Népszabadság, 1997. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-24 / 20. szám
10 NÉPSZABADSÁG A moziművek múlandósága és maradandósága Fejős Pál egyetlen filmjét ismerheti ma szülőhazájában a tágabb közönség (televízió is sugározta): az 1932-ben francia pénzen francia főszereplővel - Annabella - Budapesten forgatott Tavaszi záport. De szakemberek közt sem találkoztam még olyannal, sem élőben, sem szóban, sem írásban, aki elmondhatta volna magáról, hogy valódi, alapos, megbízható ismerője Fejős Pál életművének. Fejős Pál: lexikoncímszó. Ám föltűnő, hogy nemcsak a magyar kegyelet tartja számon a moziművészet nagyjai közt. A legfrissebb francia filmlexikon (Dictionnaire du cinéma Larousse) kétharmad oldalnyit szentel neki. Ki tudja, mit gondolnak Fejős Pálról a mai régészek, néprajzkutatók, antropológusok? Tudomást vesznek-e róla egyáltalán? Vagy csak a filmszakírók szokása leírni, hogy élete végén „szaktekintélynek számított a régészetben és az antropológiában”? Annyi mindenesetre közismert tény a filmmel foglalkozók körében, hogy Fejős Pál 1941- ben hátat fordított a kinematográfiának, és korábban is tanúsított tudományos érdeklődése vezérelte további tevékenységében haláláig, 1963-ig. (S ha már halála szóba került, említsük meg születésének dátumát is: 1897. Éppen évszázada.) 1955-től a Wenner-Gren Foundation for Anthropological Research elnöke volt. Északi támogatóknak, svédeknek és dánoknak már filmkészítőként is - még játékfilmesként is, majd utóbb dokumentumfilmesként - sokat köszönhetett. Legutolsó mozgóképi munkáját (Yagua, 1941), amely hosszabb perui kutatóútja részeként készült el - kerek egy esztendőt töltött el Felső- Amazónia őserdőlakó indiánjaival - ugyanannak a tudománypártoló milliomos Axel Werner- Grennek a pénzén forgatta, akinek a nevét az imént említett alapítvány is viseli. Jó volna ismerni Fejős Pál magyar némafilmjeit a húszas évek elejéről, ám ezek elkallódtak; jó volna megtekinteni amerikai sikereit a húszas évek végéről, ám nem áll módunkban, jó volna látni Ausztriában vagy Dániában forgatott játékfilmjeit, de egyelőre nem vehetjük le őket tetszésünk szerint a polcról. S milyen jó is lett volna, ha a hazai televíziós szerkesztő, amikor David Attenborough sorozatában csodálatos fölfedezésként megismertette a magyar nagyközönséget a komodói sárkánygyíkkal, a rend kedvéért visszanyúlhatott volna a filmtörténeti időben 1938-ba, megmutatva nekünk a képernyőn, hogy a nemzetközi tudományos filmdokumentálásnak egy háború előtti magyar (bár 1930-tól amerikai állampolgárságú) kiválósága, Fejős Pál már akkor fölfedezte és a világ elé tárta ennek a hihetetlen zoológiai ősmaradványnak a hiteles, eleven, mozgó képmását egy svéd gyártású filmen (Komodó sárkánya). Mindez nincs. Van viszont a Tavaszi zápor. Francia címén: Marie, légende hongroise. Nem létezik az a magyar „legenda”, amelyre hivatkozik az amerikai magyar írónő, Fülöp Ilona forgatókönyvéből készült film bevezető felirata: irodalmi találmány. Hogy ez a film részleteit tekintve sem dokumentumértékű, az is bizonyos. A kritikai elemzés könnyedén kimutathatja, hogy mi minden „nincs”, „nem létezett” abból Magyarországon, amit mutat Fejős filmje. Ezek tömör leltárát megtalálhatni Nemeskürty István A képpé varázsolt idő című