Népszabadság, 1994. november (52. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-15 / 268. szám
vak. Privatizáció után emelkedhet a Spirál Angyalföldön se szeri, se száma az autójavítókarbantartó üzemeknek, amelyek között mindig meghatározó szerepet játszott a Spirál Autó Rt. A fénykorában 1600 főt foglalkoztató vállalat gépkocsijavítással és -értékesítéssel, alkatrészgyártással és kereskedelemmel, valamint motorfődarab-felújítással foglalkozik. A cég társasággá alakítása másfél évig tartott. A decentralizált privatizáció során eladták két telephelyüket, a ma üzemelő kettőn már csak összesen 370 dolgozót foglalkoztatnak. Az Állami Vagyonügynökség az eladásra most pályázatot írt ki. Vajon mit remélnek a magántulajdonba adástól az ÁVÜ szakemberei, és mire számítanak a Spirál Autó Rt. dolgozói? A csaknem 842 millió forint jegyzett tőkével rendelkező Spirál Autó Rt. vagyonának 95,59 százaléka állami tulajdonban van - tájékoztat Mihályfi Gyula, az ÁVÜ Ipar III. privatizációs igazgatóságának főtanácsosa. Ebből a vagyonból 10 százalékot elkülönítettünk a dolgozóknak, ők a Vagyonpolitikai Irányelvek nyújtotta 50 százalékos kedvezmény felhasználásával vásárolhatnak ebből a vagyonhányadból, igényeik szerinti mennyiséget. Megvehetik akár mind a 10 százalékot, vagy annak egy részét. A pályázó tehát legföljebb 85,59 százalékra tehet vételi ajánlatot, de legalább 50,1 százalékot, azaz 421,6 millió forint névértékű részvényt meg kell vásárolnia. (Amennyiben a dolgozók nem vásárolják meg a nekik felajánlott vagyonrész egészét, a maradékot is megveheti a pályázat nyertese az általa ajánlott árfolyamon.) Az ajánlott ár 10 ^8 százalékát mára 30 százalékát készpénzben, egy összegben, a fennmaradó 60 százalékát pedig részletfizetéssel lehet kiegyenlíteni. A Vagyonügynökségnek az a szándéka, hogy olyan - felelős - tulajdonos kezébe kerüljön a Spirál, aki alkalmas a nagy hagyományokkal rendelkező cég fellendítésére, a munkahelyek megőrzésére. Ennek érdekében a pályázat kiírását hosszas, alapos előkészítő munka előzte meg. Mihályfi Gyula arról is beszámolt, hogy az ÁVÜ az új privatizációs stratégia értelmében a Spirál eladásával szeretne minél több készpénzbevételhez jutni. Azt viszont el akarták kerülni, hogy kizárják azokat a befektetőket a vásárlási lehetőségből, akiknek nincs elegendő tőkéjük a teljes 85,59 százaléknyi vagyon megvásárlására. Az érdeklődés nagyon nagy a társaság iránt, már eddig is szép számban megvásárolták a tenderfüzetet azok a befektetők, akiket érdekel a cég. Az átalakuláskor, azaz tavaly nyáron négy telephelyen működött a vállalat - tájékoztat minket Csűri István vezérigazgató. - Az üzemanyag drágulása azonban megváltoztatta az autózási szokásokat, a KGST összeomlása, az import liberalizálása pedig a hazai személyautó-kínálatot módosította jelentősen. A korábbinál kevesebb javító-karbantartó szolgáltatásra van igény, viszont felfutott a személygépkocsi-értékesítés. 1992-ben, amikor 800 millió forint árbevételt realizált cégünk, még nyereségesen tevékenykedtünk. Az említett változások miatt azonban kénytelenek voltunk igazodni a piac elvárásaihoz, és beruházásokba kezdtünk. Forgóeszköz-finanszírozási hitelből elkezdtük két autószalon kialakítását. Még 1992-ben a Skodával, a Nissannal, a Ladával, a Renaulttal, a Citroennel és a Suzukival dealeri szerződést kötöttünk, a Volvónak pedig márkaszervize lettünk. A dealerkedés nagyon eredményes volt, 1993-ban egyedül Suzukiból 600-at adtunk el, s ekkor árbevételünk meghaladta az 1,3 milliárd forintot. A kereskedelmi tevékenység tehát bevált a cégnél. Ezzel egy időben a karbantartói kapacitást fokozatosan csökkentenünk kellett volna, ezzel azonban késlekedtünk. Ez az oka annak, hogy magas árbevétel ellenére a múlt évet veszteséggel zártuk. Idén már több olyan intézkedés is történt, amely megalapozhatja a nyereséges munkát. Ezek egyike volt a decentralizált privatizáció, ahol két telephelyünket értékesítettük. Eladtuk a nagyvenyimi alkatrészgyártó és a Dózsa György út 61-63. számú telepünket. Akkoriban óriási volt a privatizációs kínálat, ezért a vártnál kevesebbet kaptunk értük, de arra elegendő volt, hogy rendezzük tartozásainkat. (Az új tulajdonosok mindkét telephelyen folytatták a munkát, sőt bővítették a tevékenységet, s a régi dolgozóknak legalább 90 százalékát megtartották.) A most eladásra kínált Spirál Autó Rt.