Népszabadság, 1995. április (53. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-01 / 77. szám
1995. április 1., szombat KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 HTMH: egzisztenciateremtési programok A határon túli magyarság nem számíthat arra, hogy Magyarország képes más államok polgárai számára egzisztenciát teremteni. Ehelyett olyan környezetet kell kialakítani, amely biztosítja a szomszédos országokban élő magyarok gazdasági felemelkedését - mondta Lábody László címzetes államtitkár, a határon túli magyarok egzisztenciateremtéséről első ízben szervezett budapesti konferencia pénteki zárónapján. A tanácskozáson hazai és határon túli magyar politikusok, gazdasági szakemberek, valamint az illetékes minisztériumok és szervezetek képviselői vitatták meg a régió gazdasági együttműködésének lehetőségeit. A HTMH elnöke a konferencia tegnapi záró sajtótájékoztatóján elmondta: olyan együttműködési formákat kell találni, amelyek egy-egy határ menti régió általános gazdasági felemelkedését szolgálják. Hangsúlyozta: nem lehet az adott térség magyarságát előnyben részesíteni, az etnikai hovatartozástól függetlenül kell biztosítani a segítségnyújtást. Lábody ugyanakkor egy olyan gazdasági felemelkedési programról beszélt, amely elsősorban azért alapozná az együttműködést a határ menti vidékekre, mert ott él a legtöbb magyar kisebbségi. A HTMH elnöke érdeklődésünkre megerősítette, hogy a határon túli magyarok gazdasági támogatásának feladatával megalakított Új Kézfogás Közalapítvány szabályzata is kimondja: egy-egy program megvalósítását nem befolyásolhatják etnikai szempontok. Németh Attila, a HTMH gazdaságfejlesztési főosztályának vezetője lapunknak elmondta: a kormány közreműködésével, 200 millió forintos alaptőkével létrehozott alapítvány feladata, hogy a határ menti régiók gazdasági felemelkedését és a magyar kisebbség egzisztenciateremtését egyaránt biztosítsa. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára a Kárpát-medencében lehetséges együttműködésről lapunknak kifejtette: Magyarországnak azokra a legális gazdasági formákra kell összpontosítania a figyelmét, amelyek nem érintik a feketegazdaságot. Példaként a Budapest Bank (BB) próbálkozását említette, amelynek lényege, hogy a pénzintézet Páterbank néven fiókintézetet létesítene Romániában. A konferencián egyebek mellett elhangzott: a térségbeli országok gazdasági együttműködése elképzelhetetlen a megfelelő nemzetközi jogi keretek biztosítása nélkül. A felszólalók alapkövetelményként említették a gazdasági jellegű információk hozzáférhetőségét is. Kopátsy Sándor közgazdász szerint Magyarország gazdaságilag egyelőre inkább a szomszédos államokkal tudna integrálódni, semmint az Európai Unióval. Szorgalmazta a kelet- és közép-európai térségek közötti életszínvonalbeli különbségek felszámolását. Szabó József Különmegállapodás a schengeniekkel? Brüsszel terjessze ki a schengeni megállapodás érvényét az EU- val határos kelet-közép-európai államokra. A lépésre - amely az integráció szempontjából új perspektívákat nyitna meg a visegrádi országok előtt - még a ’96-os maastrichti felülvizsgálati konferencia előtt sor kerülhetne -javasolta a Pető Iván pártelnök vezetésével Bonnban tartózkodó SZDSZ-delegáció a Klaus Kinkel német külügyminiszterrel folytatott megbeszélés során. A szabaddemokrata delegáció - amelynek tagja volt még Szent-Iványi István külügyi államtitkár és Eörsi Mátyás, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke az FDP és a német liberális párthoz közel álló Friedrich Naumann Alapítvány meghívására tárgyalt vezető német politikusokkal. Pető szerint a schengeni megállapodás kétségkívül