Népszabadság, 1997. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-26 / 147. szám

1997. június 26., csütörtök BEVÁSÁRLÓ­KOSÁR „Kalászcsempész” Hogyan vásá­rol Luzsicza Lajos festő­művész? Nálunk én intézem a be­vásárlásokat. Ez az a mini­mum, amivel feleségemnek, Ágnesnek segít­hetek. A kisszatyrot magammal hordom, mert általában kapok egy listát, de legalább tejet, ke­nyeret, felvágottat, zsemlét mindennap veszek. Ez az én re­szortom. Meg a piac is. Most a borsószezont élvezzük, előtte a karalábét. A friss spárgát és sa­látát is meg kell kóstolni, meg az új krumplit. A gyümölcsből, főképp­­ az eperből meg nem győzök annyit hazacipelni, amennyit az unokám képes meg­enni. A húsokat is én szerzem be, most a felső pulykacomb di­vatja van nálunk. Ragyogóan lehet fűszerezni, megsütni. Amikor látom, hogy friss, min­dig veszek. Van néhány kedvenc hentes­üzletem, ha arra járok, mindig betérek. A császárszalonna zöldhagymával szenzációs. Nem vagyok nagyon főzős, de a húslevest és a kacsasültet jól csinálom. Ágnes nagyon ért a fácánsülthöz. Ha hazamegyek Szlovákiába, Érsekújvárra, ho­zok mindig friss töpörtyűt, fi­nom puha sajtokat és előkészí­tett knédlit. Az ennivaló beszer­zése szolgáltatás, a feleségem­nek csinálom. Magamnak jó pa­pírokat, ecseteket, remek tust szerzek be mindenfelé, amerre járok. Az olajfesték nagy luxus, de lassabban is fogy el. Ahogy múlnak az évek, egyre kevésbé veszek ruhaféléket. Ágnes imádja a cipőket, őt azzal szok­tam meglepni. Mániám, hogy ha vidéken já­rok, serdülő búzakalászt és vadvirágokat csempészek haza. Szeretem a természet jelképeit magam mellett tudni. G. A. ITTHON Családi pénzgazdálkodás VÍZ­LELŐ ■■■■■■■■ Cukorpapucsi Az együtt élő emberek tűrőképessége Sorozatunk előző fejezetében a háztartási-költségvetési napló vezetésével foglalkoztunk, tanácsot adtunk a megtervezéséhez. Részleteztük, mi kerüljön a bevételi és kiadási oldalakra, hány rubrikát fabrikáljunk ahhoz, hogy átlátható legyen a szám­lajstrom. Hogy a hónap végén ne legyünk pénzszűkében, hogy nagyobb kiadásainkat előre meg tudjuk tervezni, s hogy az adó­bevallás készítésekor ne érjen minket meglepetés. Most a családi pénzgazdál­kodás formáit vesszük sorra. A különféle típusok a családot és a házasságot is minősítik. Ki­derül, van-e összetartás a csa­ládtagok között, szolidárisak-e egymással, vagy éppen arra utalnak, hogy összefogás he­lyett csupán kényszerű egymás mellett élésről van szó. Arra is ráébresztenek ben­nünket, ki milyen szabadságot tudott vagy tud kiharcolni ma­gának a miniközösségen belül, miközben a liberális beállított­ságú család tűrőképességét is szondázzák. Divat stb. -nek lenni Nálunk leginkább elterjedt a „minden az én nyakamba sza­kad” típusú pénzgazdálkodási forma, amikor a háztartásban egy személy, többnyire a nő vagy az anya kötelessége a pénz beosztása. Az ilyen jelle­gű - mondhatni „kényszervál­lalkozás” - eleve kudarcra ítélt, amennyiben a nő teher­ként fogja fel feladatát, a csa­lád pedig minden felelősséget rá hárít. Nem zárható ki ennek az el­lenkezője sem, sőt a tapaszta­lat azt mutatja, ismét divatba jött stb.-nek lenni. A „háztar­tásbeli édesanya” hivatásának tekinti a családi büdzsé keze­lését, és minden idegszálával arra koncentrál, hogy optimá­lis kalkulációt készítve levegye a többiek válláról az anyagi terheket. A hivatásos htb. anya jelen­sége összefüggésben áll a nők mai társadalmi szerepével. Az­zal, hogy az igazságtalan mun­kahelyi jövedelmek, tehát a nők fizetésében megmutatkozó diszkrimináció egyre többeket kényszerít a htb.-szerepkörbe. Pá­lyamódosítás nőknek A hátrányos megkülönbözte­tés előli háztartásba menekü­lés az esetek zömében a család javát szolgálja. A nő tudat alatt pályát módosít, s beleveti magát a háztartás hétköznap­jaiba. Méghozzá örömmel. Ve­lük szemben az aktív dolgozók java része csak hét végi, kétna­pos háztartást vezet. Ez utóbbiak hétközben „szórják” a pénzt, mivel idejük nemigen engedi az olcsó vásár­lási lehetőségek feltérképezé­sét, vagy ha igen, akkor meg arra nem futja erejükből, hogy keresztül-kasul futkározzanak a városon egy-egy árucikk be­szerzése miatt. Ők abban a boltban vagy utcai árusnál vá­sárolnak, amelyik éppen az út­jukba esik. (Igaz, többnyire ugyanaz a bolt esik útjukba, csak éppen az a bolt mindig más, merthogy a piac farkas­törvényei szabják meg a boltok fennmaradását, pontosabban megszűntét - de ez már egy újabb téma.) A családi pénzgazdálkodás másik formája többszemélyes, a család tagjai közösen vállal­nak felelősséget a pénzügye­kért. Ezen a formán belül többféle variáció ismert. Az egyik a „maradékelven” ala­pul: a háztartás tagjai megál­lapodnak abban, hogy ki mennyi pénzt tart magánál, mire van szüksége, s a maradé­kot osztják be a közös költsé­gek fedezésére. Szélsőséges változata, amikor teljesen kü­lön kasszán vannak a családta­gok, s fele-fele arányban dob­ják be a közösbe a háztartás­pénzt. Ezt hívjuk az egymás mellett élők, az anyagi függetlenség­hez ragaszkodók háztartási „szövetségének”. Miközben li­berális, racionális gazdálko­dásra készteti a benne részt ve­vőket. Szintén elterjedt az a gya­korlat, hogy az asszony csak a kosztpénzt kezeli, illetve a kozmetikai és tisztítószerek költségeit állja, míg a kötött, rendszeres kiadásokat (lakbér, gáz-, telefon-, villanyszámlák stb.), valamint a váratlan és esetenként nagyobb költsége­ket a férfiember fedezi. Ami szintén szokásos, de nem köve­tendő pénzgazdálkodási for­ma, az az „ad hoc” jellegű, kö­rülmények diktálta költekezés, amelynek természetesen nem sok köze van a pénzgazdálko­dáshoz. Közösen vagy külön Hogy melyik gazdálkodási forma mellett döntünk, azt nemcsak pénztárcánk, hanem a családi és munkaviszonyok, sőt a családon belüli munka­­megosztás, valamint az egymás iránti tisztelet és bizalom ha­tározza meg. Azt tanácsoljuk, hogy a vá­lasztásnál mindenki vegye fi­gyelembe, mit bír el a családja, de legfőképp azt, hogy személy szerint ki mit képes teljesíteni. A felosztásból következő fele­lősség és a rendszeresség biz­tonságérzetet ad, s ennél nincs fontosabb. Csernyánszki Judit Kiránduljon, üdüljön Magyarországon! Itthon otthon van ! Budapest, Budapest, Te csodás... - mondják, énekük, és ez az állítás vitán felül áll. Fővárosunkat sokszor hasonlítják más híres városokhoz, mégis összehasonlíthatatlan: minden porcikájában gyönyörű, építészeti csodákkal teli. A sugár­utakon és a kis utcákon sétálgatva egy máshol már eltűnőben lévő épületegyüttest csodálhat meg. Budapest pezseg az élettől; színházai, múzeumai, koncerttermei, galériái adják művészeti életének lüktetését. Egy megismerni és megszeretni való város ez. Bárhonnan jöjjön is, bármilyen vágyakkal és bármennyi időre. Budapest valamelyik arca CSAK az Öné. Információ: TOURINFORM Budapest,­­ Sütő u. 2. Tel: 117-9800 Ifiudamsb (Ár Kétféle az ember. Az egyik rendes, a másik rendetlen. Van átmenet is, de az ritka, és előbb-utóbb az is vagy rendes lesz vagy rendetlen. Aki rendes, az magának párnak, társnak mindig ren­detlent talál, a rendetlennek viszont rendes jut biztosan. Ez az élet rendje. A közhiedelemmel ellentét­ben a nők többsége rendetle­nebb, mint a férjek. Vannak rendes nők is, de azoktól a jó Isten mentse meg az embert. Én például rendes vagyok. Ez nem dicsekvés, ez olyan, mint hogy 45-ös a lábam. Ugyanígy természetes dolog, hogy világéletemet rendetlen emberek között éltem eddig. Előző életemben is többé-ke­­vésbé rendetlen nők vettek kö­rül, és most sincs ez másképp. Ebben a tekintetben sem tör­tént sorsomban törés. Ma is, csakúgy, mint egyko­ron, szépen, békésen vásárlók, főzök, mosogatok, takarítok, fölnyalok, mosok, teregetek nap nap után. Régebben persze előadódott, hogy megfáradtam, egy-egy pillanatra csak, és ilyenkor mímeltem valami lázadást, morogtam, hogy miért nem le­het azt az átkozott serpenyőt kimosni, ha már a gyerek ön­­rántottat csinál, mert büdös neki a tegnapi leves, vagy de­monstratíve fölhalmoztam az üres cigarettásdobokat az ágy­ra, vagy a szoba közepére hánytam a hetek óta a fregolin függő tiszta ruhát. De ma már nemigen láza­dok. Mert ha mégis, akkor azon­nal indul a konyhába a menet, és jön is vissza, és a kézben di­adalmasan van fölmutatva, mint valami győzelmi jogar a kávéskanál.­­ Cukorpapucs! Cukorpa­pucs, hát a cukorpapucs?! Igaz, ami igaz. A kávéskanál végén legtöbbször van miná­­lunk egy kis sötét színű cukor odakövülve. Reggel ugyanis, amikor a kávét készítem­­ az igazsághoz tartozik, hogy ezt nem mindig én teszem, de ha én -, akkor ugyanazzal a kiskanál­­lal porciózom a cukrot és persze egy-egy javadalmazás között nem mosom el és nem törölge­­tem el a kanalat, úgyhogy cuk­ros lesz, kávés cukros az. A többiek persze a nap fo­lyamán minden szörphöz, teá­hoz, kávéhoz, befőtthöz, köp­­tetőhöz új és új, tiszta kanalat vesznek elő, ott marad a cuk­ros, ott marad, mint valami áruló bűnjel, és a cukor rákö­vül, akárcsak énrám a vád. Megérem a pénzem én is, ren­detlen vagyok, papucsot csi­nálok a kanálnak, akár valami disznó. Rájuk hagyom, nem ma­gyarázom, hogy csak a kiska­­nállal és a mosogatással aka­rok spórolni, inkább hagyom, hadd higgyék, hogy van hi­bám, nekem is. És azt is tudom továbbá, hogy mi az én utolérhetetlen salátámnak a titka, mert ilyenkor mindennap csinálok egy tálka salátát, egy szép da­rab kígyóuborkát - kéz elé kú­szott kilója két almát, két szem paradicsomot - lehet több is, ha bejön a szezonja - fölszelek, egy evőkanál össze­tört diót, egy marék mazsolát összekeverek ecettel, olajjal, sóval és valamilyen fűszerrel - mindig tartok olyan fűszert, amiről nem tudom, hogy mi­csoda, az a jó! Az egész műveletet pedig az én papucsos kanalammal haj­tom végre, addig keverem, míg le nem olvad róla a fekete anyag, át nem megy a titokza­tos kávéíz a salátába, azzal lesz komplett, egyéni, enyém. Bácher Iván Pikáns bogyók Az egrest és a ribizlit nagyon ke­vés fáradsággal lehet téliesíteni: meg kell mosni, tisztítani, lecsur­gatni, kis nejlonzacskókba lég­mentesen elcsomagolni. Ribizlileves Hozzávalók: 1/2 kg ribizli, 5 dkg vaj, 1 dl tejföl, 2 dl fehér bor, 1 tojássárgája, só, cukor, fahéj. Elkészítése: A vajban három­négy percig pároljuk a megtisztí­tott ribizlit, majd 8 dl vízzel plusz 2 dl borral fölengedjük, megfűszerezzük, felforraljuk. A tojássárgáját kikeverjük a tejföl­lel, és folytonos keverés mellett rámerjük a forró levest. Egresmártás Hozzávalók: 1/2 kg egres, 2 to­jás, 10 dkg cukor, só. Elkészítése: A megtisztított eg­rest 1 pohár vízben, 5 dkg cukor­ral, egy csipet sóval forrásig főz­zük. Kemény habbá verjük a to­jásfehérjét, tovább verjük a bele­kevert sárgájával és az 5 dkg cu­korral, végül hozzáöntjük a me­leg egrest. Sültek mellé nagyon eredeti. Ribizlifagylalt Hozzávalók: 30 dkg ribizli (vagy málna, vagy eper, vagy sze­der), 2 dl tejszín, 2 dl joghurt, 2 tojás, 15 dkg cukor. Elkészítése: Az egész tojásokat habosra verjük a cukorral, majd fokozatosan hozzácsurgatva előbb a tejszínt, azután a jog­hurtot, tovább verjük. Végül a megtisztított gyümölcsöt adjuk hozzá. Vízzel kiöblített formá­ban a mélyhűtőben készre fa­gyasztjuk. K. B. Bölcs nagyanyó Dráma lehet olykor a rúzsnyom egy férfiingen! Nincs bosszan­tóbb, mint ha akkor sózza el a levest a háziasszony, ha éppen fontos vendégeket vár. Gond, ha levéltetű lepi el kedvenc szo­banövényünket. Mit tegyünk, ha odaégett a sült? Gyorsan akar süteményt sütni - de nincs otthon sütőpor. Hogyan akadályozhatjuk meg, hogy a gyertya lecsöppen­jen, és ha már megesett a baj, mi a teendő? Apróságok? Meglehet. Ám egy gyakorló háziasszony jól tudja, mennyi apró trükk és fortély tudása könnyítheti meg mindennapi életünket. Ezek a háztartási titkok haj­danán nagyanyáról anyára, anyáról lányra szálltak. A mai rohanó, gépiesített és gomb­nyomásra működő világunkban azonban sok tanuló házi­asszony áll kétségbeesetten és tanácstalanul, ha a megoldan­dó feladat - úgy érzi - megha­ladja fölkészültségét és gyér ta­pasztalatait. Éppen rájuk gondolt az Au­­tóker Könyvkiadó, amelynek gondozásában megjelent nem­rég Helga Kuhn tollából a Tip­pek és trükkök a háztartásban című igen hasznos kézikönyv, amely­­ akár egy „kinyomta­tott bölcs nagyanyó”, jó taná­csok özönével látja el a kezdő és gyakorló háziasszonyokat. Azt is mondhatnánk, helye van ennek az okos kis könyv­nek minden család könyves­polcán. B. É. A háztartásban NÉPSZABADSÁG Heti étrend PÉNTEK Reggeli: pirítós, tea. Ebéd: ribizlileves, káposztás kocka. Vacsora: felvágott, paradicsom, retek. SZOMBAT Reggeli: kuglós, kakaó. Ebéd: csirkeaprólék-leves, töl­tött karalábé. Vacsora: omlett. VASÁRNAP Reggeli: meleg szendvics. Ebéd: spárgaleves, töltött csirke krumplival, epertorta. Vacsora: hidegtál, saláta. HÉTFŐ Reggeli: főtt virsli. Ebéd: krumplileves, palacsinta. Vacsora: sajttál. KEDD Reggeli: vajas-mézes kenyér. Ebéd: paradicsomleves, rántott tök majonézzel. Vacsora: párizsi saláta. SZERDA Reggeli: müzli, joghurt. Ebéd: tojásleves, fasírt, zöld­borsófőzelék. Vacsora: körözött retekkel. CSÜTÖRTÖK Reggeli: sajtkrém, paprika. Ebéd: gulyásleves, krumpli­­lángos. Vacsora: maradék. Ókis ask­agfi. lefőzít&tette,*páros.

Next