Népszabadság, 1997. július (55. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-19 / 167. szám
34 NÉPSZABADSÁG A történet úgy kezdődik, akár a mesében. Volt egyszer két rendkívüli képességű, korunk tudományát és részben technikáját is alapjaiban meghatározó fizikus, akik jelentős korkülönbségük ellenére életre szólóan barátok lettek. Bár a korosabbik csaknem húsz évvel volt idősebb a másiknál, és megismerkedésükkor már híres professzor, a berlini Kaiser Wilhelm Fizikai Intézet vezetője, később fizikai Nobel-díjas, azonnal felismerte a fiatalabb ember eredetiségét, tehetségét, együtt dolgozott vele, és tanácsaival is segítette a pályakezdőt (aki, mint élete során mindig, a maga útját járva a tanácsokat nemigen követte). Aztán egyszer az idősebbik, akit történetesen Albert Einsteinnek hívtak, olvasott egy rendőrségi híradást az újságban, és ennek nyomán ötletei támadtak. 1920 körül történt, hogy mérges gáztól meghalt álmában egy többtagú német család. A gáz a hűtőszekrényükből szivárgott ki, mivel az akkor használt hűtőgázok (fémkloridok, kén-dioxid, ammónia) nagyobb mennyiségben mérgezőek lehetnek. Einsteint nagyon megrendítette a tragédia, és ekkor támadt az ötlete, hogy más működési elveket kellene alkalmazni, hiszen nemcsak maga a hűtőgáz jelent problémát, hanem a kompresszor mozgó mechanizmusa is. Ifjú barátját, a magyar származású, de Németországban dolgozó Szilárd Leót ugyancsak megragadta a gondolat. A két kiváló fizikus jól tudta a termodinamikából, hogy többféle hűtőeljárás is megvalósítható mozgó alkatrészek nélkül. Sikerült is elméleti tudásukat nagyon is praktikus célokra hasznosítani. A részleteiben eddig kevéssé ismert hűtőgépsztorit Gene Dannen oregoni professzor adta közre a Scientific American hasábjain. Danen 15 éve kutatja Szilárdnak, az egyetemes tudomány egyik legnagyobb fizikusának és mérnökének élettörténetét, aki nemcsak tudósként volt rendkívüli, hanem embernek is kivételes és rendhagyó egyéniségnek számított. A világ (és persze szülőhazája is) jövőre fogja megünnepelni e lenyűgöző személyiség születésének századik évfordulóját. Dannennek rövidesen könyve jelenik meg Szilárd szerepéről az atomkor nyitányában. Ennek egyik, a Scientific Americanben megjelent fejezete taglalja részletesen új kutatások és olykor a szerencse segítségével fellelt dokumentumok alapján az Einstein-Szilárd-hűtőberendezések valóban izgalmas sztoriját. Manapság a háztartási hűtőgépek zömében a hűtőközeget kompresszor keringteti. Az Einstein Szilárd páros más elvet használt fel. Három különfajta megoldást dolgoztak ki: abszorpcióst, diffúzióst és elektromágnesest. Kompresszor nélküli hűtőszekrények ma is kaphatók, és előszeretettel használják olyan helyeken, ahol fontos a zajtalan működés (például kórházi, szállodai szobákban, hétvégi házakban). Ezek hűtési tulajdonságai azonban elmaradnak kompresszoros társaikétól. A statikus elven működő hűtőszekrényt egyébként már a húszas évek elején ismerték két svéd feltaláló, Baltazar von Platen és Carl Munters révén, és az Elektrolux gyártotta is. Szilárdék azonban új és jobb megoldásokat dolgoztak ki. Érdekességként említhetjük, hogy mivel Einstein 1902-től négy évig a berni szabadalmi hivatal munkatársaként dolgozott, a feltalálópárosnak nem volt szüksége jogászra, aki megfogalmazta volna találmányi bejelentéseiket és az igénypontokat. Einsteinék abszorpciós hűtőgépében bután volt a hűtőközeg, amely meglehetősen bonyolult és szellemes körfolyamatban végezte a hőcserét. A jó gyakorlati értékű Szilárdnak hamarosan sikerült szerződést kötnie egy jelentős német gázkészülékgyártó vállalattal. 