Népszabadság, 1995. július (53. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-25 / 172. szám
1995. július 25., kedd. A belépti díj segítene Állítsuk meg a Margit-sziget lepusztulását! Sokat dohogtam már amiatt, hogy a Margit-sziget bejáratánál, az autóbusz-megállóban még délelőtt 11 órakor is túlcsordul a szemétkosár; hogy a pesti Duna-ág felőli első és második út padjainak siralmas az állapota; hogy a rózsakertben néhány évvel ezelőtt kicserélt padokat elfelejtették lefesteni. A biciklizőknek és a bringahintóknak terepet kellene kijelölni. Lassanként veszélyessé válnak a sétautak, a füves területek a kisgyerekesek számára. A korábban érinthetetlen füves területek és a ma futballozó felnőttek által tönkretett gyep között meg kell találni a biztonságos pihenésre kijelölt helyeket. Elegendő számú és megfelelő elhelyezésű illemhely is kellene, hogy az itt tartózkodó gyerekek és felnőttek ezrei ne csak a bokrokban könnyebbülhessenek meg. Feltétlen megoldást követel a Margit-sziget sorsa. A háború előtt a belépti díj segített a sziget fenntartásában. Ha valaki a Palatínusra, a Casinóba vagy a Nagyszállóba ment, akkor is fizetett belépőt. Ha jól emlékszem, az uszodai jegyből leszakított szelvény értéke 10 fillér volt. Arányosan még most sem lenne elviselhetetlen a többi jegyhez képest. Persze a szigetet naponta látogató kisgyerekeseknek, nyugdíjasoknak kedvezményes bérletet lehetne adni az óvodáscsoportok pedig ingyen is bemehetnének. Ha a jegyek ára csak formális vagy nagyon szerény lenne, akkor is szép összeg jöhetne össze, s ez segítene abban, hogy megállíthassák a Margitsziget teljes lepusztulását. Kutas Andorné Budapest Nagy a zsivaj, lárma Agárdon nem kímélik az üdülők idegeit Még a nagyszülei il építettek Agárdon, a Velencei-tó partján nyaralót. A szomszédságban is hasonló, régi, több generáció pihenését szolgáló nyaralók vannak. Illetve itt pihenésről már nem lehet beszélni! Agárd kellős közepén (a Napsugár strandon) egy popstrandot létesítettek, ahol minden hétvégén koncertet tartanak, olyan hangerővel, hogy a kertekben, házakban a saját szavunkat nem értjük, alvásról szó sem lehet. Az erősítők hangolása délután kezdődik, s éjfélig, gyakran hajnali kettőig tart a buli. Hiába kértünk segítséget a polgármesteri hivataltól, hiába kértünk birtokvédelmet - nem tudnak segíteni rajtunk. A képviselő-testület minden évben megszavazza a popstrand rendezvényeinek engedélyezését. Teszi ezt annak ellenére, hogy minden évben elkeseredett bejelentésekkel bombázzák a polgármesteri hivatalt, és Agárd, a központi Gárdony lakosai és üdülővendégei egyaránt ellenzik a szerződést. Az önkormányzat zaj- és rezgésvédelmi rendelete a koncerteket este 11 óráig, az egyéb zenei rendezvényeket pedig éjfélig engedélyezi, és meghatározza a megengedett hangerőt is. Ha ezeket megsértik a rendezők, akkor tízezer forint pénzbírságot szabnak ki rájuk. A polgármesteri hivatal tehát a képviselő-testület rendeletét sem tudja betartatni. A birtokvédelmi eljárás is eredménytelen maradt, mivel a pénzbírság nem elégséges visszatartó erő. Nem az a baj, hogy Agárdon vannak szórakozóhelyek, hanem, hogy azok kultúrálatlanul, a pihenni vágyók kárára működnek. Dr. Mayer Erika Budapest - Agárd Régi kripták, új temetők titkai Hargitai Miklós július 15-i tudósítása a váci Fehérek-temploma kriptájában nemrég feltárt múmiákról, festett koporsókról, valóban ritkaságszámba sorolható leletekről szól, de mindez nem egyedülálló felfedezés. Anélkül, hogy kisebbíteném a váci leletek értékét, szeretném pontosítani az írást: 1967 áprilisában szakíróként, a temetkezési vállalatok Tájékoztató című szaklapjának szerkesztőjeként - külön egyházi engedéllyel - jártam a nagyközönség elől elzárt pápai bencés kriptában. Száz-százhúsz nyitott koporsó látható ott, a bennük levő tetemek egy részén alig hagyott nyomot az idő. A XVIII. században élt Acsády Ádám veszprémi püspök arcának vonásai hasonlítanak a róla készült festményre. Más helyeken, a pápai nagytemplom kriptájában, Márianosztrán, Sátoraljaújhelyen, ma már befalazott termekben aránylag épségben maradtak meg holttestek. Különösen a pálosok értettek a megfelelő hőmérsékletű, kedvező páratartalmú temetkezési helyek létesítéséhez. Külföldön, az egyik brünni szerzetesrend kriptájában, továbbá Kijevben, a Lavra-kolostor alatt és dél-olaszországi templomok alsó termeiben találkozhatunk több száz éves, mumifikálódott tetemekkel. Papp Rezső Vác AZ OLVASÓ OLDALA Hornból nekem nem volt sok Horn-hétvége című belső vezércikkében Miklós Gábor sokallotta Horn Gyula hét végi nyilvános szereplését a kormány megalakulásának első évfordulóján (július 11.). Szerintem téved. Én például keveslem a kormány képviselőinek megjelenését a televízióban. Az emberekben az a benyomás alakult ki, hogy Torgyán József és Orbán Viktor irányítja az országot, a parlamentet, mert csak nekik vannak határozott elképzeléseik az ország vezetéséről. Horn Gyula és a kormánytagok ritka megnyilvánulásai, Szekeres Imre csiszolt, mértéktartó reagálásai szinte elenyésznek az övéké mellett, azt a benyomást keltve, mintha nem is dolgoznának. Pedig, jól tudjuk, nem így van. A parlamenti ülések azt a látszatot keltik, mintha az FKGP atyja vállára nehezedne az ország gondja-baja. Ezért inkább azt szeretném, ha többet lehetne hallani-látni, hogy a kormány szüntelen erőfeszítéseket tesz azért - s miként teszi -, hogy az országot kihúzza a csávából, a veszélyes gazdasági fenyegetettségből. Takácsné Fodor Erzsébet Budapest LEVÉLTURMIX Molnár Istvánná (Budapest): Egyik este hirtelen füstölni és égni kezdett a televízióm. Egyedül voltam otthon, telefonáltam a tűzoltóknak, mert láttam, nincs más megoldás. Szinte pillanatokon belül megérkeztek, és szakszerűen munkához láttak, de a lakásomat is védték, mert a tévét az asztallal együtt kivitték az udvarra, és ott oltották el a tüzet. Nagy bajtól óvtak meg, munkájuk minden dicséretet megérdemel. Bognár Péter (Esztergom): Az alumíniumforint végnapjai című írásukban (VT. 30.) olvastam, hogy a postafiókok az év végéig becserélik a régi érméket. Az esztergomi postán próbáltam becserélni alumíniumforintjaimat, de azt megtagadták, mondván, hogy a posta vezérigazgatóságától még nem kaptak rá utasítást. Melyik információnak higgyek? Tóth Gézáné (Debrecen): Fontos ügyben Budapestre kellett telefonálnom. Az új telefonkönyvben megadott számon azonban a postai üzenetrögzítő közölte: a szám megváltozott, hívjam a tudakozót. Közel 200 forintomba, és nem kis bosszúságomba került, amíg végre hozzájuthattam a megfelelő telefonszámhoz. Nem értem, miért nem lehet közvetlenül az új számot közölni az üzenetrögzítőn? Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Névtelen, címhiányos leveleket nem közlünk. Az itt megjelent vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Üzenetrögzítőnk telefonszáma: 250-1680/348-as mellék. NÉPSZABADSÁG \\ A számháború véget ért Igazi biztosítékul csak az adatvédelmi törvény szolgálhat Kormányforrások (július 4-i Népszabadság) a személyi szám megszüntetésének költségeit - nem tudom milyen elvek és milyen kalkuláció alapján - tíz-tizenkétmilliárd forintra becsülik. Érzésem szerint ez nem más, mint az Alkotmánybírósággal szembeni hangulatkeltés. Az Alkotmánybíróság 1991. április 14-i határozata óta be kellett volna látni, hogy a személyi szám helyett más módszereket kell használni. Több éve készítek egészségügyi betegnyilvántartó rendszereket, amelyek már régóta kétféle módot kínáltak a felhasználó számára a betegek azonosítására. Az egyik a teljes személyi szám, a másik a név, születési dátum és a beteg édesanyja leánykori neve segítségével azonosította azegyes személyek adatait. Ez utóbbi lehetőség továbbra is fennáll, anélkül, hogy bármit módosítani kellene a programokban. Véleményem szerint az az állítás, hogy a személyi szám teszi lehetővé az egyes adatok összekapcsolását és egy átfogó személyiségprofil kialakítását, nem egészen igaz. Az biztos, hogy az a legegyszerűbb mód, így az Alkotmánybíróság döntésének természetesen alapja van. De bármilyen számítógépes rendszert készítsünk is, amely személyek adatait tartalmazza, annak tudnia kell egyértelműen azonosítani az illető személyt. Ezek után csupán idő kérdése, hogy az összekapcsolt rendszerekből egy rosszindulatú programozó összeválogassa a számára szükséges adatokat. Ennek elvi lehetősége tehát továbbra is megmarad. Ezért nem szabad megállni a személyi szám alkotmányellenes voltát kimondó határozatnál, hanem olyan kemény és szigorú adatvédelmi törvényt kell hozni, amely megfelelő büntetéssel sújtja azokat, akik az adatokkal visszaélnek. A számítógépes rendszereket ugyanis védeni lehet az illetéktelen behatolás ellen, és aki ezt nem teszi meg, az felelős az általa okozott károkért. Az egészségügyben sem tettek semmit annak érdekében, hogy a várható alkotmánybírósági döntésre felkészüljenek. Évek óta készülnek kórházi és alapellátási számítógépes nyilvántartó rendszerek, és végre a Népjóléti Minisztériumnak is szembe kellene néznie azzal a ténnyel, hogy ha a betegek kórtörténetét egy egész életen át követni szeretnénk, akkor szükséges egyfajta egészségügyi azonosító szám bevezetése. Ennek hiánya ugyanis igen nehézzé teszi a rendszerek fejlesztését. Azt is el kellene dönteni, hogy mi a jobb, ha egy orvos a beteg jelentkezésekor teljes körű áttekintést kaphat a korábbi betegségekről, vagy ha ugyanarra a költséges kivizsgálásra kétszer küldik el, mert már senki sem emlékszik arra, hogy hová is tette a beteg fél évvel korábbi kartonjait. A beteg érdeke nemcsak az, hogy ne kerüljön róla információ illetéktelen kézbe, hanem az is, hogy az orvos számára hozzáférhetők legyenek az állapotát rögzítő adatok. Szűcs János Nyíregyháza Gyulára csak Bukaresten át? A vízum bevezetése főként a határon túl élő magyarokat sújtaná Megdöbbenve olvastam a hírt: a miniszterelnök vízumkényszer bevezetését fontolgatja Ukrajnával, Romániával és déli szomszédainkkal szemben. Ezekben az országokban, mint tudjuk, több millió magyar él, számukra egyetlen remény maradt: a határok átjárhatóságának könnyítésével, az európai integráció kiterjesztésével javulnak a kisebbségi lét feltételei, könnyebbedik a kapcsolattartás az anyaországgal. A vízumkényszer ezt