Népszabadság, 1994. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-22 / 195. szám

1994. augusztus 22., hétfő_ PIAC - GAZDASAG NEPSZABADSAG \\ Túrák a Tourinformhoz A Tourinform-irodák a legke­vésbé ott találhatók, ahol a leg­sűrűbben forog az idegen: az or­szág nyugati részén, a Dunán­túlon, a Balatonnál. Nincs ilyen iroda egyebek között Sopron­ban, Győrött, Veszprémben, Balatonfüreden, sőt sehol a tó északi partján. Van viszont pél­dául Mesztegnyőn és Szécsény- ben. Honnan ez a logikátlanság? A Tourinformot eredetileg telefo­nos szolgálatként hozta létre az OIH, és csak a kilencvenes évek elején próbálta országos iroda- hálózattá fejleszteni. A lehető legrosszabbkor. Mert korábban megtehette volna, hogy a me­gyei, a városi idegenforgalmi hi­vatalokra egyszerűen kirakatja a Tourinform cégérét. Erre 1992-1993 táján már nem volt mód, mert addigra a vidéki hiva­talok egy részét profitorientált vállalkozásokká formálták át. így az OIH már csak annyit te­hetett, hogy felajánlotta az ön- kormányzatoknak: ha hajlan­dók Tourinform-irodákat nyit­ni, akkor azok létesítéséhez egyenként 1,5 millió forinttal hozzájárul. Nos, Mesztegnyőn elfogadták az ajánlatot, Veszp­rémben nem. Noha kétségtelen, hogy a másfél milliós ajánlat nem volt éppenséggel gáláns, de az sem tekinthető elegáns meg­oldásnak - inkább némileg pro­vinciálisnak -, ami létrejött. Vannak ugyanis olyan irodák, amelyek nem hajlandók a Tour­inform cégjelzését használni (például a budaörsi), és olyanok is, amelyek nem utcáról nyíló helyiségben, hanem az önkor­mányzat székházában, emele­ten találhatók (ilyen a győri), következésképp munkaszüneti napokon nem tartanak nyitva, meg egyébként sem könnyen elérhetők a külföldiek számára. Európa rejtett kincse? A nyilvános pályázatot nem ismerik Ami talán a leginkább hiányzik a prospektusokból, az az egysé­ges szerkezet és az egységes küllem. A spanyolországi kiad­ványok példamutatóak: az or­szág egyes tájait bemutató, azo­nos formátumú füzetek általá­nos ismertetővel kezdődnek, hasznos gyakorlati tudnivalók­kal végződnek, és sok térkép- szelvénnyel egészülnek ki. Ilyesféle rendszer - a szerkesz­tés átgondoltsága, következe­tessége - a hazai kiadványok­ban alig lelhető fel. A koncepció hiányára, utal a prospektusok külleme is. Az utóbbi években öt-hatféle for­mátumban jelentek meg a kiad­ványok. Az OIH propaganda­anyagaiban vissza-visszatémek ugyan bizonyos színek és betű­típusok, de nem feltétlenül. Gyakran megjelenik a logo is, miszerint „Magyarország: Euró­pa rejtett kincse”, amely jel­mondat viszont kétes értelme­zést nyerhet. Az OIH több kiadóvállalattal dolgoztat, amelyek versengenek az állami megrendelésért. A verseny azonban nem valósá­gos, mert nyilvánosan meghir­detett pályázatok és azokba foglalt követelmények helyett a hivatal beéri azzal, hogy né­hány cégtől árajánlatot kér. Hogy azután ki és milyen krité­riumok alapján dönt, azt ho­mály fedi. Az ÁSZ jelentette Az Állami Számvevőszék megvizs­gálta, hogyan gazdálkodtak 1990 és 1993 márciusa között az Idegen- forgalmi Alappal. A tavaly novem­berben készült jelentésből idé­zünk. „Kiadványok, lapok megjelente­tésére, filmek készítésére 360 millió forintot fordítottak. Mivel ezek a reklámhordozók a nemzeti propa­gandamunka közvetlen eszközei, ezért különösen indokolt lenne a cé­lok és a feladatok stratégiai megfo­galmazása. Ennek hiányában a pro­pagandaanyagok összetételét, pél­dányszámát évenként határozzák meg, megrendelésükre elnöki dön­tés alapján kerül sor. (Elvileg léte­zik ugyan egy