Népszabadság, 1996. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-01 / 229. szám
1996. október L, kedd_ KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT A HM készül a NATO-csatlakozásra A világpolitikában kevés dolgot kísér annyi találgatás, mint azt, hogy ki szerepel és ki nem a NATO bővítésének első körében. A szövetség illetékeseinek hivatalos állásfoglalásai szerint a listát még nem állították össze, az első körre több állam is jó eséllyel pályázik. Nem hivatalos megnyilatkozásokban, továbbá a nemzetközi sajtóban a legnagyobb eséllyel pályázók között Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot emlegetik, kérdőjelesen hozzátéve Szlovéniát és Romániát. A Honvédelmi Minisztériumban a találgatásoktól függetlenül igen komoly formában készülnek a NATO többször beharangozott keleti nyitására - hangoztatta tegnap újságírók előtt Gyarmati István nagykövet, a tárca integrációs kérdésekért felelős helyettes államtitkára. Különösen, hogy egyre inkább kezd kirajzolódni e folyamat menetrendje. Az északatlanti szövetség külügyminiszterei decemberi ülésükön nagy valószínűséggel dönteni fognak egy 1997-es csúcs összehívásáról, amelyen megnevezik majd az első körre kiszemelt államokat. Ez ugyan korántsem eldöntött dolog, a legtöbb érv azonban amellett szól, hogy a lista ne legyen túl hosszú: sok ország belépése feltehetőleg jobban növelné a kimaradók elszigeteltségi érzését, mint egy viszonylag szűk kör felvétele. Az 1997-es NATO-csúcs előkészítésekor az első kör kiválasztása, a tárgyalási menetrend és a csatlakozási feltételek kidolgozása mellett két igen fontos kérdésben kell döntésre jutni. Az egyik a szövetség belső reformja, illetve a bővítésből kimaradók kezelése, különös tekintettel Oroszországra. Moszkva valószínűleg akkor fog komolyan tárgyalóasztalhoz ülni, amikor meggyőződik arról, hogy a változások immáron feltartóztathatlanok. A NATO továbbra is kész átfogó együttműködésre Oroszországgal: a megkötendő charta lényegében mindent tartalmazhat a közös védelmen és a biztonsági garanciákon kívül. A honvédelmi tárca a haderőreformban, a parancsnoki és kiképzési struktúrák átalakításában, valamint a kommunikációs rendszerek fejlesztésében látja a tagságra való felkészülés legszükségesebb lépéseit. Gyarmati szerint a NATO jobb véleménnyel van a magyar hadsereg állapotáról, mint azt bárki is gondolná. A Varsói Szerződés idejében komoly katonai infrastrukturális háttér épült ki, és ez az IFOR-átvonulás idején (is) kiállta a próbát. A szövetség katonai vezetői ugyanakkor elismeréssel beszélnek a honvédségen belüli összhaderőfegyvernemi gondolkodásról, amely a NATO-ban egyelőre még csak a célzott reformelképzelések között szerepel. A honvédelmi tárcánál tisztában vannak azzal, hogy még bőven akad tennivaló. Gyarmati szerint szükséges volna az európai unióshoz hasonlatos kommunikációs stratégia kidolgozása is. Az elmúlt időszak részletesebb tájékoztatása tükröződik a közvélemény reakciójában is. A Gallup felmérése szerint idén júliusban a megkérdezettek immár 42 százaléka támogatta hazánk NATO- csatlakozását. Dési András , William Perry amerikai védelmi miniszter szerint a NATO és Oroszország még messze van a bővítés körül vita rendezésétől. A politikus ugyanakkor méltányolta orosz kollégája, Igor Rogyionov kijelentését, amelynek értelmében Moszkva akkor is folytatja az együttműködést a NATO- val, ha az soraiba invitál néhány volt Varsói Szerződés-tagállamot. Perry szerint az orosz elnök és külügyminisztere a bővítés ügyében szabályos biztonsági szerződésre törekszik a NATO-val, és addig nem hajlandók azt megkötni, amíg a szövetség nem kínál számukra „elfogadható megoldást” - írta az MTI. Eközben Jozef Zieleniec cseh külügyminiszter azt kérte a NATO-tól, hogy a közép-európai országokat is vonják be az Oroszországgal tervezett szerződések kidolgozásába. - Ezen átfogó egyezmények hosszú távon meghatározzák