Népszabadság, 1995. május (53. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-02 / 101. szám

1995. május 2., kedd KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Horn Gyula ősszel Japánba látogat Kono Johei miniszterelnök-helyettes nemzetközi tárgyalássorozata Budapesten Horn Gyula miniszterelnök még az idén, várhatóan ősszel munka­látogatást tesz Japánban - jelentették be mindkét részről Kono Jo­hei miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter budapesti tárgya­lásai után. Kono hétfőn Hornnal, vasárnap Kovács László külügy­miniszterrel, az EBESZ soros elnökével folytatott egy illetve egy és negyedórás eszmecserét. A japán vendég ugyancsak Budapesten találkozott előbb jugoszláv, majd macedón kollégájával. MUNKATÁRSUNKTÓL Noha a magyar-japán viszonyt mindkét fél kitűnőnek minősí­tette, egyetértés volt abban, hogy az árucsere igencsak elma­rad a lehetőségektől. Magyar részről felvetették áruink japán piacra jutási feltételeinek ne­hézségeit, és jelezték, hogy szí­vesen vennék a japán tőke na­gyobb itteni befektetési aktivi­tását, így a privatizációban való részvételét is. Horn miniszterelnök bizonyos pénzügyi együttműködési elkép­zeléseket vázolt, ezeket Kono ér­deklődéssel fogadta, konkrétan azonban Bokros Lajos pénzügy­miniszter fog tárgyalni róluk, amikor a jövő hét elején Tokióba látogat. A japán vendég egyébként Kovács Lászlóval közös vasár­napi, majd külön hétfői nemzet­közi sajtóértekezletén elisme­réssel szólt a magyar kormány március 12-i gazdasági csomag­járól, amely - a lakosságot érin­tő rövid távú nehézségek ellené­re - közép- és hosszú távon vá­rakozása szerint meghozza gyü­mölcsét. Kono Johei, aki tizen­egy éve a Japán-Magyar Baráti Társaság elnöke, az őszre terve­zett Horn-látogatásról azt mondta, hogy minden bi­zonnyal hozzá fog járulni a még jobb kölcsönös megértéshez Bu­dapest és Tokió között. A kap­csolatok néhány konkrét vonat­kozásában, így a behozatali könnyítéseket és a vízumkény­szer eltörlését illetően Kono csupán az ügy megvizsgálását tudta megígérni, de japán rész­ről több konkrét támogatást je­lentettek be, így az Export-Im­port Bank 13 milliárd jenes (mintegy 160 millió dolláros) kis- és középvállalkozói hitelt nyújt az MNB-nek, amelytől az­tán az érdekeltek a pénzt igé­nyelhetik. Ezenkívül Tokió or­vosi felszerelést ad a budapesti orvostudományi egyetemnek, s kész kiemelt együttműködési területként támogatni a ma­gyarországi környezetvédelmet, valamint a budapesti Kelet-Kö­­zép-Európai Környezetvédelmi Központot. Bár magyar részről kifejtet­ték, hogy Budapest támogatja Japán teljes jogú BT-tagságát, amely világgazdasági súlya és növekvő világpolitikai aktivitá­sa alapján méltán illeti meg, Kono a délszláv válságban érin­tett kollégáival való budapesti, illetve zágrábi találkozóit ettől függetlenül közelítette meg, a válság globális jelentőségét hangsúlyozva. Abban láthatóan mind a magyar, mind a japán fél egyetért, hogy a válság poli­tikai rendezéséhez elengedhe­tetlen első lépés az, hogy az összes érintett fél kölcsönösen elismerje egymást, bár Kono maga a felsorolásban csak Ju­goszlávia és Bosznia-Herceg­ovina nevének említéséig jutott el. Mindenesetre japán részről bejelentették, hogy Macedónia megerősítése, a konfliktus