-nek két, egymás melletti, tulajdonképpen egybefüggő telephelye van a Szabolcs utcában és a Lehel úton. Egyedül a Szabolcs utca és a Dózsa György út sarkán álló szerviz- és irodaépület több mint 370 millió forintot ér. Sőt - mivel a dealerkedés akkor igazán kifizetődő tevékenység, ha szalonnal is rendelkezik a márka képviselője - így szeretnénk, ha a már korábban említett két új szalon jó befektetésnek bizonyulna. Terveink szerint e két új autóüzlet a jövőben fokozza az egész társaság jövedelemtermelő képességét, nélkülük ugyanis az eladott személygépkocsi után megszerezhető jutalék mindössze kétharmada annak, amennyit szalontulajdonosként kaphatunk - mondja a vezérigazgató. Idei árbevételünk várhatóan 900 millió forint lesz. Tisztában vagyunk azzal, hogy a befektetőket nem az érdekli elsősorban, milyen sok pénz forog a cégben, sokkal inkább az, hogy mekkora a jövedelemtermelő képessége. Nos, ennek a jövedelemtermelő képesség fokozásának az alapjait teremtettük meg a két, most átadás előtt álló szalon kialakításával. A részvénytársaság fő tevékenysége továbbra is az autójavítás, motorfelújítás, autó- és alkatrész-kereskedelem, továbbá van egy ötvenfős, 100 százalékban a társaság tulajdonában lévő autóalkatrész-gyártó kft.-nk, amely termékei nagyobb részét Nyugat-Európába exportálja. A pályázat benyújtási határideje december 14. Az adásvételi szerződés aláírására valószínűleg már csak a jövő év elején kerül sor. Addig a Spirálnál várhatóan tovább csökken a létszám, a kft.-ben dolgozókkal együtt 320-330-ra, ami optimálisnak tekinthető a nyereségtermelés szempontjából. (X) A 95657 JP 16 népszabadság PIAC -GAZDASÁG 1994. november 15., kedd A kormány csapdát állít és belesétál Továbbra is hat a szocialista gazdaság növekedési fétise „Érdeklődve tanulmányozom a különböző restrikciós gazdaságpolitikákat és elméleteket, igaz, még soha sehol sem vezettek eredményre” - mondta Milton Friedman, Nobel-díjas közgazda. Az úgynevezett „szocializmus” történetét végigkísérte a növekedés fétise. A „népgazdasági tervek” fő eleme a nemzeti jövedelem növekedési rátája volt, és ha az megközelítően teljesült is, akkor minden rendben találtatott a gazdaságban. Még akkor is, ha a hiány, a sorban állás, az eladhatatlan raktárkészletek, elavult technikai színvonal és más egyéb „rendszerspecifikus” jellegzetességek határozták meg a gazdaság menetét. Mindkét félnek igaza lenne? Változott-e valami ezen a téren? Ha megnézzük bármelyik parlamenti párt programját, meghallgatjuk a pártvezetők nyilatkozatait, azt tapasztaljuk, hogy tovább él a növekedés fétise. Abszolút elsőbbséget kapott a növekedés megindítása mindegyiknél. Az ellenzék szerint a mostani kormány a restrikciós intézkedésekkel az éppenhogy elkezdődött növekedést fékezi le. Békesi László pénzügyminiszter szerint nem jó az olyan növekedés, amely az egyensúly felborulásához vezet. Egyet lehet érteni ezzel az érvvel, azonban az ellenzék kifogásai is logikusak. A gazdasági növekedés több jövedelmet, adót eredményez, növekszik az export, tehát javulni fog az egyensúly. Valójában a szocialista párt is a növekedést tartja a legfontosabbnak, csak éppen az ehhez vezető utat keresi másutt. Nevezetesen a restrikció által visszafogott fogyasztással generált többletberuházás fogja majd megindítani az egyensúlyt már nem rontó fellendülést. Az ellenzék újabb ellenvetése erre: ha tovább szűkül a piac, akkor hogyan növekedhet a gazdaság? Róka fogta csuka esete, ördögi circulus vitiosus, látszólag mindkét félnek igaza van. Azért csak látszólag, mert valójában a dolgok felszínét kapargatják, nem igyekeznek alámerülni a gazdasági folyamatok mélyáramlatáig. Petschnig Mária Zita