Népszabadság, 1997. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-02 / 101. szám

8 NÉPSZABADSÁG I CIKKÜNK NYOMÁN A modern sajtó úttörő alakja A lap április 12-i Hétvége mel­lékletében Füzes Oszkár A Pu­­litzer-sztori címmel megjelent írásában emlékezett meg a mo­dern sajtó magyar-amerikai út­törője, Pulitzer József (1847- 1911) születésének 150. évfor­dulójáról. A cikket az alábbiak­kal kívánom kiegészíteni, korri­gálni. Bár egy történelmi személyi­ség tevékenységében, munkás­ságában a pozitív és a negatív elemek súlyának egzakt mérle­gelése aligha lehetséges, bizton állíthatjuk, hogy Pulitzer a mo­dern polgári újságírás történe­tében számos haladó hagyo­mányt teremtett. Mindenekelőtt az úgynevezett új hírlapírás („new journalism”) megvalósí­tásával alkotott maradandót, és ezért tekintik a sajtótörténet klasszikusának - amit a róla el­nevezett díj presztízse is mutat nem pedig a Hearsttel vívott konkurenciaharca közben al­kalmazott szenzációvadászat miatt. Való igaz, a Kubáért ví­vott spanyol-amerikai háború idején (1898) többen e két sajtó­cézár számlájára írták a konf­liktus kirobbantását. Világosan kell látni azonban, hogy Puli­tzer pályafutásában ez csupán egy rendkívüli időszak, egy aberrációnak is nevezhető kité­rő volt. A „sztori” hőse ellentmondá­sos személyiség volt ugyan, de sokkal többre tartotta az újság­írást egyszerű „aranybányá­nál”. Azt vallotta, hogy „a sajtó legfőbb küldetése nem csupán a hírközlés, hanem a közszolgála­­tiság”. Ez megfigyelhető volt már a St. Louis Post-Dispatch esetében, melyet nem kivándor­lásának évében (1864), hanem sokkal később, 1878-ban alapí­tott. Az „új hírlapírás” megtes­tesítője Pulitzer New York-i lapja, a The World volt. Egy­szerre volt népszerű tömeglap és minőségi elitlap, ami tulaj­donképpen ma is követhető, ha nem is egykönnyen megvalósít­ható. Egyik arculata, a szenzá­ciókkal „fűszerezett” hírszolgá­lat, a fajsúlyos hírek mellett mindenkit érdeklő, hétköznapi ügyekről, botrányokról stb. tu­dósított a hitelesség és a jó ízlés határán belül. Másik arculata a sajátosan amerikainak számító, úgynevezett szerkesztőségi ol­dalon mutatkozott meg: az itt elhelyezett belső vezércikkek hasábjain színvonalas hírma­gyarázatok, reformokért kiáltó sajtókampányok láttak napvi­lágot. Pulitzer, kinek jelszava ez volt: „a világon a legnagyobb morális hatóerő a nyilvános­ság”, lapját a társadalmi hala­dásért vívott harc rettegett fegyverévé tette az amerikai történelem vadkapitalista idő­szakában. Teljes anyagi és poli­tikai függetlenséget valósított meg ahhoz, hogy a tájékoztatás mellett a politikai kontroll sze­repét is betölthesse. Ily módon elnököt volt képes hatalomra segíteni, illetve székében meg­ingatni. A demokrácia iránt mélyen elkötelezett, politikus alkat volt. Egyik legtöbbet idé­zett megállapítása: „E köztár­saság és sajtója együtt fog fel­emelkedni vagy elbukni”. Ez nem jelent mást, mint hogy sza­bad sajtó nélkül nem létezhet szabad politikai rendszer. A cikk állításával szemben, nem volt „gazdag, republikánus képviselő”, legalábbis ami az első jelzőt illeti, mégha egészen fiatalon be is választották Mis­souri állam törvényhozásába 1869-ben. Ekkor még egyszerű riporter volt... Ám a makói ter­ménykereskedő merő kaland­vágyból kivándorolt fia - mi­után régen kiábrándult a kor­rupt republikánusokból - a nyolcvanas évek közepén az el­ső magyar volt, aki Washing­tonban bejutott az Egyesült Ál­lamok kongresszusába. Dr. Csillag András főiskolai docens Pulitzer-kutató IPARI, KERESKEDELMI ÉS IDEGENFORGALMI MINISZTÉRIUM nyilvános pályázatot hirdet a kezelésében lévő kaposvári 6568 helyrajzi szá­mú, belterületi, 669 m2 telek területű, Kaposvár, Csalogány u. 19­ sz. alatti, 4 szintes, 347 m2, befejezés előtt álló (85% készültségi fokú) házas­ingatlan értékesítésére. Az ingatlan Kaposvár városközponthoz közel fekvő területen helyezkedik el, az épület egyedi tervezésű. Iroda vagy lakás céljára egyaránt al­kalmas. Irányár: 8.200.000,-Ft A pályázatokat 1997. május 20-ig lehet benyúj­tani a TIG KhT jogi osztályára (1053 Budapest, Vámház körút 2.). A pályázatokat 5 tagú bizottság bírálja el a pá­lyázati határidő lejártát követő 5 napon belül. A vételárat a szerződéskötéskor azonnal, kész­pénzben kell kiegyenlíteni. Érdeklődni lehet: TIG KhT dr. Matus Gabriella jogtanácsosnál a 118-2912 telefonszámon.­ Az ingatlan megtekinthető: 1997. május 8-án, 12-én és május 14-én naponta 8 és 12 óra között. MAGYAR TÜKÖR 1997. május 2., péntek Manipulációk a génmanipulációval A zöldek szerint újabb eladhatatlan terméket sóznak ránk Az átlagos halandó nem is gon­dolná, milyen sok hasonlóság van az atomerőművek és a gén­­manipulált élelmiszerek között. A zöldek - akik színre lépésük óta igyekeznek a világot össze­függéseiben, komplexen szem­lélni­­, viszont azon nyomban észrevették a párhuzamokat, amikor harcot hirdettek a gén­­manipuláció féktelen alkalma­zása ellen. Az atomenergiát is, a génmanipulációt is jóval azelőtt kezdtük használni, hogy a tény­leges kockázatokat, a lehetsé­ges következményeket felmér­tük volna. Ma még elképzelé­sünk sincs arról, milyen hatása lesz a forradalminak minősített módszereknek utódaink életére - mondják a környezetvédők itthon és világszerte. A geneti­kai manipulációval kapcsolatos aggályaikat nemrég egy buda­pesti találkozón is csokorba szedték. Szójaháború Kis híján kereskedelmi hábo­rúvá fajult tavaly az Egyesült Államok és az EU között a transzgénes amerikai szója be­hozatala körül kialakult vita. A küzdelem végül is Európa kapi­tulációjával zárult (az EU - bár 15 tagállama közül 14 nem kért volna a génmanipulált termék­ből - nem tiltotta meg kategori­kusan az importját), az egyes tagországokban viszont azóta egyre intenzívebb az ellenállás a módosított génkészletű alap­anyagot tartalmazó élelmisze­rekkel szemben - tudósított a legújabb ökocsata fejleményei­ről a Svédországban élő, az ot­tani Greenpeace-nek is dolgozó dr. Stuber György. A Karolins­­ka Institut biogenetikusa sze­rint a fogyasztók félelme indo­kolt.­­ Naiv állítás, hogy ha egy gén egy másik élőlénybe átültet­ve működőképes, akkor az gond nélkül be is illeszkedik a befo­gadó szervezetbe. A gének evo­lúciós termékek, nincsenek hoz­zászokva az ilyen hirtelen „kör­nyezetváltozáshoz ”. A genetikus szerint az sem véletlen, hogy az orvostudo­mányban már-már megszokott­nak mondható genetikai be­avatkozások nem váltanak ki ilyen tiltakozást: az orvos leg­többször valamilyen genetikai rendellenesség kiküszöbölése végett módosít, a mezőgazdasá­gi termékek génkészletét vi­szont általában úgy változtat­ják meg, hogy a végeredmény egy „természetellenes” génállo­mányú élőlény lesz. Ráadásul a mezőgazdasági génmanipuláci­ók ellenőrzésének szigora össze sem hasonlítható a gyógyszer­­ipar vagy az egészségügy tesztmódszereivel: a mezőgaz­dasági terméket csak a készítő­je ellenőrzi, a kifejlesztéstől a felhasználásig legfeljebb egy­két év telik el. A felhasználás pedig a természetbe való kibo­csátást, vagyis genetikai kör­nyezetszennyezést jelent. Ellenálló ellenség - Az igazi veszélyek jelentős része hosszú távon jelentkezik - állítja Stuber György, emlékez­tetve az annak idején áttörés­ként ünnepelt DDT esetére: az első mérgezéseket a vegyszer feltalálása után 25 évvel tapasz­talták, miközben a ma már til­tott szernek számító anyag fel­találója a Nobel-díjat is meg­kapta.­­ A génmanipuláció egyik fő kockázata, hogy komo­lyan veszélyezteti a biológiai sokféleséget. A kevert gén olyan túlélési előnyt ad, aminek segít­ségével a módosított növény vagy állat kiszoríthatja verseny­társait, felborítva élőhelyén az ökológiai egyensúlyt. Az is elő­fordulhat, hogy a módosított növény - mivel kezdetben igen jó terméseredményeket produ­kál - a termelők kedvence lesz, és egy térségben csak ilyet ültet­nek. A homogén ültetvény az­után könnyen egyetlen kártevő áldozatává válhat. (Hasonló eset - egyetlen burgonyafajta elter­jedése és tömeges megbetegedé­se miatt - Írországban már elő­fordult, komoly éhínséget okoz­va­­, igaz, akkor a „bűnös” még nem transzgénes növény volt.) Kanadában egy lazacfajt tettek génmanipulációval hidegtűrővé. Kiderült azonban, hogy az állat így gyorsabban nő, többet eszik, és táplálékállatainak nagy ré­szét hamar eltünteti, tönkretéve az ökoszisztémát. Ha egy kultúrnövényt - pél­dául repcét - génmanipuláció­val ellenállóvá tesznek a gyom­irtó szerekkel szemben, akkor vagy maga a növény válik ha­marosan kiirthatatlan gyommá, vagy pedig átadja a módosított tulajdonságot rokon gyomnö­vényfajoknak (mondjuk a kü­lönféle vadrepcéknek), és őket teszi elpusztíthatatlanná. (A zöldek szerint egyébként maga az ötlet is elképesztő: ahelyett, hogy a fenntartható, tehát vegyszermentes gazdálkodás módozatait keresnék, egyes cé­gek azon mesterkednek, hogy méregtűrővé téve a növényeket, növeljék a vegyszerfogyasz­­tást.) Hogy a génmanipuláció az egészségügyben is visszaüthet, arra az antibiotikumokkal szemben ellenálló kórokozók „kifejlesztése” a legjobb példa. Ezek úgy keletkeztek ugyanis, hogy a kutatók hasznos baktéri­umokat - például a belek bak­tériumflóráját alkotó mikroor­ganizmusokat - próbáltak fel­vértezni az erős antibiotiku­mokkal szemben, csak éppen ar­ra nem számítottak, hogy a mó­dosított gének nem maradnak meg a „jó” baktériumokban. - A génmanipuláció igen sú­lyos etikai kérdéseket vet föl - állítja dr. Zsolnay László, a Közgazdaság-tudományi Egye­tem gazdaságetikai tanszékének tanára. - Ez az eljárás alapvető értékeket sért - például a külön­féle vallású emberek hitelveit és érzékenységét -, így az esetleges veszélyek mérlegelése nélkül is elutasíthatnánk. Ha a következ­ményeket is figyelembe vesszük, azt látjuk, hogy a kockázatokat akaratán kívül az egész társada­lom viseli, a haszon viszont csak jól körülhatárolható üzleti cso­portokat érint. A profit és a koc­kázat tehát nem méltányosan oszlik meg a társadalom és az üzleti szféra között. Hogy az etikai kérdések nin­csenek megoldva, mutatja a génmanipulációban utazó cégek - például az amerikai Monsanto - stratégiája is. Nem véletlenül választották először a szóját - annak különféle származékai ugyanis az élelmiszerek 60 szá­zalékában előfordulnak -, és an­nak is oka van, hogy mereven el­zárkóznak a módosított gén­készletű alapanyagra utaló jelö­léstől, az ilyen termék elkülöní­tésétől, így ugyanis később azt mondhatják: lám, évek óta tö­megesen fogyasztják a transzgé­nes szójaszármazékokat, még sincs semmi baj. Ebben a filozó­fiában azonban - legalábbis a környezetvédők olvasatában - ott rejtőzik az tény is, amelyet a gyártók maguktól sosem valla­­nának be: itt egy olyan termék­ről van szó, amely tulajdonkép­pen nem kell senkinek, azaz nem eladható. A fejlett orszá­gokban ez teljesen nyilvánvaló: a fogyasztói bojkottok miatt olyan multik kényszerültek meghátrálásra­­ a transzgénes alapanyagok és áruk kitiltására­­, mint a Nestlé, a Jacobs, a Spar vagy a Julius Meinl. Milyen törvény lesz? Fennáll a veszélye, hogy a génmanipulációs termékek és megoldások - a fejlődő országok mellett - térségünk országait veszik célba, itt ugyanis szeré­nyebb az állami és társadalmi kontroll, kevésbé tudatosak a fogyasztók. A magyar kormány hamarosan tárgyalja a géntech­nológiával módosított szerveze­tekről szóló törvénytervezetet. Egy olyan országban, ahol két kutatóintézetben is folynak génmanipulációs kísérletek, kü­lönösen fontos volna egy olyan törvény megalkotása, amely szi­gorú korlátok közé szorítja a módosított génkészletű termé­kek előállítását és forgalmazá­sát. (Arról nem is beszélve, hogy ha most beszállunk ilyen áruk termelésébe, a magyar mezőgaz­daság könnyen kizáródhat a fej­lett világ piacairól.) A transzgénes alapanyagok jelölését mindenképpen kötele­zővé kell tenni. Ha valaki nem félti tőlük az egészségét, neki is meg kell adni a jogot, hogy vá­laszthasson. Etikus ember nem vesz például gyermekmunkával előállított szőnyeget még akkor sem, ha tudja, hogy ugyanolyan minőségű, mint amit felnőttek készítettek. A felelős döntéshez információ kell, az információ­hoz jutás szavatolása - a zöldek szerint - a készülő törvény egyik legfontosabb feladata. Hargitai Miklós Greenpeace-aktivisták demonstrációja a génmanipulációval készült ételek ellen Igazgatót választottak a kistele­ki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Két pedagógus adott be pályázatot: Nemes Éva, a je­lenlegi igazgató és Törökgyörgy József, aki a szomszédos Balás­­tyán tanár, s korábban igazga­tóhelyettes volt a kisteleki Rá­kócziban. Az iskola minden létező szer­vezete - tantestület, közalkal­mazotti tanács, iskolaszék, szü­lői munkaközösség - Nemes Évát támogatta. Az önkormány­zat oktatási bizottsága ellenben Törökgyörgy Józsefet látta al­kalmasabbnak. Az oktatási bizottság elnökét Törökgyörgy Józsefnének hív­ják. Nemes Éva védelmében föl­hozták, hogy az oktatási bizott­ságban egy pék igyekszik dönte­ni az igazgatójelöltek szakmai programjáról. Az igazgatóvá­lasztó testületi ülésen ellenben fölállt Szél Tibor, a pék, aki kö­zölte: van két diplomája, továb­bá, hogy amikor Nemes Évát választották meg korábban, ak­kor meg állatorvos ügyködött az oktatási bizottságban. A pék - hozzáértését bizonyítandó - Ne­mes Évával szembeni szakmai kritikaként felhozta, hogy az igazgatónő elhanyagolja a spor­tot. Ő például többször is járt az iskola tornatermében, de nem látott gyűrűt vagy kötelet lógni a plafonról. Erre fölállt Nemes Éva, és el­magyarázta, hogy a pék azért nem látott kötelet a tornaterem­ben, mert csak iskolai ünnepély alkalmával szokott ott megfor­dulni, s a kötelet meg a gyűrűt olyankor mindig leakasztja a helyéről a karbantartó. Törökgyörgy József azt mondta: amikor Nemes Évát akarták megválasztani, ellene is tiltakoztak az iskolai testületek, de az akkori önkormányzat ezt semmibe vette. Ha ő, Török­györgy József lesz az igazgató, nem rendez leszámolást, nem kell félnie senkinek. Szurgentné dr. Ocskó Olga képviselő dicsérte Nemes Éva eredményeit. Kifejtette, hogy az igazgatónőt vallásos világnézete miatt is sok támadás érte. Igaz, hogy létesített egy kápolnát az iskolában, de a világnézetét nem erőltette rá senkire. Szél Tibor azt mondta: öt év alatt huszonnégy pedagógus ment el a Rákócziból, feltehető­leg azért, mert nem tudtak ki­jönni az iskola vezetőjével. Ne­mes Éva azt válaszolta: rengeteg a veszélyeztetett gyerek. Az is­kolában először megmosdatni kell őket, néha még a ruhájukat is kimosni, mert innen kezdődik a nevelés. Tanítani csak ezután lehet elkezdeni. Azok a pedagó­gusok mentek el, akik ezt nem voltak hajlandók vállalni. A jegyző kifejtette: ha a tizen­négy képviselő közül legalább nyolcan úgy szavaznak, hogy Törökgyörgy József­né érintett a férje megválasztásának ügyé­ben, akkor a képviselőnő nem szavazhat. Ott József polgármester meg­jegyezte: szerinte az érintettség szavazás nélkül is egyértelmű. A testület azonban úgy döntött, hogy az oktatási bizottság elnö­ke nem érintett, tehát szavazhat. Körítésnek hallottam néhány dolgot Kistelekről. Hogy itt a hatalom régi birtokosai bebeto­nozták magukat. Hogy emiatt nincs fejlődés, csak az örökös körkörös hatalmi és presztízs­­harc. Miként a „posztkommu­nisták” és a „rendszerváltók” erőviszonyainak alakulását jel­képező „vilniusi gyors”, úgy a „kisteleki vicinális” is egyszer erre megy, másszor visszafelé. És lám,­­ahogyan a „vilniusi gyors” késik a nagy nyugati fo­lyamatokhoz képest, ugyanúgy késik hozzá képest a „kisteleki vicinális”. Hiszen - hallottam névtelenséget kérő beszélgető­­partnereimtől - Törökgyörgyék győzelmével itt még csak most teljesedne be a „visszarendező­dés”, miközben másutt már újra ugyanazok állnak a hatalom ka­pujában, akiknek helyi elvbará­tai Nemes Évát a vezetői székbe helyezték. Az meg kit érdekel, hogy mi lenne jobb a gyerekeknek? Az oktatási bizottság korábbi szavazatarányából és abból, hogy Törökgyörgyné szavazha­tott, egyértelműnek látszott, hogy Törökgyörgy József lesz a győztes. Abban sem kételkedett senki, hogy ahogyan Nemes Éva az évek során a saját személyére formálta az iskolát, az most is megtörténik majd­­ visszafelé. Az eltávozott sértettek visszakí­vánkoznak, az új igazgató nem tud együtt dolgozni az elődjéhez lojális testületekkel, s mire min­den megváltozik, lejár majd az ő megbízatása is. De a titkos szavazáson megle­petésre Nemes Éva nyert, 8:6 arányban. Egyetlen szavazaton múlott az eredmény. Amikor megkérdeztem a polgármestert, Kistelek évtizedek óta első em­berét, hogy mi történt, Ott Jó­zsef kicsit talányosan azt felelte: „Bizonyára akadt egy ingadozó, aki a kisebbik rosszat választot­ta.” Tanács István A kisteleki vicinális

Next