Népszabadság, 1995. augusztus (53. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-19 / 194. szám

1995. augusztus 19., szombat: MAGYAR TÜKÖR. Záhony, a félig nyitott határkapu Várakozó kamionosok a határon - Egy héttel ez­előtt indultam el otthonról, Eindhovenből - mondja Coanna Takaró holland kamionsofőr. - A hét napból hármat ennek a rokonszenves magyar kisvárosnak, Záhony­nak a határában töltöttem. Takaró úr gépeket visz Moszkvába. Amikor beszélge­tünk, már a harmadik a záhonyi határátkelő előtti kamionsor­ban. Valószínű, hogy fél órán belül átjut a túloldalra, ponto­sabban ott lesz a senki földjén, a záhonyi magyar és a csapi ukrán közúti határátkelőt összekötő, rozzant állapotban lévő Tisza­ládon. Aztán irány a gépekkel Moszkva, de előtte be kell vár­nia néhány holland kollégát, mert Ukrajnában a Kárpátokon átvezető szakaszon biztonságo­sabb konvojban túljutni. - Hallott-e arról, hogy Zá­honytól Munkácsig száz dollá­rért vasúton is átjuthatna a ra­kományával? - kérdezem a né­metül kiválóan beszélő sofőrt. - Sajnos, nem - felelt őszinte csodálkozással. - Ha tudok róla, akkor nem ezt a szombattól hét­főig tartó országúti ácsorgást választom. Lehetséges, hogy ez a bolygó hollandi akkor sem jár jobban, ha Záhony előtt átgurul a Ro- La terminálra. Ez nem más, mint a július 1-jén elindult kombinált fuvarozás keretében a kamionokat Munkácsra indí­tó, úgynevezett záhonyi 500-as átrakóállomás. Itt is vártak már ugyanis két napot arra, hogy a szerelvényenként 16 kamiont szállító vonatok rakománya összejöjjön. Vagy vártak rá még ennél is több időt... - A vasút annyira rugalmas, hogy most már hat teherautóval is elindítjuk a vonatokat - mondja Lőrincz Sándor, a MÁV záhonyi üzemigazgatója. - A számítások szerint ugyanakkor a legalább tíz teherautót szállító vonatok átküldése lenne a gaz­daságos. Eredetileg napi két kombinált szerelvény átküldésé­re készültünk. Ezze­l szemben a múlt héten csak hat vonat ment el, de az sem teljes terheléssel. Márpedig az ukránok a fogadá­sért szerelvényenként minimum tíz kamion átrakási árát elkérik, amire a speditőrök, a budapesti Dunakombi és az ukrajnai AVT szerződése jogalapot is ad nekik. A Munkács-Záhony útvonal­ra (a túloldali város az utolsó olyan pont, ahová a normál nyomtávú, európai szabványú tehervagonok még átjuthatnak) orosz szabványú, széles pőreko­csikat küld az ukrán vasúttár­saság. Mivel azonban a túlol­dalról sokkal ritkábban van je­lentkező a százdolláros tarifájú kombinált fuvarozásra, mint a magyarországi szakaszon, a pő­rekocsik onnan meglehetősen kiszámíthatatlanul érkeznek Magyarországra.­­ Ha többnapi telefonálgatás után néha sikerül átkönyörög­nünk a széles szerelvényeket, azok többnyire üresen jönnek - állítja az üzemigazgató. - E hét első napján a reggeli órákban Záhony mellett hat ki­lométeres volt a kamionsor. A vánszorgó, inkább ácsorgó, mintsem haladó menet végén olasz teherautó-vezetőkkel be­szélgettem. - Milánótól idáig két napig tartott az út - mondja Rodolfo Mercoldi. - Itt most háromnapi várakozásra készültünk fel. Aztán szépen megteríti a kis asztalkát a 4-es út terelővona­lán. A kamion oldalsó rekeszé­ből elemózsia és üdítő kerül elő. A korai ebédre gyülekező, itá­liai sofőrcsapat tagjaitól is megkérdezem: hallottak-e ar­ról, hogy vasúti szállítással el­kerülhetnék a hosszas várako­zást? - Én hallottam róla a kollé­gámtól - válaszolja Alfredo Ti­­son, aki Torinóból érkezett. - De figyelmeztetett: be ne ugor­jak! Ő ugyanis lefordult az át­rakóról egy, a maihoz hasonló­an hosszú sor végéről. Aztán két napig várt arra, hogy vonatra tegyék. Két napot viszont itt is lehet ácsorogni és araszolgatni, és még csak száz dollárt sem kell fizetni érte! Ahme Delic Szlovéniából szállít Moszkvába, s neki más a véleménye. Igaz, vele már az 500-as átrakón találkozom. A tüskehajú, fiatal sofőr az egyik kollégájától hallotta, hogy ezen a határon sínen is át lehet kelni. - Hat óra múlva Munkácson leszek - prognosztizálja a szlo­vén gépkocsivezető. - Így meg­spórolom azt a húsz liter gáz­olajat, amit Munkácsig elfüstöl­nek. Sőt a közúti átkelő előtti sorban a gyakori indítgatások, az alacsony sebességfokozat miatt ennél több is elfogy. - Én mindig erre járok - mondja Perjési Sándor, a tisza­­kécskei GMP Trans gépkocsive­zetője. - Az igaz, hogy jó órában kell érkezni, különben itt is csak vakarózhat az ember. De ez megszervezhető, mert előre megkérdezem, hány kamion jött össze, begurították-e már a szé­les kocsikat. A vasúti átrakóhely büféjé­ben két, egymásnak ábrával fordított plakát hirdeti ezt a szolgáltatást. Azt viszont csak­nem minden érdekelt egyértel­műen állította: a kombinált fu­varozásnak csapnivalóan rossz a propagandája. - Az unokaöcsém kamionos, és amikor errefelé járt, hallotta, hogy a kollégák az éter hullá­main keresztül tanakodnak, va­jon pontosan hány dollár, már­ka vagy forint ez a szolgáltatás - tudom meg Varga Tibortól, az üzemigazgatóság osztályveze­tőjétől. - A speditőrök talán ar­ra építenek, hogy ősszel valószí­nűleg úgyis megkezdődik a köz­úti híd felújítása. Annál haté­konyabb propaganda pedig nem kell, mint amikor az épít­kezés forgalomkorlátozásai mi­att a közúton feltehetően az ed­diginél is jobban elszabadul a pokol. - Én akkor is kivárom majd a soromat - mondja Dmitrij Jaro­­vec zsitomiri sofőr. - Amíg ugyanis a magyar oldalon ke­tyeg az óra, addig valutában és nem a semmit sem érő ukrán kuponban kapom a napidíja­mat. Ez is egy szempont. □ Lőrincz Sándor szerint a híd nagyon rossz állapotban van, és úgy szűk, ahogy van, ám azért nem lehet mindent arra fogni. - A kamionok itt akkor is csak ácsorognának és vánszo­rognának, ha hat sáv lenne - ál­lítja. - Szerintem a vámvizsgá­lat akkor is lassú lenne. Ha raj­tam múlna, én "Sokkal több vá­most állítanék itt szolgálatba, akkor taláni gyorsabb lenne az áthaladás. Gondoljon csak bele, hogy ha bevezetik a vízum­­kényszert, akkor mekkora lesz itt a gatyázás! Márpedig vala­milyen átlépést szigorító intéz­kedés előbb-utóbb mindenkép­pen életbe lép, mert ha az EU tagjai akarunk lenni, akkor nem Hegyeshalom, hanem Zá­hony lesz a Nyugat kapujában az utolsó szűrési pont. Czap István pénzügyőr őrnagy, a záhonyi vámparancs­nok másképp látja: - Rohangálhat itt huszonnégy órán át akármennyi vámos, a híd attól még egy centivel sem lesz szélesebb és az uk­ránok fogadóképes­sége sem lesz nagyobb. Amikor a nagy forgalom miatt erősítést kértem, mindig átvezényelték ide valahonnan a szükséges lét­számú csapatot, sőt a minap ti­zenhat ember saját hatáskörben való felvételére is lehetőséget adtak a feletteseim. De a lét­számban rejlő tartalékok az előbb említett okok miatt vége­sek. Inkább a forgalom szerve­zésével próbálunk meg valamit javítani a helyzeten. Némileg megkönnyítette a munkánkat, hogy az úgynevezett Z-s kocsik - vagyis a nálunk oroszok és uk­ránok által vásárolt személyau­tók­­ átkelését Beregsurányba és Tiszabecsre terelték. A túlol­dali bonyolult papírmunka mi­att ugyanis ezeknek a jármű­veknek a leglassúbb az áthala­dása. Amíg erre jártak, addig úgy volt, hogy a hárompályás út szélső harmadában mentek, vagyis inkább álltak a kamio­nok, középen a személyautók, a másik szélen pedig az összes többi jármű kínlódott. Például a mentő is... Az elhangzottak a másik fél véleményét tükrözik. Mégis megkérdezem a vámparancsno­kot: nem lehetnének-e gyorsab­bak? Válasza így hangzott: - Lehetni lehetnénk, megte­hetnénk, hogy folyamatosan to­­vábbot integetnénk a járművek­nek. Ha ezt tennénk, az nem vol­na érdeke az országnak. Amíg tavaly július végéig alig több mint 800 jogsértő cselekmény ügyében kellett intézkedni, ad­dig az idei év hasonló időszaká­ban 2500 ilyen eset volt a záho­nyi határponton. S vajon ebben a nehéz hely­zetben mennyit segítene a kom­­binált fuvarozás elterjedése? - Nagyon sokat. Még akkor is, ha ez az alig ötven kilométe­res szállítás nem sokkal több, mint egy meghosszabbított híd. De a vasúti szállítás alatt nem fogy az üzemanyag, kevesebb fogy a sofőr élelmiszeréből és főleg nem pocsékolódik el az idő a várakozással. Csakhogy nem szabadna a sofőrre bízni a választást, hogy közúton vagy vasúton lépi-e át a határt, ha­nem a cégeknek kötelezniük kellene őket a kombinált mód­szer igénybe vételére. A gépko­csivezető ugyanis a napidíj mi­att ellenérdekelt abban, hogy igénybe vegye ezt a szolgálta­tást. □ Sípos Istvánt, a MÁV vezér­igazgató-helyettesét - aki már záhonyi üzemigazgató korában a vállalkozó vasútról beszélt - arról kérdezem: ha a keleti ka­puban úgyis harmadára esett vissza a forgalom, vajon nem intézhetné-e a kombinált fuva­rozás ügyeit - esetleg saját vál­lalkozás közbeiktatásával - a vasút. - A mai megoldás kétségkí­vül túl bonyolult, sok a felesle­ges áttétel - válaszolja Sípos István. - Éppen ezért ami eddig volt, az a vasútnak csak defici­tet hozott. - Mi sem nyertünk rajta - mondja Virág Péter, a Duna­kombi Rt. vezérigazgató-he­lyettese. - Ez inkább kísérlet vagy inkább referenciamunka, amibe annak reményében fog­tunk, hogy talán hamarosan létrejön a Ljubljanától, illetve Trieszttől a Munkács alatti Szürtéig terjedő kombinált fu­varozási vasúti tengely. Ez a hosszabb táv már vasutat, fu­­varoztatót, speditőrt egyaránt érdekeltebbé tesz a kamionok sínen való szállításában. Az pedig, hogy nem a túl­­ nehéz orosz és ukrán pőrekocsikon, hanem erre a célra kifejlesztett normál nyomtávú vagonokon utaznak majd a kamionok, to­vább csökkentheti a költsége­ket. Erre is készülődve most már folyamatos lesz a jelenlé­tünk a záhonyi átrakó-pálya­udvaron, és a sorban álló sofő­röket a közúton is tájékoztat­juk a kombinált fuvar lehető­ségéről. A Dunakombi a Zá­­hony-Munkács fuvarokat felké­rés nyomán vállalta. A vasút egyik illetékes vezetőjétől meg­tudom: az új, a hosszabb távú Ro-La vonalra már pályáztatás lesz. Mire visszafelé indulunk a záhonyi határpontról, a reggeli hatkilométeres kamionsor hét­kilométeresre növekszik. Ez itt nem is olyan sok. Ma csendes hétköznap van. Rác T. János Sorompóra várva RÉDEI FERENC FELVÉTELE A ZÁHONYI HATÁRÁTKELŐ FORGALMA • 1994 I. fél év 1995 1. fél év Növekedés %-ban Személygépkocsi 1 077 257 1 462 537 35,76 Autóbusz 14 830 15 801 6,55 Tehergépjármű 46 603 57 938 24,32 Motorkerékpár 1 633 1 794 9,86 Vasúti jármű 128 538 141 033 9,72 Közút személy 2 774 770 4 491 549 61,87 Vasút személy 145 366 214 869 47,81 Jármű összesen 1 268 861 1 679 103 32,33 Személy összesen 2 920 136 4 706 418 61,17 Családi kép Üveges András nem tudta, hogy három vagy négy éve halt-e meg az apja. Negyedik vagy ötödik válasz nélkül ma­radt levelét visszaküldte a hí­resen trehány brazil posta. „A címzett meghalt. ” Ennyi. Azért ez nem hivatalos érte­sítés. Nem is lepődött meg, amikor a görcsoldók kába ál­mában feltűnt az apja. Mégis­csak él? Olyan volt, mint egy bennszülött, valami kunyhó vagy szobácska sarkába hú­zódtak néhányan, amikor if­jabb Üveges András föltűnt az ajtóban. Szóval él, állapította meg. Semmi ujjongás. Az apja sem kiáltott: fiam! - ő sem kapott a szívéhez, apám! Csöndben konstatálták egymást. Négyéves volt, amikor 1942- ben idősb Üveges „elvált tő­lük”. „Nyilalott”, ahogy az anyja mondta, Szálasi egyik bal keze volt, amihez új asszony illett. A német meg­szállás után főispán lett, a me­nekülés idején egyvagonnyi zsidóékszert kísért nyugatra. Ausztriában vagy Németor­szágban német barátai kiszál­lították az autójából az árok­partra a terhes feleségével együtt. A vagonnak is akadt gazdája, s idősb­eveges moso­gatással tartotta el a családját. Brazíliában ügynökösködött, ismét elvált, s a fia, ötven év múltán, egy belügyminiszteri papírral látogatta meg, misze­rint­ a magyar rendőri nyil­vántartásban nem szerepel, akár haza is települhet. Két hetet töltött együtt apa és fia, de már nem volt mon­dandójuk egymás számára. - Hazamehetnék hozzátok meghalni? - kérdezte a fiától utolsó este. Ifjabb Üveges agyán átfutott, még a repülő­jegyet sem tudnák kifizetni, lakatlan félszobájukra meg az igazi szülők inkább jogot for­málhatnak. - Nem lehet - akarta mon­dani, de elmismásolta azzal, hogy utaltassa át a nyugdíját (tudta, hogy nem megy), s hogy néz neki valami szociális otthont a közelben (amire elég sem lett volna az a nyugdíj). Emiatt sem ujjongtak most, amikor kiderült, hogy idős Üveges András mégsem halt meg. A fia, az ifjabb András kifordult ebből az álombéli né­ma találkozásból a napra. S ott meg kit lát? Azt a bra­zil kamaszt, akivel együtt hul­lámlovagolt az aracajui ten­gerparton. - Te mit keresel itt!? - kérdezte tőle döbbenten. A srác felhúzta a vállát. - El­vinnél néhány, családi képet az apámnak a gyerekeimről, az unokáimról? - kérdezte hirte­len. - Elvihetem - felelte a fiú természetesen magyarul­­, de mit csinál vele a marhavagon­ban? Marhavagon? Üveges And­rás elengedte a füle mellett a kérdést, s félálomban is válo­gatta a képeket, amiket majd elküld Brazíliába az apjának. Pünkösti Árpád I NÉPSZABADSÁG 9

Next