Népszabadság, 1996. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-20 / 117. szám

14 népszabadság KULTÚRA I televízió ■■■ 1 91 Film mindenről, ami másképpen van Újranézhettük a televízióban Antonioni Nagyítását. Nézhet­tük a klasszikus példázatot ar­ról, hogy csak nézünk, de nem látunk, láthattunk látványos igazolást arról, hogy semmi sem igazolható, különösképpen nem látvány által­­ látványosan. Kinézhetjük a szemünket a híres parkbéli jelenetnél: videó­ra vehetjük, kockánként megál­líthatjuk a fotómasina által megörökített gyilkost mi, né­zők, sosem fogjuk meglátni. Akár meg is könnyebbülhetünk: amit nem láttunk, az nincs, ma­ga Fényképész sem látta, csak a masinája, a képek pedig eltűn­tek, a hulla is eltűnt, a valóság tehát a film végére megint az, ami a film elején is volt, vagyis a látszat, egy pantomimvilág látszata. És ez a látszatvalóság mindjárt kétféle: szörnyű, ha menhelyen éjszakázunk, idilli, ha parkban sétálunk szerelme­sünkkel. Ügyeljünk hát, hogy sose a menhelyiek, de mindig a parkban sétálók közé tartoz­zunk. Ez az egyik szabály. A másik, hogy ott a parkban, ha éppen fényképezni támad ked­vünk, bizonyos határt elérve, ne nagyítsuk túl az amúgy tetsze­tős felvételeket. Antonioni mindezt a hatva­nas évek közepéről üzeni. Eltelt harminc év, és azóta is egyfoly­tában sorjáznak azok, akik ér­teni vélik a világot. Akik dörgő hangon a képek megfejtését hir­detik. Rögtön a Nagyítás évti­zedében párizsi diáklázadók pekingi kulturális forradalmá­rok, Che Guevara és Pol-Pot. Újfasiszták, fundamentalisták, Vörös Brigádok, Fekete Szep­tember. Népvezérek és diktáto­rok. Saját házunk tájáról a né­hai szocializmusnak utolsó pil­lanatban sem cinikus propa­gandistái. A rendszerváltás utánról a kortárs világ- és nem­zetmegváltók. És nemcsak a politikusok. Az Antonioni-féle üzenetet próbál­ják cáfolni a televíziós szemé­lyiségek, akik belenéznek a ka­merába, és csengő hangon, jól megformált mondatokban állí­tásokat tesznek. Mindegy hogy miről, nemzetközi helyzetről vagy időjárásról. Őt tagadják a tréfás vetélkedők specialistái, akik levakarhatatlan moso­lyukkal hirdetik, hogy a show mögött nincs titok, nincs park­beli holttest, sőt icipici bunda vagy a szponzorokkal való rosszízű huzakodás sincsen, olyan a világ, amilyennek lát­szik: jókedvű önként jelentke­zők játéka. Vagy a médiarek­lám, amely, bármiről legyen is szó, derűsen cáfolja, hogy a hir­detett áru szép színes fotográ­fiáját addig kellene nagyítani, amíg a sötét háttérben kirajzo­lódnak a revolveres gyilkos kör­vonalai. A reklám azt mondja: nincs ilyen gyilkos. A televízió, amint éppen a Nagyítást sugározza: ez nem akármilyen pillanat. Mint ami­kor a bűvész megszólal: „Csak a kezemet figyeljék!” Másfél órá­nyi kép, amely mindenkit meg kell hogy győzzön: a képekkel vigyázni kell! Ez volt vasárnap. Hétfőtől te­hát vigyázunk. Hirsch Tibor jegyezhető a­­ K­amatozó Kincstárjegy 1997/V. Az igen népszerű Kamatozó Kincstárjegy jegyzési idejét meghosszabbítottuk: a havon­ta kibocsátott állampapír két héten keresztül kapható, hogy még könnyebben hozzá­férhető legyen. Miért­ kedveli nagyon sok em­ber ezt a befektetési formát?