Népszabadság, 1997. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-02 / 101. szám
8 NÉPSZABADSÁG I CIKKÜNK NYOMÁN A modern sajtó úttörő alakja A lap április 12-i Hétvége mellékletében Füzes Oszkár A Pulitzer-sztori címmel megjelent írásában emlékezett meg a modern sajtó magyar-amerikai úttörője, Pulitzer József (1847- 1911) születésének 150. évfordulójáról. A cikket az alábbiakkal kívánom kiegészíteni, korrigálni. Bár egy történelmi személyiség tevékenységében, munkásságában a pozitív és a negatív elemek súlyának egzakt mérlegelése aligha lehetséges, bizton állíthatjuk, hogy Pulitzer a modern polgári újságírás történetében számos haladó hagyományt teremtett. Mindenekelőtt az úgynevezett új hírlapírás („new journalism”) megvalósításával alkotott maradandót, és ezért tekintik a sajtótörténet klasszikusának - amit a róla elnevezett díj presztízse is mutat nem pedig a Hearsttel vívott konkurenciaharca közben alkalmazott szenzációvadászat miatt. Való igaz, a Kubáért vívott spanyol-amerikai háború idején (1898) többen e két sajtócézár számlájára írták a konfliktus kirobbantását. Világosan kell látni azonban, hogy Pulitzer pályafutásában ez csupán egy rendkívüli időszak, egy aberrációnak is nevezhető kitérő volt. A „sztori” hőse ellentmondásos személyiség volt ugyan, de sokkal többre tartotta az újságírást egyszerű „aranybányánál”. Azt vallotta, hogy „a sajtó legfőbb küldetése nem csupán a hírközlés, hanem a közszolgálatiság”. Ez megfigyelhető volt már a St. Louis Post-Dispatch esetében, melyet nem kivándorlásának évében (1864), hanem sokkal később, 1878-ban alapított. Az „új hírlapírás” megtestesítője Pulitzer New York-i lapja, a The World volt. Egyszerre volt népszerű tömeglap és minőségi elitlap, ami tulajdonképpen ma is követhető, ha nem is egykönnyen megvalósítható. Egyik arculata, a szenzációkkal „fűszerezett” hírszolgálat, a fajsúlyos hírek mellett mindenkit érdeklő, hétköznapi ügyekről, botrányokról stb. tudósított a hitelesség és a jó ízlés határán belül. Másik arculata a sajátosan amerikainak számító, úgynevezett szerkesztőségi oldalon mutatkozott meg: az itt elhelyezett belső vezércikkek hasábjain színvonalas hírmagyarázatok, reformokért kiáltó sajtókampányok láttak napvilágot. Pulitzer, kinek jelszava ez volt: „a világon a legnagyobb morális hatóerő a nyilvánosság”, lapját a társadalmi haladásért vívott harc rettegett fegyverévé tette az amerikai történelem vadkapitalista időszakában. Teljes anyagi és politikai függetlenséget valósított meg ahhoz, hogy a tájékoztatás mellett a politikai kontroll szerepét is betölthesse. Ily módon elnököt volt képes hatalomra segíteni, illetve székében megingatni. A demokrácia iránt mélyen elkötelezett, politikus alkat volt. Egyik legtöbbet idézett megállapítása: „E köztársaság és sajtója együtt fog felemelkedni vagy elbukni”. Ez nem jelent mást, mint hogy szabad sajtó nélkül nem létezhet szabad politikai rendszer. A cikk állításával szemben, nem volt „gazdag, republikánus képviselő”, legalábbis ami az első jelzőt illeti, mégha egészen fiatalon be is választották Missouri állam törvényhozásába 1869-ben. Ekkor még egyszerű riporter volt... Ám a makói terménykereskedő merő kalandvágyból kivándorolt fia - miután régen kiábrándult a korrupt republikánusokból - a nyolcvanas évek közepén az első magyar volt, aki Washingtonban bejutott az Egyesült Államok kongresszusába. Dr. Csillag András főiskolai docens Pulitzer-kutató IPARI, KERESKEDELMI ÉS IDEGENFORGALMI MINISZTÉRIUM nyilvános pályázatot hirdet a kezelésében lévő kaposvári 6568 helyrajzi számú, belterületi, 669 m2 telek területű, Kaposvár, Csalogány u. 19 sz. alatti, 4 szintes, 347 m2, befejezés előtt álló (85% készültségi fokú) házasingatlan értékesítésére. Az ingatlan Kaposvár városközponthoz közel fekvő területen helyezkedik el, az épület egyedi tervezésű. Iroda vagy lakás céljára egyaránt alkalmas. Irányár: 8.200.000,-Ft A pályázatokat 1997. május 20-ig lehet benyújtani a TIG KhT jogi osztályára (1053 Budapest, Vámház körút 2.). A pályázatokat 5 tagú bizottság bírálja el a pályázati határidő lejártát követő 5 napon belül. A vételárat a szerződéskötéskor azonnal, készpénzben kell kiegyenlíteni. Érdeklődni lehet: TIG KhT dr. Matus Gabriella jogtanácsosnál a 118-2912 telefonszámon. Az ingatlan megtekinthető: 1997. május 8-án, 12-én és május 14-én naponta 8 és 12 óra között. MAGYAR TÜKÖR 1997. május 2., péntek Manipulációk a génmanipulációval A zöldek szerint újabb eladhatatlan terméket sóznak ránk Az átlagos halandó nem is gondolná, milyen sok hasonlóság van az atomerőművek és a génmanipulált élelmiszerek között. A zöldek - akik színre lépésük óta igyekeznek a világot összefüggéseiben, komplexen szemlélni, viszont azon nyomban észrevették a párhuzamokat, amikor harcot hirdettek a génmanipuláció féktelen alkalmazása ellen. Az atomenergiát is, a génmanipulációt is jóval azelőtt kezdtük használni, hogy a tényleges kockázatokat, a lehetséges következményeket felmértük volna. Ma még elképzelésünk sincs arról, milyen hatása lesz a forradalminak minősített módszereknek utódaink életére - mondják a környezetvédők itthon és világszerte. A genetikai manipulációval kapcsolatos aggályaikat nemrég egy budapesti találkozón is csokorba szedték. Szójaháború Kis híján kereskedelmi háborúvá fajult tavaly az Egyesült Államok és az EU között a transzgénes amerikai szója behozatala körül kialakult vita. A küzdelem végül is Európa kapitulációjával zárult (az EU - bár 15 tagállama közül 14 nem kért volna a génmanipulált termékből - nem tiltotta meg kategorikusan az importját), az egyes tagországokban viszont azóta egyre intenzívebb az ellenállás a módosított génkészletű alapanyagot tartalmazó élelmiszerekkel szemben - tudósított a legújabb ökocsata fejleményeiről a Svédországban élő, az ottani Greenpeace-nek is dolgozó dr. Stuber György. A Karolinska Institut biogenetikusa szerint a fogyasztók félelme indokolt. Naiv állítás, hogy ha egy gén egy másik élőlénybe átültetve működőképes, akkor az gond nélkül be is illeszkedik a befogadó szervezetbe. A gének evolúciós termékek, nincsenek hozzászokva az ilyen hirtelen „környezetváltozáshoz ”. A genetikus szerint az sem véletlen, hogy az orvostudományban már-már megszokottnak mondható genetikai beavatkozások nem váltanak ki ilyen tiltakozást: az orvos legtöbbször valamilyen genetikai rendellenesség kiküszöbölése végett módosít, a mezőgazdasági termékek génkészletét viszont általában úgy változtatják meg, hogy a végeredmény egy „természetellenes” génállományú élőlény lesz. Ráadásul a mezőgazdasági génmanipulációk ellenőrzésének szigora össze sem hasonlítható a gyógyszeripar vagy az egészségügy tesztmódszereivel: a mezőgazdasági terméket csak a készítője ellenőrzi, a kifejlesztéstől a felhasználásig legfeljebb egykét év telik el. A felhasználás pedig a természetbe való kibocsátást, vagyis genetikai környezetszennyezést jelent. Ellenálló ellenség - Az igazi veszélyek jelentős része hosszú távon jelentkezik - állítja Stuber György, emlékeztetve az annak idején áttörésként ünnepelt DDT esetére: az első mérgezéseket a vegyszer feltalálása után 25 évvel tapasztalták, miközben a ma már tiltott szernek számító anyag feltalálója a Nobel-díjat is megkapta. A génmanipuláció egyik fő kockázata, hogy komolyan veszélyezteti a biológiai sokféleséget. A kevert gén olyan túlélési előnyt ad, aminek segítségével a módosított növény vagy állat kiszoríthatja versenytársait, felborítva élőhelyén az ökológiai egyensúlyt. Az is előfordulhat, hogy a módosított növény - mivel kezdetben igen jó terméseredményeket produkál - a termelők kedvence lesz, és egy térségben csak ilyet ültetnek. A homogén ültetvény azután könnyen egyetlen kártevő áldozatává válhat. (Hasonló eset - egyetlen burgonyafajta elterjedése és tömeges megbetegedése miatt - Írországban már előfordult, komoly éhínséget okozva, igaz, akkor a „bűnös” még nem transzgénes növény volt.) Kanadában egy lazacfajt tettek génmanipulációval hidegtűrővé. Kiderült azonban, hogy az állat így gyorsabban nő, többet eszik, és táplálékállatainak nagy részét hamar eltünteti, tönkretéve az ökoszisztémát. Ha egy kultúrnövényt - például repcét - génmanipulációval ellenállóvá tesznek a gyomirtó szerekkel szemben, akkor vagy maga a növény válik hamarosan kiirthatatlan gyommá, vagy pedig átadja a módosított tulajdonságot rokon gyomnövényfajoknak (mondjuk a különféle vadrepcéknek), és őket teszi elpusztíthatatlanná. (A zöldek szerint egyébként maga az ötlet is elképesztő: ahelyett, hogy a fenntartható, tehát vegyszermentes gazdálkodás módozatait keresnék, egyes cégek azon mesterkednek, hogy méregtűrővé téve a növényeket, növeljék a vegyszerfogyasztást.) Hogy a génmanipuláció az egészségügyben is visszaüthet, arra az antibiotikumokkal szemben ellenálló kórokozók „kifejlesztése” a legjobb példa. Ezek úgy keletkeztek ugyanis, hogy a kutatók hasznos baktériumokat - például a belek baktériumflóráját alkotó mikroorganizmusokat - próbáltak felvértezni az erős antibiotikumokkal szemben, csak éppen arra nem számítottak, hogy a módosított gének nem maradnak meg a „jó” baktériumokban. - A génmanipuláció igen súlyos etikai kérdéseket vet föl - állítja dr. Zsolnay László, a Közgazdaság-tudományi Egyetem gazdaságetikai tanszékének tanára. - Ez az eljárás alapvető értékeket sért - például a különféle vallású emberek hitelveit és érzékenységét -, így az esetleges veszélyek mérlegelése nélkül is elutasíthatnánk. Ha a következményeket is figyelembe vesszük, azt látjuk, hogy a kockázatokat akaratán kívül az egész társadalom viseli, a haszon viszont csak jól körülhatárolható üzleti csoportokat érint. A profit és a kockázat tehát nem méltányosan oszlik meg a társadalom és az üzleti szféra között. Hogy az etikai kérdések nincsenek megoldva, mutatja a génmanipulációban utazó cégek - például az amerikai Monsanto - stratégiája is. Nem véletlenül választották először a szóját - annak különféle származékai ugyanis az élelmiszerek 60 százalékában előfordulnak -, és annak is oka van, hogy mereven elzárkóznak a módosított génkészletű alapanyagra utaló jelöléstől, az ilyen termék elkülönítésétől, így ugyanis később azt mondhatják: lám, évek óta tömegesen fogyasztják a transzgénes szójaszármazékokat, még sincs semmi baj. Ebben a filozófiában azonban - legalábbis a környezetvédők olvasatában - ott rejtőzik az tény is, amelyet a gyártók maguktól sosem vallanának be: itt egy olyan termékről van szó, amely tulajdonképpen nem kell senkinek, azaz nem eladható. A fejlett országokban ez teljesen nyilvánvaló: a fogyasztói bojkottok miatt olyan multik kényszerültek meghátrálásra a transzgénes alapanyagok és áruk kitiltására, mint a Nestlé, a Jacobs, a Spar vagy a Julius Meinl. Milyen törvény lesz? Fennáll a veszélye, hogy a génmanipulációs termékek és megoldások - a fejlődő országok mellett - térségünk országait veszik célba, itt ugyanis szerényebb az állami és társadalmi kontroll, kevésbé tudatosak a fogyasztók. A magyar kormány hamarosan tárgyalja a géntechnológiával módosított szervezetekről szóló törvénytervezetet. Egy olyan országban, ahol két kutatóintézetben is folynak génmanipulációs kísérletek, különösen fontos volna egy olyan törvény megalkotása, amely szigorú korlátok közé szorítja a módosított génkészletű termékek előállítását és forgalmazását. (Arról nem is beszélve, hogy ha most beszállunk ilyen áruk termelésébe, a magyar mezőgazdaság könnyen kizáródhat a fejlett világ piacairól.) A transzgénes alapanyagok jelölését mindenképpen kötelezővé kell tenni. Ha valaki nem félti tőlük az egészségét, neki is meg kell adni a jogot, hogy választhasson. Etikus ember nem vesz például gyermekmunkával előállított szőnyeget még akkor sem, ha tudja, hogy ugyanolyan minőségű, mint amit felnőttek készítettek. A felelős döntéshez információ kell, az információhoz jutás szavatolása - a zöldek szerint - a készülő törvény egyik legfontosabb feladata. Hargitai Miklós Greenpeace-aktivisták demonstrációja a génmanipulációval készült ételek ellen Igazgatót választottak a kisteleki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Két pedagógus adott be pályázatot: Nemes Éva, a jelenlegi igazgató és Törökgyörgy József, aki a szomszédos Balástyán tanár, s korábban igazgatóhelyettes volt a kisteleki Rákócziban. Az iskola minden létező szervezete - tantestület, közalkalmazotti tanács, iskolaszék, szülői munkaközösség - Nemes Évát támogatta. Az önkormányzat oktatási bizottsága ellenben Törökgyörgy Józsefet látta alkalmasabbnak. Az oktatási bizottság elnökét Törökgyörgy Józsefnének hívják. Nemes Éva védelmében fölhozták, hogy az oktatási bizottságban egy pék igyekszik dönteni az igazgatójelöltek szakmai programjáról. Az igazgatóválasztó testületi ülésen ellenben fölállt Szél Tibor, a pék, aki közölte: van két diplomája, továbbá, hogy amikor Nemes Évát választották meg korábban, akkor meg állatorvos ügyködött az oktatási bizottságban. A pék - hozzáértését bizonyítandó - Nemes Évával szembeni szakmai kritikaként felhozta, hogy az igazgatónő elhanyagolja a sportot. Ő például többször is járt az iskola tornatermében, de nem látott gyűrűt vagy kötelet lógni a plafonról. Erre fölállt Nemes Éva, és elmagyarázta, hogy a pék azért nem látott kötelet a tornateremben, mert csak iskolai ünnepély alkalmával szokott ott megfordulni, s a kötelet meg a gyűrűt olyankor mindig leakasztja a helyéről a karbantartó. Törökgyörgy József azt mondta: amikor Nemes Évát akarták megválasztani, ellene is tiltakoztak az iskolai testületek, de az akkori önkormányzat ezt semmibe vette. Ha ő, Törökgyörgy József lesz az igazgató, nem rendez leszámolást, nem kell félnie senkinek. Szurgentné dr. Ocskó Olga képviselő dicsérte Nemes Éva eredményeit. Kifejtette, hogy az igazgatónőt vallásos világnézete miatt is sok támadás érte. Igaz, hogy létesített egy kápolnát az iskolában, de a világnézetét nem erőltette rá senkire. Szél Tibor azt mondta: öt év alatt huszonnégy pedagógus ment el a Rákócziból, feltehetőleg azért, mert nem tudtak kijönni az iskola vezetőjével. Nemes Éva azt válaszolta: rengeteg a veszélyeztetett gyerek. Az iskolában először megmosdatni kell őket, néha még a ruhájukat is kimosni, mert innen kezdődik a nevelés. Tanítani csak ezután lehet elkezdeni. Azok a pedagógusok mentek el, akik ezt nem voltak hajlandók vállalni. A jegyző kifejtette: ha a tizennégy képviselő közül legalább nyolcan úgy szavaznak, hogy Törökgyörgy Józsefné érintett a férje megválasztásának ügyében, akkor a képviselőnő nem szavazhat. Ott József polgármester megjegyezte: szerinte az érintettség szavazás nélkül is egyértelmű. A testület azonban úgy döntött, hogy az oktatási bizottság elnöke nem érintett, tehát szavazhat. Körítésnek hallottam néhány dolgot Kistelekről. Hogy itt a hatalom régi birtokosai bebetonozták magukat. Hogy emiatt nincs fejlődés, csak az örökös körkörös hatalmi és presztízsharc. Miként a „posztkommunisták” és a „rendszerváltók” erőviszonyainak alakulását jelképező „vilniusi gyors”, úgy a „kisteleki vicinális” is egyszer erre megy, másszor visszafelé. És lám,ahogyan a „vilniusi gyors” késik a nagy nyugati folyamatokhoz képest, ugyanúgy késik hozzá képest a „kisteleki vicinális”. Hiszen - hallottam névtelenséget kérő beszélgetőpartnereimtől - Törökgyörgyék győzelmével itt még csak most teljesedne be a „visszarendeződés”, miközben másutt már újra ugyanazok állnak a hatalom kapujában, akiknek helyi elvbarátai Nemes Évát a vezetői székbe helyezték. Az meg kit érdekel, hogy mi lenne jobb a gyerekeknek? Az oktatási bizottság korábbi szavazatarányából és abból, hogy Törökgyörgyné szavazhatott, egyértelműnek látszott, hogy Törökgyörgy József lesz a győztes. Abban sem kételkedett senki, hogy ahogyan Nemes Éva az évek során a saját személyére formálta az iskolát, az most is megtörténik majd visszafelé. Az eltávozott sértettek visszakívánkoznak, az új igazgató nem tud együtt dolgozni az elődjéhez lojális testületekkel, s mire minden megváltozik, lejár majd az ő megbízatása is. De a titkos szavazáson meglepetésre Nemes Éva nyert, 8:6 arányban. Egyetlen szavazaton múlott az eredmény. Amikor megkérdeztem a polgármestert, Kistelek évtizedek óta első emberét, hogy mi történt, Ott József kicsit talányosan azt felelte: „Bizonyára akadt egy ingadozó, aki a kisebbik rosszat választotta.” Tanács István A kisteleki vicinális