Népszabadság, 1996. február (54. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-01 / 27. szám

1996. február 1., csütörtök KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT, NÉPSZABADSÁG 3 Fennáll a szociális robbanás veszélye - jelentette ki Horn Gyula miniszterelnök a párizsi Le Figarónak adott interjújában PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Horn Gyula szerint Magyaror­szágon létezik a szociális robba­nás veszélye, mivel a piacgaz­dálkodásnak nyertesei és veszte­sei vannak, s ez sok szociális fe­szültséget okoz. Mint a nagy pá­rizsi konzervatív lapnak, a Le Figarónak adott interjújában a magyar kormányfő kifejtette, mindennek ellenére Magyaror­szágnak nincs választása: vagy szigorító intézkedéseket vezet be, vagy a gyengén fejlett orszá­gok útjára csúszik. Hangoztatta, hogy az elhatározott reformok az ország érdekét szolgálják. Horn „teljesen hamisnak” tartja azt az állítást, hogy Ma­gyarország megszűnt volna mo­dellnek lenni a gazdasági refor­mok tekintetében, és kijelentet­te: az elmúlt másfél év során az ország újra a reformok élén ha­lad a régióban. Ennek kapcsán emlékeztetett rá, hogy a térségbe irányuló külföldi tőkebefekteté­sek 60 százaléka jut Magyaror­szágra, s ez sokkal több, mint például Csehország részaránya. A reformok ugyancsak Ma­gyarországon a legmélyebbek. A térség bizonyos államaiban még meg sem kezdődött a privatizá­ció, miközben a mi programunk a végéhez közeledik - hangoz­tatta a magyar kormányfő. Horn az interjúban vitatja, hogy a régióban a volt kommu­nisták térnének vissza a hata­lomba. Olyan országokban, mint Lengyelország és Magyarország, ahol a baloldal kormányoz, a gazdasági eredmények soha olyan jók nem voltak, mint az el­múlt tizennyolc hónapban - mondta. Horn Gyula szerint az­zal a kihívással is szembenéz kormánya, amellyel elődei nem Horn Gyula miniszterelnök feb­ruár 14-15-én tesz látogatást Olaszországban. Az előzetes ter­vek szerint fogadja őt Oscar Lui­­gi Scalfaro államfő, és találkozik olasz kollégájával is. Szentiványi Gábor külügyi szóvivő megerősí­tette, hogy Horn Gyulát fogadja H. János Pál pápa is, a találkozó­ról azonban további részleteket még nem tudott közölni, akartak szembenézni, nevezete­sen a nyugdíjrendszer, a társada­lombiztosítás és betegbiztosítás, valamint az oktatás reformja. A francia lapban közölt teg­napi interjú része volt egy több részes sorozatnak, amely a kommunisták visszatérésének esélyeit vizsgálja egyes orszá­gokban. A korábbi lapszámok­ban egyebek között Václav Ha­­vel és Lech Walesa fejtette ki a témáról álláspontját. A ma­gyarországi helyzettel foglal­kozó tegnapi összeállítás sze­rint a magyar gazdaság teljes sebességgel modernizálódik, és sokkal gyorsabban tagozódik bele a világgazdaságba, mint a szomszédos államok gazda­sága. Az Eu­-tagok ragaszkodnak az euróhoz A kormányközi konferenciát Brüsszelben is követni lehet A fő kérdés az, mikor ér véget az EU kormányközi konferenciája. Ez leginkább attól függ, készek-e a britek a konszenzusra - jelen­tette ki Philippe Coste, a francia külügyminisztérium európai együttműködési igazgatója, aki Budapesten tárgyalt. Coste újságíróknak nyilatkoz­va elmondta: a britek bizonyos kérdésekben