Népszabadság, 1995. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

4 NÉPSZABADSÁG Visszafordíthatatlanul közelebb Európához • Göncz Árpád köztársasági elnök újévi köszöntője ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Szívemből remélem, ezek kö­zös hazánkban élő nemzeti ki­sebbségeink kulturális autonó­miájának megalapozói, nemzeti hagyományaik védelmezői lesz­nek - szögezte le köszöntőjében a köztársasági elnök. - Mindennapjaink 1994-ben nem lettek könnyebbek: sok család sok mindenről volt kény­telen lemondani, hogy hétköz­napjai törékeny egyensúlyát, fiai-lányai tanulását, olykor napi betevő falatját biztosítsa. Az ország nyugati és keleti fele közt sem csökkent a különbség. Mint ahogy nem csökkent a leg­gazdagabbak és legszegényeb­bek közt az anyagi különbség sem. 1994-et az ENSZ a család évének minősítette. Ideje hát tudomásul vennünk - jegyezte meg Göncz Árpád -, hogy gaz­daságpolitika, iparpolitika, la­káspolitika, oktatáspolitika, if­júságpolitika, foglalkoztatás­politika, egészségpolitika, szo­ciálpolitika mind egyetlen egy­ség, amelynek valamennyi ele­me végső soron közös célt kell, hogy szolgáljon: az emberi kis közösség, a család érdekét, amely egyaránt nyújt védelmet munkaadónak és munkaválla­lónak, fiatalnak-öregnek, a jö­vőnek amelynek gyermekeink - sajnos egyre fogyatkozó számú gyermekeink - a letéteménye­sei. Mint ahogyan ideje tudomá­sul vennünk, hogy az ország polgárainak jókora hányada a társadalomból kirekesztve él. Súlyos és veszélyes kérdés ez: megoldásának halogatása a tár­sadalom egészére üt vissza - hangsúlyozta a köztársasági el­nök. - Helyzetünk a világban - ha változott - a javunkra válto­zott. Mindinkább részesei va­gyunk egy történelmi folyamat­nak, az európai egység létrejöt­tének. Menetrend birtokában vagy anélkül, leszögezett alap­feltételek ismeretében vagy azok nélkül, NATO-n belül vagy kívül, Közép-Európa töb­bi népeivel vagy egymás után, tetszik vagy nem tetszik, de napról napra, visszafordítha­tatlanul közelebb kerülünk a politikai Európához, az Euró­pai Unióhoz. Magunk sem vesszük észre: közelebb kerül a törvényalkotásunk, gazdasági szerkezetünk és kapcsolatrend­szerünk, tudományos életünk, társadalmi tudatunk és érték­rendünk. Van ebben jó és van ebben rossz: ideje volna végig­gondolnunk csatlakozásunk várható gazdasági, társadalmi és kulturális következményeit. Ideje volna elkészítenünk való­színű mérlegét - hívta fel a fi­gyelmet - és felkészülnünk mindarra, amit nyerünk és ve­szítünk rajta. Mert, hogy nye­rünk is, veszítünk is, az biztos. Csak egyvalamit nem engedhe­tünk meg magunknak, hogy ön­magunkat, nemzeti énünket ve­szítsük el. Köszöntőjében az elnök ki­tért arra, hogy közelebb kerü­lünk a politikai Európához azért is, mert szomszédainkkal közösen, a közös történelmi kényszer nyomása alatt, vona­kodva vagy sem, de mindin­kább érezzük annak szükségét, hogy rendezzük végre közös dolgainkat. S ez magában fog­lalja a határainkon kívül élő véreink sorsát és szabadságjo­gait. Hozzátette: ez a gyorsuló, mindannyiunkat mindennap nehezen elfogadható és nehe­zen irányítható feladatok elé állító átalakulási folyamat ha­tározza meg évek óta társadal­munk állapotát és közérzetét. Ami rosszabb, mint az állapota. Mert egy kialakulatlan ver­senytársadalom létbizonyta­lanságát a kényszerű alkalmaz­kodás szorongását tükrözi. A jövőkép hiányát. Aminek csak része a gazdaság állapota. Amely - most az év végén úgy­ tetszik - jobb, mint amilyennek érezzük - vélekedett Göncz Ár­pád. Úgy tetszik, 1994 nemcsak