Népszabadság, 1997. október (55. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-21 / 246. szám

­ Nem nagy kasza Pásztor László, a Mahasz új elnöke szerint az egyszerű, dallamos zenének van piaca Magyarországon Tavasszal a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (Mahasz) Pász­tor Lászlót, a Magneoton és a Warner Music Hungary ügyvezető igazgatóját választotta elnökének. Pásztor 52 éves, közgazdász, több mint harminc éve dolgozik a magyar popbizniszben. A közön­ség elsősorban a Neotonból, illetve a Neoton Famíliából ismerheti - feleségével, Hatvani Emesével és Jakab Györggyel közösen szerezte a hetvenes-nyolcvanas évek legnagyobb magyar diszkóslágereit. 1990-ben, a Neoton feloszlása után Magneoton néven alapított le­mezkiadót, amely sok százezer példányos sikeralbumokkal (Film­­slágerek magyarul I-II-III, Gergely Róbert, Zámbó Jimmy) vetette meg lábát a magyar lemezpiacon. 1993-tól beszállt a Warner, így a cég a multinacionális kiadó magyar leányvállalata lett. - Bors Jenő, aki az ön elődje a Ma­hasz elnöki székében, és korábban a lemezgyár igazgatója volt, ellent­mondásos alakja a hazai zene­iparnak. Ön a Neoton-időkben is együtt dolgozott vele, hogyan ítéli meg Bors munkásságát? - Azt hiszem, Bors Jenő bizo­nyított. Nemcsak akkor tudott érvényesülni, amikor monopol­helyzetben volt, hanem verseny­helyzetben is, az EMI-Quint élén. Azután, hogy 1990-ben sa­játos körülmények között eltá­volították a Hungarotontól, talpra állt, és most, az EMI lekö­szönő vezetőjeként piacvezető céget adott át. Tömegigény - Nyugalomba vonulása után Fia­­la János Miért??? című műsorában Bors hosszasan beszélt azokról az időkről, amikor a lemezgyár igazga­tója volt. Úgymond magára vállalta „a múlt bűneit”. Tehát mégsem Er­dős Péter volt a teljhatalmú úr? - Erdős volt az előretolt hely­őrség. Azt azért lehet tudni a korszakról, hogy az egész kultu­rális élet nem a vállalatvezetők szintjén dőlt el. Ők csak egyen­­súlyozgatni próbáltak. Ki kellett elégíteniük a tömegigényt úgy, hogy a rendszer elvárásainak is megfeleljenek. Mint szerződte­tett zenész, annyit láttam az egészből, amennyit Erdős meg­mutatott. Ő volt az információ­forrás. Volt olyan, hogy azt mondta: ezt és ezt a Bors nem engedné. De hogy a döntések mögött valójában ki állt, azt sokszor nem lehetett tudni. - Abban az időben, épp a Neoton miatt, emlékezetes sajtóháború folyt néhány rockkritikus és a lemezgyár között. A kritikusok kifogásolták, miért támogatja Erdős a Neotont ki­emelten, miért nem más, értékesebb­nek ítélt rockzenekarokat. - Erős szövetségben éltünk Erdős Péterrel. Igazoltuk neki, hogy külföldön és itthon is lehet sikert csinálni. Ha megkérdez­ték tőle, hogy miért támogatja a hanglemezgyár a Neoton Famí­liát, akkor elővette a papírt, hogy hány százezer dollárt hoz. Én úgy tudom, hogy soha nem volt magyar popegyüttes, ame­lyik ennyi dollárt hozott volna az országnak. - A Neoton föloszlása után miért alakított független céget? Nem lett volna egyszerűbb, ha a lemezgyárban próbálkozik, ahol már otthonosan mozgott? - Szerettem volna részt venni a hanglemezgyár dolgaiban, a többi között ez is oka volt an­nak, hogy felbomlott a Neoton. Én akkor már negyvenöt éves voltam, jobban szerettem a stú­diót meg az adminisztratív mun­kát, mint a turnézást. Úgy érez­tem, hogy zeneszerzőként és producerként jobban ki tudom bontakoztatni vélt vagy valódi képességeimet - Kikkel kezdte a Magneotont? - Jakab Gyurival, aki már a Neotonban szerzőtársam volt, a feleségemmel és Joós Istvánnal, akivel a mai napig együtt dolgo­zom. - Saját pénzből? - Gyakorlatilag igen. Volt egy tőkéstársunk, de aztán kivásá­roltuk a részét. - 1990-ben elég zavaros viszonyok uralkodtak a magyar zenei piacon, a Magneotont mégis sikerült egy-két év alatt fölfuttatni. Szerencse? - Sokszor volt szerencsénk. Az elején teljes volt a pénzhiány és a reménytelenség. 1990 na­gyon nehéz volt, egyetlen sike­resnek mondható Magneoton­­lemez a Napóleon Btd. Legyetek jók, ha tudtok című albuma volt. A Szulák Andreával újjáalakí­tott Neoton messze nem hozta azt, amit vártunk. A többi sem. Ez volt a tanulóév. 1991 nyarán aztán már jöttek az ötletek: a Filmslágerek, Gergely Robi, szerződtettük az Eddát. 1991-92 pedig, ha lehetek szerénytelen, a legnagyobb sikersztori a magyar kiadói szakmában. Zámbó Jimmy, Rapülők, Tátrai Band... Aztán 1993-tól jött a Warner, és megállapodtunk... - A Filmslágerek hihetetlen sikere azt bizonyította, hogy még a kom­mersz popzenénél is lágyabb, ne mondjam, nyálasabb tánczeneszerű­­ségekkel lehet kaszálni. - Magyarországon mindig di­vat volt és divat lesz az egyszerű, dallamos zene. Tény, hogy a Filmslágerek a mi kiadói karrie­rünk alapja. A feleségem, Hat­vani Emese ötlete volt egyéb­ként. Ebből mi aztán művésze­ket tudtunk kifejleszteni: Ger­gely Robi az Emmanuellel futott be, aztán Zámbó Jimmy... - Hány Filmslágerek-album jelent meg? - Három. - És mennyi fogyott összesen? - Több mint félmillió. Az el­sőből 250 ezer és csak kazetta. Nagyon olcsón adtuk, 300 forin­tért, így egy csomó pénzt kidob­tunk az ablakon. És azt meg se merem saccolni, mennyi hamis ment el... Rengeteg. - Mit tanultak ebből a sikerből? Hogy még kommerszebb, még vásá­ribb dolgokkal érdemes próbálkozni? - Ezek a produkciók, amelye­ket ön vásárinak nevez, nagyon igényes kivitelben készültek el. Professzionális zenészek profi zenét játszottak, profi énekesek profi szövegeket énekeltek. - Úgy emlékszem, minden piacon lehetett kapni, egyéb bóvlik mellett... - Nem érzem úgy, hogy bóvlik lettek volna. Volt egy ötlet, amit próbáltunk minél jobban ki­használni. Aztán mások is pró­bálkoztak, lenyúlták ezt a „ma­gyarul” dolgot, és ebből lettek aztán bóvlik. Úgy érzem, nem nagyon adtunk ki olyan albu­mot, amely jelentősen az alatt az értéknívó alatt lett volna, amit még el tudunk viselni. Nem vé­letlen, hogy évek óta nem csinál­juk ezeket a coverlemezeket.­­ A Mahasz statisztikái évről évre azt mutatják, hogy a magyar lemez­piac bővül. Jelentős, az inflációt jóval meghaladó a kiadók bevételeinek nö­vekedése. Ennek ellenére a magyar poppiac kifejezetten szakadtnak tű­nik: pénz, sztárcsináló befektetők hí­ján reménytelenül küszködő zeneka­rok, diszkóhaknizás... Hova lesz a rengeteg pénz? - A lemezkiadás nem karita­tív tevékenység, de mostanában nem is nagy kasza. Ennek első­sorban az az oka, hogy kicsi a piac. A saját produkciók megté­rülése kicsi, kevés a nagy pél­dányszámú értékesítés, amely behozhatná a veszteséget. Koc­kázatosabb kiadványokra nem nagyon jut pénz, meglehetősen konzervatívan kell gondolkod­nunk. Stagnálunk - Azok a bizonyos piaci statiszti­kák mégis azt mutatják, hogy egyre nagyobb pénztömeg gyűlik a nagy ki­adók körül. Ha a kiadók nem kockáz­tatnak, akkor ki? Másutt gyakorlati­lag nincs tőke... - A statisztikák sajnos csaló­kák. Azt kell mondanom, hogy Magyarországon az utóbbi más­fél évben nincs lemezpiaci fejlő­dés. Stagnálunk. Különösen nincs olyan fejlődés, amely az inflációt meghaladná. A tavalyi statisztikát az év végén jelentő­sen megnyomta a Törpikék sike­re, a kétszázezer fölötti példány­szám azért nagyon komoly tétel. Ez látszatboomot mutatott a piacon. A Bokros-féle restrikciót másfél év késéssel követte a visszaesés, ha most lesz érezhető gazdasági növekedés az ország­ban, akkor leghamarabb 1998 végére várható példányszám­­növekedés. Rövid távon nem vá­rok drámai változásokat a ma­gyar lemezpiacon. - Nem lehet, hogy a magyar könnyűzenei piac döntő hányadát birtokló multik túl sok pénzt visznek ki a piacról? Azt látom, hogy egyes kiadók a magyar lemezek borítóját is Nyugaton, Németországban gyártat­ják... - Mi is Németországban gyár­tatjuk. Erre nincs előírásunk, de praktikussági és biztonsági szempontból is ez a legjobb meg­oldás. A Warner németországi gyárában egyben csinálnak min­dent, borítót, másolást, nem kell külön megrendelni, egyeztetni. Sőt, ha egy másik Warner-cég, mondjuk a szlovák vagy a tajva­ni rendelni akar az egyik kiad­ványunkból, akkor nem kell ex­portálnunk, hanem egyszerűen lehívja a központi raktárból. Hogy sok pénzt vinnének ki? Mi még sok külföldi lemez licencdí­­jával is tartozunk, úgyhogy még több pénznek kellene kimenni... - Volt arra is példa, hogy a nem kockáztató, lusta multik mellett egy kis, független cég jelentős befektetés­sel, reklámmal befuttatott olyan ze­nekart, amely korábban egy multi ki­adónál csak szerény eredményeket produkált. Ez lett az utóbbi idők egyik legnagyobb hazai popsikere... A Hip-Hop Boyzról van szó. - Próbálok diplomatikusan válaszolni. Szívesen lennék bir­tokában annak a tudásnak, ho­gyan lehet egy hanglemez rek­lámjára több pénzt elkölteni, mint amennyi bevétel összesen abból származik. És a reklám csak egy része a kiadó költsé­geinek: a hangfelvétel, a gyártás, a raktározás, a jogdíjak, royaltuk - ez mind pénzbe kerül. Én akkor sem tettem volna ilyet, amikor független voltam, és most sem tennék. Ez túlmegy az ésszerű kockáztatás határán. És itt szeretnék megállni... Warner-stratégia - Akkor mi az az ésszerű kockáz­tatás, amit még megengedhet magá­nak egy hazai multi? - Itt, a Magneotonnál próbá­lunk a könnyűzene minél széle­sebb spektrumából foglalkoztat­ni előadókat. És persze próbál­nánk fiatalítani is. Próbáltuk a Fiata-rock sorozatot - belebuk­tunk. Próbálkoztunk a dance műfajjal, abban voltak és van­nak sikereink, most pedig pró­bálkozunk a punkkal: itt van a Junkies. Megpróbálkoztunk a magyar rappel is, kiadtuk a Fila rap jam-válogatást. Nálunk de­bütált a Rapülők annak idején, az Alvajárók, az Animal Canni­­bals. Most jön ki egy fiatal zene­kar, a Heaven Street Seven; meg kell mondjam, hosszú idő óta nem találkoztam ilyen eredeti zenével. - Önöknél van a Sexepil, a Pablo Hunny, most jelenik meg a Heaven Street Seven és néhány hónap múlva a Fresh Fabrik lemeze. Mind a négy angol nyelvű anyag, pedig a kiadók itthon eladhatatlannak tartják a nem magyarul éneklő magyar zenekaro­kat. A Magneoton a külföldi piacot célozta meg ezekkel a kiadványok­kal? - Figyeljük, hogy a világ ho­gyan viszonyul egyes előadóink­hoz, mert szeretnénk, hogy előbb vagy utóbb magyar lemezek is föltűnjenek külföldön, először a környező országok piacain, az­tán másutt is. És úgy, hogy tény­leg jelen legyenek, ne csak kiad­junk valamit, amit aztán majd bezúznak, mert nem megy. - Régi, szomorú történet: magyar zenekarok küzdelme a világpiacon... - Ebben már régóta benne va­gyok, mert én zenészként végig­éltem egy jelentős nemzetközi sikert. Most pedig kiadóként lá­tom, hogy nem könnyebb a hely­zet, mint 1979-ben volt, amikor mi a Neoton Famíliával debütál­tunk Nyugaton és a Távol-Kele­ten. Azt mindenesetre ki kell je­lenteni, hogy a nyugati sikerért nem a menedzsment, nem a szer­vező az első számú felelős, nem is a kiadó, hanem maga a zenész. - A Magneotonnak van-e ambí­ciója, lehetősége hogy a határokon túlra, a keletibb piacokra is terjesz­kedjék? - Ez nem olyan egyszerű do­log. Mára világosan körvonala­zódott a Warner térségbeli stra­tégiája. Bécsben van a kelet­európai központ, innen indult a terjeszkedés. A Warner Music Hungary volt az első keleti mo­dell, de már van nagyon sikeres cseh cég, a lengyel is kezd talpra állni, licencelők vannak Szlové­niában, Horvátországban, Ro­mániában és a balti államokban is. Rövidesen az ukrán és az orosz terjesztés is megindul, és akkor ez a régió a világ leggyor­sabban fejlődő lemezpiaca lesz a távol-keleti mellett.