tétováznak, fontos témákat pedig visszautasítanak. Ilyen az egyhangú döntések kor­látozása és a minősített többség kiterjesztése, ami egy kibővített Európai Unióban rendkívül lé­nyeges lenne. A kormányközi ér­tekezlet gyorsasága ezért főként Nagy-Britanniától függ - tette hozzá a francia diplomata. A Népszabadság kérdésére vá­laszolva Philippe Coste kifejtet­te: lehet, hogy a kelet-közép­­európai országok számára nem tökéletes a madridi EU-csúcson hozott döntés, amelynek értel­mében a társult tagokat kétha­vonta tájékoztatják majd a kor­mányközi tanácskozás eredmé­nyeiről, ám megfigyelőként nem hívják meg őket. Az igazgató szerint az unió és a társult álla­mok politikusai gyakrabban, akár naponta is találkozhatnak. Ezenkívül a tizenötök tárgyalá­sai átláthatóak, és azokat Brüsszelben is követni lehet. Az utóbbi időben Nyugat- Európában mind többen meg­kérdőjelezik, hogy a közös pénz, az euro valóban bevezethető-e a kitűzött időpontban, 1999-ben. Lapunk ezzel kapcsolatos kér­désére Coste azt felelte: termé­szetes, hogy vannak kételyek, főként a vállalatvezetők részé­ről, akik érdekeltek lennének a szigorú gazdasági feltételek eny­hítésében. A kormányok azon­ban nem mutatnak bizonytalan­ságot, és a vita Franciaország­ban sem az egységes valuta szükségességét kérdőjelezi meg. Igaz, a Maastrichtban elhatá­rozott belépési kritériumoknak egyelőre sem a franciák, sem a németek nem felelnek meg - a diplomata ezt a maastrichti egyezmény aláírását követő sú­lyos recesszióval magyarázta. A dátumokat előíró egyezmény életbelépése ráadásul késett a ratifikációs folyamat miatt, így kevesebb idő maradt a pénzügyi unió feltételeinek teljesítésére. Philippe Coste tegnap Buda­pesten találkozott Udvardi Ivánnal, a Külügyminisztérium európai integrációs főosztályá­nak vezetőjével, Pataki István külügyi helyettes államtitkárral és Gottfried Péterrel, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium ál­lamtitkárával. P. B. Pozsonyi napirend alapszerződés nélkül POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Tegnap megkezdődött a szlovák parlament újabb ülésszaka, amelynek napirendjén nem sze­repel a magyar-szlovák alap­­szerződés ratifikálása. A törvényhozás elé kerülő legfontosabb nemzetközi téma a szlovák-cseh határ megrövi­dítéséről és területek cseréjéről kötött, sokat vitatott kormány­közi egyezmény ratifikálása. Az ülés előtt az ellenzéki pártok egyeztették álláspontjukat, és támogatásukról biztosították azt a magyar javaslatot, amely a tervezett közigazgatási-terü­leti átrendezés ügyében népsza­vazást kezdeményez. A napirendre tűzött 18 pont között nem szerepel az alap­­szerződés decemberben elha­lasztott ratifikálása. Magyarország helyett Portugália a díszvendég Lapunk értesülései szerint Ma­gyarország elesett attól a lehe­tőségtől, hogy az 1997-es frank­furti könyvvásár díszvendége legyen. A hírt megerősítette In­­kei Péter, a művelődési tárca helyettes kulturális államtitká­ra is. A könyvvásár igazgatósá­ga tegnap délután úgy döntött, hogy Portugália kapja meg 1997-ben azt a lehetőséget, hogy a kiállítás és vásár díszvendége legyen. A rendezvényen a kö­zéppontban álló díszvendég megkülönböztetett helyet kap a német médiában. A január 15-i jelentkezési