propagandabizottság, amelynek feladata lenne az ezzel kapcsolatos döntés, működése azonban még az OIH marketingosz­tálya előtt sem ismert.) A kiadvá­nyok nyomdai előkészítését külön­féle vállalatoktól rendelték meg, de ezekkel szerződést nem kötöttek, így előre nem rögzítették a finanszí­rozás módját, a vállalkozási határ­időt, a szankcionálási lehetőséget, így a jogorvoslásra sem volt mód. A kiadványok az KM tulajdonát ké­pezik, ezek értéke nem meghatá­rozható, mivel csak mennyiségi nyilvántartást vezetnek. A raktá­ron lévő készletek szakmai felül­vizsgálatára csak igen ritkán kerül sor, így jelentős az immobil kiadvá­nyok mennyisége.” A 25 dollár ötven is lehetne Az Országos Idegenforgalmi Hi­vatal a dolgokat némileg szépítő megállapítása szerint Magyaror­szágon a turisták átlagosan napi 25 dollárt költenek. Ez nagyjá­ból az egyharmada a nyugat­európai átlagnak, ami napi 70-80 dollár. Az OIH úgy jutott erre az eredményre, hogy a hiva­talos 1,1 milliárd dolláros bevétel mellett a feketeváltást is számí­tásba vette, és 2,5-3 milliárd dol­lárra becsülte a turisták összes költését. Mivel a KSH tavaly 140 millió vendégéjszakát regisztrált, egy éjszakára és egy turistára, így ki is jön valahogy a napi 25 dol­lár. Persze csak akkor, ha feltéte­lezzük, hogy aki nem éjszakázott Magyarországon, az egy fillért sem adott ki; nem vett sem ben­zint, sem kenyeret. MAGYAR HITEL BANK RT Rövid lejáratú betét- és pénztárjegyek kamatai Érvényes: 1994. június 22-től kamatozás futamidő beváltási kamatláb (évi bruttó) visszavá­sárlási kamatláb (évi bruttó) Rubin pénztárjegy változó 180 nap 22,5% 5% változó 365 nap 23% 7% Smaragd pénztárjegy fix 90 nap 21% 5% fix 365 nap 22,5% 7% Zafír pénztárjegy fix 180 nap 23% 0% fix 365 nap 23,5% 0% Márvány betétjegy # fix 180 nap 22% 0% fix 365 nap* 22,25% 7% Alabástrom betétjegy # .változó 365 nap** 22,5% 7% változó 540 nap **★ 23% 8% *a minimális visszavásárlási idő a 365 napos futamidejű Márvány betétjegy esetében: 90 nap. **a minimális visszavásárlási idő a 365 napos futamidejű Alabástrom betétjegy esetében: 90 nap. ***a minimális visszavásárlási idő az 540 napos futamidejű Alabástrom betétjegy esetében: 180 nap. Az Alabástrom betétjegy 1 év után mind a visszavásárlás, mind a beváltás esetén kamatos kamatot fizet □ A Hídfő pénztánegy értékesítése 1994. április 18-tól megszűnt. # Az MHB és az ÓBA biztosításával. 75541NP Információs vasfüggöny Hegyeshalomnál? A prospektusok nem arról szólnak, amit a turistáknak tudniuk kellene A turista már csak olyan, hogy szeretne valamit megtudni ar­ról az országról, amelyet felke­res. Az ország pedig, amely nemzeti jövedelmének mind. nagyobb hányadát - jelenleg 6-7 százalékát - külföldiek fo­gadásából szerzi, elemi érdeké­nek tekinti, hogy a turisták kí­váncsiságát kielégítse. Ezért úgy dönt, hogy bármilyen de­ficites is a költségvetése, éven­te legalább 150-200 millió fo­rintot áldoz látogatóinak a tá­jékoztatására. Sok pénz ez vagy kevés - nehéz megítélni. Ha jól használják fel, minden­esetre több, mint ha rosszul. Magyarország egyetlen ha­tárátkelőhelyén sincs senki, aki egy prospektust nyomna a belé­pő kezébe. Ha az utas Ausztria felől érkezik, egészen Budaör­sig autózhat az Ml-esen anél­kül, hogy a turistatájékoztatást jelző nemzetközi piktogram- mal, az „i” betűvel találkozna. A budaörsi benzinkút mögött meg is találja a budapesti Fő­polgármesteri Hivatal turiszti­kai információs irodáját. Ha megérkezik Budapestre - de példálódzhatnánk akár Sió­fokkal, Balatonfüreddel vagy Sopronnal is -, és megszáll