a kelet-nyugati kapcsolatokat - mondta Zieleniec. □ Románia az elsők között akar belépni az atlanti szövetségbe BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Romániának olyan ütőkártyái és érvei vannak, amelyek feljogosítják arra a reményre, hogy ott lesz a NATO-bővítés első csoportjában. Különben nehézségek merülhetnek fel, amelyek kedvezőtlenül befolyásolnák az itteni országok közötti kapcsolatokat és a stabilitást térségünkben - hangoztatta a román külügyminiszter. Teodor Melescanu a hivatalos román hírügynökségnek nyilatkozott abból az alkalomból, hogy keddtől az Egyesült Államokban és Kanadában tesz látogatást. A Rompres jelentése szerint a bukaresti diplomácia vezetője üzenetet visz Iliescu elnöktől Clinton elnöknek és Chrétien kanadai kormányfőnek. Ebben Iliescu egyértelműen kifejezésre juttatja Bukarestnek azt az óhaját, hogy ott legyen a térség új NATO-tagországainak első csoportjában. A bukaresti sajtó úgy tudja, hogy a washingtoni törvényhozás felsőházában a múlt pénteken határozattervezetet terjesztettek elő Románia és Magyarország mielőbbi együttes NATO-tagságának indítványozásáról. A washingtoni román nagykövetre hivatkozó bukaresti sajtójelentések szerint az amerikai kongresszusban egy republikánus és egy demokrata párti képviselő - Martin Hoke, illetve Tom Lantos - olyan közös törvényjavaslatot nyújtott be, amely üdvözli a román-magyar alapszerződés megkötését, és hangsúlyozza: a dokumentum jó érv Románia és Magyarország NATO-felvételére. Mircea Geoana román nagykövet szerint a közös javaslat jelképes értékű, hiszen egyik szerzője román, a másik pedig magyar származású. Nem lesz közös EU-startvonal Elmar Brok: Még van esély a bővítés felgyorsítására Még mindig van esély arra, hogy bizonyos országok 2000-re csatlakozzanak az EU-hoz - nyilatkozta lapunknak Brüszszelben Elmar Brok német kereszténydemokrata euroképviselő, aki az Európai Parlamentet képviseli a kormányközi konferencián. - Elégedett a kormányközi értekezlet eddigi eredményeivel? - Senki sem elégedett. A tanácskozás korai szakaszánál tartunk, és egyelőre túl sok a technikai jellegű érvelés. A konferencia csupán jövőre ér véget, a fő politikai problémákat általában az utolsó hetekben vagy napokban oldják meg. - Október 5-én rendkívüli csúcsot tartanak Dublinban a kormányközi konferenciáról. Ez segít majd? - Semmi sem fog történni. Soha senki nem számított arra, hogy addigra valamilyen megegyezés kerül a tárgyalóasztalra. - És a decemberi EU-csúcson? - Decemberre valószínűleg elkészül egy dokumentum, de az még mindig nem a kész EU- szerződés lesz. - A tagországok arra panaszkodnak, hogy a Nagy-Britannia miatt a legtöbb kérdésben rendkívül nehéz megegyezésre jutni. - Ez igaz. Ezért kell a kormányközi értekezletet 1997 júniusában, a brit parlamenti választások után befejezni. - Ám a jelek szerint európai ügyekben a Munkáspárttól sem lehet sokkal többet várni... - Ebben nem hiszek. Bármilyen újonnan megválasztott kormánytól többet lehet várni, ha megfelelő többséggel rendelkezik a parlamentben. - Sokan attól tartanak, hogy a kormányközi tanácskozáson elfogadott reformok nem lesznek elég radikálisak ahhoz, hogy a kibővítést veszély nélkül végre lehessen hajtani. Mit gondol erről? - A kulcskérdés a minősített többség kiterjesztése, az egyhangú szavazással szemben. Meggyőződésem, hogy e téren sikerül majd előrelépni. - Mind többet hallani a bővítés költségeiről, és általában ijesztő számokat emlegetnek. - Jelenleg teljesen elhibázott erről jelentéseket készíteni. Az EU-n belül először bizonyos politikák reformjára van szükség, és a kelet-közép-európai országok belépése után átmeneti időszakok is lesznek. Az ilyen számokkal ráadásul visszaélhetnek a kiszélesítés ellenzői. Az Európai Bizottság legutóbb 2002-ben jelölte meg a kibővítés legkorábbi dátumát. Ön egyetért ezzel? - Ahogy azt Chirac francia elnök mondta nemrég Varsóban, és korábban Kohl kancellár is megemlítette, még mindig van esély arra, hogy bizonyos országok 2000-re csatlakozzanak az EU-hoz. Ennek feltétele, hogy a kormányközi konferencia 1997 nyarán sikeresen véget érjen, a felvételi tárgyalások 1998 elején elkezdődjenek, és ne valósuljon meg a startvonalkoncepció, vagyis csak a legfelkészültebb tagjelöltekkel induljanak el a tárgyalások. Úgy tűnik azonban, hogy az EU-n belül egyre erősebb a közös tárgyaláskezdést szorgalmazók „lobbyja”. - Szerintem nem. Az Európai Bizottság közleménye a 2002-es dátumról hasznos volt ebből a szempontból. Jelezni akarták, hogy Chirac elnöknek nem kellene ilyen nyilatkozatokat tennie, anélkül, hogy a startvonal-koncepció feladásáról is beszélne. - Ön szerint mely országok kerülnek be a bővítés első körébe? - Valószínűleg Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Magyarország. Később meglátjuk, lesznek-e más államok is. Pócs Balázs Horn Gyula japán beruházásokat sürget A magyar-japán gazdasági kapcsolatok további jelentős fejlődése várható - jósolta Horn Gyula, amikor tegnap a Parlamentben találkozott a Japán Kereskedelmi és Iparkamara küldöttségével. A kormányfő szerint - amellett, hogy Japán Magyarország második legfontosabb tengerentúli kereskedelmi partnere, és tőkebefektetései is jelentősek - a gazdasági kapcsolatok területén még számos kihasználatlan lehetőség van. Egyben sürgette a viszonosság elvének nagyobb érvényesülését az árucsere-forgalomban - hazánk Japánba irányuló kivitele ugyanis alig egyötöde az onnan származó behozatalnak. A legnagyobb japán vállalatvezetők előtt - jelentette az MTI - Horn ismertette az ország helyzetét, politikai és gazdasági kilátásait. Magyar lapok végnapjai? Még nyomdába kerülhet a Magyarok Világlapja és az Erdélyi Magyarság című újság következő száma, de később pénzügyi segítség nélkül képtelenek megjelentetni a kiadványokat a határon túli magyarság tájékoztatását feladatuknak tekintő alapítványok - hangzott el azon a beszélgetésen, amelyet Pősze Lajos kuratóriumi elnök, Albert Gábor főszerkesztő, valamint Atzél Ferenc ügyvezető titkár tartott tegnap. Elmondták: objektív, ideológiamentes számok készítésére törekedtek - szerintük sikerrel. Hiába ajánlották fel a miniszterelnöknek az együttműködést, hiába kértek segítséget a HTMH- tól és a Magyarok Világszövetségétől - értékelhető választ nem kaptak. Pedig - megítélésük szerint - ezeknek a szervezeteknek lenne a feladatuk, hogy a külföldön élő magyarokkal ilyen csatornákon keresztül is tartsák a kapcsolatot. A világszövetség csak a lapok átvételéről akart tárgyalni. Az alapítvány viszont nem bízik az MVSZ mostani vezetésében. Úgy vélik, csak az újságok halálát gyorsítanák, mint ahogyan ezt tették a világszövetség saját kiadványaival. K. L. Alkotmányellenes a pozsonyi tiltás Kovács Péter nemzetközi jogász a házszabály módosításáról A szlovák törvényhozás múlt hét végi házszabály-módosítása - amely szerint a honatyák a jövőben csak az államnyelven szólalhatnak fel - nemcsak a magyar-szlovák alapszerződéssel, hanem a szlovák alkotmánnyal is ellentétes - hangoztatta a Népszabadságnak dr. Kovács Péter nemzetközi jogász, kisebbségügyi szakértő. Lapunk kérdésére válaszolva Kovács Péter kifejtette: a már hatályban lévő alapszerződésben szerepel, hogy a másik országban élő kisebbségek a magán- és közéletben szabadon használhatják nyelvüket. S mi a parlament, ha nem a közélet fóruma? - tette fel a kérdést a jogász. Az idegen nyelvű felszólalások betiltása ellentétes magával a szlovák alkotmánnyal is. Ez ugyanis szavatolja a nemzeti kisebbségek számára nyelvük hivatalos kapcsolatokban való használatát. Kovács csodálkozásának adott hangot: miképpen tűrheti szótlanul a szlovák alkotmánybíróság, hogy a parlament egyik házszabálya ellentétes legyen az ország alaptörvényével? Pozsony ratifikálta az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményét, amely