eset­leges tovaterjedésének remélt elhárítása érdekében gazdasági segítséget nyújtanak Skopjé­nak, kiterjesztik rá a kedvezmé­nyes vámelbánást, és fizetési mérlegének kiegyensúlyozásá­hoz térítésmentes segélyt ad­nak. Új menekülttábor tokiói segélyből A délszláv válság, a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdései és a Belgrádban esedékes látogatás állt annak a megbeszélésnek a középpontjában, amelyet Ko­vács László külügyminiszter folytatott tegnap Vladislav Jo­­vanovic jugoszláv kollégájával. Jovanovic és a macedón kül­ügyminiszter, Stevo Crven­­kovski tegnap érkeztek a ma­gyar fővárosba. Jovanovic és Crvenkovski ta­lálkoztak a japán külügyminisz­terrel. Kono Johei, aki vasárnap folytatott eszmecserét a magyar külügyminiszterrel, a macedón és jugoszláv kollégájával tegnap azokról a témákról tárgyalt, amelyekről a hét végén Zágráb­ban cserélt véleményt a horvát és a bosnyák vezetés képviselőivel. Zágrábban a japán külügymi­niszter venderlátóival ugyan­csak áttekintette a délszláv vál­ság rendezésének "lehetőségeit, és értesüléseink szerint szóba került egy menekülttábor létesí­tésének japán finanszírozása is. Tokió már elkülönítette az e cél­ra szánt, hétmillió dolláros összeget, amelyet az ENSZ Me­nekültügyi Főbiztosságán ke­resztül folyósít. A tábort Sisak térségében, dán építőelemekből állítják fel, várhatóan ezer főt tud majd befogadni és idén szep­temberre készül el. A horvát fő­városban Konót biztosították arról, hogy a horvát és bosnyák vezetés a nemzetközi béketerv­vel összhangban igyekszik meg­oldani a vitatott kérdéseket. A tegnapi megbeszélésen, amelyet a japán külügyminisz­ter külön-külön folytatott Jova­­noviccsal és Crvenkovskival, a már említett délszláv probléma mellett* szólj­* került .a Macedó­niának­ nyújtandó japán pénz­ügyi segély kértsége, *és­ az EBESZ-misszió jugoszláviai te­vékenységének problematikája. Kovács László és Jovanovic a magyar külügyminiszter terve­zett belgrádi látogatásáról is véleményt cserélt. Az EBESZ- misszió felújítása egyelőre bi­zonytalan, hiszen Jugoszlávia azt szeretné, ha ezt az országot ismét bevonnák a szervezet munkájába. Az EBESZ-tagor­­szágok azonban előbb azt sze­retnék, ha a belgrádi vezetés teljesítene bizonyos feltétele­ket, ezek között a Vajdaságból, Koszovóból, Szandzsákból ki­utasított EBESZ-misszió mun­kájának megújítását. Kovács László lapzártánkkor fogadta a macedón külügymi­nisztert, akivel értesüléseink szerint a balkáni állam nemzet­közi elismerése körül felmerült gond­okról,a térség biztonságpo­litikai helyzetéről és a kétoldalú együttműködésről tárgyalt. Szabó József HZDS-vádak Révkomáromról A legnagyobb szlovák kor­mánypárt azt vetette az április 22-i révkomáromi magyar til­takozó nagygyűlés szervezői­nek a szemére, hogy akciójuk­kal a magyar-szlovák alapszer­ződés elfogadását is nehezítik. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Vladimír Meciar pártja, a De­mokratikus Szlovákiáért Moz­galom (HZDS) hét végén köz­zétett állásfoglalásában azt ró­ja a révkomáromi gyűlés kez­deményezőinek a számlájára, hogy határozataikkal az ide­gengyűlöletet élesztik fel, a polgári engedetlenségre törté­nő felhívásukkal pedig saját szélsőséges céljaik szolgálatá­ba igyekeznek állítani a ma­gyar kulturális, oktatási és saj­tóintézmények védelmére ösz­­szesereglett embereket. A HZDS dokumentuma azt is ki­fejti, hogy a révkomáromi ak­ciót mozgató erők veszélyezte­tik a „mindkét parlamentben éppen napirendre kerülő” alapszerződési ratifikációs el­járást. A szlovákiai Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke, A. Nagy László a vádakkal kapcsolat­ban lapunknak kifejtette: a HZDS a kárvallottakra pró­bálja áthárítani a felelősséget azért, amit maga határozott el, például az egész szlovákiai ma­gyarságot sújtó, megszorító jellegű oktatási és kulturális költségvetéssel. A megoldás egyszerű: nem kell tovább aka­dályozniuk, hogy a kisebbsé­gek legalább ezt a kevés támo­gatást igénybe vehessék. Ami az alapszerződés ügyét illeti, a pártelnök kategoriku­san visszautasította, hogy Rév­­komárom bármi módon fékez­né a ratifikációt. „Akinek ezt a szerződést a parlament elé kel­lene terjesztenie, azok nem mi vagyunk, hanem Meciar, és ő ezt eddig nem tette meg. Mi azok közé tartozunk, akik egyértelműen támogatjuk a jó­váhagyást” - szögezte le. Fodor ma aláír Bukarestben __________________________ BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL A román magyar alapszerződés végső soron a két tárgyaló féltől függ - jelentette ki Teodor Me­­lescanu a bukaresti rádiónak nyilatkozva a magyar-román szakértői tárgyalásokról. A ro­mán külügyminiszter ily módon reagált áttételesen az ET múlt heti parlamenti közgyűlésén el­hangzottakra. - Nyilván min­den vélemény számít, mert megpróbáljuk megérteni mások véleményét is olyan kérdésekről, melyekről nekünk különben jól meghatározott álláspontjaink vannak - mondta Melescanu. Tegnap megérkezett a román fővárosba Fodor Gábor. A ma­gyar kulturális és oktatási tárca vezetője ma kétoldalú együtt­működési megállapodást ír alá Liviu Maior román oktatásügyi miniszterrel. Könyvégetés és fenyegetés Klézsén Magukat román csángóknak tartó parasztok meghiúsították a hét végén a romániai Klézse községben (Bákó megye) a Mol­dovai Csángó Magyarok Szö­vetsége (MCSMSZ) szervezte gyűlés megtartását. A kivezé­nyelt rendőrök nem, vagy csak késve akadályozták meg, hogy a rendzavarok magyar nyelvű könyveket égessenek, bántal­mazzák a gyűlésre érkezőket. A történtek egyik szenvedő alanya és szemtanúja, dr. Kötő József, az RMDSZ kulturális és egyházpolitikai ügyekben il­letékes alelnöke lapunknak el­mondta: a sepsiszentgyörgyi székhellyel működő MCSMSZ március végén határozta el és jelentette be, hogy április 29- én a megyeszékhely közelében levő Klézsén gyűlést tart. A moldovai csángó magyarok képviselői meg akarták tár­gyalni szövetségük kulturális, oktatási teendőit. Szombaton azonban helybeli, magukat román csángóknak nevező parasztok útját állták az MCSMSZ és az RMDSZ képvi­selőit - köztük Takács Csaba ügyvezető elnököt is - a hely­színre szállító gépkocsiknak, és körülvették a gyűlés színhelyé­ül kiszemelt épületet. Dühös fe­nyegetőzésük nyomatékosításá­ra tettlegességhez is folyamod­tak. Transzparenseikre „Mi ro­mánok vagyunk!”, „Románul akarunk tanulni!”, „Nincs szükségünk magyar iskolákra, a magyar nyelvre! ” - és ehhez ha­sonló jelszavak voltak felírva. Erős Péter MCSMSZ-elnö­­köt a helyszínre kivezényelt, de csak jó másfél órás tétlenkedés után akcióba lépő rendőrök menekítették ki a tiltakozók fogságából. A tüntetők feldúl­ták az MCSMSZ mikrobuszát, s a benne talált magyar (első­sorban iskolai) könyvekből a falu szélén rakott máglyát meggyújtották, amint az a ro­mán közszolgálati televízió helyszíni riportjában is látható volt. Kötő József tv-nyilatkozatá­­ban hangoztatta: a magukat magyaroknak valló csángóknak is joguk van identitásuk meg­válásához, kulturális igényeik megfogalmazásához. Az incidensről a BBC helyszí­ni riportban számolt be. Egyéb­ként az eseményeket megelőző­en Klézsébe érkezett a Nagy Románia Párt Bákó megyei képviselője és a megyei rendőr­parancsnok, s ott tartózkodott a Fimnar-féle Román Nemzeti Egységpártnak is az egyik kép­viselője. Mag Péter Budapest nagyobb bizalmat kér Német lap interjúja a kormányfővel MTI-JELENTÉS További tevőleges segítséget kért a Nyugattól Horn Gyula miniszterelnök a Welt am Sonn­­tag című, vasárnap megjelent német lapban közölt interjúban.­­ Magyarország számára életbe­vágóan fontos, hogy megkösse az újabb segélymegállapodást a Nemzetközi Valutaalappal - mondta a kormányfő, és rámu­tatott, hogy ez alapozza meg más nyugati pénzintézetek további hitelnyújtását. Reményét fejezte ki, hogy a német cégek a jövőben is élénk befektetői tevékenységet foly­tatnak Magyarországon, hosz­­szabb távra terveznek, és nem rövid távú profitérdekek vezér­üik őket. Hangsúlyozta, hogy Magyarország nagyobb bizal­mat kér az Európai Unió tagál­lamaitól hosszú lejáratú, ked­vezményes hitelek formájában. Úgy vélte, a kormányoknak eb­ben az eddiginél aktívabb szere­pet kellene játszaniuk. Az interjúban Horn úgy véle­kedett, hogy a fejlett nyugati or­szágok nem ismerik fel pontosan a volt szocialista országokban megoldandó feladatok nagysá­gát. Rámutatott: az EU tagálla­mai a saját gondjaikkal foglal­koznak, s alig van jele annak, hogy komolyan törődnének a kelet-közép-európai térség ne­hézségeivel. Szólt a schengeni szerződés okozta problémákról, és azt javasolta, hogy megkülön­böztetett elbánásban részesülje­nek az Európai Unióval társult államok polgárai. A délszláv há­ború kiterjedésének veszélyére utalva hangsúlyozta, hogy csak a NATO garantálhatja Magyar­­ország biztonságát. Horn Gyula reményét fejezte ki, hogy az or­szág az elsők között lesz az észak-atlanti szövetség tagja. Kelet-Európa csak magára számíthat Nem sok lett abból a segítség­ből, amit a fejlett iparú nyugati hatalmak helyeztek kilátásba annak idején a kelet-európai országoknak. Kelet-Európa és a volt Szovjetunió államai - összesen 22 ország - 1990-1993 között 83 milliárd dollárt ka­pott állami és magánforrásból - hangsúlyozta az AFP a Gazda­sági Együttműködési és Fejlesz­tési Szervezet (OECD) jelenté­séről szóló kommentárjában. A nyugati vállalkozók négy év leforgása alatt mindössze 29 milliárd dollárt ruháztak be Közép- és Kelet-Európában, valamint a volt szovjetköztár­saságokban. Ugyanakkor 22 milliárd dollárnyi állami hitelt kaptak előnyös feltételekkel, de a segítséget inkább az adós­ság átütemezése emésztette fel. További 29 milliárd dollárhoz a mindenkori piaci feltételek­kel juthattak a szóban forgó országok. Másnap Másnap a gépét támasztó, újságját lapozgató szaki mindig elcsodálkozott. Távoli harcos május elsejékről tudósítottak olyankor a