Népszabadság, 1997. március (55. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-17 / 63. szám

1997. március 17., hétfő: MAGYAR TÜKÖR_ Veszélyeztetett pedagógusok A pedagógusoknak mindössze 18 százaléka bizonyult egészsé­gesnek abban a három évvel ez­előtti felmérésben, amelyet az Egészséges Szívért Alapítvány végzett mintegy 1600 önként je­lentkezett budapesti pedagó­gus, oktatási dolgozó körében. Az adatok nemrég kerültek napvilágra - azért is figyelmez­tetők, mivel a vizsgálat csupán a szív- és érrendszeri betegségek­re, illetve rizikófaktorainak fel­derítésére terjedt ki. A tapaszta­latokról a munkálatot irányító dr. Hoffmann Artúr főorvos el­mondása szerint a vizsgáltak 42 százalékánál találtak valami­lyen szív- és érrendszeri beteg­séget vagy veszélyeztetettséget, további 40 százalékuknál olyan mérsékelt elváltozást, amelyről biztosan tudható, hogy válto­zatlan életvitel mellett az súlyos betegséggé fajul. Elgondolkodtató, hogy szinte minden tizedik személynél sú­lyos szívbetegségre utaló jeleket találtak, minden másodiknak a megengedettnél magasabb a koleszterinszintje és minden harmadik el van hízva. Meg­nyugtató azonban, hogy a peda­gógusoknak csupán 21 százalé­ka dohányzik, ami a feltételezé­sekhez és a dohányzás elterjedt­ségéhez viszonyítva jó ered­ménynek számít - emelte ki a főorvos. Annál lesújtóbb eredmény­nek nevezte, hogy a felmérés szerint a pedagógusok túlnyo­mó többsége (89 százalékuk!) semmiféle testmozgást nem vé­gez. A főorvos azon töpreng, va­jon mi kell ahhoz, hogy a peda­gógusok ráébredjenek: saját egészségük elhanyagolása a gyerekekére is visszaüt. Gyarmati Szabó Éva NÉPSZABADSÁG 9 A nemzeti agrárprogram dilemmái Az EU-csatlakozási tárgyalások egyik legfontosabb témakörében, az agrárkérdésben a magyar fél úgy indul a csatába, hogy nem is­meri a csatamezőt, az ellenfelet és a játékszabályokat - így jelle­mezte a magyar pozíciót Benedek Fülöp, a Földművelésügyi Mi­nisztérium helyettes államtitkára a Gazdálkodási Tudományos Társaság vitaülésén. E tanácskozáson is a nemzeti agrárprogram­ról volt szó, a helyettes államtitkár vitaindítója sokkal erőteljeseb­ben megvilágította a helyzetet és a vitapontokat, mint egy nappal később Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter gödöllői előadása. Ha bekerülünk az Európai Unióba, akkor egy négyszázmil­liós piacon kínálhatjuk a magyar agrártermékeket. Ám ha nem le­szünk versenyképesek, akkor nemcsak, hogy új piacokat nem szerzünk, hanem a hazait is elve­szíthetjük. A belépés időpontjá­ra tehát mindenképpen verseny­­képessé kellene tenni a magyar agráriumot. Az ágazat jelenlegi helyzetének ismeretében azon­ban ez nem lesz könnyű: súlyos pénzügyi és politikai döntéseket kellene meghozni hozzá. Magyarország területének 86 százaléka alkalmas mezőgazda­­sági művelésre. 73 százalékon ma is szántóföldi növényter­mesztés folyik. Az Európai Unió országaiban a megművelt föld­terület aránya átlag 45-50 szá­zalék között van. A magyar me­zőgazdaság részesedése a bruttó nemzeti össztermékben és a la­kosság foglalkoztatásában is jó­val nagyobb, mint az unió átla­ga. Az Európai Uniót a kilenc­venes évek végére ismét mező­­gazdasági túltermelési válság fenyegeti, azzal a különbséggel, hogy a megváltozott világgaz­dasági helyzet nem teszi lehető­vé a vas - és húshegyek állami tá­mogatással történő világpiaci kiárusítását. Ebből következik, hogy az unió nem szívesen fogad be