Népszabadság, 1997. július (55. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-01 / 151. szám

1997. július 1., kedd KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Luxemburg készíti elő az EU-bővítést Mától a legkisebb tagállam látja el a szervezet soros elnökségét Az Európai Unió legkisebb tagállama irányítja mától a tizenötök ügyeit. A luxemburgi soros elnökség különösen fontos a társult or­szágok számára: ekkor döntenek arról, kivel és hogyan kezdik meg a csatlakozási tárgyalásokat. Az euro körüli francia-német viták miatt a luxemburgiaknak várhatóan a pénzügyi unióval is gyakran foglalkozniuk kell. Elnökségünket egyetlen nagy téma uralja: a bővítés - ígérte Luxemburg brüsszeli EU-nagy­­követe. Vélhetően nem túlzott. Rögtön a soros elnökség elején, július 16-án hozza nyilvános­ságra az Európai Bizottság a társult államokat vizsgáló or­szágvéleményeket, illetve a bő­vítés hatásairól szóló átfogó je­lentést. A tagjelölteknek nyilván lesznek észrevételeik, amelyeket Luxemburgnak kell majd ki­vizsgálnia. A közzétett dokumentumok alapján megindul a tagállamok közötti egyeztetés, amelynek vé­gén, a decemberi EU-csúcson politikai döntés születik arról, mely országokkal és mikor kez­dődnek a felvételi tárgyalások. Valószínűnek látszik, hogy a lu­xemburgi csúcstalálkozón elké­szül a „családi fotó”, azaz hiva­talosan valamennyi társult ál­lammal elindítják a tárgyaláso­kat. Addigra azonban határozni kell arról is, mikor tegyenek kü­lönbséget a jelöltek között (ez várhatóan már a jövő év elején kezdődő brit soros elnökség alatt megtörténik). A négyszázezer lakosú Lu­xemburgnak más feladatokkal is meg kell birkóznia. Noha két héttel ezelőtt, az amszterdami EU-csúcson elfogadták a közös pénz egyensúlyát biztosító sta­bilitási paktumot, az euróval kapcsolatos főként né­met-francia­­ ellentét koránt­sem szűnt meg. Mivel jövő ta­vasszal döntenek arról, mely tagállamok vezethetik be elő­ször a közös valutát, a luxem­burgi politikusoknak gondos­kodniuk kell arról, hogy addig sínen maradjon az „eurovonat”. Erre kiválóan alkalmasnak lát­szik a nagyhercegség miniszte­relnöke, Jean-Claude Juncker, aki egyben a pénzügyi tárca irá­nyítója, és már korábban is köz­vetített Bonn és Párizs között. A franciák - éppen a közös pénz körüli vitákban - hang­súlyozták, hogy az EU elsőrendű feladata a munkanélküliség el­leni küzdelem. Luxemburg ezért beleegyezett abba, hogy októ­berben rendkívüli foglalkozta­tási csúcsot rendez, bár előre fi­gyelmeztetett: e tanácskozástól nem érdemes csodát várni. Luxemburg - apró mérete el­lenére - jelentős szerepet játszik az unióban. Itt található az Európai Bíróság és az Európai Beruházási Bank székhelye, va­lamint az Európai Parlament titkársága. A Miniszterek Taná­csa minden évben három hóna­pon át a nagyhercegségben ülé­sezik. Jacques Santer, az Euró­pai Bizottság elnöke luxemburgi származású. A legkisebb tagál­lamnak van a legkevesebb gaz­dasági gondja: jelenleg egyedül Luxemburg teljesíti a pénzügyi unió minden követelményét. Pécs Balázs Vilvorde megosztja Brüsszelt és Párizst Francia-belga miniválságot robbantott ki a Renault autó­­konszern azon döntése, hogy - figyelmen kívül hagyva az új francia baloldali kormány ja­vaslatait - bezárja a Brüsszel környéki Vilvorde összeszerelő üzemét. Dehaene belga kor­mányfő a végleges döntés beje­lentése után azt vetette Jospin francia kormányfő szemére, hogy magatartásával illúziókat ébresztett a gyár szélnek