Népszabadság, 1996. március (54. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-01 / 52. szám

1996. március 1., péntek. KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Izraeli ajánlat MiG-ek felújítására A magyar honvédelmi minisztert fogadta Simon Peresz kormányfő TEL-AVIVI TUDÓSÍTÓNKTÓL Nem akarjuk Arafatot meg­alázni vagy sarokba szorítani. Csak figyelmeztetni akarjuk, hogy ha továbbra is eltűri a Ha­masz tevékenységét, ő maga fi­zetheti meg az árát. Lehetetlen, hogy a palesztin hatóság eltűrje egy tőle független fegyveres alakulat létezését - mondta Si­mon Peresz izraeli miniszterel­nök Keleti György honvédelmi miniszternek. Tegnapi találkozásukon szó­ba került a két ország biztonsá­gi együttműködésének kérdése. Az izraeli légiipari vállalat a magyar MiG-21-es vadászgé­pek modernizálására és tökéle­tesítésére tett javaslatot. Ma Keleti György a jeruzsálemi Yad Vasem intézetben felavatja Nagybaconi Nagy Vilmos em­léktábláját. Az egykori magyar honvédelmi minisztert a zsidó munkaszolgálatosok sorsának javításáért folytatott tevékeny­ségéért a Világ Jámborai cím­mel tüntetik ki. A palesztin biztonsági szer­vek tegnap a Hamasz és az Isz­lám Dzsihád több tucat akti­vistáját tartóztatták le. A rend­őrség utasítása szerint csütör­tök éjfélig be kellett szolgáltat­ni minden fegyvert, amelyet engedély nélkül tartottak a polgárok. Fegyverviselési en­gedélyt ezentúl csak a bizton­sági szervek tagjai kapnak. Eközben a keleti parton a ha­tóságok betiltottak minden te­levíziós magánadót, amelyek közül némelyik Hamasz-pro­­pagandát fejtett ki. Míg a gázai Hamasz-vezetőség­ű szakadár Arafat közeli munkatársa szerdán Kairóban azzal vádolta Izraelt, hogy vi­szályt igyekszik szítani a palesztin lakosság és az autonómiáját irányító ha­tóság között, amikor több száz iszlámista gerilla letartóztatását követeli. A Palesztin Nemzeti Hatóság visszautasítja az izraeli kormány részéről rá ne­hezedő nyomást, amely durva beavatkozást jelent a palesztinok belügyeibe - jelentette ki Zodi Kedra, a PFSZ kairói képviselője. Maga Arafat tegnap Mubarak egyiptomi elnöknek is beszámolt az izraeli hadsereg vezérkari fő­nökével, Amnon Sahakkal folytatott tárgyalásáról - írja az MTI. elemekre hárította a felelős­séget a vasárnapi véres me­rényletekért, a Hamasz da­maszkuszi szóvivője a szerve­zet akciójaként minősítette azokat. Az izraeli kormány egyébként tegnap valamelyest enyhítette a belépési tilalmat a megszállt területekről. A tila­lom ezentúl csak emberekre vonatkozik, nem pedig áruk, elsősorban mezőgazdasági ter­mékek behozatalára. Az amerikai Maryland állam­ban felújították a szír-izraeli béketárgyalásokat. Az első ülé­sen a szír küldöttség vezetője, Valid Muálem nagykövet elítél­te a vasárnapi jeruzsálemi és ashkeloni merényleteket, ame­lyek szerinte azt bizonyítják, hogy csak a tartós és igazságos béke hozhat biztonságot a tér­ség minden népének. Keleti és Peresz a tel-avivi tárgyalóasztalnál reuters-fotó Magyar-román konzultáció Egyeztették Iliescu megbékélési javaslatait A magyar és a román külügyi szakértők tegnap két csoport­ban párhuzamosan vizsgálták a megbékélési és partnerségi egyezmény, illetőleg a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos ma­gatartási kódex román és ma­gyar szövegtervezeteit. BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az egyezménytervezetről tár­gyaló magyar csoportot Bagi Gábor külügyminisztériumi, fő­osztályvezető, a román tárgya­lócsapatot pedig Nicolae Nitu külügyminisztériumi igazgató vezette. A magatartási kódex szövegjavaslatairól tárgyaló­­csoportot magyar részről Gyen­ge András miniszteri biztos, ro­mán részről Alexandru Farcas minisztériumi igazgató irányí­totta. Mivel Somogyi Ferenc és Marcel Dinu államtitkárok feb­ruári megbeszélései után el­hangzott, hogy a román fél a munka egyik stádiumában sem kívánta a magyar kisebbség képviselőinek meghívását, előnyben részesítve „a kisebb­séggel való konzultáció más for­máit”, az RMDSZ tegnapi sajtó­­értekezletén lapunk arról kér­dezte Markó Bélát, hogy a meg­békélési dokumentumok terve­zeteinek kidolgozása óta milyen formában konzultált a bukares­ti diplomáciai tárca a magyar kisebbség érdekvédelmi szerve­zetével. Az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta: semmilyen konzultáció nem volt a román külügyminisztérium és az RMDSZ között. Korábban volt ugyan eszmecsere Melescanu külügyminiszter és a szövetség képviselői között, amikor az alapszerződés még függőben le­vő szakaszairól folytattak meg­beszélést, de a megbékélés né­gyes dokumentumcsomagjáról semmilyen konzultáció nem volt. Markó hangoztatta: nehezen lehet elképzelni az alapszerző­dés, s általában a megbékélési folyamat és a hozzá kapcsolódó dokumentumok eredményes megtárgyalását, netán véglege­sítését, aláírását mindaddig, amíg a román törvényhozásban és a bukaresti politika hivatalos fórumain, annak mérvadó meg­nyilatkozásaiban csupán sza­vakban jut kifejezésre a meg­egyezésre való hajlam és politi­kai akarat. Az ezzel ellentétes gyakorlat friss és igen aggasztó példáját szolgáltatta a helyi köz­­igazgatásra vonatkozó törvény módosításának képviselőházi vitája. Ebben elsősorban a kor­mánypárti többséghez tartozó képviselők a leghatározottab­ban elzárkóztak annak az RMDSZ-indítványnak még a tárgyszerű megvizsgálásától is, hogy azokban a helységekben, ahol számottevő kisebbség él, a közigazgatásban a román hiva­talos nyelv mellett a lakosság és a választott képviselők is hasz­nálhassák a kisebbség anya­nyelvét is. A román elnök tanácsa Mosesnek Alfred Moses bukaresti ameri­kai nagykövet jobban tette vol­na, ha tartózkodik a szélsőséges pártoknak a román kormány­ban való részvételével kapcso­latos kijelentésektől, mindad­dig, amíg magának a szélsősé­gesség fogalmának a meghatá­rozása is vitatott - jelentette ki Iliescu. Tegnap a román elnök szóvivője magyarázatot fűzött az újságokban megjelentekhez. Chebeleu szerint elvárható, hogy a nagykövetek ne foglalja­nak állást a fogadó országok „szigorúan belpolitikai jellegű kérdéseiben”. Ugyanakkor igen nagyra értékelte Alfred Moses kiemelkedő érdemeit „az Egye­sült Államok és Románia közöt­ti partneri kapcsolatok magas színvonalának elérésében” - jelentette bukaresti tudósítónk. Jelentés a társultak EU-készségéről A kelet-közép-európai orszá­gokban az alapvető politikai re­formok befejeződtek, ám a gaz­daságban még sok a tennivaló. A társult államok jelentős erőfe­szítéseket tesznek a csatlakozás­ra való felkészülés terén, az Európai Unió azonban kevés in­tegrációs hajlandóságot mutat - hangzott el azon a könyvbemu­tatón, amelyen ismertették a Bertelsmann Alapítvány éves je­lentését a kelet-európai orszá­gok EU-stratégiájáról. A tíz állam integrációs készsé­gét elemző tanulmánykötet - amelynek elkészítésében részt vett a müncheni Európa Kutató­­csoport is - a jelenlegi helyzet elemzésén túl rámutat a fennálló hiányosságokra. A társult álla­mokat a kelet- és nyugat-euró­pai szakértők közös kritériumok alapján vizsgálták. A jelentést eljuttatják a térségbeli országok állam- és kormányfőinek, vala­mint Brüsszelbe, az Európai Bi­zottság képviselőinek is. A szerzők többek közt hang­súlyozzák, hogy a Nyugatnak nagyobb figyelmet kellene fordí­tania a kelet-közép-európai ál­lamok mind jobban eltérő fejlő­désére. Megemlítik azt is, hogy az EU-hoz csatlakozni kívánó országok között nincsen meg a politikai akarat a regionális együttműködésre. Az unió és a társult államok „struktúráit párbeszédének” nem szabadna a konzultáció különböző formáira korlátozódnia, az aktív részvétel új változatait szükséges kidol­gozni - írja az egyik kutató. P. B. Jövőre esedékes a NATO-bővítés menetrendje ______HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A NATO csak jövőre lép a bőví­tés tervezésének újabb szaka­szába, idén decemberben még nem nevezi meg a felvételre esé­lyes államokat és nem dönt az időpontról. Washingtoni tudó­sítónk jelentése szerint ez derült ki William Perry amerikai vé­delmi miniszter előadásából, amelyben az USA katonapoliti­kai stratégiáját vázolta. Érzé­keltette, hogy jelenleg fonto­sabb a nyugati-orosz partnerség kialakítása, ezen belül az atom­fegyverek biztonságos őrzése és csökkentése. A békepartnerségi együttműködés szerinte egyelő­re elég, példaként említette, hogy ez előmozdítja Magyaror­szág és szomszédai és kisebb­ségvédelmi problémáinak meg­oldását. A miniszter - megismé­telve, hogy az IFOR december 20-án befejezi boszniai akcióját - jelezte, hogy a NATO nem akarja a balkáni békefenntar­tást közvetlenül felhasználni stratégiai térnyerésre. Ugyanaznap az orosz külügy­miniszter azt fejtegette, hazája „változatlan határozottsággal” ellenzi a NATO határainak kele­ti kiterjesztését. Jevgenyij Pri­makon ezt Strasbourgban, az Európa Tanács székhelyén mondta, miután végleges pecsét került Oroszország ET-felvételi dokumentumára. A politikus Malcolm Rifkind brit külügymi­niszterrel tartott háromórás - a Financial Times diplomáciai forrásokat idéző beszámolója szerint „viharos” - megbeszélé­sén közölte: Moszkva az atlanti szövetség kelet-európai terjesz­kedésének terveiben látja annak okát, hogy a térségben „ismét magasra csap az oroszellenes ér­zelmek hulláma”. A vezető brit gazdasági-politikai napilap ér­tesülései szerint Rifkind meg­erősítette a NATO-bővítés mel­letti londoni elkötelezettséget, s értésre adta: az új tagok felvéte­le nem Moszkva ellen irányuló lépés. Az orosz külügyminiszter teg­nap - a térségből első országként - Szlovákiába érkezett. Jevge­nyij Primakov tárgyalt Vladimír Meciar miniszterelnökkel és Mi­­chal Kovác államfővel is. A kor­mánypalotából távozóban az orosz diplomácia vezetője újság­íróknak kifejtette, hogy Moszk­va ellenzi a NATO bővítését Kö­zép- és Kelet-Európa irányába, mert ezáltal, úgymond, a szövet­ség az orosz határok felé tolja előre katonai infrastruktúráját. Elismerte, hogy az ügyben Moszkvának nincs vétójoga, de kifejezte ama igényüket, hogy a kérdésben érintettek legyenek tekintettel Oroszország érdekei­re is. Meciar megismételte Szlo­vákia szándékát az euroatlanti biztonsági struktúrákhoz törté­nő felzárkózásra - jelentette po­zsonyi tudósítónk. A bíróság nem engedi el Dimitrovot A besanconi bíróság megalapo­zottnak ítélte a Bisser Dimitrov ellen felmerült gyanút és eluta­sította a bolgár származású ve­zérigazgató szabadon bocsátá­sára vonatkozó ügyvédi kérel­met. Az elektronikai részegysé­geket gyártó belfort-i üzemet - amelyben, mint emlékezetes, két magyar pénzintézet a legna­gyobb részvényes - igazságügyi igazgatás alá helyezték. PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Bulgáriában korábban kor­rupciós vádakkal üldözött Di­mitrovot februárban csalás, közpénzek elsikkasztása és tör­vénytelen pénzügyi műveletek gyanújával vették őrizetbe. A vizsgálat elsősorban arra a kér­désre próbál választ találni, mi­lyen forrásból származó pénze­ket utalt Dimitrov kaliforniai cégéhez, s hol van jelenleg a részvényesek befektetett tőkéje. A GigaStorage részvényesei - beleértve ezek szerint a magyar bankokat is - állítólag 6 millió frankos kauciót ajánlottak fel Dimitrov szabadlábra helyezé­séért, ezt azonban a bíróság egyelőre elutasította. A cég frankfurti igazgatótanácsi ülése teljes támogatásáról biztosította a letartóztatott vezérigazgatót, és rendben levőnek találta a vál­lalat könyveit. A vizsgálat való­színűleg még hónapokig, esetleg fél évig elhúzódhat, elképzelhető azonban, hogy ezt az időt Dimit­­rovnak nem kell majd teljes egé­szében börtönben eltöltenie. A részvényesek a hírek szerint március közepén terveznek újabb közgyűlést és a helyi sajtó úgy tudja, hogy ezen 30 millió frankkal kívánják növelni a Gi­gaStorage alaptőkéjét. Ez az összeg egyébként meghaladná a Belfort­ban eddig befektetett pénzt. A francia sajtó beszámolt arról is, hogy az MNB eladja a Belfort­­ban érdekelt leányvállalatát. Úgy tudni, hogy CW Banknál levő 20 százaléknyi részvénycso­mag iránt az OTP-érdekeltségű HFT érdeklődik, amely egy orosz tulajdonú londoni cégen keresztül van jelen a GigaStora­­ge-ban. A CW Bank egyébként B 01-72-6435 számon 250 ezer frank alaptőkével CWA néven nemrégiben egy olyan céget is bejegyeztetett Belfort-ban, amelynek rendeltetését illetően a sajtó egyelőre csak találgat, mivel a megadott címen senki nem jelentkezik, a cég telefonja sem válaszol. in 0 Fordulat készül a magyar Jobbra! Ue merre! jobboldalon a hét végén eldől, merre megy az MDF, hová tart a KDNP. Kisebbségben lévő és lankadó népszerűségű pártok rendeznék belső dolgaikat a félideji fordulón. A nyilvánosság előtt nevek csapnak össze és nem programok. A két párt káderei egyazon dilemma előtt állnak: vá­lasztaniuk kell a radikális frazeológia és a középutas szö­vetségkereső kísérletek folytatása között. Az ellenzékbe szorult volt kormánypártokat folyamatosan frusztrálja, hogy Torgyán József veri őket hangerőben és népszerű­ségben, a kormánykoalíció pedig jobboldali gazdaságpo­litikai megoldásokban. A torgyáni kihívás az erősebb. Tehát, ha győz Lezsák Sándor, akkor az MDF megpróbál a kisgazdákhoz hasonló módon politizálni, szövetséget keresne a népi-nemzeti mozgalmi szárny leszakadtjaival. Ha a kereszténydemokratáknál megmarad Füzessy ügy­vezető elnöki pozíciója, akkor a párt mostani tandemje is határozottabban jobbra fordul. Akkor nem lesz polgári szövetség, tehát a következő választásokig a jobboldali pártok nem jeleníthetik meg a nyilvánosság előtt egysé­ges polgári megoldási javaslataikat. Akkor nehezen bir­kóznak meg azzal a kihívással, hogy az MSZP-SZDSZ kettőse konzervatív megoldásokkal stabilizál. A jobboldal régi árujára, a „nemzeti sorskérdésekre” ma nincs választói kereslet. A magyarok mások naciona­lizmusára nem hajlandók ugyanazzal válaszolni. A társa­dalom a kormányzattól nem annak „nemzetietlen” poli­tikája, hanem a rossz életkörülmények miatt vonja meg a bizalmat. A lezsáki vonal eközben össznemzeti válaszo­kat adna a mai kérdésekre, és a hajdani mozgalmán stí­lust hozná vissza. A KDNP-ben Giczy elnök és Füzessy ügyvezető képviselne hasonló megoldásokat. A jobboldal másik nagy dilemmája az antalli örökség. Az egyik szárny hivatkozási alapja a négyéves kormány­zás, a másiké az átmeneti évek lélekmelengető mozgal­­mársága. A volt miniszterelnökhöz sokan ma is lojálisak. Mások viszont úgy látják, hogy Antall József makacs ra­gaszkodása a megállapodásokhoz, a törvények betűjéhez már nem követendő, szakítani kell vele, mert ez a feltéte­le „az MDF újjáépítésének”, az összjobboldali együttmű­ködésnek. Meg kell tagadni a 1990-1994-es időszakot Torgyán kedvéért is. Elfelejtenék ez utóbbiak, hogy Antall szerint az or­szágban nem volt forradalmi a helyzet. Pedig ez sem vál­tozott. X nonach 7 niopo Horn Gyula sy°rl fórumán fel­it Udliddy Uldl'd állt egy férfi - nem lehetett több r­á negyvenöt évesnél és közölte a miniszterelnökkel: a dolgozó népet kifosztják. Az őt fog­lalkoztató gyárban például megszüntették az éjszakás műszakot. Napnál világosabb: azért, hogy még azt a kis éjszakai pótlékot is elvegyék a munkásembertől. A Rába részvénytársaság egyik szakszervezetije pedig arra kérte Horn Gyulát: ne bocsássanak el dolgozókat a gyárból akkor sem, ha majd azt privatizálják. Vegyék fi­gyelembe, milyen nehéz munkát találni manapság. Majdnem minden panaszból, kérésből az derült ki: az emberek többsége alig ért valamit abból a piacgazdaságá­ból, amelyre a rendszerváltás idején ő maga is szavazott. A hatalom sem képes szót érteni a társadalommal. Re­torikája jórészt a rábeszélést alkalmazza a ráébresztés helyett. Hajdanán a kormányzó MDF a rajzfilmhős dr. Agyra akarta bízni a piacgazdasági szemináriumot. Távokta­tással és elméletben azonban nem lehet sem vállalkozó­kat, sem polgárokat nevelni. Személyes gyakorlóterep kell, ahol az ember kitalálhatja önmagát, ahol nemcsak azt tanulhatja meg, mekkorát lehet zuhanni, hanem azt is megismeri, miként lehet mielőbb föltápászkodni a föld­ről. Erre a tapasztalatra rövidesen ismét szükség lesz, hi­szen a társadalomra rázúdulnak az államháztartási re­form mindenkit érintő megpróbáltatásai. A Bokros-program tavaly márciusi nyitányát nagy kí­nok árán, de végül is elfogadta a társadalom. Mi segített neki ebben? Hite a választott politikában? Szervilizmusa, gyávasága? Az emberek történelmi ösztönei működtek, amikor megadták magukat a gazdaság kényszerének? Vagy a tiltakozó indulatok mögött mégiscsak meghúzó­dik titkon, némán a józanságra intő valóságismeret? Hajba Ferenc i .­­ Nagy hibát követtek el a paksi atomerő­/Vomvam­mű Greifswaldban shoppingoló szakem­berei, amikor nem gondoltak arra, hogy a megvett nukleáris fűtőelemeket át is kell valahogy hoz­ni a határon. Nem számítottak arra, hogy hiába kötöttek bombaüzletet, amikor megvették a 235 alig használt fű­tőelemet 1 márkáért, ha megbuknak vele a vámon. Pedig a szállítmányt kísérő paksiak már valószínűleg éppen kezdtek megnyugodni, amikor végre a szlovák­magyar határ közelében kattogott velük az atomvonat. Túl voltak környezetvédői tiltakozáson, szállítási és biz­tonsági problémákon, átszáguldottak titkosan és zavar­talanul Németországon, Csehországon és Szlovákián. Joggal reménykedtek abban, hogy most már nem lehet baj. Begurult azonban az atomvonat a határra, fölszálltak a vámosok, s kérdezték a paksiakat: van-e valami elvámol­ni való? - Igen kérem, 235 darab urániumrúd - felelték, s mutatták a számlát 1 márkáról, nagy naivul. A mi 1000 márkás Fordokon és 300 dolláros Pontiacokon edződött fináncainkat azonban ilyen olcsó trükkökkel nem lehet megtéveszteni. Láttak ők már ilyen-olyan számlát éppen eleget. 235 darab atomerőmű-fűtőelem pedig látatlanban is sokkal többet ér 1 márkánál, az erről szóló számla nyil­vánvalóan elfogadhatatlan. Elő is kapták az urániumru­­dak Schwacke-katalógusát, s kikeresték benne, hogy a szállítmány több mint 3 milliárd forintot ér. Úgyhogy az atomerőműnek vámmal, vámpótlékal, illetékkel, áfával stb. jókora összeget, esetleg több mint 1 milliárd forintot kell fizetnie. Az meg már nem az ő dolguk, hogy képes-e erre az atomerőmű, s hogy így is bomba-e az atomüzlet. Ha pedig nem fizetnek, a VPOP lefoglalhatja az urániu­mot, majd - szokás szerint - árverésen értékesítheti. Fize­tőképes vevő az olcsó árura bizonyára akad majd, vannak néhányan a nemzetközi piacon, akik szívesen kötnének szó szerint is bombaüzletet. Végső soron persze úgy kell a paksiaknak, miért voltak olyan balekok, hogy bevallották a határon, mit hoznak. Dugták volna inkább az ülés alá. Lenkei Gábor

Next