Népszabadság, 1995. május (53. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-02 / 101. szám
1995. május 2., kedd KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Horn Gyula ősszel Japánba látogat Kono Johei miniszterelnök-helyettes nemzetközi tárgyalássorozata Budapesten Horn Gyula miniszterelnök még az idén, várhatóan ősszel munkalátogatást tesz Japánban - jelentették be mindkét részről Kono Johei miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter budapesti tárgyalásai után. Kono hétfőn Hornnal, vasárnap Kovács László külügyminiszterrel, az EBESZ soros elnökével folytatott egy illetve egy és negyedórás eszmecserét. A japán vendég ugyancsak Budapesten találkozott előbb jugoszláv, majd macedón kollégájával. MUNKATÁRSUNKTÓL Noha a magyar-japán viszonyt mindkét fél kitűnőnek minősítette, egyetértés volt abban, hogy az árucsere igencsak elmarad a lehetőségektől. Magyar részről felvetették áruink japán piacra jutási feltételeinek nehézségeit, és jelezték, hogy szívesen vennék a japán tőke nagyobb itteni befektetési aktivitását, így a privatizációban való részvételét is. Horn miniszterelnök bizonyos pénzügyi együttműködési elképzeléseket vázolt, ezeket Kono érdeklődéssel fogadta, konkrétan azonban Bokros Lajos pénzügyminiszter fog tárgyalni róluk, amikor a jövő hét elején Tokióba látogat. A japán vendég egyébként Kovács Lászlóval közös vasárnapi, majd külön hétfői nemzetközi sajtóértekezletén elismeréssel szólt a magyar kormány március 12-i gazdasági csomagjáról, amely - a lakosságot érintő rövid távú nehézségek ellenére - közép- és hosszú távon várakozása szerint meghozza gyümölcsét. Kono Johei, aki tizenegy éve a Japán-Magyar Baráti Társaság elnöke, az őszre tervezett Horn-látogatásról azt mondta, hogy minden bizonnyal hozzá fog járulni a még jobb kölcsönös megértéshez Budapest és Tokió között. A kapcsolatok néhány konkrét vonatkozásában, így a behozatali könnyítéseket és a vízumkényszer eltörlését illetően Kono csupán az ügy megvizsgálását tudta megígérni, de japán részről több konkrét támogatást jelentettek be, így az Export-Import Bank 13 milliárd jenes (mintegy 160 millió dolláros) kis- és középvállalkozói hitelt nyújt az MNB-nek, amelytől aztán az érdekeltek a pénzt igényelhetik. Ezenkívül Tokió orvosi felszerelést ad a budapesti orvostudományi egyetemnek, s kész kiemelt együttműködési területként támogatni a magyarországi környezetvédelmet, valamint a budapesti Kelet-Közép-Európai Környezetvédelmi Központot. Bár magyar részről kifejtették, hogy Budapest támogatja Japán teljes jogú BT-tagságát, amely világgazdasági súlya és növekvő világpolitikai aktivitása alapján méltán illeti meg, Kono a délszláv válságban érintett kollégáival való budapesti, illetve zágrábi találkozóit ettől függetlenül közelítette meg, a válság globális jelentőségét hangsúlyozva. Abban láthatóan mind a magyar, mind a japán fél egyetért, hogy a válság politikai rendezéséhez elengedhetetlen első lépés az, hogy az összes érintett fél kölcsönösen elismerje egymást, bár Kono maga a felsorolásban csak Jugoszlávia és Bosznia-Hercegovina nevének említéséig jutott el. Mindenesetre japán részről bejelentették, hogy Macedónia megerősítése, a konfliktus esetleges tovaterjedésének remélt elhárítása érdekében gazdasági segítséget nyújtanak Skopjénak, kiterjesztik rá a kedvezményes vámelbánást, és fizetési mérlegének kiegyensúlyozásához térítésmentes segélyt adnak. Új menekülttábor tokiói segélyből A délszláv válság, a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdései és a Belgrádban esedékes látogatás állt annak a megbeszélésnek a középpontjában, amelyet Kovács László külügyminiszter folytatott tegnap Vladislav Jovanovic jugoszláv kollégájával. Jovanovic és a macedón külügyminiszter, Stevo Crvenkovski tegnap érkeztek a magyar fővárosba. Jovanovic és Crvenkovski találkoztak a japán külügyminiszterrel. Kono Johei, aki vasárnap folytatott eszmecserét a magyar külügyminiszterrel, a macedón és jugoszláv kollégájával tegnap azokról a témákról tárgyalt, amelyekről a hét végén Zágrábban cserélt véleményt a horvát és a bosnyák vezetés képviselőivel. Zágrábban a japán külügyminiszter venderlátóival ugyancsak áttekintette a délszláv válság rendezésének "lehetőségeit, és értesüléseink szerint szóba került egy menekülttábor létesítésének japán finanszírozása is. Tokió már elkülönítette az e célra szánt, hétmillió dolláros összeget, amelyet az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságán keresztül folyósít. A tábort Sisak térségében, dán építőelemekből állítják fel, várhatóan ezer főt tud majd befogadni és idén szeptemberre készül el. A horvát fővárosban Konót biztosították arról, hogy a horvát és bosnyák vezetés a nemzetközi béketervvel összhangban igyekszik megoldani a vitatott kérdéseket. A tegnapi megbeszélésen, amelyet a japán külügyminiszter külön-külön folytatott Jovanoviccsal és Crvenkovskival, a már említett délszláv probléma mellett* szólj* került .a Macedóniának nyújtandó japán pénzügyi segély kértsége, *és az EBESZ-misszió jugoszláviai tevékenységének problematikája. Kovács László és Jovanovic a magyar külügyminiszter tervezett belgrádi látogatásáról is véleményt cserélt. Az EBESZ- misszió felújítása egyelőre bizonytalan, hiszen Jugoszlávia azt szeretné, ha ezt az országot ismét bevonnák a szervezet munkájába. Az EBESZ-tagországok azonban előbb azt szeretnék, ha a belgrádi vezetés teljesítene bizonyos feltételeket, ezek között a Vajdaságból, Koszovóból, Szandzsákból kiutasított EBESZ-misszió munkájának megújítását. Kovács László lapzártánkkor fogadta a macedón külügyminisztert, akivel értesüléseink szerint a balkáni állam nemzetközi elismerése körül felmerült gondokról,a térség biztonságpolitikai helyzetéről és a kétoldalú együttműködésről tárgyalt. Szabó József HZDS-vádak Révkomáromról A legnagyobb szlovák kormánypárt azt vetette az április 22-i révkomáromi magyar tiltakozó nagygyűlés szervezőinek a szemére, hogy akciójukkal a magyar-szlovák alapszerződés elfogadását is nehezítik. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Vladimír Meciar pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) hét végén közzétett állásfoglalásában azt rója a révkomáromi gyűlés kezdeményezőinek a számlájára, hogy határozataikkal az idegengyűlöletet élesztik fel, a polgári engedetlenségre történő felhívásukkal pedig saját szélsőséges céljaik szolgálatába igyekeznek állítani a magyar kulturális, oktatási és sajtóintézmények védelmére öszszesereglett embereket. A HZDS dokumentuma azt is kifejti, hogy a révkomáromi akciót mozgató erők veszélyeztetik a „mindkét parlamentben éppen napirendre kerülő” alapszerződési ratifikációs eljárást. A szlovákiai Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke, A. Nagy László a vádakkal kapcsolatban lapunknak kifejtette: a HZDS a kárvallottakra próbálja áthárítani a felelősséget azért, amit maga határozott el, például az egész szlovákiai magyarságot sújtó, megszorító jellegű oktatási és kulturális költségvetéssel. A megoldás egyszerű: nem kell tovább akadályozniuk, hogy a kisebbségek legalább ezt a kevés támogatást igénybe vehessék. Ami az alapszerződés ügyét illeti, a pártelnök kategorikusan visszautasította, hogy Révkomárom bármi módon fékezné a ratifikációt. „Akinek ezt a szerződést a parlament elé kellene terjesztenie, azok nem mi vagyunk, hanem Meciar, és ő ezt eddig nem tette meg. Mi azok közé tartozunk, akik egyértelműen támogatjuk a jóváhagyást” - szögezte le. Fodor ma aláír Bukarestben __________________________ BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL A román magyar alapszerződés végső soron a két tárgyaló féltől függ - jelentette ki Teodor Melescanu a bukaresti rádiónak nyilatkozva a