Népszabadság, 1996. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-30 / 101. szám
1996. április 30., kedd_ KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 Bohunice káros Szlovákiára Duka Zólyomi az atomerőmű felújításáról Szlovákia európai uniós csatlakozását is veszélyeztetheti a pozsonyi kormánynak az a minapi döntése, amely szerint - az eredetileg ígért bezárás helyett - fokozatosan felújítják az ország egyetlen, Bohunicéban (Apátszentmihályban) működő atomerőművét. Ez a véleménye Duka Zólyomi Árpádnak, az egyik legismertebb szlovákiai atomfizikusnak. Duka Zólyomi Árpád (aki egyúttal az Együttélés mozgalom alelnöke is) a bohunicei felújítással kapcsolatban a Népszabadságnak elmondta, hogy a problémának van egy technikai és egy politikai oldala. Ami a műszaki kérdést illeti, az erőműről tudni kell, hogy két blokkját a nyolcvanas évek legelején helyezték üzembe, mindegyikben két-két WER típusú, 440 megawattos gépegységgel. Ezek nem csernobili típusú reaktorok - hangsúlyozta a tudós, hozzátéve, hogy saját „voronyezsi” kategóriájukban a régiek közé sorolhatók (a paksiak korszerűbbek, a Mohiban indítandók még inkább), de az előírásoknak megfelelő, rendszeres és szigorú karbantartással kihúzhatják a tervezett élettartam (25-30 év) végéig is. A múlt héten aláírt egyezmény értelmében Bohunicén 1999-ig átfogó rekonstrukciót hajtanak végre, amelynek tervezett költségei meghaladják az 5,5 milliárd koronát. Jelenleg ez az atomerőmű fedezi Szlovákia energiaszükségletének több mint a felét. A pozsonyi kormány korábban magára nézve kötelezőnek fogadta el, hogy ha Mohi termelni kezd, az ott belépő blokkoknak megfelelő számú és teljesítményű egységet Bohunicén kivonnak a forgalomból. Ám - és itt jön képbe a politika - a minapi döntés ennek ellentmond, hiszen a közelmúltban kötött megállapodás értelmében Mohiban az első két blokkot 1998-ban üzembe kívánják helyezni. Duka Zólyomi arra mutatott rá, hogy bár Bohunicén eddig súlyosabb baleset nem történt, a környezetvédők hevesen támadják az általuk különösen veszélyesnek minősített erőművet, s egyértelműen negatív reakció várható Bécsből is, hiszen ez a - Nagyszombat (Trnava) fölött épített - nukleáris létesítmény Mohitól jóval nyugatabbra, az osztrák határ közelében üzemel. Ezek a körülmények, valamint a szlovák kormány saját korábbi döntésének ellentmondó újabb lépése, s főleg annak várható visszhangja semmiképpen sem segíti majd Szlovákia csatlakozását az Európai Unióhoz. Farkas József György Solana dicsérte Csehországot, megrótta Romániát got, Bulgáriát, Albániát és Romániát érintő körútja során a főtitkár megerősíti majd Csehország felvételét Magyarország és Lengyelország mellett a NATO- bővítés első hullámában. Ezzel szemben, írja a lap, Romániában, Bulgáriában és Albániában, „amelyeknek az elkövetkező években nincs esélyük a NATO- csatlakozásra”, olyan megoldásokat javasol majd, amelyek „lehetővé teszik, hogy ezek az államok ne kerüljenek veszélyes biztonsági vákuumba”. Mint bukaresti tudósítónk jelentette, Solana útja előtt nyilatkozott a Rompres brüsszeli tudósítójának, s hangsúlyozta, hogy a kisebbségi jogok biztosítása fontos eleme a belső stabilitásnak. Rámutatott arra, hogy a NATO-ba meghívandó országoknak politikailag stabilaknak kell lenniük. Románia ugyan számottevő eredményeket ért el politikai és gazdasági téren, de komoly erőfeszítéseket kell tennie a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása terén - húzta alá a NATO főtitkára. A NATO fenntartása vagy főként kiterjesztése egyértelműen szembekerül az új európai realitásokhoz igazodó biztonsági rendszer kiépítésének követelményével - jelentette ki Borisz Jelcin orosz államfő a hétfői Le Figaróban. Jelcin szerint a jelenlegi európai biztonsági rendszer csak utólag reagál az eseményekre, miközben a századvég realitásai megelőző biztonsági intézkedéseket követelnének meg. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Tegnap este a szlovák fővárosba érkezett Javier Solana, aki ezt megelőzően Prágában folytatott tárgyalásokat a NATO kibővítésének kérdéseiről. A cseh fővárosban az atlanti szövetség főtitkára nagyon jónak minősítette azt a dokumentumot, amelyet Prága terjesztett a NATO elé az egyedi tagfelvételekről folytatott párbeszéd keretében. Solana méltatta a csehek részvételét az IFOR- ban és a békepartnerségben, ám az ország NATO-felvételéről nem bocsátkozott jóslásokba. A főtitkár este már Pozsonyban vacsorázott a szlovák külügyminiszterrel, ma pedig itt bonyolítja le prágaihoz hasonlóan legfelső szintű megbeszéléseit. A bukaresti Adevand című napilap szerint Solana jelenlegi körútjának bukaresti állomásán „pótmegoldásokat” javasol majd Romániának. Csehorszá g Holbrooke: Sosem voltam politikus Nyilvánvaló, hogy a boszniai szerbek még mindig nem tartják be teljesen a daytoni békemegállapodást. Noha a palei kormány elfogadja az egyezmény katonai részét, valamennyi politikai előírásnak nem felel meg - válaszolta a Népszabadság kérdésére Richard Holbrooke volt amerikai külügyi államtitkár-helyettes, aki kulcsszerepet játszott a boszniai válságot lezáró megállapodás létrehozásában. Holbrooke tegnap Horn Gyula kormányfővel és Kovács László külügyminiszterrel tárgyalt, bár - mint mondta - ezúttal magánemberként érkezett Budapestre. Holbrooke újságíróknak nyilatkozva kifejtette: a daytoni egyezmény katonai részének végrehajtása igen jól halad. A boszniai szerbek önként visszavonultak a nemzetközi elválasztó vonalak mögé, ám közben házakat égettek fel, gyalázatos módon otthonaik elhagyására kényszerítettek embereket, és megsértették a szólásszabadságot. A békemegállapodás maradéktalan betartására van szükség - hangsúlyozta. - Boszniában a háború véget ért, de még nincs teljes béke. Nagyon sok függ az elkövetkező nyolc hónap eseményeitől, mindenekelőtt a választásoktól - jelentette ki a volt államtitkárhelyettes. Hozzátette, hogy a kétoldalú találkozón gratulált Horn Gyulának a Magyarország által elért gazdasági eredményekhez és az OECD- tagsághoz. Arra a kérdésünkre, vissza kíván-e térni a politikai életbe, Holbrooke - aki jelenleg egy bostoni bank alelnöke - csupán annyit felelt: „Sosem voltam politikus, csak diplomata.” P. B. Funarnak nem lesz RMDSZ-es riválisa BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kolozsváron Funarnak nem lesz RMDSZ-ellenjelöltje a polgármesteri tisztségre a júniusban sorra kerülő helyhatósági választásokon - így döntött a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kolozs megyei szervezetének vezető testülete. Az RMDSZ Kolozsvárott megelégedne egy polgármester-helyettesi tisztséggel is. Az RMDSZ azt mondja, hogy a döntéssel javítani akarja a legjobb esélyekkel induló ellenzéki jelölt kilátásait. Ki válaszol a brüsszeli kérdőívre? ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A KSH már évekkel ezelőtt felvette a kapcsolatot az Eurostattal és a PHARE-pénzből támogatott közös munka során a KSH gazdaság-statisztikai rendszere hetven százalékban megfelel az EU előírásainak. A fennmaradó harminc százaléknyi eltérés elsősorban a pénzügyi szolgáltató - tehát a banki, biztosítói - szférában mutatkozik, illetve hazánkban hiányos a kormányzati pénzügyek statisztikája, s harmonizációra szorul a külkereskedelmi és a fizetési mérleg statisztikája is. Pukli Péter hozzátette: tavaly kidolgoztak egy ütemezési tervet, amely meghatározza, hogy a gazdaság különböző területeit vizsgáló felmérésekhez milyen módszertani átalakításokra van szükség. Hátráltatja a munkát, hogy rossz az adatszolgáltatási morál. A nem válaszolók aránya még mindig magas, ezért a KSH az adatfelvétel során eleve több kérdőívet küld ki, mint amennyire valóban szükség van. Nehézséget okoz a regiszterek, a nagy nyilvántartási rendszer pontatlansága is. A közel 160 oldalas brüsszeli kérdőív címzettje a magyar kormány, és a kabinetnek kell eldöntenie, a válaszadás során mely hatóságokkal és intézményekkel kíván konzultálni. A koordinálást az integrációs államtitkárság végzi, amelynek vezetésére a külügyminiszter Somogyi Ferenc államtitkárt javasolta a kormánynak. A kérdések kezelésében várhatóan részt vesz az Inotai András vezette integrációs stratégiai munkacsoport is, amely független szakértői testületként működik a kormány mellett, és az integrációs kabinet munkáját segíti. A válaszadásban együtt kíván működni az Országgyűlés európai integrációs bizottsága is. A 23 fejezetből álló kérdőív kitöltésére kilencven napot kaptak a társult államok, így Magyarország is. A kérdések a gazdasági és a politikai élet legkülönbözőbb területeit érintik, és valamennyi kérdőív tartalmaz az adott társult országra vonatkozó részt is. Az Európai Bizottság a válaszok figyelembe vételével készíti el az országjelentéseket; az EU csupán azokkal a tagjelöltekkel kezd csatlakozási tárgyalásokat, amelyek pozitív véleményt kaptak. M. R. A.-P. B. Magyarország az elsők között lehet Eu-tag ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Az Ostpolitik ma már nem azt szolgálja, hogy fenntartsuk a békét a Szovjetunióval, vagy hogy olyan körülményeket idézzünk elő, amelyek elősegíthetik a két Németország majdani egyesülését. A mai Ostpolitik lényege a jószomszédi viszony, és mint ilyen, mindenre kiterjed: a kulturális szférától a gazdasági együttműködésen át a diplomáciai kapcsolatokig. - Ön korábban hangsúlyozta, hogy az unió bővítése egyszerre politikai és gazdasági döntés is kell legyen. Ugyanakkor többen hivatkoznak arra, hogy a dél-európai országok csatlakozását elsősorban politikai döntés motiválta, nevezetesen a félelem attól, hogy ezek az országok letérnek a demokratikus útról. Igen, a Közös Piac annak idején valóban azért fogadta tagjai közé ezeket az országokat, hogy segítse a demokrácia megszilárdítását. Eközben azonban a gazdasági kötelékek olyan szorossá váltak mind az unió, mind a mediterrán országok számára, hogy mostanra már eltéphetetlenek. Véleményem szerint ez lesz a helyzet Kelet-Európa esetében is, de a folyamat most valószínűleg kicsit hosszabb lesz, több kompromisszumot követel majd, mint azt sokan gondolnák. Ami Magyarországot illeti, úgy vélem, az ország az elsők között csatlakozhat az Európai Unióhoz, amely egyébként nemcsak az önök, de Németország érdeke is. Gondolja, hogy a német egyesítés nem várt nehézségei miatt érzett kiábrándulás hátráltatja a keleteurópai országok integrációját? - Igen. A kiábrándulás egyébként kétoldalú: a keletnémeteknek azt mondták, hogy az egyesítés és a demokrácia négy év alatt magát a földi paradicsomot teremti majd meg, ami természetesen igen távol van az igazságtól. Eközben a nyugatnémeteket azzal hitegették, hogy az egyesítés nem rak újabb terheket a vállukra, mindent megoldanak majd a piaci mechanizmusok. Mindez csak illúzió volt. De ez még mindig csekélység az Európa-szerte megoldatlan munkanélküliség problémájához képest, ami nyilván nem segíti a bővítés ügyét. A nyugat-európai lakosság attól tart, hogy az olcsóbb keleti munkaerő újabb munkahelyeket vesz majd el tőlük, ami egyébként elkerülhetetlen. Ennek a problémának egyelőre egyik fél diplomatái sem szentelnek elég figyelmet, sőt a tervezett Európai Monetáris Unió sem nyújt megoldást erre az egyre égetőbb kérdésre. - Ön korábban tagja volt az exminiszterelnököket tömörítő egyesületnek. Létezik még ez a szervezet, és ha igen, mivel foglalkoznak? - Csaknem tíz évig elnöke voltam a szervezetnek, de korom miatt most már csak a tiszteletbeli elnökséget vállaltam. A következő ülésünk néhány hét múlva Vancouverben lesz, és két témát vitat meg: az egyik a globális pénzpiac instabilitásából fakadó veszélyek, a másik pedig egyfajta globális etikai kódex kialakítása. Ez utóbbit előkészítendő. Bécsben találkoztunk a világ 20 szellemi vezető személyiségével. A Vancouveri találkozó után erről megjelentetünk egy hivatalos kiadványt is. Inotai Edit A katakomba Van még néhány régi ház régi falfelirattal. A reakciót fenyegetik és a Pártot éltetik. Kommunista grafittik. Mi tartotta őket a falon vagy ötven évig? Nem szellemesek, de erős festékkel kenték fel őket a háború utáni koalíciós időkben. Most megint koalíció van és balközépnek nevezik, most május elseje lesz, és ünnepelnie kellene a baloldali közegnek. Mert ez munkásünnep, a szolidaritás, a kicsinyekkel és szegényekkel való együttérzés napja. A magyar baloldal zavarban van. Egy ideig az államszocializmust röstellte, most a szocialista színekben épülő piacgazdaságot. Közben még sokan bíznak benne: a sok megszorítás egyszer majd csak jobb életet, több szolidaritást fial. Ennek a mostani baloldali kurzusnak ezért jelképes aktusa, hogy tavaly a közművek eladása baloldali privatizálásnak minősült, azzal, hogy a közjavak jó áron való eladása a külföldi tőkének életszínvonalat és állásokat menthet. Ki nem nevette volna ki valaha ezt a logikát? A régi - baloldalinak vélt - elképzelések leváltódtak. Már nem hiszünk a mindenható államban. Már nem hiszünk a társadalomépítés tudományában, s egyre kevésbé szeretnénk, hogy kísérletezzenek velünk. Oly sok dogma és történelmi tudás lett érvénytelen, oly sok szimbólum értékelődött le. A legrosszabbak az illúziók. Ettől szenvednek a maiak, akik azt remélték, hogy a szociális érzékenység elegendő a szociális gondok megoldásához, hogy a jó szándék munkahelyeket teremt, hogy a tiszta kéz kisöpri a korrupciót. Illúziónak bizonyult a feltételezés, hogy a különböző nemzetiségű baloldaliak/szocialisták szót értenek egymással. A mai magyar baloldal keserve, hogy régi illúzióit hogyan cserélje új hitekre, miközben nem tagadja meg teljesen régi önmagát. Viszonylag a legkönnyebb ragaszkodni a politikai hitvallás néhány külsőségéhez. Az Internacionálét eléneklik a kongresszus végén. Mert életünket rituálék szabályozzák, mert a baloldaliságnak is vannak viselkedési és jelképes szabályai. Jelzik a közös múltat és az együtt vallott, valaha átélt gyakorlatot. Mások úgy vannak ezzel, mint a városszéli szoborparkkal. Ott az egybegyűjtött klasszikusok, mártírok és hősök elvesztik eredeti üzenetüket. Történelmi relikviák, kissé szánandó bálványok ők ott. Kik is vagyunk? Mivé lettünk? A jelképek kiürültek. Sajátságos a közeg, ahol tőkést és munkást is dacosan elvtársnak szólítanak. A szolidaritás általános hirdetése nem egyedüli baloldali érték. A szabadság liberális eszméje, az emberi jogok védelme sem visel pártjelvényt. A kádári évtizedek szociálpolitikáját vallja a magyar jobboldal is. Az euroatlanti integrációhoz való viszony sem különböztet meg: szélsőjobb és szélsőbal egyaránt ellenzi az EU-t, a NATO-tagságot. A baloldal (a hagyományos) szeretné úgy meghatározni önmagát, hogy ne legyen közben retrográd. A pártszínekkel jelzett baloldalt és jobboldalt a tradíciókhoz való viszony választja el. Ki a kuruc, ki a labanc? A valódi baloldali gyakorlat most a nyilvános társadalom szélére szorult. Ott van most a szolidaritás katakombája, ahol a rászorulók és együttérzők egymásra találnak, ahol összeállnak az emberek, hogy tiltakozzanak a környezeti rombolás, a pöffeszkedő hivatalok ellen. Ez a szeretet örök lázadása, ők az apatikus társadalom kovásza. Az új magyar baloldal nem szorítkozik ezért a