Népszabadság, 1997. március (55. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-17 / 63. szám
1997. március 17., hétfő: MAGYAR TÜKÖR_ Veszélyeztetett pedagógusok A pedagógusoknak mindössze 18 százaléka bizonyult egészségesnek abban a három évvel ezelőtti felmérésben, amelyet az Egészséges Szívért Alapítvány végzett mintegy 1600 önként jelentkezett budapesti pedagógus, oktatási dolgozó körében. Az adatok nemrég kerültek napvilágra - azért is figyelmeztetők, mivel a vizsgálat csupán a szív- és érrendszeri betegségekre, illetve rizikófaktorainak felderítésére terjedt ki. A tapasztalatokról a munkálatot irányító dr. Hoffmann Artúr főorvos elmondása szerint a vizsgáltak 42 százalékánál találtak valamilyen szív- és érrendszeri betegséget vagy veszélyeztetettséget, további 40 százalékuknál olyan mérsékelt elváltozást, amelyről biztosan tudható, hogy változatlan életvitel mellett az súlyos betegséggé fajul. Elgondolkodtató, hogy szinte minden tizedik személynél súlyos szívbetegségre utaló jeleket találtak, minden másodiknak a megengedettnél magasabb a koleszterinszintje és minden harmadik el van hízva. Megnyugtató azonban, hogy a pedagógusoknak csupán 21 százaléka dohányzik, ami a feltételezésekhez és a dohányzás elterjedtségéhez viszonyítva jó eredménynek számít - emelte ki a főorvos. Annál lesújtóbb eredménynek nevezte, hogy a felmérés szerint a pedagógusok túlnyomó többsége (89 százalékuk!) semmiféle testmozgást nem végez. A főorvos azon töpreng, vajon mi kell ahhoz, hogy a pedagógusok ráébredjenek: saját egészségük elhanyagolása a gyerekekére is visszaüt. Gyarmati Szabó Éva NÉPSZABADSÁG 9 A nemzeti agrárprogram dilemmái Az EU-csatlakozási tárgyalások egyik legfontosabb témakörében, az agrárkérdésben a magyar fél úgy indul a csatába, hogy nem ismeri a csatamezőt, az ellenfelet és a játékszabályokat - így jellemezte a magyar pozíciót Benedek Fülöp, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára a Gazdálkodási Tudományos Társaság vitaülésén. E tanácskozáson is a nemzeti agrárprogramról volt szó, a helyettes államtitkár vitaindítója sokkal erőteljesebben megvilágította a helyzetet és a vitapontokat, mint egy nappal később Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter gödöllői előadása. Ha bekerülünk az Európai Unióba, akkor egy négyszázmilliós piacon kínálhatjuk a magyar agrártermékeket. Ám ha nem leszünk versenyképesek, akkor nemcsak, hogy új piacokat nem szerzünk, hanem a hazait is elveszíthetjük. A belépés időpontjára tehát mindenképpen versenyképessé kellene tenni a magyar agráriumot. Az ágazat jelenlegi helyzetének ismeretében azonban ez nem lesz könnyű: súlyos pénzügyi és politikai döntéseket kellene meghozni hozzá. Magyarország területének 86 százaléka alkalmas mezőgazdasági művelésre. 73 százalékon ma is szántóföldi növénytermesztés folyik. Az Európai Unió országaiban a megművelt földterület aránya átlag 45-50 százalék között van. A magyar mezőgazdaság részesedése a bruttó nemzeti össztermékben és a lakosság foglalkoztatásában is jóval nagyobb, mint az unió átlaga. Az Európai Uniót a kilencvenes évek végére ismét mezőgazdasági túltermelési válság fenyegeti, azzal a különbséggel, hogy a megváltozott világgazdasági helyzet nem teszi lehetővé a vas - és húshegyek állami támogatással történő világpiaci kiárusítását. Ebből következik, hogy az unió nem szívesen fogad be