ag­rártúlsúlyos országot. Az előze­tes puhatolózások nyomán vár­ható, hogy azt kérik majd: a ma­gyar agrárszektor területi, GDP- és foglalkoztatási ará­nyait csökkentsük az unió átla­gához hasonló szintre. Ezzel szemben a magyar fél érvelhet azzal, hogy Magyarországnak az agrártermeléshez vannak a legjobb adottságai. Tettek kivé­telt például Dániával és Hollan­diával; igaz, mindkét ország me­zőgazdasága versenyképes, nem az EU-államok pénzén kellett fölfejleszteni. A magyar mezőgazdaságot je­lenleg versenyképtelen birtok­szerkezet, általános tőkehiány, külső és belső piacvesztés jel­lemzi. Benedek Fülöp adatai szerint 2,5 millió termőf­öld-tu­lajdonos van az országban. Kö­zülük 1,1 millióan főfoglalko­­zásszerűen gazdálkodnak 1-3 hektáros törpebirtokukon. A tu­lajdonviszonyok nehezen átte­kinthetők: a kárpótlással szer­zett földek hat százaléka, a rész­aránytulajdonok 65 százaléka még nincs bejegyezve a telek­könyvbe. A gépek elöregedtek, a termelőszövetkezetek nagy táb­láihoz, nem a kisparcellákhoz valók. Elválik egymástól a mű­velő és a tulajdonos: a földbérlet költségnövelő tényezőként jele­nik meg a termékek árában. Kimerülő termőföld A fejlődő országokban szoká­sos alacsony szintre csökkent a talajerő visszapótlása. Kimerü­lőben vannak a termőföld táp­anyagkészletei. Ugyancsak a fej­lődő országokra jellemző, hogy megfordult az állat- és növény­­termesztés aránya: a magasabb feldolgozottsági szintet jelentő állattenyésztés eredménye a nö­vénytermesztéséhez képest a kettő összegét 100-nak véve 53 százalékról 46 százalékra esett vissza. Békeidőben a XX. század folyamán még sohasem volt ilyen kevés sertés és szarvasmarha az országban. 1996-ban a mezőgaz­dasági felvásárlási árak 32,9 szá­zalékkal nőttek, a gépárak 57 százalékkal, a műtrágya ára 61 százalékkal lett magasabb. Az utolsó öt esztendőben évi átlagban mintegy 80 milliárd forintot vontak ki az agrárium­­ból. Általános tőkehiány jellem­zi a mezőgazdaságot. Miközben tavaly 2,8 milliárd dollár érték­ben exportált a magyar mező­­gazdaság, az importja csak 900 millió dollár volt. Az agrárkül­kereskedelem aktívuma tehát 1,9 milliárd dollár - még sincs pénz fejlesztésre, modernizáció­ra. Az agrárgazdaságok jelenle­gi helyzetükben csak közepes minőségű tömegáru termelésére alkalmasak. Hiányzik a terme­lés nyilvántartása, ezért az ága­zat viszonyai áttekinthetetle­nek, kaotikusak és tervezhetet­­lenek. Ha tehát csatlakozni akarunk az Európai Unióhoz, a mezőgaz­daság így nem maradhat. A di­lemma az, hogy Magyarország uniókonform agrárpolitikát folytasson, vagy nemzeti alapon állót, esetleg a kettőnek valami­lyen keverékét. A kérdés más­ként úgy fogalmazható meg, hogy tisztán gazdasági, szakmai szempontokat tartson-e szem előtt a magyar agrárstratégia, vagy politikaiakat is, a foglal­koztatás, a területi kiegyenlítés is fontos tényező legyen? Az uniókonform agrárpoliti­ka a maga tiszta változatában azt jelentené, hogy a hazai meg­művelt földterület körülbelül egyharmadát kivonnák a műve­lésből, a mezőgazdaságból élők­nek pedig másfajta jövedelem­­szerzési lehetőséget nyújtaná­nak. Néhány év alatt erőteljes birtokkoncentrációt kellene végrehajtani, a rengeteg kisbir­­tokból valami módon verseny­­képes méretű birtokokat létre­hozni. Igen ám, de milyen eszkö­zökkel? A költségvetésnek nincs pénze munkahelyteremtő beru­házásokra vagy korkedvezmé­nyes nyugdíjazásra. Az újabb birtokkoncentráció pedig az