a reményt fojtaná el. Hogyan tudna ezután az erdélyi magyar Magyarországra utazni? Először el kell utaznia Bukarestbe (ez akkor lenne abszurd, ha a Nagyszalontán lakó szülők akarnák 20 kilométerre, Gyulán lakó gyermeküket meglátogatni), többnapos sorbanállás után kifizeti a vízumilletéket és azt a pénzt, amit a román hatóságok kérnek a külföldre utazótól, és már indulhat is, vagy távozik. Azt, hogy innen Erdélybe utazzunk, szinte lehetetlenné tenné a vízum. Javaslom, akik úgy vélik, hogy semmi akadálya a vízum bevezetésének, valamelyik délelőtt sétáljanak el a román nagykövetség előtt, és nézzék meg, milyen állapotok uralkodnak ott most. A román hatóságok kapva-kapnának az alkalmon, és kölcsönösségi alapon azonnal bevezetnék a vízumot. Nem titok senki előtt, aki gyakorta utazik Erdélybe: a román hatóságok a legváltozatosabb eszközökkel iparkodnak akadályozni a két ország közötti határforgalmat. A bűnözésre, a feketegazdaságra való hivatkozás egyszerűen szemforgatás - ugyanis az alvilág játszi könnyedséggel szerezne vízumot. Hadd emlékeztessek arra a nem különösebben sokat idézett tényre, hogy Magda Marinko annak idején órák alatt megkapta azt a magyar tartózkodási engedélyt, amire az átlagembernek hónapokat kell várnia. A feketemunka ellen, gondolom, azonos eszközökkel kellene küzdeni, függetlenül attól, milyen állampolgár „vállalja”. Horn Gyula Antall Józseftől elhatárolódva - nem tekintette magát tizenötmillió magyar miniszterelnökének, nagyon helyesen, politikusan és diplomatikusan hangsúlyozta ezt, de leszögezte: szívén viseli a határon túli magyar kisebbség gondjait. Mielőtt ezt a végzetes vízumdöntést meghoznák, gondoljon erre! Racsmány Mihály Budapest János-hegyi csalódások A napokban vidéki unokaöcsémnek Budapest nevezetességeit szerettem volna megmutatni. A csodálatos libegőzés után a János-hegyre érkeztünk, s a legnagyobb megdöbbenésemre a kilátót zárva találtuk. Az idetévedő turista semmiféle információt nem kap az esetleges átépítésről vagy a toronyőr nyári szabadságáról. Jobb híján a szintén bezárt étterem padjainak tetejére állva gyönyörködtünk a korántsem teljes panorámában. Ezután arra gondoltunk, hogy a Széchenyi-hegyig gyermekvasúton megyünk. A kihalt állomáson nem volt menetrend. Egy óra elteltével meguntuk a várakozást, és gyalog mentünk a Normafáig, ahol végre buszra tudtunk szállni. Itthon megnéztük a gyermekvasút menetrendjét, és kiderült, hogy várakozásunk ideje alatt két vonatnak is mennie kellett volna. Az unokaöcsémnek csalódást okozott e délutáni kirándulás, engem pedig felháborított, hogy nyáron, amikor sok turista látogat városunkba, ilyen alapvető hiányosságokkal kell találkozniuk. Csipke Klára Budapest A Fa ára Hűséges típus vagyok, ha megkedvelek valakit, valamit, kitartok mellette, így vagyok a Fa dezodorral is. Kedvenc drogériámban szinte semmi sem változott, csak a Fa ára az, ami bosszant. Májusban még a következő párbeszéd hangzott el a pult egyik, illetve másik oldalán: Kérek egy Fa dezodort. - Kétszázhúsz forint. Júniusban: - Egy 220 forintos Fa dezodort szeretnék. - Sajnálom, 250 forintba kerül. Júliusban: - A legolcsóbb Fa dezodort, ha lehetne - rebegtem. - Parancsoljon, 280 forint. De minek is a dezodor, megteszi a mosószappan is? Dvorák Ferenc Budapest Ooh, what a night... Lucky Strilce. Semmi más. Ílfe^v-1 ,1/ ' ' - \ 5 A DOHÁNYZÁS KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE!