Népszabadság, 1995. augusztus (53. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-08 / 184. szám

1995. augusztus8., kedd Egyetemi felvételik: van, aki bejutott, van, aki nem Lezárultak az 1995-96-os tanév felvételi vizsgái, s elkészíthető a gyorsmérleg is. Izzasztó idősza­kot tudhatnak maguk mögött a felvételiztető tanárok, a szülők, de leginkább az érintettek, a felvételiző diákok. Idén több mint nyolcvanhatezer diák vív­ta meg csatáját a harminc­négyezer nappali tagozatos egyetemi és főiskolai helyért. A továbbtanulni vágyók száma évről évre emelkedik. Köszön­hető ez az érettségizett korosz­tályok demográfiai hullámhe­gyének, de annak is, hogy sima érettségivel ma már szinte lehe­tetlen elhelyezkedni. A legutóbbi öt évben mintegy harminc százalékkal emelke­dett a felsőoktatásban a hallga­tók száma. Idén a tavalyihoz hasonlóan ötvenezer körüli fi­atal előtt zárultak be a tovább­tanulás kapui, s ezen a tényen lényegesen az sem változtat, hogy az esti és levelező tagoza­tokon azért maradt számukra néhány kiskapu. A „továbbta­nulási feszítőerő” tehát tovább­ra is óriási. Ha azonban egy ki­csit tüzetesebben megvizsgál­juk a jelentkezők és a felvettek arányát, kiderül, hogy koránt­sem mindenütt. Reálpályák mélyrepülése Az idei felvételik is azt mu­tatják, hogy a reálpályák nép­szerűségének évek óta tartó csökkenése (néhány kivételtől eltekintve) folytatódik. Bár a felvételi pontszámok nem min­dig mérvadóak, azért mégis szembeszökő, hogy a legalacso­nyabb pontszámokkal idén is a műszaki felsőoktatási intézmé­nyekbe és egyes természettudo­mányos szakokra lehetett beke­rülni, így például az ELTE fizi­ka és kémia tanári szakára már 85, vegyész szakára pedig 83 pont is elég volt. Bizonyos reál­szakokon még így sem telt be a létszám, pótjelentkezést kellett meghirdetni. A műszaki felső­­oktatási intézményekbe igyek­vők 70-90 százaléka felvételi nélkül, 3,50-4-es középiskolai átlaggal és sikeres érettségivel is bekerülhetett. Ez alól csak néhány sikerszakma kivétel: míg a Budapesti Műszaki Egye­tem műszaki informatika sza­kára 5,20-as (!) átlag, azaz kitű­nő eredmény és egyéb szuper­teljesítményekért, például nyelvvizsgákért adható plusz­pontok jelentették a „beugrót”, addig a miskolci egyetem gé­pészmérnöki és kohómérnöki karára, valamint egyes műszaki főiskolákra 3,75 százalékos kö­zépiskolai eredmény is elegen­dőnek bizonyult a sikeres felvé­telihez. A legtöbben a műszaki felsőoktatási intézményekbe ju­tottak be, egyúttal itt volt a leg­alacsonyabb a túljelentkezés: mindössze 1,52-szeres. Ez azt jelenti, hogy valamilyen műsza­ki pályára szinte mindenki be­kerülhetett, aki csak akart. Hasonló a helyzet az agrárpá­lyák esetében is, ahol a túlje­lentkezés 2,26 százalékos. Szin­te minden második jelentkezőt felvettek már előre, a középis­kolai eredmények alapján. A kép azonban itt sem teljesen egyértelmű. Amíg a hagyomá­nyos mezőgazdaság-tudományi karokra való bejutásban a kö­zépiskolából hozott 45 pont is elegendő volt szinte mindenütt, addig azokon a szakokon, ahol a hagyományos agrármérnöki képzést korszerűsítették, illetve valamilyen gazdasági szakmá­val „feljavították”, a nagy to­longás miatt igen magasra tet­ték a lécet: a gödöllői egyetem környezetgazdálkodási agrár­­mérnöki szakán például 117-re, a gazdasági agrármérnöki sza­kon 118-ra. Érdekes és a piaci igényekkel némileg ellentétes a viszonylag gyér érdeklődés az élelmiszer-ipari mérnöki pá­lyák iránt. Hódít a közgazdaság és a jog Úgy tűnik, a fiatalok körében továbbra is vonzóak a közgaz­dasággal, pénzügyekkel, keres­kedelemmel kapcsolatos pá­lyák. Szakterületekre csaknem háromszoros volt a túljelentke­zés. A Budapesti Közgazdaság­tudományi Egyetemre 111, a Külkereskedelmi Főiskolára át­lagosan 106, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára 111, a Kereskedelmi, Vendéglátó-ipa­ri és Idegenforgalmi Főiskolára 110 pontot kellett összegyűjte­­niük a felvételizőknek. Különö­sen az idegen nyelvekkel kom­binált felvételi követelmények voltak magasak. A