Népszabadság, 1995. szeptember (53. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-16 / 218. szám
NÉPSZABADSÁG 1995. szeptember 16., szombat PAKSI ATOM Egy sikktelen intézmény a toplistán Szabó József, a paksi atomerőmű vezérigazgatója úgy érzi, hulladékügyekben kicsit magukra maradtak Miközben Paks városát hazánkban ma már egyre kevésbé halászlevéről, mint inkább a szakmai körökben nemzetközi hírnevet szerzett atomerőműről ismerik, addig az ország villamosenergia-ellátásának 43 százalékát adó létesítmény vezérigazgatója úgy érzi, a magyar vezetők soha nem „adták el” igazán ezt a kétségtelenül egyedi, ám Szabó József szerint a politikusoknak talán kevésbé sikkes ipari üzemet a közvéleménynek. A kapitalista viszonyok között mindmáig szocialista típusú nagyvállalatként működő atomerőmű alapkövét éppen húsz éve rakták le, ám a mára részvénytársasággá átalakult céget is érinti az energiaipar most kezdődő privatizációja. Az atomerőműre is vonatkozó tendert tegnap írták ki, s akik komolyan érdeklődnek, valószínűleg tudják, hogy az MVM részvényeinek megvételével olyan áramtermelőhöz jutnak, amelynek mind a négy egysége rajta van a békés célú atomreaktorok 400-as mezőnyének huszonötös toplistáján. Ha valahol, akkor egy atomerőműben igazán fontos lehet a kapitány szerepe. Talán nem véletlen, hogy Pakson eddig sohasem került idegenlégiós a vezetői posztra. Ön is benne volt a kezdőcsapatban. - Amelynek a vezetését akkor egy igazgató, két helyettes és két főosztályvezető látta el. Én a beruházási és fejlesztési főosztályt irányítottam. Egy atomerőmű valóban irdatlan képződmény. A döntéshozóknak komoly feladatot jelenthet, hogy kit állítsanak az élére, és bátorság kellene hozzá, hogy kívülről hozzanak bárkit is. Pakson ráadásul hatalmas szellemi energia halmozódott fel az elmúlt másfél évtizedben. Több mint hétszáz felsőfokú végzettségű szakember dolgozik itt, s a többiek közül is sokan ritkaságszámba mennek a maguk szakterületén. Nehezen lehetne velük elfogadtatni egy máshonnan jött vezetőt. - Ezek szerint jónak ítéli a gárdát... - A fluktuáció mindenesetre kicsi, vagyis beállt a társaság. Igaz, némi modernizálás ráférne. Az átlagéletkor szerencsére csupán 37 év, és ez megkönnyíti a változtatások végrehajtását. Amikhez persze itt mindig nagy körültekintés szükséges. Túl nagy a kockázat, emiatt valamennyi lépést széles körben elemezni kell. Egy bolgár kollégám mondta, hogy egy újító az atomerőműben két diverzánssal ér fel. És ha ez némileg tréfának is hat, nálunk valóban a rend, a fegyelem és a biztonság áll mindenekelőtt. A szervezeti változások azonban elkerülhetetlenek, hiszen olyanok voltunk, mint egy kapitalista körülmények között működő szocialista nagyvállalat, bár a termelési eredményeink egyáltalán nem szocialista jellegűek. Gondolom, amikor a körülményeket említette, az atomerőmű régi panaszára, a nyereségüket lefölöző járadékrendszerre és a nyersanyagbeszerzésüket megkötő rendelkezésekre gondolt. Jóllehet, Paks harmadannyiért termeli a villamos áramot, mint, mondjuk, egy hagyományos széntüzelésű erőmű, az MVM egy adott szolgáltatásért egyforma árat számol, így a mi hasznunkból támogatja drágábban termelő egységeit. Ugyancsak a mi gazdaságosságunkat rontja az ÁPV Rt. utasítása, mely alapján jelenleg százdolláros kilónkénti áron vagyunk kötelesek megvenni a pécsi uránkoncentrátumot, amelynek 1997 végéig üzemanyag-ellátásunk felét kell kitennie. Csak a többit vehetjük meg az oroszoktól, akik ugyanezért 26 dollárt kérnek. Ez a helyzet azonban lehet, hogy hamarabb is megváltozik, mivel az atomerőművet sem hagyja érintetlenül az energiaipar most kezdődő privatizácója. A ma érvényes változat szerint amíg az egyes erőművek akár száz százalékban is eladhatók, a csomagból a legnagyobb termelő és egyúttal a hazai villamosenergia-rendszer stabilizáló elemeként szolgáló Paksot kiemelték, és az Országos Villamostávvezeték Rt.-vel együtt hozzárendelték a Magyar Villamos Művek Rt.