egy hotelben (magánháznál, panzió­ban, diákszállóban stb.), százat tehetünk egy ellen, hogy nem ta­lál a szobájában egy használha­tó füzetet, amelyből megtudhat­na valamit az országról vagy a városról, ahová érkezett. Pedig kíváncsi lenne legalább arra, hogy iható víz folyik-e a csap­ból, hogy bedughatja-e a kon­nektorba 110 voltos feszültségre készült hajszárítóját, hogyha ki­teszi a házból a lábát, merre ér­demes elindulnia, hol vehet vil­lamosjegyet, hol talál strandot, múzeumot, állatkertet, templo­mot, és egyáltalán: mit is kezd­jen az idejével, szabadságával. (Az anyagias vendégfogadó as­pektusából: hogy mire is költse el a pénzét.) Jó, hogy a portás (a kem­pingvezető, a szobakiadó házi­asszony, a szomszéd, a járókelő stb.) majd eligazítja, de ennek az országnak az idegenforgal­mi hivatala évente hatmillió prospektust ad ki tucatnyi nyelven - abból miért nem ta­lálkozik a vendég legalább egy árva példánnyal? Persze, ha a turista kellően gyakorlott, ügyesen tájékozó­dik, vagy legalább szerencsés, akkor találkozhat. Az idegen- forgalmára oly büszke Magyarország kétmilliós fővá­rosában egyetlen Tourinform- iroda működik, ahol informá­ciós füzeteket, térképeket lehet kapni. (Van még egy, de az a Fővárosi Önkormányzaté.) Ez, a Sütő utcai egyúttal a Tourin- form-hálózat főirodája. Hogy hol van a Sütő utca, azt száz tősgyökeres budapesti közül jó, ha egy meg tudja mondani. Felleléséhez tehát térkép kelle­ne - noha azon is csupán „S. u.” szerepel, mivel a Deák tér mögötti utcácska alig 80-100 méter hosszú -, térképért vi­szont a Sütő utcába kell menni. Szóval, szerencse is kell hoz­zá, hogy az ember megtalálja a Tourinform főirodáját, a turis­tatájékoztatás első számú köz­pontját. Az iroda viszont reg­gel nyolctól este nyolcig, szom­baton és vasárnap is fogadja az érdeklődőket, sőt telefonon is ad felvilágosítást. Telefonszá­ma leginkább azokból a pros­pektusokból ismerhető meg, amelyek a Sütő utcában fellel­hetők. De aki ide eljutott, az mégis választ kaphat kérdései­re - angolul, németül, franciá­ul, olaszul, oroszul, tán még hollandusul vagy héberül is. Kár, hogy Tourinform-iroda az ország egész területén alig kéttucatnyi akad (legalább száz kellene), és még nagyobb kár, hogy a hivatalos tájékoz­tatás eme központjaiban is csak kevés turisztikai propa­gandakiadvány található. A legnagyobb baj azonban az, hogy akit jó sorsa nem vezérel el az irodák valamelyikébe, an­nak kevés esélye van rá, hogy a hatmillió darab prospektusból akár csak egyre is szert tegyen. □ Felsen Tamás, a HungarHo­tels vezérigazgató-helyettese: n P | Tourtnform-lroda-*m határ ■M folyók, tavak CB) főútvonalak ájjjfe autópálya 3 városok határátkalóhelyak ... vasútvonalak i NÉPSZABADSAG-GRAFlKA |- A brosúrákkal mindig gond van. Ismerjük a kínálatot, ha kérünk, kapunk is pár száz da­rabot. Az 1995-ös eseménynap­tárból most például ötvenet kaptunk. Azt megküldjük a szállodák igazgatóinak; a ven­dégeknek nem jut. Wolff Péter, a Fórum Szálló igazgatója:- A prospektuskiadásnak nincs koncepciója. Nincs meg­fogalmazva, mit is akarunk eladni a turistáknak. A kiadvá­nyok nem egységes lógóval, nem egységes betűtípussal ké­szülnek. A nemzetközi turiszti­kai vásárokra rengeteg propa­gandaanyagot visznek ki, de amikor tárgyalunk a partne­rekkel, akkor éppen arról nem tudunk prospektust mutatni, amiről beszélünk. Walkó Miklós, az Országos Idegenforgalmi Hivatal (OIH) németországi képviseletének a vezetője:- Havonta autóval hozzák Frankfurtba a prospektusokat. Elég egyenetlen színvonalúak. Vannak