a politikai élet, hanem a társa­dalom és a gazdaság állapotát tekintve is az érlelődő fordulat éve volt. A tavalyi év végleges gazdasági mérlege még nem ké­szült el, de annyi már megálla­pítható, hogy hosszú és mere­dek hanyatlás után ipari terme­lésünk közel tíz százalékkal emelkedett, a korábbinál fél százalékkal kevesebb energia­­fogyasztás mellett. S termelé­kenysége térségünkben kiemel­kedően a legjobb. Mezőgazda­ságunk eredménye - nehéz helyzete és értékesítési gondjai ellenére is - lényegesen jobb, mint 1993-ban volt. Az állatál­lomány csökkenése megszűnt, sőt megindult a növekedés. Min­dezek hatására joggal számítha­tunk rá, hogy az egy főre eső bruttó hazai össztermék 3-3,5 százalékkal emelkedik. Szólt ar­ról, hogy a lakossági megtaka­rítások összege mintegy 20 szá­zalékkal, a beruházások össze­ge összehasonlító áron - előze­tes becslés szerint - 25 száza­lékkal emelkedett. A munka­­nélküliség, hosszú évek óta az idén először, nem csupán a sta­tisztika tükrében csökkent. Az ország valutatartaléka eléri a hétmilliárd dollárt. Kétségte­len: a költségvetés hiánya igen magas, s ez - bár a költségveté­si hiánnyal még évekig kényte­lenek leszünk együtt élni - megköveteli az állami kiadások szigorú csökkentését - jegyezte meg, hozzátéve: de az a tény, hogy hazánk gazdasága há­romévi meredek hanyatlás után ismét növekedésnek indult, azt is megköveteli, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállításának szükségességét elismerve, gon­doljuk végig a fejlődést szolgá­ló, hosszú távú gazdasági stra­tégiánkat is. Annál is inkább, mert az idézett számok nem csupán számok, hanem újdon­sült piacgazdaságunk alkal­mazkodóképességének, rugazltt másságának, gyarapodó ta­pasztalatainak, így együtt: gaz­dasági szerkezetváltásunk gyorsulásának reményt keltő jelei.­­ S hadd tegyek hozzá még valamit: a térségünkbe irá­nyuló működőtőke legnagyobb hányada 1994-ben is Ma­gyarországot célozta meg. Ennyit siralmas leértékelődé­sünkről, katasztrofális válsá­gunkról. Naponta hallom és ol­vasom - folytatta hogy ne­künk semmi sem sikerül, Ma­gyarországra összeomlás vár, az ország halálosan beteg. Kül­földre szakadt hazánkfiai, akik hazai újságokból és itthonról kapott levelekből értesülnek az ország válságos állapotáról, olykor levélben közlik velem őszinte részvétüket. Erre min­dig ugyanazt felelem: legalább várják meg Mohácsot, csak utá­na kezdjenek temetni. Addig nem időszerű. - Végezetül hadd mondjam meg önöknek, hogy önök a hét­köznapok hősei. Akik jószerint az első világháború óta tanul­ják, hogyan lehet, hogyan kell önmagunkon és egymáson segí­teni - jelentette ki Göncz Ár­pád. - Hadd kérjek önöktől az új év első perceiben valamit: ne csak az erejükkel, szűk anyagi eszközeikkel éljenek megfon­toltan; gazdálkodjanak jól a re­ménység- és türelemtartaléka­ikkal 1995-ben is. Ami nem lesz könnyű év, az biztos, de semmi okom azt hinni, hogy a végre­­valahára megindult kedvező gazdasági folyamat zökkenve megáll. Higgyék el nekem, lesz itt még szőlő - kezdetben kicsi fürt -, ha nem is rögtön lágy, de legalább madárlátta kenyérrel. Amit a magunk munkájával termelünk meg - fogalmazott a köztársasági elnök. - Ehhez kívánok az új eszten­dőben mindannyiunknak erőt, egészséget, és ehhez kérem mindannyiukra Isten nélkülöz­hetetlen áldását - zárta köszön­tőjét Göncz Árpád. Az új esztendőben is megjelenik a Pest Megyei Hírlap A Parázs Alapítvány kisegítette a nehéz helyzetből a Pest Me­gyei Hírlapot. Az alapítvány, mint a napilap kiadójának - a Magyar Penna Kft.