határ­időt a magyar kormány és a mű­velődési tárca lekéste, a portugál a magyar állami pénzgaranciá­nál négyszer akkora összegre, 10 millió márkára vállalt állami ga­ranciát. Inkei kijelentette, bírja a kiállítás szervezőinek ígéretét: Magyarország 1999-ben a frankfurti vásár díszvendége lesz. Hogyan került Kovác fia Ausztriába? A SME című szlovák ellenzéki lap értesülései szerint a szlovák államfő fiát, ifjabb Michal Ko­­vácot nem valamelyik szlo­vák-osztrák határátkelőn, ha­nem „Magyarországon keresztül hurcolták el Ausztriába”. MTI-JELENTÉS A lap szerdai számának első ol­dalán megjelent tudósítás sze­rint az osztrák hatóságok vádat emeltek egy Norbert D. nevű, szlovák állampolgárságú férfi ellen, aki azzal gyanúsítható, hogy része volt ifjabb Kovác erő­szakos elhurcolásában. Mint a SME írja, az osztrák vizsgálati anyagok szerint Norbert D. lehet az a férfi, aki a szlovák határhoz közeli osztrák falu. Ham­burg postahivatalából telefonon arról értesítette a hamburgi rendőrsé­get, hogy „a rendőrőrs közvetlen közelében található a müncheni ügyészség által nemzetközileg körözött ifjabb Michal Kovác”. A névtelen telefonáló bejelen­tése nyomán tavaly augusztus 31-én az ifjabb Kovácot az oszt­rák rendőrök valóban a jelzett helyszínen találták meg. Hason­ló telefonbejelentésből az oszt­rák rendőrség arról is értesülhe­tett, hogy a jelzett napon egy kö­rözött személy átlépni készül a szlovák-osztrák határon. 1995. augusztus 31-én mindkét szlo­vák-osztrák határátkelőn szigo­rított ellenőrzés mellett vizsgál­ták az Ausztriába belépő sze­mélykocsik utasait. Ezen a na­pon a 190 D típusú, ezüstszürke Mercedes egyik szlovák-osztrák átkelőn sem lépett osztrák terü­letre. A lap szerint valószínű, hogy ifjabb Kovác más által vezetett Mercedese ugyanazon az útvo­nalon haladt, mint az a kocsi, amelyikben az ismeretlen tette­sek által elhurcolt, elkábított if­jabb Kovácot szállították, hogy aztán a hamburgi rendőrség kö­zelében áttegyék őt saját Merce­­desébe, majd értesítsék az oszt­rák rendőrséget. □ Légből kapott állításnak, spe­kulációnak minősítette Günter Woratsch, a bécsi tartományi büntetőbíróság elnöke a SME értesülését, miszerint a ma­gyar-osztrák határon csempész­ték át ifjabb Kovácot Ausztriá­ba. A bírósági elnök sem meg­erősíteni, sem cáfolni nem tudta, hogy Ausztriában vádat emeltek egy szlovák állampolgár ellen, ahol Hamburgban telefonon érte­sítette a rendőrséget a szlovák elnök fiának hollétéről. Német kölcsöntiszt Bukarestnek BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL A teljes jogú európai uniós in­tegráció felé törekvő országok­nak tisztában kell lenniük azzal, hogy kisebbségi problémáikat még felvételük előtt rendezniük kell egymás között - mondta Klaus Kinkel német külügymi­niszter szerdán Bonnban, mi­után román kollégájával, Teo­­dor Melescanuval tárgyalt. A bonni diplomácia irányítója külön kiemelte az erdélyi német kisebbség helyzetét, hangsúlyoz­va: kívánatos lenne, ha az ottani gyakorlat például szolgálna más országok számára is. Az előké­születben lévő magyar-román alapszerződés nem került szóba a tegnapi Kinkel-Melescanu ta­lálkozón. A német politikus mintegy tíz nappal ezelőtt, Vla­dimír Meciar szlovák kormány­fővel tárgyalva sürgette a ma­gyar-szlovák alapszerződés mi­előbbi pozsonyi ratifikálását. Melescanu lapunknak nyilat­kozva megerősítette, hogy a né­met-francia megbékélés törté­nelmi tapasztalatai alkalmaz­hatóak lehetnének magyar-ro­mán viszonylatban is.