fontos az EU belbiztonsága szempontjából, ám a szigorú határellenőrzés öt évvel a berlini fal leomlása után újabb falak felhúzását jelentené, destabilizáló hatást fejtve ki a kelet-közép-európai régió lakossága körében. Javaslatunk elfogadása nem befolyásolná negatív módon a magyar-román és a magyar-ukrán kapcsolatokat - mondta Eörsi, aki szerint a kishatárforgalmat kétoldalú megállapodásokkal lehetne szabályozni. Szent-Iványi hozzátette: Magyarország a svájci példát követve szeretne különmegállapodást kötni a Schengencsoporttal. Az államtitkár szerint erre elsősorban azért volna szükség, mert Schengen közös vízumpolitikát ír elő. Budapest ugyanakkor nem kíván változtatni azon a gyakorlaton, hogy a hazánkkal szomszédos államok polgárai vízum nélkül utazhatnak Magyarországra. Hazánk euroatlanti integrációjával kapcsolatban Pető azt hangsúlyozta: az EU- és a NATO-csatlakozás egyformán fontos. A bonni tárgyalópartnerek többsége úgy vélte, míg az uniós tagság az ezredfordulóra megvalósulhat, a NATO keleti kiterjesztése során figyelemmel kell lenni Oroszország biztonsági érzékenységére. Az SZDSZ elnöke végül leszögezte: Magyarország német megítélése jelentősen javult az utóbbi időben. Pető szerint ezt elsősorban a magyarszlovák alapszerződés, illetve a budapesti kormány által a közelmúltban elfogadott és jelentős gazdasági megszorításokat is tartalmazó intézkedéscsomag megszületése magyarázza. Dési András Zsidó múzeum: megvan minden kincs BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Romániában megtalálták a budapesti zsidó múzeumból 1993 decemberében ellopott műkincsek utolsó 32 hiányzó nagy értékű darabját. Calin Mateescu rendőr ezredes bejelentette: előkerültek a budapesti múzeumból elrabolt kincsek mintegy 200 millió dollárt érő utolsó darabjai is. A felbecsülhetetlen értékű műkincsek legnagyobb részét tavaly májusban a Bukarest környéki Dascalu faluban találták meg az egyik tettes lakásán, egy nagy értékű darab pedig ugyancsak tavaly egy szatmári műkincskereskedőnél került elő. Hogy a mostani utolsó tételt hol, mikor és kinél találták meg, azt a rendőrségi dandárparancsnok nem közölte. Lapunk kérdésére válaszolva az ezredes annyit árult el, hogy a most előkerült kincseket is a tavaly felgöngyölített banda tagjainál találták meg. Időközben ugyanis a rablótársaság újabb tetteseire és bűntársaira derült fény. Göncz Árpád az Al-Ain oázisban Göncz Árpád köztársasági elnök és kísérete, valamint a delegációval tartó üzletemberek pénteken elhagyták az Egyesült Arab Emírségek fővárosát, Abu-Dzabit, és az Al-Ain oázisba utaztak - jelentette az MTI. A köztársasági elnök a pénteki pihenőnap után szombaton Dubajba látogat, amely a térség kereskedelmi központjának számít; a magyar export 78 százaléka is ide irányul. □ Anatolij Szobcsak szentpétervári polgármester meghívta a Néva-parti városba Göncz Árpádot. A látogatásra a magyar államfő május 9-i, győzelem napi moszkvai útja alkalmával, vagy egy későbbi, egyeztetett időpontban kerülhetne sor. Biztonság a XXI. században MTI-JELENTÉS A XXI. század európai biztonsági modelljének kidolgozásáról tartott vitát pénteken Prágában az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) vezető tisztségviselőinek tanácsa, ülésének második, befejező napján. A tanács csütörtökön a soros elnök, Magyarország külügyminiszterének beszámolóját vitatta meg a legfontosabb európai konfliktusokról, valamint az EBESZ rendezésükben vállalt szerepéről. Kovács László ismertette az új európai biztonsági modellel kapcsolatos magyar álláspontot, miszerint „annak a meglévő szervezetekre kell épülnie, ugyanakkor biztosítania kell, hogy tevékenységük