agrártúlsúlyos országot. Az előzetes puhatolózások nyomán várható, hogy azt kérik majd: a magyar agrárszektor területi, GDP- és foglalkoztatási arányait csökkentsük az unió átlagához hasonló szintre. Ezzel szemben a magyar fél érvelhet azzal, hogy Magyarországnak az agrártermeléshez vannak a legjobb adottságai. Tettek kivételt például Dániával és Hollandiával; igaz, mindkét ország mezőgazdasága versenyképes, nem az EU-államok pénzén kellett fölfejleszteni. A magyar mezőgazdaságot jelenleg versenyképtelen birtokszerkezet, általános tőkehiány, külső és belső piacvesztés jellemzi. Benedek Fülöp adatai szerint 2,5 millió termőföld-tulajdonos van az országban. Közülük 1,1 millióan főfoglalkozásszerűen gazdálkodnak 1-3 hektáros törpebirtokukon. A tulajdonviszonyok nehezen áttekinthetők: a kárpótlással szerzett földek hat százaléka, a részaránytulajdonok 65 százaléka még nincs bejegyezve a telekkönyvbe. A gépek elöregedtek, a termelőszövetkezetek nagy tábláihoz, nem a kisparcellákhoz valók. Elválik egymástól a művelő és a tulajdonos: a földbérlet költségnövelő tényezőként jelenik meg a termékek árában. Kimerülő termőföld A fejlődő országokban szokásos alacsony szintre csökkent a talajerő visszapótlása. Kimerülőben vannak a termőföld tápanyagkészletei. Ugyancsak a fejlődő országokra jellemző, hogy megfordult az állat- és növénytermesztés aránya: a magasabb feldolgozottsági szintet jelentő állattenyésztés eredménye a növénytermesztéséhez képest a kettő összegét 100-nak véve 53 százalékról 46 százalékra esett vissza. Békeidőben a XX. század folyamán még sohasem volt ilyen kevés sertés és szarvasmarha az országban. 1996-ban a mezőgazdasági felvásárlási árak 32,9 százalékkal nőttek, a gépárak 57 százalékkal, a műtrágya ára 61 százalékkal lett magasabb. Az utolsó öt esztendőben évi átlagban mintegy 80 milliárd forintot vontak ki az agráriumból. Általános tőkehiány jellemzi a mezőgazdaságot. Miközben tavaly 2,8 milliárd dollár értékben exportált a magyar mezőgazdaság, az importja csak 900 millió dollár volt. Az agrárkülkereskedelem aktívuma tehát 1,9 milliárd dollár - még sincs pénz fejlesztésre, modernizációra. Az agrárgazdaságok jelenlegi helyzetükben csak közepes minőségű tömegáru termelésére alkalmasak. Hiányzik a termelés nyilvántartása, ezért az ágazat viszonyai áttekinthetetlenek, kaotikusak és tervezhetetlenek. Ha tehát csatlakozni akarunk az Európai Unióhoz, a mezőgazdaság így nem maradhat. A dilemma az, hogy Magyarország uniókonform agrárpolitikát folytasson, vagy nemzeti alapon állót, esetleg a kettőnek valamilyen keverékét. A kérdés másként úgy fogalmazható meg, hogy tisztán gazdasági, szakmai szempontokat tartson-e szem előtt a magyar agrárstratégia, vagy politikaiakat is, a foglalkoztatás, a területi kiegyenlítés is fontos tényező legyen? Az uniókonform agrárpolitika a maga tiszta változatában azt jelentené, hogy a hazai megművelt földterület körülbelül egyharmadát kivonnák a művelésből, a mezőgazdaságból élőknek pedig másfajta jövedelemszerzési lehetőséget nyújtanának. Néhány év alatt erőteljes birtokkoncentrációt kellene végrehajtani, a rengeteg kisbirtokból valami módon versenyképes méretű birtokokat létrehozni. Igen ám, de milyen eszközökkel? A költségvetésnek nincs pénze munkahelyteremtő beruházásokra vagy korkedvezményes nyugdíjazásra. Az újabb birtokkoncentráció pedig az erőszakos téeszszervezés emlékeit idézi fel az érintettekben. Mi lenne azzal, aki elvesztené a versenyképtelen, de szerény megélhetést mégiscsak biztosító kisbirtokát? Az alföldi gazdák máris attól rettegnek, hogy a kormányzat ki akarja húzni alóluk az egyetlen megélhetési forrásukat jelentő földet. A GDP 2,5 százaléka Egy nemzeti alapon álló agrárpolitika keretében jelentős tőkét kellene az ágazatba injekciózni. Ennek uniós vonatkozásai is vannak: az EU-támogatásokat főleg modernizációs célokra lehet igénybe venni olyanoknak, akik megfelelő összegű saját tőkét is le tudnak tenni a fejlesztéshez. A magyar költségvetés korlátozott összegeket tud erre fordítani. A nemzeti agrárprogram tervezete a GDP 2,5 százalékában határozza meg a támogatások évi összegét, ez magasabb, mint a jelenlegi, de a felhalmozódott hiányok megszüntetésére messze nem elég. A nyugat-európai országok a saját mezőgazdaságukat a nemzetgazdaság más ágazataiból befolyó bevételekből támogatják - nálunk másutt is tőkehiány és szegénység van. Az agrárárak a belső kereslet gyengesége miatt nem bírnak el olyan nyereséghányadot, amely számottevő felhalmozást tenne lehetővé. A termőföldek alacsony ára miatt késlekedik a földhitelintézet létrehozása. A mezőgazdasági termelésnek annyira csekély a jövedelmezősége, hogy az utóbbi években meg sem közelítette a hitelkamatokat - piaci árú bankhitelből tehát nem oldható meg az ágazat fejlesztése. Nem járható az az út sem, hogy az élelmiszerfeldolgozás profitját forgassák vissza a mezőgazdasági termelésbe: az élelmiszer-feldolgozás több mint 50 százaléka külföldi kézbe került, a tulajdonosok nem fognak a profitjukból az agrártermelésbe fejlesztési forrásokat átcsoportosítani. A nemzeti agrárprogram összeállítói az eurokonform és a nemzeti irány egyes elemeinek társításával olyan, hosszú távú stratégiát próbáltak kidolgozni, amely végül egy törvénycsomagban öltene testet, és a választási ciklusoktól, az éppen hatalmon lévő politikai erőktől függetlenül megszabná a követendő utat, beláthatóvá és kiszámíthatóvá tenné a viszonyokat. Ennek megvalósulásához azonban először konszenzusra kellene jutni az ágazat szereplőinek, illetve az agrárvilág ügyeiben érdekelt politikai erőknek. Rivalizálás helyett Úgy tűnik, különösen a gödöllői tanácskozás indulatos felszólalásait hallva, hogy erre ma nem túl sok az esély. A kisbirtokosok és politikai képviselőik hisztérikusan elutasítják a birtokkoncentrációnak a gondolatát is. A szövetkezeti szféra vezetői az Antall-kormánytól szerzett sebeik gyógyítását várták a jelenlegi koalíciótól - de hiába. Ezért ők is sértődöttek. A szövetkezeti vezetőségek sem mind ugyanazt akarják: egy részük fenntartaná a régi típusú szövetkezetet a maga szociális és kulturális kötelezettségvállalásával, más részük gazdasági társasággá alakítaná a téeszt, az utcára küldené a tagok többségét. A nemzeti agrárprogram megfogalmazza, hogy az agrárgazdaság fejlesztését komplex területfejlesztési programok keretében lehetne elindítani. Ez azt jelentené, hogy esetenként háromnégy ágazati minisztérium apparátusának kellene rivalizálás helyett együttműködnie. A nemzeti agrárprogram sikeréhez konszenzusra kellene jutni például Kósa Gyula Metészének a MOSZ-szal, a kisgazdapártnak a szocialista párttal, végezetül mindegyikőjüknek együtt a pénzügyi világgal: a leromlott agrárszféra és a belőle mind nehezebben élő vidéki lakosság erősítése ugyanis csak a nemzetgazdaságon belüli tőkeátcsoportosítás révén mehetne végbe akkor, ha mindezt megfelelő politikai akarat támogatná. Tanács István Magyar Államkötvény 1999/F 2001/C Mindig voltak nagy pillanatok A JELEN NAGY PILLANATAIBAN ÖN IS RÉSZT VEHET. Az 1997. március 3-án kibocsátott 1999/F államkötvényt a kibocsátó felajánlja értékesítésre, továbbá az 1997. február 3-án kibocsátott 2001/C államkötvényt újból értékesíti. Az államkötvények értékesítése jegyzés útján történik. MAGYAR ÁLLAMKÖTVÉNY 1999/F 2 éves futamidejű, kamata évi fix 16,50%. A kamatfizetésre félévente, a törlesztésre a futamidő végén egy összegben kerül sor. Jegyzési időszak: 1997. március 17-21. Jegyzési árfolyam: 98,26% + 0,2% + felhalmozott kamat (az 1997. március 26-i felhalmozott kamat 1,04%). Az elérhető éves hozam 17,90%. MAGYAR ÁLLAMKÖTVÉNY 2001/C 5 éves futamidejű, kamata évi fix 15,00%. A kamatfizetésre félévente, a törlesztésre a futamidő végén egy összegben kerül sor. Jegyzési időszak: 1997. március 17-21. Jegyzési árfolyam: 100,89% + 0,2% + felhalmozott kamat (az 1997. március 26-i felhalmozott kamat 2,10%). Az elérhető éves hozam 15,11%. MÁSODPIACI FORGALMAZÁS Az állampapírok elsődleges forgalmazói hálózatán keresztül a befektetők bármikor hozzájuthatnak az éppen kibocsátott vagy a forgalomban lévő állampapírokhoz és az ország egész területén lehetővé válik az állampapírok lejárat előtti értékesítése. Befektetése mindig biztonságos - pénze mindig elérhető. AZ ÁLLAM ELSŐDLEGES FORGALMAZÓI: MHB Talentum Értékpapírforgalmazó Rt. Budapest XIII., Pozsonyi út 77-79. • Magyar Hitel Bank Rt. kijelölt fiókjai • OTP Bank Rt. kijelölt fiókjai • OTP Értékpapír Ügynökség Rt. Budapest V., Mérleg u. 4. • ABN AMRO Hoare Govett (Hungary) Rt. Budapest V., Bajcsy- Zsilinszky út 12. • ÁB-Monéta Befektetési és Tanácsadó Kft. Budapest V., Arany János u. 19. • Magyar Értékpapír-forgalmazó és Befektetési Rt. Budapest V., Váci u. 1-3. • Bank-Austria GiroCredit Befektetési Rt. Budapest VII., Madách u. 13-15. • BNP-Dresdner (Hungária) Értékpapír Rt. Budapest V., Nagysándor József u. 8. • CIB Bróker Rt. Budapest II., Medve u. 4-14. • Citibank Befektetési és Értékpapír (Magyarország) Rt. Budapest V., Váci u. 19-21. • Creditanstalt Értékpapír Rt. Budapest V., Nagysándor József u. 10. • Daewoo Értékpapír (Magyarország) Rt. Budapest V., Apáczai Csere János u. 11. • Daiwa MKB Rt. Budapest VIll., Rákóczi út 1-3. • HYPO Securities Hungária Rt. Budapest VI., Nagymező u. 44. • ING Barings Értékpapír Rt. Budapest VII., Károly krt. 11. • Inter- Európa Befektetési Kft. Budapest V., Szabadság tér 15. • Inter-Európa Bank Rt. Budapest II., Pasaréti út 96. • K&H Bank kijelölt fiókjai • K&H Brókerház Rt. Budapest VII., Károly krt. 3/C • MKB Értékpapír és Befektetési Rt. Budapest V., Szent István tér 11/B • New York Bróker Budapest Kft. Budapest V., Váci u. 19-21. • PK Értékpapírforgalmazó és Befektetési Rt. Budapest IX, Lónyai u. 38. • Postabank Értékpapír Rt. Budapest V., Bécsi u. 5. • Raiffeisen Értékpapír és Befektetési Rt. Budapest V., Magyar u. 36. • Takarék Bróker Értékpapírforgalmazó és Tanácsadó Rt. Budapest V., Fálk Miksa u. 3. VALAMINT: Magyar Államkincstár Budapest Értékpapírpénztára, Budapest V., Szabadság tér 8. • Magyar Államkincstár Megyei Igazgatóságai A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG