Népszabadság, 1997. december (55. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-01 / 280. szám
1997. december 1., hétfő KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Ködös KEK-találkozó a bosnyák fővárosban A kormányfők többségének távollétében miniszterek írták alá a szarajevói nyilatkozatot Két évvel a délszláv polgárháborút lezáró, amerikai közvetítéssel létrejött daytoni békeegyezmény aláírása után a boszniai fővárosban, Szarajevóban rendezték meg a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) 8. csúcstalálkozóját. A hét végi konferencián a 16 tagállam képviselői három dokumentumot fogadtak el. A kétnapos találkozón Románia aláírta a KEK kisebbségügyi okmányát. A résztvevők egyetértettek abban, hogy trieszti székhellyel megalakítják a tömörülés titkárságát. Horn Gyulát és tíz másik tagország kormányfőjét, akik a boszniai fővárost borító köd miatt nem tudtak részt venni a szombati csúcson, külügyminisztereik képviselték. Kovács László és román kollégája között nézetkülönbség alakult ki az uniós tagfelvétellel kapcsolatban. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A KEK tagállamainak kormányfői, illetve küldöttségvezetői Szarajevóban, a regionális tömörülés soros elnökének fővárosában tartották a hét végén nyolcadik csúcstalálkozójukat. A magyar delegációt a megnyitón is részt vevő Kovács László külügyminiszter vezette, mivel a szarajevói repülőtérre telepedett tartós köd miatt Horn Gyula kormányfő szombaton nem tudott elutazni a boszniai fővárosba. A kétnapos rendezvény zárónapján, szombaton elfogadták a 16 tagállamot tömörítő szervezet idei munkáját értékelő beszámolót, a következő két év feladatait meghatározó akciótervet és az új európai válaszfalak felépítésének megelőzését szorgalmazó, úgynevezett szarajevói nyilatkozatot. Románia csatlakozott a KEK kisebbségügyi keretegyezményéhez. Bukarest döntését kedvezően fogadták a küldöttségek. A tagállamok egyetértettek abban, hogy az együttműködés erősítése érdekében a tömörülés trieszti székhelyű tájékoztatási és a dokumentációs központját átalakítják állandó titkársággá. A tanácskozás végén elfogadott, úgynevezett szarajevói nyilatkozatot a KEK több tagállama a regionális együttműködési szervezet eddigi talán legfontosabb dokumentumaként értékelte, amely új irányt adhat a jövőbeli tevékenységnek. A dokumentum aláírói hangsúlyozzák: együtt kívánnak működni az egységes és válaszfalak nélküli Európa megteremtésében. A résztvevők a KEK-en belüli kooperáció kiemelt feladatának nevezték a kevésbé fejlett tagállamok segítését. Határoztak arról is, hogy továbbfejlesztik a KEK-országok együttműködését, összehangolják a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcot. Egyetértettek abban, hogy szélesíteni kell a KEK-tagok részvételét az európai integrációban. Az EU bővítésével kapcsolatban különböző nézetek hangzottak el. Kovács László - osztrák és olasz kollégájához hasonlóan - azt az álláspontot támogatta, miszerint az EU bővítését nyitott folyamatként kell kezelni. Hangsúlyozta azonban, hogy a konkrét csatlakozási tárgyalásokat csak azokkal a jelöltekkel lehet megkezdeni, amelyek egy bizonyos szinten megfelelnek az elvárásoknak. A román külügyminiszter erre meglehetősen hevesen reagált, méltánytalannak nevezve ezt a megoldást. Adrian Severin közölte: az EU ilyen típusú bővítése újabb válaszfalakhoz vezet Európában. Hasonlóképpen vélekedett a szlovák küldöttség vezetője is. A felszólalók kiálltak Bosznia egységének és szuverenitásának megőrzése mellett, egyszersmind segítséget ígértek a háborúban lerombolt ország újjáépítéséhez. A magyar külügyminiszter ugyanakkor utalt arra, hogy a tartós délszláv béke és a stabilitás megteremtéséig fenn kell tartani a nemzetközi katonai jelenlétet a térségben. A résztvevők Jugoszlávia felfüggesztett tagsága helyreállításáról nem jutottak egyetértésre. Vita alakult ki a szerb-montenegrói államszövetség felvételéről is: Prága és Róma szorgalmazta, míg Horvátország ezt elutasította. A kialakult kompromisszum szerint a tagállamok „továbbra is napirenden tartják” Jugoszlávia tagságának ügyét. Románia elutasítja a kollektív jogokat Miközben Constantinescu államfő megígérte, hogy hivatali ideje alatt Romániában kollektív jogok és területi autonómia nem lesz, Doina Cornea közismert kolozsvári román emberjogi harcos nyílt levélben fordult George Pruteanu parasztpárti szenátorhoz, elítélve a a politikus kisebbségellenes magatartását. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Cornea asszony szerint a román közvélemény semmilyen nyomást nem gyakorol a politikusokra a történelem és a földrajz oktatási nyelvét illetően. Szerinte a törvényhozásnak az oktatási kormányrendelet tiltásokat feloldó szellemét mindenképp tiszteletben kell tartania. Pruteanu álláspontja azért is sértő - áll a levélben -, mert a koalíción belüli megállapodások felrúgását helyezi kilátásba. Magatartásával Pruteanu lejáratja az ország elnökét és miniszterelnökét, akik az egyezmények és szerződések tiszteletben tartására szintén ígéretet tettek. Ha a törvényhozásban ez az álláspont érvényesül, „súlyos nemzetközi politikai következményei” lesznek. Nyílt levelében a neves polgárjogi harcos kifejti, hogy a kisebbségeknek a nyelvet elsősorban a román irodalomórákon kell megtanulniuk, a történelmet és a földrajzot pedig bármilyen más nyelven elsajátíthatják. A Pruteanu szenátorhoz intézett levél akkor került nyilvánosságra, amikor Emil Constantinescu elnöksége első évének mérlegét több tévéállomás által is közvetített interjúban bemutatta. A „Hargita és Kovászna megyékben levő állapotokról” szólva az államfő jogaik megvédésére biztatta mindazokat, akik úgy érzik, őket sérelem érte. Majd kijelentette: „Romániában kollektív jogok nincsenek, s amíg elnök leszek, etnikai alapú területi autonómia sem lesz”. Az elnök így engedményt tett a szélsőséges nacionalistáknak, és ez alkalommal sem ítélte el az országban szemmel láthatóan növekvő idegengyűlöletet és kisebbségellenességet. Kitoloncolják az albán menekülteket? Vasárnap lejárt az albán menekültek olaszországi tartózkodásának többször meghosszabbított határideje, ma pedig elkezdődik hazatelepítésük. A mintegy ötezer menekült továbbra sem kíván elmenni, úgyhogy várhatóan incidensek közepette folyik majd repatriálásuk. RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Nincs tovább, lejárt a türelmi idő - mondta a hét végén Prodi miniszterelnök, amikor aláírta a menekülttáborok bezárásáról és az albánok hazatelepítéséről szóló rendeletet. A repatriálásra már augusztusban sort kellett volna keríteni, de az új albán kormány akkor három hónapos türelmi időt kért, hogy fel tudjon készülni a több ezer személy fogadására. Hogy e téren komoly lépések történtek volna, afelől az olaszoknak kétségeik vannak, újabb halasztásról azonban szó sem lehet. Napolitano belügyminiszter utasította az illetékes prefektúrákat a pugliai partszakaszon található menekülttáborok bezárására, s a helyi rendőri szervek felkészültek a kényelmetlennek ígérkező akcióra. Az albánok passzív, de békés ellenállást helyeztek kilátásba. Több száz menekült már csak amiatt sem akarja elhagyni Itáliát, mert munkát talált, és itt akar új életet kezdeni. A 600 ezer lírás bánatpénz, amit hazatelepülési segélyként az olasz hatóságoktól kapnának semmire sem elég, abból képtelenség új életet kezdeni odahaza. Róma azzal akarja megtörni ellenállásukat, hogy ígéretet tett: a most hazatelepítettek időről időre visszatérhetnek Olaszországba idénymunkára. Eközben folytatódik az illegális menekültek partraszállása Olaszországban. Szombaton 41 albánt és kurd nemzetiségű irakit halásztak ki a tengerből, Bari kikötőjében pedig egy bolgár kamiont tartóztattak fel, 26 kurd menekülttel a rakterében. Moszkva igényt tart a cári csontokra Igazi botránnyá fajult a cári családnak a szverdlovszki területen fellelt, s azóta a jekatyerinburgi halottasházban őrzött maradványaival kapcsolatos vita. Egyelőre az igazságügyi szervek játsszák a főszerepet, de érintett az orosz ortodox egyház, Moszkva, Pétervár és Jekatyerinburg helyhatósága, illetve az elnöki adminisztráció is. Kétség sem fér hozzá, valódi politikai kérdésről van szó. MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL A néhány éve még Szverdlovszknak nevezett, azóta újra Jekatyerinburgra keresztelt település környékén titokban folytatott magánkutatások eredményeként a csodával határos módon fellelt tömegsír a cári család és legközelebbi szolgálóik maradványait rejtette. A kiásott csontok vizsgálata mindezt bizonyította. Tulajdonképpen már csak egy, az igazságügyi orvostani intézetben elvégzendő genetikai vizsgálat maradt hátra. A főügyészség napokban helyszínre küldött szakértői csapatának feladata az volt, hogy szállítsák Moszkvába a maradványok azonosításához szükséges anyagot. Eduard Rosszel szverdlovi területi kormányzó azonban kijelentette: megakadályozza, hogy a maradványokat elvigyék. Attól tart ugyanis, hogy Jurij Luzskov moszkvai főpolgármester a maradványokat a fővárosban tartja majd. A szentpétervári önkormányzat szintén „igénylőként” jelentkezett, mondván: a végső, méltó temetés a Romanov-dinasztia többi tagjához hasonlóan csak Szentpéterváron képzelhető el. Luzskov erélyességét ismerve Rosszéi bírósághoz fordult. Kezdeményezése nyomán a héten a szverdlovi területi bíróság a maradványok elszállítását megtiltó ítéletet hozott. Az igazságszolgáltatásban precedens nélküli döntést a bírói tanács a büntető törvénykönyvnek a halottak meggyalázásának tilalmára hivatkozva hozta, azzal az indoklással, hogy a szállítás során jóvátehetetlen károk keletkezhetnek a maradványokban. Borisz Nyemcov első miniszterelnök-helyettes azonnal reagált. Kijelentette, az ügyészségnek törvényességi óvást kell emelnie a döntés ellen, hisz a maradványok Moszkvába szállításáról korábban Borisz Jelcin rendelete intézkedett. Megkerülhetetlen a vallási vezetők véleménye is. Az egyház illetékesei ugyanis jelezték, hogy kanonizálni kívánják a cári család tagjait, s ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy az ő földi maradványaikról van szó, akkor ennek megfelelő szertartással kívánják eltemetni a csontokat. Ez esetben a végső nyughely - vallják - csak Szentpétervár lehetne. Véres merénylet Koszovóban ÚJVIDÉKI TUDÓSÍTÓNKTÓL Újabb áldozata van a Szerbiához tartozó Koszovó tartományban elharapódzott terrorhullámnak: a hét végén Fetrestice faluban ismeretlen tettes géppisztollyal agyonlőtte a szerbiai kormánypárt, az SPS albán nemzetiségű helyi aktivistáját. Koszovóban közben eltemették a minapi összecsapások egyik albán áldozatát. Falid Gegi sírjánál lerótta kegyeletét, egyszersmind bosszút esküdött a magát Koszovói Felszabadító Hadseregnek nevező szervezet három fegyverese. Szombaton legalább hetvenezren kísérték utolsó útjára a szerb rendőrök egy másik áldozatát. Albán forrás szerint ismét Djucajnak a szemét kivájták, mielőtt a fogdában agyonverték volna. A koszovói albánság politikai vezetője közben arra kérte az Egyesült Államokat és az EU-t, szervezzék meg Belgrád és Pristina párbeszédét, s vállaljanak közvetítői szerepet a robbanékony helyzet kezelésében. Ibrahim Rugová a belga külügyminiszternek fejtette ki javaslatát, aki egyébként helyesli a francia és német hivatali kollégájának minapi javaslatát, miszerint Koszovónak különleges státust kellene biztosítani. A szerb hatóságok viszont hallani sem akarnak a külföld bevonásáról. Orbán Viktor és Lambsdorff vitája Közép- és Kelet-Európában a politikai választóvonal nem a konzervatív és kereszténydemokrata, illetve a liberális és szociáldemokrata erők közt húzódik, hanem a volt kommunista, valamint a nem kommunista múltú erők között - mondta vasárnap a Liberális Internacionálé oxfordi kongresszusán Orbán Viktor. A Fidesz elnökének e megállapításával Otto Lambsdorff gróf, volt német gazdasági miniszter, a Liberális Internacionálé egykori - jelenleg tiszteletbeli - elnöke nyíltan vitába szállt. Lambsdorff Orbán felszólalására reagálva kijelentette: a Fidesz vezetője korrekt leírást adott a magyarországi helyzetről, de „ez a helyzet nem jellemző az egész térségre, a magyarországi helyzetből nem lehet általánosítani”. Az 50. évfordulós oxfordi kongresszus zárónapján Orbán egyébként beválasztották az Internacionalé szűk körű vezető testületébe, ahol a közép- és kelet-európai régió felelőseként tevékenykedik. A magyar liberális erők képviseletében a szervezet pénztárnoka lett Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő, a Külügyminisztérium politikai államtitkára - írta az MTI. nie. Václav Klausnak 25 órára volt szüksége ahhoz, UDSZ, hogy beismerje: itt a vég. Pénteken, félórával éjfél előtt tudta meg a világ - s valószínűleg ő is -, hogy a kereszténydemokraták kivonultak az általa vezetett koalícióból. Amely ilyenformán összeomlott. De a miniszterelnök ebből még nem volt hajlandó következtetéseket levonni. Másnap, percekkel azután, hogy delet ütött az óra, a másik koalíciós partner, a kis CDA is „felmondott” neki. Ez sem volt elég. Még nem volt egy óra, amikor Klaus, Szarajevóból idő előtt hazatérve, nyilatkozott: nem mond le. A dolog kezdett komikussá válni, mert ekkor már minisztereinek a fele távozott, a kormány a szó szoros értelmében kiszaladt alóla. De ő tovább gondolkodott. (Vajon min?) Megvárta, amíg saját, pártbeli helyettesei is a szemébe mondják, menjen, kivárta, amíg Havel köztársasági elnök nyilvánosan lemondásra szólítja fel az egész kabinetet, gondosan hozzátéve, nemcsak a miniszterekre, hanem a főnökükre is gondol. A beteg államfő más, értelmes választást nem látott. Klaus szombaton, valamivel délután öt óra előtt meghallgatta elnökét, majd további öt és fél óra gondolkodási időt szavazott meg magának. Csak ennek lejártával, vasárnap nulla óra 30 perckor közölte országgal és világgal: lemond, s az új kormányban nem kíván részt venni. Nota bene, ezt senki nem kérte volna tőle. Épp ellenkezőleg, Václav Klaus tehertételévé vált saját pártjának, a koalíciónak, de nem tegnap és nem tegnapelőtt, hanem még a nyáron, amikor a sűrűsödő gazdasági bajok közepette elhárított magától minden felelősséget, s azzal a képtelen hazugsággal rukkolt elő, hogy nem volt kellőképpen tájékoztatva. Ezt pénzügyminisztere, ipari és kereskedelmi minisztere, a nemzeti bank elnöke, a statisztikai hivatal elnöke mind cáfolta. De bármilyen különös is, a miniszterei mondtak le, nem ő. Ez az eset hajszálra megismétlődött most, november legvégén. Egy privatizációs előnyszerzéssel egybekapcsolt párttámogatási botrány kellős közepén Václav Klaus megint úgy látta jónak, ha tudatlannak mondja magát. És amilyen kegyetlen az élet, ebben épp Csehország legnépszerűbb politikusa, az ő volt helyettese, a nemrég lemondott Zieleniec külügyminiszter cáfolta meg. Ez volt a vég. A kereszténydemokraták, kiknek elnöke Josef Lux köztudottan régóta pályázik a miniszterelnöki posztra, ekkor látták legjobbnak a pillanatot, hogy leváljanak Klausról. Ez nem volt esküszegés. Egy tejesen hiteltelenné vált politikusnak adtak obsitot, nehogy ők maguk váljanak hiteltelenné. Ugyanezt az utat választotta ugyanebből a megfontolásból az egyébként Klaus pártjához nagyon közel álló ODA is. De ezzel, ha szabad így mondanom, semmi sem dőlt el, sőt. A három koalíciós partner most „Klaus-mentes” kormányt fog alakítani, de az új választások így sem