ugyancsak biztosítja a szabad nyelvhasználatot. Igaz, ez még nem lépett hatályba. Kovács Péter ugyanakkor - az 1969-es bécsi egyezményre hivatkozva, amely a szerződések jogáról szól - megjegyezte: ha egy állam már ratifikált egy nemzetközi egyezményt, de az még nem lépett hatályba, az adott állam akkor sem mentes az abban foglalt kötelezettségek teljesítése alól. A nemzetközi jogász emlékeztetett a finn és a moldáv parlamenti kétnyelvűség példájára, és megemlítette pozitív kanadai tapasztalatait is a többnyelvűség kérdésében. A szlovákiaihoz hasonló tiltó példát nem tudott mondani. A himnusztörvénnyel kapcsolatban Kovács Péter elmondta: a két ország alapszerződése kimondja a kisebbségek identitásának a védelmét. Márpedig a Kölcsey-Erkel-féle Himnusz a magyarság számára nem egyszerűen állami himnusz - tette hozzá. R. M. Ajatollahok ifjúkora A világ nagyobbik fele döbbenten figyeli a harcias, óhitű iszlám újabb térhódítását, ezúttal Afganisztánban, ahol tegnap óta tilos minden, ami eddig szabad volt, és a hatalom új urai fanatikus elszántsággal (és főként könyörtelenséggel) fognak büntetni mindent, ami ellentétes az ő életfelfogásukkal. Hogyan lehetséges az, hogy az évezredfordulón a világnak még akadnak olyan pontjai, ahol a nők iskolázását és munkavállalását tiltják vagy tiltani próbálják? - kérdezzük magunktól hitetlenkedve. A történelmi-filozófiai vátesz e kérdésre az, hogy bizony az ilyesmi minden olyan kultúrkörben előfordulhat, amely elmulasztott átesni a felvilágosodás katartikus élményén, ahol a szuverén emberi szellem soha nem tudott kiszabadulni évezredes parancsok és dogmák nyomása alól. De úgy gondolom, ezzel a magyarázattal konkrét esetekben nem sokra megyünk. Végül is a világiasság (a laikus jelleg) az iszlám kultúrkör nagyobbik felében - századunk második felében legalábbis - uralkodó irányzattá vált: valaki jó hívő mohamedán lehet anélkül is, hogy magáévá tenné az óhitűség magatartásformáit vagy jelképi külsőségeit. Az arab országok döntő többsége például laikus; a papság nem visz nagyobb szerepet, mint bárhol másutt a világon. A hithez tapadó hagyományoknak és szokásoknak persze nagyobb szerepük van, mint a keresztény civilizációban, de ezek megtartásán adott esetben (például a Szaúd-Arábiához hasonló konzervatív monarchiákban) maga a világi hatalom őrködik, kizárva egy „papi fordulat” lehetőségét. Ilyen fordulat az utóbbi évtizedek során csak Iránban valósult meg, igaz, annak az országnak olyan erősek voltak a laikus hagyományai, hogy Khomeini halála óta a papság szigora erősen megcsappant, és a társadalom szervezésének, mondjuk így, civilizált formái, intézményei kerültek túlsúlyba. A szovjet kivonulás és a kommunista Nadzsibullah bukása óta körülbelül a mai iráni rendszerhez hasonlóan működött az az afgán rezsim is, amelyet az egykori papi szeminaristák által indított tálib mozgalom most megdöntött. Nem véletlen, hogy az ajatollahok és politikai képviselőik savanyúan pillantgatnak észak felé: válságot jövendölnek, mégpedig hosszasat, ahol a legkülönfélébb iszlamista irányzatok és erőcsoportok fogják egymást gyilkolni. Látni való, az ő konszolidálódott orrukban már „szaga van” annak a szélsőségnek, amelyet a tálibok képviselnek. Abban, hogy az elűzött Rabbani-Hekmatjar-kormány az ő szövetségesük volt, biztosak abban, hogy a túlfűtött szeminarista forradalmárok is azok lesznek, már sokkal kevésbé. Akárhogyan is van, az irániak idegenkedve pillantgatnak saját „forradalmi ifjúkorukra”. Ők már tudják, hogy az óhitű iszlám alkalmatlan egy modern társadalom működtetésére. (Majd a tálibok is rájönnek: az afgán főváros közalkalmazottainak 50 százaléka nő ugyanis...) A tálibok nem tudják, és nem is akarják ezt tudni. Legfőképpen pedig hinni. Ennek társadalmi okai vannak. Látok ugyanis valami sötét logikát abban, hogy „kőkorszaki ideológiák” olyan társadalomban tudnak mozgatóerővé válni, ahol a legnagyobb