szerint a pénzügyi szféra csupán indikátora a reálszféra működésének. Az infláció, az egyensúlyi zavarok önmagukban a monetáris szférában jelennek meg, valójában a reálgazdaság betegségének külsődleges tünetei. Olyanok, mint a láz, jeleznek, és nem elég ilyenkor a lázcsillapító, keresni kell a betegség okát is. Tisztázandó: most a szokásos újratermelési zavarokról van-e szó, vagy valami egészen másról? Az újratermelés egyszerű zavara, a termelés-fogyasztás összhangjának megbomlása („többet fogyasztunk, mint amennyit termelünk”) valóban restrikciós intézkedéseket igényel, pontosabban a túllendült fogyasztás visszafogását. Azonban mi van abban az esetben, ha valójában sokkal mélyebb szintet jelentő strukturális válságról van szó? Ekkor ugyanis a restrikciós receptek nem alkalmazhatók, sőt, még jobban fölerősítik a negatív tendenciákat. Az 1970-es években véget ért az olcsó nyersanyag, energia és munkaerő korszaka, megkezdődött egy grandiózus világgazdasági korszakváltás, amelynek jelentősége csak az ipari forradaloméhoz hasonlítható. A nyugati világ egy hatalmas strukturális válság következtében elemi erővel lendült át az új fejlődési pályára, míg a harmadik világ és az úgynevezett szocialista tábor teljességgel kimaradt ebből. Ez meghatározta a világgazdasági és politikai erőviszonyok alakulását, megpecsételte a kimaradók sorsát. Nyugaton a gyárkéményes ipart felváltotta a fehér köpenyes ipar. A világ nagyobbik része viszont ottragadt az előző gazdaságfejlődési korszak pályáján. Ennek külsődleges megjelenése az adósságválság kialakulása, illetve a szocialista világrendszer globális veresége, összeomlása volt. A restrikció nem alkalmas Az eddigiekből következően az általános restrikció teljességgel alkalmatlan a bajok kezelésére, hiszen a Keynes-galaxis korszakának eszközrendszerét jelenti. Ezek szerint a chicagói iskola monetarista receptjei alkalmazandók? Sokan összekeverik az általános restrikciót a monetarista elvekkel. Mint a cikk elején említett idézet mutatja, Friedmanék elvetik a restriktív politikát. Szó sincs tehát arról, hogy ma a Hornkormány, és főként Békesi pénzügyminiszter valamiféle monetarizmust akarna rákényszeríteni a társadalomra, egyszerűen azért, mert a restrikció nem az! A monetaristák a nemzeti valuta megerősítését szorgalmazzák, tehát elvetik, pótcselekvésnek tartják a leértékelést, amely csupán az alacsony hatékonyságú szférának dobott állami mentőöv, és ezáltal akadályozza az egészséges tőkeáramlást. Első számú közellenségnek az inflációt és nem a munkanélküliséget tekintik, abból kiindulva, hogy az infláció megfékezése megindítja az egészséges tőkeáramlást (az alacsony hatékonyságú vállalatok nem vághatnak zsebre inflációs árnyereséget), és az újonnan létrejövő, hatékony ágazatok majd fölszívják a munkanélküliek tömegét. A korszakváltásnak nincs jele A monetaristák szemében a legnagyobb bűn állami közpénzeken életben tartani veszteséges, rossz hatékonysággal működő vállalatokat. Mindebből az következik, hogy a Hornkormány nem a szerkezetváltást elősegítő monetarista recepteket alkalmazza, ellenkezőleg, egy olyan általános restrikció csapdájába sétál bele, amely „soha sehol nem vezetett még eredményre”, Milton Friedman szerint sem. Magyarország ipari gondját alapvetően az elavult gazdaságszerkezet okozza, az anyag- és energiaigényes ágazatok túlzottan nagy aránya, a csúcs- és húzóágazatok hiánya, leszámítva egy-két enklávét, mint amilyen a személygépkocsi-összeszerelés megtelepedése. Sajnos, ezek a kis részarányuknál és rossz illeszkedésük miatt fogva nem lesznek képesek eljátszani a tényleges húzóágazat szerepét. (Külföldről behozott alkatrészek egyszerű összeszerelése ezt kizárja.) A konzervatív nyersanyag- és energiafaló ágazatok és a kitermelőipar köti le az ország erőforrásainak 80-90 százalékát. Ezen kellene változtatni az általános restrikció helyett, vagyis végre kellene hajtani hazánkban is a világgazdasági korszakváltás grandiózus feladatát. Ennek egyelőre semmi jele. Gazdag László a Janus