Népszabadság, 1996. június (54. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-27 / 149. szám
1996. június 27., csütörtök Mi marad meg a Bábeli Könyvtárban? Spiró György álmának egyik fele már megvalósult A Népszabadság könyvheti mellékletében Spiró György kiáltvánnyal fordult a nemzethez. Azt sürgette, hogy „az egész magyar irodalmat sürgősen fel kellene lőni az Internetre, Anonymusnál kezdve és a mai húszévesek zsengéivel végezve” (Spiró György, http://hit.hu/ com, Népszabadság, 1996. június 1.). A Háló felzúdul Már másnap megfelel neki az első magyar hálózati folyóirat, az iNteRNeTTo. „Drága Spiró György, olvastam a Népszabadság szombati mellékletében azt az ötletet, hogy a magyar irodalmat fel kellene „lőni” (jó szó) az Internetre. Azt írta, hogy ez nem túl nagy munka. Mi itt összedugtuk a fejünket a fiúkkal, és mára már fel is lőttük. Nézze csak meg az iNteRneTTo Bábeli Könyvtár rovatát, a Magyar Pavilont, a Magyar Elektronikus Könyvtárat vagy a többit a Hudir-ban...” - üzeni a főszerkesztő, Nyírő András. A következő hetekben a lap folyamatosan teret ad a különböző véleményeknek, melyek közül a legszelídebb is így fogalmaz: „bizony magyar irodalom már régóta van a Net-en” (Tölgyes László). Az 1995-ben megalapított Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) vezetősége sem hagyja szó nélkül az esetet (rövidítve: Kokas Károly, Nagy szellemek találkozása, Népszabadság, 1996. június 11.). A vitacikk szerzője „kitűnő írásnak” mondja Spiró cikkét, kiemelve belőle az elektronikus „Nemzeti Könyvtár” létrehozásának gondolatát, de joggal méltatlankodik amiatt, hogy az író nem tud az immár létező MEK- ről. Pedig a MEK hálózati címén sok egyéb mellett szépirodalmat is találunk, külföldi és magyar írók műveinek csinos és hétről hétre gyarapodó gyűjteményét. A MEK és a körülötte kialakuló mozgalom minden elismerést megérdemel. Az ő Internet-Adyjuk egyszerre van jelen Sydneyben, Zalaegerszegen és Budapesten. Abban azonban van némi túlzás, hogy a MEK-ben Spiró ötlete már „régóta megvalósult és működő projekt”. Hiszen a teljes magyar irodalom számbavételével nem is foglalkoztak. Begépeltetésre kevés pénzük van. Az állományt főként könyv- és folyóiratkiadóktól elkunyerált szövegekkel vagy önkéntes gépírók munkáival gyarapítják és önkéntesek javítgatják. Ha azonban Spiró óhajának megfelelően „az egész magyar irodalmat” akarnék rögzíteni, talán más munkamódszereket is fontolóra kellene vennünk. Ez is könyvtár A Hálózat előtti világban az irodalmi szövegnek hosszú utat kellett megtennie a szerzőtől a folyóiraton vagy könyvkiadón keresztül az olvasóig. Az új helyzet most arra csábít, hogy ezt az utat lerövidítsük. A rendszerváltás és az asztali kiadványszerkesztés népi foglalatossággá tette, és így bizony valamelyest le is züllesztette a könyvkiadást. A Hálózat mindezt még tovább erősíti, hiszen a közléshez immár papírgyár, nyomda sem kell. A klasszikus magyar irodalom virtuális könyvtárában nincsenek könyvek, csak szövegállományok, de könyvtárosra mégis szükség van: ő szerzi be, ő rendezi, ő teszi kényelmesen hozzáférhetővé, vagyis ő szolgáltatja a szövegeket. (És ő az, aki nem szed késedelmi díjat, és nem teszi szóvá, ha belefirkálunk a könyvekbe, vagy ha egyenesen ellopjuk őket.) A szövegállományokat, a virtuális könyveket azonban nem a könyvtáros állítja elő, hanem a hozzáértő irodalomtörténész, a textológus, ahogy a papírkönyvek világában is a tekintélyes kiadók az ilyen feladatokat kiváló szakemberekre bízzák. Az