magyar-román szakértői tárgyalásokról. A román külügyminiszter ily módon reagált áttételesen az ET múlt heti parlamenti közgyűlésén elhangzottakra. - Nyilván minden vélemény számít, mert megpróbáljuk megérteni mások véleményét is olyan kérdésekről, melyekről nekünk különben jól meghatározott álláspontjaink vannak - mondta Melescanu. Tegnap megérkezett a román fővárosba Fodor Gábor. A magyar kulturális és oktatási tárca vezetője ma kétoldalú együttműködési megállapodást ír alá Liviu Maior román oktatásügyi miniszterrel. Könyvégetés és fenyegetés Klézsén Magukat román csángóknak tartó parasztok meghiúsították a hét végén a romániai Klézse községben (Bákó megye) a Moldovai Csángó Magyarok Szövetsége (MCSMSZ) szervezte gyűlés megtartását. A kivezényelt rendőrök nem, vagy csak késve akadályozták meg, hogy a rendzavarok magyar nyelvű könyveket égessenek, bántalmazzák a gyűlésre érkezőket. A történtek egyik szenvedő alanya és szemtanúja, dr. Kötő József, az RMDSZ kulturális és egyházpolitikai ügyekben illetékes alelnöke lapunknak elmondta: a sepsiszentgyörgyi székhellyel működő MCSMSZ március végén határozta el és jelentette be, hogy április 29- én a megyeszékhely közelében levő Klézsén gyűlést tart. A moldovai csángó magyarok képviselői meg akarták tárgyalni szövetségük kulturális, oktatási teendőit. Szombaton azonban helybeli, magukat román csángóknak nevező parasztok útját állták az MCSMSZ és az RMDSZ képviselőit - köztük Takács Csaba ügyvezető elnököt is - a helyszínre szállító gépkocsiknak, és körülvették a gyűlés színhelyéül kiszemelt épületet. Dühös fenyegetőzésük nyomatékosítására tettlegességhez is folyamodtak. Transzparenseikre „Mi románok vagyunk!”, „Románul akarunk tanulni!”, „Nincs szükségünk magyar iskolákra, a magyar nyelvre! ” - és ehhez hasonló jelszavak voltak felírva. Erős Péter MCSMSZ-elnököt a helyszínre kivezényelt, de csak jó másfél órás tétlenkedés után akcióba lépő rendőrök menekítették ki a tiltakozók fogságából. A tüntetők feldúlták az MCSMSZ mikrobuszát, s a benne talált magyar (elsősorban iskolai) könyvekből a falu szélén rakott máglyát meggyújtották, amint az a román közszolgálati televízió helyszíni riportjában is látható volt. Kötő József tv-nyilatkozatában hangoztatta: a magukat magyaroknak valló csángóknak is joguk van identitásuk megválásához, kulturális igényeik megfogalmazásához. Az incidensről a BBC helyszíni riportban számolt be. Egyébként az eseményeket megelőzően Klézsébe érkezett a Nagy Románia Párt Bákó megyei képviselője és a megyei rendőrparancsnok, s ott tartózkodott a Fimnar-féle Román Nemzeti Egységpártnak is az egyik képviselője. Mag Péter Budapest nagyobb bizalmat kér Német lap interjúja a kormányfővel MTI-JELENTÉS További tevőleges segítséget kért a Nyugattól Horn Gyula miniszterelnök a Welt am Sonntag című, vasárnap megjelent német lapban közölt interjúban. Magyarország számára életbevágóan fontos, hogy megkösse az újabb segélymegállapodást a Nemzetközi Valutaalappal - mondta a kormányfő, és rámutatott, hogy ez alapozza meg más nyugati pénzintézetek további hitelnyújtását. Reményét fejezte ki, hogy a német cégek a jövőben is élénk befektetői tevékenységet folytatnak Magyarországon, hoszszabb távra terveznek, és nem rövid távú profitérdekek vezérüik őket. Hangsúlyozta, hogy Magyarország nagyobb bizalmat kér az Európai Unió tagállamaitól hosszú lejáratú, kedvezményes hitelek formájában. Úgy vélte, a kormányoknak ebben az eddiginél aktívabb szerepet kellene játszaniuk. Az interjúban Horn úgy vélekedett, hogy a fejlett nyugati országok nem ismerik fel pontosan a volt szocialista országokban megoldandó feladatok nagyságát. Rámutatott: az EU tagállamai a saját gondjaikkal foglalkoznak, s alig van jele annak, hogy komolyan törődnének a kelet-közép-európai térség nehézségeivel. Szólt a schengeni szerződés okozta problémákról, és azt javasolta, hogy