Népszabadság, 1995. november (53. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-02 / 257. szám

1995. november 2., csütörtök_ KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 Csúcstalálkozó pénzről, EU-tagságról Horn londoni megbeszélései­n Nagy -Britannia támogatja hazánk integrációs törekvéseit Horn Gyula és John Major tegnapi londoni tárgyalásain a brit kormányfő ígéretet tett arra, hogy a szigetország a maga részéről mindent megtesz Magyarország EU-csatlakozásának elősegítésé­­re, a folyamat előrevitelére. Horn elmondta, jól ismeri a hagyomá­nyos brit megközelítést az unió bővítésével kapcsolatban és meg­köszönte brit kollégája személyes szerepvállalását. A két kor­mányfő megállapodott, hogy a csatlakozással összefüggő kérdé­sekben állandó kapcsolatot tartanak - jelenti­k. Hahn Veronika.­ ság elkötelezett a bővítés mel­lett, mint ahogy ezt az Európai Unió legutóbbi, Mallorcán tar­tott csúcstalákozóján is megis­mételte. Horn a későbbiekben a parla­mentben folytatott megbeszélé­seket Tony Blairrel, a Munkás­párt vezetőjével, valamint kü­lönböző parlamenti­ bizottsá­gok, köztük a külügyi tagjaival. Ezután őfelsége kincstárában Kenneth Clarke pénzügymi­niszterrel tárgyalt, majd a a vi­lág üzleti életének egyik köz­pontja, a City polgármestere, a lordmajor ebédmeghívásának tett eleget. Hazautazása előtt a a helyi magyar közösség képvi­selőivel találkozott. Malcolm Ritkárd külügyminiszter a magyar kormányfővel való találko­zója után kifejtette: az Európai Unióhoz való csatlakozás ma már nem­csak lehetőség, hanem realitás. A NATO-tagság azonban nemcsak jogok­kal, hanem kötelezettségekkel, a kollektív biztonsági rendszerhez való hozzájárulással is jár - mondta. Lapunk kérdésére, reálisnak tartja-e a magyar csatlakozási tárgyalások megkezdését 1998 első felében,­­miként azt keddi előadásában Horn említette) a külügyminiszter azt válaszolta, hogy az EU máris kötelezettséget vállalt rá, hogy Máltával és Ciprussal rögtön a kormányközi konferencia után elinduljanak a megbeszélések. Úgy érzi, erőteljesen indokolt, hogy ugyanez vonatkozzék a közép-kelet - európai országokra is. E kérdés eldöntése azonban az EU-ra tartozik. LONDONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Programoktól, tárgyalásoktól zsúfolt volt Horn Gyula londoni látogatásának második napja. Elsőként Jacques de Larosiére, az Európa Bank elnöke kereste fel szálláshelyén a magyar kor­mányfőt. A közel egyórás kötet­len megbeszélésen az egyik leg­fontosabb téma az EBRD szá­mára kulcsfontosságú tőkeeme­lés volt, amelyről a jövő tavaszi szófiai éves közgyűlésen dönte­nek. Horn elmondta, hogy a magyar kormány ugyan formai­lag nem foglalt állást, de tartal­milag eldöntötte a tőkeemelés támogatását, és ezt fogja képvi­selni a többi részvényessel, köz­tük az Európai Unióval folyta­tott tárgyalások során is. Magyarország egyébként nem egészen egy százalékban tulaj­donosa az Európa­ Banknak, ugyanakkor egyik fő haszonél­vezője, hiszen a befektetések 20 százaléka ide irányul. (Bod Pé­ter Ákos, az igazgatóság ma­gyar tagja szerint ahhoz, hogy a bank fenn tudja tartani a mini­málisan szükséges évi 1,5-2 milliárd ECU-s befektetési üte­met, 100 százalékos tőkeeme­lésre lenne szükség.) Információk szerint a szívé­lyes hangulatú