1926 végén már az ő felügyelete alatt kezdték a prototípusokat fejleszteni a berlini műszaki főiskolán. Itt egy újabb magyar lép a képbe, Korodi Albert, Szilárd fiatalkori barátja. Korodi 1916-ban első lett a matematikai Eötvös-versenyen, Szilárd pedig a második, és együtt végeztek a Budapesti Műszaki Egyetemen is. A nagy tudású, sok nyelvet beszélő Korodi Albert egyébként 1950-től 1968-as nyugdíjba vonulásáig a Távközlési Kutatóintézet, a Táki vezető munkatársa volt, és elektromágneses folyamatok matematikai problémáival foglalkozott. Nemrégen, 1995 tavaszán hunyt el Budapesten. Szerencsés módon Korodi nemcsak szóban tudta megosztani a visszaemlékezéseit, hanem megőrzött fontos dokumentumokat is. A cég, amellyel a feltalálók szerződést kötöttek, rövidesen csődbe ment (ne feledjük, a húszas évek közepén vagyunk, Németország háború utáni megaláztatásának és gazdasági leromlásának éveiben). Az abszorpciós találmány sorsa végül mégis jól végződött, mert 1927 végén az Elektrolux német leányvállalata 3150 birodalmi márkáért megvette a szabadalmat. Mindkét fél úgy érezte, jó üzletet csinált: a svéd cég - miként egy akkori hivatalos iratból kiderült - igen olcsónak találta az árat, a két tudós számára viszont szép summának tűnt a ma körülbelül 15 ezer német márkát kitevő összeg. A találmányt más országokban is bejelentették. Kedves történet az USA- beli bejelentéssel foglalkozó műszaki hivatalnok esete. Fennmaradt feljegyzése szerint a derék tisztviselőt ugyancsak megzavarta, hogy az egyik feltaláló neve (mármint Albert Einsteiné) a relativitáselmélettel kapcsolatban van a lexikonban feltüntetve. Az sem igen fért fejébe, hogy a forrás A. E. urat egyszerre német és svájci állampolgárnak is feltünteti. Azért csak megadta a szabadalmat e rendhagyó európai csodabogárnak. Kevésbé sikeres a diffúziós hűtőgép esete. Az Elektrolux ezt az eljárást is megvette, de a cég által bejelentett szabadalomban sem Einstein, sem Szilárd neve nem szerepel, és voltaképpen az eljárást a svédek a későbbiekben sem használták. Nagyon valószínű, hogy egyszerűen a saját szabadalmuk elől akarták az akadályt a birtoklással félretolni. Egy másik céggel, a Citagellel kötöttek később szerződést, és ekkor Einstein igen szellemes módszert gondolt ki kisebb aggregátok számára. Korodi visszaemlékezése szerint ezt kicsiny merülőeszközként is lehetett használni, akár egyetlen pohár ital hűtésére is. Mindössze a vízcsapra kellett csatlakoztatni a készüléket. A kis vízsugaras szivattyú egy kamrában vákuumot hozott létre, amely elgőzölögtette a benne lévő metanolt (metilalkoholt), aminek következtében a környezet lehűlt. Igaz, közben a metanol a visszaáramlás során fogyott és állandóan pótolni kellett, de Einsteinék úgy vélték, hogy nem gond az olcsó anyag újratöltése. A hűtőberendezés jól működött, olyannyira, hogy a Citogel az 1928-as tavaszi lipcsei vásáron be is mutatta. Ennek ellenére a gyakorlatban mégsem vált be, két okból is. Egyrészt kiderült, hogy a metanol a