eresz­tett dolgozóiban. Dehaene fel­szólította a Renault céget, hogy találjon megoldást minden vil­­vorde-i munkás számára. A multinacionális cég lépése miatt Jospinnek éles bírálato­kat kell elszenvednie hazájában is, pedig a francia államnak má­ra már csak 46 százalékos része­sedése maradt a Renault-ban. A szocialisták koalíciós partnere, az FKP hétfőn úgy foglalt ál­lást, hogy a Renault döntése el­fogadhatatlan. A szakszerveze­tek mindenekelőtt Jospin fele­lősségét feszegetik. A CGT sze­rint a szocialista kormányfő nem tartotta meg választási ígé­retét, amikor hagyja felszámol­ni Vilvorde-ot. Louis Viannet, a CGT elnöke kijelentette: a szak­­szervezetek nem fogják ölbe tett kézzel nézni a gyár bezárását és akciókat kezdenek „a tűrhetet­len lépés megakadályozása cél­jából”. Marc Blondel a Force Ouvriere szakszervezet elnöke szerint az ügy arra világít rá, hogy a szociális problémákkal elégtelen módon foglalkoznak az Európai Unióban. K. T. Határon túliak a Parlamentben A Határon Túli Magyarok Találkozója keretében négyszáz általá­nos, középiskolás és egyetemista érkezett tegnap hazánkba. A 11 országból érkezett fiatalok tegnap látogatást tettek a Parlament­ben, ahol Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke is fogadta őket. SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE Kovács—Kramplová munkamegbeszélés A Népszabadság értesülése sze­rint a közeljövőben magyar­szlovák külügyminiszteri tár­gyalásra kerül sor. A munkata­lálkozóról múlt héten, Amszter­damban jött létre elvi meg­állapodás. Pozsonyi tudósítónk infor­mációi szerint a munkatalálko­zónak szánt vizit július 20-ig bonyolódna le, helyszíne és pontos időpontja azonban még nem ismert. Horváth Gábor, a Külügymi­nisztérium szóvivője kérdé­sünkre megerősítette a találko­zó tervét, hozzátéve, hogy - no­ha különböző nemzetközi fóru­mokon ismerkedő jellegű talál­kozóra már sor került a két kül­ügyminiszter között - ez lenne az első érdemi tárgyalási lehe­tőség Kovács László és Zdenka Kramplová között. A munkamegbeszélés napi­rendjén - a térség tágabb, euro­­atlanti integrációval összefüggő témái mellett - nyilvánvaló mó­don a kétoldalú viszony aktuá­lis gondjai, a szlovákiai magyar kisebbség helyzetével összefüg­gő kérdések is szerepelnének. Ennek ellenére nem valamifajta „tűzoltó jellegű”, például a két­nyelvű bizonyítványok friss problémája kapcsán megszer­vezett találkozóról van szó - tette hozzá a szóvivő, hiszen az alaposabb ismerkedésre is mó­dot adó megbeszélés megszer­vezése már korábban megkez­dődött. Helyszínként a magyar fél szívesen javasolná Budapes­tet, de a döntés csak a szlovák fél reagálása után születik meg - mondta Horváth Gábor. Sz. G. Közös nyilatkozat a taposóaknák ellen Az elmúlt évtizedekben a gya­logsági aknák egymilliónál is több embert - főleg nőket és gye­rekeket - öltek meg. Brüsszelben nemrég nyilatkozatot fogadtak el a taposóaknák betiltásáról, amelyek lerakásuk után har­minc évvel is működőképesek. A nyilatkozatról - melyhez 97 ország, a többi között hazánk is csatlakozott - Erdős André, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára lapunknak el­mondta: a világ különböző or­szágaiban az elmúlt húsz év alatt telepített 110 millió akna lerakását senki sem ellenőrizte, nincsenek térképek, amelyek alapján fel lehetne kutatni eze­ket. A nemzetközi békefenntar­tó missziókban részt vevő ma­gyar katonák naponta találkoz­nak az aknák által okozott szenvedéssel. Az államtitkár