elektronikus könyvtár is könyvtár, nem könyvkiadó, s végképp nem tudományos intézet. A közeljövőben sok minden beleolvad a Hálózatba: nemcsak a könyvtár és a könyvkiadó, hanem a televízió, a telefon, a posta, a folyóirat, a napilap stb. Azonban a két különböző munkafolyamat: klasszikus szövegek számítógépes rögzítése, illetve számítógépes könyvtári szolgáltatásuk továbbra is nagyon különböző szakértelmet igényel. Spiró álmának csak az egyik felét váltotta valóra a MEK: a nemzetközi összehasonlítást is kiálló színvonalon hozott létre barátságos, kényelmes könyvtári szerkezetet a kibertérben. Nemzetközi összehasonlításban talán a magyar irodalomtudománynak sem kell szégyenkeznie azokkal az eredményekkel, amelyeket a szövegek gépi nyilvántartásának és hálózati kiadásának terén eddig elért. Évszámokban bemutatva: 1976: a szegedi egyetemen megkezdődnek a régi magyar költészet teljes számítógépi leltárának munkálatai. 1984: létrejön az első hálózati összeköttetés Magyarországon egy irodalomtörténeti adatbázis és egy távoli felhasználó között. A két végpont: a szegedi JATE R55-öse és az MTA Irodalomtudományi Intézetének Commodore C64-ese, közöttük hagyományos, postai telefonvonal és egy bőröndméretű modem. 1992: Párizsban megjelenik a régi magyar költészet adatbázisa a hozzávaló kétkötetes kézikönyvvel. 1993. november: ugyanez megjelenik az Interneten, számos új szöveggel bővítve. Elkészül a Balassa-kódex sugárlemezes kiadásának első változata. 1993. december: további támogatás hiányában ideiglenesen befejeződik a magyar irodalomtörténeti adatbázis fejlesztése az Interneten. 1994: ekkor kezdődik meg a Magyar Elektronikus Könyvtár kiépítése. 1996: az Internet Expo költségén továbbfejlődhet az 1993- ban félbehagyott adatbázis; elkészül a Balassa-kódexnek és József Attila prózájának nagy pontosságú hálózati kiadása. Magyar klasszikusok „Tudom, az Interneten az anyagok 99 százaléka szemét, és nehéz megtalálni azt, amit az ember keres” - mondja Spiró György. A mondat második felének problémájára kínál megoldást a Magyar Elektronikus Könyvtár és a hasonló kezdeményezések. Az első felére a megbízható, korszerű szövegnyilvántartások és -kiadások adhatják meg a választ. A felhalmozódott tapasztalat, a cikkekben és könyvekben közzétett elméleti felismerések és gyakorlati módszerek pedig remélhetőleg tanulságul szolgálnak majd a jövendő „fellövők” számára. Mert a MEK szépirodalmi gyűjteményében szereplő anyagok jó részét lelkes irodalombarátok gépelték be, és bizony nem mindig dolgoztak körültekintően, és nem mindig akadtak rá a megfelelő szövegforrásra. (Néhány hibát a MEK szövegeiben mi segítettünk kijavítani. Berzsenyi A Magyarokhoz című ódája például ekként kezdődött: „Romlásra indult hajdan erős magyar”. Vörösmarty Szózatában ezt olvastuk: „Hozzád bátran kiállt”, Babits versének címe pedig A lírikus epilógia volt.) A hivatásos irodalomtudós persze nemcsak jobb, hanem drágább is, mint a műkedvelő. Ezzel függ össze Spiró másik javaslata: a magyar irodalom állami pénzen kerüljön föl a Hálózatra, „ha a magyar állam egyszer valóban államként és magyarként hajlandó működni”. A Hálózat ma zabolátlanul fejlődik, senki sem tudja, merre. Az állami beavatkozási kísérletek rendre megbuknak. Spirónak mégis igaza van. A Hálózat népe kevéssé kényszeríthető, arra megy, amerre úri kedve tartja. Bizonyos eseményekről mégis sejthetők, hogy nem következnek be. Nem fog a Hálózaton önként előállni a klasszikus magyar irodalom megbízható, teljes kiadása. Éppen ez az állami vagy magánmecénások feladata, hogy olyasminek a megvalósulását segítsék, ami magától nem jönne létre. Utoljára a XV-XVI. században történt hasonló eset: akkor kellett a kódexeken alapuló művelődés egész világát áttenni a korszerű, nyomtatott formába, és bizony szigorúan rostált az új médium, és nagyon sok kódex kiadatlanul pusztult el. Hogy néhány ezer év múlva a klasszikus magyar irodalomról mi és milyen állapotban fog a Bábeli Könyvtárban a kutatás rendelkezésére állni, részben mi rajtunk múlik. Golden Dániel egyetemi hallgató Horváth Iván egyetemi tanár TETTAMANTI BÉLA RAJZA IMG SST"" Nyíri Kristóf: Bölcsészettudományok az írásbeliség után - Hannah Arendt: Emberségről sötét időben (Gondolatok Lessingről) - Lánczi András: Leó Strauss töréselméletéről (A modern politikai filozófia keletkezése) - Leó Strauss: A modernitás három hulláma - Karasszon István: Örülni a lehetőségnek (Gábor György és Frenyó Zoltán vitájához) Kovács Alajos: Tények, remények. KULTÚRA NÉPSZABADSÁG 15 I FILMJEGYZET Disney élt, Disney él, Disney élni fog Ráérő filmpublicisták néha kacérkodni szoktak a gondolattal: mi lenne, ha valamilyen csoda folytán feltámadnának a halott klasszikusok? A kérdés értelmetlen, a csapongó képzeletet azonban fölösleges palackba zárni. Essünk bele mi is a fantáziálás bűnébe, és gyarapítsuk a variációkat. Andrej Tarkovszkij bizonyára összevonná a szemöldökét, mert már azok is mesterüknek tekintik, akik a köszönését sem fogadták. Alfred Hitchcock elámulna egyre tehetségtelenebb követőinek népes csapatán, Charlie Chaplin konstatálná a humor megmerevedését. És ha netán megint felvevőgép mögé állnának a hajdani nagyságok? Griffithnek alig kellene átigazítani a Türelmetlenséget, hiszen a mű mondanivalója változatlanul időszerű, a neorealisták nyilván bevilágítanának a mai tömeges nyomor zugaiba, Fritz Lang meg a modern kor metropolislakóinak szorongását vizionálhatná a vászonra. Walt Disneyt se hagyjuk ki a játékból, bár ami azt illeti, az elég régen eltávozott varázsló kultusza a mozitörténet újabb korszakaiban is töretlen. Szüntelen reneszánszát nemcsak a folyamatos felújítások táplálják (nemzedékek nőnek fel a Hófehérkén), hanem az a gyakorlat is, hogy világát, stílusát, módszereit buzgó rajzos hadseregek katonái örökítik át megállás nélkül - megajándékozva a nézőket azzal az illúzióval, hogy az animáció királya a mai napig ki se tette a lábát a stúdióból, hiszen évről évre menetrend szerinti gyakorisággal jelennek meg munkái a moziban. Közben azonban a műfaj más színekkel gazdagodott és bonyolult tartalmakkal telítődött. Disney álombirodalmának a mostani értékrendben már nem a csúcsok csúcsán van a helye; olyanok is akadnak, akik könyörtelenül kirekesztik az esztétikum mezsgyéiből az iskola mozgalmas meséit. Az elutasító arisztokratizmus aligha lehet vezérelv a minősítésben. Disneyt meg az új Disneyket lehet szeretni vagy túlhaladottnak tekinteni, de hát vegyük tudomásul: a Mában is folytatódhat a Tegnap, ismert - és agyonnyúzott - témákban és technikákban is lehet tisztes színvonalat képviselni. Mindezt azért fejthettük ki ilyen részletességgel, mert a hét Walt Disney-premierjéről, a Goofyról elég röviden szólnunk. Ez a sokadik változata a különféle sorozatokban, folytatásokban, képregényekben, tévés tízpercesekben stb. csetlő-botló figura kalandjainak. Az egykori Dippy Dawg képviselte már az átlagembert, volt sportfenomén, s mint egyik szülője mondta: általában azt a fajta személyiséget testesítette meg, aki mindent hosszasan megfontol, aztán pedig elbaltázza a tetteit. A sztori két hőse a „négyballábas, ügye és eszefogyott” eb, Goofy és Max névre hallgató csemetéje. A gyerek szíve a bájos Roxanne-ért hevül, a papa azonban vakációzni viszi a srácot. Micsoda konfliktus! A fiú füllent egy nagyot, mivel senkit sem akar megbántani. A szokásos fordulatokat követően persze minden elrendeződik. Jár a gyerekeknek a happy end. A cselekmény eléggé vérszegény, az animátorok viszont mindent elkövettek, hogy tisztességesen felöltöztessék. Honnan vették a muníciót? Természetesen a kimeríthetetlen Disney-arzenálból. A karakterek a szokásos „egyenruhában” feszítenek (jó fej a lány papája, aki rávicsorít a félénk udvarlóra). A songok hangulatosak. A technikai megvalósításra a „korrekt” jelző illik leginkább. A filmben kétszer is elhangzó barkochba: „Férfi?”, „Walt Disney” mindemellett a mítosz ápolásának nem a legelegánsabb formája, inkább reklámfogás. Kimaradhatott volna. És ha visszatérünk a jegyzetünk elején exponált kérdéshez, a Goofy ürügyén megkockáztatunk még egy feltételezést. A Pinocchio, a Bambi és a többi örökzöld mozidarab megteremtője - noha eléggé ragaszkodott a maga normáihoz - 1996-ban valószínűleg jobban alkalmazkodna a friss divatokhoz, a lezserebb megjelenítéshez. Walt Disney, ha köztünk lenne, talán már nem tipikus Disney-filmeket készítene. Mivel azonban csak a szelleme van köztünk - de az elpusztíthatatlanul -, Kevin Lima, a Goofy rendezője és társai megállítják az időt. Disney filmográfiáját tovább írják Hollywoodban. (Forgalmazó: InterCom) Veress József Goofy és fia (jelenet a filmből) Korlátok közé szorítva A Dorottya Galériában Megvalósult tervek, álmok címen bábszínházi tervezőművészek kiállítása látható június 30-ig. A tárlat szorosan kapcsolódik a Vigadó Galéria magyarországi hivatásos bábszínházakat bemutató kiállításához és a Toldi moziban június 25-én kezdődött Magyar Bábfilm Szemléhez. A bábkészítő saját művészetét valósítja meg, miközben kiszolgáltatottja egy adott mesének, dalnak, versnek. Képzeletét korlátok közé szorítja, mert kötik a feldolgozott mű elvárásai. Bartók Magyar Népdalaihoz népviseletbe öltöztet, míg a Három testőrhöz XVII. századi francia ruhákba bugyolálja bábjait. Ugyanakkor a bábosok - így az itt kiállító művészek is -, amennyire csak lehet, megpróbálják szétfeszíteni az adott mű által nyújtott kereteket. Sajátos technikát, anyagokat alkalmaznak, becsempésznek egy-egy furcsa, oda nem illő meghökkentő tárgyat, anyagot, motívumot, s így válnak a bábjaik egyedivé. A kiállítás ezt a folyamatot mutatja be. Radnóti Anna ! • -----Xlünnepeljünk együtt aHősök terén Június 30-án 18 órakor, a Hét vezér szoborcsoport ünnepélyes újraavatása alkalmából nagyszabású ingyenes hangverseny lesz a Hősök terén. A Budapesti Fesztiválzenekaron kívül hallható lesz a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Gyermekkara, a Fővárosi Énekkar, az Ifjú Zenebarátok Központi Kórusa és a Dexteras Domini Kamarakórus. Vezényel Fischer Iván, a BFZ vezető karmestere, Háry Béla, a Kolozsvári Magyar Opera vezető karmestere, Thész Gabriella, Strausz Kálmán és Iigrin Gábor karvezetők. Liszt, Kodály, Bartók és Berlioz népszerű művein kívül felcsendül magyar gregorián zene az államalapítás korából, és megszólal Lehel kürtje, melyet Jászberény polgárai hoznak az avatóünnepségre. J mindenkit szeretettel várunk{ JL S§ ...» ^ BUDAPESTI ^ * h / • llllllll lil FESZTIVÁL- 'AGJAR fIKSZ zenekar J n