kiskereskedelemben egyáltalán nem olcsó, másrészt, és ez bizonyult a nagyobb gondnak, a víznyomás elég jelentős mértékben eltért a különböző épületekben, a magasabb házakban pedig emeletről emeletre is változott. A párosnak talán a legszellemesebb megoldása a harmadik, a teljesen mozgó alkatrész nélküli elektormágneses szivattyú. Ebben a dugattyú szerepét folyékony fém tölti be, ez nyomja össze a hűtőközeget. A fémben a villamos tér indukál mozgást. Kézenfekvőnek látszott „dugattyúként” a szobahőmérsékleten folyékony higany alkalmazása, ennek azonban rossz a villamos vezetőképessége, és ez erősen rontotta a hatásfokot. Végül a szobahőmérsékleten külön-külön szilárd, de együttesen folyékony nátrium-kálium keverék mellett döntöttek. Csakhogy ezek kémiailag agresszív anyagok, különösen, ha még villamos áram is jelen van, és tönkretették a hagyományos szigeteléseket. Sokféle szigetelőanyaggal próbálkoztak, de végül Einstein oldotta meg a kérdést. Néhány percig gondolkodott, amikor hozzáfordultunk - emlékezett vissza Korodi -, azután kijelentette, hogy teljesen megkerülhetjük a villamos szigetelés problémáját, ha a fémfolyadékot tartalmazó csövön kívül elhelyezett, tehát azzal egyáltalán nem érintkező tekercseket használunk, és így indukáljuk a mozgatóerőt. 1928 őszén az AEG alkalmasnak találta az eljárást. A nagyvállalatnak saját kutatóintézete volt, és a további fejlesztésekre két mérnököt alkalmaztak: Korodi Albertet a villamos komponensekhez, és még egy magyart Szilárd baráti köréből, Bihary Lászlót, aki a mechanikus elemekkel foglalkozott. Szilárd a team vezetője és az AEG igen jól fizetett tanácsadója lett. De Einstein is rendszeresen ellátogatott a laborba, hogy tanácsokat adjon és ellenőrizze a prototípusokat. A munkák szépen haladtak, bár nem gondok nélkül. A kompresszor ugyanis nagyon zajosnak bizonyult. „Úgy üvöltött, akár egy sakál” - emlékezett Szilárd jó barátja, Gábor Dénes, későbbi Nobel-díjas fizikus. A zajt egyébként a kavitáció jelensége okozta: a folyékony fémkeverékben gázbuborékok keletkeztek, amelyek nagy zajjal omlottak össze. (Hasonló zajos jelenség tanúi lehetünk légbuborékok miatt hibás központi fűtés-vagy vízvezetékrendszereknél.) Végül a zajt sikerült minimálisra redukálni, a villamos hatásfokot pedig jelentékenyen, 16-ról 26 százalékra növelni. 1931. július végére a berendezést demonstráció céljából beépítették egy piacon kapható 120 literes General Electric-modellbe. Csakhogy közben történt egy és más. Egyrészt az USA-ban a DuPont mérnökei kifejlesztettek és 1930-tól kezdve gyártottak is egy kitűnő, nem mérgező, olcsón előállítható gázt, amelyet nemcsak hűtőközegként, hanem egy csomó más célra is remekül lehetett használni (például a mikroelektronikai technológiáknál még a nyolcvanas években is kiterjedten alkalmazták). Azóta ez a gáz a sztratoszferikus ózonréteg pusztítása miatt a környezetvédők első számú közellenségévé vált, és ma már nemzetközi egyezmények tiltják a tömeges használatát. Igen, a freonról van szó. De mit számított ez a technikai apróság a nácik hatalomra jutásához képest! Einstein az USA-ba távozott, Szilárd pedig először Ausztriába, majd szerencsés módon az utolsó pillanatban Angliába menekült, végül ő is Amerikában kötött ki. Még itt is megpróbálta felkínálni találmányaikat, de nem talált érdeklődésre. Egyébként hétéves együttműködésük során több mint 45 közös találmányuk volt, amelyeket legalább hat országban jelentettek be. Kiváló, remek műszaki ötleteik, a bennük rejlő nagyszerű gondolatok ellenére egyetlen darab sem jutott belőlük a piacra, bár néhány megoldást később az atomtechnikában hasznosítottak. Einstein és Szilárd együttműködése új hazájukban immár más dimenziókat öltött, célja a béke elérése, Európa nácik által leigázott részének felszabadítása volt. Az atombomba kifejlesztése (majd első használatai után a nemzetközi betiltása) érdekében tett közös lépéseik azonban már egészen más, jól ismert történetbe illeszkednek. Csillag Zsigmond Albert Einstein: Ötletet adott a bűnügyi hír Szilárd Leó: Jó gyakorlati érzékkel szerződést kötött Az ominózus frizsider hátoldala A SPEKTRUM ILLUSZTRÁCIÓI _____HÉTVÉGE _ Szükséges stressz Hogy az élet váratlan - negatív - fordulatai okozta stressz milyen hatással van a szervezetre, arról bizonyára magánemberként is sokat tudnának mesélni a múlt heti budapesti stresszkonferencia szervezői. A stresszelmélet megalkotója, Selye János születésének 90. évfordulójára időzített világkonferencia megrendezéséből származó profitot a tervek szerint a Selye-hagyaték (egy felbecsülhetetlen értékű tudományos könyvtár) megóvására fordították volna, ám most - a remélt szponzorok közönye miatt - inkább a veszteség ledolgozása miatt fő a fejük. A tudományos szempontból mindenképpen sikeres tanácskozáson szerencsére nem a pénzügyi kudarc volt a legfőbb érdekesség. Ha laikusként kellene válaszolnunk arra a kérdésre, hogy a stressz hasznos-e vagy káros, alighanem az utóbbira szavaznánk. A szakemberek vélekedése már nem lenne ilyen egyöntetű, számos kutatási eredmény igazolja ugyanis, hogy stressz nélkül a személyiség „elpuhul”, és a szervezetnek sem használ, ha mentesítjük azoktól a megpróbáltatásoktól, amelyek kivédésére az evolúció során felkészült. Krízisek vezetnek a személyiségfejlődéshez - mondja már régóta a pszichológia, és ez a gondolat a sterisztanba is kezd bevonulni. Az ember korántsem védtelen: a nehéz helyzetekkel való megbirkózás készségének csírái bennünk vannak, de csak akkor fejlődnek ki, ha a gyakorlatban is próbára teszik őket. Az elmélet immár a gyakorlatot is kezdi átformálni: az amerikai iskolákból korábban tudatosan száműzték a stervszhelyzeteket, mostanában viszont - leginkább a sport és a különféle szituációs játékok révén - megpróbálják azokat visszacsempészni. Angol kutatók derítettek rá fényt, hogy a stressz meg- vagy átélését tekintve igencsak különböző embertípusok léteznek. Közkeletű tapasztalat, hogy ugyanaz a váratlan nehézség - például egy fogós keresztkérdés - némelyik vizsgázót egyszerűen kiüt, mások viszont kifejezetten élvezik, kihívásként fogják fel az ilyen helyzeteket. Hogy ki tartozik a leblokkolós és ki a „felajzós” típusba, azt a vizsgálatok szerint erősen befolyásolják a csecsemőkori élmények. Ekkor alakul ki ugyanis az az ősbizalomnak nevezett attitűd, ami hozzásegít, hogy ne ellenségként, veszélyforrásként tekintsünk a környezetünkre. Az anya-gyerek kapcsolat (leginkább a korai testi kontaktus) az agyban olyan változásokat idéz elő, amelyek megalapozzák az optimizmust, a hosszú távra tervezést és a derűs életszemléletet. (Éppen emiatt jobb