Népszabadság, 1997. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-02 / 126. szám

K­iltás ■cikkünk nyomán Magyar zászlók Snagovban Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az egykor Snagovba hurcolt „nagyimrés” rabok egy csoportjával magam is jelen lehettem az ottani em­lékmű ünnepélyes felavatásán. Seres Attila, a Népszabadság tudósítója (Nádszál és politika, május 28., 3. old.) szerint a sna­­govi polgármester „nem merte vállalni nemzeti lobogónk ki­tűzését” és a „magyar himnusz eléneklése szóba se kerülhe­tett”. Seres vagy nem volt jelen az ünnepségen, vagy nem tudja megkülönböztetni a két triko­lórt. A kis falu iskolájának elő­­kertjében legalább kétszer két magyar és román zászló volt elhelyezve - szívesen megkül­döm neki amatőr fotóimat. A polgármester „tragikomikus vergődését” is egyedül ő ta­pasztalta. A protokollban bizo­nyára járatlan falusi polgár­­mester szimpatikusan és mél­tósággal fogadta a Magyar Köztársaság elnökét és a népes delegációt, kormánya külügy­miniszterét és hihetőleg életé­ben először (és talán utoljára) hibátlanul eleget tett szokatlan feladatának. A két himnuszt valóban nem játszották el, a fa­lunak bizonyára nincs zeneka­ra. De az elhangzott ünnepi szónoklatok, az egykori ma­gyar és román politikai foglyok beszédei, a koszorúzás és az at­moszférában jól érzékelhető megrendülés ennél fontosabb volt. A kivégzett Szilágyi Jó­zsef leánya, a vizsgálati fog­ságban elpusztult Losonczy Géza özvegye, a Snagovból el­hurcolt Vásárhelyi Miklós, a snagovi „felnőttek” és „gyere­kek” kis csoportja tisztelettel és hálával tekintett a polgár­­mesterre, aki magyar kezdemé­nyezésre ugyan, de mindvégig őszinte buzgalommal vett részt az emlékmű felállításában és felavatásában. Méltán vette át a Magyar Köztársaság elnöké­től a kitüntető elismerést. Hegedűs B. András □ Biztosíthatom Hegedűs B. Andrást, hogy jelen voltam Snagovban, s a Nagy Imre és mártírtársai emlékére rende­zett ünnepséget magam is meg­hatottsággal éltem át. De nem egyszerűen jelen voltam, ha­nem a hivatalos delegációnál, illetve a ’56-osok küldöttségét szállító autóbusznál jóval ha­marabb érkezve alkalmam volt a snagovi polgármesterrel is szót váltani. Meg is kérdeztem tőle, mi az oka, hogy az iskola­­épület falán csak román zászló leng? Ő szégyenkezését alig leplezve bevallotta, hogy a ma­gyar nemzeti lobogó kitűzésére nem kapott engedélyt. Mint ahogy a himnuszok eljátszásá­ra sem. Más kérdés, hogy még az ünnepség megkezdése előtt előkerült két hordozható áll­ványka, amelyre kitűzték a nemzeti lobogókat - ezt örökít­hette meg Hegedűs B. András amatőr fotóján­­, az épületen azonban mindvégig csak a ro­mán zászló lengett. Írásom nem minősíteni akar­ta a snagovi polgármestert, aki nyilván mindent megtett, hogy a mártír miniszterelnök emlé­két megőrző obeliszk elkészül­hessen - csupán érzékeltetni akarta, hogy az évtizedek alatt mesterségesen gerjesztett ma­­gyarellenesség nem múlik el azonnal nyomtalanul. Egyéb­ként a jövőt illetően magam is tele vagyok bizakodással és a Romániában most tapasztalta­kat ebben a tekintetben ked­vező fordulatnak tartom. Seres Attila 1997. június 2., hétfő KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Jószomszédi viszonnyal a határon túliakért Horn Gyula zárszava a Magyarország-2000 konferencián Horn Gyula miniszterelnök zár­szavával és zárónyilatkozat elfo­gadásával ért véget szombaton a Magyarország-2000 című konfe­rencia, amelynek résztvevői másfél napon át tanácskoztak az ország jövőjéről és megítélésé­ről. A második munkanap elején a szekcióülések folytatódtak, majd újra plenáris ülésen kap­tak szót néhányan. MUNKATÁRSUNKTÓL A Párizsban élő Méray Tibor újságíró bírálta azokat, akik pártpolitikai megfontolásokból az országról alkotott kép rom­lását hirdetik. Kijelentette: ez a kép javul, és sokkal jobb, mint a régióból sokáig éllovas Csehor­szágé. Bizonygatta: az itteni po­litika néha nem hallgat a legki­válóbb nyugati magyarok taná­csaira, pedig azok megfogadása esetén kisebbek lettek volna az áldozatok. Dobozi István, a Világbank szakértője kifejtette: visszatet­szést kelt a térségünk országai között folyó „szépségverseny”, a túlzott hungarocentrikusság. Figyelmeztetett az agyelszívás felgyorsulására, amely abban az időszakban következett be, amikor az integráció sikere ép­pen a szellemi tőke állapotától függ. Paul Lendvai ausztriai újság­író a közbiztonság romlására, a túlszámlázásokra, a taxishié­­nák tevékenységére, a korrup­­córa hívta fel a figyelmet, to­vábbá arra, hogy a kormány és az ellenzék együttműködésére van szükség. Jeszenszky Géza exkülügyminiszter kijelentette: ha a magyar külpolitika jól vég­zi a dolgát, az integrációs tö­rekvések és a határon túli ma­gyarság segítése egymást erősí­tő tényező lehet. Az euratlanti integráció elő­segítésével foglalkozó szekció munkáját összegezve Pataki István, a Külügyminisztérium integrációs államtitkárságának helyettes vezetője elmondta: egyetértettek abban, Magyaror­szágnak jó esélye van arra, hogy mind az EU-hoz, mind a NA­­TO-hoz az első körben csatla­kozzon. Révész T. Mihály, az Orszá­gos Rádió és Televízió Testület elnöke a Magyarország-kép ala­kulásával foglalkozó munka­­csoport következtetéseit össze­foglalva közölte: a felszólalók többsége szerint ez a kép javí­tásra szorul, nem eléggé árnyalt. Enyedi György akadémikus, a magyar tudomány és kultúra bemutatásával foglalkozó szek­cióban végzett munkát nyolc pontban összegezte. A legfonto­sabb megállapítások: a magyar tudomány ma is versenyképes, de ezek az eredmények a közép­­iskolás képzésen alapulnak, amelynek színvonala hanyatlik. A kutatás-fejlesztés támoga­tottsága alacsony. Meg kell te­remteni a huzamosabb ideig külföldön dolgozó magyar kuta­tók hazatérésének feltételeit. Tabajdi Csaba, a Miniszterel­nöki Hivatal politikai államtit­kára a kárpát-medencei ma­gyarság és az anyaország kap­csolatát vizsgáló csoport mun­kájáról szólva hangsúlyozta: hazánk integrációja minden magyar, köztük a határainkon túl élők számára is hasznos. Magyarországnak egy eurokon­­form kisebbségpolitika feladat­­rendszerét kell kidolgoznia, a kárpát-medencei nemzeti ki­sebbségeknek eurokonform ki­sebbségi arculatot kell adni. Zárszavában Horn Gyula mi­niszterelnök kifejtette: az újra­kezdésre kapott ritka lehető­séggel nemzetünk élni tudott, az ország szabaddá és demok­ratikussá vált, de hátravan az igazi vizsga, a nemzeti jólét megteremtése. Ehhez kemény erőfeszítésekre és hosszú évekre lesz szükség. Az európai integ­ráció is azért fontos, hogy ezt a boldogulást szolgálja. Horn külön szólt a kormány­nak a politikai folyamatosság biztosítását célzó erőfeszítései­ről, amelyek keretében a csatla­kozási tárgyalásokba bevonják az ellenzéket. A határon túli ma­gyarságról szólva Horn közölte: az ő boldogulásukat a saját or­száguk hatalma tudja biztosíta­ni. Az anyaország azzal segíti ezt, hogy jó viszonyt épít ki a szomszédokkal, a nemzetközi fórumokon képviseli érdekeiket, továbbá támogatja a képzésü­ket, valamint egyházaikat és fe­­lekezeteiket. A miniszterelnök megígérte, hogy a jövő év tava­szán ismét megrendezik a Ma­­gyarország-2000 konferenciát. Ismét lengyel földön II. János Pál VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az emberek közötti szolidaritás erősítésére, a javak igazságo­sabb elosztására szólított fel II. János Pál pápa Wroclawban, lengyelországi zarándokkörút­­jának első állomásán. A katoli­kus egyházfő kifejtette: a sza­badság mások szolgálatát jelen­ti, s az erkölcs az igazság és a jó­ság alapjain nyugszik. Határo­zottan cáfolta, hogy az egyház ellenezné a szabadságot.