összekapcsolódjon”. A külügyminiszter újságíróknak nyilatkozva elmondta, hogy a prágai ülés idején diplomatákkal folytatott beszélgetéseiben sok elismerő véleményt hallott a magyar-szlovák alapszerződés aláírásáról. A magyar-román alapszerződésről hamarosan folytatódó tárgyalásai kapcsán kifejtette: nem tűnik kedvező jelnek, hogy a román szenátus most fogadta el azt az európai normákkal teljesen ellenkező törvényt, amely megtiltja más nemzetek szimbólumainak és himnuszának használatát. - Úgy gondolom - mondta végül -, hogy Bukarestre nem kis nemzetközi nyomás nehezedik majd, hogy ez a szenátusi döntés végül ne emelkedjen törvényerőre. Vita az EU intézményi reformjáról Az Európai Uniónak hatalmas a felelőssége az európai új demokráciák iránt: szolidaritást kell vállalnia velük, és vezetnie kell őket az unió felé - olvasható abban a közös nyilatkozatban, amelyet az Európa Parlament néppárti csoportja, az Európai Néppárt, valamint az európai kereszténydemokrata és keresztényszocialista pártokat tömörítő Európai Demokratikus Unió pénteken Brüsszelben véget ért tanácskozásáról adtak ki. A konferencián az EU-intézmények küszöbön álló reformjáról, illetve az unió kilátásba helyezett bővítéséről folytattak vitát. Magyar részről többek közt Für Lajos, Szabó Iván és Csóti György (MDF), illetve Giczy György és Surján László (KDNP) vettek részt. A határon túli magyarságból a romániai RMDSZ és a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom is képviseltette magát. A tanácskozás résztvevői állást foglaltak az EU további kibővítésének szükségessége mellett, egyaránt utalva Máltára és Ciprusra, illetve a kelet-középeurópai térség államaira. A legkomolyabb átalakítási kísérlet A The Economist elemzése a Horn-kormány intézkedéscsomagjáról MUNKATÁRSUNKTÓL Kelet-Közép-Európa valamennyi állama - Oroszország és Ukrajna kivételével - tavaly egységesen első ízben mutatott pozitív növekedési ütemet - közölte a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlítások Intézete (WIIW) által szervezett szemináriumon Peter Havlik igazgatóhelyettes. Az előrejelzések szerint idén és jövőre is folytatódik ez a trend, így a térségből elsőként 1996-ban Lengyelország érheti el a piacgazdaságra való áttérést megelőző 1989-es év GDP szintjét. A magánszektor részesedése országonként még jelentősen eltér, a GDP 30-60 százalékát adja. A növekedési irányzat stabilizálódása ellenére az infláció a legtöbb helyen változatlanul magas. Tavaly a legalacsonyabb Csehországban volt 10 százalékkal, a legmagasabb pedig Horvátországban 97,6 százalékkal. (Oroszországban 300, Ukrajnában 700 százalék felett.) A munkanélküliség átlagosan 13 százalék körüli. Az Il Mondo olasz gazdasági hetilap a visegrádi négyek helyzetét elemezve - jelentette tudósítónk - az itáliai tünethez hasonlítja Magyarországot is, amennyiben, ha a politikai bizonytalanság - Békési lemondása - párosul a kedvezőtlen makrogazdasági adatokkal, akkor a külföldi tőke elriad a befektetésektől. S ennek bizonyításaként említi, hogy a Crédit Suisse elállt a Budapest Bank megvételétől. Az üzleti körök elbizonytalanodását váltotta ki az is, hogy a reformfolyamat lelassult. A meglehetősen bizonytalan start után a magyar kormány a jelek szerint magához tért, s jóllehet eleinte sokat piszmogott a reformokkal, most olyan programmal állt elő, amely fenekestül felforgatta a magyar belpolitikát - írja viszont elemzésében a The Economist. A brit hetiap cikke szerint az elhatározott lépések a rendszerváltoztatás óta a legkomolyabb átalakítási kísérletet jelentik, s céljuk a túlméretezett jóléti állam, valamint a burjánzó „adminisztrációs vízfej áramvonalasítása”. A lap szerint