­­ A meg­békélés azonban nemcsak szer­ződések aláírását, hanem a tár­sadalom minden szintjére kiter­jedő átfogó kapcsolatrendszer megteremtését is jelenti - vélte Melescanu. A román külügymi­niszter szerint a szerződés és a megbékélési folyamat nem elő­feltétele egymásnak. Rühe védelmi miniszterrel Melescanu megállapodott, hogy Bonn német logisztikai ta­nácsadó tisztet „ad kölcsön” Bukarestnek.­ ­ A román külügyi szóvivő teg­napi sajtóértekezletén ismertet­ték a február elején sorra kerü­lő román-magyar diplomáciai találkozókat. Február 12. és 14. között munkalátogatást tesz Bukarestben Somogyi Ferenc, a magyar külügyminisztérium közigazgatási államtitkára. So­mogyi látogatásakor kitűzik a Románia és Magyarország kö­zötti megbékélés keretében alá­írandó dokumentumokról szóló tárgyalások időpontjait is. Moszkvának nem érdeke a NATO kibővítése A Kreml nem él vétóval a NATO keleti kiterjesztésével kapcsolatban, de érdekeinek védelmében fog cselekedni - je­lentette ki Jevgenyij Primakov orosz külügyminiszter újság­íróknak Minszkben, az Alek­­szandr Lukasenko fehérorosz elnökkel folytatott tárgyalásait követően. - Nem mondtuk, hogy jo­gunk van a vétóra - fogalmazott az orosz diplomácia új vezetője. Nincs hidegháború. De senki sem kérheti tőlünk, hogy egyet­­értsünk olyan lépésekkel, ame­lyek ellenkeznek érdekeinkkel - idézte Primakovot a Reuter. „Nem azért ellenezzük a NATO kiterjesztését, mert elutasítjuk a kelet-európai országok aggo­dalmait. Nem akarjuk azt sem, hogy elszakadjanak Európa többi részétől”. Primakov - aki a Nyugat szá­mára kevésbé rokonszenves, mint elődje, Kozirev volt - már francia és a német tárgyaló­partnereinek is leszögezte, hogy a Kreml határozottan ellenzi a NATO kibővítését. A külügyek új vezetőjének határozott tö­rekvése, hogy megnyerje az orosz ellenzék vezetőit, de a nyugati kormányokkal való konfrontációt elkerülje - írja a Reuter. Primakov nem helyeselte a keményvonalas Alekszandr Lu­kasenko fehérorosz elnök leg­utóbbi javaslatát, hogy Orosz­ország lépjen gazdasági és poli­tikai unióra keleti szomszédai­val, és amennyiben a NATO ki­tolná határait kelet felé, akkor országa újra fogadja be azokat a stratégiai nukleáris fegyvere­ket, amelyeket korábban lesze­reltek és visszaszállítottak Oroszországba. - Teljesen egyetértettünk a nukleáris rakéták Fehér­oroszország területéről való ki­vonásával. Nem hiszem, hogy ez az álláspont megváltozna - vé­lekedett Primakov. Respublika Tudjuk, a történelem szeszélye folytán uralkodók jönnek és mennek, némely di­nasztia kihal és másik kerül a helyére. A köztársaságok sorsa sem kevésbé forgandó, mint a császá­roké, királyoké. Elég csupán a „legköztársaságibb” ország­ra, Franciaországra gondolni. Ahol az alig kétszáz évvel ez­előtti nagy forradalom óta már az ötödik köztársaságot nyűvik. És, noha még nincs negyvenéves a De Gaulle által bevezetett legutóbbi, jó ideje válságáról, leváltásának szük­ségességéről értekeznek. Mindezt nem árt