-hez. A három részvénytársaságból keletkezett holding pedig a mostani tulajdonos ÁPV Rt. döntése szerint 50+1 szavazattal tartósan állami tulajdonban marad. Ezután egy részvénycsere útján az MVM az áramszolgáltatói részvényeit átadja az ÁPV Rt.nek, amelytől cserébe megkapja Paks és az OVIT részvényeit. Mi tehát a paksi önkormányzat 0,1 százalékos részvényhányadát leszámítva az MVM tulajdonába kerülünk, ami végső soron számunkra megfelelő megoldásnak tűnik. De vajon megfelel-e a jövendő vevőnek, aki az MVM részvényeinek megvételével a jövőre tervezett részvénycsere után egy atomerőmű résztulajdonosává is válik. Egy angol cég állítólag már ki is jelentette, hogy az MVM érdekelné, Paks azonban nem. Természetes, hogy a vásárlót érdekli, hogy mit vesz, de nekünk sem mindegy, hogy milyen vevő lesz a befutó. Olyan, amelynek áramszolgáltató rendszerében jelentős mértéket képviselnek az atomerőművek, vagy olyan, amelynek nincs ilyen tapasztalata, és esetleg más a hozzáállása is. Persze még azt sem lehet tudni, hogy a 49 százalékért milyen jogosítványokat kap. Lehet, hogy az erőmű vezetőjének kinevezésében kér magának vétójogot. Mi az ÁPV Rt. utasítása értelmében mindenesetre berendeztünk egy információs szobát, ahová az egyik privatizációs tanácsadó cég által fontosnak ítélt dokumentumainkat raktuk ki, hadd lássák a vőlegényjelöltek, milyen a menyasszony hozománya. Azt mindenesetre láthatják, hogy legutóbb mind a négy paksi reaktor felkerült a Szabó József az egyetem elvégzése után a Nehézipari Minisztériumban működő atomerőműtitkárság munkatársa lett, ezzel is megmutatva, milyen irányba készül. Ezután kétéves gyakorlatra a KFKI-ba került, hogy a fizikát, majd a Dunamenti Erőműbe, hogy a gyakorlatot is jobban megismerje. A némi bizonytalankodást követően újraindult atomerőmű-titkárságon folytatja 1972-től, majd 1976-tól már Pakson találjuk. A beruházási és műszaki területek igazgatóságát 1979-től veszi át, itt dolgozik 1985-ig, amikor is általános vezérigazgató-helyettessé nevezik ki. A rendszerváltás sem mozdítja el innét, 1992-ben csak biztonsági igazgatóvá avanzsál át. Tavaly decembertől vezérigazgató a világ legjobb atomerőműblokkjainak huszonhatos toplistájára. - És vajon jönnek-e erre a kérők? - Az előminősítési papírt az ÁPV Rt.-ből 36-an vitték el, közöttük amerikaiak, németek, franciák, spanyolok, oroszok és néhány magyar cég is. Köztük van a Ganz Gépgyár, a Magyar Külkereskedelmi Bank, valamint az Állami Vagyonkezelő és Kereskedelmi Rt. Az igazi tendert az MVM 24 százalékára azonban csak tegnap írták ki. Ha végül is ez a forduló sikertelen lesz, lehet, hogy változtatni kell a kínálati konstrukción. Erről azonban még korai beszélni. Létezik egyáltalán a világban maszek atomerőmű? - Az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában is most kezdenek csak ezen a téren privatizálni, igaz, ott egy-egy erőmű az országos áramellátásban elenyésző hányadot képvisel. Máshol, ahol az atomerőművek nagyobb súlyt jelentenek, ezek állami kézben vannak. Az sem lehet mellékes körülmény a privatizációnál, hogy mennyi van még hátra az atomerőmű szavatossági idejéből. Ez eredetileg blokkonként 30 év volt, és ha jól számolom, jövőre összességében ennek lejár a harmada. Felülbélyegezhető-e ez a dátum, vagyis meghosszabbítható-e a reaktorok élete? - Nemcsak ebben gondolkodunk, a reaktorok teljesítményét is szeretnénk megnövelni. (Egy sikktelen...folytatás a 2. oldalon) Tényképek A Duna mentén tulajdonképpen bárhová telepíthették volna a magyar atomerőművet, hiszen mindegy, hol szivattyúzzák ki az energiatermelő blokkok hűtésére szolgáló, másodpercenkénti 100 köbméteres vízmennyiséget, és engedik vissza a folyóba. Hogy a kétmilliós fővárostól 115 km-re délre, Pakson épült fel, abban vélhetően szerepet játszott a félsz. Elvileg a legtökéletesebb rendszer is meghibásodhat, s egy esetleges atomerőművi zavar során a Dunába kerülő radioaktív anyag - amennyiben a várostól északra terül el az erőmű - katasztrófával fenyegethetné Budapestet. Pakson négy, nyomottvizes rendszerű, úgynevezett WER- 440/213 típusú reaktorblokk létesült. Az első kettő építését 1974 augusztusában kezdték el, a másik kettőt öt évvel később. 