Bokros Lajos és Surányi György győzte meg Horn Gyula miniszterelnököt afelől, hogy - egyebek mellett - az alanyi jogon járó gyermekgondozási segély és az ingyenes felsőoktatás intézményét át kell adni a múltnak. Horn szerencséje, hogy a következő választások csak három év múlva esedékesek - írja a lap, hozzátéve: a magyarok igen dühösek a megszorító intézkedések miatt. A lakosság a jóléti rendszert, melyből a családok majd mindegyike közvetlen hasznot húzott, a nemzeti örökség részének tekintette. Ám még a morgolódók is elfogadják, hogy az ország kemény terápiára szorul. Ha ez valóban elhozza a tartós és erőteljes növekedést, a választók akár még arra is hajlandók lehetnek, hogy 1998-ban megtartsák jelenlegi kormányukat. Visszhang nélkül? Tüntettek a minap a pedagógusok. Nincs benne semmi meglepő: március 12. óta, amióta a kormány közzétette a szociális ellátást erőteljesen korlátozó szándékait, tüntetések sorozatára lehetett számítani. Várható volt, hogy az utcán is tiltakoznak mindazok, akiknek érdekeit sértik a tervezett intézkedések. Nem lett volna hát semmi különös abban, ha a csütörtöki demonstráción sokkal többen jelennek meg. Ha jelentékeny létszám nyomatékosítja az ellenvetéseket, a követeléseket, a petíciók, a szónokok érveit. A résztvevők csekély száma azonban megkérdőjelezi a kivonulás értelmét. Azt, hogy értesüljön a kormány, s persze a társadalom, a közvélemény is, hogy egy érdekcsoport, s vele egy vélemény, egy álláspont, egy gondolkodási irány milyen erőt tud felmutatni, milyen ellenállást tud kifejteni. Néhány száz, esetleg egy-kétezer fő persze lehet nagyon szép szám, ha valamilyen szűkebb szakmai, egyesületi vagy vallási csoport hívja utcára híveit. Itt azonban alapvető nemzeti érdekekről volt szó. Alapkérdésekről szóltak a beszédek, olykor drámai hangon. Ehhez képest csekélynek érzem a részvételt, így ez a csütörtöki menetelés inkább csak összezavarta az érdek- és erőviszonyokról alkotott képünket. Mert hiába tudjuk, mit akarnak azok, akik ott voltak, nem tudhatjuk, miként vélekednek, akik nem mentek el. A távollétével tüntető túlnyomó többség. Vajon tényleg mást akarnak, mint a kivonulók? Talán egyetértenek a kormánnyal, vagy csak reménytelennek, s ezért feleslegesnek találnak minden mozgolódást? Talán még bizakodnak az egyezkedésekben, vagy már rég felhagytak minden reménnyel? Csak a szervezés volt erőtlen, vagy a demonstrációra hívó szakszervezetnek nincs kellő hitele? Más talán nagyobb tömeget mozgósíthatott volna, vagy senki szavára nem indultak volna föl többen az oktatásügy védelmében? Esetleg ismét maga a politikai, egyáltalán a közéleti cselekvés vált értéktelenné az emberek szemében? Egy biztos: a politikai szférában hatalmas a felzúdulás a kormány terveivel szemben. De hogy mit gondolnak az érintettek, a választók, nem tudható. Ez pillanatnyilag még jól is jöhet a kormánynak. Idővel azonban roppant kényelmetlenné válhat így, visszhang nélkül kormányozni. Zappe László Fekete partizánok Mielőtt bárki komoly nyomozásba kezdene, közlöm: én is benne vagyok a feketegazdaságban. Többnyire nem kérek és nem kapok számlát, kínai piacon vettem papucsot, kontárral csináltattam bútort, termelőtől vettem bort. Nem adózom, nem adóznak. Ráadásul furfangos legális adóspóroló módszereket alkalmazok. A feketegazdaság ugyanis mi mind vagyunk. Azok, akik élnek, ahogy lehet, az olcsóbb és gyorsabb megoldásokat választják. Feketegazdasági tett a fűtőolajjal való autózás és szívességi munka, amikor valaki ingyen kezeli barátnője fogait, aki viszont angol nyelvre fordítja tudományos levelezését. A Népszabadságban jelent meg néhány hete egy könyvismertetés, amelyből