Népszabadság, 1995. november (53. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-02 / 257. szám
1995. november 2., csütörtök_ KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 Csúcstalálkozó pénzről, EU-tagságról Horn londoni megbeszélésein Nagy -Britannia támogatja hazánk integrációs törekvéseit Horn Gyula és John Major tegnapi londoni tárgyalásain a brit kormányfő ígéretet tett arra, hogy a szigetország a maga részéről mindent megtesz Magyarország EU-csatlakozásának elősegítésére, a folyamat előrevitelére. Horn elmondta, jól ismeri a hagyományos brit megközelítést az unió bővítésével kapcsolatban és megköszönte brit kollégája személyes szerepvállalását. A két kormányfő megállapodott, hogy a csatlakozással összefüggő kérdésekben állandó kapcsolatot tartanak - jelentik. Hahn Veronika. ság elkötelezett a bővítés mellett, mint ahogy ezt az Európai Unió legutóbbi, Mallorcán tartott csúcstalákozóján is megismételte. Horn a későbbiekben a parlamentben folytatott megbeszéléseket Tony Blairrel, a Munkáspárt vezetőjével, valamint különböző parlamenti bizottságok, köztük a külügyi tagjaival. Ezután őfelsége kincstárában Kenneth Clarke pénzügyminiszterrel tárgyalt, majd a a világ üzleti életének egyik központja, a City polgármestere, a lordmajor ebédmeghívásának tett eleget. Hazautazása előtt a a helyi magyar közösség képviselőivel találkozott. Malcolm Ritkárd külügyminiszter a magyar kormányfővel való találkozója után kifejtette: az Európai Unióhoz való csatlakozás ma már nemcsak lehetőség, hanem realitás. A NATO-tagság azonban nemcsak jogokkal, hanem kötelezettségekkel, a kollektív biztonsági rendszerhez való hozzájárulással is jár - mondta. Lapunk kérdésére, reálisnak tartja-e a magyar csatlakozási tárgyalások megkezdését 1998 első felében,miként azt keddi előadásában Horn említette) a külügyminiszter azt válaszolta, hogy az EU máris kötelezettséget vállalt rá, hogy Máltával és Ciprussal rögtön a kormányközi konferencia után elinduljanak a megbeszélések. Úgy érzi, erőteljesen indokolt, hogy ugyanez vonatkozzék a közép-kelet - európai országokra is. E kérdés eldöntése azonban az EU-ra tartozik. LONDONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Programoktól, tárgyalásoktól zsúfolt volt Horn Gyula londoni látogatásának második napja. Elsőként Jacques de Larosiére, az Európa Bank elnöke kereste fel szálláshelyén a magyar kormányfőt. A közel egyórás kötetlen megbeszélésen az egyik legfontosabb téma az EBRD számára kulcsfontosságú tőkeemelés volt, amelyről a jövő tavaszi szófiai éves közgyűlésen döntenek. Horn elmondta, hogy a magyar kormány ugyan formailag nem foglalt állást, de tartalmilag eldöntötte a tőkeemelés támogatását, és ezt fogja képviselni a többi részvényessel, köztük az Európai Unióval folytatott tárgyalások során is. Magyarország egyébként nem egészen egy százalékban tulajdonosa az Európa Banknak, ugyanakkor egyik fő haszonélvezője, hiszen a befektetések 20 százaléka ide irányul. (Bod Péter Ákos, az igazgatóság magyar tagja szerint ahhoz, hogy a bank fenn tudja tartani a minimálisan szükséges évi 1,5-2 milliárd ECU-s befektetési ütemet, 100 százalékos tőkeemelésre lenne szükség.) Információk szerint a szívélyes hangulatú megbeszélésen arról is szó esett, hogy Magyarország 4 milliárd dolláros bevételtől esett el a volt Jugoszláviában folyó háború, az embargó miatt és ennek ellensúlyozására szeretné minél erőteljesebben kivenni részét a békemegállapodást követő újjáépítésből, amelyben valamilyen formában az EBRD is részt vehetne. A magyar kormányfő ezt követően Ian Lang ipari és kereskedelmi miniszterrel, majd a brit miniszterelnökkel ült tárgyalóasztalhoz. A látogatás hivatalos jellegét hangsúlyozandó John Major katonai tiszteletadással, a skót gárdisták 1. zászlóaljának díszőrségével és skót dudákat és dobokat megszólaltató katonazenekarral köszöntötte vendégét. Ezt követően a Downing Street 10.