megkülönböztetett elbánásban részesüljenek az Európai Unióval társult államok polgárai. A délszláv háború kiterjedésének veszélyére utalva hangsúlyozta, hogy csak a NATO garantálhatja Magyarország biztonságát. Horn Gyula reményét fejezte ki, hogy az ország az elsők között lesz az észak-atlanti szövetség tagja. Kelet-Európa csak magára számíthat Nem sok lett abból a segítségből, amit a fejlett iparú nyugati hatalmak helyeztek kilátásba annak idején a kelet-európai országoknak. Kelet-Európa és a volt Szovjetunió államai - összesen 22 ország - 1990-1993 között 83 milliárd dollárt kapott állami és magánforrásból - hangsúlyozta az AFP a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentéséről szóló kommentárjában. A nyugati vállalkozók négy év leforgása alatt mindössze 29 milliárd dollárt ruháztak be Közép- és Kelet-Európában, valamint a volt szovjetköztársaságokban. Ugyanakkor 22 milliárd dollárnyi állami hitelt kaptak előnyös feltételekkel, de a segítséget inkább az adósság átütemezése emésztette fel. További 29 milliárd dollárhoz a mindenkori piaci feltételekkel juthattak a szóban forgó országok. Másnap Másnap a gépét támasztó, újságját lapozgató szaki mindig elcsodálkozott. Távoli harcos május elsejékről tudósítottak olyankor a lapok. Hol könnygáz, hol gumibot, hol meg naptári késedelem felhőzte a munkások ünnepét. Mert az is csodaszámba ment a hetvenes évek derekán, amikor a londoni szakik végre munkaszünetet kaptak, s nem kellett szégyenszemre jövő vasárnap megülniük a nevezetes dátumot. Elcsodálkozott tehát az úgynevezett szocializmusban létező ember, s talán el is tűnődött a világ folyásán, de valószínűbb, hogy ingyen majálistól másnapos tagjait ropogtatva leginkább azért áldozta az égieket, lévén ez volt az utolsó tavaszi ünnep, hogy egy ideig nem indul újabb munkaverseny-akció. Gép és vigyázója egyaránt fellélegezhetett. Na, ennek vége. Mert épp ez a teli tüdős, felszabadult lélegzet szállt el mindjárt másnap. A majálisként megélt rendszerváltás másnapján. A rekeszizom a régi. De alant a gyomor néha finoman megremeg, s folyamatosan fújtat a tüdő. Ki munkában, ki meg munkáért liheg. Ma állnak vagy mennek a gépek. Az a bizonyos középút nincs. Ahogy eltűntek a lakótelepi grundokon önfeledten focizó munkások is. Játszani kedvük - vagy inkább kedvünk - nincs többé. Mert másnapra a tegnap még jogaiért harcosan tüntető pedagógus is csupán száját befogni kénytelen tantestületi proli. Talán iskolázott, talán fehérköpenyes, de a sok-sok másik napon már ő is csak krétáját szorongathatja, ha úgy érzi, szorul a hurok. Az egyre összébb szoruló állami szféra persze forrong. És okkal. Régóta nem az már a kérdés, hogy lesz-e majd kollektív szerződés mondjuk a vasútnál, hanem hogy meddig lesz még, s ha igen, akkor vajon mekkora lesz az állami vasút, az állami tévé vagy épp az állami iskola. Az ipari munkások - hiába május elseje alanyi jogon az övék - régen elcsendesedtek. Némán teszik a dolgukat, ha oly szerencsések, hogy átvette őket - éppen őket! - az új tulajdonos. De azok sem sokat szólnak, akik Ózdon, Diósgyőrben sokévi megtakarításaikat dobták a közösbe, hogy legyen Munkás Kft., hogy hitelből kivásárolhassák a nullára leírt, sehol másutt nem használatos gépeket. Ma - vagyis másnap - helyére kerül a munkás, feltéve, hogy munkája van. És tegnap helyére került az ünnep, mert örült, aki ünnepelhette. Faragó József (Sonnicítác a Fideszről, valljuk be, immár másként OZolilGoliGb ítél a sajtó és másként a közvélemény. A publicisták körében továbbra is ő a legkedveltebb pofozóbábuk egyike, a közvélemény-kutatási adatok szerint viszont határozottan emelkedni látszik a népszerűsége. Olyan ellentmondás ez, amely semmiképpen sem üdvözlendő. Tovább erősíti a párt egynémely vezetőjének azon tévképzetét, miszerint ők valamiféle homályos összeesküvés áldozatai. A sajtó szigora ugyanakkor