la­pok. Hol könnygáz, hol gumibot, hol meg naptári késede­lem felhőzte a munkások ünnepét. Mert az is csodaszámba ment a hetvenes évek derekán, amikor a londoni szakik végre munkaszünetet kaptak, s nem kellett szégyenszemre jövő vasárnap megülniük a nevezetes dátumot. Elcsodálkozott tehát az úgynevezett szocializmusban lé­tező ember, s talán el is tűnődött a világ folyásán, de való­színűbb, hogy ingyen majálistól másnapos tagjait ropogtat­va leginkább azért áldozta az égieket, lévén ez volt az utol­só tavaszi ünnep, hogy egy ideig nem indul újabb munka­­verseny-akció. Gép és vigyázója egyaránt fellélegezhetett. Na, ennek vége. Mert épp ez a teli tüdős, felszabadult lé­legzet szállt el mindjárt másnap. A majálisként megélt rendszerváltás másnapján. A rekeszizom a régi. De alant a gyomor néha finoman megremeg, s folyamatosan fújtat a tüdő. Ki munkában, ki meg munkáért liheg. Ma állnak vagy mennek a gépek. Az a bizonyos középút nincs. Ahogy eltűntek a lakótelepi grundokon önfeledten focizó munkások is. Játszani kedvük - vagy inkább ked­vünk - nincs többé. Mert másnapra a tegnap még jogaiért harcosan tüntető pedagógus is csupán száját befogni kénytelen tantestületi proli. Talán iskolázott, talán fehérköpenyes, de a­ sok-sok másik napon már ő is csak krétáját szorongathatja, ha úgy érzi, szorul a hurok. Az egyre összébb szoruló állami szféra persze forrong. És okkal. Régóta nem az már a kérdés, hogy lesz-e majd kollektív szerződés mondjuk a vasútnál, hanem hogy meddig lesz még, s ha igen, akkor vajon mekkora lesz az állami vasút, az állami tévé vagy épp az állami iskola. Az ipari munkások - hiába május elseje alanyi jogon az övék - régen elcsendesedtek. Némán teszik a dolgukat, ha oly szerencsések, hogy átvette őket - éppen őket! - az új tu­lajdonos. De azok sem sokat szólnak, akik Ózdon, Diós­győrben sokévi megtakarításaikat dobták a közösbe, hogy legyen Munkás Kft., hogy hitelből kivásárolhassák a nullá­ra leírt, sehol másutt nem használatos gépeket. Ma - vagyis másnap - helyére kerül a munkás, feltéve, hogy munkája van. És tegnap helyére került az ünnep, mert örült, aki ünnepelhette. Faragó József (Sonnicítác a Fideszről, valljuk be, immár másként OZolilGoliGb ítél a sajtó és másként a közvélemény. A publicisták körében továbbra is ő a leg­kedveltebb pofozóbábuk egyike, a közvélemény-kutatási adatok szerint viszont határozottan emelkedni látszik a népszerűsége. Olyan ellentmondás ez, amely semmiképpen sem üdvözlendő. Tovább erősíti a párt egynémely vezetőjé­nek azon tévképzetét, miszerint ők valamiféle homályos összeesküvés áldozatai. A sajtó szigora ugyanakkor persze érthető. A fiatal de­mokratákból lett ifjú konzervatívok ugyanis túl sok magas labdát bocsátanak fel. Igaz, többé-kevésbé minden párt tu­datát holléte határozza meg. Az ellenzékből ellenzékbe ke­rült fideszesek azonban túl látványosan módosították né­zeteiket. A megváltozott ideológia és a módosult program nem egy kérdésben korábbi álláspontjuk gyökeres ellenté­tét fogalmaztatta meg velük. A közvélemény viszont azt mondja, hogy a Fideszre szükség van. A tetszhalott feléledt, és kezdi visszanyerni öntudatát. A liberális, radikális és alternatív szerveződése"­nek az emléke is odavan, a pragmatikus középpárt felé sincs