-nek - több­ségi tulajdonosa tegnaptól ga­rantálja a lap megjelenését. A tárgyalások tovább folynak a kisebbségi tulajdonos Hírlapki­adó Rt.-vel (HKV). A Hírlapkiadó Rt. vezetősége korábban - mint arról már hírt adtunk - úgy döntött: 1995-től csak a saját, 49 százalékos tu­lajdoni részére jutó veszteséget hajlandó finanszírozni. Ezzel átmenetileg veszélybe került a lap megjelenése, bár már akkor úgy hírlett: a többségi tulaj­donos Parázs Alapítvány haj­landó segíteni. Vödrös Attila, a Pest Megyei Hírlap főszerkesztője lapunk­nak elmondta: megkötötték a határozatlan időre szóló szer­ződést az alapítvánnyal, így a lap továbbra is megjelenik. A Parázs Alapítvány minderről értesítette a nyomdát, az MTI-t és a HKV-t, amellyel tovább folytatják a tárgyalásokat. A főszerkesztő ugyanakkor nehe­zen képes elfogadni a HKV gazdasági érveit. Elmondta: a hírlapkiadó nem a „jó gazda gondosságával” járt el akkor, amikor hirdetési szerződést kötött a Pest Megyei Hírlap konkurenciájának, a Pest Me­gyei Híreknek tulajdonosával, a Vico Rt.-vel. A konkurens lapba szerzett hirdetések után ugyanis az ügynökök a hírlap­ba szerzett reklámok utáni ju­talék kétszeresét, a bevételek 20 százalékának megfelelő összeget kaptak - érvelt Vödrös Attila, aki azonban mindezért nem kíván a polgári bírósághoz fordulni. Megjegyezte viszont: más a véleménye a tisztességes versenyről, és reméli, hogy a HKV a tárgyalások idején visszatér a reális, gazdasági ér­vekhez. A. R. HAZAI KÖRKÉP Közoktatási törvény: módosító javaslatok Fodor Gábor miniszter felhívá­sára folyamatosan érkeznek a közoktatási törvény módosítá­sát érintő javaslatok a Művelő­dési és Közoktatási Minisztéri­um tanügy-igazgatási főosztá­lyára - tájékoztatta az MTI-t a szaktárca sajtóosztálya. A módosítási javaslatok több ponton is megerősítik a változ­tatás kormányprogramban meghatározott irányait, érintik az iskolaszerkezet változását, a nemzeti alaptantervre vonatko­zó előírásokat, a pedagógus munkakörben alkalmazhatók képesítési előírásait. Foglalkoz­nak a pedagógusok jogállásá­val, a magánoktatási és a művé­szeti oktatási intézmények spe­ciális szabályait érintő kérdé­sekkel csakúgy, mint az alap­vizsgával, az érettségi vizsgá­val, valamint a közoktatási megállapodás törvényi előírá­saival. Némelyikük azonban helyi érdekeket kíván érvénye­síttetni, illetve felmentést akar adatni a kötelező feladatok el­látása alól. A minisztérium fontosnak tartja, hogy a közoktatási tör­vény módosítása a beérkező ja­vaslatok mérlegelésével ké­szüljön el. A tárca ezért - janu­ár 10-ig - továbbra is várja az érintettektől származó javasla­tokat. ÁB-bébik a fővárosban és vidéken Budapesten két, vidéken pedig tizennégy baba született január 1-jén 0 óra és 1 óra között - jelentette az MTI.­­ Az ÁB-Aegon Általános Biz­tosító Rt. munkatársai - közjegyző jelenlétében - sorsolással döntötték el, hogy Fortuna isten­­asszony kegyeltjeként ki lesz az az egy szerencsés budapesti és négy vidéki baba, aki ezután az ÁB- bébik népes családjába tartozhat. Horváth Kriszti - képünkön - a budapesti XIV. kerületi Uzsoki utcai kórházban, Máté Pé­ter a kunhegyesi szülőotthonban, Kispál István, a mezőkövesdi szülőotthonban, Tóth Noémi Ivett a nyíregyházi megyei kórházban, Oster Bá­lint pedig a Tolna megyei önkormányzat szek­szárdi kórházában született. Az ÁB-bébik az ÁB-Aegon Biztosítótól 100-100 ezer forint kez­deti biztosítási összegű, Aranyfonal életbiztosí­tást kapnak. mti-fotó 1995. január 2., hétfő Az önkormányzatok magasra tették a mércét ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A parlament által meghatáro­zott jogi kereteket pedig hely­ben töltötték meg tartalommal - folytatta Verebélyi Imre. - A lakosság saját anyagi eszközei­vel is hozzájárult környezete átalakításához. Gondolok itt többek közt az ivóvíz- és gáz­programokra, az útépítésekre és a telefonfejlesztésekre. Tehát az állam, a helyi képviselő-testüle­tek és a lakosság közös akarata révén válhattak az önkormány­zatok az ország egyik legstabi­­labban működő intézmény­­rendszerévé.