az elmaradottság, a nyomor, a kilátástalanság. Afganisztán pontosan ilyen. Az ott élő emberek nem hisznek a mi fogalmaink szerinti „haladásban”, hinni tudnak viszont a gyors üdvözülésben, amelyet a „tiszta iszlám élet” hirdetői ígérnek nekik. A dolog jobb megértéséhez akár párhuzamokhoz is lehet nyúlni. Aligha véletlen, hogy egy szélsőbaloldali üdvtan, a Pol Pot-féle kambodzsai maoisták ideológiája ugyanúgy egy példátlanul elmaradott országban tudott dühöngeni, mint ahogyan az iszlám óhitűség most Afganisztánban. Máról holnapra megfordítani a világot, s üdvözülni: ez az, amit a paraszti nyomor legalján élő emberek a saját „ideológusaiktól” a lehető leggyorsabban „bevesznek”. Aczél Endre A fantomok ideje Fantomcégeket kergetnek az ügyészségek, és van kergetnivalójuk, mert a szakértők szerint a nyilvántartott vállalkozások egyharmada „fantom”, illetve bejegyzés alatt álló szervezet. Optimista becslés. Az Ipargazdasági Intézet munkatársai már két évvel korábban megállapították, hogy a teljes kis- és középvállalkozói körhöz tartozó szervezetek negyven százaléka (!) halott cég. Papírvállalkozás. Vagy azért, mert a többnyire csakis egyetlen üzleti ötletre építő cégalapítók eleve belátták, hogy elképzeléseik megvalósíthatatlanok; vagy azért, mert a szóban forgó céget eleve adó- és egyéb csalási szándékkal hozták létre; vagy azért, mert az elkerülhetetlen - netán éppen csalárd - csőd előtt álló vállalkozó a fantomvállalatába mentette át a vagyonát a hitelezők elől; vagy pedig azért, mert nagyon sokan - és egyre többen - főállásuk mellett lettek kényszervállalkozók, főleg a munkáltatójuk nyomására. Azt is mondják az említett szakértők - éppen a fantomok üldözése kapcsán -, hogy a múlt év végén 186 ezer működő és mindössze 23 ezer megszűnt vállalkozást tartottak nyilván. Ha azt is hozzátesszük, hogy a működő vállalkozások száma valójában majdnem 900 ezer, akkor Magyarország valóságos vállalkozói paradicsom. Miközben mindenki a cégfenntartás és -alapítás súlyos gondjaira, a nyomasztó adóterhekre, az elviselhetetlennek látszó hitelfeltételekre panaszkodik. S nyilván azért is aránytalanul kevés a cégmegszüntetés, mert a „papírvállalatok” esetében semmi gondot nem jelent az „altatás”, akár hosszabb ideig is. A fantomcégek léte és feltűnő gyarapodása egyébként megbízható jelzője az informális gazdaság megállíthatatlan terebélyesedésének. S ennek kapcsán kevés szó esik arról, hogy manapság mennyire nehéz bekerülni a legális gazdaság világába. Nemcsak ennek agyonszabályozottsága - vagy éppen szabályozatlansága - miatt, hanem azért is, mert azok, akik már e körön belül vannak, szívesen kötnék egyre nehezebb pénzügyi és adminisztrációs feltételekhez, hogy új versenytársak is megjelenhessenek közöttük. S ebbéli törekvéseik nem eredménytelenek. Az informális gazdaság valójában kegyetlen alkalmazkodási mechanizmusnak is fölfogható a kíméletlen versenyben. Amíg az adózási rendszer, a legális gazdaságba való belépés és működés lehetősége olyan, amilyen, amíg például a tb-járulék a vállalkozó számításaiban egyszerű költség, és megtakarításával sokkal olcsóbb lehet a termelés és sokkal versenyképesebb az áru, addig az informalitásban rejtőzködő (fantom)cégek semmiféle rendészeti fogással sem irthatók ki. Bizonyítja ezt az a tapasztalati tény is, hogy igenis vannak, akik jobb belátásra térnek és legalizálják a vállalkozásukat. De - és ez megint csak tapasztalati tény - az adózás és általában a gazdálkodási körülmények szigorításakor, a dekonjunktúra esetleges mélyülésével rögvest visszavonulnak az informális gazdaságba. Ami volt, ami van, és nem tudni, hogy még meddig lesz virulens. A korábbi gazdasági szerkezet ugyanis túlságosan gyorsan esett szét, a piacgazdaság logikája szerint működő gazdálkodó szervezetek új rendje pedig túlságosan lassan szerveződik. A rendészeti buzgalom és eltökéltség ellenére is. Vértes Csaba NÉPSZABADSÁG 3