felidéznünk most, a Magyar Köztársaság előszöri kikiáltásának ötvenedik évfordulóján. A háború befejeztét követően a Károlyi-féle népköztársaság és a Ta­nácsköztársaság emlékével együtt sem volt azonnali kérdés az államforma. A „király nélküli királyság” automatikusan megszűnt 1944 decemberében, az Ideiglenes Nemzetgyűlés összeillésével. A köztársaság ügye bő esztendő múlva került sorra. Igazán erős ellenzője Mindszenty érsek volt, aki a „magyar prímások több mint 900 éven át állandóan gyako­rolt közjogi tisztéből folyóan óvást emelt” a köztársaság megteremtésének terve ellen. A bel- és külpolitikai ténye­zők azonban másként döntöttek. Minden párt, így a katoli­kus Demokrata Néppárt is a köztársaság mellett szavazott, és helyeselték megteremtését a nyugati hatalmak is. Ami a Magyar Köztársaság 1946. február 1-jei kikiáltása utáni években történt, az nem a republikánus eszme bűne, hanem megcsúfolása volt. Most, hogy hat esztendeje újabb köztársaságban élünk, és ennek is megtapasztaltuk már gyengéit, világosan látjuk, mi ennek az áramformának a legfőbb dolga. Őrködni rajta, az legyen, aminek a neve szerint lennie kell. Respublika tehát. Vagyis a köz ügyeinek letéteményese. A francia példa arra int, nem egyszerű a feladat. Egyszersmind azonban arra is, hogy megoldható. Ami pedig nálunk fél évszázaddal ezelőtt történt, azt diktálja: feltétlenül megoldandó. Hovanyecz László A nagy rablás A házi kamera jóvoltából a fél ország láthatta a Híradóban a pestlőrinci benzinkút hajnali kirablását. Egy sí­sapkás, eléggé sietős mozgású fiatalember hatolt be a ben­zinkút irodájába, s a személyzetet a bevétel átadására kény­szerítette. A falra szerelt kamera és mikrofon jegyzőkönyvi pontossággal rögzítette a történteket, szerintem a felvétel­nek még művészi értéke is van, be lehetne nevezni valami jól fizető fesztiválra. Én sokáig azt hittem, végig se merek nézni egy ilyen rab­lást. Nem is az erőszak, a hevenyészett lövöldözés, ilyesmi zavar, hanem az áldozat. Hogy az áldozat milyen kiszolgál­tatott helyzetben van, nem elég, hogy fegyvert fognak rá, odébb lökdösik, s úgy beszélnek vele, mint a kapcaronggyal, de mindezt még a videó is felveszi, s este ország-világ lát­hatja, mint csinálta össze magát az ember. Az iyen áldozat ezek után nem fog megállni az unokái előtt - a papa csak ne beszéljen nekünk, látta volna magát összekötözve, akkor tetszett volna nagylegénynek lenni. De ez most más volt. Én még ilyen végtelenül nyugodt ku­tast nem is láttam. Ez csak állt, s nézte, amint a rabló ott idegeskedik a pénztár körül, neurotikus mozdulatokkal la­pátolja össze a bankjegyeket, ráadásul elég óvatlanul a ku­tas egy ízben még a háta mögé keveredett, akár le is üthette volna, de nem tette. A rabló elhadart még néhány utasítást, a kutas bólintott, s kimért léptekkel, arcán tisztán kivehető unalommal adta át a pénzt a kazettából, mint aki végig csak arra koncentrál, hogy sikerüljön elfojtania a rátörő ásítást. Hajnali életkép Magyarországon. Végtelen nyugalom és békesség. És ez jó: mi a legtöbben szinte már misztifikáljuk ezeket a rablásokat. Úgy teszünk, mintha érdekesek volná­nak ezek a hírek. Dramaturgiai pontokat keresünk, két em­ber lelki tusáját, fizikai felvillanásokkal