megbeszélésen arról is szó esett, hogy Magyar­­ország 4 milliárd dolláros bevé­teltől esett el a volt Jugoszlávi­ában folyó háború, az embargó miatt és ennek ellensúlyozására szeretné minél erőteljesebben kivenni részét a békemegálla­podást követő újjáépítésből, amelyben valamilyen formában az EBRD is részt vehetne. A magyar kormányfő ezt kö­­vetően Ian Lang ipari és keres­kedelmi miniszterrel, majd a brit miniszterelnökkel ült tár­gyalóasztalhoz. A látogatás hi­vatalos jellegét hangsúlyozandó John Major katonai tiszteleta­dással, a skót gárdisták 1. zász­lóaljának díszőrségével és skót dudákat és dobokat megszólal­tató katonazenekarral köszön­tötte vendégét. Ezt követően a Downing Street 10.-ben folyta­tott csúcstalálkozón Magyaror­szágnak az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozása volt a téma. Mint a brit kor­mányfő egy szóvivője elmondta, az álláspontok ismertetése so­rán Major határozottan megerő­sítette, hogy az Egyesült Király­ Gál Washingtonban tárgyal Szobrot emelnek Raoul Wallenbergnek WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Szerdán megkezdte washingto­ni tárgyalásait az Országgyűlés elnöke. Gál Zoltán Wendy Sherman külügyi államtitkár­helyettessel, utána Christopher Cox képviselővel, a republiká­nus (jelenleg többségi) frakció politikai bizottságának vezető­jével cserélt véleményt a ma­gyar-amerikai törvényhozási kapcsolatokról. Az Ország­­gyűlés elnöke találkozott a washingtoni magyar kolóniával és az amerikai sajtó képviselői­vel is. Gál Zoltán csütörtökön részt vesz azon az ünnepségen, ame­lyen az amerikai kongresszus épületében Raoul Wallenberg szobrát avatják. Az egykori svéd diplomata Budapesten zsi­dók ezreinek életét mentette meg, közöttük Tom Lantos mostani kaliforniai képviselőt és családját. A szoboravatáson részt vesznek az amerikai, a svéd és az izraeli parlament ve­zetői is. Mexikó lehet a kapu a NAFTA-piacra Miután elindultunk az euro­­atlanti integráció útján, a ma­gyar kormány más térségeknek is igyekszik figyelmet szentelni, bár a prioritás továbbra is Európa - mondta tegnap Eörsi Mátyás, a külügyi bizottság el­nökségének latin-amerikai útját követően. Bársony András alel­­nök szerint a látogatás azért is hasznos volt, mert kiderült: egy térség problémái máshol is csak regionális együttműködéssel orvosolhatók. A Mexikóba, Ku­bába és Chilébe tett látogatás segíti a közeledést, de az üzleti kapcsolatok szorosabbá tétele már a vállalkozók feladata. Kubának jelenleg 200 millió dolláros tartozása van hazánk­kal szemben. Ennek visszafize­tésére csak akkor van esély, ha a két ország között dinamikusab­­bá válnak a gazdasági kapcsola­tok. A kubai fél érdeklődött a magyar rendszerváltás tapasz­talatai iránt. A magyar termékek számára Mexikó jelentheti a kaput az észak-amerikai (NAFTA) piacra. A mexikói stabilitás egyelőre si­keres, bár nehezen emészti meg a lakosság. A tárgyalásokon szóba került az adósságkérdés is: a me­xikói szakértők óvtak az egyol­dalú adósságfelfüggesztéstől, mert az bármely ország esetében a teljes csőddel egyenértékű. A mexikói vállakozók érdeklődnek a magyar lehetőségek iránt, de túl bürokratikusnak tartják a magyar piacot. A látogatás alatt aláírták a beruházásvédelmi sze­­ződést, és megállapodtak a ket­tős adóztatás elkerüléséről. Chile ma Dél-Amerika legdi­namikusabban fejlődő országa, amely hazánk számára hídsze­repet tölthet be a térségben - emelte ki Csóti György. Ma­gyarország infrastruktúrát és helyismeret kínál Chilének Ke­let-Európában. L E. Újságíróverés Pozsonyban Ismeretlenek megtámadták az egyik legnépszerűbb szlovák el­lenzéki lap szerkesztőjét - je­lentette Pozsonyból Farkas Jó­zsef György. A szlovák fővárosban lakása közelében leütötték a Sme című liberális napilap azon munka­társát, aki részletes és informa­tív anyagokat publikált a köz­­társasági elnök fia elrablásának körülményeiről. Peter Tóth már korábban is kapott fenyegető te­lefonhívásokat, és azt is észlelte, hogy ismeretlenek követik, sőt lakásában is talált idegenek ott­­jártára utaló nyomokat. A Smeben megjelent cikkek eredményeképpen a lap olvasói mélyrehatóan tájékozódhattak az ifjabb Michal Kovác augusz­tus végi elrablásával kapcsola­tos nyomozásról, és arról is, hogy a vizsgálat szálai rendre a szlovák titkosszolgálathoz ve­zettek. (Jelenleg az ügyet már a harmadik nyomozótiszt próbál­ja felderíteni, az előzőeket le­váltották, a legújabbat pedig Besztercebányáról, a meciaris­­ták fellegvárából vezényelték át Pozsonyba.) A lap kinyomta­tását egyébként két héttel ez­előtt - gazdasági okokra hivat­kozva - váratlanul megtagadta addigi nyomdájuk, sőt egy má­sik is hátat fordított nekik. 1 Román-magyar tájékozódás BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL A keddi budapesti bejelentést követően néhány óra leforgása alatt Bukarest kétszer is megerő­sítette Marcel Dinu és Somogyi Ferenc csütörtökön kezdődő bu­dapesti konzultációinak hírét. Szokásos heti sajtótájékoztató­ján Mircea Geoana külügyi szó­vivő hívta fel­ rá a figyelmet: „ez lesz az első államtitkári szintű találkozó a román-magyar törté­nelmi megbékélésre tett javas­lattal kapcsolatban”. Előző este Luxembourgból ha­zatérve Teodor Melescanu kül­ügyminiszter közölte, hogy az EK­ külügyminisztereinek össze­jövetele alkalmából találkozott magyar kollégájával, Kovács Lászlóval. Melescanu a budapes­ti kétoldalú államtitkári találko­zóról szólva megjegyezte: nem érdemi tárgyalásokról van szó, csupán előzetes tájékozódó meg­beszélések folynak majd a román megbékélési javaslat alapján átadott dokumentumok tartal­máról, e dokumentumok és az alapszerződés viszonyáról, a ve­lük kapcsolatos tárgyalási me­netrendről és a tárgyalások konkretizálásáról. A fő exportcél Lengyelország Német felmérés a kelet-európai gazdaságról A kelet-európai térségben aktív német vállalatok szemében je­lenleg Csehország számít „a leg­inkább nyugati színvonalú” piacnak. Az NSZK cégei ugyan­akkor a közeli jövőben a legjobb exportlehetőségeket Lengyelor­szágban és Magyarországon lát­ják - írja Dési András. BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Ez a kép bontakozik ki abból a Handelsblatt című gazdasági na­pilapban megjelent felmérésből, amelyet a müncheni Dostal & Partner tanácsadó cég készített több mint 170, a kelet-európai térségben üzletileg érdekelt, kü­lönböző profilú német vállalat bevonásával. A megkérdezettek döntő többsége a kelet-európai piacokon való folyamatos jelen­lét mellett foglalt állást. A leg­népszerűbb exportcél Lengyel­­ország, hazánk - Csehország, Oroszország, Szlovákia és Szlo­vénia után - a középmezőnyben foglal helyet. A megkérdezettek számára már egyáltalán nem vonzó a ve­gyes vállalati forma: többségük a nagykereskedőkkel való közvet­len kapcsolatot, illetve saját ke­reskedelmi hálózat kiépítését tartja célravezetőnek. A tanul­mány szerint míg Magyarorszá­gon és Csehországban elsősorban a fogyasztási javakat exportáló német vállatok feltűnően aktí­vak, addig a lengyel és az orosz piac a beruházási termékeket előállító cégek szemében számít vonzónak. A német menedzserek megítélése alapján Európa keleti felében egyelőre még nem, vagy csak kezdetlegesen épültek ki a nyugat-európai szintű szakke­reskedelem alapjai. Magyarország és Csehország előnyére szolgál, hogy könnyen hozzáférhetőek a piaci és fo­gyasztói információk. A jövőt il­letően a megkérdezettek úgy vél­ték: Csehországban a honi ter­melés növekedése miatt romlani fognak a német cégek esélyei, vi­szont a magyar és a lengyel pia­con - az ottani termelés visszae­sése miatt - a németek előtt újabb exportlehetőségek nyíl­hatnak. Az NSZK vállalatainak az orosz piacon az egyre erősödő távol-keleti konkurencia okoz fejtörését. A németek számára további problémát jelent a kelet­európai partnerek gyenge fizeté­si készsége, valamint az, hogy a partnerek (a csehek kivételével) „mindennel kísérleteznek”, így termékhűségről nemigen lehet beszélni. Vadim Tudor felfedi cinkostársait A Nagy-Románia Párt elnöke felfedte a bukaresti kormányban és a román hadseregben, illetve rendőrségben dolgozó cinkos­társait. Corneliu Vadim Tudor Románia Mare (Nagy-Románia) című lapjában felszólította a ro­mán kormányban, illetve a had­seregben és a rendőrség kötelé­kében dolgozó bizalmasait: mondják ki az igazságot - jelentette bukaresti tudósítónk. Tudor „jó emberei” között em­legeti Vacaroiu kormányfőt, Chiuzbaian igazságügy-minisz­tert, George Ioan Danescu bel­ügyminiszteri államtitkárt, a rendőr-főfelügyelőség egyik he­lyettesét és a legfőbb ügyészség egyik ügyészét. Állítása szerint Vacaroiu magánbeszélgetéseken panaszkodott neki a fő kormány­párt „politikai komisszárjainak” rá gyakorolt nyomásáról. Polgármesterek Göncz Árpádnál Göncz Árpád tegnap a Parla­mentben fogadta azt az 55 pol­gármestert, akik szombaton egyhetes franciaországi tanul­mányútra indulnak. A Francia- Magyar Kezdeményezések nevű egyesület - amely az államfő ta­valy szeptemberi párizsi látoga­tásakor alakult - azért hívta meg a polgármestereket, hogy megismerkedjenek a francia közigazgatási rendszerrel. Az elnök reményét fejezte ki, hogy a tanulmányút résztvevői másokkal is megosztják majd tapasztalataikat, és konkrét ja­vaslatokat tesznek. Hozzáfűzte: az egyesület a közoktatás és a bankszféra terén is folytatni kí­vánja tevékenységét, ezzel segít­ve közeledésünket Európához. Francois Nicoullaud francia nagykövet elmondta, hogy a polgármesterek csoportokban helyi intézményeket látogatnak majd meg.