­­ A magyar popipar betegségei­nek számbavételekor gyakran előke­rül, hogy a legfontosabb tömegmé­diában, a televízióban nagyon kevés teret kap a popzene, főleg a magyar popzene. Idén elindult egy magyar zenei televízió, a Z+, amelynek egyik tulajdonosa éppen a Warner. A Mag­neotonnak vagy­ önnek van-e valami köze ehhez a vállalkozáshoz? - Semmi. Ezt az ügyet fölöt­tem döntötték el, egy amerikai alelnök intézte. Kértek segítsé­get, információkat a piacról, ezt mi örömmel megadtuk, de más közünk nincs hozzá. Ettől füg­getlenül a Z+ létrejötte szá­munkra rendkívül fontos. A le­mezek promóciójának, reklám­jának első számú eszköze a vi­deoklip. A magyar pop-rock szá­mára létkérdés, hogy legyen ha­zai zenei tévé. Ne külföldről pró­bálják befolyásolni, hogy mit szeressünk. - Ennyire fontos volna a zenei té­vé „nemzeti jellege”? - Egyszer már működött ma­gyar zenei tévé, és érezhető volt az eladások átstrukturálódása. Legyünk őszinték: a Music Tele­­vision idejében a Music Televi­­sion befolyásolta érezhetően a fogyasztókat, most pedig leg­inkább a Viva. Nekünk pedig különösen fontos volna, hogy a magyar pop is több lehetőséget kapjon. Uj Péter Fölöttem döntöttek BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE 1­0 NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 1997. október 21., kedd A Nemzeti Kulturális Alap Folyóiratkiadási Kollégiumának pályázati felhívása A Folyóiratkiadási Kollégium pályázatot hirdet 1997. évre irodalmi (szépirodalmi, kritikai és irodalomtudo­mányi) és vegyes műfajú (bölcseleti, kulturális és társadalomtudományi) folyóiratok és periodikák részére az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából. A pályázat célja: olyan tematikus folyóiratszámok (a lapon belüli, legalább a terjedelem 50%-át kitevő, na­gyobb egységek, különszámok) támogatása, melyek méltón és újszerűen emlékeznek meg az 1848-49-es for­radalom és szabadságharc másfél százados évfordulóján a korabeli eseményekről, s szépirodalmi alkotások­kal, elemző művekkel gyarapítják élményeinket és ismereteinket, történelmi tudásunkat. Különösen szorgalmazzuk a következő témakörök megközelítését: - a magyar forradalom, mint az európai forradalmi hullám része; - 1848-49 aktuális üzeneteinek egyike: Magyarország mint az európai liberális jogállamiság legkeletibb or­szága a XIX. század derekán; - a magyar, valamint a szlovák, a román, a szerb, a horvát 1848-as szabadságmozgalmak összefüggései. Nemzetiségi szembenállás és forradalmi szolidaritás. A forradalom mint a Kárpát-medence egészére kiter­jedő döntő eseménysor;­­ az 1848-as hagyomány ideológiai-politikai alakulása. Az 1848-49-es jubiláris ünnepségek szépirodalmi hozadéka és politikai szándékai. A szabadságharc kultusza mint irodalmi, művészeti és történeti örökség. 1848-49 továbbélése (például az 1956-os forradalomban);­­ a magyar 1848-49 képének alakulása a nemzetközi köztudatban. Kézikönyvek, lexikonok, tankönyvek szócikkei és fejezetei a kérdéskörről; - nagyjaink az összeurópai szellemi és politikai tradícióban. E pályázatnak kivételesen nevezési díja nincs! A pályázatok (részletes lap- vagy laprészterv, a felkérendő írók és szakemberek névsora, szakmai célkitűzés) 1997. november 15-ig beérkezően nyújthatók be, kizárólag postai úton a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságának címére (1062 Budapest, Bajza u. 32.). A határidőn túl érkező pályázatok érvénytelenek.­­ Amennyiben a pályázó meg kíván bizonyo­sodni arról, hogy pályázata a határidőn belül megérkezett-e, mellékeljen pályázatához felbélyegzett és saját értesítési címére megcímzett levelezőlapot a következő szöveggel: A PÁLYÁZAT MEGÉRKEZETT. A támogatást elnyerő szerkesztőségeknek a pénzösszeg már az 1997-es évben a rendelkezésére áll, és független az esetleges 1998. évi folyóirattámogatástól. Az elnyert támogatás összege a szerződéskötés után kiutalásra kerül. A támogatásban részesülő pályázók elszámolási kötelezettségének módját az igazgatóság a pályázati szerződésben határozza meg. A pályázati cél teljesítési határnapja: 1998. június 30. A teljesítés formája: az ünnepi, emlékező összeállítást tartalmazó lapszám megjelentetése. Az a nyertes pályázó, aki a szerződésben vállalt feladatot nem teljesíti, a támogatás teljes összegét a fenti ha­tárnapig köteles a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kötbérrel növelten visszafizetni. El­lenkező esetben a szerződésszegő pályázó az 1999. évi NKA-pályázatok mindegyikéből is kizárja magát. A pályázaton valamennyi hazai bejegyzésű lap részt vehet. A pályázatot a lap alapítója (tulajdonosa) vagy kiadója nyújthatja be, a főszerkesztő (felelős szerkesztő) ellenjegyzése mellett. A pályázathoz csatolni kell a jelen helyzetnek megfelelő adatokat tartalmazó lapbejegyzési okirat másolatát, valamint az Országos Széché­nyi Könyvtár igazolását az év folyamán megjelent kiadványok kötelespéldányainak az OSZK részére történt benyújtásáról. Pályázni a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága által kiadott adatlapon lehet. Az adatlapokat csak pontosan kitöltve, illetve az előírt mellékletekkel felszerelve fogadjuk el - ideértve a jogi dokumentációt is (lásd az adatlap 7.1-7.2 pontját). A feltételeket nem teljesítő pályázatok érvénytelenek.­­ Az igazgatóság külön felhívja a pályázók figyelmét, hogy a pályázat beadásakor újból be kell nyújtani jogi dokumentációjukat az adatlaphoz mellékelt tájékoztatóban közölt követelmények szerint - kivéve, ha 1997-ben egy korábbi pályázatához már be­nyújtotta, és a támogatás kiutalása megtörtént. (A nyertes pályázat azonosító számát az adatlapon jelezni kell!) A pályázat benyújtásához szükséges adatlap a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságán, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Ügyfélszolgálati Irodáján (1055 Budapest, Szalay u. 10-14. földszint), valamint a Magyar Lapkiadók Egyesületénél (1034 Budapest, Bécsi út 122-124.) szerezhető be személyesen. Az Alap igazgatóságától adatlap - bélyeggel ellátott, A/4-es válaszboríték mellékelésével - postai úton is igé­nyelhető. A pályázatokról a kollégium (esetlegesen külső szakemberek bevonásával) dönt. A kollégium a pályázatokat a beérkezés határnapjától számított 15 napon belül bírálja el, és a döntés meghozatalától számított 15 napon belül a pályázókat kiértesíti. A döntés végleges, felülbírálatát kérni nem lehet. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítás a Nemzeti Kulturális Alap címén és telefonszámán (322-6808, 351- 5461, 351-5462, 351-5463) az Ügyfélszolgálattól kérhető. Folyóiratkiadási Kollégium ......................................................................................... . . NOVEMBER 4-ÉN PÁLYÁZTATOK FÓRUMA AZ NKA SZERVEZESÉBEN. Jelentkezés: „Meeting Budapest" 1027 Csalogány u. 23-25. Telefon: 201-2577. 84491 KJ

Next