­­ Hogyan lehet az, hogy csökkenő nemzetgazdasági teljesítmények el­lenére az önkormányzatok gazdasá­gilag is sikeresek voltak?­­ Egyrészt jelentős állami vagyon került át az önkor­mányzatok tulajdonába, a nem­zeti vagyon több mint húsz szá­zaléka. Továbbá évről évre di­namikusan nőttek az önkor­mányzatok bevételi forrásai. Kiadásaik 1991-ben még csak 378 milliárd forintot tettek ki, 1994-re viszont ez az összeg 662 milliárdra emelkedett. Ebből fejlesztésre 1991-ben 63 milli­árd forintot fordítottak, tavaly pedig 119 milliárd forintot. Az inflációt belekalkulálva is emelkedtek a fejlesztésre kifi­zetett összegek, belső piacot nyitva a magyar termékeknek és munkaerőnek. A polgárok december 11-én nemcsak a he­lyi demokráciát, hanem a tele­pülések gazdasági fejlődését is értékelték. Ezt jelzi, hogy az or­szág 3126 települése közül 2268-ban az emberek újravá­lasztották korábbi polgármes­terüket. - Néhány önkormányzat ennek ellenére eladósodott... - Az ésszerű határokon belül mozgó eladósodás nem olyan nagy veszély, ha az önkormány­zat nem a folyamatos működé­séhez, a költségvetési lyukak betömésére vette föl a hiteleket, hanem a hosszú távú fejlesztés érdekében. Ugyanúgy, mint amikor egy család házat épít, és ennek érdekében hajlandó 10- 15 évre is eladósodni.­­ Ha már itt tartunk: az új laká­sok építése az elmúlt négy év alatt jelentősen visszaesett a magán- és az állami szektorban egyaránt.­­ Éppen ezért vezette be a je­lenlegi kormányzat az új la­kásépítési támogatási rend­szert. A magánerős lakásépíté­seknél lényegesen nagyobb arányban csökkent - szinte tel­jesen megszűnt - az önkor­mányzatok szociális lakásépíté­se. A közeljövőben éppen ezért külön programot kell kidolgoz­ni ennek az égető problémának a kezelésére. - Milyen szerepet játszottak az önkormányzatok a demokrácia ki­építésében? - Az ország csaknem 3200 önkormányzatának 24 ezer ön­­kormányzati képviselője igen fontos szerepet játszott a helyi demokrácia tanulási folyama­tában, ezek a képviselő-testüle­tek hozták létre a magyar de­mokrácia alapvető intézmény­rendszerét. Hozzátéve persze azt is, hogy voltak egymással és a kormányzattal veszekedő tes­tületek, hadd utaljak az iskola­­fenntartói vitákra, amelyek nem emelték az önkormányza­tok presztízsét. - Ha már a vitákat említi, mennyire tudtak az önkormányza­tok megfelelni a törvényes előírá­soknak? - Az átalakulás nehézségei ellenére is nyugodtan mondhat­juk, hogy az önkormányzatok összességében törvényesen mű­ködtek. A köztársasági megbí­zotti hivatalok valamennyi kép­viselő-testületi döntést folya­matosan ellenőriztek, és csak a határozatok néhány százalékát találták törvénysértőnek. - Milyen örökséget adtak át a ré­gi képviselő-testületek az újaknak? - Ez településenként válto­zik. Az elmúlt négy év folyama­tos működése is bizonyította, hogy az önkormányzatok stabil rendszert építettek ki. Éppen ezt a stabilitást tartom a leg­főbb örökségnek. Ezt kellene megtartani, a biztosan működő és folyamatosan fejlődő önkor­mányzatokat, amelyek az