megtudhattuk: Peruban a folyamatos államcsőd állapotában azért van lakásépítés, azért van helyi közlekedés, talán még iskola is, mert az emberek mellőzik a hivatalos, intézményes csatornákat. A peruiak igyekeznek nem adózni, igyekeznek megkerülni a bürokráciát, nem akarnak korrupciós és adósarcokat fizetni, s lám az ország működik. Tehát, amikor az államgazdasági szálakból azt halljuk, hogy az ország bajainak oka a feketegazdaság, gondolkozzunk el a perui példán. (Nagy baj, hogy a mostani kampányban a fekete-, vagy szürkegazdaság elleni fellépésről szinte ugyanazok és ugyanakkor szólnak, akik mostanában a szervezett bűnözés jelenségét emlegetik. Félek, hogy ízetlen kapcsolódás készül, hogy ezt a két dolgot valakik, valahol összekeverik. Ezt vissza kell utasítani, mert a lakosság jelentős részét kriminalizálják így. Az állami szocializmus idején második gazdaságnak nevezeték a nem hivatalos szektort. Most láthatjuk, amint a gazdaságpolitika a piacgazdaság árnyékgazdaságát állítja elő. A járulékok újabb tervezett emelése, társadalombiztosítási költségek növelése majd válaszlépésekre kényszeríti az embereket, akik magukat nem csupán adóalanyokként tudják elképzelni. Ha megijesztik az embereket, akkor erre pánikreakciókkal válaszolnak: kiveszik a pénzt a takarékból. A feketegazdaságban forgatott pénz is a magyar bankokban van. Egyébként szakemberek szerint az adóelkerülés költségei is a költségvetést terhelik. Az országban hosszú évtizedek alatt kialakultak a gazdasági partizán-hadviselés módszerei és az állam nagy fiskális hadserege képtelen legyőzni a szabadcsapatokat, amelyek tagjainak egyetlen céljuk van: védeni akarják életszínvonalukat, nem akarnak másnap kevesebbet adni gyerekeiknek. Be kellene látni, hogy a hagyományos módon folytatott háborúban a feketegazdaság, azaz a racionálisan gondolkozó polgár, legyőzhetetlen. Kompromisszumot kellene ajánlani nekünk, kölcsönös engedményeket. Máskülönben a harc folytatódik és csak robbantgatják a hidakat. Miklós Gábor Rókák és disznók múltban - a sertéspestistől a baromfikoleráig - állatbetegségek garmadával ismerkedhetett az ország. Ráadásul a minap tartottak nemzetközi szimpóziumot a rókaveszettség megakadályozásának európai együttműködési esélyeiről. A hetek óta hallgatag állatorvosi kar, miután megúszták az abonyi sertésügyet, előrukkolt egy ötlettel. Szükségük lenne háromszázmillió forintra, s ha a határőrizet is segít, képesek megoldani, hogy pestises vaddisznók ne ballaghassanak kedvük szerint keresztül-kasul az országhatáron. Egyesek szerint nem kisebb a tét, mint az éppen az újra növekedésnek induló magyar állattartás jövője. A vaddisznó önmagában is sok gondot okoz, feltúrja, összetapodja a friss vetést, autókat tör össze. Még ennél is nagyobb a baj, ha a disznó beteg. Az orvvadász, ha ilyet segít át a másvilágra, nem az állat betegségére gyanakszik. Saját leleményét dicséri, amikor a potyahúsból készült vaddisznókolbászt kínálja. S ettől kezdve a virológusok tudják, hányféleképpen juthat a kór a nemes jószágokba. Utána kezdődik a rémült állatvágás, a klórmészszórás, a nagy hallgatás, avagy a szófukar magyarázkodás. Nehogy bárki is azt higgye, ez magyar sajátosság. Németországban tavaly egymilliónál több disznót vágtak le hasonló okok miatt. Csakhogy Magyarország helyzete jócskán különbözik az EU-államokétól. A mindenkori európai raktárkészletek nagyságától is függ, hogy mennyire szigorúak az importőrök. Ha sok a hús, nagy a szigor és jön az országos zárlat, ha kevés, akkor elnézőbbek és megelégszenek regionális karanténnal, így hát a határvédelem, bármilyen hasznos is lehet, önmagában aligha segít a gondjainkon. Czauner Péter