el­mondta, hogy több állam - így Olaszország, Kína, Lengyelor­szág, Törökország, Görögország és Finnország - különböző okok miatt egyelőre elutasítja a szer­ződéshez való csatlakozást. , A. Z. Az ajtó nyitva marad a madridi csúcs után is Róbert Hunter amerikai NATO-nagykövet a tagfelvétel körüli vitákról Robert Hunter amerikai NATO-nagykövet szerint a jövő heti madridi csúcs végleg „a helyes vágányra helyezi az európai biz­tonság ügyét”. Hunter ugyanakkor elismerte, hogy egyes kérdé­sekben vannak még viták, de ez „tökéletesen összhangban áll a NATO hagyományaival”. (A parancsnoki rendszer reformjának egyes kérdéseiről hónapok óta nem sikerül megállapodniuk a tag­államoknak.) Csernomirgyin orosz kormányfő eközben bejelentet­te, hogy Moszkva a NATO-bővítés ellensúlyozására egyelőre nem részletezett ellenlépésekre készül. MTI-JELENTÉS Robert Hunter, az Egyesült Ál­lamok NATO-nagykövete nyi­latkozatában összesen kilencet jelölt meg a jövő heti madridi csúcs témái közül. Elsőként em­lítette az új tagok meghívását, majd utalt annak deklarálására, hogy a bővítési folyamat Mad­rid után is folytatódik. További fontos elem a békepartneri együttműködés elmélyítése, il­letve az Euroatlanti Partnerségi Tanács létrejötte, amelynek tag­jai először találkozhatnak csúcsszinten is. Hunter kitért az elől, hogy ta­lálgatásokba bocsátkozzon az első bővítés kör résztvevőiről. Egy vezető beosztású szövetségi illetékes szerint Csehország, Lengyelország és Magyarország meghívásával mindenki egyet­ért, ami a többi jelöltről (Romá­niáról és Szlovéniáról) nem mondható el. Szövetségi források szerint a bővítéssel kapcsolatos nyitott ajtó­elv kerül majd elfogadásra Madridban. A tagországok kilá­tásba helyezik majd, hogy rend­szeres párbeszédet folytatnak a bővítés első köréből kimaradók­kal, s konkrét mechanizmust hoznak létre ez utóbbiak felké­szültségének folyamatos figye­lésére. A második körre vonat­kozó konkrét menetrend vagy országok megjelölése nem vár­ható, miután „a NATO egyetlen országot sem akar bátorítani vagy elriasztani”.­­ Jelcin elnök és az orosz kor­mány ellenlépésekre készül, mert a NATO kiszélesítésével az orosz határokhoz közelebb ke­rül az észak-atlanti szövetség katonai infrastruktúrája - je­lentette be hétfőn Moszkvában Viktor Csernomirgyin minisz­terelnök. A kormányfő azonban nem részletezte, milyen lépések­ről van szó. Hangsúlyozta vi­szont, hogy halaszthatatlan egy kisebb létszámú, de korszerűen felszerelt és mozgékony fegyve­res erő kialakítása. A békepartnerségi program keretében hétfőtől Budapest ad otthont a NATO Európai Légtér­koordinációs Bizottsága (CEAC) kétnapos plenáris ülésének. A CEAC tanácskozását harmadik alkalommal tartják olyan ország fővárosában, amely nem tagja az atlanti szövetségnek. Keleti György honvédelmi miniszter megnyitójában hang­súlyozta: ez a tanácskozás rend­kívül fontos Magyarország szá­mára, mivel a jövő héten hozzák nyilvánosságra Madridban azon országok neveit, amelyek első körben - várhatóan 1999-ben - teljes jogú tagjai lehetnek a NATO-nak. A csatlakozás szá­mos kötelezettséggel jár, és ezek közül is az egyik legfontosabb a légtér-ellenőrzési és koordiná­ciós tevékenység. Keleti elmondta, hogy a CEAC ajánlásának figyelembe­vételével került sor a honvédség repülőeszközeinek korszerűsí­tésére, illetve tervezik a katonai és polgári repülés irányításának egységesítését is. Lotz Károly közlekedési, hír­közlési és vízügyi miniszter fel­szólalásában a többi között el­mondta: míg a polgári repülés­­irányítás 1990-ben mintegy évi százezer gép repülését tette le­hetővé, addig tavaly ez a szám megközelítette a félmilliót. Emellett hazánk képessé vált a NATO boszniai békefenntartó légierőinek hatékony támogatá­sára is. Az esemény valóban történelmi: Hong­kong, ez a páratlanul gazdag, három és fél Nagy-Budapest területű brit gyar­mat felszabadult, visszatért az anyaországhoz, Kínához. Hongkongban ma többpártrendszer, polgári demokrácia honol, Kínában gyakorlatilag egypártrendszerű diktatú­ra. A két rendszer - erről szólt az 1984-es brit-kínai me­gállapodás - többé-kevésbé elzárva egymástól, egymás mellett fog működni, ám Pekingben nem teszik kétséges­sé, kié az utolsó szó. Az „egy ország - két rendszer” Teng Hsziao-ping által megfogalmazott elve azt jelenti, hogy a sajátos kínai szocializmus megtűri az idegen testet, az esetleg allergiás reakciókat is kiváltó hongkongi szabad­­versenyes kapitalizmust, a brit uralom finisében kapott szólásszabadságot, a demokratikus választásokat, Hong­kong e kompromittáló közelmúltját. Hongkong lehet a katalizátor, amely a kínai gazdasági reformok után - azok elkerülhetetlen velejárójaként - meggyorsítja a politikai reformfolyamatokat. Kína felemelkedése az utóbbi másfél évtizedben példát­lan változásokhoz járult hozzá földgolyónkon. A kínai gaz­daság fejlődését jórészt a globalizáció, hatalmas felvevő­piacaival a Nyugat, Kína legfőbb gazdasági partnere fi­nanszírozta (így az USA tavaly Kínával szemben negy­­venmilliárd dolláros kereskedelmi mérleghiányával). És Kínának mint a globalizáció első, jelentős haszonélvezőjé­nek része volt benne, hogy a fejlett világban összeomlóban a jóléti, szociális hálók rendszere, mert Amerika és Nyu­­gat-Európa kénytelen volt felvenni a piacok megnyitása révén drasztikusan versenybe szállt Ázsia, s benne Kína kesztyűjét. Kína nyit a világ felé, mert rá van utalva. Ezért fontos neki az ajtó, amely a Nyugatra nyílik, és amelyet Hong­kongnak hívnak. Tavaly Hongkongon keresztül áramlott a kínai külkereskedelem fele (!). Az ajtó mozgását azonban aggódó-reménykedő szempá­rok milliói kísérik az egész világon. Sok száz-sok ezer milli­árd dollár felett rendelkező emberek, intézmények nézik a tévét, olvassák a jelentéseket, figyelik a világ nagy tőzsdéi, köztük a hongkongi reakcióit. Az ajtón most páncélosok ko­pogtatnak. Sok ezer kínai katona indul el a határ túloldalá­ról, hogy birtokba vegye, elfoglalja­­ törvényes­­ pozícióit a tankokat sok éve csak a tévéből ismerő szorgos, vállalkozó és szabadsághoz szokott hongkongi polgárok között. Talán nem kellett volna ennyire sietni azokkal a tankokkal, ki­váltképpen azért nem, mert még élénken visszhangzik az 1989-es Tienanmen téri harckocsilánctalpak csikorgása a hongkongi - és nemcsak a hongkongi - fülekben. Hongkong páratlan fellendülést hozhat Kínának. És pá­ratlan bajokat, ha odaát mégis a lánctalpak lesznek hango­sabbak és nem a Bank of China pénzszámoló automatái. Aranytojást tojó tyúk, mondják, ne bántsuk. Ám a történe­lemben volt már rá nem is egy példa, hogy ilyen tyúkokat is levágtak. Remélhetően a hongkongi életben marad és sok to­jással ajándékozza meg az aranyat kiváltképpen kedvelő kí­naiakat. Mind a csaknem ezerháromszázmilliót, akik körébe immár a hongkongi hat és fél milliócska is beletartozik. Dunai Péter Vajúdtak a hegyek. Méghozzá so­káig. Igen nehéz volt döntenie az Országos Rádió és Televízió Testü­letnek a