Népszabadság, 1997. október (55. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-16 / 242. szám

1997. október 16., csütörtök A szerelmetes suszterné fia Történt egyszer, igen régen, amikor még a száznégy éves Kun Zsiga sem élt, hogy a me­zőtúri főutcán­ Csicsó Mária egy hatalmas pocsolya előtt meg­állt. Aztán megemelkedett, szállt a levegőben, s a pocsolya túlfelére száraz lábbal érkezett. Csicsó Mária nem sikoltott, csak nézett az őt fölkapó férfi szemébe, és elpirult erősen. A büszke Csicsó Máriából így lett szerelmetes suszterné. És szü­lettek sorban a gyerekek, négy fiú, egy lány, a többi elhalt út­közben vagy betegségben. - Addig volt az élet szép - bólintott Kun Zsiga, a legöre­gebb magyar­­, míg Csicsó Má­ria édesanyám esténként fölol­vasott. Jókait, Mikszáthot. „Még, még, ne hagyd abba!” - kiáltotta apám, anyám meg, kö­zel az éjfélhez, könnyűt sóhaj­tott, és elmosolyodott. Addig volt az élet könnyű, míg a gim­názium küszöbét által nem lép­tem, s egy példa fölolvasásakor az egyenlő helyett véletlenül azt nem mondtam, osztandó. Vegye tudomásul, kiáltotta a tanár, ameddig a túri gimnázi­umba jár, négyesnél jobb jegyet élvezni sosem fog! Ballagott Kun Zsiga haza, az ágyba csak bedőlt, és úgy ma­radt három hétig. Lázasan a bánattól. Attól fogva a könyvet föl nem vágta, csak várta, leste az alkalmat, mikor hagyhatja ott a gimnáziumot. Négy év kel­lett hozzá, hogy a túri posta­mester, ki nem volt más, mint Mándy Iván nagyapja, postanö­­vendéki állást hirdessen. Kun Zsiga így állandósult, s így tett négy év múltán postatiszti vizs­gát. - Akkor Csicsó Mária anyám azt kérdezte, ugye, elmegy, föl Pestre, ugye, nem akarsz zsűr­imként Mezőtúron meghalni. Mert az úgy volt, hogy tizenhat évesen hatszáznegyvenhárom dalt tudtam, betéve. Csengett a hangom a kántusban is, ezért hívtak a zsúrokba. Olyan ven­dégségekbe, melyeket a lányos házak akkor hirdettek, ha vőle­gényjelölteket akartak. A ven­dégek ráböktek a kiskönyvem­ben az egyik dalra, én pedig énekeltem nyomban. Volt olyan hét, hogy egyetlen éjszakát sem aludtam. Csak hajnalonta az ágyra kucorogtam, aztán in­dultam reggel a postára. Csicsó Mária édesanyám kétségbe volt esve, mert azt akarta, vágyjak többre, így aztán, mikor Mándy Lajos feljött Pestre, vele tartot­tam én is. Akkoriban az volt a szokás, hogy a lakodalmas csa­ládok versengtek egymással, ki, hány táviratot küld, s kap. Meg voltak bolondulva. Négyszáz­ötszáz táviratot is küldözget­tek. Mi meg, az altiszttel, ki gazember volt, mert lopta a kis pénztáramat, kitaláltuk, egyenszövegeket írunk, s akkor csak a címzett s a küldő nevét kell odabiggyesztenünk. Hi­szen jól van, ment mindenfelé ugyanaz a mondat, hogy „Drá­ga, de jó, kíméljük a szót, kívá­nunk az ifjú párnak mindenféle jót!”, míg egyszer Pósa, a költő föl nem jelentette a postát, hogy az ő szépséges sorai he­lyett valaki azt a förmedményt küldte: „Drága, de jó, kíméljük a szót...” A központi távírdán dolgoztam Pesten, a Városhá­zával szemben, és hallás után vettem a táviratokat. Tetszett a posta, tetszett a postai tisztvi­selők kultúregyesülete. Hogy jöttek az előadók, írók, költők - tíz koronáért meg a nyilvános­ságért. Azután meg az első vi­lágháború, mely alól fölmentet­tek, mégis bevonultam. Mert biztosra vettem, valami olyas­mit cselekszem majd, amivel megmenthetem a magyar ha­zát. - Sikerült? - Elveszítettük a háborút. De azért kaptam kitüntetése­ket. - Miért? - Éjjel-nappal egy fán ücsö­rögtem, onnan figyeltem az el­lenséget, tüzérmegfigyelőként, s onnan vezényeltem az ütege­ket. A hatodik nap után megbo­londultam majdnem. Ott fönn, a fán. Mégsem váltott föl senki, mert az ütegparancsnok csak bennem bízott, így szolgáltam hét hónapig a fán, abban az összetákolt erdei lakban. Akar­tam nagyon, hogy megnyerjük a tizennégyes háborút, akár egyedül is. - De hiszen ez megmosolyog­tató! - Bizony, ha rajtam múlott volna, Magyarország nem bu­kik el, nem hullik darabokra. - Zsiga bácsi, ott a falon, ki az a gyönyörű nő? - A feleségem. Példátlan je­lenség volt. Illett tisztelni, sze­retni. Mert vállalt minden koc­kázatot, csak gyermeket nem akart. Azt mondta, túlságosan kihívó a magatartásom. És tényleg, mindig belekevered­tem valamibe. Valami izmusba. Egyszer a feleségem halottsá­­padtan rohant haza. Kávét, ká­vét, borzasztó, kiáltotta. Vélet­lenül tudta meg, rajta vagyok a nácik halállistáján. A nyolc­­százhetvennégy névből az enyém volt a tizennyolcadik. S még azt is odaírták, hogy a helyszínen kivégzendő. Mégis élek. Valamikor elkezdtem írni az életemet. Megakadtam. Túl sok ez a száznégy év, s a sze­mem is elromlott. Nem látok, csak mindig messzire. Nézem a szomszéd házat, rajta a tető­cserepeket, és közben siratom az életem. A nagy és elmulasz­tott pillanatokat, az elvesztett barátokat. Mennyi-mennyi ha­lál! És sírógörcsöt kapok, mert nem tudom elviselni. Hogy a térképen olyan kicsi lett ez a szép Magyarország. Pedig a fekvése szerencsés, s fontos ke­reskedelmi utak futják át. Mi­csoda óriási dolog lenne az európai vámtarifák fölszámo­lása! A vámközösség, az átjár­hatóság. Ez jár a fejemben. Az Európai Egyesült Államok ké­pe. Hogy az államok gazdasági és politikai egységbe tömörül­nek. Akkor aztán Magyaror­szág nem látszana olyan kicsi­nek. Amíg ez meg nem valósul, addig akarok élni. Meg amíg össze nem gyűjtök egy kis pénzt, néhány százezret. - Minek? Szeretne az idősek otthonából máshová költözni? - A nyúlketrecemből? Nem lakásra, hanem a lakásmúzeu­momra gyűjtök. Megvan az már egy ideje, csak a lebontás fe­nyegeti. Merthogy a ház két­szerre öregebb nálam - mondta Kun Zsiga, Magyarország leg­öregebb embere és postása, az­tán huncutul azt kérdezte: van két pogácsám, két poharam s két korty borom. Iszunk-e? Scipiades Erzsébet Éjjel-nappal egy fán ücsörögtem, onnan figyeltem az ellenséget TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE ITTHON NÉPSZABADSÁG 2. Továbbképzés tanároknak A Hungarian Language School (HLS) nagy tapasztalattal ren­delkező magyarnyelv-iskola külföldieknek, de nemcsak a tanítási módszerek fejlesztését tartották szükségesnek, hanem a tanárok továbbképzését is.­­ Napjainkban egyre nő azoknak a külföldieknek a szá­ma, akik hosszabb ideig élnek nálunk, így - bár a magyar ko­rántsem világnyelv, és megta­nulni sem könnyű - egyre töb­ben érzik nélkülözhetetlennek, hogy értsék és beszéljék nyel­vünket - mondta Koháry Ilona, az iskola igazgatója. - Speciá­lis, modern módszereket kellett kidolgozni a magyar mint ide­gen nyelv tanításában. A nonprofit magyarnyelv-is­­kola jelentős eredményeket ért el a tananyagfejlesztésben és a tanártovábbképzésben is. Rendszeresen megrendezett ta­nártréningjeiken a résztvevők megismerkedhetnek a korszerű, kommunikáció-központú nyelvanítás módszereivel, szem előtt tartva a magyar nyelv sa­játosságait. Ezekre a tréningekre elsősor­ban azok a pedagógusok jelent­keznek, akik lépést akarnak tartani az újabb módszerek megjelenésével modernebbé, egyszersmind bonyolultabbá váló tanítási rendszerrel. Sokak számára vonzó a tanulás azért is, mert ha kiváló eredménnyel végeznek a HLS magas követel­ményű szakmai vizsgáján, az iskola állást ajánl nekik. A tanártréningeken seregnyi témát dolgoznak fel, köztük például a technikák és helyes eszközök megválasztását, a pármunka és a csoportmunka alkalmazását, a csoportdinami­kát és motivációt, a magyar hangzórendszer sajátosságait, a szituatív nyelvhasználatot, az értés-, beszéd-, olvasás- és írás­készség fejlesztését. Kevés hagyományos értelem­ben vett előadást szerveznek, többnyire a résztvevők aktív közreműködésével dolgozzák fel az egyes témaköröket. Lehetőséget adnak a tanár­tréninggel párhuzamosan folyó nyelvtanfolyamok óráinak lá­togatására és a tapasztalatok megvitatására is. Az iskola a módszer gyakorlati alkalmazá­sára és kipróbálására is lehető­séget ad a kísérleti, úgynevezett Guinea-pig csoportok működ­tetésével, így a tanárjelöltek valós tanítási helyzetekben, megadott tematika szerint, ve­zető tanár irányítása és segítsé­ge mellett adhatnak számot tu­dásukról. E. K. Válaszol az AEGON Nyugdíjalap-kezelő tanácsadója. Fontos szempont a választásnál többek között a pénztár mérete, piaci tapasztalata, tőkeereje és befektetéseinek hozama. Az ÁB-AEGON Nyugdíjpénztár a világ egyik legnagyobb biztosítótársaságának, a holland AEGON csoportnak a tagja. A magyar piacon három évvel ezelőtt jelentünk meg, méghozzá sikerrel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy­­ a mára több mint 30 ezer anyagi gondoktól mentes nyugdíjas éveket. A nyugdíja felől nyugodt lehet. AEGON INGYENES INFORMÁCIÓ ÁB-AEGON NYUGDÍJPÉNZTÁR 06-80 66-00-77 önkéntes pénztártagunk legnagyobb örömére­­ tavaly 27,45%-os hozammal zártuk az évet. Az AEGON csoport 150 éves biztosítási tapasztalatát, 100 milliárd dolláros vagyonát, valamint megfontolt, jól jövedelmező befektetéseinek eredményét már sok tízezer ember élvezi a világ országaiban. Hogy ez mit jelent? Nyugodt.

Next