pártpolitikára, mert sejtjei az organikus emberségesség világában keletkeznek. Ősük és hősük Iszaak Bábel Gedalija, aki „a jó emberek internacionálására” vágyott. Miklós Gábor Isten - Aligha van ellentmondásosabb jelenveresesége az emberi történelemnek, mint a munkához való viszonyunk. A Biblia szerint Isten azzal bünteti Ádámot,hogy a Paradicsomból - ahol nem kellett dolgoznia - munkára ítélve űzi ki őt. „Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek mindennapjaiban.” Azóta alapkérdése az emberi létezésnek: Isten verése vagy Isten áldása-e a munka? A legtöbbször Marxnak tulajdonított felfogás szerint az embert a munka tette emberré. A marxi elképzelést roppantul leegyszerűsítő tolmácsolások szerint viszont a lélekölő munkától való megszabadulás teszi lehetővé az ember igazi önmegvalósítását. Jó évszázadon keresztül folyt a vita, vajon hogyan történhet majd ez meg. És most úgy tetszik, a kérdés egyelőre lekerül a napirendről. Mert az emberiség egyik legfenyegetőbb réme ma épp a munkanélküliség. S nem csupán a távoli, egykor egzotikusnak számító országokban. Indiában például, ahol természetesnek tűnt, ha valaki az utcán élte le egész életét anélkül, hogy akár egyetlen munkahelye lett volna. Hennem olyan közeli államokban, amelyekre most is irigykedve tekintünk magas életszínvonaluk, az egész társadalomra kiterjedő létbiztonság okán. A minap adott hírt németországi tudósítónk arról, hogy veszélyben forog a néhány hónapja a kormány, a munkaadók és a szakszervezetek között született egyezmény. Ennek célja: úrrá lenni a szövetségi köztársaságban példátlan, több mint négymilliós munkanélküliségen. A veszélyt az okozza most, hogy a szakszervezeteken kívül senki sem látszik az egyezményben vállalt kötelezettségekre emlékezni. S ha ez így megy tovább, a munkanélküliek száma még magasabb lesz. Ismeretes, hogy Nyugat-Európában sok helyen hasonló vagy még rosszabb a helyzet, mint Németországban. A munkanélküliség kérdéseit a társadalomkutatók számára is sűrű homály fedi. Hogy mennyire, azt Spanyolország és Portugália helyzetének összevetéséből láthatjuk. A diktatúrából nagyjából egy időben szabadult két ország adatai között elképesztőek a különbségek. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tavalyi becslései szerint Spanyolországban 24, míg Portugáliában mindössze 7 százalékos volt a munkanélküliség. Vannak, akik ezt a a két ország eltérő fejlettségével magyarázzák, vagyis azzal, hogy Portugáliában az elmaradottság leküzdéséhez nagyobb szükség volt az ipar és a szolgáltatások fejlesztésére. Ennek következtében Portugáliában 1985-ig 14 százalékkal nőtt az iparban foglalkoztatottak aránya, míg Spanyolországban 27 százalékkal csökkent. A szolgáltató szektorban 44 százalékos volt a növekedés Portugáliában és csupán 9 százalékos Spanyolországban. Mindez azonban csak részben magyarázza az óriási különbséget. Mint ahogyan a térségünk országai közötti hatalmas eltérések sem értelmezhetők könnyen. Ahelyett azonban, hogy ezek részletezésébe merülnénk, csupán egyetlen hazai tényt említünk. Ma az ország elmaradottabb keleti részein, ahol sokkal több a munkanélküli, jóval több a megműveletlen földterület, mint a fejlettebb nyugati régiókban, amelyekben esetleg nincs is számottevő munkanélküliség. Sőt Kelet- Magyarországon máig látni tavalyi, töretlen kukoricát. Nem valószínű, hogy pusztán emberi hanyagság ennek az oka. Göran Therbom svéd szociológus, a kérdés kiváló szakértője így fogalmaz: „Munkanélkülinek lenni annyit tesz, mint kirekesztődni a gazdaságból és társadalomból. A munkanélküliség ezért a társadalom egységének vagy megosztottságának jellemzője.” Világproblémáról van szó, amellyel nekünk a magaink módján kell szembenéznünk. Talán épp a munka ünnepén kell erre emlékeztetni. Hovanyecz László