­­ Noha a francia ön­­kormányzati rendszer némileg eltér az ittenitől, megismerése hasznos lehet - hangsúlyozta. P. B. Rázós terep Minden bizonnyal éles vita várható a mai kormányülésen az állami nagyipa­ri bérkövetelések leszerelésére született különböző javaslatokról. Mivel a terep rázós, nyilván a kor­mányfő álláspontja dönt majd. Az előjelek kompromisszum­ra utalnak, de talán nem olyanra, amely lovat adhat az átfo­góbb bennyomulás alá is. Ez nagyon fontos lenne. Nem mintha a paksiaknak vagy a többi sztrájkra készülő erőmű dolgozóinak - a saját nézőpont­jukból - nem lenne igazuk. De jogos lehet a szénbányászok, a vasasok és a vegyipari dolgozók követelése is. Nekik, lévén túlnyomó többségükben továbbra is az állam alkalmazottjai, bérükről a személytelen állami tulajdonossal kell megalkud­niuk. Pontosabban: idén szó sem volt semmiféle megállapo­dásról. A kormány által kért önkorlátozásra a magánszférá­ban a szociális partnerek nem mutattak készséget, így nem maradt más hátra, mint az állami szektorban behúzni a bérfé­ket. S erre volt hivatkozási alap is, elvégre az érintettek - tisz­telet a kivételnek - privatizáció előtti, konszolidáció utáni ál­lapotban vannak, és további állami támogatásokra szorulnak. Ezért a kormány úgy határozott, hogy idén a konszolidált vagy veszteséges állami cégek hatszázalékos, a javuló, de még mindig állami gyámkodásra szorulók pedig 16 százalék körü­li béremelést kapnak. Ez a döntés racionális volt, de nem igaz­ságos - hiszen az érintett ágazatok teljesítménye nem egyfor­ma. Ezért a négy nehézipari ágazat dolgozói - akik a nemzet­­gazdasági átlagnál azért jóval többet keresnek - rosszabbul jártak. De rosszabbul jártak az egészségügyiek, a pedagógusok, a művelődési dolgozók, s úgy általában mindenki, aki bérből és fizetésből, netán nyugdíjból vagy segélyből tengeti nap­jait. Ezért tehát mindenki jogosan sztrájkolhatna. Csak van­nak olyan szakmák, amelyek ha leállnak, akkor gyorsan fel­ugrik a kormány vércukra. Míg mások hiába panaszkodnak. Erre mondják azt az erős ágazatok szakszervezetei, hogy ők a többiek helyett is nyomulnak. Ne tegyék. Nem ez az igazi munkásszolidaritás. Néztem a televízióban az izzó szemű, rettegő arcú asszonyt, aki a Lét­minimum Alatt Élők Társasága nevében általános sztrájkra kérte a lakosságot, a tömeges kilakoltatások és az áramki­kapcsolások miatt. A felhívás abszurd. De sajnos a helyzet is az. Gondoljunk bele: ha az állami szektorokban dolgozók most kiharcolnak maguknak magasabb bért (mert a kor­mány félelmében enged nekik), akkor jövőre a tervezetthez képest is tovább drágul például az áram. Még több lesz a haj­léktalan, még több nagycsaládos, kisnyugdíjas kucoroghat sötét szobákban. A társadalmi szolidaritás - ha ugyan létezik még ilyen ebben a döcögve alakuló magyar kapitalizmusban - most a még léc fölött élők önkorlátozásán mérhető. Mert az állam zsebe tényleg üres. Bossányi Katalin Váltakozó feszültség Pengevillogtató, szen­vedélyes összecsapás­nak ígérkezett az ener­getikai privatizációról szóló parlamenti vitanap. Ezzel szem­ben mértékletesség és megfontoltság jellemezte a felszólalá­sok zömét. Bizonyára nemcsak azért, mert a kocka már el van vetve, hiszen a pályázatok futnak, hanem azért is, mert ha érvelésre kerül a sor, akkor be kell látni - akár kellemes ez, akár nem -, hogy az energetikai privatizációt nem lehet elkerülni. Amikor az ország erőművei 20-25 évesek, és a fej­lesztésekhez 600 milliárd forint kellene azért, hogy az ország működni tudjon az ezredfordulón is, az áramszolgáltatókra pedig legalább 200 milliárdot kellene költeni, akkor nincs választási