Népszabadság, 1995. augusztus (53. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-08 / 184. szám
1995. augusztus8., kedd Egyetemi felvételik: van, aki bejutott, van, aki nem Lezárultak az 1995-96-os tanév felvételi vizsgái, s elkészíthető a gyorsmérleg is. Izzasztó időszakot tudhatnak maguk mögött a felvételiztető tanárok, a szülők, de leginkább az érintettek, a felvételiző diákok. Idén több mint nyolcvanhatezer diák vívta meg csatáját a harmincnégyezer nappali tagozatos egyetemi és főiskolai helyért. A továbbtanulni vágyók száma évről évre emelkedik. Köszönhető ez az érettségizett korosztályok demográfiai hullámhegyének, de annak is, hogy sima érettségivel ma már szinte lehetetlen elhelyezkedni. A legutóbbi öt évben mintegy harminc százalékkal emelkedett a felsőoktatásban a hallgatók száma. Idén a tavalyihoz hasonlóan ötvenezer körüli fiatal előtt zárultak be a továbbtanulás kapui, s ezen a tényen lényegesen az sem változtat, hogy az esti és levelező tagozatokon azért maradt számukra néhány kiskapu. A „továbbtanulási feszítőerő” tehát továbbra is óriási. Ha azonban egy kicsit tüzetesebben megvizsgáljuk a jelentkezők és a felvettek arányát, kiderül, hogy korántsem mindenütt. Reálpályák mélyrepülése Az idei felvételik is azt mutatják, hogy a reálpályák népszerűségének évek óta tartó csökkenése (néhány kivételtől eltekintve) folytatódik. Bár a felvételi pontszámok nem mindig mérvadóak, azért mégis szembeszökő, hogy a legalacsonyabb pontszámokkal idén is a műszaki felsőoktatási intézményekbe és egyes természettudományos szakokra lehetett bekerülni, így például az ELTE fizika és kémia tanári szakára már 85, vegyész szakára pedig 83 pont is elég volt. Bizonyos reálszakokon még így sem telt be a létszám, pótjelentkezést kellett meghirdetni. A műszaki felsőoktatási intézményekbe igyekvők 70-90 százaléka felvételi nélkül, 3,50-4-es középiskolai átlaggal és sikeres érettségivel is bekerülhetett. Ez alól csak néhány sikerszakma kivétel: míg a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki informatika szakára 5,20-as (!) átlag, azaz kitűnő eredmény és egyéb szuperteljesítményekért, például nyelvvizsgákért adható pluszpontok jelentették a „beugrót”, addig a miskolci egyetem gépészmérnöki és kohómérnöki karára, valamint egyes műszaki főiskolákra 3,75 százalékos középiskolai eredmény is elegendőnek bizonyult a sikeres felvételihez. A legtöbben a műszaki felsőoktatási intézményekbe jutottak be, egyúttal itt volt a legalacsonyabb a túljelentkezés: mindössze 1,52-szeres. Ez azt jelenti, hogy valamilyen műszaki pályára szinte mindenki bekerülhetett, aki csak akart. Hasonló a helyzet az agrárpályák esetében is, ahol a túljelentkezés 2,26 százalékos. Szinte minden második jelentkezőt felvettek már előre, a középiskolai eredmények alapján. A kép azonban itt sem teljesen egyértelmű. Amíg a hagyományos mezőgazdaság-tudományi karokra való bejutásban a középiskolából hozott 45 pont is elegendő volt szinte mindenütt, addig azokon a szakokon, ahol a hagyományos agrármérnöki képzést korszerűsítették, illetve valamilyen gazdasági szakmával „feljavították”, a nagy tolongás miatt igen magasra tették a lécet: a gödöllői egyetem környezetgazdálkodási agrármérnöki szakán például 117-re, a gazdasági agrármérnöki szakon 118-ra. Érdekes és a piaci igényekkel némileg ellentétes a viszonylag gyér érdeklődés az élelmiszer-ipari mérnöki pályák iránt. Hódít a közgazdaság és a jog Úgy tűnik, a fiatalok körében továbbra is vonzóak a közgazdasággal, pénzügyekkel, kereskedelemmel kapcsolatos pályák. Szakterületekre csaknem háromszoros volt a túljelentkezés. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre 111, a Külkereskedelmi Főiskolára átlagosan 106, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára 111, a Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskolára 110 pontot kellett összegyűjteniük a felvételizőknek. Különösen az idegen nyelvekkel kombinált felvételi követelmények voltak magasak. A Külkereskedelmi Főiskola nemzetközi kommunikáció szakán, ahol a felvételi tárgy két idegen nyelv volt, 118-120 pontos ponthatárokkal is találkozhattunk. Hasonló volt a helyzet a jogi karokon. A túljelentkezés az idén csaknem hatszoros volt, s ez a művészeti intézmények után a legmagasabb jelentkezési arány Magyarországon. Ennek megfelelően ide bejutni igen nehéz volt. Annak például, aki az ELTE jogtudományi karát célozta meg, 115 pontot kellett szereznie. Sokan kiváló középiskolai eredménnyel és sikeres felvételi vizsgával is kívülrekedtek. Magyarországon pillanatnyilag négy egyetemen és két főiskolán folyik jogászképzés, de az igényeket ez sem tudja kielégíteni. Az ELTE az idén úgy próbált enyhíteni a hatalmas nyomáson, hogy száz, legalább 108 pontot elért diák számára az ELTE oktatóinak részvételével „kihelyezett tagozatot” indít a győri Széchenyi István Főiskolán. Kevesebb tanár kell, s több ápoló Töretlennek tűnik a bölcsészpályák népszerűsége: a jogi karok után itt volt a legmagasabb a túljelentkezés, csaknem négyszeres. (Kivételt képeztek az egyházi felsőoktatási intézmények bölcsésztudományi karai, ahol bizonyos szakokon pótje- lentkezést kellett meghirdetni.) Elsősorban az idegennyelv-szakok hódítottak: csaknem mindenütt 110 pont körüli eredmény kellett ahhoz, hogy valaki egyetemi polgárként folytathassa tanulmányait. Tartja a szintet, bár valamelyest veszített korábbi népszerűségéből az orvosi pálya: az általános orvosi karra Budapesten 110, Pécsett 107, Szegeden 101 volt a ponthatár. Az orvosit lassanként megközelíti a diplomás ápolói és szociális munkás főiskolai szakok népszerűsége. Az idén Debrecenben mindkét szakon 100-100 pont kellett a bekerüléshez. Ez a trend egyébként megfelelne a munkaerő-piaci igényeknek, valamint a Felsőoktatási és Tudományos Tanács ajánlásainak is, melyek a jogi, gazdasági és egészségügyi főiskolai szakokra a tájékoztatóban közölt irányszámokhoz képest 30 százalékkal több hallgató felvételét javasolták. A felvételi irányszámok egyébként kevés helyen tükrözik a valódi munkaerő-piaci igényeket: az egyes intézmények vagy nem tudnak lépést tartani a megnövekedett kereslettel (jogi, gazdasági pályák), vagy rendszeresen „túlterveznek”, és ezáltal munkaerő-piaci feszültséget, növekvő munkanélküliséget gerjesztenek. Annak ellenére, hogy a statisztikák szerint általában véve sok a tanár, viszont égetően kevés a nyelvtanár, az ELTE bölcsészkarára még ebben az évben is 220 magyar, 180 történelem szakost és csak 80 német szakost, a Tanárképző Főiskolai Karra pedig 40 magyar történelem és 6 (!) angol-orosz, illetve német-orosz szakost vettek fel. Dacára annak, hogy orvosleépítésekkel kell számolni, az ország négy orvostudományi egyetemén összesen 830 új elsőéves juthatott be az általános orvosi karokra, a kritikus ápolóellátottság ellenére viszont a diplomás ápolói szakokra a nappali tagozatokon összesen alig 300 főt vettek fel. Levelező tagozaton ugyan még ezer ápoló kezdheti meg tanulmányait, de mivel ők már dolgoznak, érdemben nem enyhítik a krónikus munkaerőhiányt. Az idei felvételik - egyénnek, társadalomnak - egyik legfőbb tanulsága: megoldást egyedül a magyar felsőoktatás alapvető strukturális átalakítása, rugalmasabbá tétele hozhat. Bonifert Mária ______KULTÚRA______________________________________________NÉPSZABADSÁG 15 Lesz-e szántó szolgaszobrunk? A Szépművészeti Múzeum tervéhez 18 000 angol font még hiányzik Európában újra divat lett az ókori Egyiptom. A múlt századi egyiptománra visszatérni látszik. Szebbnél szebb egyiptomi kiállítások nyílnak Európa-szerte. A Szépművészeti Múzeum is - ahol az egyetlen jelentős hazai egyiptomi gyűjtemény van - megújítja állandó kiállítását. Az intézmény a jelenleg is látható emlékeken kívül az eddig raktárban őrzött tárgyakkal bővíti a kiállítást, és szeretné vásárlással is kiegészíteni azt. Úgynevezett szolgaszoborcsoport ugyanis nincs a magyar gyűjteményben, noha általában