Népszabadság, 1997. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-02 / 126. szám
Kiltás ■cikkünk nyomán Magyar zászlók Snagovban Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az egykor Snagovba hurcolt „nagyimrés” rabok egy csoportjával magam is jelen lehettem az ottani emlékmű ünnepélyes felavatásán. Seres Attila, a Népszabadság tudósítója (Nádszál és politika, május 28., 3. old.) szerint a snagovi polgármester „nem merte vállalni nemzeti lobogónk kitűzését” és a „magyar himnusz eléneklése szóba se kerülhetett”. Seres vagy nem volt jelen az ünnepségen, vagy nem tudja megkülönböztetni a két trikolórt. A kis falu iskolájának előkertjében legalább kétszer két magyar és román zászló volt elhelyezve - szívesen megküldöm neki amatőr fotóimat. A polgármester „tragikomikus vergődését” is egyedül ő tapasztalta. A protokollban bizonyára járatlan falusi polgármester szimpatikusan és méltósággal fogadta a Magyar Köztársaság elnökét és a népes delegációt, kormánya külügyminiszterét és hihetőleg életében először (és talán utoljára) hibátlanul eleget tett szokatlan feladatának. A két himnuszt valóban nem játszották el, a falunak bizonyára nincs zenekara. De az elhangzott ünnepi szónoklatok, az egykori magyar és román politikai foglyok beszédei, a koszorúzás és az atmoszférában jól érzékelhető megrendülés ennél fontosabb volt. A kivégzett Szilágyi József leánya, a vizsgálati fogságban elpusztult Losonczy Géza özvegye, a Snagovból elhurcolt Vásárhelyi Miklós, a snagovi „felnőttek” és „gyerekek” kis csoportja tisztelettel és hálával tekintett a polgármesterre, aki magyar kezdeményezésre ugyan, de mindvégig őszinte buzgalommal vett részt az emlékmű felállításában és felavatásában. Méltán vette át a Magyar Köztársaság elnökétől a kitüntető elismerést. Hegedűs B. András □ Biztosíthatom Hegedűs B. Andrást, hogy jelen voltam Snagovban, s a Nagy Imre és mártírtársai emlékére rendezett ünnepséget magam is meghatottsággal éltem át. De nem egyszerűen jelen voltam, hanem a hivatalos delegációnál, illetve a ’56-osok küldöttségét szállító autóbusznál jóval hamarabb érkezve alkalmam volt a snagovi polgármesterrel is szót váltani. Meg is kérdeztem tőle, mi az oka, hogy az iskolaépület falán csak román zászló leng? Ő szégyenkezését alig leplezve bevallotta, hogy a magyar nemzeti lobogó kitűzésére nem kapott engedélyt. Mint ahogy a himnuszok eljátszására sem. Más kérdés, hogy még az ünnepség megkezdése előtt előkerült két hordozható állványka, amelyre kitűzték a nemzeti lobogókat - ezt örökíthette meg Hegedűs B. András amatőr fotóján, az épületen azonban mindvégig csak a román zászló lengett. Írásom nem minősíteni akarta a snagovi polgármestert, aki nyilván mindent megtett, hogy a mártír miniszterelnök emlékét megőrző obeliszk elkészülhessen - csupán érzékeltetni akarta, hogy az évtizedek alatt mesterségesen gerjesztett magyarellenesség nem múlik el azonnal nyomtalanul. Egyébként a jövőt illetően magam is tele vagyok bizakodással és a Romániában most tapasztaltakat ebben a tekintetben kedvező fordulatnak tartom. Seres Attila 1997. június 2., hétfő KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Jószomszédi viszonnyal a határon túliakért Horn Gyula zárszava a Magyarország-2000 konferencián Horn Gyula miniszterelnök zárszavával és zárónyilatkozat elfogadásával ért véget szombaton a Magyarország-2000 című konferencia, amelynek résztvevői másfél napon át tanácskoztak az ország jövőjéről és megítéléséről. A második munkanap elején a szekcióülések folytatódtak, majd újra plenáris ülésen kaptak szót néhányan. MUNKATÁRSUNKTÓL A Párizsban élő Méray Tibor újságíró bírálta azokat, akik pártpolitikai megfontolásokból az országról alkotott kép romlását hirdetik. Kijelentette: ez a kép javul, és sokkal jobb, mint a régióból sokáig éllovas Csehországé. Bizonygatta: az itteni politika néha nem hallgat a legkiválóbb nyugati magyarok tanácsaira, pedig azok megfogadása esetén kisebbek lettek volna az áldozatok. Dobozi István, a Világbank szakértője kifejtette: visszatetszést kelt a térségünk országai között folyó „szépségverseny”, a túlzott hungarocentrikusság. Figyelmeztetett az agyelszívás felgyorsulására, amely abban az időszakban következett be, amikor az integráció sikere éppen a szellemi tőke állapotától függ. Paul Lendvai ausztriai újságíró a közbiztonság romlására, a túlszámlázásokra, a taxishiénák tevékenységére, a korrupcóra hívta fel a figyelmet, továbbá arra, hogy a kormány és az ellenzék együttműködésére van szükség. Jeszenszky Géza exkülügyminiszter kijelentette: ha a magyar külpolitika jól végzi a dolgát, az integrációs törekvések és a határon túli magyarság segítése egymást erősítő tényező lehet. Az euratlanti integráció elősegítésével foglalkozó szekció munkáját összegezve Pataki István, a Külügyminisztérium integrációs államtitkárságának helyettes vezetője elmondta: egyetértettek abban, Magyarországnak jó esélye van arra, hogy mind az EU-hoz, mind a NATO-hoz az első körben csatlakozzon. Révész T. Mihály, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke a Magyarország-kép alakulásával foglalkozó munkacsoport következtetéseit összefoglalva közölte: a felszólalók többsége szerint ez a kép javításra szorul, nem eléggé árnyalt. Enyedi György akadémikus, a magyar tudomány és kultúra bemutatásával foglalkozó szekcióban végzett munkát nyolc pontban összegezte. A legfontosabb megállapítások: a magyar tudomány ma is versenyképes, de ezek az eredmények a középiskolás képzésen alapulnak, amelynek színvonala hanyatlik. A kutatás-fejlesztés támogatottsága alacsony. Meg kell teremteni a huzamosabb ideig külföldön dolgozó magyar kutatók hazatérésének feltételeit. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára a kárpát-medencei magyarság és az anyaország kapcsolatát vizsgáló csoport munkájáról szólva hangsúlyozta: hazánk integrációja minden magyar, köztük a határainkon túl élők számára is hasznos. Magyarországnak egy eurokonform kisebbségpolitika feladatrendszerét kell kidolgoznia, a kárpát-medencei nemzeti kisebbségeknek eurokonform kisebbségi arculatot kell adni. Zárszavában Horn Gyula miniszterelnök kifejtette: az újrakezdésre kapott ritka lehetőséggel nemzetünk élni tudott, az ország szabaddá és demokratikussá vált, de hátravan az igazi vizsga, a nemzeti jólét megteremtése. Ehhez kemény erőfeszítésekre és hosszú évekre lesz szükség. Az európai integráció is azért fontos, hogy ezt a boldogulást szolgálja. Horn külön szólt a kormánynak a politikai folyamatosság biztosítását célzó erőfeszítéseiről, amelyek keretében a csatlakozási tárgyalásokba bevonják az ellenzéket. A határon túli magyarságról szólva Horn közölte: az ő boldogulásukat a saját országuk hatalma tudja biztosítani. Az anyaország azzal segíti ezt, hogy jó viszonyt épít ki a szomszédokkal, a nemzetközi fórumokon képviseli érdekeiket, továbbá támogatja a képzésüket, valamint egyházaikat és felekezeteiket. A miniszterelnök megígérte, hogy a jövő év tavaszán ismét megrendezik a Magyarország-2000 konferenciát. Ismét lengyel földön II. János Pál VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az emberek közötti szolidaritás erősítésére, a javak igazságosabb elosztására szólított fel II. János Pál pápa Wroclawban, lengyelországi zarándokkörútjának első állomásán. A katolikus egyházfő kifejtette: a szabadság mások szolgálatát jelenti, s az erkölcs az igazság és a jóság alapjain nyugszik. Határozottan cáfolta, hogy az egyház ellenezné a szabadságot. Ebben az országban, ezen a földön, ahol az egyház számos alkalommal bizonyította, hogy a szabadság őrzője, különösen nonszensz lenne ilyesmit állítani - közölte a szentatya. A misén a rossz idő ellenére is 200 ezer ember vett részt, köztük Kwasniewski lengyel elnök. Előzőleg „mérsékelten szívélyes” légkörű találkozó zajlott le a pápa és Kwasniewski között. II. János Pált rendkívüli mértékben aggasztja a munkanélküliek, a szegények és a fiatalok helyzete Lengyelországban. Kwasniewski az Avvenire olasz katolikus lapnak adott interjújában úgy vélekedett, hogy a lengyel parlament akár néhány héten belül ratifikálhatja a Vatikánnal még 1993-ban kötött konkordátumot. A konkordátum kérdése igen érzékeny pont a Szentszék és Varsó viszonyában, a Baloldali Demokratikus Szövetség kormányra kerülése után ugyanis megtagadta a dokumentum jóváhagyását, mivel az szerinte számos pontjában ellentétben áll a lengyel joggal. Havel nyugalmat kér a csetiektől _________HÍRÖSSZEFOGLALÓNK_________ Václav Havel vasárnap felszólította a cseheket, hogy őrizzék meg a nyugalmukat és ne essenek pánikba, mert a jelenlegi gazdasági és politikai helyzet nem indokolja a mindennapi munka, illetve a bankbetétek elvesztése iránti félelmet. Rádiónyilatkozatában a cseh államfő úgy vélte, hogy Csehországban olyan politikai csatározások kerülnek a figyelem középpontjába, amelyeket a stabil demokráciákban az emberek figyelemre sem méltattak volna. Csehországon az utóbbi napokban hatalmas felvásárlási hullám söpört végig, mert az emberek attól félnek, hogy a korona árfolyama tovább romlik, nagyarányú drágulási hullám jön, és megtakarításaik elvesztik értéküket. Szombaton az üzletek 150-200 százalékkal több árut adtak el, mint máskor. Havel üdvözölte, hogy Václav Klaus miniszterelnök pénteken tudatta, határozottan kiáll az elfogadott gazdasági intézkedések megvalósítása mellett. Ugyanakkor ismét kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy fenntartások nélkül támogatja-e Klaust. A cseh miniszterelnök bejelentette: a parlament alsóházának legközelebbi ülésén bizalmi szavazást kér átalakított kormánya iránt. Csehországban az utóbbi években hitelből éltek az emberek. A reálbérek harminc százalékos emelkedése az elmúlt négy évben nem volt összhangban a gazdaság teljesítményével, amely 2,5-szer volt alacsonyabb ennél. Eljött az idő, amikor a hitelt vissza kell fizetni - írja elemzésében a Mladá Fronta Dnes című prágai lap. Budapestre jön a moldovai kormányfő MTI-JELENTÉS Horn Gyula kormányfő meghívására kedden kétnapos hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik Ion Ciubuc, a Moldovai Köztársaság miniszterelnöke. Ciubucot vendéglátóján kívül Göncz Árpád köztársasági elnök és Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke is fogadja. A moldovai miniszterelnök kedden ellátogat az MTA martonvásári mezőgazdasági kutatóintézetébe, Székesfehérvárott az Ikarus és a Videoton gyáraiba. A politikus kedd este Budapesten megnyitja a moldovai ipari kiállítást. Horn és Ciubuc szerdai tárgyalásai után hét magyar-moldovai egyezmény aláírására kerül sor. Az Allianz az SS-sel is kötött biztosítást BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az Allianz Versicherung biztosítótársaság és az ő közvetítésével más német cégek biztosítást vállaltak az SS elitegységeinek auschwitzi és más koncentrációs táborokban létesített üzemeire, járműparkjaira és a foglyok barakkjaira. Az elképesztő üzletekről a hamburgi Der Spiegel legújabb száma ír a német állami archívumból származó dokumentumokra hivatkozva. Hébert Hans S Steger, a legnagyobb német biztosítótársaság igazgatótanácsának egyik tagja elismerte a történteket, kijelentve, hogy ezzel az Allianz - úgymond - elgondolkodtatóan közel került a holocausthoz. Az Allianz a most nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint 1940-től számos kötelező, jármű- és tűzkárbiztosítási szerződést kötött az SS üzemeivel, és teljesen normális ügyfélként kezelte annak vállalatait. Román-ukrán alapszerződés BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kucsma ukrán államfő ma Romániába látogat, hogy Constantinescu román elnökkel együtt a Fekete-tenger melletti Constantán aláírja a román-ukrán alapszerződést. Romániában nagy belpolitikai vitát váltott ki a négyéves tárgyalások eredményeként létrejött alapszerződés megkötése. A román nacionalista ellenzék támadást indított a jelenlegi koalíciós erők ellen, azzal vádolva őket, hogy a szerződés aláírásával „elárulták a román nemzet érdekeit”. Klaus Csodaországban Meg kell adni: kíméletlenül őszinte az az elemzés, amit a Klaus miniszterelnök vezette hárompárti cseh koalíció az ország gazdasági állapotáról - egyszersmind a most bevezetett radikális terápia indokaként - elkészített és közreadott. Az ember még meghatottságot is érezne e cseh viszonyok között szokatlanul önkritikus tényfeltárás fölött, ha... nos igen, ha már hónapokkal évekkel ezelőtt néhányan nem írták volna meg, hogy Csehország „csodaországként” való „eladása” közönséges blöff. Hogy az egész akkora durranással fog összeomlani, amilyet még keveset látott ez a (közép-európai) világ. Tudom, nem tartozik a legízlésesebb dolgok közé a mások baja fölötti triumfálás. De most, hogy a dolgoknak a visszája már nem takarja el a dolgok színét, hadd mondjam el, mekkora émelygés fogott el az elmúlt években, amikor a cseh miniszterelnök és kollégái közszerepléseit végigélvezni volt módom. Nemcsak azért, mert hülyének néztek, hanem azért - és legfőképpen azért -, mert az öndicsérethullámokat mindig megfodrozta egy kicsinyke taraj arról, hogy milyen remekül megy a cseheknek, és milyen vacakul a többieknek. Klausék mindig úgy viselkedtek - hogy stílszerű legyek -, mint az a bizonyos liskovicei kocsmáros a Svejkben, aki a félig döglött tehenet jó pénzért eladván a katonáknak, e szavakkal fordult nejéhez: „A te Sátánod okos, a katonák meg hülyék.” Klaus szerette volt mondogatni, hogy az ő országa, ellentétben a többi kelet-európaival, már nincs „műtőben”, már régóta a „fitnessterem” padjait koptatja, útban a teljes felépüléshez. A reformokkal járó bajokat pedig már régen maga mögött hagyta. Holott azok a bizonyos reformok soha meg sem valósultak. Mint szerdán a kormány bevallotta, a privatizáció dacára sincsenek valódi tulajdonosok és nincsen tőkepiac; az ország sokkal többet fogyaszt, mint amennyit megtermel; a bérek sokkal gyorsabban emelkednek, mint a munka termelékenysége; az állam zabolátlanul dotálja a veszteséges nagyvállalatokat; és a sokat magasztalt alacsony munkanélküliség sem egy dinamikusan fejlődő gazdaságnak, hanem a „kedvezőtlen jelenségeknek”, a régi szerkezet érintetlenségének a szülötte. Hihetetlen, hogy olyan okos emberek, mint Klaus, minderre csak tegnap jöttek volna rá. Az új ideológia az, hogy a baj mindenkire ráköszönt előbb-utóbb. „A lengyelekre három éve, a magyarokra két éve, most miránk” - mondotta az a Dlouhy miniszter Párizsban (azóta lemondott...), aki Klausszal együtt eddig konokul azt hirdette, hogy „ti igen, de mi nem”. A stabilizáció és a szanálás nagy művére különben már csak azért is kíváncsi vagyok, mert egy olyan kormány akarja megcsinálni a Békési-, illetve Bokros-csomagot, amelyik nem örökölte, hanem maga csinálta a bajokat, a „bokrosokat” meg még csak meghallgatni se akarta. Ha megcsinálja is, sok öröme nem lesz belőle. Hogy mennyi bizalom van iránta, az kitetszik abból: a korona értékvesztése és a politikai válság által elbizonytalanított cseh polgárok szabályosan „lefosztják” a folyószámláikat, bankok helyett tartós fogyasztási cikkekben helyezik el a megtakarításaikat. Vigyázzunk: ez nem a Postabank elleni roham, hanem az egész pénzügyi rendszer elleni! És a java csak most jön, amikor a Klausék által a „szocialista biztonság, kapitalista gazdaság” illúziójába ringatott emberek megszokják azt, amit mi már egy ideje: a költségvetés kiadási oldalának súlyos megkaszabolását, a közalkalmazotti bérstopot, az importkorlátozást, a csökkenő reáljövedelmet, a magas munkanélküliséget, a korona (folyamatos) leértékelését, a gyorsuló inflációt, hogy csak kapásból mondjak néhány dolgot. Havel köztársasági elnöknek természetesen igaza van, amikor azt mondja, hogy politikailag is, erkölcsileg is az volna a helyes, ha az egész kormány lemondana, és új választásokat írnának ki. Igaza van abban is, hogy nagy önleleplezésükben Klausék „egyetlen szóval” sem kívánták megjelölni a válság felelőseit. Olyankor, amikor mindenki „sáros”, ezen persze kár nagyon csodálkozni: Oroszországban például máig nem derült ki, kit terhel a felelősség az egész csecsen fiaskóért. Ja, hogy Csehország fejlett demokrácia? Az, de korlátokkal. Amelyek már az első igazi próbatételnél megmutatkoztak. Végül: én nagyon drukkolok a ma ellenzékben levő szociáldemokratáknak, hogy sikerüljön keresztülvinniük Klausék lemondását. Ha ők jutnának kormányra netán, megszűnne az MSZP kelet-európai magányossága. Lenne egy másik szocdem párt is, amelyik hagyományaival és elveivel ellentétben, a történelem puszta kényszerétől hajtva, egy igazi, thatcherista programot hajtana végre. Ellentétben az elődökkel, akik csak kitették Thatcher képét az irodájukban, de ha lehet, nem néztek rá. • Aczél Endre Kicsikét snassz lehetett a dolog. Merész Jan-OldSSZ társa kell hozzá, hogy miként is fest egy ilyen - az MTI lapunkban is közölt híre szerinti - egyértelmű tettenérés. No, nem bolti csokoládélopásról van szó, nem is jogtalan autóhasználatról, mondjuk ki nyíltan egymás között: nyilvánosházbeli tettenérést produkáltak a rendőrök a kunfehértói Tutti-Fruttiban. Hát nem nagyon szerettem volna a rendőrség által tetten értek helyében lenni. Kérem a személyit, momentán nincs nálam - mondhatta volt a hölgy vagy a férfiú -, de ha egy picit várna a biztos úr... Szóval kínos lehetett az ügy fenemód, mondhatni megalázó, mondhatni tapintatlan, de hát a rendőrség nem nagyon tapintatoskodik, ha tetten akar érni. És ráadásul nem is akármilyen tetten. De hát be akarták bizonyítani, hogy a Tutti-Fruttiban nyilvánosház működik, és máshogy nemigen akart sikeredni a dolog, csak így tetten érve. Tekintsünk most el attól a részletkérdéstől, hogy miért éppen ezt a nyilvánosházat akarták tetten érni, és miért nem azt a sok százat vagy ezret, ami félig nyilvánosan működik. Szóval tekintsünk el most attól, hogy miért éppen a Tutti-Fruttit, és inkább kérdezzük meg, hogy miért is van ekkora - enyhén szólva is - kupleráj a valaha tiltottnak mondott nemi kéjelgés mára szabálysértéssé avanzsált szexuális szolgáltatási ügyben. Miért nem lehet végre rendezni a kelet-európai kapreálnak ezt a bájtalan kérdését? Szabad-e az utak mentén vagy nem szabad? Néha begyűjtik a lányokat, néha nem. Ha begyűjtik akkor miért, ha nem, akkor miért nem? Ha a masszázsszalonokról tudják, hogy mi, akkor miért szabad? Miért lehet mondjuk koszos kamionparkolókban, és miért nem lehet mondjuk rendszeresen ellenőrzött egészségügyi körülmények között, nyilvánosházban? A nyilvánosházat általában mint a rendetlenség szinonimájaként szokták emlegetni. Egy azonban biztos, a legrendetlenebb nyilvánosházban is áttekinthetőbb keretek lehetnek, mint az ügy országos kezelésében. Szigethy András