­­ Mert az egyéves futami­dejű értékpapír évi 24%-os kamatot nyújt. Ez kiemelkedően magas erre az időszakra. C5. Mert a Kamatozó Kincs­tárjegy biztonságát az állam garantálja. ... Mert tőzsdei forgalma­zásra kerül, sőt a futamidő alatt az OTP Bank Rt. és az MHB Rt. kijelölt fiókjaiban na­pi áron adható és vehető. Es­ Mert a futamidő alatt vissza is váltható. (Figye­lem: ebben az esetben csak a névértéket fizetik ki a befek­tetőknek.) E Mert - mint az alábbi lis­tából kiderül sok forgal­mazónál vásárolható. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata (1997/V.) 1996. május 20 - 31-ig je­gyezhető. Kibocsátási árfo­lyam: 1996. május 20-24. között 99,5%, 1996. május 28 - 31. között 100%. A kamatozás kezdő idő­pontja: 1996. június 5. Évi kamata 24%. AZ ÁLLAM ELSŐDLEGES FORGALMAZÓI: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Mérleg u. 4. • OTP Bank Rt. kijelölt fiókjai • Magyar Hitel Bank Rt. kijelölt fiókjai • MHB Talentum Rt. 1024 Bp., Szilágyi E. fasor 11/B • ÁB-Monéta Kft. 1051 Bp., Arany János u. 19. • ABN-AMRO Hoare-Govett (Hungary) Rt. 1054 Bp., Bajcsy-Zsilinszky út 12. • Bank-Austria Girocredit Befektetési Rt. 1075 Bp., Madách Imre u. 13-15. • Creditanstalt Értékpapír Rt. 1051 Bp., Nagysándor J. u. 10. • Daiwa-MKB (Magyarország) Befektetési és Értékpapírforgalmi Rt. 1088 Bp., Rákóczi út 1-3. • Inter-Európa Bank Rt. kijelölt fiókjai • Inter-Európa Befektetési Kft. 1054 Bp., Szabadság tér 15. • Investbank Befektetési Rt. 1053 Bp., Képíró u. 9. • MKB Értékpapír Rt. 1051 Bp., Szt. István tér 11/B • MKB Rt. kijelölt fiókjai • New York Bróker Budapest Kft. 1088 Bp., Rákóczi út 1-3. • Postabank Értékpapír Rt. 1052 Bp., Bécsi u. 5. • Takarék Bróker Kft. 1055 Bp., Fálk Miksa u. 3. • WestLB Investment Rt. (Magyarország) 1075 Bp., Madách Imre út 13-14. AZ ELSŐDLEGES FORGALMAZÓKKAL SZERZŐDÉST KÖTŐ EGYÉB ÉRTÉKESÍTŐHELYEK: ÁÉB Értékpapírforgalmazási és Befektetési Rt. 1051 Bp., Harmincad u. 3. • CO-NEXUS Értékház Rt. 1013 Bp., Roham u. 1. • Cooptourist Rt. kijelölt irodái • Corvin Bróker Értékpapírforgalmazási és Befektetési Kft. 1054 Bp., Hold u. 25. • City Bróker Kft. 1024 Bp., Ady Endre u. 19. • ÉGSZI-Börze Kft. 1054 Bp., Akadémia u. 1. • Pakett Bróker Értékpapírforgalmazási és Befektetési Rt. 1052 Bp., Semmelweis u. 2. • Procent Hungária Értékpapír Befektetési Rt. 1056 Bp., Belgrád rkp. 26. VALAMINT: MNB Értékpapírpénztára 1051 Bp., Szabadság tér 8. • MNB megyei igazgatóságai A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG Is 1996. május 20., hétfő „Végül kiderül, hogy hű” Orbán Ottó hatvanéves A születésnapokat - a magáét s a „kollegákét” - oly gyakran, fanyar kedvvel megverselő köl­tőt, íme, elérte egy szép, kerek­­ded Alkalom, az ő legihletőbb Múzsája, akit mint elhasznált cédát a művészet máskülönben ma semmire sem becsül. Nem úgy Orbán Ottó! Az alkalmi vers, az üdvözlet és a gyászbe­széd, glossza, levél, vitairat, cimborákként vele élő régvolt elődök és kortársak citátumai­nak napi rózsafüzére, homma­­ge-ok, víg paródiák és komor pastiche-ok, játék, móka, zoko­gás napi hírek hallatán - mind az ő költői lételeme. A legutóbbi esztendőkben az úgynevezett közélet ricsara elől könyvekbe menekített beszélgetésnek ma ő a legfontosabb orátora. Az ő lapjain nem széledhet szét a tár­saság: megszólítva Weöres, Pi­linszky, Nagy László, és újra meg újra József Attila, Horatius és Kukorelly Endre, Holmi és Kortárs, a Carmina Burana és a sem bődül­ve kisajátítani, sem gyanakvóan elleltározni nem hagyott magyar népdal. Termé­kenysége hatalom, virtuális bi­rodalmat teremt, amelyet mind lázasabb igyekezettel népesít be. Egyedül tartja elevenen a hi­­ányát, kevesellt, tisztelt szere­peket. A megszólítottak helyet (s) beszél, s épp ebben a bátor személyiség-szétoldásban, szét­­maszkosodásban figyelhetjük huzamosan ismerősként ugya­nazt a lenyűgöző egyéniséget, aki a költészet legősibb funkció­ját, a kiéneklő-érzéki közbeszé­det képes ötvözni az intellektu­ális (ön)iróniával. Groteszk, mo­dernizmus utáni munkadalok a versei, amelyek - Orbán Ottó jellemző kifejezésével élve - a szakma, a dalnoki szakma véres felelősségét annak kisipari pra­xisán és röhejes hiábavalóságán át érzékeltetik napra nap. A jó­l informált tudatlanság korában, joggal vélheti, amúgy sem a lírá­nak, hanem a szakmai jártas­ságnak lehet valami presztízse kifelé, s megtartó ereje befelé, az elmúlás, a testi hanyatlás el­lenében. Tudja, hogy közmege­gyezés szerint „a vers bohóság, a felnőtt férfi műfaja az esszé, mely egy pártprogram körvona­lait sejteti”, de mert a vers nem írásba - túlzás nélkül - bele­pusztulna, kigázolásként alkal­mazza a próteuszi versbeszédet, föltalálja a maga retorikus szappanoperáját, szent bohóza­tát, teljes elhülyülésének ellené­ben. Micsoda pompás kötetek a ki­lencvenes években: Egyik olda­láról a másikra fordul, él, A keljföljancsi jegyese, Útkeresz­teződés Minneapolisban, Kocs­mában méláz a vén kalóz. És még: toplistámon két éve (diva­tosabban: száznegyedik hete!) az első helyen Orbán különleges könyve, A költészet hatalma, „a világköltészettel folytatott, hosszú és szenvedélyes viszony e titkos naplója”, amelynek sok­szólamú ars poétikájában mint­ha nem is írná, hanem szugge­­rálná a verset, mondja, mint Illyés az Egy mondatot, „mond­ja , s az angyal lázad, / se tábor, se irányzat...” És még: a Cédula a romokon, melynek lapjain „a felnőtt férfi műfajában” is fesz­telenül beszél, akárha itt ülne egy fotelben, s két szójáték kö­zött megajándékoz éleslátásá­val. 1973-as kötete, az Emberál­dozat óta látjuk, hogy költő szü­letett, hogy az árva csodafiú a csavargásaiból megtérve ismeri „a pontos és halálos közép-eu­rópai mértéket”. De nélkülözhe­tetlenné mostanában vált Orbán Ottó, aki szövegszerűen, textú­rájában, váltott hangnemeinek módosulásaiban képviselni, hi­telesíteni képes a remélt igazsá­got: „a kultúra bölcsebb, mint védői és művelői”. Megjósolta, hogy így lesz, több mint húsz éve már egy - mit tesz isten - születésnapi köl­teményben, Harminckilencedik évére írott versében. Ő „a hír­hedt, főfoglalkozású hűtlen, / akiről végül kiderül, hogy hű”. Reményi József Tamás A felelet ígérete Várkonyi Nándor (1896-1975) Mahler Ede, E. Kiss, J. Jeans, Juhász Vilmos, J. Pirenne, Wi­­ninger, Swedenborg, Ficino, Mi­­randola, Nettesheim, Paracel­sus, Böhme, Reuchlin, Hysmans, E. T. A. Hoffmann, Comenius... Irodalom, szerkesztés, oktatás