visszaút. A párt számára immár egyetlen lehetőség a jobbközép-liberálkonzervatív pozíció elfoglalása. A most lezajlott hetedik pártkongresszus újabb állomás volt az újkonzervatív image kiépítésének hosszú útján. Nem indított el és nem teljesített be semmit: azt folytatta, ami korábban megkezdődött. Politikai irányvonalat nem módosított, pártelnököt nem cserélt. Egyetlen feladata volt: hogy az ideológiát hozzáigazítsa a politikához. Az el­fogadott új programnyilatkozat ezt a szentesítést végezte el. Szabadelvű demokrácia plusz esélyegyenlőség, az egyén autonómiája plusz közösségi értékek, gazdasági fel­­emelkedés plusz nemzeti reneszánsz, a másság türelmes el­viselése plusz szilárd önbecsülés. Nem kell szeretni őket, de nem kell utalni sem. Oda kell figyelni rájuk. A magyar politika egészének megújítása már bizonyosan nem várható tőlük. A magyar jobboldal megújítása talán még igen. Perecz László 1/ * _ fülflltre? Ma öt esztendeje, 1990. május 2-án tett M­­­Q I gIgIUd • esküt az új parlament. Nagy nap volt, ünnepélyes nap. Talán senki nem volt, aki nem érezte a pillanat súlyát. De, mint lenni szokott, a születéssel egyidejűleg megkezdődött az elmúlás is. Egy jó szemű kolléga így rajzolta meg a nagy és gyors emberi szín­­változást: „Furcsa, hogy most nem Nyerset, Pozsgayt, még csak nem is Németh Miklóst kisérgetik különféle sleppek. Most másokat...” Szóval, némelyeknek sleppek jutottak, mások szerep nélkül maradtak. Nemcsak a véget ért rend­szer politikusai. A parlamentbe a Fidesz által meghívott Rácz Sándor, az 1956-os Nagybudapesti Munkástanács ve­zetője még a sajtótájékoztatón sem kapott szót. Pedig csu­pán annyit akart megkérdezni Antall Józseftől és Tölgyessy Pétertől, hogy mit üzen a magyar munkásoknak a két nagy, egyetértő párt. És ez mutatta a leginkább a születésben az elmúlást. A két nagy párt egyetértése. Antall József az alakuló ülés után tartott sajtóértekezle­ten így érvelt: „Az MDF és az SZDSZ között létrejött meg­állapodást kizárólag az ország kormányozhatóságának biztosítása, a nemzet iránt érzett felelősségtudat indokol­ja”. Ezt akkor úgyszólván mindenki elfogadta. Csurka Ist­ván például helyeselte mind a köztársasági elnök jelölését, mind a két párt együttműködését: „Göncz Árpádot nagyon tisztelem, s az ő személyében a forradalomra is utaló ember került az elnöki székbe, akinek eddigi munkássága tisztele­tet érdemel­­ pártállásától függetlenül.” De ne hallgassunk róla, Torgyán József volt az, aki azonnal elutasította a pak­tumot: „Az MDF-SZDSZ-megállapodás megkötésének módja elfogadhatatlan, hiszen a parlamentben hat párt van, s nem kettő, ráadásul az MDF potenciális koalíciós partnere a Kisgazdapárt.” Hát így történt. És nem azért emlegetjük fel az öt évvel ezelőtti eseményeket, mert a szabadon választott parla­ment jelentőségét alábecsülnénk, hanem csupán azért, hogy figyelmeztessünk: még azon a napon sem tudtunk ki­bújni bőrünkből, amelyet történelmünk szabott ránk. Var­ga Béla, aki hosszú élete folyamán sok mindent tapasztalt, ezt mondta pont öt éve: „Hibáinkért mostantól egyedül mi magunk leszünk felelősek.” A rendszerváltással kapcsola­tos sok-sok csalódás ismeretében ez a mondat tűnik a leg­fontosabbnak arról a napról. A továbbiakra nézve is: Hovanyecz László

Next