ezek alkotják az egyiptomi bemutatók egyik legvonzóbb együttesét. Dr. Győry Hedvig, a Szépművészeti Múzeum munkatársa szerint a színesre festett kis alakok kedvesen, mindenki számára érthetően mutatják be a hajdani Egyiptom mindennapi életének tarka sokféleségét. A háztartások, a gazdaságok, a műhelyek, a szántóföldi munkák szinte megelevenednek általuk. Ezeket a szobrokat nem kötik az egyiptomi művészet általános stílustörvényei. Készítésükkor nem ragaszkodtak a szimmetriához, az egyensúlyhoz, és a máshol szigorúan betartott frontalitás sem volt itt áthághatatlan törvény. Az egyiptomi művészetben az isteneket, az istenként tisztelt fáraókat, azok környezetét és a főembereket örökítették meg. A közrendűek élete nem sokat számított az ő világukban, számukra nem létezett a túlvilág sem. Miért kerültek hát be ők is az ábrázoltak kivételezett csoportjába? Az előkelő halott megoszthatta a túlvilágba jutás kiváltságát másokkal. Magával vihette a halálon túlra háza népét, szolgálóit, alkalmazottait dolgozni. Számos ilyen dombormű és szolgaszobor került az előkelők sírjaiba, hogy azok - a mágia révén életre kelve - teljesítsék uruk kívánságait, s mentesítsék őt a munkától a túlvilágon is - állítja Győry Hedvig. Egy koporsószöveg címe például a következő: „Nem végezni semmilyen munkát a túlvilágon.” A Szépművészeti Múzeumban vannak múmiák, bebalzsamozott szent állatok, feliratok, ékszerek, használati tárgyak stb. Viszont egyetlenegy szolgaszoborcsoport sincs. Egy londoni műkereskedő azonban most megvételre ajánlott egy szépen kidolgozott, szántást ábrázoló szolgaszoborcsoportot. A férfi térdig érő kötényt visel, a fehér festés szinte teljesen épen maradt meg rajta. Finoman mintázott fejét vállig érő haja keretezi, amelynek ébenfekete festésén csak kisebb hiányok mutatkoznak. Teste az egyiptomiaknál szokásos színben, vörösen pompázik. Karját kecsesen kinyújtja, hogy megragadja az ekét, amelyet két, fehér alapon fekete foltos ökör húz. A körülbelül 4000 éves, 19x34,5 centiméteres alkotás a Középbirodalom idején készülhetett. Az ilyenféle szobor egyébként igen ritka. A szakirodalom eddig mindössze tíz darab szántást ábrázoló csoportot tartott számon. A megvételre ajánlott szobor nem szerepelt közöttük, mivel eredetileg magángyűjtőnél lehetett. Az úgynevezett Lansing-papiruszról azt is tudjuk, hogy ezeknek az embereknek volt a legnehezebb élete - mondja Győry Hedvig. A papiruszon a következőket olvashatjuk: „Azoknak a munkásoknak, akik a szántóföldeken vannak, a legkeményebb a munkájuk az összes mesterség között... (A földműves) nappal gazdasági szerszámait faragja, éjjel kötelet fon. Éjszakáját is gazdasági munkával tölti. Úgy felszereli magát szántóföldre menet, mintha harcos lenne.” Győry Hedvig szerint az együttes megvásárlása azért is fontos lenne, mert a Középbirodalom korszakából alig néhány emlékkel rendelkezünk, ráadásul a műkereskedelemben ma már nagyon ritkán kínálnak megvételre ilyen korai kisplasztikát. A szobor azonban 18 000 fontba kerül, s ez az összeg nem áll a múzeum rendelkezésére. A műkereskedő hajlandó fél évet várni. Győry Hedvig szerint a helyzeten már csak a Szépművészeti Múzeum Pártoló Alapítványán (MHB 222-17682) keresztül történő közadakozás segíthet. A gyűjtemény gondozói - köszönetük jeléül - feltüntetnék az adományozók nevét a kiállításon és a kiállításvezetőben. Juhari Zsuzsanna Ötéves a Népszabadság Rt* Foglalkozás: Mióta «lőfizető|* lapunknak? 0-3 éve 4-10 éve 11-20 éve 21-30 éve 31 és több éve Nekünk ünnep, ha Ön nyer! Kedves Előfizetőnk! A Népszabadság Részvénytársaság szü- ^ |^|/# megnyeréséhez semmi mást nem kell letésnapja alkalmából szeretnénk mega- * \ tennie, mint az alábbi szelvényt pontajándékozni Önt egy szuper nyeremény- s ’rt | san kitöltve 1995. augusztus 20-ig posakcióval, melynek fődíja egy Volkswa ^ 8^ tán feladni címünkre. Sorsolás augusztus gén Polo. ^ 28-án. Önnek az autó és sok más értékes tárgy 111 a RectatorTsoport 1ft