könyvében. Nagyobb részt amerikai, kisebb részt francia mozimelodráma-panelekből épül föl a cselekmény, csupán a folklórstaffázs magyar (népviselet, falusi utcakép, cigányzene). „Szép film ez a Tavaszi zápor, a magyar film történetének jogos büszkesége. De hogy nem egy magyar világot ábrázol - még annyira sem, amennyire az osztrák Höllering szép Hortobágyfilmje -, az bizonyos.” De hogyan is értsük azt, hogy „nem magyar világ”? Hiszen azt is megírja ugyanott Nemeskürty, hogy a korabeli hazai sajtó korántsem dramaturgiai paneljei miatt, hanem egészen más okból bánt el „fölháborítóan igazságtalan”, „brutális” és „irányított” módon a Tavaszi záporral. A „tendenciózusan rosszindulatúnak nevezhető” sajtókritikának az volt a mondandója Fejős filmje kapcsán, hogy „a magyar társadalomban nincs cselédnyomor”. A film szerint viszont igenis van „cselédnyomor”. És van ganéj jellemű gazdatiszt. És van általánosan uralkodó, álszent közerkölcs. Fejős Pál filmjének ezek a premisszái: minden művészi - vagy akár művészietlen, de attól társadalmi tükörképként esetleg még igaz - következtetése ezekből adódik. S ez volt a valódi baj a Tavaszi záporral. A korabeli kritika nem úgy vette, mintha a film ábrázolata nem a „magyar világra” vonatkoznék. Hát mi hogyan vegyük? Föl kéne hagyni azzal, hogy a „népi realizmus” megvalósulását lássuk Fejős filmjében. A realizmus fogalmát nem szokás népmesékre, széphistóriákra, legendákra (valamint ponyvaregényekre, képregénysztorikra és effélékre) alkalmazni, mert ha itt elhasználjuk, a maga szükséges helyén válik hasznavehetetlenné. A Tavaszi zápor: mozimese. „Legenda”, amint francia címe mondja. Tökéletesen igaza van Nemeskürtynek abban, hogy a film indítása tipikusan amerikai, hogy „Lilian Gisht láthattuk sokszor ilyen kis cselédként valamelyik közép-nyugati városkában”, hogy a szülés a bordélyházban „akár egy francia filmrészlet is lehetne”. Nincs mit vitatkozni azon, hogy a film egyik része a hollywoodi legendáriumból, másik része meg a francia némafilm legendáriumából származtatható. Csak egyetlen kérdés marad fönn, akkor is, az pedig így szól: na és? Ponciánus históriáját talán Heltai Gáspár találta ki, s nem németből vette és magyarította? Árgirus királyfi meg Tündér Ilona magyar mesetörténeteinek vajon nem olasz elbeszélés az alapjuk? Nem folytatom e végtelenségig rákérdezhető tárgyat. A Tavaszi zápor: nemzetközi mozimese, magyar környezetben. Akkor még nem létezett magyar szerzői film: a kritika sem önkifejezést kért számon a mozidaraboktól, magyarságuk vagy nemzetköziségük éppúgy nem a filmművészet későbbi szabványai szerint nyilatkozott meg, mint ahogy maga az esetleges művészi érték vagy kommerciális szellemiség sem ilyen értékekre érzékeny hálóval volt belőlük kimérhető. Ez az egyik szükséges tanulsága a Tavaszi zápor mai szemlélésének. A másik a divattal kapcsolatos tanulság. Ez a film a bemutatásakor divatjamúlt volt. Két éve már Magyarországon is a beszélőfilm szorította kifelé akkoriban a nézők emlékezetéből a némafilm képvilágának jellegzetes műfogásait. Fejős Pál pedig föltűnően keveset beszélő, a főhősnőre nézvést csaknem teljesen némafilmes ábrázolást valósított meg. A divat a piac jele, az árutermelés velejárója. A piaci terjeszkedés eszköze. Az agyatlan