a pécsi egyetemen, fordítás, szépí­rói és tudományos művek, tár­sadalom- és természettudo­mány, történelem, régészet és mitológia: „... nem válogat Vár­konyi, illetve hogy mennyire a saját hipotézise szerint válogat. Egyformán hagyatkozik első­rendű és megbízható tudósokra (...) és levitézlett megszállottak­ra (...) és ebből a hatalmas, hete­rogén anyagból mint valami szellemi lyukkártyarendszerből pontosan kiszúrja az őt érdeklő és igazoló lapokat, hozzátéve természetesen a klasszikus cso­port ugyanezen szempontok szerint feldolgozott »lyukkár­­tyáit«” - írja a Szíriát oszlopai utószavában Vekerdi László. Várkonyi Nándor gondolko­dásmódjának és írásainak meg­lehetősen tág mozgásterük van a konkrétumok és a tények, va­lamint az elképzelhető és a lehe­tséges közti területeken. Iroda­lomról szóló és kultúrtörténeti írásai, könyvei is mind ezt tanú­sítják; elég csak egy pillantást vetnünk a meghivatkozott szer­zők és művek sorára, valamint fordításainak és önálló kötetei­nek listájára. A magyar iroda­lom igen kis szegmentumától (mint például a Magyar katona­költők a nagy rálátást követelő Az elveszett paradicsomig vagy Az Ötödik emberig a kultúrtör­ténet szinte minden területén otthonosan mozog; a kor szelle­mének megfelelően elsősorban a szellemtudomány foglalkoztat­ja. Szerb Antal szerint a szellem­­tudomány magja a lényeglátás, amely azt a közös vonást fedezi fel, amely egy bizonyos kor je­lenségeit összefogja, magába zárja, és amely a mindenkori je­len befogadását jelenti. Az itt és most kizárólagossága ugyanak­kor szinte minden esetben a té­vedés lehetőségét hordozza. A szellem egységét tényként kezelte; a már megjelent, a meg­jelenés előtt álló vagy mindeddig csupán kéziratban fellelhető írá­sai természetesen nem képvisel­nek, nem képviselhetnek semmi­lyen „királyi utat”, de minden­féleképpen egy átfogó elme még ma is gondolatokat ébresztő megnyilatkozásai. Úgy tűnik, hogy ő maga minden papírra ve­tett szavában biztos, ugyanak­kor sok lehetőséget függőben hagyóan határozott, s valószínű­leg épp emiatt sokunkból előhív­ja az eredendően meglévő, ter­mészetes kételkedést. „Annyit sejthetünk, hogy nem voltak merőben új tanok, új fel­­fedezetlen tudományok, isme­retlen mítoszok, hanem rejtett volt a tudományok dokumentá­lása, egzakt vagy exotérikus anyagoknak ezoterikus értel­mezése...” - írja Az elveszett pa­radicsom egyik fejezetében. Megítélés kérdése, hogy Vár­konyi Nándor - aki tegnap lett volna százéves­­ gondolataiból, felhalmozott tudásanyagából ki, mit, és hogyan fogad vagy nem fogad el - esetleg ad vagy nem ad tovább. Medve A. Zoltán Ízelítő az áprilisi számból Lászlóffy Aladár, Zalán Tibor, Ka­rácsonyi Zsolt, Gombos Szilárd, Lö­­vétei Lázár László és Bogdán László bevezetőjével Fernando Pessoa ver­sei, Esterházy Péter jegyzetei, Szilá­gyi Júlia naplórészlete, György Atti­la, Szakács István Péter novellája, Györffy Kálmán regényrészlete, Ke­­reskényi Sándor esszéje. István Mi­hály Kereskényi Sándorról, Selyem Zsuzsa Martos Gáborról, Veress Dá­niel az emlékírások többértékűségé­­ről. Székely János, a szerkesztő és le­velezése.

Next