Pannonius Tudományegyetem adjunktusa Nyílik a külkereskedelmi olló A magyar export a tavalyi mélypont után az idén nőtt. Ez elsősorban a fejlett világ elhúzódó gazdasági válságának végét, a kereslet élénkülését jelzi. A szakemberek azonban megjegyzik, a kivitel emelkedésének másik fontos oka (feltehetően) a hazai termékek versenyképességének javulása. Ezzel párhuzamosan a kilencvenes évek elejétől - főként 1992 óta - folyamatosan nőtt az import. Végső soron ez sem rossz jel, hiszen a behozatal emelkedése a beruházási tevékenység élénkülésére is utalhat. Miközben tehát a külkereskedelmi forgalom egésze nő, egyre szélesebbre nyílik az olló az export és az import között, romlik az egyenleg. Az import növekedését elemezve, az üzleti és pénzvilágban mozgó vállalkozók úgy látják, alapvetően a termeléssel együtt a piacot is a külföldiek kezébe adó hazai privatizáció hibáztatható. Például, ha a Magyarországon tulajdonrészt szerző külföldi beruházásra szánja el magát, előnyben részesíti saját cégét vagy saját cégének beszállítóit, és csak a következő lépésben keres magyar partnert. Rosszabb esetben a külföldi fokozatosan elsorvasztja a magyar termelést, aztán széttárja a karját: nincs mit tenni, importálni kell. Reménykedjünk azonban abban, hogy hamarosan talpra áll a hazai ipar és mezőgazdaság. Olyan minőségben és mennyiségben állítja majd elő termékeit, amelyekkel nemcsak az országhatáron túl, hanem itthon is versenyre tudnak kelni, versenyben tudnak maradni. Ami a teljesítmények növekedését illeti, biztató, hogy az ipari termelés augusztusban 16,3 százalékkal volt nagyobb az előző év augusztusában mértnél. A gépipar első nyolc hónapi teljesítménye pedig 15 százalékkal emelkedett, döntően az exportnak köszönhetően. Ennyi szép és jó nem mondható el a mezőgazdaságról, hiszen a növénytermesztés ugyan a bővülés jeleit mutatja, de az állattenyésztésről egyelőre több a csüggesztő, mint a reményt keltő hír. A termelés felemás volta ellenére azonban - a statisztika szerint - mégis számottevően nőtt az idén a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kivitel. Értékben és mennyiségben az anyagok, alkatrészek és fogyasztási cikkek vezetnek az export árulistáján. Az import toplistáját ugyancsak az anyagok, alkatrészek vezetik, emellett érezhetően nőtt a gépek behozatala. Az év első kilenc hónapjában (a piacvédelmet nélkülöző liberalizáció miatt már évek óta) a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek behozatala nőtt a leggyorsabban, értékben mérve csaknem 31 százalékkal. Külön említést érdemel a bérmunka, amelynél az idén sikerült ismét elérni az 1992-es szintet.Ez a teljes magyar kivitel 23 százalékát adja. A könnyűipar teljes exportjában 60, a gépiparéban, a kohászatéban és az élelmiszeriparéban 50 százalék a bérmunka aránya. Ennek lehetne örülni, mivel részben a korszerű technika behozatalát is jelentheti. Sajnos azonban a külföldi megrendelők jobbára az egyelőre még olcsóbb munkaerő előnyeit igyekeznek kihasználni. R. Zs. Millió USD 12000 KÜLKERESKEDELMI TERMÉKFORGALOM 1992-1994.01-09. hu -4000 Kivitel Behozatal Egyenleg Megjegyzés: A tárgyévi adatok előzetesek, a későbbiek során kis mértékben változhatnak. NEPSZABADSAG GRAFIKA | A KÜLKERESKEDELMI TERMÉKFORGALOM ARUFOCSOPORTONKÉNT 1994. I—IX. HÓ Érték: millió USD KIVITEL BEHOZATAL EGYENLEG Érték Előző év %-ában Érték Előző év %-ában Érték 1993.I—IX. hó Energiahordozók 229,2 104,6 1147,1 98,1 -917,9 Anyagok, alkatrészek 2369,5 83,6 3172,0 103,1 -802,5 Gépek, berendezések 934,2 102,4 1943,2 118,0 -1009,0 Fogyasztási cikkek 1666,7 78,8 1917,7 108,8 -251,0 Mezőgazd., élelmiszerip. 1243,0 65,3 524,1 110,0 718,9 Összesen: 6442,6 80,7 8704,1 107,1 -2261,5 1994. I-IX. hó Energiahordozók 269,9 117,8 1152,3 100,5 -882,4 Anyagok, alkatrészek 2685,5 113,3 3741,5 118,0 -1056,0 Gépek, berendezések 1001,3 107,2 2346,7 120,8 -1345,4 Fogyasztási cikkek 1992,5 119,5 2186,3 114,0 -193,8 Mezőgazd., élelmiszerip. 1411,9 113,6 687,8 131,2 724,1 Összesen: 7361,1 114,3 10114,6 116,2 -2753,5