akciófilmek divatja éppúgy, mint a „lila” avantgárd divatja. Az utóbbi is egy szűk, ám valós körénél tágabb sugárban diktálni akaró klikk piachódító törekvésének a jele. A kritikai, publicisztikai divatok is ilyesmik. Például, amelyek szerint a mozi történetében, eleven folyamatában a filmművészet a minden, s minden más semmi. De bármily öntudatosan ül is magas polcán a befőtt, nem ő teszi el a nagymamát, hanem fordítva. Ahogy a festészet vagy az építészet vagy az irodalom történetében is lehetett és lehet óriási jelentőségük - mert nagy hatásuk - a bizonyosan nem művészi, hanem művészietlen alkotásoknak, ugyanúgy a film történetében is ezt tapasztaljuk. Korántsem a szembeszökő művészietlenségre példa, de azért ki merné hibátlan, eredeti műalkotásnak minősíteni a Tavaszi záport? És mégis korszakos jelentőségű a magyar film történetében, de még a franciák is a kor egyik legjelentősebb filmalkotásaként tartják számon. És ma, hatvan-egynéhány év múltán ugyan mit számít az a pár évecske, amennyivel Fejős Pál Tavaszi zápora elmaradt a korabeli divattól? Semmit. Komolyabb okból senkit sem érdekelhet. Még történetileg sem igen. Akadályozta talán a maga „elmaradottságával” a Hyppolit, a lakáj létrejöttét és sikerét, vagy netán „visszahúzta” a Meseautóhoz tódult magyar nézők seregét a mozik küszöbéről? Vagy a magyar film azóta ismeretes, egyéb irányzatainak volt gátja valamiképpen? Egyik sem áll. Akkor hát kit érdekelhet, hogy divatjamúlt volt a bemutatásakor? Nem divatoktól függ a moziművek múlandósága vagy maradandósága. Csala Károly * AGFA , A Bayer Hungária Kft. AGFA Divízió fénymásoló részlege KERESKEDELMI MUNKATÁRSAKAT keres. Feltétel: német vagy angolnyelv-ismeret,B-kategóriás gépkocsi-vezetői jogosítvány. Minőségi munkájáért cserébe kiemelt bért, teljesítményprémiumot és vállalati gépkocsit biztosítunk. Részletes szakmai önéletrajzát kérjük, küldje az alábbi címre: Bayer Hungária Kft. fénymásoló részleg H-1537 Budapest 114., Pf. 392. KULTÚRA Balatonszemesen eladó a szabad strandtól 100 méterre fekvő, 3829 m2 telek, 1 db 253 m2-es, villa jellegű épülettel és 1 db 173 m2-es melléképülettel. Érdeklődni lehet munkanapokon 7-16 óráig az (1) 206-6398-as telefonszámon. Baranyi Ferenc 60. évére Mindig derűs, ha találkozunk. Megfontolásra késztet viszont, hogy vajon ez a rózsás kedély nem bizonyos személyekre szóló-e? A maró gúny, a versekben tajtékzó harag ellenben mindenki másra hullik? Avagy arról van szó, hogy megtanult viselkedni? Tudja, hogy úriember esetében az arcnak nem szabad mutatni, amitől a lélek szenved? Összeismerkedésünk idején - amely nagyjából egybeesett költői cseperedésével - inkább azt sugallta egyénisége, hogy ő az - úgymond - normális idők zajtalanságára van alkotva. S minthogy akkor éppen ilyen idők jöttek, mihamar SZOT-díjat és József Attila-díjat érdemelt ki tizenvalahány verskötetéért. Munkakedvéből, műveltségéből francia meg olasz versek fordítására is futotta, s néhány évig a tévé képernyőjén is látható volt, mint a világ operairodalmának pompás népszerűsítője. Nem bizonyult igaznak viszont az a feltevés, hogy ő a jól fésült jámborság mintája. Nagyon szerette és féltette az idegeibe szervült szocialista hitet, pontosan abból azt a világjobbító reményt, amit akár Jézussal együtt vállalhatott, s gyakran parazsat vont a fejére, ha kardot rántott azok ellen, akik a szájukkal ugyan szintén vallották, de tetteikkel megcsúfolták ezt a hitet. Majd eljött az idő, amikor megannyi száj szabadon is mocskolódhatott. Szertenézve falkákat láthatott feltűnni, amelyek az általa szentnek tartott közéletet egy-kettőre magánlegelőnek nyilvánították és kényükre-kedvükre legeltetni kezdték rajta silány szellemüket. Azt látta, hogy letarolják azt a kevéske jót, ami mégiscsak sarjadt az emberi lét előbbi évtizedeiben. S ez az, ami máig keseríti. Ez az, amitől ismét valami sajátos „egyébnek” érzi magát; ezt megannyiszor éreztetik is vele. Dúlt idegállapota persze túlzásokba hajszolhatja, ha nem vigyáz magára. Időnkénti felindulásában járhat úgy, mint aki gyertyát tart maga előtt a sötétben, s éppen az erős világosság közelsége miatt nem lát és rossz irányba megy. Árthat önmagának, vagy azoknak, akiknek pedig nem akar. Veszélyeztetheti költészetét is, aminek azért hála istennek eddig semmi jele! Sőt! Hatvanadik életéve magasából nézve nemcsak őrzi művészi igényességét, de növeli is. Bizonyítéka ennek, hogy nemrégiben két magas irodalmi díjat is kabátjára tűztek Itáliában. Az igazság okán azért az sem tagadható, hogy itthon is dugott neki némi elismerést a maradék szakmai becsület. Csák Gyula Láng a milánói Piccolo élén Habemus Láng, Milánó világhírű színházának, a Piccolo Teatrónak igazgatótanácsa harmadik nekifutásra kinevezte az intézmény új igazgatóját Jack Láng egykori francia kulturális miniszter személyében. A választással - legalábbis egyelőre - megoldódott a színház vezetésének egy éve húzódó válsága. Kis színház, nagy botrány. Itália legeurópaibb, a kontinens egyik legismertebb színházi műhelye épp az alapítás jubileumának évében éli át történetének legszomorúbb időszakát. Akkor, amikor tizennyolc évnyi várakozás és huzavona után elkészült végre az új épület, a színházművészet reménybeli temploma. A Piccolo sorsa tökéletes tükre Milánó kulturális leépülésének. A polgármesteri hivatal csaknem négy éven át tartó háborúskodás után távozásra kényszerítette az eddigi igazgató-főrendezőt, a 75 évesen is rebellis Giorgio Strehlert, aki 1947-ben Paolo Grassival együtt létrehozta a színházat. Strehlernek elege lett abból, hogy Milánó polgármestere, a szeparatista Északi Ligához tartozó Formentini megszabja neki, mit, mikor, hogyan és főleg mennyiért állítson színpadra. A viták kicsinyes bosszúvá fajultak. A város válaszul - „racionális takarékossági okokból” - nem volt hajlandó finanszírozni Strehler elképzeléseit. A világhírű művész benyújtotta lemondását. Provokációnak szánta, de Milánó vezetése kapva kapott az alkalmon, hogy bebizonyítsa: nincs nélkülözhetetlen ember. Strehler ötven év után az utcán találta magát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az olasz kulturális közvélemény egy része is azt vallja: Strehler elfáradt. Megújulásra van szüksége a Piccolónak, íme a színházi dráma három felvonásban: Első felvonás: A hetvenes évek végén, a Craxi-féle szocialisták uralkodása idején megszületik az „új Piccolo” grandiózus terve, amiből tíz éven át csak a falakra firkált graffitik láthatók. 1996 júniusában Formentini polgármester megkérdőjelezi Strehler műsortervét. Valami „populárisabbat” szeretne látni, hogy igazolhassa a milánói polgárok előtt az új épületre költött 70 milliárd lírát. Strehler - akit időközben a beruházással kapcsolatban sikkasztással is meggyanúsítanak - lemond. Második felvonás: Mitterrand francia elnök egykori kulturális minisztere, az 57 éves Jack Láng - aki mellesleg Blois város polgármestere is - tavaly decemberben bejelenti: az igazgatótanács kinevezte a Piccolo élére. A döntést Strehler is üdvözli, hisz Láng a baráti köréhez tartozik. Néhány órán belül azonban menetrendszerűen megérkezik a cáfolat a polgármesteri hivatalból. Formentinit ezúttal a Berlusconi-féle Forza Italia is támogatja. Nem csoda: Láng két évvel ezelőtt miniszterként így nyilatkozott: „Óva intem az olaszokat, hogy lemásolják a francia elnöki rendszert! Ez rendkívüli kockázatokat hordozna egy olyan ország számára, melyben Berlusconihoz hasonló figurák uralják a politikát.” Harmadik felvonás: A teljes káosz elkerülése érdekében mégiscsak Láng kap kinevezést. Igaz, mellé „rendelik” a Berlusconi-tévébirodalom show-műsorainak nagyasszonyát, Fatma Ruffinit. A döntés után két nappal, január 14-én harmadszor is átadja Formentini polgármester a Piccolo új épületét. (Az első két „megnyitó” alkalmával hiányoztak a teremből a széksorok, a színpadi berendezések.) A Péter és a farkas bemutatóján azonban nem vesz részt sem az új igazgató, sem a kulturális minisztérium képviselője. Nem is engedték volna be őket. A díszvendég ugyanis Umberto Bossi, az Északi Liga vezére. Az ajtókat zöldinges Liga-fogdmegek őrizték, a nézők is zöld kendőket viseltek. A függöny azonban nem ment le véglegesen. Láng: „Csak néhány hónapra fogadtam el a megbízást. Annyi időre, amíg megszületik a Piccolónak, a nemzet színházának új statútuma, garantálva az alkotáshoz szükséges pénzt és függetlenséget. Mindent megteszek, hogy Strehler visszatérjen saját szülöttjéhez.” Erre leghamarabb a nyár végén kerülhet sor. Júniusban ugyanis polgármester-választás lesz Milánóban. Milánó, 1997. január Nagy Csaba Mindent megteszek, hogy Strehler visszatérjen MTI - KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT AZ ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL Csődeljárási és Végrehajtási Főosztálya (1054 Budapest, Széchenyi u. 2.) JOGÁSZ MUNKATÁRSAT KERES. Alkalmazási feltétel: - tudományegyetem állam- és jogtudomány karán szerzett végzettség - magyar állampolgárság - erkölcsi bizonyítvány. A pályázatok elbírálása során előnyben részesülnek a közigazgatási, illetve perképviseleti (végrehajtási) gyakorlattal rendelkezők. Bérezés a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XIII. tv. előírásai szerint. Kérjük a tisztelt jelentkezőket, hogy pályázatukat részletes szakmai önéletrajzzal az alábbi címre szíveskedjenek eljuttatni. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Csődeljárási és Végrehajtási Főosztály 1373 Budapest, Pf. 561 A betöltendő munkakörre vonatkozó információkat dr. Kovács Márta főosztályvezető-helyettestől a 311-7205-ös telefonszámon kérhetnek. 1997. január 24., péntek A Zánkán eladó egy 392 m2-es alapterületű, üdülőnek kialakított faház. A házhoz 3030 m2 nagyságú telek tartozik üdülőtársaságon belüli részterületként. Érdeklődni lehet munkanapokon 7-16 óráig az (1) 206-6398-as telefonszámon.