-ben folytatott csúcstalálkozón Magyarországnak az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozása volt a téma. Mint a brit kormányfő egy szóvivője elmondta, az álláspontok ismertetése során Major határozottan megerősítette, hogy az Egyesült Király Gál Washingtonban tárgyal Szobrot emelnek Raoul Wallenbergnek WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Szerdán megkezdte washingtoni tárgyalásait az Országgyűlés elnöke. Gál Zoltán Wendy Sherman külügyi államtitkárhelyettessel, utána Christopher Cox képviselővel, a republikánus (jelenleg többségi) frakció politikai bizottságának vezetőjével cserélt véleményt a magyar-amerikai törvényhozási kapcsolatokról. Az Országgyűlés elnöke találkozott a washingtoni magyar kolóniával és az amerikai sajtó képviselőivel is. Gál Zoltán csütörtökön részt vesz azon az ünnepségen, amelyen az amerikai kongresszus épületében Raoul Wallenberg szobrát avatják. Az egykori svéd diplomata Budapesten zsidók ezreinek életét mentette meg, közöttük Tom Lantos mostani kaliforniai képviselőt és családját. A szoboravatáson részt vesznek az amerikai, a svéd és az izraeli parlament vezetői is. Mexikó lehet a kapu a NAFTA-piacra Miután elindultunk az euroatlanti integráció útján, a magyar kormány más térségeknek is igyekszik figyelmet szentelni, bár a prioritás továbbra is Európa - mondta tegnap Eörsi Mátyás, a külügyi bizottság elnökségének latin-amerikai útját követően. Bársony András alelnök szerint a látogatás azért is hasznos volt, mert kiderült: egy térség problémái máshol is csak regionális együttműködéssel orvosolhatók. A Mexikóba, Kubába és Chilébe tett látogatás segíti a közeledést, de az üzleti kapcsolatok szorosabbá tétele már a vállalkozók feladata. Kubának jelenleg 200 millió dolláros tartozása van hazánkkal szemben. Ennek visszafizetésére csak akkor van esély, ha a két ország között dinamikusabbá válnak a gazdasági kapcsolatok. A kubai fél érdeklődött a magyar rendszerváltás tapasztalatai iránt. A magyar termékek számára Mexikó jelentheti a kaput az észak-amerikai (NAFTA) piacra. A mexikói stabilitás egyelőre sikeres, bár nehezen emészti meg a lakosság. A tárgyalásokon szóba került az adósságkérdés is: a mexikói szakértők óvtak az egyoldalú adósságfelfüggesztéstől, mert az bármely ország esetében a teljes csőddel egyenértékű. A mexikói vállakozók érdeklődnek a magyar lehetőségek iránt, de túl bürokratikusnak tartják a magyar piacot. A látogatás alatt aláírták a beruházásvédelmi szeződést, és megállapodtak a kettős adóztatás elkerüléséről. Chile ma Dél-Amerika legdinamikusabban fejlődő országa, amely hazánk számára hídszerepet tölthet be a térségben - emelte ki Csóti György. Magyarország infrastruktúrát és helyismeret kínál Chilének Kelet-Európában. L E. Újságíróverés Pozsonyban Ismeretlenek megtámadták az egyik legnépszerűbb szlovák ellenzéki lap szerkesztőjét - jelentette Pozsonyból Farkas József György. A szlovák fővárosban lakása közelében leütötték a Sme című liberális napilap azon munkatársát, aki részletes és informatív anyagokat publikált a köztársasági elnök fia elrablásának körülményeiről. Peter Tóth már korábban is kapott fenyegető telefonhívásokat, és azt is észlelte, hogy ismeretlenek követik, sőt lakásában is talált idegenek ottjártára utaló nyomokat. A Smeben megjelent cikkek eredményeképpen a lap olvasói mélyrehatóan tájékozódhattak az ifjabb Michal Kovác augusztus végi elrablásával kapcsolatos nyomozásról, és arról is, hogy a vizsgálat szálai rendre a szlovák titkosszolgálathoz vezettek. (Jelenleg az ügyet már a harmadik nyomozótiszt próbálja felderíteni, az előzőeket leváltották, a legújabbat pedig Besztercebányáról, a meciaristák fellegvárából vezényelték át Pozsonyba.) A lap kinyomtatását egyébként két héttel ezelőtt - gazdasági okokra hivatkozva - váratlanul megtagadta addigi nyomdájuk, sőt egy másik is hátat fordított nekik. 