helyeken már a koraszülöttek sem „nőnek bele” az inkubátorba, hanem időről időre kiteszik őket a mama hasára.) Az agyban ilyenkor termelődő oxitocin, ez a kémiai „jutalmazó” hormon segíti a pozitív beállítódást, s egyes feltételezések szerint a drogfüggők - akiknek többségénél dokumentálható a zaklatott csecsemő- és gyerekkor - éppen a hiányzó oxitocint próbálják a különféle szerekkel pótolni. A stressz - amely a szervezetnek az őt ért „támadásra” adott rekciója - a legelterjedtebb vélekedés szerint a hormonokon keresztül gyakorol befolyást a szervezetre. George P. Chrousos, az USA Nemzeti Egészségvédelmi Intézetének kutatója - aki a konferencián vette át a kanadai Selye János Alapítvány 1997. évi Selye-érmét - a hormonháztartás és az immunrendszer kölcsönhatásait vizsgálja, s kimutatta, hogy a stresszreakció egyik szabályozója, a CRH-hormon számos allergiás betegség (például az asztma, az ekcéma) kialakulásáért felelős, a magas hormonszint depressziót okoz és gátolja az immunrendszernek a vírusok és a rák ellen küzdő részlegét. Amerikai gyógyszergyárak éppen ezért dollártízmilliókat fordítottak olyan hatóanyagokra, amelyek csökkentik a CRH-hormon szintjét, és munkájuk eredménye hamarosan gyógyszer formájában is megjelenik. Igaz, sokan kétségbe vonják, hogy a stervszártalmak ellen hatékonyan küzdhetünk gyógyszerekkel, ám ők - dr. Kopp Mária, a SOTE Magatartáskutató Intézetének munkatársa szerint - azok kudarcát tartják szem előtt, akik nyugtatokkal próbáltak védekezni. A hormonrendszeren keresztül ható készítmények szerinte új távlatokat nyithatnak. Hogy a stresszelmélet mára az orvostudomány távolabbi részterületeire is termékenyítőleg hatott, azt Fábián Tibor fogorvos előadása bizonyította leginkább, aki a hipnózisnak a fogászati kezelésben való alkalmazhatóságáról beszélt. A hipnózis hatósugara sajnos még nem terjed odáig, hogy némi rábeszélésre mondjuk „magától” betömődjön a fogunk, az viszont már megtörténhet, hogy hipnotikus technikákkal feleslegessé teszik az érzéstelenítést. (Erre azoknál lehet szükség, akik allergiásak az injekcióra.) Igaz, az összes páciensnek legfeljebb öt százaléka hipnotizálható olyan fokon, hogy más fájdalomcsillapításra már nem szorulnak. Sokkal többen vannak viszont, akiknek maga a kezelés akkora stresszt okoz, hogy szabályos fóbia vesz erőt rajtuk a fogorvosi székben. A hipnózis elsősorban rajtuk segít, mivel egy másik világba repíti őket a fúrás vagy a húzás idejére. A betegek a beszámolók szerint egy filmszerű történetbe csöppennek, amelyben a fájdalmat érzékelik ugyan, ám csak egy távoli, nem igazán lényeges epizódként. Egy hazai kutatócsoport keresett választ arra a kérdésre, hogy a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyzet hogyan befolyásolja a minket ért tartós stressz következményeit. Munkanélküliek körében vizsgálódva arra a különös eredményre jutottak, hogy nemcsak az aktív menedzsereknek vannak jellemző betegségeik. Az egyik leggyakoribb tünet, az immunrendszer gátlása ugyanis csak a (volt) beosztottaknál következik be, míg az egykori vezetőknél leginkább a szív- és érrendszeri problémák előfordulásának veszélyét növeli a hosszan tartó bizonytalanság. Hargitai Miklós A leblokkolást a csecsemőkori élmények befolyásolják velledits éva felvétele 1997. július 19., szombat