televíziós pályázatokról. A testület tagjai már a ver­seny meghirdetésével is több hónapot késtek a törvény előí­rásaihoz képest. Deh­át - mint mondták - alaposan meg kell fontolni mindent. Nehogy elkótyavetyéljenek két országos tévécsatornát. Nehogy fillérekért elvesztegessék az ország vagyonát, így aztán mindenki várt türelmesen. A pályázat szakszerű lesz, a feltételek pontosak, a döntés pedig tárgy­szerű - ígérték. Annak pedig még a gondolatát is a leghatá­rozottabban elutasították, hogy a politika szerepet játszhat az eredményhozatalban.­­ És vajúdtak a hegyek. De nem egeret szültek. Meglett a két nyertes konzorcium, az MTM-SBS csoportja és a CLT-Ufáé, az utóbbiak Magyar-RTL néven indítanak televíziós adást vélhetően október 1-jétől. A harmadik pályázó, az amerikai CME csoportja hoppon maradt. Ilyen a verseny, mondhat­nánk, vesztesnek is lennie kell. Csakhogy a pályázatról nyil­vánosságra jutott adatokból úgy tűnik, mintha ennek a ver­senynek eleve kijelölt vesztese lett volna. Hiszen a CME messze több pénzt ajánlott a másik két pályázónál (amit mellesleg vagy a köztelevíziókra, vagy a műsorterjesztés fej­lesztésére lehetne fordítani), és műsorelképzeléseit sem pon­tozták le jelentősen a másik két pályázóéhoz képest. Bizo­nyítja ezt a verseny első fordulója, amelynek végén a CME tévéje, az írisz még az első helyen végzett az MTM mellett. Most senki sem érti, mi történt, hiszen a CME a második for­dulóban tovább emelte a koncessziós díjat. Biztos befutónak látszott. Legalábbis a versenykiírás szerint. Mégis alul­maradt, a nyolc ORTT-tagból heten szavaztak a másik két pályázatra, egy tartózkodás mellett. Ez pedig úgy történhetett, hogy a politika mégis közbe­szólt. Az ORTT szocialisták által delegált tagja először azt akadályozta meg, hogy esélye legyen egy olyan döntésnek, amelyben az írisz is nyer. Összefogott az ellenzéki delegál­tak azon körével, amely - úgy tetszik - elvből ellenezte, hogy az amerikai CME belépjen a magyarországi piacra. Még akkor is, ha pályázati eredményei alapján be kellene engedni. Dönteni kellett, különben az ORTT-nek lejár a mandátuma, és így döntöttek. Alighanem már a jövő évi vá­lasztásokra is gondolva. Itt most, bizony, összekacsintás történt. A baloldal egy része hunyorított a jobboldal felé. Ami egy dolog, a pályázat tárgyszerűsége pedig a másik do­log. Ismét szegényebbek lettünk egy illúzióval. Varsányi Gyula A bölcsek halasztanák az eurót A német kormány gazdasági ta­nácsadó testülete, az úgyneve­zett „öt bölcs” hétfőn azt java­solta Helmut Kohl kancellár­nak, hogy halassza el az európai közös valuta bevezetését, mert Németország nem tudja teljesí­teni a maastrichti elvárásokat. Herbert Hax, a testület vezető­je egy rádiónyilatkozatában ki­jelentette: Bonnnak szükségsze­rűen meg kell szegnie a maast­richti követelmények egyikét vagy másikát. Ha a pénzügyi unió ütemezését tartja tisztelet­ben, akkor a számszerű elvárá­soknak nem fog tudni megfelel­ni, ha viszont az utóbbiakat ré­szesíti előnyben, akkor annak az ígéretének nem fog tudni eleget tenni, hogy a tervezett időpont­ban vezessék be az eurót. Akármelyik eset álljon is elő, az új pénz hitele sínyli majd meg. Hax ilyen körülmények között azt ajánlja a bonni kabi­netnek, hogy inkább a halasz­tást válassza, mintsem enyhít­sen a maastrichti elvárásokon. Az is igaz viszont, hogy minél jobban múlik az idő, annál ne­hezebb lesz a halasztás - idézte Hax szavait az ANSA olasz hír­­ügynökség.

Next