1 Román-magyar tájékozódás BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL A keddi budapesti bejelentést követően néhány óra leforgása alatt Bukarest kétszer is megerősítette Marcel Dinu és Somogyi Ferenc csütörtökön kezdődő budapesti konzultációinak hírét. Szokásos heti sajtótájékoztatóján Mircea Geoana külügyi szóvivő hívta fel rá a figyelmet: „ez lesz az első államtitkári szintű találkozó a román-magyar történelmi megbékélésre tett javaslattal kapcsolatban”. Előző este Luxembourgból hazatérve Teodor Melescanu külügyminiszter közölte, hogy az EK külügyminisztereinek összejövetele alkalmából találkozott magyar kollégájával, Kovács Lászlóval. Melescanu a budapesti kétoldalú államtitkári találkozóról szólva megjegyezte: nem érdemi tárgyalásokról van szó, csupán előzetes tájékozódó megbeszélések folynak majd a román megbékélési javaslat alapján átadott dokumentumok tartalmáról, e dokumentumok és az alapszerződés viszonyáról, a velük kapcsolatos tárgyalási menetrendről és a tárgyalások konkretizálásáról. A fő exportcél Lengyelország Német felmérés a kelet-európai gazdaságról A kelet-európai térségben aktív német vállalatok szemében jelenleg Csehország számít „a leginkább nyugati színvonalú” piacnak. Az NSZK cégei ugyanakkor a közeli jövőben a legjobb exportlehetőségeket Lengyelországban és Magyarországon látják - írja Dési András. BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Ez a kép bontakozik ki abból a Handelsblatt című gazdasági napilapban megjelent felmérésből, amelyet a müncheni Dostal & Partner tanácsadó cég készített több mint 170, a kelet-európai térségben üzletileg érdekelt, különböző profilú német vállalat bevonásával. A megkérdezettek döntő többsége a kelet-európai piacokon való folyamatos jelenlét mellett foglalt állást. A legnépszerűbb exportcél Lengyelország, hazánk - Csehország, Oroszország, Szlovákia és Szlovénia után - a középmezőnyben foglal helyet. A megkérdezettek számára már egyáltalán nem vonzó a vegyes vállalati forma: többségük a nagykereskedőkkel való közvetlen kapcsolatot, illetve saját kereskedelmi hálózat kiépítését tartja célravezetőnek. A tanulmány szerint míg Magyarországon és Csehországban elsősorban a fogyasztási javakat exportáló német vállatok feltűnően aktívak, addig a lengyel és az orosz piac a beruházási termékeket előállító cégek szemében számít vonzónak. A német menedzserek megítélése alapján Európa keleti felében egyelőre még nem, vagy csak kezdetlegesen épültek ki a nyugat-európai szintű szakkereskedelem alapjai. Magyarország és Csehország előnyére szolgál, hogy könnyen hozzáférhetőek a piaci és fogyasztói információk. A jövőt illetően a megkérdezettek úgy vélték: Csehországban a honi termelés növekedése miatt romlani fognak a német cégek esélyei, viszont a magyar és a lengyel piacon - az ottani termelés visszaesése miatt - a németek előtt újabb exportlehetőségek nyílhatnak. Az NSZK vállalatainak az orosz piacon az egyre erősödő távol-keleti konkurencia okoz fejtörését. A németek számára további problémát jelent a keleteurópai partnerek gyenge fizetési készsége, valamint az, hogy a partnerek (a csehek kivételével) „mindennel kísérleteznek”, így termékhűségről nemigen lehet beszélni. Vadim Tudor felfedi cinkostársait A Nagy-Románia Párt elnöke felfedte a bukaresti kormányban és a román hadseregben, illetve rendőrségben dolgozó cinkostársait. Corneliu Vadim Tudor Románia Mare (Nagy-Románia) című lapjában felszólította a román kormányban, illetve a hadseregben és a rendőrség kötelékében dolgozó bizalmasait: mondják ki az igazságot - jelentette bukaresti tudósítónk. Tudor „jó emberei” között emlegeti Vacaroiu kormányfőt, Chiuzbaian igazságügy-minisztert, George Ioan Danescu belügyminiszteri államtitkárt, a rendőr-főfelügyelőség egyik helyettesét és a legfőbb ügyészség egyik