­­ Eb­ben az országban, ezen a földön, ahol az egyház számos alkalom­mal bizonyította, hogy a szabad­ság őrzője, különösen nonszensz lenne ilyesmit állítani - közölte a szentatya. A misén a rossz idő ellenére is 200 ezer ember vett részt, köz­tük Kwasniewski lengyel elnök. Előzőleg „mérsékelten szívé­lyes” légkörű találkozó zajlott le a pápa és Kwasniewski között. II. János Pált rendkívüli mérték­ben aggasztja a munkanélküli­ek, a szegények és a fiatalok helyzete Lengyelországban. Kwasniewski az Avvenire olasz katolikus lapnak adott in­terjújában úgy vélekedett, hogy a lengyel parlament akár né­hány héten belül ratifikálhatja a Vatikánnal még 1993-ban kötött konkordátumot. A konkordá­tum kérdése igen érzékeny pont a Szentszék és Varsó viszonyá­ban, a Baloldali Demokratikus Szövetség kormányra kerülése után ugyanis megtagadta a do­kumentum jóváhagyását, mivel az szerinte számos pontjában el­lentétben áll a lengyel joggal. Havel nyugalmat kér a csetiektől _________HÍRÖSSZEFOGLALÓNK_________ Václav Havel vasárnap felszólí­totta a cseheket, hogy őrizzék meg a nyugalmukat és ne esse­nek pánikba, mert a jelenlegi gazdasági és politikai helyzet nem indokolja a mindennapi munka, illetve a bankbetétek el­vesztése iránti félelmet. Rádió­­nyilatkozatában a cseh államfő úgy vélte, hogy Csehországban olyan politikai csatározások ke­rülnek a figyelem középpontjá­ba, amelyeket a stabil demokrá­ciákban az emberek figyelemre sem méltattak volna. Csehországon az utóbbi na­pokban hatalmas felvásárlási hullám söpört végig, mert az emberek attól félnek, hogy a ko­rona árfolyama tovább romlik, nagyarányú drágulási hullám jön, és megtakarításaik elvesz­tik értéküket. Szombaton az üz­letek 150-200 százalékkal több árut adtak el, mint máskor. Havel üdvözölte, hogy Václav Klaus miniszterelnök pénteken tudatta, határozottan kiáll az elfogadott gazdasági intézkedé­sek megvalósítása mellett. Ugyanakkor ismét kitérő vá­laszt adott arra a kérdésre, hogy fenntartások nélkül támo­­gatja-e Klaust. A cseh minisz­terelnök bejelentette: a parla­ment alsóházának legközelebbi ülésén bizalmi szavazást kér átalakított kormánya iránt. Csehországban az utóbbi években hitelből éltek az embe­rek. A reálbérek harminc száza­lékos emelkedése az elmúlt négy évben nem volt összhang­ban a gazdaság teljesítményé­vel, amely 2,5-szer volt alacso­nyabb ennél. Eljött az idő, ami­kor a hitelt vissza kell fizetni - írja elemzésében a Mladá Fron­­ta Dnes című prágai lap. Budapestre jön a moldovai kormányfő MTI-JELENTÉS Horn Gyula kormányfő meghí­vására kedden kétnapos hivata­los látogatásra Magyarországra érkezik Ion Ciubuc, a Moldovai Köztársaság miniszterelnöke. Ciubucot vendéglátóján kívül Göncz Árpád köztársasági el­nök és Gál Zoltán, az Or­szággyűlés elnöke is fogadja. A moldovai miniszterelnök kedden ellátogat az MTA mar­­tonvásári mezőgazdasági kuta­tóintézetébe, Székesfehérvárott az Ikarus és a Videoton gyárai­ba. A politikus kedd este Buda­pesten megnyitja a moldovai ipari kiállítást. Horn és Ciubuc szerdai tárgyalásai után hét ma­gyar-moldovai egyezmény alá­írására kerül sor. Az Allianz az SS-sel is kötött biztosítást BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az Allianz Versicherung bizto­sítótársaság és az ő közvetítésé­vel más német cégek biztosítást vállaltak az SS elitegységeinek auschwitzi és más koncentráci­ós táborokban létesített üzeme­ire, járműparkjaira és a foglyok barakkjaira. Az elképesztő üz­letekről a hamburgi Der Spiegel legújabb száma ír a német álla­mi archívumból származó do­kumentumokra hivatkozva. Hé­bert Hans S Steger, a legnagyobb német biztosítótársaság igazga­tótanácsának egyik tagja elis­merte a történteket, kijelentve, hogy ezzel az Allianz - úgy­mond - elgondolkodtatóan kö­zel került a holocausthoz. Az Allianz a most nyilvános­ságra hozott dokumentumok szerint 1940-től számos kötele­ző, jármű- és tűzkárbiztosítási szerződést kötött az SS üzemei­vel, és teljesen normális ügyfél­ként kezelte annak vállalatait. Román-ukrán alapszerződés BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kucsma ukrán államfő ma Ro­mániába látogat, hogy Constan­­tinescu román elnökkel együtt a Fekete-tenger melletti Constan­tán aláírja a román-ukrán alap­­szerződést. Romániában nagy belpolitikai vitát váltott ki a négyéves tárgyalások eredmé­nyeként létrejött alapszerződés megkötése. A román nacionalis­ta ellenzék támadást indított a jelenlegi koalíciós erők ellen, az­zal vádolva őket, hogy a szerző­dés aláírásával „elárulták a ro­mán nemzet érdekeit”. Klaus Csodaországban Meg kell adni: kímé­letlenül őszinte az az elemzés, amit a Kla­us miniszterelnök vezette hárompárti cseh koalíció az or­szág gazdasági állapotáról - egyszersmind a most beveze­tett radikális terápia indokaként - elkészített és közre­adott. Az ember még meghatottságot is érezne e cseh vi­szonyok között szokatlanul önkritikus tényfeltárás fö­lött, ha... nos igen, ha már hónapokkal­ évekkel ezelőtt néhányan nem írták volna meg, hogy Csehország „csoda­országként” való „eladása” közönséges blöff. Hogy az egész akkora durranással fog összeomlani, amilyet még keveset látott ez a (közép-európai) világ. Tudom, nem tartozik a legízlésesebb dolgok közé a má­sok baja fölötti triumfálás. De most, hogy a dolgoknak a visszája már nem takarja el a dolgok színét, hadd mond­jam el, mekkora émelygés fogott el az elmúlt években, amikor a cseh miniszterelnök és kollégái közszerepléseit végigélvezni volt módom. Nemcsak azért, mert hülyének néztek, hanem azért - és legfőképpen azért -, mert az ön­­dicsérethullámokat mindig megfodrozta egy kicsinyke taraj arról, hogy milyen remekül megy a cseheknek, és milyen vacakul a többieknek. Klausék mindig úgy visel­kedtek - hogy stílszerű legyek -, mint az a bizonyos lisko­­vicei kocsmáros a Svejkben, aki a félig döglött tehenet jó pénzért eladván a katonáknak, e szavakkal fordult nejé­hez: „A te Sátánod okos, a katonák meg hülyék.” Klaus szerette volt mondogatni, hogy az ő országa, el­lentétben a többi kelet-európaival, már nincs „műtőben”, már régóta a „fitnessterem” padjait koptatja, útban a tel­jes felépüléshez. A reformokkal járó bajokat pedig már régen maga mögött hagyta. Holott azok a bizonyos refor­mok soha meg sem valósultak. Mint szerdán a kormány bevallotta, a privatizáció dacára sincsenek valódi tulaj­donosok és nincsen tőkepiac; az ország sokkal többet fo­gyaszt, mint amennyit megtermel; a bérek sokkal gyor­sabban emelkednek, mint a munka termelékenysége; az állam zabolátlanul dotálja a veszteséges nagyvállalato­kat; és a sokat magasztalt alacsony munkanélküliség sem egy dinamikusan fejlődő gazdaságnak, hanem a „kedve­zőtlen jelenségeknek”, a régi szerkezet érintetlenségének a szülötte. Hihetetlen, hogy olyan okos emberek, mint Klaus, minderre csak tegnap jöttek volna rá. Az új ideológia az, hogy a baj mindenkire ráköszönt előbb-utóbb. „A lengyelekre három éve, a magyarokra két éve, most miránk” - mondotta az a Dlouhy miniszter Párizsban (azóta lemondott...), aki Klausszal együtt ed­dig konokul azt hirdette, hogy „ti igen, de mi nem”. A stabilizáció és a szanálás nagy művére különben már csak azért is kíváncsi vagyok, mert egy olyan kormány akarja megcsinálni a Békési-, illetve Bokros-csomagot, amelyik nem örökölte, hanem maga csinálta a bajokat, a „bokrosokat” meg még csak meghallgatni se akarta. Ha megcsinálja is, sok öröme nem lesz belőle. Hogy mennyi bizalom van iránta, az kitetszik abból: a korona értékvesztése és a politikai válság által elbizonytalanított cseh polgárok szabályosan „lefosztják” a folyószámlái­kat, bankok helyett tartós fogyasztási cikkekben helyezik el a megtakarításaikat. Vigyázzunk: ez nem a Postabank elleni roham, hanem az egész pénzügyi rendszer elleni! És a java csak most jön, amikor a Klausék által a „szoci­alista biztonság, kapitalista gazdaság” illúziójába ringa­tott emberek megszokják azt, amit mi már egy ideje: a költségvetés kiadási oldalának súlyos megkaszabolását, a közalkalmazotti bérstopot, az importkorlátozást, a csök­kenő reáljövedelmet, a magas munkanélküliséget, a koro­na (folyamatos) leértékelését, a gyorsuló inflációt, hogy csak kapásból mondjak néhány dolgot. Havel köztársasági elnöknek természetesen igaza van, amikor azt mondja, hogy politikailag is, erkölcsileg is az volna a helyes, ha az egész kormány lemondana, és új vá­lasztásokat írnának ki. Igaza van abban is, hogy nagy ön­leleplezésükben Klausék „egyetlen szóval” sem kívánták megjelölni a válság felelőseit. Olyankor, amikor minden­ki „sáros”, ezen persze kár nagyon csodálkozni: Oroszor­szágban például máig nem derült ki, kit terhel a felelős­ség az egész csecsen fiaskóért. Ja, hogy Csehország fejlett demokrácia? Az, de korlátokkal. Amelyek már az első igazi próbatételnél megmutatkoztak. Végül: én nagyon drukkolok a ma ellenzékben levő szo­ciáldemokratáknak, hogy sikerüljön keresztülvinniük Klausék lemondását. Ha ők jutnának kormányra netán, megszűnne az MSZP kelet-európai magányossága. Lenne egy másik szocdem párt is, amelyik hagyományaival és elveivel ellentétben, a történelem puszta kényszerétől hajtva, egy igazi, thatcherista programot hajtana végre. Ellentétben az elődökkel, akik csak kitették Thatcher ké­pét az irodájukban, de ha lehet, nem néztek rá. • Aczél Endre ­ Kicsikét snassz lehetett a dolog. Merész Jan-Ol­dSSZ társa kell hozzá, hogy miként is fest egy ilyen - az MTI lapunkban is közölt híre szerinti - egyértelmű tettenérés. No, nem bolti csokoládélopásról van szó, nem is jogtalan autóhasználatról, mondjuk ki nyíltan egymás között: nyilvánosházbeli tettenérést pro­dukáltak a rendőrök a kunfehértói Tutti-Fruttiban. Hát nem nagyon szerettem volna a rendőrség által tet­ten értek helyében lenni. Kérem a személyit, momentán nincs nálam - mondhatta volt a hölgy vagy a férfiú -, de ha egy picit várna a biztos úr... Szóval kínos lehetett az ügy fenemód, mondhatni megalázó, mondhatni tapintat­lan, de hát a rendőrség nem nagyon tapintatoskodik, ha tetten akar érni. És ráadásul nem is akármilyen tetten. De hát be akarták bizonyítani, hogy a Tutti-Fruttiban nyilvánosház működik, és máshogy nemigen akart sike­redni a dolog, csak így tetten érve. Tekintsünk most el attól a részletkérdéstől, hogy miért éppen ezt a nyilvánosházat akarták tetten érni, és miért nem azt a sok százat vagy ezret, ami félig nyilvánosan működik. Szóval tekintsünk el most attól, hogy miért ép­pen a Tutti-Fruttit, és inkább kérdezzük meg, hogy miért is van ekkora - enyhén szólva is - kupleráj a valaha til­tottnak mondott nemi kéjelgés mára szabálysértéssé avanzsált szexuális szolgáltatási ügyben. Miért nem lehet végre rendezni a kelet-európai kapre­­álnak ezt a bájtalan kérdését? Szabad-e az utak mentén vagy nem szabad? Néha begyűjtik a lányokat, néha nem. Ha begyűjtik akkor miért, ha nem, akkor miért nem? Ha a masszázsszalonokról tudják, hogy mi, akkor miért sza­bad? Miért lehet mondjuk koszos kamionparkolókban, és miért nem lehet mondjuk rendszeresen ellenőrzött egész­ségügyi körülmények között, nyilvánosházban? A nyilvánosházat általában mint a rendetlenség szino­nimájaként szokták emlegetni. Egy azonban biztos, a leg­rendetlenebb nyilvánosházban is áttekinthetőbb keretek lehetnek, mint az ügy országos kezelésében. Szigethy András

Next