Népszabadság, 1995. szeptember (53. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-28 / 228. szám

1995. szeptember 28., csütörtök MAGYAR TÜKÖR Hazai szemmel Az Eiffel-torony teteje termé­szetesen tele van antennákkal. A legfelső szinten kis szoba mo­nitorokkal, kapcsolókkal. Ma már minden távirányítással működik, de az idén januárig még állandó ügyeletet tartottak itt a francia távközlési vállalat, a TDF emberei. A műszak reg­gel hatkor kezdődött, a liftek azonban csak kilenckor indul­nak. A munkaidőből egy órát szántak hivatalosan a föl- és egyet a lemászásra. Jó erőben azonban fél óra is elegendő volt - mondta valaki, aki több évet töltött fönt. Lógós. □ Ül az utas a neves francia TGV puha ülésében és kibámul a tájra. Szép is, kényelmes is, puha is a híres szupervonat, tényleg gyors is, mégsem akko­ra nagy szám - állapítja meg magában. - Vonat. Vonatok másutt is vannak, gyorsak is. Még nálunk is, ha nem is ennyi­re sebesek. A világlátott ember szenvtelensége azonban csak addig tart, amíg fel nem tűnik egy autópálya a vasút mentén. Mint a nyíllövés száguldunk el a belső sávban 160-180-nal erőlködő BMW-k, Mercedesek és Porschék mellett. Mégiscsak ügyes. □ - Ah! Europäisches Parla­ment! - kiált fel megilletődöt­­ten a német határőr, amikor meglátja az alkalmi strasbourgi belépőt D. útlevelébe téve. He­gyeshalmi kollégája pár órával később nem hatódik meg: - Ne tessék az útlevélben mindenféle cédulákat tartani, nem arra va­ló - oktat ki. Tényleg nem. A német becsületére válik vi­szont, hogy Európai Parlament ide, Európai Parlament oda, félreállított, és a számítógépén ellenőrizte, nem lopott-e az autó. Lenkei Gábor NÉPSZABADSÁG 9 Konformizmuskutatással a szolgalelkűség ellen Beszélgetés Karikó Sándor főiskolai tanárral A társadalmi-politikai megal­kuvás címmel írt könyvet dr. Karikó Sándor főiskolai tanár, a szegedi Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskola filozófiaoktatója. A Gondolat Kiadónál megjelent tudományos munka a hétközna­pi gondolkodás számára is érde­kes jelenséget vizsgál. A konfor­mizmus kutatójával szegedi tu­dósítónk készített interjút. - Könyvében számos olykor egy­mással is ellentétes tartalmú definí­cióját idézi a konformizmus fogalmá­nak: ön melyiket fogadja el? - A konformizmus interdisz­ciplináris fogalom, foglalkoznak vele a filozófia mellett a szocio­lógia, szociálpszichológia, a po­litológia, az etika művelői. A legfőbb gond, hogy nemcsak a megközelítésük különbözik, ha­nem sokszor más-más jelenséget értenek a fogalmon. Vannak olyan meghatározások, amelyek teljesen negatív értéktartalmat hordoznak, mások szerint a kon­formizmus egyenlő a puszta al­kalmazkodással, amely nélkül mind az egyén, mind a társada­lom élete megbénulna. Én azok­kal értek egyet, akik nem általá­nosságban, hanem egy-egy adott társadalmi rendszer konkrét összefüggéseiben vizsgálják ezt a kérdéskört. A konformizmus az egyén megalkuvó alkalmaz­kodása az őt körülvevő társada­lomhoz és értékrendjéhez. Szá­momra tehát n­egatív értéktar­talma van a jelenségnek, mert hosszú távon sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem jó. - Mit ért megalkuvó alkalmazko­dáson? - Azt, amikor valaki érdek­ből, kényszerből úgy idomul va­lamihez, hogy ez az alkalmazko­dás nem párosul a belső meggyő­ződésével. Látszatalkalmazko­dás, amellyel az ember becsapja a környezetét. - Mondana erre példát? - 1989 után sokak politikai­ideológiai tudatában és maga­tartásában következik be 180 fo­kos fordulat. Valaki válhat gyö­keresen más emberré, ehhez, mi­ként a tévedéshez, joga van. Ez nem konformizmus. Megalku­vásról akkor beszélhetünk, ha az egyén színeváltozása túl könnyedén, minden belső vívó­dás, lelkiismeret-furdalás nél­kül, és túl gyakran történik. - Miben nyilvánul meg, hogy ez rossz az egyénnek is, a társadalom­nak is? - Az a társadalom, amelyben az ilyen magatartás tömegesen fordul elő, hosszabb idő alatt egysíkúvá válik, az egyes ember elveszíti saját arculatát, egyéni­ségét. A tömeges konformizmus hatására egy-egy társadalmi rendszer hosszú ideig stabilnak látszhat, krízishelyzetben vi­szont kártyavárként omolhat össze. Ez nemcsak a régmúlt tör­ténelméből ismerős, hiszen mi magunk is láthattunk hasonlót néhány éve. - A Kádár-rendszer ereje teljében volt, amikor elkezdte kutatni ezt a je­lenséget. A hazai közírásban a kon­formizmust akkoriban inkább a nyu­gati társadalmakkal kapcsolatban emlegették. Nem voltak nehézségei, amikor ezt a témát választotta? - Az akkori felfogás szerint a konformizmus „a tőkés társada­lom válságjelensége” volt, ami­vel csak annyit kell foglalkozni, hogy, úgymond, „megadjuk a marxista kritikáját”. Azt, hogy a konformizmus és az akkor létező szocializmus hogyan viszonyul egymáshoz, kutatni még csak le­hetett, de az eredményeit publi­kálni alig-alig. Egy kezemen meg tudnám számolni azokat a tanulmányokat, amelyek akkor ezzel foglalkoztak. Kádár János­nak volt egy árulkodó elszólása az MSZMP kilencedik kong­resszusán. Azt mondta, konfor­mizmust senkitől sem várunk, még a kommunistáktól sem. Eb­ből arra lehet következtetni, hogy az akkori rendszer vezetői is tisztában voltak vele: ez a je­lenség létezik nálunk is. - Az a rendszer összeomlott, egye­bek közt azért, mert csak látszatra azonosultak értékrendjével az embe­rek. Mi a helyzet most? - 1989 óta sokan hiszik, hogy mivel gyökeresen megváltozik a társadalmi rendszer, most végre valóban megszűnnek a konfor­mizmus okai, és így maga a je­lenség is eltűnik. A Kádár-rend­szerben ugyanis viszonylag jó lelkiismerettel lehetett konfor­mistának lenni, és viszonylag jól élhetett az ember annak árán, hogy befogta a száját. Most vi­szont, az úgynevezett vadkapi­talizmus éveiben látványosan devalválódnak az erkölcsi érté­kek, tömeges és mindennapos gyakorlattá vált a büntetlenül megvalósítható korrupció és csalás. Az emberek jelentős ré­sze ez ellen úgy védekezik, hogy hátat fordít a közügyeknek, visszavonul a magánéletébe, és megpróbál elviselhető viszonyo­kat teremteni a családja számá­ra. Nem alkalmazkodnak, de átadják a közösségi cselekvés te­repét olyanoknak, akik nem biz­tos, hogy jó irányba alakítják a társadalom jövőjét. A régi érték­renden már túl vagyunk, új még nem állt össze. Nehéz eldönteni, hogy egy ilyen átmeneti társada­lomban milyen magatartást vá­lasszon magának az egyén. - Ön évtizedek óta oktatja a le­endő pedagógusokat a főiskolán. Az ifjúság szokta adni egy korábbi ér­tékrend kritikáját, és gyakran az új nemzedék alkotja meg az új értékek rendszerét. Milyennek látja ebből a szempontból a mai fiatalokat? - Az ifjúság tapasztalatlan, ezért hajlamos mind a konfor­mizmusra, mind a konformizmus heves elutasítására. A 1968-as nyugati diáklázadások idején ar­ról beszéltünk, hogy az akkori társadalom konformizmusa ellen lázadtak fel a fiatalok. Lehet, hogy ez kezdetben így is volt, de mert a mozgalomnak nem volt határozott, egységes célja, az eredmény végül kompromisszum lett: a polgári társadalom részle­ges megújítása, ugyanakkor sta­bilizálása. Nálunk más volt és ma is más a helyzet. A Kádár­rendszer a maga ifjúságát kisko­­rúsította, a mostani pedig magá­ra hagyja. Ma sem találta meg a politika és a felnőtt társadalom az ifjúsághoz vezető utat. Úgy látom, ma a fiatalság szétszórt és hitehagyott. A társadalom nem tud mit kezdeni az ifjúsággal, de az ifjúság sem tud mit kezdeni önmagával.­­ Sokan azt mondják, a korszerű tömegmédia manipulálja a társadal­makat. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy bizonyos célok érdekében igyekszik konformistává tenni az embereket. Mi erről a véleménye? - Nem hiszek a tömegkom­munikáció abszolút objektivitá­sának lehetőségében. Az infor­mációk kiválasztásával és sor­rendbe állításával az is orientál, aki az ellenkezőjét deklarálja. A kérdést itt is csak konkrét hely­zetekre lehet megfogalmazni: milyen irányba, milyen cél érde­kében kívánnak hatást gyako­rolni? Arról egyetlen társada­lomszervező erő sem mondhat le ugyanis, hogy megpróbálja jó irányba befolyásolni az embere­ket. Azt persze mindegyik maga dönti el, hogy mit tartanak „jó iránynak”.­­ Van-e az ilyen természetű társa­dalomtudományi kutatásoknak köz­vetlen haszna? Föl lehet-e használni az eredményeiket például a politikai döntéseknél vagy előkészítésükkor?­­ Úgy gondolom, lehetne a kutatásoknak gyakorlati hasz­nuk is, noha más a természete a tudománynak és más a politiká­nak. Nehezen is fér össze a kettő. Azt hiszem, eredményeimet nem úgy lehet hasznosítani, hogy ál­taluk könnyebb legyen egy tár­sadalmat megalkuvóvá, szolga­lelkűvé tenni, inkább a konfor­mizmus elleni erkölcsi-tudati fellépéshez kínál fogódzókat. Tanács István „Száznyolcvan fokos fordulat a tudatban” SZANDELSZKY BÉLA FELVÉTELE jb Köszönjük, jl, hogy pénzét 10bira hónapra rábízta a CREDITANSTALT Rt. ▼ szakembereire. A CA-kötvény - cserébe az Ön ^ iB * bizalmáért - biztonságot, és­­ A w mindenekelőtt garanciát nyújt a ■ * 45%-os hozamra. Az Ön által vásárolt kötvény tagja lesz egy olyan érték­papír csokornak, amelyet a Creditanstalt Értékpapír neve fém­jelez. A sikerrészvények után a csokor egy újabb rózsaszállal gazdagodott. Az On türelme a Creditanstalt-nál 45%-ot terem. tisztelt CA-kötvény vásárló f­ajl*1 CREDITANSTALT KÖTVÉNY

Next