odázhatók el nagyon. A kereszténydemokraták a nekik ideológiailag rokonszenvesebb szociáldemokratákkal szeretnének kormányozni, s úgy fest,az új kormánytöbbség belőlük alakulhat ki. Csakhogy. Súlyos kétségeim vannak afelől, hogy jó-e ez Csehországnak? Tudniillik ez a két párt „szociálisan érzékenynek” mondja magát, és még Klausnál is sokkal kevésbé hajlik afelé, hogy kegyetlenül megreformálja az ország gazdasági és pénzügyi életét. Magyarán: ahogyan a dolgok most állnak, ők ketten csak tovább táplálnák a cseh nemzetnek azt a - Klaus által keltett és folyamatosan táplált - illúzióját, hogy a rendszerváltozás kínjai megtakaríthatók. Ezt mutatta az a támogatás, amit a minapi óriási szakszervezeti tüntetés részvevőinek nyújtottak. Ha én a helyükben lennék, hagynám, hogy Klaus örökösei végezzék el a piszkos munkát, nem nagyon törekednek hatalomra. Aczél Endre Fogadjunk Elvesztettem egy fogadást. Júliusban még esküdni mertem volna arra, hogy a kulturális alaptörvényből, bármit mondjon is a tárca bizakodni látszó minisztere, ebben az évben sem lesz semmi. Pedig lett. A kivételes eljárásban tárgyalt jogszabály vitája gyakorlatilag befejeződött a kulturális bizottságban, a képviselőkre tulajdonképpen nem vár más feladat, mint megnyomni a gombot. A hazai törvényhozási gyakorlat meglepetésekben korántsem szűkölködő históriájának különösen izgalmas fejezete a kulturális alapellátásról szóló törvény története. Szinte magától adódik a kérdés, hogy ugyan miért kellett összekapcsolni a kulturális javak védelmét és a múzeumi terület szabályozását a nyilvános könyvtári ellátás és a közművelődés törvényi kereteinek kialakításával. A válasz persze igen prózai: azért, mert történelmileg úgy alakult, hogy a levéltári terület korábban megkapta a maga törvényét, a műemlékesek is kivívták a sajátjukat, célszerűnek látszott tehát a részlit egységes keretbe foglalni, és a kulturális alapellátás címkét ráragasztva, mint egy faltörő kossal, nekirontani vele a parlamentnek. A taktika bevált, a fontossági sorrendben újra és újra hátracsúszó kulturális terület törvénye hamarosan megszületik. A gond csak az, hogy az egységes csomagolás már az előkészítő szakaszban erősen foszladozni kezdett. Világossá vált, hogy a törvény fejezeteit alig tartja össze más, mint a folyamatos számozás. Más-más szellemiségben íródtak a kulturális javak védelméről, a könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló részek. Más és más érdekek ismerhetők fel a javaslat passzusai mögött, s éppen a hangsúlyok teszik világossá, hogy a három területben csak a kulturális címke a közös. Mindez persze nem újdonság. A törvény különösebb izgalmak nélkül csordogáló - és éppen a kivételes eljárás miatt a nyilvánosságtól jórészt elzártan folyó - vitájának egyetlen hangos botránya, mint ismeretes, éppen a közművelődési terület körül a háttérben zajló szívós küzdelem miatt tört ki. Az aprólékos szabályozás hívei csaptak össze a civil kezdeményezések támogatóival, a foglalkoztatási biztonságot szem előtt tartók a fenntartók szabadságát hangoztatókkal, a minden jövőbeli csatát már most, törvényi úton eldönteni kívánók azokkal, akik úgy vélték, hogy a közművelődési területnek egyáltalán nincs is szüksége törvényre. Egy, a nyolcvanas éveket idéző olvasat szerint a helyzet ennél is egyszerűbb: ebben a harcban az ágazati szakszervezet csapott össze az állammal. Minden jel arra mutat, hogy a szakszervezet győzött. A törvényjavaslat nemcsak támogatja az önkormányzatok közművelődési tevékenységét, hanem szigorúan meg is határozza, mit hogyan kell tenniük. Ám hogy hosszú távon valóban gúzsba lehet-e kötni a helyhatóságokat, s hogy az állami szerepvállalásra épülő rendszer hogyan talál majd helyet magának az alakuló civil világban, azt csak a gyakorlat döntheti el. Nekem mindenesetre van egy fogadásom. N. Kósa Judit