közöttük kifejezetten jók is, például a hoteleket be­mutató. Igaz, hogy a turisztikai vásárokon töméntelen pros­pektust összegyűjtenek és vé­gül a szemétbe dobnak a gyere­kek, de mégis inkább azzal kel­lene takarékoskodni, amit a nagykövetségeknek, a konzu­látusoknak küldenek, hiszen oda már nem járnak be a turis­ták vízumért. Lengyel Márton, a Magyar Turisztikai Egyesület elnöke:- Nagyon világosan meg kell különböztetni az invitatív és az informatív nemzeti turisztikai propagandát. A drága kiállítá­sú, az országot és egyes tájegy­ségeit vagy a magyar speciali­tásokat, például a gyógyfürdő­ket bemutató kiadványok célja az invitáció, az érdeklődés fel­keltése. Ezért ezeket az anya­gokat külföldre kell eljuttatni. Az itt lévő turistákat viszont praktikus információkkal kel­lene ellátni. Ez teljesen hiány­zik. Ha lennének is ilyen kiad­ványok, akkor is nehezen jut­nának el a vendégekhez, mert a megyei idegenforgalmi hivata­lokat, amelyek ezeket terjesz­tették, az utóbbi években szét­verték. Helyettük létrehozták a Tourinform-hálózatot, de hogy hová telepítsenek Tourinform- irodát, azt teljesen véletlensze­rűen döntötték el. A prospek­tusok kiadása és terjesztése öt­letszerű, átgondolatlan. Ezért azután ha van is valamilyen jó helyi program, mint például most a Kapolcsi napok, akkor a vendégek nem tudnak róla. Tóth László, az IBUSZ Rt. igazgatója:- Magyarország a világban az ötödik helyet foglalja el a beutazók számát tekintve, de csak a 45. helyen áll a turiszti­kai bevételekben. Ahhoz, hogy a devizabevételek nőjenek, azokat az értékeinket, szolgál­tatásainkat kellene propagálni, amelyek sajátosak, és Európá­ban másutt nem találhatóak. Például a gyógyfürdőket. Elő­ször tehát el kellene dönteni, hogy mit akarunk eladni, kik­hez, milyen rétegekhez, milyen hangon akarunk szólni, azután ennek kellene alárendelni a prospektuskiadást. Hálátlan lennék, ha azt mon­danám, hogy az OIH nem lát el bennünket prospektusokkal. Az elosztás ugyanis kvóták szerint történik, és mindig megkapjuk a nekünk járó mennyiséget, sőt néha valami­vel többet is. Ahhoz képest azonban, hogy mennyi külföldi keresi fel a több mint hetven IBUSZ-irodát, ez kevés. Horváth Gábor, a Hyatt Szálló marketingigazgatója:- A vendégek leginkább tér­képet, térképszelvényeket, kü­lönösen metrótérképet keres­nek. Metrótérkép nincs. Oda­adjuk helyette a Budapest Pa­noráma című, négynyelvű, 80 oldalas, hirdetésekből fenntar­tott füzetet, amiből kitépik a térképet, és a többit eldobják. Kiss Imre, a Magyar Turisz­tikai Egyesület marketing­szakosztályának az elnöke:- A turistának egyszerű, ol­csó térképekre és főleg hasznos információkra van szüksége. Ezek hasonlóképpen hiányoz­nak, mint a tematikus kiadvá­nyok. Az OIH-nak ki kellene szolgálnia prospektusokkal a legkisebb településeket is, mert ezzel ösztönözheti a he­lyieket arra, hogy ők is elké­szítsék saját kiadványaikat. Az utazási irodákat attól függő példányszámban illenék ellátni propagandaanyaggal, hogy mekkora forgalmat érnek el, mennyi adót fizetnek. A repre­zentatív kiadványokat megfe­lelő kísérőlevéllel el lehetne küldeni a partner országok prominens személyiségeinek, de adni kellene belőlük azok­nak a nagyobb külföldi cé­geknek is, amelyek jelen van­nak Magyarországon. Kevés a prospektus, mert nincs elég pénz? A kormányok elfelejtik, hogy legjobb hírvivőik a turis­ták. □ A Hegyeshalom felől hosszú karavánokban érkező turista­áradat először Budaörsnél talál információs irodát. Ide ugrott be Dieter Schwartzmüller is a múlt hét végén, amikor Mogyo­ródra igyekezett a Forma-l-re szóló belépőjeggyel a zsebében. Feldúltan csapta be maga mö­gött az iroda ajtaját, és az első szembejövőre rázúdította fel­háborodását. Elmondta, hogy az osztrák útszakaszon százméterenként táblák hívják fel az autósok fi­gyelmét: ajánlatos lámpával közlekedni. A határ átlépése után egyetlen hasonló felirat sincs, sehonnan nem lehet tud­ni, hogy Magyarországon nem ajánlott, hanem egyenesen kö­telező az autó kivilágítása. Ő sem tudta, a rendőrök megállí­tották, és ezer forintot vasaltak be tőle. Ezek után ment be Schwartzmüller úr az informá­ciós irodába, és kért - mit kért?!, követelt! - egy olyan né­met nyelvű kiadványt, ame­lyikből megismerheti a közle­kedési előírásokat. Miután megtudta, hogy ilyen nem léte­zik, azt a következtetést vonta le, hogy egyfajta információs vasfüggöny határolja el Ma­gyarországot a civilizált világ­tól. A turisztikai propagandára szánt pénzzel az Országos Ide­genforgalmi Hivatal gazdálko­dik. Dergács Judit, az illetékes osztály vezetője elmondja, hogy mostanában csak néhány új kiadványra futja, ezért gyakran a régi prospektusok­ból rendelnek utánnyomást. Minden évben megjelentetik viszont a szállodák, a kempin­gek listáját és az eseménynap­tárt. A legmagasabb példány­szám félmillió, a legalacso­nyabb tízezer. (A beutazók szá­ma évente 40 millió, köztük a turistáké 20 millió körül van, de a prospektusok mintegy fe­lét külföldre viszik.) Dergács Judit szerint legin­kább a tematikus kiadványok hiányoznak, amelyek például a vadászat, a lovaglás, a golfozás iránt ébresztenének érdeklő­dést. Az OIH illetékes osztály- vezetője tisztában van ugyan azzal is, hogy merőben más tartalmú és küllemű kiadvá­nyok kellenének a turisták in­vitálására, mint a már itt lévők praktikus tájékoztatására, de bevallja: ez a szempont nem ér­vényesül. □ Olyannyira nem, hogy noha a kiadványok szerkesztése és terjesztése egymástól józan ésszel el nem választható, az elválasztás mégis megtörtént. A terjesztés a Magyar Turiszti­kai Szolgálat Rt. (MTSZ) fel­adata. Ennek az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium tulajdo­nában álló cégnek a vezetője Sugataghy Ödönné. Arra, amit a turisták információs deficit­jéről tapasztaltam, így felel: „Az sehol sem valósult meg, hogy minden turista lépten- nyomon mindenféle propagan­daanyagot díjmentesen meg­kapjon.” Állítja, hogy a határ- átkelőhelyeken ott kell lennie a váminformációkat tartalmazó füzetnek, amelyet a VPOP-val közösen adtak ki. Sajátságos felfogásnak ad hangot akkor is, amikor arra válaszol, hogyan jutnak el a nemzeti propagandaanyagok az utazási irodákhoz, a szállo­dákba, a kempingekbe.- Aki kér, az kap prospek­tust, de a helyi szervek és az utazási irodák csinálják csak meg a maguk kiadványait, és a miéinket tekintsék csupán ki­egészítésnek! A helyi irodák­nak helyi kiadványokkal kell rendelkezniük, a nemzeti pro­pagandának pedig a nemzetkö­zi színtéren kell megjelennie. Nem tagadom, jogos a helyiek igényé is, de ne használják az országos kiadványokat a helyi­ek helyett! Ami pedig az IBUSZ-t illeti, annak volt egy raktára, ahová átküldtük az anyagokat, és ahonnan azután az IBUSZ elosztotta. Ennek vége, most a vidéki irodák egyenként jönnek ide. Hát ebbe belehülyülünk! Sugataghyné mintha Harpa- gon módjára ülne egy kincses­ládán, ügyelve, nehogy kincseit valaki megdézsmálja. így a nemzeti propagandára fordí­tott pénz persze még kevesebb­nek látszik. Pedig amúgy is elégtelen. Az összeállítást írta Gál Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék