Népszabadság, 1995. szeptember (53. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-28 / 228. szám
1995. szeptember 28., csütörtök MAGYAR TÜKÖR Hazai szemmel Az Eiffel-torony teteje természetesen tele van antennákkal. A legfelső szinten kis szoba monitorokkal, kapcsolókkal. Ma már minden távirányítással működik, de az idén januárig még állandó ügyeletet tartottak itt a francia távközlési vállalat, a TDF emberei. A műszak reggel hatkor kezdődött, a liftek azonban csak kilenckor indulnak. A munkaidőből egy órát szántak hivatalosan a föl- és egyet a lemászásra. Jó erőben azonban fél óra is elegendő volt - mondta valaki, aki több évet töltött fönt. Lógós. □ Ül az utas a neves francia TGV puha ülésében és kibámul a tájra. Szép is, kényelmes is, puha is a híres szupervonat, tényleg gyors is, mégsem akkora nagy szám - állapítja meg magában. - Vonat. Vonatok másutt is vannak, gyorsak is. Még nálunk is, ha nem is ennyire sebesek. A világlátott ember szenvtelensége azonban csak addig tart, amíg fel nem tűnik egy autópálya a vasút mentén. Mint a nyíllövés száguldunk el a belső sávban 160-180-nal erőlködő BMW-k, Mercedesek és Porschék mellett. Mégiscsak ügyes. □ - Ah! Europäisches Parlament! - kiált fel megilletődötten a német határőr, amikor meglátja az alkalmi strasbourgi belépőt D. útlevelébe téve. Hegyeshalmi kollégája pár órával később nem hatódik meg: - Ne tessék az útlevélben mindenféle cédulákat tartani, nem arra való - oktat ki. Tényleg nem. A német becsületére válik viszont, hogy Európai Parlament ide, Európai Parlament oda, félreállított, és a számítógépén ellenőrizte, nem lopott-e az autó. Lenkei Gábor NÉPSZABADSÁG 9 Konformizmuskutatással a szolgalelkűség ellen Beszélgetés Karikó Sándor főiskolai tanárral A társadalmi-politikai megalkuvás címmel írt könyvet dr. Karikó Sándor főiskolai tanár, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola filozófiaoktatója. A Gondolat Kiadónál megjelent tudományos munka a hétköznapi gondolkodás számára is érdekes jelenséget vizsgál. A konformizmus kutatójával szegedi tudósítónk készített interjút. - Könyvében számos olykor egymással is ellentétes tartalmú definícióját idézi a konformizmus fogalmának: ön melyiket fogadja el? - A konformizmus interdiszciplináris fogalom, foglalkoznak vele a filozófia mellett a szociológia, szociálpszichológia, a politológia, az etika művelői. A legfőbb gond, hogy nemcsak a megközelítésük különbözik, hanem sokszor más-más jelenséget értenek a fogalmon. Vannak olyan meghatározások, amelyek teljesen negatív értéktartalmat hordoznak, mások szerint a konformizmus egyenlő a puszta alkalmazkodással, amely nélkül mind az egyén, mind a társadalom élete megbénulna. Én azokkal értek egyet, akik nem általánosságban, hanem egy-egy adott társadalmi rendszer konkrét összefüggéseiben vizsgálják ezt a kérdéskört. A konformizmus az egyén megalkuvó alkalmazkodása az őt körülvevő társadalomhoz és értékrendjéhez. Számomra tehát negatív értéktartalma van a jelenségnek, mert hosszú távon sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem jó. - Mit ért megalkuvó alkalmazkodáson? - Azt, amikor valaki érdekből, kényszerből úgy idomul valamihez, hogy ez az alkalmazkodás nem párosul a belső meggyőződésével. Látszatalkalmazkodás, amellyel az ember becsapja a környezetét. - Mondana erre példát? - 1989 után sokak politikaiideológiai tudatában és magatartásában következik be 180 fokos fordulat. Valaki válhat gyökeresen más emberré, ehhez, miként a tévedéshez, joga van. Ez nem konformizmus. Megalkuvásról akkor beszélhetünk, ha az egyén színeváltozása túl könnyedén, minden belső vívódás, lelkiismeret-furdalás nélkül, és túl gyakran történik. - Miben nyilvánul meg, hogy ez rossz az egyénnek is, a társadalomnak is? - Az a társadalom, amelyben az ilyen magatartás tömegesen fordul elő, hosszabb idő alatt egysíkúvá válik, az egyes ember elveszíti saját arculatát, egyéniségét. A tömeges konformizmus hatására egy-egy társadalmi rendszer hosszú ideig stabilnak látszhat, krízishelyzetben viszont kártyavárként omolhat össze. Ez nemcsak a régmúlt történelméből ismerős, hiszen mi magunk is láthattunk hasonlót néhány éve. - A Kádár-rendszer ereje teljében volt, amikor elkezdte kutatni ezt a jelenséget. A hazai közírásban a konformizmust akkoriban inkább a nyugati társadalmakkal kapcsolatban emlegették. Nem voltak nehézségei, amikor ezt a témát választotta? - Az akkori felfogás szerint a konformizmus „a tőkés társadalom válságjelensége” volt, amivel csak annyit kell foglalkozni, hogy, úgymond, „megadjuk a marxista kritikáját”. Azt, hogy a konformizmus és az akkor létező szocializmus hogyan viszonyul egymáshoz, kutatni még csak lehetett, de az eredményeit publikálni alig-alig. Egy kezemen meg tudnám számolni azokat a tanulmányokat, amelyek akkor ezzel foglalkoztak. Kádár Jánosnak volt egy árulkodó elszólása az MSZMP kilencedik kongresszusán. Azt mondta, konformizmust senkitől sem várunk, még a kommunistáktól sem. Ebből arra lehet következtetni, hogy az akkori rendszer vezetői is tisztában voltak vele: ez a jelenség létezik nálunk is. - Az a rendszer összeomlott, egyebek közt azért, mert csak látszatra azonosultak értékrendjével az emberek. Mi a helyzet most? - 1989 óta sokan hiszik, hogy mivel gyökeresen megváltozik a társadalmi rendszer, most végre valóban megszűnnek a konformizmus okai, és így maga a jelenség is eltűnik. A Kádár-rendszerben ugyanis viszonylag jó lelkiismerettel lehetett konformistának lenni, és viszonylag jól élhetett az ember annak árán, hogy befogta a száját. Most viszont, az úgynevezett vadkapitalizmus éveiben látványosan devalválódnak az erkölcsi értékek, tömeges és mindennapos gyakorlattá vált a büntetlenül megvalósítható korrupció és csalás. Az emberek jelentős része ez ellen úgy védekezik, hogy hátat fordít a közügyeknek, visszavonul a magánéletébe, és megpróbál elviselhető viszonyokat teremteni a családja számára. Nem alkalmazkodnak, de átadják a közösségi cselekvés terepét olyanoknak, akik nem biztos, hogy jó irányba alakítják a társadalom jövőjét. A régi értékrenden már túl vagyunk, új még nem állt össze. Nehéz eldönteni, hogy egy ilyen átmeneti társadalomban milyen magatartást válasszon magának az egyén. - Ön évtizedek óta oktatja a leendő pedagógusokat a főiskolán. Az ifjúság szokta adni egy korábbi értékrend kritikáját, és gyakran az új nemzedék alkotja meg az új értékek rendszerét. Milyennek látja ebből a szempontból a mai fiatalokat? - Az ifjúság tapasztalatlan, ezért hajlamos mind a konformizmusra, mind a konformizmus heves elutasítására. A 1968-as nyugati diáklázadások idején arról beszéltünk, hogy az akkori társadalom konformizmusa ellen lázadtak fel a fiatalok. Lehet, hogy ez kezdetben így is volt, de mert a mozgalomnak nem volt határozott, egységes célja, az eredmény végül kompromisszum lett: a polgári társadalom részleges megújítása, ugyanakkor stabilizálása. Nálunk más volt és ma is más a helyzet. A Kádárrendszer a maga ifjúságát kiskorúsította, a mostani pedig magára hagyja. Ma sem találta meg a politika és a felnőtt társadalom az ifjúsághoz vezető utat. Úgy látom, ma a fiatalság szétszórt és hitehagyott. A társadalom nem tud mit kezdeni az ifjúsággal, de az ifjúság sem tud mit kezdeni önmagával. Sokan azt mondják, a korszerű tömegmédia manipulálja a társadalmakat. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy bizonyos célok érdekében igyekszik konformistává tenni az embereket. Mi erről a véleménye? - Nem hiszek a tömegkommunikáció abszolút objektivitásának lehetőségében. Az információk kiválasztásával és sorrendbe állításával az is orientál, aki az ellenkezőjét deklarálja. A kérdést itt is csak konkrét helyzetekre lehet megfogalmazni: milyen irányba, milyen cél érdekében kívánnak hatást gyakorolni? Arról egyetlen társadalomszervező erő sem mondhat le ugyanis, hogy megpróbálja jó irányba befolyásolni az embereket. Azt persze mindegyik maga dönti el, hogy mit tartanak „jó iránynak”. Van-e az ilyen természetű társadalomtudományi kutatásoknak közvetlen haszna? Föl lehet-e használni az eredményeiket például a politikai döntéseknél vagy előkészítésükkor? Úgy gondolom, lehetne a kutatásoknak gyakorlati hasznuk is, noha más a természete a tudománynak és más a politikának. Nehezen is fér össze a kettő. Azt hiszem, eredményeimet nem úgy lehet hasznosítani, hogy általuk könnyebb legyen egy társadalmat megalkuvóvá, szolgalelkűvé tenni, inkább a konformizmus elleni erkölcsi-tudati fellépéshez kínál fogódzókat. Tanács István „Száznyolcvan fokos fordulat a tudatban” SZANDELSZKY BÉLA FELVÉTELE jb Köszönjük, jl, hogy pénzét 10bira hónapra rábízta a CREDITANSTALT Rt. ▼ szakembereire. A CA-kötvény - cserébe az Ön ^ iB * bizalmáért - biztonságot, és A w mindenekelőtt garanciát nyújt a ■ * 45%-os hozamra. Az Ön által vásárolt kötvény tagja lesz egy olyan értékpapír csokornak, amelyet a Creditanstalt Értékpapír neve fémjelez. A sikerrészvények után a csokor egy újabb rózsaszállal gazdagodott. Az On türelme a Creditanstalt-nál 45%-ot terem. tisztelt CA-kötvény vásárló fajl*1 CREDITANSTALT KÖTVÉNY