első négy évben igen magasra tették a mércét. - Hogyan lehetne szorosabbá tenni az önkormányzatok és a lakos­ság kapcsolatát? Eddig a képviselő­testületek jelentős része „bezárkóz­va” hozta meg döntéseit? - A bezárkózás elsősorban a nagyvárosokban okozott gon­dot, hiszen itt jóval kisebb a la­kosság és a képviselők szemé­lyes kontaktusának esélye. Két­ségtelen tény, a nagyok el vol­tak foglalva belső ügyeikkel, a vagyon hasznosításával és a te­lepülés mindennapi működteté­sével, közben kevés időt fordí­tottak a lakossági kapcsolatok kiépítésére. A közmeghallgatá­sok rendszere döcögött, lakos­sági fórumokat elenyésző szám­ban tartottak. A lakosság civil szervezetei még kialakulatla­nok, pedig az önkormányzatok­nak éppen a szabadság ezen kis köreivel kellene a legszorosabb kapcsolatot fenntartaniuk.­­ A lakosság mindennapos kifo­gása az is, hogy a bürokrácia nem csökkent, sőt... - A hatósági ügyintézések kulturáltsága, a lakosság ki­szolgálása valóban nem éri el az európai színvonalat. Az elmara­dás ledolgozása még jó néhány évet igénybe vehet. - A kormányzat célul tűzte ki a takarékosságot, az apparátus kar­csúsítását. Érintheti-e ez az önkor­mányzatokat? - Az önkormányzati önálló­ság többek közt azt is jelenti, hogy a kormányzatnak nincs be­leszólása az önkormányzat által foglalkoztatott személyek lét­számába. A kormányzat csak ajánlhatja az új képviselő-testü­leteknek és polgármestereknek: azzal kezdjék munkájukat, hogy a feladatok arányában határoz­zák meg elmúlt négy évben meg­növekedett apparátus létszá­mát. Minden bizonnyal az ön­­kormányzatoknál sem kerülhe­tik el, hogy megvizsgálják a ta­karékos működés lehetőségeit. Bednárik Imre Bérfizetés felszámolás alatt Tavaly több mint 155 millió fo­rintot fizetett ki a Bérgarancia Alap a felszámolás alatt lévő gazdálkodó szervezetek elma­radt béreinek és végkielégítésé­nek teljesítésére. Negyvenkét cég mintegy 3700 dolgozója ka­pott pénzt. A vonatkozó jogszabály sze­rint az alaptól a felszámoló cég kérhet támogatást az elmaradt bérek és a végkielégítések kifi­zetésére. Az Országos Munka­ügyi Központ osztályvezetője, Farkasné dr. Molnár Valéria el­mondta: december 2. és 27. kö­zött 43 kérelem érkezett, össze­sen több mint 181 millió forin­tos bértartozási igénnyel, első­sorban a fővárosból, Borsod- Abaúj-Zemplén, Baranya, Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg, valamint Győr-Moson-Sopron megyéből. A kérelmek közül az OMK mindössze egyet utasított el, így 42 cég 3700 dolgozója összesen 155,425 millió forintot kapott. Több területről, többek között Bács-Kiskun, Csongrád, Nóg­­rád, Tolna, Vas és Zala megyé­ből nem érkezett kérelem. Az osztályvezető szerint a vártnál kevesebb felszámoló élt a lehe­tőséggel, amely a visszafizetés szigorú feltételeivel magyaráz­ható. Várható azonban, hogy az idén megnövekszik az igény az alap szolgáltatása iránt. A törvény értelmében a fel­számoló személyre szóló igényt nyújthat be a megyei munka­ügyi központhoz, ha a béreket és a végkielégítéseket az esedékes­ség napjától számított nyolc na­pon belül sem tudja kifizetni. A bértartozás és a végkielégítés mértéke azonban nem halad­hatja meg a mindenkori mini­málbér négyszeresét. Az OMK tizenöt napon belül köteles a ké­relmeket teljesíteni vagy eluta­sítani. A központnak a törvény értelmében nincs mérlegelési jo­ga, csak a hibás kérelmeket uta­síthatja el. Az alapot munka­adói befizetésekből töltötték fel, tavaly 1,461 milliárd forint gyűlt össze. 1995-ben 1,7-1,9 milliárd forintra számítanak. M. R. A.

Next