lehetőség. Mert pénz sincs. Idáig egyszerű a dolog. A kérdés ezek után az: honnan le­het pénzt szerezni. A válasz: privatizációval, amelynek mi­kéntjén viszont vég nélkül lehet vitatkozni a konszenzus re­ménye nélkül. Mert teljesen ellentétes - bár önmagukban egyaránt indokolt - vágyakat kellene kielégíteni. Csak né­hány példa: ha tőkére van szükségünk a fejlesztésekhez, nem lehet kis tulajdonosi részesedéssel jóllakatni a befektetőket. Az árak nem maradhatnak a valóságos költségek alatt. Kö­vetkezésképpen az a kérdés: melyik ujjúnkat harapjuk meg. Ez olyan többesélyes játszma, amelyben nagyon sok válto­zat lehetséges, de mindegyiknek van ellenlábasa és lesz kár­vallottja. Ettől válhat az ügy a politikai csatározás örök tere­pévé. Hiszen bármi történik, az ország lakóit érinti. Ha emel­kednek az árak - márpedig emelkednek, akár van privatizá­ció, akár nincs -, lesz miért dühösnek lenni a kormányra. Sú­lyosbítja a helyzetet, hogy ország-világ tudja: versenyfutás folyik a bevételért. A külföldiek - okos üzletemberek - szíve­sen hivatkoznak is a kényszerpályára. Ha ehhez még hozzá­jön némi sztrájkfenyegetés, meg belviszály, ember legyen a talpán, aki fel tudja srófolni az eladási árakat. Bár a privati­zációs miniszter azt nyilatkozta, hogy semmit sem szabad áron alul eladni-Az üzletek valószínűleg rövidesen meg is köttetnek. És ak­kor következhet az újabb kötélhúzás: mi legyen a bevétellel? Lenyeli-e az egészet a költségvetés, vagy valóban odajut a cégekhez - amiért végtére is az egész történik. Peredi Ágnes ! Halottak Élnek... Hiába mondták: kár, sajnálom, bo­csáss meg, ennyi, vége, légy jó, szerbusz, szép volt Fáni, jó volt Fáni, elég volt Fáni - hiába haltak, élnek. Itt mászkálnak, jönnek-mennek, téblábolnak közöttünk, néha odébb állnak, félrevonulnak kicsinyt, ám, amikor nem gondolnád, váratlanul felbukkannak, betoppan­nak, jönnek veled, melletted, mögötted, oda se figyelve látszó­lag, de persze, néznek, lesnek, és hirtelen rád rivallnak: „Húzd ki magad!”, odaszólnak: „Az igazi gombapörköltbe nem kell tejföl, és kakukkfű sem kell...”, megjegyzik finoman: „Ott hagysz mindent a nőnek, ha a fiam akarsz lenni, fiam...”, esetleg csak legyintenek: „Hülye voltál, hülye is maradtál”, vagy szigorúan intenek: „Csavarozzad, ne szögeid! ”. És hiába szólsz, hiába porolsz, hiába üvöltöd: „Az anyátok istenit! Hát miért nem hagytok békét, miért nem hagytok leg­alább egy hétre, egy napra, egy órára magatok nélkül!?”, hiá­ba, ők gúnyosan elmosolyodnak legföljebb, vállukat vonják és jönnek tovább velünk, egymással is pörölve néha: „Én va­gyok az igazi!” - mondja az egyik, „Megéred a pénzedet hol­tan is! ” - replikáz a másik, „Én vagyok a leghalottabb minde­­tök között” - kérkedik a harmadik némán, mire csak fojtot­­tan szól a negyedik: „Inkább azt mondd meg, mi lett a nagy­papa aranyórájával, te piszok! ” Gyarlók ők is, esendők a holtak, csak éppen tudnak vala­mit, amit mi nem tudunk, mégiscsak elnézőbbek, bölcsebbek minálunk, tudnak valamit, amit mi is megtudunk akkor, ami­kor már késő lesz. De mi, akik még innen vagyunk, ne haragudjunk egymásra ezért. Senki sem tehet arról, hogy véletlenül éppen ilyen. Egyébiránt, úgy mondják, lehet élőt is szeretni. Csak az, persze, sokkal nehezebb. Bacher Iván

Next