ügyészét. Állítása szerint Vacaroiu magánbeszélgetéseken panaszkodott neki a fő kormánypárt „politikai komisszárjainak” rá gyakorolt nyomásáról. Polgármesterek Göncz Árpádnál Göncz Árpád tegnap a Parlamentben fogadta azt az 55 polgármestert, akik szombaton egyhetes franciaországi tanulmányútra indulnak. A Francia- Magyar Kezdeményezések nevű egyesület - amely az államfő tavaly szeptemberi párizsi látogatásakor alakult - azért hívta meg a polgármestereket, hogy megismerkedjenek a francia közigazgatási rendszerrel. Az elnök reményét fejezte ki, hogy a tanulmányút résztvevői másokkal is megosztják majd tapasztalataikat, és konkrét javaslatokat tesznek. Hozzáfűzte: az egyesület a közoktatás és a bankszféra terén is folytatni kívánja tevékenységét, ezzel segítve közeledésünket Európához. Francois Nicoullaud francia nagykövet elmondta, hogy a polgármesterek csoportokban helyi intézményeket látogatnak majd meg. Noha a francia önkormányzati rendszer némileg eltér az ittenitől, megismerése hasznos lehet - hangsúlyozta. P. B. Rázós terep Minden bizonnyal éles vita várható a mai kormányülésen az állami nagyipari bérkövetelések leszerelésére született különböző javaslatokról. Mivel a terep rázós, nyilván a kormányfő álláspontja dönt majd. Az előjelek kompromisszumra utalnak, de talán nem olyanra, amely lovat adhat az átfogóbb bennyomulás alá is. Ez nagyon fontos lenne. Nem mintha a paksiaknak vagy a többi sztrájkra készülő erőmű dolgozóinak - a saját nézőpontjukból - nem lenne igazuk. De jogos lehet a szénbányászok, a vasasok és a vegyipari dolgozók követelése is. Nekik, lévén túlnyomó többségükben továbbra is az állam alkalmazottjai, bérükről a személytelen állami tulajdonossal kell megalkudniuk. Pontosabban: idén szó sem volt semmiféle megállapodásról. A kormány által kért önkorlátozásra a magánszférában a szociális partnerek nem mutattak készséget, így nem maradt más hátra, mint az állami szektorban behúzni a bérféket. S erre volt hivatkozási alap is, elvégre az érintettek - tisztelet a kivételnek - privatizáció előtti, konszolidáció utáni állapotban vannak, és további állami támogatásokra szorulnak. Ezért a kormány úgy határozott, hogy idén a konszolidált vagy veszteséges állami cégek hatszázalékos, a javuló, de még mindig állami gyámkodásra szorulók pedig 16 százalék körüli béremelést kapnak. Ez a döntés racionális volt, de nem igazságos - hiszen az érintett ágazatok teljesítménye nem egyforma. Ezért a négy nehézipari ágazat dolgozói - akik a nemzetgazdasági átlagnál azért jóval többet keresnek - rosszabbul jártak. De rosszabbul jártak az egészségügyiek, a pedagógusok, a művelődési dolgozók, s úgy általában mindenki, aki bérből és fizetésből, netán nyugdíjból vagy segélyből tengeti napjait. Ezért tehát mindenki jogosan sztrájkolhatna. Csak vannak olyan szakmák, amelyek ha leállnak, akkor gyorsan felugrik a kormány vércukra. Míg mások hiába panaszkodnak. Erre mondják azt az erős ágazatok szakszervezetei, hogy ők a többiek helyett is nyomulnak. Ne tegyék. Nem ez az igazi munkásszolidaritás. Néztem a televízióban az izzó szemű, rettegő arcú asszonyt, aki a Létminimum Alatt Élők Társasága nevében általános sztrájkra kérte a lakosságot, a tömeges kilakoltatások és az áramkikapcsolások miatt. A felhívás abszurd. De sajnos a helyzet is az. Gondoljunk bele: ha az állami szektorokban dolgozók most kiharcolnak maguknak magasabb bért (mert a kormány félelmében enged nekik), akkor jövőre a tervezetthez képest is tovább drágul például az áram. Még több lesz a hajléktalan, még több nagycsaládos, kisnyugdíjas kucoroghat sötét szobákban. A társadalmi szolidaritás - ha ugyan létezik még ilyen ebben a döcögve alakuló magyar kapitalizmusban - most a még léc fölött élők önkorlátozásán mérhető. Mert az állam zsebe tényleg üres. Bossányi Katalin Váltakozó feszültség Pengevillogtató, szenvedélyes összecsapásnak