Népszabadság, 1997. október (55. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-21 / 246. szám

8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 1997. október 21., kedd Aki ellenzi és pártolja a bítót Pécsi beszélgetés egy nyugdíjba készülő bíróval Felkészült és befolyásolhatat­lan - mondják róla a kollégái. Ő viszont egyszerűen mázlistának tartja magát. Dr. Tamássy József azért érzi magát szerencsésnek, merthogy mindig azt csinálta, amit szere­tett: 44 éven át bíró volt. Olyannyira elmerülhetett a szakmájában, hogy soha nem volt semmiféle hobbyja. De sze­rencsésnek véli magát azért is, mert mint mondja, „kimaradt a rusnya ügyekből”. Dr. Tamássy József 1951-ben Szigetváron fogalmazóként kezdte bírósági pályáját. Az akkoriban megrendezett ku­­lákperek elbizonytalanították, és azon őrlődött, hogy otthagy­ja az igazságszolgáltatást. Mire azonban bíró lett belőle, eltelt két év, jött Nagy Imre prog­ramja, és már nem citálták bí­róság elé a tsz-szervezésnek el­lenálló gazdákat. Három lépés távolság Tamássy 1956 után szóba sem jöhetett a politikai perek tár­gyalásánál, mivelhogy fiatal volt még és tapasztalatlan. Vagyis megint szerencséje volt. 1965-től 1972-ig a pécsi járás­­bíróságot vezette, 1977-től ti­zenöt éven át a Baranya Megyei Bíróság elnöke volt. Határozot­tan állítja, hogy a politikusok sosem adtak neki ukázt, jó ta­nácsot, kérésbe csomagolt elvá­rást. Lehet, hogy ebben is sze­rencséje volt - véli ő -, de azért hozzáteszi: egy bírót nem is le­het megkörnyékezni, ha jelzi, hogy megtartja a három lépés távolságot. Ő megtartotta. A pécsi kollé­gák közül többen úgy emlékez­nek, hogy a politikailag fontos ügyeket inkább elvitték más megyékbe, sőt a Legfelsőbb Bí­róságra, mert tudták: Tamássy nem megnyerhető a „jogon fe­lülemelkedő, magasztos szem­pontoknak”. A napokban nyug­díjba vonuló, 70 esztendős bíró mosolyogva legyint, hogy ilyes­mit nem vett észre. Az viszont előfordult, hogy az újságokban próbáltak rá politi­kai nyomást gyakorolni. Pél­dául amikor a hetvenes évek elején az Illés-együttes két tagja és két technikusa Pécsett „ga­rázdálkodott”, és az ügyben a sajtó kemény elbánásra ösztö­nözte a bíróságot. A tárgyalá­son azonban csak annyi bizo­nyosodott be, hogy a négy fiatal­ember lefelé sétált a Mecsekből, és egy, az erős szél által feldön­tött szemetesedénybe egyikük játékosan belerúgott. Emiatt egy „éppen arra tévedő, jó szán­dékú járókelő” megrótta őket, és a szóváltás után rájuk küldte a rendőrséget. Tamássynak feltűnt néhány érdekesség. Az együttes nem sokkal korábban Londonban koncertezett, és a zenészek nyi­latkoztak külföldön, amit a ha­zai politikai körök nehezmé­nyeztek. A pécsi perrel szinte egy időben a népszerű zenekar egyik tagját Miskolcon idézték törvény elé „hasonlóan súlyos” cselekmény miatt. A jelek arra vallottak, hogy a zenekart fi­gyelik, provokálják és koncep­ciós perrel akarják ellehetetle­níteni. Tamássy felmentette a zene­kar Pécsett törvény elé ránga­tott tagjait. Tamássy József megszámlál­hatatlan erőszakos bűncselek­ményt tárgyalt. A gátlástalan, kegyetlen elkövetők nála szigo­rú büntetésre számíthattak. A halálbüntetést viszont elle­nezte. Hirdette, hogy amit adni nem tudunk, azt ne vegyük el. Ha a legcsekélyebb kétség tá­madt benne, hogy a gyilkosság­gal gyanúsított mégsem követte el a szörnyű tettet vagy talált méltányolható mentőkörül­ményt, esetleg őszintének érezte a megbánást, akkor nem ment túl az életfogytiglanon. Aztán egyszer mégiscsak ha­lálra ítélt egy embert, Nyéki Oszkárnak hívták. Ő volt az utolsó baranyai halálraítélt. A férfi szexuális indítékkal meg­ölt egy nyolcéves kislányt, a tet­tét bevallotta, a bizonyítékok is vitathatatlanul ellene szóltak. A 24 esztendős, többszörösen büntetett előéletű vádlott nem mutatott megbánást. A férfit a Legfelsőbb Bíróság is halálra ítélte, és 1975-ben felakasztot­ták. Tamássynak - ez volt a sza­bály - végig kellett néznie a ki­végzést. Az a hajnal örökre megviselte, bár - amint szavai­ból kiveszem - a kivégzésnél sokkal inkább nyomasztotta az ítélet maga. Annak ellenére, hogy másodfokon még megváltoztathatták volna az ítéletet - tehát a végső szót nem ő mondta ki -, számára rettentő lelki teher volt, hogy valakit megfoszthat az életétől. Közbevetem: miért nem hagyta a másodfokra a halálos ítélet kimondását? Ha ugyanis ő annyira ellene volt a halálbün­tetésnek, akkor kereshetett vol­na enyhítő körülményt. Rázza a fejét, és a szekrényé­ből - amelyben a legemlékeze­tesebb ügyeit megőrizte - elő­szedi a Nyéki-aktát. Belelapoz, idéz néhány momentumot az ítélet indoklásából. Úgy érvel, hogy egy Nyéki-szerű gyilkost - az akkori törvények értelmében - csak halálra lehetett ítélni. Ez volt a szakmailag egyedül elfo­gadható ítélet. Annál meglepőbb, hogy né­hány perccel később azt állítja: a halálos ítéletet korai volt eltö­rölni Magyarországon. - Nem értem - állítom meg szavait -, ön ellenzi a halálos ítéletet, de ellenzi a bitó meg­szüntetését is? Visszatartó lenne - igen - bólint rá -, még nem lett volna szabad megszüntetni. A halálos ítélet ellenzőinek ál­láspontja meggyőző és humá­nus, mégis megértem a hazai közvéleményt, hogy újra felállí­taná az akasztófát. Ez egy át­meneti kor, romló életszínvo­nallal és közbiztonsággal, sú­lyos feszültségekkel és elszaba­duló indulatokkal. A szabad­ságjogok növekedésével a bűnö­zők gyorsabban lépést tartot­tak, mint a rendőrök. A geopoli­tikai helyzetünkből adódik, hogy a kemény, külföldi bűnö­zői­ is megjelentek nálunk. Mindezek miatt jobb lett volna nem eltörölni a halálbüntetést. Visszatartó ereje lenne! Közbevetem, hogy a krimino­lógusok ennek ellenkezőjét bi­zonygatják, ráadásul a gyilkos­ságok nagyobb része továbbra is a családokon belül történik.­­ Nem is a családi tragédiák miatt kellett volna fenntartani a halálbüntetést - utasítja el megjegyzésemet Tamássy Jó­zsef hanem az erőszakos bű­nözők illetve a szervezett alvi­lág megfékezésére. Csak a leg­ritkább esetben szabadna élni vele: lehet, hogy hosszú évekig nem ítélnének halálra egyetlen bűnözőt sem. Akkor is: a bűnö­zők tudnák, hogy ezzel is szá­molniuk kell. Mert az nem igaz, hogy egy bűnöző nem vet szá­mot a tettének következménye­ivel. Ha valaki tudja, hogy a gyilkosságért akár halál is jár­hat, akkor azért elgondolkozik azon, mi várhat rá. Elég lett volna akkor eltörölni a halál­büntetést, amikor már letisztultabb világban élünk. Ekképp zárja le ezt a gondolatmenetet: - Csatlakoztunk a fej­lett világ emberjogi kon­vencióihoz, és ennek ha­tására enyhültek a hazai ítéletek. Ám az enyhülő ítéletek ellentétben van­nak a kegyetlenedő bű­nözéssel. Most úgy tűnik számomra, hogy a bűnö­zők emberi jogait túl­hangsúlyozzuk. Ugya­nakkor mi lesz a sértettek és az áldozatok emberi jogaival? Az ő védelmük mintha egyetlen em­berjogi konvenciónak sem lenne fontos. A továbbiakban arról fagga­tom: milyen gyakran tévedett? Azt válaszolja: biztos, hogy többször is, de ezek nem annyira a törvények hibás alkalmazásá­ból eredtek, mint inkább abból, hogy nem tudta felderíteni az igazságot. Ilyenkor legfeljebb azzal nyugtathatta magát: ha az illető bűnös, akkor előbb-utóbb úgyis találkozik a sorsával. Volt például egy férfi, akit összesen ötször ítélt el. Hatod­szorra az illetőt erőszakos közö­süléssel vádolták. Dr. Tamássy József - noha érezte, a vádlott elkövette az erőszakot - a bizo­nyítékokat kevésnek találta, ezért felmentette őt. Az ítélet kihirdetésekor figyelmeztette a férfit, hogy próbáljon meg vál­toztatni az életmódján. A fel­mentett vádlott nem fogadta meg a tanácsát, hamarosan em­bert ölt, és felakasztották. Ő így találkozott a sorsával. Csend szakad ránk. Kis szü­net után megjegyeztem: - Ha ön akkor elítéli azt a fér­fit, akkor talán nem válik gyil­kossá! - Ha ezt előre tudom, akkor sem ítélhettem volna el - tárja szét a karját. - Nem volt ellene bizonyítékom. Durva szakmai hiba lett volna elítélni. Mindehhez némi tépelődés után még hozzáteszi: - Vannak bűncselekmények, amelyeket bizonyítani roppant nehéz, esetenként szinte re­ménytelen. Ilyenek az erőszakos bűncselekmények és a korrup­ciós ügyek. Éppen ezért, ha egy ilyen cselekmény egyértelműen bizonyított, akkor célszerű szi­gorú ítéletet hozni, hogy annak visszatartó ereje legyen. E te­kintetben a szakma élvezi a tár­sadalom támogatását. - Más téren viszont a társa­dalom gyakorta nem ért egyet a bírósággal - provokálom dr. Tamássy Józsefet. - Ezért aztán sokan azt a véleményüket han­goztatják: a bíróság nem igaz­ságot, hanem ítéletet hirdet. - Ez így van. A sértett csak­nem mindig kevesli, a vádlott meg sokallja a büntetést. Azt is be kell látnom, hogy a kemény bűnözők nem válnak jobb em­berré a szigorú ítéletektől. Megkérdezem a nyugdíjba készülő bírótól: újra bíró lenne, ha elölről kezdhetné? „ Újra belevágnék” - Csakis az. Számomra hal­latlan szellemi élvezetet jelen­tetett, hogy az ellentétes vallo­másokból kiderítsem, mi tör­tént valójában. Persze azt is ta­pasztalom elégszer, hogy a köz­vélemény a bírói munkát ered­ménytelennek érzi, mondván, hogy az ítéletektől cseppet sem javul a világ. Ennek alapján a társadalom szubjektív ítélete nemegyszer úgy szól, hogy a bí­róságok szükségtelenek. Ettől még az az objektív valóság, hogy bíróságok nélkül egy per­cig sem élhetünk. Ha megszűn­nének a bíróságok, akkor a szubjektív benyomásaink to­vább rosszabbodnának. Amúgy meg nem a bíróság javítja a vi­lágot, hanem a társadalom jólé­te és kulturáltsága. A bíróság egy társadalmi megegyezés eredménye: kell egy hely, ahol az emberek a megoldhatatlan konfliktusaikat rendezhetik. A vita kedvéért erre azt vála­szolom: ha megoldhatatlan az a konfliktus, akkor azt a bíróság sem oldhatja meg. Dr. Tamássy József riposztja így hangzott:­­ Lehet, de én akkor is újra belevágnék, ha huszonéves len­nék. Ungár Tamás Dr. Tamássy József mti-fotó Haszon NISSAN 5 üléses körablakos 2 390 000 F. + áfától 2 üléses áruszállító 1 990 000 n +áfától Ajánlott kenőanyagok: Q Shell fggépd AHOL MINDENKI ÉLELMES... az egész családnak Vanette Carge V. Rendkívül kedvező tartós bérleti konstrukciók C0 év vagy 100 000 km garancia 36 havi térítésmentes assistance szolgáltatás Önnek is lehet létkérdés, de vállalkozásának biztosan presztízskérdés a FOODAPEST 4. Nemzetközi élelmiszer, ital éss élelmiszer-gépipari Szakkiállításon való részvétel. Rendezvényünk kiváló lehetőséget biztosít piaci jelenlétének bizonyítására, új termékek bevezetésére, partnerkapcsolatok kiépítésére, a tájékozódásra. biztosítsa időben helyét a kiállításon! a kiállítás ideje: 1998. november 24-27. Információ és jelentkezés: Hungexpo Rt. foodapest Project Tel.: 263-6075 Fax: 263-6435 Helyszín: budapesti Vásárközpont • FOODAPEST reggelitől estebédig ég, Baja Hiszi és Társa Kft. 79/326-381, Békéscsaba Körösül Kft. 66/449-934, Budapest Nissan Rapid III. kér. 1/168-6075, Autó-Néró 2 Kft. XII. kér. 1/202-3465, Nissan Rapid XIV. kér. 1/220-5080, Nissan Koko Kft XX. kér. 1/286-5078, Nissan Délpest IX kér. 1/216-1190, Tóth Frigyes Autóház Kft XVIII. ker. 1/2904610, ESG Kft. III. ker. 1/2504477, Debrecen UMP Autóház Kft. 52/321-027, Dombóvár Stickl Autóház Kft 74/465047, Esztergom Nissan ABB Kft 33/311-840, Gödöllő Áfész-Elszer Kft 28/416-203, Gyöngyös Mátra Nissan Kft 37/507-010, Győr Vektor­ Autó Kft 96/314-857, Kaposvár Nissan Kaposvár Kft. 82/311- 500, Kecskemét, Elit Motors Kft 76/480-592, Keszthely Nissan Keszthely 83/314-099, Miskolc Váradi és Orosz GMK 46/412435, Nagykanizsa Automobil Center 93/310339, Nyíregyháza Nis-Sun Bt. 42/402-348, Pécs SouthCar Kft. 72/215-970, Szeged, Gemmax-Autó Kft. 62/474433, Szekszárd Stickl Autóház 74/315-222, Székesfehérvár Komprex-C Kft 22/310208, Szigetszentmiklós Euro-Niss Kft. 24/452439, Szolnok Omtec Kft 56/423-530, Szombathely Bohus Kft. 94/313-983, Tata Nissan ABB Kft. 34/384-690, Zalaegerszeg Pannonex Autóház Kft. 92/316-945 Im­­­o Gombapörkölt - Nincs benne tojás-túrt be­le a tányérjába Kral Jakab. - Pörköltben tojás!? - kínálta oda a galuskát a felesége. - Ez nem gombás tojás, pa­pa! - világosította fel az apját Krisztina. Mióta meghalt az öreg kártyacimborája, azóta semmi sem jó neki, azóta köhög és sántít is kissé. Meg köteke­dik. Inkább inna - szokott kifa­kadni a mama. - Mama, adott a macskának gombát? - kapta fel a fejét hir­telen Kriszti, amikor észrevette a macska vergődését. Az anyja felállt, hogy megnéz­ze Sátánt, de a lánya rátámadt: - Mama, vizsgált gombát vettél? Ezt már az öreg sem hagyhat­ta szó nélkül: - Mindegy anyádnak, hogy megdöglik a család, ha megspó­rolhat két forintot! A mama szemét elfutotta a könny. Szipogva mondta: - Van, akinek a férje a nyug­díj mellé még egy fizetést is ha­zavisz! Az öreg megértette, hogy a fe­lesége a szomszédra utal. - Török úrhoz kellett volna fe­leségül menned! - állt fel az öreg az asztaltól. Közben Kriszti szá­ja elé kapott kézzel berohant a fürdőszobába. Az apja utánasie­tett, az anyja meg elszorult szív­vel hallgatta a harmadik hónap­ban lévő lánya öklendezését, mi­közben az orra előtt meg ott fet­­rengett a macska. A mama be­szólt a fürdőszobába a férjének: - Hozd ki a kocsit, Jakab, megyünk a kórházba! Az úton hallgattak. A mama simogatta a lányát és arra a „két forintra” - valójában húsz forintra gondolt -, amivel ol­csóbban kapta a piacon a vizs­­gálatlan gombát. Az orvos lehúzta Krisztina szemhéját és közölte, semmi baj. Ilyenkor annyira érzékeny a szervezet, hogy elég, ha egy szál mérges gomba volt a közel­ben, ahol szedték az ehető gom­bát, és az eső... - De hát a macska! - mondta a mama. - Én emberorvos vagyok - mentegetőzött az adjunktus. Az utcán a papa is hányni kezdett az idegességtől. - Jakab, menjünk vissza! - topogott mellette a felesége. - Túl fiatal volt ez az orvos! A hirtelen aggódás nem vette le az öreget a lábáról. Csak a fe­jével intett, hogy induljanak. De akármilyen keménynek is akart látszani, félve nyitotta ki az ajtót. Sátánt a kosarában ta­lálta: amíg ők egy kicsit meg­haltak a gombától, a macska szép csöndben megkölykedzett. Pünkösti Árpád

Next