erőszakos téeszszerve­zés emlékeit idézi fel az érintet­tekben. Mi lenne azzal, aki el­vesztené a versenyképtelen, de szerény megélhetést mégiscsak biztosító kisbirtokát? Az alföl­di gazdák máris attól retteg­nek, hogy a kormányzat ki akarja húzni alóluk az egyetlen megélhetési forrásukat jelentő földet. A GDP 2,5 százaléka Egy nemzeti alapon álló ag­rárpolitika keretében jelentős tőkét kellene az ágazatba injek­ciózni. Ennek uniós vonatkozá­sai is vannak: az EU-támogatá­­sokat főleg modernizációs cé­lokra lehet igénybe venni olya­noknak, akik megfelelő összegű saját tőkét is le tudnak tenni a fejlesztéshez. A magyar költség­­vetés korlátozott összegeket tud erre fordítani. A nemzeti ag­rárprogram tervezete a GDP 2,5 százalékában határozza meg a támogatások évi összegét, ez magasabb, mint a jelenlegi, de a felhalmozódott hiányok meg­szüntetésére messze nem elég. A nyugat-európai országok a saját mezőgazdaságukat a nemzet­­gazdaság más ágazataiból befo­lyó bevételekből támogatják - nálunk másutt is tőkehiány és szegénység van. Az agrárárak a belső kereslet gyengesége miatt nem bírnak el olyan nyereséghányadot, amely számottevő felhalmozást tenne lehetővé. A termőföldek ala­csony ára miatt késlekedik a földhitelintézet létrehozása. A mezőgazdasági termelésnek annyira csekély a jövedelmező­sége, hogy az utóbbi években meg sem közelítette a hitelka­matokat - piaci árú bankhitel­ből tehát nem oldható meg az ágazat fejlesztése. Nem járható az az út sem, hogy az élelmiszer­feldolgozás profitját forgassák vissza a mezőgazdasági terme­lésbe: az élelmiszer-feldolgozás több mint 50 százaléka külföldi kézbe került, a tulajdonosok nem fognak a profitjukból az agrártermelésbe fejlesztési for­rásokat átcsoportosítani. A nemzeti agrárprogram összeállítói az eurokonform és a nemzeti irány egyes elemeinek társításával olyan, hosszú távú stratégiát próbáltak kidolgozni, amely végül egy törvénycsomag­ban öltene testet, és a választási ciklusoktól, az éppen hatalmon lévő politikai erőktől függetle­nül megszabná a követendő utat, beláthatóvá és kiszámítha­tóvá tenné a viszonyokat. Ennek megvalósulásához azonban elő­ször konszenzusra kellene jutni az ágazat szereplőinek, illetve az agrárvilág ügyeiben érdekelt po­litikai erőknek. Rivalizálás helyett Úgy tűnik, különösen a gödöl­lői tanácskozás indulatos felszó­lalásait hallva, hogy erre ma nem túl sok az esély. A kisbirto­kosok és politikai képviselőik hisztérikusan elutasítják a bir­tokkoncentrációnak a gondola­tát is. A szövetkezeti szféra ve­zetői az Antall-kormánytól szer­zett sebeik gyógyítását várták a jelenlegi koalíciótól - de hiába. Ezért ők is sértődöttek. A szö­vetkezeti vezetőségek sem mind ugyanazt akarják: egy részük fenntartaná a régi típusú szövet­kezetet a maga szociális és kul­turális kötelezettségvállalásá­val, más részük gazdasági társa­sággá alakítaná a téeszt, az ut­cára küldené a tagok többségét. A nemzeti agrárprogram meg­fogalmazza, hogy az agrárgaz­daság fejlesztését komplex terü­letfejlesztési programok kereté­ben lehetne elindítani. Ez azt je­lentené, hogy esetenként három­négy ágazati minisztérium ap­parátusának kellene rivalizálás helyett együttműködnie. A nemzeti agrárprogram sike­réhez konszenzusra kellene jutni például Kósa Gyula Metészének a MOSZ-szal, a kisgazdapárt­nak a szocialista párttal, végeze­tül mindegyikőjüknek együtt a pénzügyi világgal: a leromlott agrárszféra és a belőle mind ne­hezebben élő vidéki lakosság erősítése ugyanis csak a nemzet­­gazdaságon belüli tőkeátcsopor­tosítás révén mehetne végbe­­ akkor, ha mindezt megfelelő po­litikai akarat támogatná. Tanács István M­agyar Á­llamkötvény 1999/F 2001/C M­indig voltak nagy pillanatok A JELEN NAGY PILLANATAIBAN ÖN IS RÉSZT VEHET. Az 1997. március 3-án kibocsátott 1999/F államkötvényt a kibocsátó felajánlja értékesítésre, továbbá az 1997. február 3-án kibocsátott 2001/C államkötvényt újból értéke­síti. Az államkötvények értékesítése jegy­zés útján történik. MAGYAR ÁLLAMKÖTVÉNY 1999/F 2 éves futamidejű, kamata évi fix 16,50%. A kamatfizetésre félévente, a törlesztésre a futamidő végén egy összegben kerül sor. Jegyzési időszak: 1997. március 17-21. Jegyzési árfolyam: 98,26% + 0,2% + felhalmozott kamat (az 1997. már­cius 26-i felhalmozott kamat 1,04%). Az elérhető éves hozam 17,90%. MAGYAR ÁLLAMKÖTVÉNY 2001/C 5 éves futamidejű, kamata évi fix 15,00%. A kamatfizetésre félévente, a törlesztésre a futamidő végén egy összegben kerül sor. Jegyzési időszak: 1997. március 17-21. Jegyzési árfolyam: 100,89% + 0,2% + felhalmozott kamat (az 1997. már­cius 26-i felhalmozott kamat 2,10%). Az elérhető éves hozam 15,11%. MÁSODPIACI FORGALMAZÁS Az állampapírok elsődleges forgal­mazói hálózatán keresztül a befekte­tők bármikor hozzájuthatnak az ép­pen kibocsátott vagy a forgalomban lévő állampapírokhoz és az ország egész területén lehetővé válik az ál­lampapírok lejárat előtti értékesítése. Befektetése mindig biztonságos - pénze mindig elérhető. AZ ÁLLAM ELSŐDLEGES FORGALMAZÓI: MHB Talentum Értékpapírforgalmazó Rt. Budapest XIII., Pozsonyi út 77-79. • Magyar Hitel Bank Rt. kijelölt fiókjai • OTP Bank Rt. kijelölt fiókjai • OTP Értékpapír Ügynökség Rt. Budapest V., Mérleg u. 4. • ABN AMRO Hoare Govett (Hungary) Rt. Budapest V., Bajcsy- Zsilinszky út 12. • ÁB-Monéta Befektetési és Tanácsadó Kft. Budapest V., Arany János u. 19. • Magyar Értékpapír-forgalmazó és Befektetési Rt. Budapest V., Váci u. 1-3. • Bank-Austria GiroCredit Befektetési Rt. Budapest VII., Madách u. 13-15. • BNP-Dresdner (Hungária) Értékpapír Rt. Budapest V., Nagysándor József u. 8. • CIB Bróker Rt. Budapest II., Medve u. 4-14. • Citibank Befektetési és Értékpapír (Magyarország) Rt. Budapest V., Váci u. 19-21. • Creditanstalt Értékpapír Rt. Budapest V., Nagysándor József u. 10. • Daewoo Értékpapír (Magyarország) Rt. Budapest V., Apáczai Csere János u. 11. • Daiwa MKB Rt. Bu­dapest VIll., Rákóczi út 1-3. • HYPO Securities Hungária Rt. Budapest VI., Nagymező u. 44. • ING Barings Értékpapír Rt. Budapest VII., Károly krt. 11. • Inter- Európa Befektetési Kft. Budapest V., Szabadság tér 15. • Inter-Európa Bank Rt. Budapest II., Pasaréti út 96. • K&H Bank kijelölt fiókjai • K­&H Brókerház Rt. Budapest VII., Károly krt. 3/C • MKB Értékpapír és Befektetési Rt. Budapest V., Szent István tér 11/B • New York Bróker Budapest Kft. Budapest V., Váci u. 19-21. • PK Érték­papírforgalmazó és Befektetési Rt. Budapest IX, Lónyai u. 38. • Postabank Értékpapír Rt. Budapest V., Bécsi u. 5. • Raiffeisen Értékpapír és Befektetési Rt. Budapest V., Magyar u. 36. • Takarék Bróker Érték­papírforgalmazó és Tanácsadó Rt. Budapest V., Fálk Miksa u. 3. VALAMINT: Magyar Államkincstár Budapest Értékpapírpénztára, Budapest V., Szabadság tér 8. • Magyar Államkincstár Megyei Igazgatóságai A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG

Next