Külkereske­­delm­i Főiskola nemzetközi kommunikáció szakán, ahol a felvételi tárgy két idegen nyelv volt, 118-120 pontos ponthatá­rokkal is találkozhattunk. Ha­sonló volt a helyzet a jogi karo­kon. A túljelentkezés az idén csaknem hatszoros volt, s ez a művészeti intézmények után a legmagasabb jelentkezési arány Magyarországon. Ennek megfe­lelően ide bejutni igen nehéz volt. Annak például, aki az EL­TE jogtudományi karát célozta meg, 115 pontot kellett szerez­nie. Sokan kiváló középiskolai eredménnyel és sikeres felvételi vizsgával is kívülrekedtek. Ma­gyarországon pillanatnyilag négy egyetemen és két főiskolán folyik jogászképzés, de az igé­nyeket ez sem tudja kielégíteni. Az ELTE az idén úgy próbált enyhíteni a hatalmas nyomá­son, hogy száz, legalább 108 pontot elért diák számára az ELTE oktatóinak részvételével „kihelyezett tagozatot” indít a győri Széchenyi István Főisko­lán. Kevesebb tanár kell, s több ápoló Töretlennek tűnik a bölcsész­pályák népszerűsége: a jogi ka­rok után itt volt a legmagasabb a túljelentkezés, csaknem négy­szeres. (Kivételt képeztek az egyházi felsőoktatási intézmé­nyek bölcsésztudományi karai, ahol bizonyos szakokon pótje-­ lentkezést kellett meghirdetni.) Elsősorban az idegennyelv-sza­­kok hódítottak: csaknem min­denütt 110 pont körüli ered­mény kellett ahhoz, hogy valaki egyetemi polgárként folytat­hassa tanulmányait. Tartja a szintet, bár valamelyest veszí­tett korábbi népszerűségéből az orvosi pálya: az általános orvosi karra Budapesten 110, Pécsett 107, Szegeden 101 volt a pont­határ. Az orvosit lassanként megközelíti a diplomás ápolói és szociális munkás főiskolai szakok népszerűsége. Az idén Debrecenben mindkét szakon 100-100 pont kellett a bekerü­léshez. Ez a trend egyébként megfelelne a munkaerő-piaci igényeknek, valamint a Felső­­oktatási és Tudományos Tanács ajánlásainak is, melyek a jogi, gazdasági és egészségügyi főis­kolai szakokra a tájékoztató­ban közölt irányszámokhoz ké­pest 30 százalékkal több hallga­tó felvételét javasolták. A felvételi irányszámok egyébként kevés helyen tükrö­zik a valódi munkaerő-piaci igényeket: az egyes intézmé­nyek vagy nem tudnak lépést tartani a megnövekedett keres­lettel (jogi, gazdasági pályák), vagy rendszeresen „túltervez­nek”, és ezáltal munkaerő-piaci feszültséget, növekvő munka­­nélküliséget gerjesztenek. An­nak ellenére, hogy a statiszti­kák szerint általában véve sok a tanár, viszont égetően kevés a nyelvtanár, az ELTE bölcsész­karára még ebben az évben is 220 magyar, 180 történelem szakost és csak 80 német sza­kost, a Tanárképző Főiskolai Karra pedig 40 magyar­ törté­nelem és 6 (!) angol-orosz, illet­ve német-orosz szakost vettek fel. Dacára annak, hogy orvos­leépítésekkel kell számolni, az ország négy orvostudományi egyetemén összesen 830 új első­éves juthatott be az általános orvosi karokra, a kritikus ápo­lóellátottság ellenére viszont a diplomás ápolói szakokra a nappali tagozatokon összesen alig 300 főt vettek fel. Levelező tagozaton ugyan még ezer ápoló kezdheti meg tanulmányait, de mivel ők már dolgoznak, ér­demben nem enyhítik a króni­kus munkaerőhiányt. Az idei felvételik - egyénnek, társadalomnak - egyik legfőbb tanulsága: megoldást egyedül a magyar felsőoktatás alapvető strukturális átalakítása, rugal­masabbá tétele hozhat. Bonifert Mária ______KULTÚRA______________________________________________NÉPSZABADSÁG 15 Lesz-e szántó szolgaszobrunk? A Szépművészeti Múzeum tervéhez 18 000 angol font még hiányzik Európában újra divat lett az ókori Egyiptom. A múlt száza­di egyiptománra visszatérni látszik. Szebbnél szebb egyip­tomi kiállítások nyílnak Euró­­pa-szerte. A Szépművészeti Múzeum is - ahol az egyetlen jelentős hazai egyiptomi gyűj­temény van - megújítja állan­dó kiállítását. Az intézmény a jelenleg is látható emlékeken kívül az eddig raktárban őr­zött tárgyakkal bővíti a kiállí­tást, és szeretné vásárlással is kiegészíteni azt. Úgynevezett szolgaszoborcsoport ugyanis nincs a magyar gyűjtemény­ben, noha általában ezek al­kotják az egyiptomi bemuta­tók egyik legvonzóbb együtte­sét. Dr. Győry Hedvig, a Szép­művészeti Múzeum munkatár­sa szerint a színesre festett kis alakok kedvesen, mindenki számára érthetően mutatják be a hajdani Egyiptom min­dennapi életének tarka sokfé­leségét. A háztartások, a gaz­daságok, a műhelyek, a szán­tóföldi munkák szinte megele­venednek általuk. Ezeket a szobrokat nem kötik az egyip­tomi művészet általános stí­lustörvényei. Készítésükkor nem ragaszkodtak a szimmet­riához, az egyensúlyhoz, és a máshol szigorúan betartott frontalitás sem volt itt áthág­hatatlan törvény. Az egyiptomi művészetben az isteneket, az istenként tisz­telt fáraókat, azok környezetét és a főembereket örökítették meg. A közrendűek élete nem sokat számított az ő világuk­ban, számukra nem létezett a túlvilág sem. Miért kerültek hát be ők is az ábrázoltak ki­vételezett csoportjába? Az elő­kelő halott megoszthatta a túl­világba jutás kiváltságát má­sokkal. Magával vihette a ha­lálon túlra háza népét, szolgá­lóit, alkalmazottait­­ dolgozni. Számos ilyen dombormű és szolgaszobor került az előke­lők sírjaiba, hogy azok - a má­gia révén életre kelve - telje­sítsék uruk kívánságait, s mentesítsék őt a munkától a túlvilágon is - állítja Győry Hedvig. Egy koporsószöveg cí­me például a következő: „Nem végezni semmilyen munkát a túlvilágon.” A Szépművészeti Múzeum­ban vannak múmiák, bebal­zsamozott szent állatok, fel­iratok, ékszerek, használati tárgyak stb. Viszont egyetlen­egy szolgaszoborcsoport sincs. Egy londoni műkereskedő azonban most megvételre ajánlott egy szépen kidolgo­zott, szántást ábrázoló szolga­szoborcsoportot. A férfi térdig érő kötényt visel, a fehér festés szinte teljesen épen maradt meg rajta. Finoman mintázott fejét vállig érő haja keretezi, amelynek ébenfekete festésén csak kisebb hiányok mutat­koznak. Teste az egyiptomiak­nál szokásos színben, vörösen pompázik. Karját kecsesen ki­nyújtja, hogy megragadja az ekét, amelyet két, fehér alapon fekete foltos ökör húz. A kö­rülbelül 4000 éves, 19x34,5 centiméteres alkotás a Közép­­birodalom idején készülhetett. Az ilyenféle szobor egyébként igen ritka. A szakirodalom ed­dig mindössze tíz darab szán­tást ábrázoló csoportot tartott számon. A megvételre ajánlott szobor nem szerepelt közöttük, mivel eredetileg magángyűjtő­nél lehetett. Az úgynevezett Lansing-pa­­piruszról azt is tudjuk, hogy ezeknek az embereknek volt a legnehezebb élete - mondja Győry Hedvig. A papiruszon a következőket olvashatjuk: „Azoknak a munkásoknak, akik a szántóföldeken vannak, a legkeményebb a munkájuk az összes mesterség között... (A földműves) nappal gazdasági szerszámait faragja, éjjel köte­let fon. Éjszakáját is gazdasági munkával tölti. Úgy felszereli magát szántóföldre menet, mintha harcos lenne.” Győry Hedvig szerint az együttes megvásárlása azért is fontos lenne, mert a Középbi­rodalom korszakából alig né­hány emlékkel rendelkezünk, ráadásul a műkereskedelem­ben ma már nagyon ritkán kí­nálnak megvételre ilyen korai kisplasztikát. A szobor azonban 18 000 font­ba kerül, s ez az összeg nem áll a múzeum rendelkezésére. A műkereskedő hajlandó fél évet várni. Győry Hedvig szerint a helyzeten már csak a Szépmű­vészeti Múzeum Pártoló Ala­pítványán (MHB 222-17682) keresztül történő közadakozás segíthet. A gyűjtemény gondo­zói - köszönetük jeléül - fel­tüntetnék az adományozók ne­vét a kiállításon és a kiállítás­vezetőben. Juhari Zsuzsanna Ötéves a Népszabadság Rt* Foglalkozás: Mióta «lőfizető|* lapunknak? 0-3 éve 4-10 éve 11-20 éve 21-30 éve 31 és több éve Nekünk ünnep, ha Ön nyer! Kedves Előfizetőnk! A Népszabadság Részvénytársaság szü- ^ |^|/# megnyeréséhez semmi mást nem kell letésnapja alkalmából szeretnénk mega- * \ tennie, mint az alábbi szelvényt ponta­jándékozni Önt egy szuper nyeremény- s ’­rt | san kitöltve 1995. augusztus 20-ig pos­­akcióval, melynek fődíja egy Volkswa­ ^ 8^ tán feladni címünkre. Sorsolás augusztus gén Polo. ^ 28-án. Önnek az autó és sok más értékes tárgy 111 a RectatorT­soport 1­­­ft

Next