1982. december 28-án kapcsolták az országos villamosenergia-hálózatra az egyes blokkot, az utolsót pedig 1987 közepén. Ma Paks termeli az ország energiaigényének közel a felét. Az erőmű fűtőanyaga csövekbe töltött, enyhén dúsított urándioxid. A csöveket fűtőanyagkötegekké fogják össze, egy-egy ilyen kötegnyi töltet tömege 120 kg. Egyetlen reaktorban 349 köteg található. Évente a fűtőanyag egyharmadát cserélik ki. Egy reaktorblokkban az irányítástechnikai műszerek száma meghaladja a harmincezret. Az atomerőmű 1991. december 31-étől részvénytársaság. A társaság alaptőkéje 126 milliárd forint. A paksi atomerőműben jelenleg 3400-an dolgoznak. O. Z. Hétköznapi legek a reaktor körül A leghidegebb nap 1987. január 13-án volt, amikor mínusz 32,6 Celsius-fokot mértek, ennek ellenére az erőmű zavartalanul üzemelt. A legalacsonyabb vízállás a Dunán az erőmű hűtővízcsatornájánál 1983 novemberében volt, megdöntötte az 1947-es minimumrekordot. A hűtővízcsatornát keresztgáttal lezárták, és árvízvédelmi szivattyúkkal emelték át a vizet. A legtöbb ember 1979-ben dolgozott az erőmű-beruházáson, mintegy 11 ezren voltak. Az erőműbe beszállított legnagyobb súlyú berendezés a főtranszformátor: 280 tonna. A reaktorépületek az ország legtöbb építőanyagot tartalmazó épülettömbjei: egyenként 400 ezer tonna vasbeton van bennük. A legérdekesebb berendezés a „trójai fareaktor”. Ezt használták a valódi reaktor beszállításának imitálására. Jól tették, mert az épület kapujának betonkeretéből jócskán faragni kellett. Az erőmű legmagasabb épületszerkezete a 120 méteres meteorológiai torony. Az erőmű legmélyebben fekvő helyisége 10,5 méterrel a talajszint alatt található. A legkülönlegesebb beosztás az erőmű építkezésnél az ajtóőr volt. A különleges falbevonatokat télen is készítették, ehhez megfelelő fűtés kellett, ezért ajtóőröket állítottak, nehogy „megfázzanak” a burkolatok. Az erőműben a legnagyobb csővezetékek 3,6 méter átmérőjűek, ezeken keresztül jut a Dunából származó hűtővíz az erőműbe. A legelső „technológiai szerelés” jellegű munkát 1973 őszén végezték az erőmű építkezésén, kútfúrók fakasztottak vizet a csámpai határban az utánuk jövőknek. A legnagyobb örömmel és tisztelettel fogadott vendég, Wigner Jenő, Nobel-díjas tudós a világ első reaktormérnöke volt. (Hajdan még szocialista brigád is viselte a nevét az építkezésen.) Az ország legelső vállalati magániskoláját (Energetikai Szakközépiskola) 1986. szeptember 26-án avatta fel az ipari miniszter Pakson. A legfurcsább üzemi esemény a 3. blokk országos hálózatra kapcsolása, ami 1986. szeptember 28-án éjjel 1 óra 53 perckor történt. Ha a miniszter még 7 percet késik, akkor nehéz volna megállapítani, hogy mikor is volt az a fontos művelet. Éjjel 2 órakor ugyanis hatvan perc időtartamra megállt az idő, mert véget ért a nyári időszámítás. A legegzotikusabb állat az a nílusi lúd volt, amely 1993-ban több hétig tanyázott az erőmű hűtővízcsatornájánál. Az erőműben megfordult legkedvesebb látogatócsoport az a holland ifjúsági énekkar volt, amely az erőmű megtekintése után köszönőkoncertet adott a kapunál. A brigádnévadó, Wigner Jenő az erőműben gottwald káholy felvétele Amíg a sugárzásból áram lesz Az atommagjukban igen sok protont és neutront tartalmazó, úgynevezett nehéz elemek - így a természetben előforduló legnehezebb elem, az urán - atommagjai nem állandóak, radioaktív sugárzás kibocsátásával spontán, külső hatás nélkül is más elemekké alakulnak át. Ha az egyébként is instabil uránatommagba a már ott levő 143 neutron mellé még egyet bejuttatunk, drámai folyamat indul meg. A nehéz atommag két, nagyjából egyforma tömegű részre, közepes méretű atommagokra hasad szét, ezek a hasadási termékek. Mivel ezek együttes energiája kisebb a hasadó mag energiájánál, az atommag hasadása nagymértékű energia felszabadulásával jár. Ilyenkor az atommag alkotórészecskéit, a protonokat és a neutronokat összetartó kötési energia egy része szabadul fel, és jelenik meg a szétrepülő hasadási termékek mozgási energiájának formájában. A hasadási folyamat neutronkibocsátással is együtt jár. Egy neutronra volt szükség a hasadás létrehozásához, és egyetlen hasadási aktusban az urán esetében két-három neutron szabadul fel. Ezek a neutronok további atommagokat hasítanak szét, további neutronok keletkeznek és így tovább. Ez a láncreakció, amelyet ha nem szabályoznak, akkor egyre szaporodik a hasadások száma, egyre több neutron keletkezik, és ezek újabb hasadásokat indítanak el. (Amíg... folytatás az 5. oldalon.)