Népszabadság, 1994. július (52. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-09 / 159. szám
10 NÉPSZABADSÁG PIAC -GAZDASÁG 1994. július 9., szombat | Egy hétvége Monte Carióban| | g&pggss g^^ *r ••''■ f''' * r ^V'%/1'' c?'imSak m ■ 4 ' '} , . .. .... ]'$%$ ; | ife ||f\; " ' " fi - ■' . ... .iiU —— — m i----------------------------------------------------------------------------------------------------------------- r 1 i i i JSiii i jji -------------------------------------- -------------------------------------- -------------------------------------- i ■I A nyerő kombinációt és a nyertesek névsorát lapunk augusztus 5-i számában 1 i1 közöljük. A postán elveszett borítékokért nem vállalunk felelősséget, a || nyeremények készpénzre nem válthatók át. Hí i ■■ Név:.................................................................... .1 ■i i ■i i ■i Cím:.................................................................... i ■i i ■l Colgate-Palmolive |1 ||| Az üzlet címe, ahol a terméket vásárolta: Magyarország Kft. |1 , 1367 Budapest, Pf. 15 || Hf .............................................................. | | | | || 2 || III _______________________________________________________L A turizmus mentőöv lehet a gazdaságnak Lengyel Márton hiába harcolt a parlamenti képviseletért A szakmai közvélemény szerint Lengyel Márton az idegenforgalom első számú szakértője Magyarországon. Két ízben volt az Országos Idegenforgalmi Hivatal (OIH) elnökhelyettese, majd Spanyolországban az Idegenforgalmi Világszervezet vezető munkatársa. 1991-ben ki akarták nevezni az OIH elnökévé, de a feltételeket nem fogadta el, mert meggyőződése szerint a minden gazdasági ágazatot érintő turizmus semmilyen tárcának sem lehet alárendelve. Azóta a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem turizmuskutató csoportját vezeti. Egy évvel ezelőtt civil szakmai szervezetet hozott létre, a Magyar Turisztikai Egyesületet (Matur), amelybe szinte minden személy és szervezet belépett, aki/amely a turizmusban számít. Az elmúlt hónapokban Lengyel mindent elkövetett, hogy a parlamentben legyen saját képviselete - bizottsága - a turizmusnak, de hiába. - Az ön személye most ismét szóba került, ezúttal mint a világkiállítási főbiztosi hivatalra jelöltek egyike. Mit szól hozzá? - Engem ezzel korábban kerestek meg, még akkor, amikor remélni lehetett, hogy a parlamentnek lesz turisztikai bizottsága. Ha netán hivatalosan is megkeresnek, akkor a választ attól teszem függővé, hogy milyenek a turizmus működésének feltételei. Ha nincs a szakmának megfelelő szervezeti, pénzügyi, jogi rendszere, akkor továbbra is ezek kiépítésére törekszem. Szemben az OIH-val - Ön azon kevesek közé tartozik, akiket törekvéseikben nem annyira a pozíció- vagy jövedelemszerzés vezérel, mint inkább egy szakma érdekeinek érvényesítése. Ezért hozta létre a Maturt is, amely mintha az OIH alternatívája lenne. Annyiban lehet ez igaz, hogy a Maturtól sokkal több szakmai információ, érvanyag, irányvonal, koncepció kidolgozása származott fennállásának egy éve alatt, mint az IKM-OIH-tól az elmúlt négy esztendő alatt. Másrészt azonban szó sincs arról, hogy át kívánnánk venni a kormányzat feladatait. A Maturban kollégáimmal együtt azon vagyunk, hogy az államot ráébresszük a turizmussal kapcsolatos felelősségére és kötelezettségeire. - Nézeteik gyakran ütköznek az OIH álláspontjával? - Igen. Ennek fő oka, hogy az IKM-OIH inkább IKM, mint OIH, azaz kifelé kénytelen inkább a minisztériumi, mint a szakmai szemléletet és érdeket képviselni. Márpedig a turizmus témái sokszor szorosabban kapcsolódnak a környezetvédelemhez, a kultúrához, a sporthoz, a területfejlesztéshez, a belügyekhez és a külügyekhez, mint az iparhoz és a kereskedelemhez, de hát a minisztérium fő felelősségét ez utóbbiak képezik. Eltérnek a nézeteink például arról, hogy hol a turizmus helye a gazdaságban, hogy milyenek legyenek a turisztikai vállalkozások működési feltételei, hogy milyen legyen az ország turizmuspolitikája. Az utóbbival kapcsolatban a múlt nyáron, amikor a téma négy év után végre a kormány elé került, az OIH olyan előterjesztést készített, amely legalábbis szakszerűtlen volt. Van ezzel szemben a Malmnak más, saját koncepciója, amely a hivatalos turizmuspolitika alapjául szolgálhatna? - Azt még a kormányülés előtt elkészítettük. Később megküldtük a pártoknak is, amelyek turisztikai programja nem véletlenül hasonlít egymáshoz. A szakmai igazság nem lehet huszonötféle, csak egyféle lehet. Valójában azonban nem lehet turizmuspolitikát csinálni addig, amíg nincs gazdaságpolitika. Mi azt mondtuk: vegyék figyelembe az ország adottságait, a piaci lehetőségeket, s annak alapján döntsenek a prioritásokról. Ha ugyanis azokat a szektorokat is fenn akarják tartani, amelyek csak emésztik a pénzt, akkor maradunk egy helyben vagy zuhanunk tovább lefelé. Kell a lendítőerő, néhány olyan tevékenység, amelyik magával ragadja a többit. Amellett érveltünk, hogy a turizmus ilyen húzóágazat lehet, s ehhez kidolgoztunk egy turizmuspolitikát és annak megvalósítását a szakmai részletekkel együtt. Alomkergetés - Milyen témákban ütközik még a Matur és az OIH álláspontja? - Hosszan sorolhatom. Vegyük például a falusi turizmust. Léteznek szervezetek, amelyek összefognak egy tucat szálláshely-tulajdonost, kiadnak katalógust abban a reményben, hogy akkor majd odamennek a turisták. Az OIH hallgat, egyáltalán nem tiltakozik, pedig ez hiú ábránd. A Matur ezzel szemben megpróbálja elmagyarázni az igazságot. Azt, hogy a falusi turizmus nem egyenlő egy szobával falusi környezetben. A falusi turizmus tulajdonképpen az urbanizáció egyfajta ellenhatása. A mi generációnkkal tömegek kerültek el a természeti környezetből, a faluból a városba, és élik meg annak minden stresszét a tömegközlekedéstől a bürokráciáig. Ez számukra életidegen közeg. Azt mondják: legalább a szabadságidőnkben menjünk vissza a gyökerekhez, mutassuk meg gyerekeinknek, hogyan éltünk hajdanán. De ehhez hiába nyomtatnak német nyelvű prospektust, mert a német nyelvterületeken élők gyökerei nem Magyarországon vannak. A falusi turizmus feltételezi, hogy a turista beszélgethessen a családdal, amelyiknél nyaral. Érdeklődne, mit adnak enni a tyúkoknak, hol legeltetik a tehenet, hogyan készítik a dödöllét. Ez nem megy úgy, hogy nem értik egymás nyelvét. Ha németeket, spanyolokat, svájciakat, vagyis olyanokat akarunk rábeszélni magyar falvak felkeresésére, akikben nincs meg a gyökerek felkutatásának motivációja, akkor meg kell teremteni a vonzerőt. Mert csak egy falusi szobáért, pláne ha ott nincs fürdőszoba, telefon, senki sem fog száz kilométereket utazni. - Mi lehetne ilyen vonzerő falun? - Például az, ha ott lehet vadászni, lovagolni, gyógyvízben fürdeni. Ha nincs semmi hasonló lehetőség, akkor meg kell mondani a szálláshely-tulajdonosoknak, hogy ne álmodozzanak. Ezeket a szakmai igazságokat megmondja a Matur, és nem mondja az OIH. - Miben különbözik még a civil egyesület és az állami hivatal szemlélete? - Eltér a véleményünk arról is, hogy milyen regionális szervezeti rendszere legyen a turizmusnak. Az OIH sorsukra hagyta a megyei idegenforgalmi hivatalokat és az intézőbizottságokat, nem tudott turisztikai szempontokat érvényesíteni az önkormányzati törvényben, szakszerűtlenül alakította ki a Tourinform-hálózatot, és mindez kaotikus állapotokhoz vezetett. Gazdátlan maradt a turizmus a Balatonnál, ahol a Balatoni Regionális Tanácsnak nincs sem kompetenciája, sem pénze, sem megfelelő szakapparátusa, a helyi önkormányzatok jelentős részénél nincs turisztikai előadó, több helyütt még a testületi ülés napirendjére sem tűzték a turizmust, amely pedig fő bevételi