me­gyei idegenforgalmi hivatalokat és az intézőbizottságokat, nem tudott turisztikai szempontokat érvényesíteni az önkormányzati törvényben, szakszerűtlenül ala­kította ki a Tourinform-hálóza­­tot, és mindez kaotikus állapo­tokhoz vezetett. Gazdátlan ma­radt a turizmus a Balatonnál, ahol a Balatoni Regionális Ta­nácsnak nincs sem kompetenciá­ja, sem pénze, sem megfelelő szakapparátusa, a helyi önkor­mányzatok jelentős részénél nincs turisztikai előadó, több he­lyütt még a testületi ülés napi­rendjére sem tűzték a turizmust, amely pedig fő bevételi forrásuk. - Közüik észrevételeiket az OIH- val? - Meghívtuk ülésünkre az OIH elnökét, akinek - ha megkérdez -mindenkor a legjobb tudásunk szerint válaszolunk. Emellett a szaksajtóból mindenki követheti munkánkat. Az OIH elnöke egyébként elismeri tevékenysé­günket, a Balatonról készített ta­nulmányunkhoz gratulált, sőt azt a kívánságát is kinyilvánítot­ta, hogy szeretne belépni a Ma­­tuvba. - Mégis, mi az oka, hogy ön nem fo­gadta el annak idején az illetékes mi­niszter felkérését, és most sem törek­szik különösebben sem az expo, sem az OIH élére, ahol pedig megvalósít­hatná szakmai elképzeléseit? - Iszonyodom a bürokráciától és a politika csalárdságaitól. Na­gyon nehezen viselem a kötelező fegyelmet. Ha ismerek egy szak­mai igazságot, nem állom meg, hogy ne mondjam ki. A magyar gazdaságnak nagyon kevés olyan húzóágazata van, amelyik haté­kony jövedelemtermelésre képes és devizát is hoz. A turizmus mellett talán csak a közlekedés­ről és az áruszállításról mondha­tó ez el. Ezen az alapon előbb­­utóbb el kell jutni a turizmus fontosságának felismeréséhez. Ha ez megtörténik, akkor a kö­vetkező logikus lépés a hatalom részéről a szakma működési fel­tételeinek megteremtése kell le­gyen. Ezt szorgalmazza a Matuv. Ha olyan helyzet adódik, amelyben a politikától és a bü­rokráciától való minden iszonyo­­dásom ellenére vállalkoznék né­hány évre az idegenforgalom irá­nyítására, akkor annak sok felté­tele lenne. Jogszabályok kellené­nek a természeti környezet vé­delmére, a fogyasztó védelmére, és nem kevésbé a vállalkozók vé­delmére, hogy az adórendszer és más szabályozások ne változza­nak évente, s ne legyen olyan mértékű az elvonás, ami adócsa­lásra kényszerít. Ehhez elenged­hetetlen, hogy az Országgyűlés­ben működjék a turisztikai bi­zottság, és a szakma a parla­mentben és az önkormányzatok­ban kapjon egyenrangúságot. Ez nem az én mániám: az Interpar­lamentáris Unió és a Turisztikai Világszervezet hágai közös nyi­latkozata már 1989-ben egyér­telműen ajánlotta a parlamen­teknek, hogy hozzanak létre tu­risztikai bizottságokat, foglal­kozzanak ezzel a szakmával, mert ez a gazdaság egyik legmo­dernebb és legdinamikusabb szektora. Nemcsak gazdasági, hanem kulturális, környezetvé­delmi, politikai kérdés is, és az életminőség egyik befolyásolója. Annyira összetett és fontos, hogy a törvényhozásban különös te­kintettel kell rá lenni. Iszonyodom a bürokráciától és a politika csalárdságaitól A mellőzöttség gyökerei - Mit gondol, miért hiányzik a ha­zai közgondolkozásból ez­­a szemlé­let? - A tervgazdaságban a turiz­mus nem kaphatott elismerést, hiszen a gazdaságpolitika a ne­hézipart preferálta, és lenézte a szolgáltatásokat, a politika pe­dig félt a fellazítástól. Másfelől sok dilettáns politikus is beke­rült a szakmai irányításba. Nem véletlen, hogy a turizmus akkor kapott lendületet, ami­kor kiváló szakember, Sághy Vilmos állt a tárca élén. Akkor, 1978 és 1983 között nyitottak teret a magánszektornak a ven­déglátásban és az idegenforga­lomban, engedték meg kisebb magánpanziók építését is. Eb­ben a periódusban épült meg a Budapest Kongresszusi Köz­pont, a Ferihegy 2, a hegyeshal­mi átkelőhely, egy tucat szállo­da, és kezdődött meg a Buda­pesti Tavaszi Fesztivál. Egyéb­ként máig is élnek a régi be­idegződések, amelyek követ­keztében az egész szolgáltató ágazat - beleértve az oktatást, a kutatást és az egészségügyet is - nálunk lenézett és mellő­zött. Függetlenül attól, hogy a turizmus ma már mind na­gyobb mértékben járul hozzá a GDP-hez és a devizabevételek­hez. És annak ellenére is, hogy a turizmus a magyar gazdaság mentőöve lehetne. Ha ezt felis­merik, és a felismerést tettek követik, akkor megszűnnek a konfliktusok a kormányzat és a szakma, vagy az OIH és a Ma­tur között. A pártok program­jaiban a felismerés olvasható, úgyhogy most már csak a tettek vannak hátra, amelyeket az új kormánytól várunk. Gál Zsuzsa

Next