is fűszerezve. Úgy hisszük, hogy az áldozat csakugyan eljátssza az áldozat sze­repét, legalább kikéri magának, hogy letegezze a rabló: ne tegezz, te taknyos! De ilyen nincs, ezek már új idők. És a ka­mera kíméletlenül a képünkbe vágja, hogy az egészben sem­mi cécó nincsen, ami történik, szimpla, hétköznapi eset. Jók ezek a kamerák, észhez térítenek, hol vagyunk, hol élünk. Tán hamarosan eljön az idő, amikor ugyanilyen ka­merák fogják megmutatni, hogy a nagyobb léptékű ügyek­ben sincsen semmi cécó. Milliárdok eltűnése egy ifjúsági alapítványból szintén nem dráma, nincsenek benne nagy küzdelmek, színpadra való összecsapások, miként egy jó kis vagyonelsikkasztásnak, adócsalásnak, hivatali korrumpá­lásnak sincsenek főhősei, agyafúrt szereplői, akikre az em­ber titokban azért kellő tisztelettel, s némi irigységgel néz fel, barátom, mi erre nem volnánk képesek. Csak azért misztifikáljuk a nagy rablásokat, mert nincs elég kameránk. Mellesleg, mikor ez a lőrinci rabló a dolga végeztével tá­vozott, olyan erővel csapta rá az ajtót a kutasra, hogy még a kamera is elmozdult. Nyilván rosszul lett rögzítve. Ez hiba, erre a jövőben tessék odafigyelni. Megyesi Gusztáv A sárbogárdi kísérlet ESFISStt ** kormányzata, az egész­ségügyi alapellátással kapcsolatos kötelezettségekkel járó feladatok elvégzését a hozzá tartozó költségvetési támoga­tással együtt átadta egy erre a célra alakult alapítványnak, így - állítják az önkormányzat illetékesei - megvan a lehe­tősége annak, hogy mindenki jól járjon. A helyhatóság azért, mert az orvosok ebben a formában nem közalkalmazottak lesznek, tehát az önkormányzat megtakaríthatja a bérkölt­ségeiket. Jól járnak az orvosok is, nem az alacsony közalkal­mazotti fizetést kapják majd, hanem vállalkozóként kapnak jövedelmet a profitérdekelt közalapítványnál, amelyik egyéb vállalkozásokba is foghat, például foglalkoztatás-egészség­ügyi tevékenység elvégzésére szerződhet. És végül jól jár a beteg is: nem lesz kiszolgáltatva kormányzati és önkormány­zati rendelkezések szeszélyeinek, miközben az alapellátás­ban jó körülmények között, ingyenesen részesülhet. Az önkormányzati törvény úgy fogalmaz: „Az egészség­­ügyi alapellátás biztosítása az önkormányzatok kötelessé­ge.” A profitérdekelt közalapítványban reményteljes kezde­ményezést látó szakemberek szerint ez a kötelezettség nem feltétlenül sérül akkor, ha a helyhatóság a feladatot tovább adja. Mint mondják: törvényértelmezési kérdésről van szó. Az alapellátás biztosítása lehet az is, ha az önkormányzat megfelelő szakmai színvonalú, a tevékenység elvégzését ga­rantáló szervezet megbízásával gondoskodik róla. Persze sejthető: a pénzteremtő lelemény áll az újabb egészségügyi vállalkozás mögött, és talán ennek is tudható be, hogy az il­letékes tárca államtitkára indította útjára a közalapítványt. Egy nemrégiben készült felmérés szerint a rendszerváltás egyik eredménye, hogy az annak idején lehetetlen körülmé­nyek között létrehozott önkormányzatokban kifejlesztette a túlélési technikákat. Magyarán: ügyességre, ravaszságra késztette őket, hogy a szűkös anyagi lehetőségek mellett va­lahogyan elláthassák feladataikat. Erre példa a sárbogárdi önkormányzat kísérlete is. Tóth Ákos

Next