forrásuk. - Közüik észrevételeiket az OIH- val? - Meghívtuk ülésünkre az OIH elnökét, akinek - ha megkérdez -mindenkor a legjobb tudásunk szerint válaszolunk. Emellett a szaksajtóból mindenki követheti munkánkat. Az OIH elnöke egyébként elismeri tevékenységünket, a Balatonról készített tanulmányunkhoz gratulált, sőt azt a kívánságát is kinyilvánította, hogy szeretne belépni a Matuvba. - Mégis, mi az oka, hogy ön nem fogadta el annak idején az illetékes miniszter felkérését, és most sem törekszik különösebben sem az expo, sem az OIH élére, ahol pedig megvalósíthatná szakmai elképzeléseit? - Iszonyodom a bürokráciától és a politika csalárdságaitól. Nagyon nehezen viselem a kötelező fegyelmet. Ha ismerek egy szakmai igazságot, nem állom meg, hogy ne mondjam ki. A magyar gazdaságnak nagyon kevés olyan húzóágazata van, amelyik hatékony jövedelemtermelésre képes és devizát is hoz. A turizmus mellett talán csak a közlekedésről és az áruszállításról mondható ez el. Ezen az alapon előbbutóbb el kell jutni a turizmus fontosságának felismeréséhez. Ha ez megtörténik, akkor a következő logikus lépés a hatalom részéről a szakma működési feltételeinek megteremtése kell legyen. Ezt szorgalmazza a Matuv. Ha olyan helyzet adódik, amelyben a politikától és a bürokráciától való minden iszonyodásom ellenére vállalkoznék néhány évre az idegenforgalom irányítására, akkor annak sok feltétele lenne. Jogszabályok kellenének a természeti környezet védelmére, a fogyasztó védelmére, és nem kevésbé a vállalkozók védelmére, hogy az adórendszer és más szabályozások ne változzanak évente, s ne legyen olyan mértékű az elvonás, ami adócsalásra kényszerít. Ehhez elengedhetetlen, hogy az Országgyűlésben működjék a turisztikai bizottság, és a szakma a parlamentben és az önkormányzatokban kapjon egyenrangúságot. Ez nem az én mániám: az Interparlamentáris Unió és a Turisztikai Világszervezet hágai közös nyilatkozata már 1989-ben egyértelműen ajánlotta a parlamenteknek, hogy hozzanak létre turisztikai bizottságokat, foglalkozzanak ezzel a szakmával, mert ez a gazdaság egyik legmodernebb és legdinamikusabb szektora. Nemcsak gazdasági, hanem kulturális, környezetvédelmi, politikai kérdés is, és az életminőség egyik befolyásolója. Annyira összetett és fontos, hogy a törvényhozásban különös tekintettel kell rá lenni. Iszonyodom a bürokráciától és a politika csalárdságaitól A mellőzöttség gyökerei - Mit gondol, miért hiányzik a hazai közgondolkozásból eza szemlélet? - A tervgazdaságban a turizmus nem kaphatott elismerést, hiszen a gazdaságpolitika a nehézipart preferálta, és lenézte a szolgáltatásokat, a politika pedig félt a fellazítástól. Másfelől sok dilettáns politikus is bekerült a szakmai irányításba. Nem véletlen, hogy a turizmus akkor kapott lendületet, amikor kiváló szakember, Sághy Vilmos állt a tárca élén. Akkor, 1978 és 1983 között nyitottak teret a magánszektornak a vendéglátásban és az idegenforgalomban, engedték meg kisebb magánpanziók építését is. Ebben a periódusban épült meg a Budapest Kongresszusi Központ, a Ferihegy 2, a hegyeshalmi átkelőhely, egy tucat szálloda, és kezdődött meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál. Egyébként máig is élnek a régi beidegződések, amelyek következtében az egész szolgáltató ágazat - beleértve az oktatást, a kutatást és az egészségügyet is - nálunk lenézett és mellőzött. Függetlenül attól, hogy a turizmus ma már mind nagyobb mértékben járul hozzá a GDP-hez és a devizabevételekhez. És annak ellenére is, hogy a turizmus a magyar gazdaság mentőöve lehetne. Ha ezt felismerik, és a felismerést tettek követik, akkor megszűnnek a konfliktusok a kormányzat és a szakma, vagy az OIH és a Matur között. A pártok programjaiban a felismerés olvasható, úgyhogy most már csak a tettek vannak hátra, amelyeket az új kormánytól várunk. Gál Zsuzsa