ígérkezett az energetikai privatizációról szóló parlamenti vitanap. Ezzel szemben mértékletesség és megfontoltság jellemezte a felszólalások zömét. Bizonyára nemcsak azért, mert a kocka már el van vetve, hiszen a pályázatok futnak, hanem azért is, mert ha érvelésre kerül a sor, akkor be kell látni - akár kellemes ez, akár nem -, hogy az energetikai privatizációt nem lehet elkerülni. Amikor az ország erőművei 20-25 évesek, és a fejlesztésekhez 600 milliárd forint kellene azért, hogy az ország működni tudjon az ezredfordulón is, az áramszolgáltatókra pedig legalább 200 milliárdot kellene költeni, akkor nincs választási lehetőség. Mert pénz sincs. Idáig egyszerű a dolog. A kérdés ezek után az: honnan lehet pénzt szerezni. A válasz: privatizációval, amelynek mikéntjén viszont vég nélkül lehet vitatkozni a konszenzus reménye nélkül. Mert teljesen ellentétes - bár önmagukban egyaránt indokolt - vágyakat kellene kielégíteni. Csak néhány példa: ha tőkére van szükségünk a fejlesztésekhez, nem lehet kis tulajdonosi részesedéssel jóllakatni a befektetőket. Az árak nem maradhatnak a valóságos költségek alatt. Következésképpen az a kérdés: melyik ujjúnkat harapjuk meg. Ez olyan többesélyes játszma, amelyben nagyon sok változat lehetséges, de mindegyiknek van ellenlábasa és lesz kárvallottja. Ettől válhat az ügy a politikai csatározás örök terepévé. Hiszen bármi történik, az ország lakóit érinti. Ha emelkednek az árak - márpedig emelkednek, akár van privatizáció, akár nincs -, lesz miért dühösnek lenni a kormányra. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ország-világ tudja: versenyfutás folyik a bevételért. A külföldiek - okos üzletemberek - szívesen hivatkoznak is a kényszerpályára. Ha ehhez még hozzájön némi sztrájkfenyegetés, meg belviszály, ember legyen a talpán, aki fel tudja srófolni az eladási árakat. Bár a privatizációs miniszter azt nyilatkozta, hogy semmit sem szabad áron alul eladni-Az üzletek valószínűleg rövidesen meg is köttetnek. És akkor következhet az újabb kötélhúzás: mi legyen a bevétellel? Lenyeli-e az egészet a költségvetés, vagy valóban odajut a cégekhez - amiért végtére is az egész történik. Peredi Ágnes ! Halottak Élnek... Hiába mondták: kár, sajnálom, bocsáss meg, ennyi, vége, légy jó, szerbusz, szép volt Fáni, jó volt Fáni, elég volt Fáni - hiába haltak, élnek. Itt mászkálnak, jönnek-mennek, téblábolnak közöttünk, néha odébb állnak, félrevonulnak kicsinyt, ám, amikor nem gondolnád, váratlanul felbukkannak, betoppannak, jönnek veled, melletted, mögötted, oda se figyelve látszólag, de persze, néznek, lesnek, és hirtelen rád rivallnak: „Húzd ki magad!”, odaszólnak: „Az igazi gombapörköltbe nem kell tejföl, és kakukkfű sem kell...”, megjegyzik finoman: „Ott hagysz mindent a nőnek, ha a fiam akarsz lenni, fiam...”, esetleg csak legyintenek: „Hülye voltál, hülye is maradtál”, vagy szigorúan intenek: „Csavarozzad, ne szögeid! ”. És hiába szólsz, hiába porolsz, hiába üvöltöd: „Az anyátok istenit! Hát miért nem hagytok békét, miért nem hagytok legalább egy hétre, egy napra, egy órára magatok nélkül!?”, hiába, ők gúnyosan elmosolyodnak legföljebb, vállukat vonják és jönnek tovább velünk, egymással is pörölve néha: „Én vagyok az igazi!” - mondja az egyik, „Megéred a pénzedet holtan is! ” - replikáz a másik, „Én vagyok a leghalottabb mindetök között” - kérkedik a harmadik némán, mire csak fojtottan szól a negyedik: „Inkább azt mondd meg, mi lett a nagypapa aranyórájával, te piszok! ” Gyarlók ők is, esendők a holtak, csak éppen tudnak valamit, amit mi nem tudunk, mégiscsak elnézőbbek, bölcsebbek minálunk, tudnak valamit, amit mi is megtudunk akkor, amikor már késő lesz. De mi, akik még innen vagyunk, ne haragudjunk egymásra ezért. Senki sem tehet arról, hogy véletlenül éppen ilyen. Egyébiránt, úgy mondják, lehet élőt is szeretni. Csak az, persze, sokkal nehezebb. Bacher Iván