persze érthető. A fiatal demokratákból lett ifjú konzervatívok ugyanis túl sok magas labdát bocsátanak fel. Igaz, többé-kevésbé minden párt tudatát holléte határozza meg. Az ellenzékből ellenzékbe került fideszesek azonban túl látványosan módosították nézeteiket. A megváltozott ideológia és a módosult program nem egy kérdésben korábbi álláspontjuk gyökeres ellentétét fogalmaztatta meg velük. A közvélemény viszont azt mondja, hogy a Fideszre szükség van. A tetszhalott feléledt, és kezdi visszanyerni öntudatát. A liberális, radikális és alternatív szerveződése"nek az emléke is odavan, a pragmatikus középpárt felé sincs visszaút. A párt számára immár egyetlen lehetőség a jobbközép-liberálkonzervatív pozíció elfoglalása. A most lezajlott hetedik pártkongresszus újabb állomás volt az újkonzervatív image kiépítésének hosszú útján. Nem indított el és nem teljesített be semmit: azt folytatta, ami korábban megkezdődött. Politikai irányvonalat nem módosított, pártelnököt nem cserélt. Egyetlen feladata volt: hogy az ideológiát hozzáigazítsa a politikához. Az elfogadott új programnyilatkozat ezt a szentesítést végezte el. Szabadelvű demokrácia plusz esélyegyenlőség, az egyén autonómiája plusz közösségi értékek, gazdasági felemelkedés plusz nemzeti reneszánsz, a másság türelmes elviselése plusz szilárd önbecsülés. Nem kell szeretni őket, de nem kell utalni sem. Oda kell figyelni rájuk. A magyar politika egészének megújítása már bizonyosan nem várható tőlük. A magyar jobboldal megújítása talán még igen. Perecz László 1/ * _ fülflltre? Ma öt esztendeje, 1990. május 2-án tett MQ I gIgIUd • esküt az új parlament. Nagy nap volt, ünnepélyes nap. Talán senki nem volt, aki nem érezte a pillanat súlyát. De, mint lenni szokott, a születéssel egyidejűleg megkezdődött az elmúlás is. Egy jó szemű kolléga így rajzolta meg a nagy és gyors emberi színváltozást: „Furcsa, hogy most nem Nyerset, Pozsgayt, még csak nem is Németh Miklóst kisérgetik különféle sleppek. Most másokat...” Szóval, némelyeknek sleppek jutottak, mások szerep nélkül maradtak. Nemcsak a véget ért rendszer politikusai. A parlamentbe a Fidesz által meghívott Rácz Sándor, az 1956-os Nagybudapesti Munkástanács vezetője még a sajtótájékoztatón sem kapott szót. Pedig csupán annyit akart megkérdezni Antall Józseftől és Tölgyessy Pétertől, hogy mit üzen a magyar munkásoknak a két nagy, egyetértő párt. És ez mutatta a leginkább a születésben az elmúlást. A két nagy párt egyetértése. Antall József az alakuló ülés után tartott sajtóértekezleten így érvelt: „Az MDF és az SZDSZ között létrejött megállapodást kizárólag az ország kormányozhatóságának biztosítása, a nemzet iránt érzett felelősségtudat indokolja”. Ezt akkor úgyszólván mindenki elfogadta. Csurka István például helyeselte mind a köztársasági elnök jelölését, mind a két párt együttműködését: „Göncz Árpádot nagyon tisztelem, s az ő személyében a forradalomra is utaló ember került az elnöki székbe, akinek eddigi munkássága tiszteletet érdemel pártállásától függetlenül.” De ne hallgassunk róla, Torgyán József volt az, aki azonnal elutasította a paktumot: „Az MDF-SZDSZ-megállapodás megkötésének módja elfogadhatatlan, hiszen a parlamentben hat párt van, s nem kettő, ráadásul az MDF potenciális koalíciós partnere a Kisgazdapárt.” Hát így történt. És nem azért emlegetjük fel az öt évvel ezelőtti eseményeket, mert a szabadon választott parlament jelentőségét alábecsülnénk, hanem csupán azért, hogy figyelmeztessünk: még azon a napon sem tudtunk kibújni bőrünkből, amelyet történelmünk szabott ránk. Varga Béla, aki hosszú élete folyamán sok mindent tapasztalt, ezt mondta pont öt éve: „Hibáinkért mostantól egyedül mi magunk leszünk felelősek.” A rendszerváltással kapcsolatos sok-sok csalódás ismeretében ez a mondat tűnik a legfontosabbnak arról a napról. A továbbiakra nézve is: Hovanyecz László